Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-12 / 60. szám
4 '"“kJCíbIop 1971. MÁRCIUS 13., PÉNTEK 204 regény — 200 nyelven Egy könyv hét nap alatt Az utóbbi időben elég gyakran vasárnap esti vendégünk Maigret felügyelő, szájában elmaradhatatlan pipájával, s segédjével, Lücas őrmesterrel. A szerző Francia- országban játszódó bűnügyi történetei ugyan a BBC televízió filmjei alapján peregnek előttünk, azonban a voltaképpeni szereplők és a cselekmény alapjában francia. Mindez nem véletlen, hiszen a liege-i születésű Georges Simenon élete legnagyobb részét Franciaországban töltötte. Nagyon valószínű, hogy Georges Simenon a világ egyik legolvasottabb szerzője. Kiadója szerint a világon minden második nap megjelenik valamelyik országban egy- egy Simenon-könyv. Egy 1967- ben készült UNESCO-statisz- tika szerint 204 regényét 200 nyelvre fordították. Művei csupán a Szovjetunióban 15 nyelven jelennek meg, a többi között oroszul, lettül, litvánul, észtül, ukránul, kirgizül, moldvaiul, üzbégül, burjátul, tatárul, örményül. Könyveit Moszkvában első kiadásban 500 000 példányban adták ki, Amerikában a keménykötésű kiadás után a puhakötésű zsebkönyvikiadás legalább 1 millió példányt ért el. Amióta a belgiumi Liege- feől 1922-ben Párizsba költözött, az azt követő néhány esztendő alatt álnéven 180 ponyvát publikált. A Maigret- történeteket 1929-ben kezdte el, s ekkor váltotta fel a Sim álnevet — Simen ónra. A regények számából és azok példányszámából nem nehéz következtetni, hogy a Maigret-sorozat szerzője valószínűleg a leggazdagabb író a világon, aki 1957 óta a saját tervei szerint épült svájci Epalinges-beli villájában él. Már többször szegezték nein a kérdést, hogy vajon a nagy adókulcs miatt él-e Svájcban. Mire azt válaszolta, hogy Franciaországban sem járna rosszabbul, mert ott csupán a francia szerzői jövedelem után kellene adóznia, Svájcban viszont minden átutalás után megadóztatják. Simenonról különböző legendák keringenek. Eddig a legmakacsabban az üvegszekrény mese tartja magát. Történt ugyanis, hogy 1926-ban a Paris Soir alapítója felkérte, írjon neki egy regényt 3 nap alatt a közönség szemeiéttára, a kiadó előcsarnokában erre a célra készült üvegszekrényben. Bár az ötletből nem lett semmi, mert időközben a Paris Soir fantáziadús alapítója csődbe ment, mindmáig vannak idős tudósítók, akik álA Nógrád negyei Állami Építőipari Vállalat a váci építésvezetőségén március 5-től március 30-lg folyamatosait kőművesátképző tanfolyamot Indít a Vácott és Környékén lakók részére. Az átképzés Ideje hat hónap. Utána a vállalat hivatalos bizonyítványt ad azoknak, akik a tantolyamot sikeresen elvégezték. A tanfolyam ideje alatt az át- képzősök 8.— Ft-os személyi besorolást, idénypótlékot és a rendeletnek megfelelően különélést pótlékot kapnak. A munkahely Vác területén less. A vállalat étkezési és szállást ad. Jelentkezés: Mészáros Pál építésvezetőnél. Vác, deákvári lakásépítkezés. í lítjáfe, hogy látták Simenont az üvegszekrényben írni. Georges Simenon 68 esztendős, kisportolt, dinamikus hatást keltő ember, akinek, hogy egy regényt megírjon, ma is csupán hét napra van szüksége. A hét nap múltán, még néhány napot szentel a korrigálásra. Egy további legendával ellentétben regényeit nem 30—40 finoman kihegyezett ceruzával írja, hanem mindent azonnal gépbe ír, villanyírógépével. Miután a regénnyel elkészült, átadja titkárnőinek, akik fénymásolatokat készítenek, s elküldik a legnagyobb kiadóknak. Ez négyszer ismétlődik meg évente. Állítása szerint sosem tudja előre, hogyan fog végződni egy-egy regénye. Ha tudnám — hangoztatja —, nem