Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-11 / 59. szám
4 '""xJCíriap 1971. MÁRCIUS It., CSÜTÖRTÖK Tanulók — hátrányban Tanárok és „előnyök” Papp Béla és ifjú felesége az érdi 7-es számú általános iskolában tanít, a „vincelléri- ben”. Mindketten huszonévesek, a férfi tavaly államvizsgázott, a fiatalasszony pedig idén nyáron áll a vizsgabizottság elé. Pappék Törökbálinton laknak. — Szeptemberben kezdtem tanítani a szép, hét tantermes érdi iskolában. A fizika és a kémia oktatását bízták rám. Megnéztem az osztálynaplókat, a tanulók zömének ács, kőműves, segédmunkás stb. az édesapja, azaz többségük kétkezi dolgozó gyermeke. — Olyan sufniban élnek családok, ahová szívesen a tüzelőmet se tenném. Az apa részeges, az anya időről-időre eltűnik az otthonból. Az egyik gyerekre rászóltam az órán: „Osztályfőnökit adatok neked ...” A tanuló így válaszolt: „Az jó, legalább édesapám megint azt mondja: hozz fiam egy üveg bort, igyunk erre a nagy szomorúságra...” — Igyekeztem együttjátszani a tanulókkal, hogy megkedveljék a tantárgyat, s engem. Totóztunk, tippeltünk, vicceltünk. Ez használt. Senkit sem buktattam meg félévkor, mert a túlkorosok példája figyelmeztet: akár így, akár úgy, a gyerek mindenképp kikerül egyszer az iskolából... — A jobbaknak külön is segítek. A sok ismétlés után szólok, hogy most csak a né- gyesek-ötösök figyeljenek, nehogy a többiek gondolkozását megzavarja a bonyolultabb gondolatsor... Ügy érzem, néhány gyerek nem is anyagi, szellemi hátrányban van, hanem családi, erkölcsi hátrányban — s ez utóbbin talán alig lehet segíteni... — Mindig tanár szerettem volna lenni, érettségi után az egri tanárképző főiskolára kerültem. Jól tanultam, kitűnőre államvizsgáztam. A tanulmányi évek alatt népköztársasági ösztöndíjat élveztem. Megválasztottak a főiskola KISZ-bi- zottságának agitációs titkárává. Az utolsó tanévben beléptem a pártba. Államvizsga előtt az egri vezetők felajánlottak egy állást a KISZ-ap- parátusban. De én tanítani akartam. — Nagyon szerettem tanítani az egri gyakorló iskolában. Különösen kísérletezni, a szemléltetés nagyon megfogja a gyerekeket Emlékszem, egyszer a gőzgép működési elvét mutattam be: az összeszorított gőz nagy pukkanás mellett lőtté ki a dugót. A gyerekek élvezték a „robbanásokat”, elneveztek „Gőzgép- tanárúrnak”... — A népköztársasági ösztöndíjasok közül egyedül mentem el tanítani. Egyik barátom beruházási vállalat igazgatósági titkára lett, ő felel azért, hogy csak minden második ügyfél jusson be az igazgatóhoz. Szép fizetésért!... Mint ösztöndíjas havi 1000 forintot kaptam, tanítványaim is voLtak, s így összejött havonta 1400—1500. Most 1200 forintot keresek, a feleségem ugyanennyit. Majd túlórázhatom, minden plusz tanítási óra ára: 12 (!) forint... Ebben a szakmában csak megöregedni érdemes, idősebb koromra érhetek el annyit, amennyiért egy jobb segédmunkás még a munkakönyvét se venné elő... — Korszerű oktatás? A természettudományokat nem lehet táblán tanítani. Egy áramkör három pontján kellett áramerősséget, illetve feszültséget mérni. Az iskolának ösz- szesen három ilyen műszere van. Ezt az egyetlen műveletet a tanár is csak „ügyeskedve” tudja bemutatni, a tanuló egyáltalán nem kísérletezhet. — Gyakran bentmaradok az iskolában. Most készítettem el az egyik tanterem sötétítőfüggönyét, hogy fénytani kísérleteket is végezhessünk. Nincs esetlen elektromotorunk sem. Fából farigcsáltam egyet A pólusoknál kis égők gyulladnak ki, szemléltetve a mágneses erőteret — ennyi e „kísérletben” az elektromosság. Vtl- lanymotor — fából, a húszadik század második felében, amikor az ember a Holdon járkál. — És akkor „barkácsolok”, amikor mások háromezres fizetésük mellé a másodállást keresik.. ' . — Olvastam a Köznevelésben, hogy a kezdő tanárok fizetését 1500 forintra emelhetik, s a diploma minőségétől függően 2—300 forinttal meg- toldhatják. Szóltam igazgatómnak, támogatott, voltam