Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-16 / 63. szám
MÁRCIUS ML, KEDD *"&Űrlap Párttag tiamnyolrávesen A közösség értéke Van, aid korán kezdi az életet, az igazi, egyéni, felnőtt életét — mert rákényszerül. Van, aki mindent korán kezd, korábban, mint társai, korábban, mint általában szokásos. ilyen korán kezdő Juhász József né — aki már párttag tizennyolcévesen. A koránkezdésekhez fel kell nőni, mert különben elbukik az ember. Juhász Józsefné Dömsöd környékén tanyán lakott, gyerekkorára úgy emlékszik, hogy apja részegesked ett, és verte őt Az öccsét jobban szerette, az apa, ha karácsonykor fiútestvére ajándékot kapott, akkor ő, a lány nem. Amikor megunta az állandó veréseket, féfjhezment Ez 15 éves korában történt De még előbb megpróbálkozott az önálló élettel, keresettel. A nyolcadik osztály után szövőipari tanulónak jelentkezett a Magyar Posztógyárba. Éjszaka fél kettőkor kelt ott kiüt a tanyán, hogy fél négyre Dömsödre érjen, ahonnan akkor indult a busz Pestre, így ért oda időben a gyárba. Délután öt óra—fél hatkor ért haza. Fél évnél tovább nem bírta. Még az iskolában ismerkedett meg Juhász Józseffel, aki 19 éves volt akkor, amikor feleségül kérte. A lány 15 éves. Engedéllyel férjhezment és abbahagyta a bejárást Budapestre. Korán kezdte az önálló családi életet — mert nem tehetett mást, körülményei erre szorították és bíztatták. Hamarosan gyereke született, Ju- hászné ma 18 éves, és kislánya hároméves. A koránkezdésekhez felnőtt, körülményei megismertették véle az élet árnyoldalait. Megedződött. Körülményei hatására lépett be a pártba. Szívesen emlékszik vissza, amikor úttörő korában a kisebbeket gyámolította, akadályversenyekre, kirándulásokra kalauzolta, játékokat, verseiket tanított nekik — mert úttörővezető volt. És az iskola vöröskeresztes titkára. Tanáraival, ha az utcán találkoznak, most is szívesen beszélgetnek. Alighogy kikerült az iskolából. máris felnőttnek kellett lennie — az úttörők közül a házaséletbe lépett. A dömsödi Aranykalász Tsz- ben dolgozik a szőlészetben, együtt a férjével. A párttitkár szólt neki, hogy kérje felvételét a pártba. Férje már párttag, ő is kérte. A taggyűlésen, ahol a felvételét tárgyalták, felolvasták az életrajzát, ismertették eddigi körülményeit — egyhangúan megszavazták felvételét. Eddigi rövid kis élete perdöntő volt. Juhászné közösségben szeret dolgozni, ezért is kérte szívesen felvételét. Nem nagyon ismer régi párttagokat, nem is tud különbséget tehni régi és új tagok között. Érzi, hogy tagságával új társaságot, környezetet biztosított magának, a párttagok figyelmét felkeltette, máris sokat tanult tőlük, tájékozottabb lett Úgy érzi, hogy egyre inkább a közösség életét éli — s ez örömmel tölti el —, szereti a pártrendezvényeket, ahol beszélgetnek, ahol társakra találhat, ahol jobban meg- ismesi a téesz dolgait, jobban kiismeri magát az életben — amit olyan korán kezdett. Feladatának vallja, hogy állandóan hitet tegyen a szocializmus mellett s minél több embert győzzön meg ennek helyességéről. Vallja, hogy csak becsületesen dolgozó emberek legyenek párttagok, sőt — önmagából kiindulva — szinte menedékként emlegeti a pártot azok számára, aikiknek otthon rossz a családi élete, vagy kegyetlen volt a gyerekkora. A pártimunkákkal még nincs teljesen tisztában, de nagyon komoly dolognak tartja, s főleg a társadalmi munkákkal azonosítja, amelyekben a legnagyobb lendülettel a párttagoknak kell részt venniük. Szinte éhesen várja, hogy hívják