tudnám megírni a regényt. Végig kell élnem, végig kell szenvednem a főhős útját. Sorra egymásután kell megoldanom a talányokat, amelyeket feladok neki, mindegyiket a maga helyén. „Amikor hozzáfogok egy újabb regény megírásához, sohasem azt kérdem magamtól, be tudom-e fejezni, végig tudom-e vinni, hanem azt, hogy bele tudom-e teljesen élni magam a főhős személyiségébe” — mondja egy nyilatkozatában. Mostanáig sikerült, s ez a „csoda” eddig több mint 200 alkalommal ismétlődött meg. Dolgozószobájában a díszasztalkán nagy kancsó tea áll. Minden félórában tölt magának a szénfekete italból. Egyébként szenvedélyes dohányos, háromszáz remek pipát mondhat magáénak. A dohány és tea jelenti számára szelleme ébrentartását. Módszeréhez tartozik, hogy még a kefelevonatot sem olvassa el. Amit megírt, úgy lehullik róla, mint a fáról a levél. S még soha nem látott egyetlen Maigret-filmet sem. A film szerinte bizonyos mértékig újjáalkotás, s benne pontosan él minden regényének emléke. Ha a filmen váratlanul elébe lépne Maigret más arccal, mint ahogy az ő képzeletében él, megzavarná. Simenon egyébként négy gyermek apja. A két idősebb xxxra. A Hevesi Sándor személyét megcélzó, korholó suttogásoka harmincas évek elején már szervezett rágalmakká mérgesedtek. A Nemzeti Színház igazgatóinak munkáját, Szigligetitől Hevesiig, mindig is megnehezítette, hogy három nagyhatalmat kellett szolgálniuk. Egyes darabok bemutatására a színház művészi rangja, másokra a „felettes szervek” kívánsága, ismét másokra a kasszaérdek szorította őket. Hevesi Sándor működése kezdetén kivételes szakmai érzékével még egyensúlyban tudta tartani a jót, a kötelezőt és a hasznosat. De a jobboldal már föllépett alkalmi hordóira. Szomory A nagyasszony című darabjának bemutatóját sűrű botrányszag előzte meg: az „Ébredő Magyarok” su- hanckülönítménye körülzárta a Blaha Lujza teret; Hevesire „abcug”-ot kiabáltak, kereplőket ráztak, az „Erger-Ber- ger”-t énekelték, majd a színházba is betörtek, és záptojászáport zúdítottak a színészekre. De Hevesit a végzetes tarkón ütés a színfalak mögül érte. A Nemzeti Színház ügyelője fia Párizsban él. Az egyik, Marc Simenon, híres apjának már több művéből készített tévéfilmet. Marc felesége My- lene Demongeot, aki egyébként a jövőben főszereplője lesz a Maigret-sorozatban készülő krimifilmnek. A szép -Mylene szerződésében kikötötték, hogy sportolnia kell, meg kell tanulnia a verekedést és rendszeresen kell cselgáncsoznia. A két kisebb gyermeke vele együtt él a Lausanne melletti Epalingesben. Simenon már pihenhetne, de nincs meg benne ez a képesség. Ha nem tudnék írni — mondja —, ez számomra egyenlő lenne a halállal. Nem anyagi, nem is intellektuális indítékok késztetnek az írásra. Írok, mert írnom kell, valamilyen fizikai rossz érzés, belső nyugtalanság fog el, s szinte erőszakkal kényszerít az írógép mellé. Az írók nem a krimiszerzőt látják benne, regényeit Gide- től Mauriac-ig komoly irodalomnak tartják. Jean Cocteau írja róla, hogy őket testvéri barátság köti össze: „Mi annak a szervnek a közvetítésével gondolkodunk, amellyel nagyon kevesen gondolkodnak. A szívről van szó.” (—sb—) A magyar úttörőszervezet negyedszázados tevékenysége, maradandó emlékei, az úttörőélet nevezetes állomásai elevenednék meg azokban a művekben, amelyek a Magyar Űttörők Szövetsége országos elnökségének jubileumi pályázatára érkeztek be. Az elmúlt évi felhívás nyomán csapatvezetők, rajvezetőik, ifi vezetők láttak munkához, hogy a különféle témákban minél több dokumentum felhasználásával megalkossák gyermekszervezetünk kis-tör- ténelmét. A napokban lezárult pályázatra