a járási tanácsnál, türelmet kértek, az érdi tanácsnál azt mondtak, most módosul a tanácsrendszer, még nincs pénz— Ketten élünk 2400 forintból, 2100-at kapunk tisztán kézhez. Ránk sem jut több, mint amennyire a hátrányos helyzetű diákok már ösztöndíjat kapnak .. Szüleim adtak egy szobát, bebútorozták. Itthon reggelizünk, vacsorázunk — anyám főztjéből. Így ki lehet jönni a pénzünkből, s lelkesedhetünk. — Nagyon szeretnénk segíteni hátrányos helyzetű tanulóinkon. Mi tudjuk, mit jelent ez. Az én nevelőapám ísz-tag, édesanyám világéletében fizikai munkás volt, feleségem szülei borsodi tsz-parasztok. A támogatást az iskolában kell megadni, a feltételek megteremtésével is... Az olvasó talán úgy gondolja: ismert, fiatalos elégedetlenség „kitöréseit” adtam közzé. Szeretném eloszlatni a kételyeket Papp Bélát közel tíz éve ismerem, egy gimnáziumba, egy osztályba jártunk, együtt érettségiztünk. Amikor Egerben dolgoztam, hétről hétre hallgattam lelkes eszmefuttatásait a pedagógushivatásról. Őszintén mondhatom: katedrára való! S azt is tudom, hogy a munkában, a gyerekek között nem érez „hátrányt”, nem „panaszkodik”. Mégis ő s tanártársai példája figyelmeztet: , lehetetlen „kiválasztottaktól” romantikát, hősködést, mártíromságot stb. várni. Az anyagi érdekeltséget elismerő társadalomban egyesektől valami steril, léten és szellemen felüli elhivatottságot várni s követelni. A fizikai dolgozók gyermekeinek támogatása elképzelhetetlen az iskolák, a pedagógusok fokozott segítése nélkül. Hiszen nem távolodnék el túlságosan a valóságtól, ha e sorozat felcímét ma így alakítanám át: „Tanárok — hátrányban”. Lenin 1923. január 2-án ezt írta naplójába: „A néptanítót olyan magasfa kell emelnünk, amilyen magasan sohasem állt, nem áll és nem is állhat a burzsoá társadalomban... E cél elérése érdekében rendszeres, szakadatlan és kitartó munkát kell végeznünk a tanító szellemi színvonalának emelése, valóban magas hivatására való sokoldalú előkészítése és főleg, főleg és főleg anyagi helyzetének javítása terén." Fóti Péter GALSAI PONGRÁC: BAJOK GIZI JÁTÉKAI XXXII. Ekkortájt több könnyű vígjátékban játszott: a divatos „háziszerzők”, Herczeg, Zilahy és Csathó darabjain kívül Bó- nyi Adorján: Édes ellenség (a képen) és Andai Ernő: Porcelán című komédiáiban, majd az új Móricz-drámában is: A Kerek Ferkó azonban gyönge munka volt Egy paraszti vérű polgármester-lány meg egy arisztokrata földbirtokos három felvonásra duzzasztott szerelmi kötődése. — Délután kettőkor, a próba után hazajött. Megebédeltünk. Aztán másfél-két órára lepihent; jó időben fürdőruhára vetkezett fölment a teraszra, kitámasztotta a nyugágyat és sütkérezés közben hamar elaludt. De négy óra tájt fel- költtette magát, a napfényben alvástól zsibbadtan lebotorkált a szobába, és nekilátott szerepet tanulni. Délután hatkor már Indult is a színházba. Engem pedig megkért, hogy vigyem el sétálni Peggy nevű, tíkót-terrier kutyáját. — Ez a kutyasétáltatás életem sorsdöntő időtöltése volt. Következményei pedig Gizit is meglepő színvallásra késztetlek. Peggyvel legtöbbször a Bástya-sétányon csatangoltunk. Itt ismerkedtem meg későbbi férjemmel, Borsos Szabó Lászlóval. Laci kisember volt, kőbányán lakott, a Pong- jrácz-telepea. Ennek rossz szaga volt. S Gizi, aki mások magánügyeit mindig tiszteletben tartotta, most toporzékolva ellenezte kapcsolatunkat, „örült vagy? — támadt rám. — Elment az eszed? Egész életedben nyomorogni akarsz? Gondolkozz! Én nem bánom, én leveszem rólad a kezem, látni sem akarlak többé, megfojtalak!" ö, aki eddig csak a szegénységet gyűlölte, most mintha a szegénység áldozataitól is gyűlöletrohamot kapott volna. Egyik este, amikor az előadás elmaradt, kiosont utánam a Bástya-sétányra, s rajtakapott bennünket Lacival. Akkor rámparancsolt, hogy ezentúl mindennap kísérjem el a színházba ... — Előadás végén már sietett is az Andrássy úti kabaréba. Sokszor