valamilyen önkéntes munkára. Tanulni szeretne, vágya mindig a borgazdasági technikum volt — most szőlészetben dolgozik. Pártiskolára is szívesen elmenne, mert mindent jobban meg szeretne ismerni, a párttagok cselekvési lehetőségeit főleg, s azt, hogy milyen módon lehetne segíteni az olyan sorsú gyerekeken, mint valamikor ő volt. o Juhászné nagyon fiatal — szőke, mosolygós arcú asszony, szinte még gyerek, aki már gyereket nevel. Gyerekkori szenvedései, rossz sorsa tanították meg a közösség értekére. Azt mondja, hogy az Semmiképpen nem lehet jó párttag, aki iszik és otthon durván viselkedik, bármit tegyen is a munkahelyén... — berkovits — KISKUNSÁG Százezer pecsenyebárány Megkezdődött a hagyományos tavaszi bárányvásár a Kiskunság híres juhtenyésztő vidékein. Az üzemek, a kereskedelem előzetes felmérése szerint, az idén mintegy 100 000 pecsenyebárányt értékesítenek. Ez a kínálat további csökkentését jeleníti. Az utóbbi években ugyanis, a juhtartás gazdaságosságának romlása miatt még a hagyományos tenyésztő vidékeken is sok gazdaság felszámolta a juhállományát. A felvásárolt pecsenyebárányok zömét a kereskedelem exportálja. Tanítani, tanulni — tömegméretekben Beszélgetés Sófalvi Ialtánnéval, az SZMT titkárával A párt X. kongresszusának határozata a többi között kimondja: „Epítőmunkánk további eredményeivel, a politikai öntudat és a műveltségi színvonal emelésével kell erősíteni népünk szocialista szemléletét. Tovább kell gazdagítani az egyén kapcsolatát a közösséggel, és fejleszteni társadalmi felelősségérzetét, a szocialista háza iránti elkötelezettségét.” E teendőkben fontos részt vállalnak’magukra a szakszervezetek, hisz’ a legnagyobb tömegszervezet kebelében folyó oktatómunka valóban tömegméretű. Munkatársunk ezért felkereste Sófalvi Zoltánnát, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárát, hogy a szakszervezeti politikai oktatás legfőbb tapasztalatairól interjút készítsen. — Hogyan jellemezhető a szakszervezetek politikai oktatómunkája? — Ügy gondolom, hogy a legfontosabbat már megjelölésével is elmondhatjuk: politikai tömegoktatás ez, amelyen valóban tömegek vesznek részt. — Milyen elvek alapján működik e tömegoktatási szervezet? — A legfőbb elv: világos és érthető formában elemezni, megvitatni azokat a kérdéseket, amelyek időszerűek, s amelyek éppen ezért az embereket leginkább foglalkoztatják. Belpolitikai, gazdasági témák ugyanúgy napirendre kerülnek, mint külpolitikai kérdések, a szakszervezetek sajátos feladatai. — Az elvek gyakorlati sikere? — A szakszervezeti politikai oktatás az elmúlt években jelentős mértékben fejlődött mind tartalmát, mind népszerűségét tekintve. Ami a tartalmi kérdéseket illeti: az oktatás nem reked meg a kérdések általános tárgyalásánál, hanem a legtöbb esetben a részvevők keresik a helyi alkalmazhatóság módjait is, s ez vitákkal, hasznos eszmecserével, a gondok, bajok feltárásával jár együtt A népszerűséget pedig bizonyítsa néhány adat. Az 1967—1968-as oktatási évben 810 tanfolyamon 18 600 ember vett részt, a most folyó oktatási évadban pedig 1112 tanfolyambn 25 300 ember tanul. — Az oktatás e formáit joggal tarthatjuk az üzemi demokrácia sajátos fórumainak is, hiszen a hallgatóság akkor dolgozza fel igazán az anyagot, ha az általánost összeveti a konkréttal, az országost a helyben levővel. Ilyen értelemben melyek a tapasztalataik? — Tapasztalataink nem egyértelműek. A tanfolyamok többsége — helyesen — összekapcsolja az elméletet és a gyakorlatot, ám