összesen 89, egyentöbb évtizede egy Hajdú nevű mellőzött segédszínész volt. Ez a monomániás ember otthonában titkos magánnyomozó irodát rendezett be. Még házi detektíveket is fogadott, akik az anyagot felhajtották neki. Szekrényének fiókját megtömte a Nemzeti Színház tagjainak személyi adataival: mindenkiről külön dossziét nyitott, amelyben „letétbe helyezte” a bizalmas feljegyzéseket, lemásolt magánleveleket, és elor- zott dokumentumokat. Egy műgyűjtő szorgalmával dolgozott. így majd annyira ismerte kollégáinak magánéletét, mint ők maguk. Az intimitások ké- jence volt. A titkok sötét ona- jiistája. Hajdú ugyanis nem élt vissza undok hatalmával. Mindaddig, amíg Hevesi, aki már régóta gyanúval kezelte emberének falmelléki éberségét, föl nem mondott neki. Hajdú akkor kérlelni kezdte: legalább egy évig tartsa meg állásában, hogy halála után a felesége özvegyi nyugdíjat kaphasson. Majd azt mondta: „Rendben van.” És hazament. És elővette a „Hevesi-«dossziét”. Abból pedig T. Taylor: A házi tündér című darabjának bizalmas iratait. Kevesen tudták, hogy az ismeretlen angol név Hevesi Sándort fedi, aki a nágy sikerű műért be is seperte a tiszteletdíjakat... ADATOK ÉS TÉNYEK A Kossuth Könyvkiadó Adatok és tények az országgyűlési képviselők és a tanácsok választásához, 1971 címmel, hasznos segédanyagot jelentetett meg a választások előkészítéséhez. 29 film a 13. fesztiválon Kiválasztották a 13. miskolci filmfesztiválon részt vevő filmeket A május 17—23. közötti seregszemléin 29 produkció vesz részt. Tíz híradó, esemény- és 19 riport- és doku- mentumfilm jutott be a döntőbe. Részt vesz többek között a versenyben a képernyőn is nagy sikert aratott Horváth Teri-portréfilm, valamint Urban Ernőnek a Kántor családról készített műsora. A művészeti összeállítások közül bekerült a 19 kiválasztott alkotás közé a Goldmann Györgyről forgatott produkció, illetve a római kor magyarországi emlékeit bemutató munka. Ugyancsak szerepel a miskolci filmfesztivál műsorán az árvíz tragikus pusztításairól, illetve az újjáépítésről készített dokumentumfilm is. A fesztivál programján egyébként szakmai tanácskozás is szerepel. Mai társadalmunk ábrázolásának problémáiról vitatkoznak majd a filmesek, a Televízió munkatársai és meghívott szociológusok, társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek. ként több mint féüszáz oldalas alkotás érkezett az úttörőelnökséghez. A pályaművek a következő hetekben vizsgáznak az úttörőszövetség országos elnöksége történelmi bizottságának zsűrije előtt. Az eredményhirdető, valamint az ünnepélyes díjkiosztás a júniusi országos úttörőtalálkozó ünnepségsorozatának programjában szerepei. A tervek szerint a legsikerültebb pályaművekkeí kiadványok formájában ismerkedhetnek meg 1972-iben az ország különböző vidékeinek úttörőcsapatai. Az iratköteg nemsokára egy jobboldali képviselő táskájába került. Onnan meg a parlament szónoki pulpitusára. Valójában ártatlan ügyről volt szó. Hiszen Hevesi huszonnyolc drámát fordított s dolgozott át ingyen a Nemzeti Színháznak, meg különben is: bárkinek törvényes joga, hogy álnevet használjon. Az interpellációra mégis zúgás támadt a jobboldal padsoraiban. S Hevesi Sándort 1932 októberében leváltották tisztségéből. „— Egy kényes kérdés: mit gondol, mi lesz a Nemzeti Színház jövője?” — kérdezte a színházi lap riportere Bajor Gizitől. „— Félek a jövőtől. Nem tudom” — felelte Bajor. Hevesi távozása után Márkus Lászlót nevezték ki igazgatónak. De a finom, szőke és szelíd Márkus valósággal megrémült a lándzsás intrikák zajától. Egy év múlva harcképtelennek jelentette be magát, s lemondott. Utána Voinovics Géza vállalta az igazgatói feladatokat intendánsi jogkörben. De ő sem bírta sokáig. A Márkus-évad legjelentékenyebb szerepe: Elisabeth Barret-Browning, a nagy angol költőnő. 