annyi ideje sem volt, hogy nevét rávésse a kiskapuban várakozók céduláira. Ilyenkor gyorsan ruhát cseréltünk; én fölvettem Gizi jellegzetes, nagyszélű kalapját, lengő köpenykabátját, ilyenolyan saljait; ő meg lesúnyt fejjel, egy leforrázott kórista- nőt l utánozva hussant ki az utcára. Az autogramkérők rácsaptak az én bajoros eleganciámra, aztán zavartan elrakták a papírt... Az Andrássy úti kabaréban Fodor László: A nagyságos asszony álmodik és Lengyel Menyhért: Tihamér című félhomályos, fülledt vidámságaiban pazarolta el magát — Innen csak éjfél után tért haza. Tudtuk, hogy gyermekkora óta gyengélkedik a fülével, orvoshoz is járt, erről azonban nem beszélt. Csak egyszer, véletlenül, a fáradtságnak ebben az illuminált állapotában. „Meglátod, hamarosan megöregszem — még ezt is mondta. — ügye, már ráncos a nyakam? Ne tagadd! Az öregség a nőknél a nyakon jeElhunyt Jankovich Ferenc Kedden, 63 éves korában elhunyt Jankovich Ferenc Kossuth-díjas író. A Magyar írók Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. JANKOVICH FERENC: Kóválygó árny Jön-megy az ember a sötétben. Ide-oda jár, kézben gyertyaszál. Jön-megy az ember, ide-oda jár, fekete-fehért sávozik a táj Rebben az ember, mint esteli rém, Koporsó úszik az ég tetején. Már a sötétség a szívemig ért — Jobb otthon, annak, aki haza ért... * Ősi kommentár az Énekek énekéhez Hol temetkeztek az Árpádházi királyok? Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár, a Bibliotheca, a legkülönlegesebb könyvritkaságait sorakoztatta fel kiálli- tási tárlóiban. Ez írás célja nem a kiállítás könyvészeti csemegéinek ismertetése; aki olyan szerencsés, hogy tavaszig eljut Esztergomba, végigböngészheti. Meg kell azonban mégis említeni, hogy látható Itt egy könyv a XI. század végéről. A sok száz éves Irat „Tartalom- jegyzéke” dicsekedhet egy ősi kommentárral az Énekek énekéhez amelyhez a XII. század közepén hozzáfűzték az első magyar iskoláskönyv lapjait, s hogy a kötet történelmi becse még fokozódjék, harmadik részében található egy pontos felsorolás nyolc Árpád-házi királyunk temetkezési helyéről, az 1131—1141 közötti évekből. Hogy ez utóbbi mit jelent a régészeti kutatás számára, az egyenesen felmérhetetlen. Itt látható annak a Biblia Pauperumnak az eredetije is, amelynek nemrég megjelent korhű kiadása any- nyira megdobogtatta a könyvbarátok szívéit S nem lehet szó nélkül hagyni a Balassák imakönyvét, benne az akkori jó szokás szerint egy elöl befűzött üres lapon Balassi Bálint születésének és halálozásának krónikájával S a magukban is nagy értékű kódexek ma is új és új meglepetéssel szolgálnak, ha valaki figyelmesen és értően beléjük lapoz. Egy, az 1200-as évekből megmaradt magyar sacramentáriumtöredék alján a könyvtáriak egy furcsa rajzolatot láttak, amikor aztán a különös rajz egy zenetörténetben jártas szakember kezébe került, rögtön rájött, hogy nem illusztrációról van szó, hanem a régi-régi időkben szokásos „neumatikns“ Nyitás: március 13-án BÁRSZEKRÉNY A SZENESPINCÉBEN Ha az ember fiatalokkal beszélget, előbb vagy utóbb, de biztosan elhangzik ez a mondat: „Bárcsak lenne klubunk, ahol összejöhetnénk...” Immár egy esztendeje, hogy a dabasi Fehér Akác Termelő- szövetkezet átvette a község II. kerületében levő művelődési házat. Júliusban egyesült a területi, valamint a termelőszövetkezeti KISZ-szervezet. A „házasság” után nyomban hozzáláttak a fiatalok az épület alatt lévő szenespince átalakításához — társadalmi munkában. Még a nyári hónapokban kifestették a helyiséget. A fiatalok szülei is besegítettek szíves-örömest: a kőműves papák a pince vakolását végezték el. Az erdőgazdaságtól farönköket kaptak — elvégre ülni is kell valahol. A göcsörtös rönköket — kemény munkával, gép nélkül simára csiszolták. Az állattenyésztő — látlentkezik először, aztán föleszi magát az arcra, a szemek köré, a homlokra. Még egy-két va a nagy sügés-forgást — báránybőrt