vannak helyek, ahol ez még nem sikerült. Hasonló vonások jellemzik az elhangzott észrevételek, javaslatok, bírálatok kezelését is. Van, ahol odafigyelnek az érintett gazdasági és politikai vezetők, van, ahol nem. A haladás iránya kétségkívül az: ne csupán „szemináriumi anyag” legyen a hallgatók vé, mm k ’’ v $ ? *'$Z,-J blkjSM wmmm Indulásra kész A • MAHART TÉLI KIKÖTŐJÉBE IS MEGÉRKEZETT A TAVASZ. A SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ HAJÖKON A TÉL FOLYAMÁN ELVÉGEZTÉK A SZÜKSÉGES NAGYJAVÍTÁSOKAT ÉS MÁR MEGFIATALODVA VARJAK ISMÉTELT FORGALOMBA ÁLLÍTÁSUKAT. leménye, de forrás is az üzem, az intézmény munkájának javításához. Ezt segítheti, ha a szakszervezeti alapszervezetek a jelenleginél több gondot fordítanak az oktatási tapasztalatok elemzésére, az oktatáson elhangzottak információként való feldolgozására. — Régi igazságnak számít: bármilyen oktatási formáról legyen is szó, az eredményben, a sikerben döntő szerepet játszik az oktatás vezetője, a propagandista. A szakszervezeti politikai oktatás propagandista gárdája milyen? — A legutóbbi három évben megszilárdult propagandistáink áldozatos munkát végző, fáradtságot nem sajnáló tábora. A megyében — s ez is sokat mond az oktatás tömegméreteiről — 98 vezető propagandista és 1100 propagandista tevékenykedik, tehát majd’ 1200 ember alkotja azok csoportját, akik tanulnak s ugyanakkor tanítanak is. A propagandisták kiválasztásában, munkájuk segítésében támogatást nyújtottak és nyújtanak az pzemi, vállalati, intézményi pártszervezetek. A többi között ennek is betudható, -hogy például a vezető propagandisták közül 89 főnek közép- és felsőfokú végzettsége van. Azaz : kellő tudással, elméleti fölkészültséggel rendelkeznek. — Megállnék néhány mondat erejéig ott, ahol .arról beszélt: a propagandisták tanulnak és tanítanak. £ kettősség elengedhetetlen feltétele a színvonalnak. Nincs örök érvényű képzettség, nincs tudás, amely ne veszítene aktualitásából. Biztosított-e a propagandisták sokoldalú továbbképzése? — Erre gondolkozás nélkül igennel felelhetek. A Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsa' . sokféle módon segíti, szorgalmazza a vezető propagandisták továbbképzését. Az előkészítő tanfolyamoktól a szakszervezeti és pártiskolákig minden lehetőséget megragá- dunk arra, hogy a Vezető propagandisták lépést tarthassanak a növekvő követelményekkel. Ide tartozik a megfelelő tájékoztatás is, amit igényelnek, s aminek megadására egyre nagyobb sikerrel törekszünk. — Fölmerülnek-e úgynevezett kényes kérdések? Milyen a légköre a tanfolyamoknak? Az őszinteség, a nyíltság megtalálható-e helyi kérdésekben is, vagy inkább azt bírálják, ami távol van, azaz általános, országos érvényű? — Erre egy interjú keretében aligha lehet alapos választ adni, hiszen a kérdések mindegyike sokoldalú vizsgálódást igényel. Mi magunk is igyekszünk tapasztalatokat szerezni, mert döntőnek tartjuk „az elmélet anyagi erővé válását”. E tapasztalatok szerint a tanfolyamok többsége nyílt, őszinte légkörben dolgozik, nincsenek olyan kérdések, amelyeket kerülnének, így például.a legutóbbi időkben sok szó esett az oktatásban — akárcsak más fórumokon is — a bérhelyzetről és a bérpolitikáról, az árak alakulásáról, a kis jövedelmű családok gondjairól. — Napjainkban minden területen megkülönböztetett figyelmet szentelnek a vezetés kérdéseinek. Tükröződik-e ez az oktatásban is? — Igen. A tanfolyamokon egyre több szó esik a vezetés, az üzem- és munkaszervezés