0 a főhőse Besier: Ahol tilos a szerelem című, komor pszichológiai drámájának. Igazán nem „látványos” szerep. Hiszen a színésznőt megfosztja egyik legfontosabb eszközétől: a mozgástól. Bajor Gizi három felvonáson GALSAI PONGRÁC: * * BAJOR GIZI JATEKA1 89 PÁLYAMŰ Dokumentumok, emlékek az úttörő-történelemhez A logika az utolsó padban A z utolsó pad — ki ne .emlékeznék az idősebbek közül — a rossz tanuló helye volt. E sajátos pedagógiai módszer — ha egyáltalán módszernek nevezhetjük — szégyenné tette az utolsó padban ülő tanuló helyét, sokszor akkor is, amikor a gyerek ártatlan volt. Mert nem lustasága, akaratának hiánya tette utolsóvá, hanem — sok más lehetőség mellett — családi körülményei. Az, hogy libát őrzött, disznók mellett pásztorko- dott, a földön segített vagy leánygyermekként háromnégy, nálánál kisebb pulya mellett volt pesztonka. Mégis, a hely határozta meg, hogy ki ő. A pedagógia eszköztárából kivesző módszer — úgy látszik — felkarolásra talál a gazdasági életben; a logika szomorkodik az utolsó padban. Örködnek sokan helye felett. Azok éppen, akiknek maguknak, lenne ott, az utolsó padban a helyük. Ok azonban a logikát ültetik oda. Ezekben a napokban sok szó esik a nyereségrészesedésről. Hírek, álhírek mellett ténylegesen, mondhatni úgy is, hivatalosan. Összeülnek a különböző testületek, hogy határozzanak a fölosztható részesedés sorsáróL Az első lépcsőfok ez, ám már a következőnél botlik a láb. Nem képletesen szólva: a nyereségrészesedés felosztásakor sutba kerül az igazságérzet, s az utolsó padba a logika, mert mi történik? A több gyáregységből álló, a megye, az ország különböző részein dolgozó üzem, vállalat belenyúl a sokat emlegetett nagy kalapba, amely a vállalat egészének nyereségét rejti, s a létszámtól függően, de semmi mással nem összetarto- zóan, meghatároz egy-egy kifizethető összeget. Differenciálás, a gyáregység saját eredményeinek figyelembevétele? Különbségtevés az adottságok, a föltételek szerint? Ez csupán szabályt erősítő kivételként létezik. Az általános és a tipikus az, hogy az egy-egy termelői kollektívának kifizethető ösz- szeg független a kollektíva teljesítményétől. így azután tisztes nyereséget kaphatnak ott is, ahol sok volt a baj, a mulasztás, de a vállalat egésze helyettük is megtermelte a nyereséget, illetve fordítva, ott is az átlagos nyereséget fizetik, ahol átlagon felül át bénán fékszik a színpadon. De a testileg-lelkileg lebéklyózott állapotban mi mindent kell érzékeltetnie! A zseniális költőnőt, akit Tennyson mellett a Viktoria-korszak legnagyobb lirikusaként emlegetünk; a sorvadó öreg lányt, aki a részvét és az utálat ellentmondó érzéseivel fogadja apja iránt táplát vonzalmát; az engedetlen szerelmest, aki oly halhatatlanul szereti későbbi férjét, Robert Browningot, a költőt; s végül a hősnőt, aki kitör a puritanizmus kegyetlen zárkájából — olyannyira, hogy hamarosan fizikailag is meggyógyul. Júlia gyönyörű mozgására emlékezünk? Haitang balettjátékára? Vagy Puck ugrándo-- zására, fától fáig, bokortól bokorig? Itt csak egy pohár vízért szabad kinyúlnia. Mozgásának alig van terjedelme. Leila mesebeli hangja jut eszünkbe? A „zenész kezek nélkül szóló hárfahang”, amit a költő is megénekelt? Itt fojtottam szűkén, fátyolosán kell beszélnie. Hangjának színe sincs. Csak forrósága van. Színházi szobácskáját tapétafal választja el ifjú kolléganője öltözőjétől. Bajor az egyik szünetben — a