ajánlott fel, hiszen a sima farönkökön nem túl kényelmes üldögélni. Fából barkácsoltak egy bárszekrényt — itt lesz a büfé. És mivel a pince elég hideg, már beszerezték a hősugárzót is. Aki most belép az egykori szenespincébe, azt gondolná, eltévedt Közeledik az ünnepélyes megnyitás napja: március 13-án, szombaton gyűlnek ösz- sze először saját klubjukban a fiatalok. Juhász Sándor, a művelődési ház vezetője, érthető módon, nagyon örül. Már néhány programot ismertet: — Ez a pinceklub lesz az irodalmi színpad törzshelye. A fiatal agrárszakemberek is itt jönnek össze tapasztalatcserére. És rengeteget fogunk beszélgetni, vitatkozni filmekről, színházról. Sok ügyes, tehetséges srác ügyködik itt, öröm velük dolgozni. (falus) hangjelzésről, amely még nem önálló hangjegyekkel, hanem egy vékonyodó, vastagodó vonalai jelzi a dallamot, s a vonal aszerint ível föl vagy hajlik lefelé, ahogy a gregórián ének dallama kívánja. Ilyen őskot- tát — ezen kívül — alig ismerünk az ország gyűjteményeiben. A mostani kiállítás rendezése közben aztán ismét elárult valamit a Bibliotheca rejtett kincseiből. Dr. Kovács Zoltán, a könyvtár igazgatója egy középkori latin—német imakönyvben lapozgatott, hogy megkeresse azt az oldalt, amelynél a legérdekesebb lenne azt kitárni a kiállítás látogatói részére. És lapozgatás közben a könyvbe kötve talált egy VIII. századból származó, egykori ír nyelven íródott szentírástöredéket, amely több, mint fél évezreddel volt öregebb magánál a könyvnél. Ez Időben szinte még ismeretlenek voltak a nem latin, hanem nemzeti nyelven íródott egyházi szövegek! A könyvecske — fölösleges is mondani — a szenzációs nyelvemléknél felnyitva büszkélkedik most a központi tárlóban. év, és csak penészes szempillá- jú satrafákat, Ion esős mosónőket fogak játszani.,.” Ezt mondta Gizi, szinte nyüszítve, majd hirtelen hangot váltott, s egy tréfával elütötte a témát. Rohamosan közeledett a negyvenhez ... De temérdek munkájáról, családi gondjáról-ba- járól, fáradtságáról sohasem panaszkodott másoknak. Lelki vesződéseit nem vitte a nyilvánosság elé. Színésznő maradt, aki megkönnyítő fecsegésekkel nem teszi kockára a személye köré képzelt legendákat — a társaságban éppoly atropinosan élénk volt, tündé- ri, könnyed és vidám, mint azelőtt... Pauper a csodálta őt Es üresnek érez.te magát Vigaszt keresett tehát Talált is egy szép lelkű vigasztalót, aki nem a lerobbant bankárt látta benne, hanem Bajor Gizi férjét, a méltóságos urat a hangzatos társadalmi titulusok viselőjét Amikor Gizi az új kapcsolatot földerítette, átköltözött a Mamáék Pilsudszky úti házába és megindította a válópert ügy tervezte, hogy kibővítteti a földszintes villát emeletet huzat rá, s még ha eladósodik is: saját otthont teremt magának, ahol, mint gyermekkori álmaiban, a szoba közepére vonszolt matracokon, együtt élhet a család: a Mama, Rudi, Rudi felesége, a kis Lívia, s végül ő — no meg az az Ismeretlen, aki majd hozzá tartozik. (Folytatjuk) A Magyar Hirdető immár hagyományos, 4. reklámtárlatát, a „Reklám ’71” kiállítást tegnap délelőtt nyitották meg az Ernst-múzeumban. A március 19-ig — naponta 12—20 óra között — megtekinthető kiállításon 30 művész ötleteit, elképzeléseit, javaslatait, újszerű, igényes reklám- grafikái kínálatát, csomagolóeszköz-ajánlatát, az eddigi kiállítások óta megvalósult és már a gyakorlatban használt munkáit mutatják be. A kiállítás képet ad a Magyar Hirdető sokoldalú tevékenységéről. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓ SZOLGALAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY- ES TEHERGEPKOCSi kis- és nagyjavítását (Ceglédi út 8.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ES VILLANYMOTOR (Ceglédi út 8.) MOTORKERÉKPÁR ES KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Szolnoki út t.) garanciális és garanciaidőn túli javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz REKLÁM ’71