kérdéseiről, az azokkal összefüggő hiányosságokról, illetve a társadalmi szervezetek esetében a kollektív vezetés elvének gyakorlati érvényesitésé- ről s különösen a szakszervezetek ilyen irányú tevékenységéről. A tanfolyamok részvevői nagy figyelmet szentelnek annak is, hogy az országos határozatok miként valósulnak meg vagy sikkadnak el helyben, s mindez jó dolog, a demokratizmus erősödését, a közélet aktivitásának fokozódását igazolja. — A következő időszak legfőbb feladata? — A tanfolyamokon feldolgozásra kerül a párt X. kongresszusának anyaga, s ez sokoldalú lehetőséget teremt arra, hogy minden munkahelyen ne csak magát a kongresszus anyagát elemezzék, hanem meghatározzák az abból következő helyi feladatokat is. A kongresszuson elhangzottak, a határozatba foglaltak világos útmutatást adnak a szakszervezetek számára is, s az útmutatást a tanfolyamok hallgatóinak nem elég megismerniük, hanem látniuk kell az abból származó helyi tennivalókat is — mondotta befejezésül Sófalvi Zoltánná, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára. M. O. Magyar pártküldöttség utazott az NSZK-ba A Német »Kommunista Párt vezetőségének meghívására hétfőn este baráti látogatásra Düsseldorfba utazott Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Katona István, a Központi Bizottság tagja, a KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. Osztják a pénzt Március második felében fizetik a vállalatok az előző esztendő gazdálkodási eredményeiről is váltó- nyereségrészesedést. Indokolt a magas hőfokú kíváncsiság: többet vagy kevesebbet fizetnek, mint egy évvel ezelőtt? A dolgozók a nagyobb összeget örömmel, a kisebbet csalódottan veszik tudomásul. Az eseménnyel járó érzelmi hatások átmenetileg kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják a munkakedvet, a munkahelyi közérzetét. A kedélyállapot-hullámzás természetes, hiszen senki számára sem közömbös, hogy menynyi pénzt kap még a szokásos 12 havi fizetésén felül. \ A spontán érzelmi hatásokat célszerű azonban tudatos gazdasági elemzéssel párosítani, választ keresve a miértekre és a hogyan továbbra. A tavalyi eredmények alapján összesen 5,4 milliárd forintot fizetnek ki ezekben a napokban országszerte. Több ágazatnál — így például a vegyiparban, a könnyűiparban, a hírközlésben, a kereskedelemben — a tavalyihoz képest növekedett a most kifizetésre kerülő összegek nagysága. Másutt viszont esetleg kénytelenek kevesebbel beérni. Különösen sok félreértésre és mendemondára ad okot ilyen helyen a szükséges elemzés, a kérdések megválaszolásának hiánya. Ahány iparág és vállalat, annyiféle tényező befolyásolta az eredményeket. A jó vagy rossz gazdálkodás mellett a leglényegesebb: az 1970. év során végrehajtott bérfejlesztés. A vállalatok saját hatáskörükben döntötték el, -- hogy helyileg a személyi jövedelem növelésének melyik formáját tartják hatékonyabbnak: a nagyobb béremelést, illetve az év végi nyereségrészesedést. Mindkettőnek közös forrása a vállalati nyereségből kihasított részesedési alap. Ahol tavaly nagyobb arányú béremeléseket hajtottak végre, illetve a létszámhiányt túlórázással pótolták, ott eleve csökkentették a részesedési alap egyéb célokra fordítható részét. Nyíltan szükséges elmondani, ha ilyenkor kellemetlen is, hogy a teljesítmények növelésére ösztönző béremelés, a konkrét feladatok elvégzésére serkentő évközi nyereségjutalom, általában a részesedési alap jobb kamatoztatását teszi lehetővé, mint a mindenáron márciusi