Besier-dráma előadásán történt vagy még előbb? — áthallja, hogy szomszédja új orvosát, dr. Germán Tibor füles gégegyógyászt dicséri. Ilyen daloló imádattal csak színésznők tudnak beszélni, akik ugyanezt a lelkesedést maguknak is elvárják. (Folytatjuk) volt a teljesítmény, az eredmény, ám a többlet elvész a nagy kalapban. Még „elmélet” is van erre: együtt sírunk, együtt nevetünk. Ügy látszik, a logikát is együtt ültetjük az utolsó padba. H árom esztendő telt el a gazdasági reform bevezetése óta, s a megye néhány gyárban — így például a Pestvidéki Gépgyárban, a Mechanikai Művekben, a Nagykőrösi Konzervgyárban — minden tekintetben polgárjogot kapott az a gyakorlat amely önálló elszámolási rendszerbe ágyazta a vállalat különböző egységeit. Az önálló elszámolási rendszer nemcsak az év közbeni gazdálkodásra érvényes. Érvényes a nyereségrészesedés fölosztására is. Akik többet adtak, azok többet kapnak vissza, akik kevesebbet, azoknak az osztáskor is szerényebben jut. A gyakorlat helyességét, célravezető voltát nem csupán népszerűsége, a dolgozók egyetértő támogatása igazolja, hanem igazolják a gazdasági eredmények is. Ezekben a gyárakban meggyorsult a inű- szaki fejlesztés, fontos helyet foglal el az élőmunkával való takarékosság, nőtt az egy foglalkoztatottra jutó termelés értéke, s így tovább. Sőt egészséges versengés alakult ki a különböző, önálló elszámolási rendszerben dolgozó egységek között, versengés, amelynek az egész gyár, a nagy kalap is hasznát látja. Ez a fölismerés vezette például a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat vezetőit arra, hogy 1971-től — azaz a jövő évben történő nyereség- részesedés szétosztásától — kezdve megvalósítsa gyáregységei között a differenciálást, gazdálkodásuk eredményeinek megfelelően adjon több vagy kevesebb pénzt nyereségrészesedés címén. E fölismerés azonban késik, egyre késik a nagyvállalatok, a több egységből álló, különböző telephelyeken működő gyárak, vállalatok esetében. Nem, nem mozdul semmi, a logika e helyeken még mindig az utolsó padban ül. K i vonná kétségbe, a feladat nem olyan egyszerű, hogy csupán elhatározás kérdése legyen, hiszen egy-egy nagyvállalat, több egységből álló gyár egy szervezet. Egy szervezőt, hisz’ az egyik gyárban végrehajtott rekonstrukciót a többi gyáregység is finanszírozza, ahogy a különböző kutatások, kísérletek, gyártmányfejlesztési próbák költségeit is közösen teremtik elő. Aligha támadható tehát az a gyakorlat, amely a ren- dellfczésre álló fejlesztési alapot nem egyenlően, hanem a céloknak megfelelően, koncentráltan osztja el; a hatékonyság fontos forrása ez. Ám éppen az ésszerű különbségtevés indokolja, hogy legyenek különbségek a nyereségrészesedés felosztásában is. Nem tetszés szerinti, hanem eredményeken dlapuló különbségek. Az adottságokat, a termelési körülményeket sokoldalúan mérlegelő s az eredményeket ezekkel összetevő különbségtevés csak azok számára nem lenne szimpatikus, akik nem ismerik el a becsületes munka, a tisztes igyekezet teremtette jogot a többre. Most már, az idén, aligha lehet változtatni az évek óta követett, sokat bírált, de változatlanul maradt gyakorlaton. Am az idén föllángoló viták, a nem kevés helyen tapasztalható méltatlankodó hangulat arra figyelmeztet, hogy a jelenleg készülő s öt évre szóló kollektív szerződésekben nagyon ideje lenne szakítani az eddigi gyakorlattal, s nemcsak beszélni a differenciálás helyességéről, hanem alkalmazni is azt. Mert a logikának nem az utolsó, hanem az első vadban a helye. Nemcsak a józan ész, hanem a gazdasági hatékonyság növelése is ezt követeli meg. Mészáros Ottó