kifizetésre való tartalékolás. A személyi jövedelem növelésének az a formája Igazán hatékony, amely leginkább elősegíti a vállalati feladatok teljesítését. a nyereség növelését, így a feladatok ösztönző teljesítéséhez kapcsolódó évközi kifizetéseknél is kívánatos követelmény, hogy azok végeredményben ne csökkentsék, sőt kihatásukban növeljék a vállalati kollektíva egészének részesedési alapját. A bérkorrekciók, a túlórák gyakran nagyobb összeggel csökkentik a részesedési alapot, mint amennyivel növelik azt. Mégis néha elkerülhetetlenek a munkaerő megtartásáért, illetve a kialakult létszámhiány pótlásáért folyó kiélezett versenyben. Ezek a kényszerű intézkedések azonban nem korlátozhatják a nyereség növelésére, a belső tartalékok feltárásán ösztönző évközi kifizetéseket. Az év végi nyereségrészesedés az egész kollektíva éves munkájának jutalma. Tükröződik benne az év közben kellően nem látható és honorálható tevékenység: az anyagtakarékosság, a gondos minőség; a többi dolgozó és más részlegek munkájáért, az egész vállalatért érzett tulajdonosi felelősség. Szükséges erre is gondolni a mostani számvetésnél. Ha a dolgozók felelősségét kü- lön-külön és kollektiven mérlegeljük, nyilvánvalóvá válik« hogy csak differenciált mércét alkalmazhatunk. Vannak például kulcshelyzetben levő munkások és részlegek, tőifik több függ, mint másoktól. A vezetők szerepe általában kiemelkedő. A különböző szinten és eredménnyel végzett munka év végi anyagi elismerése is különböző mértéket kell hogy öltsön. A vezetés lényege az előrelátás, amely legtöbbször nem egyetlen évben érleli be gyümölcsét. A nyereségrészesedé« pillanatnyi összegszerűségében sem kizárólag csak a tavalyi eredmények tükröződnek, hanem az azt megelőző évek erőfeszítései vagy mulasztásai, sőt a jövő kedvező vagy kedvezőtlen lehetőségei is. A vállalati gazdálkodás minden határköve egyben a múlt, a jelen, a jövő sűrűsödési pontja. Az elemzés feladata feltárni ezeket a sokrétű belső összefüggéseket. As esetleges mostani elégedettség nem feledtetheti a múltbeli erőfeszítéseket, botlásokat és a jövő nagy feladatait. S egyáltalán nem biztos, hogy az n kollektíva dolgozott rosszul, amely jelenleg az alacsony nyereségrészesedés miatt kesereg. Az előretekintés mindenütt a legfontosabb. A vállalatok új ötéves tervük kialakításán dolgoznak, s közben megkezdték annak végrehajtását is. Közismert, hogy a gazdálkodás feltételei, a személyi jövedelmek növelésének lehetőségei 1971-től módosultak. Tovább fokozódtak a hatékonyság követelményei. Mind az évkŐ2f bérfejlesztésekre, mind az ér végi nyereségrészesedés növelésére ott nyílik nagyobb lehetőség a jövőben, ahol jobban hasznosítják a meglevő munkaerőt, emelik a munkatermelékenységet, mozgósítják a belső tartalékokat, s egyben változatlanul nagy figyelmet szentelnek a korszerű, jó minőségű termékek gyártására, álló- és forgóeszközeik célszerű kihasználására, a társadalmilag hasznos nyereség növelésére. Olyan középtávú vállalati tervek, tervszerű bér- é* jövedelempolitikai elképzelések kialakítására van tehát szükség, amelyek kockázatot, erőfeszítést, népszerűtlen feladatokat is vállalva, hosszabb időszakra biztosítják a hatékonyság és a személy^ jövedelem növelésének feltételeit. Ha a lelkesítő célok, a közérthető és mozgósító feladatok hatékony ösztönzésével párosulnak, akkor a dolgozók jövedelme év közben és év végén egyaránt ti rtósan növekedhet, népgazdaságunk negyedik ötéves tervének megfelelően. Kovács József
