Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

4 ““kMÍTÍOP 1971. FEBRUÄR 25., CSÜTÖRTÖK Tanulók - hátrányban Ösztöndíj é Valkói vallomások Új házak sorában Pályázat középiskolai ösz­töndíjra. Kérelmező a bagi Csintoványi út 19-ben lakó Deme Erzsébet, az aszódi Pe­tőfi Sándor gimnázium és szakközépiskola elsős tanuló­ja. Az ösztöndíj-kérelem kü­lönleges oka: „Bár édesanyám nem fizikai munkás, de 12 éve meghalt az édesapám és ezért ő a családfenntartó." Vajon milyen beosztása van Deme Erzsébet édesanyjának? Por­tás a Humán Oltóanyagter­melő és Kutató Intézet gödöl­lői részlegében, özvegy Deme Pálné havi 1470, azaz egyezer- négyszázhetven forintot keres. Ketten élnek ebből a fizetés­ből. Deme Erzsébet tanulmányi átlaga: 5. Kérelmét így támo­gatta 1970. szeptember 14-én Üjváry István, a bagi általá­nos iskola igazgatója: „Szor­galma átlagon felüli, iskolai biológia, történelem és orosz versenyt nyert, járási biológiai versenyen első lett. Tanulmá­nyai folytatásához minden tá­mogatást megérdemel, mert munkáját lelkiismeret, pon­tosság, nagyfokú igényesség jellemzi" Az 1969 augusztusi felmérés szerint a megye középiskolái­ban a fizikai dolgozók gyer­mekeinek számaránya vala­mivel jobb az országos átlag­nál. Szám szerint: a gimná­ziumi tanulók 50, a szakkö­zépiskolai diákok 65, az álta­lános iskolások 80—82 százalé­ka fizikai dolgozók gyermeke. Ha a számsort visszafelé néz­zük, meghökkentő a csökke­nés: 82, 65, 50. És ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy az egyetemekre, főiskolákra fel­vettek kb. 80 százaléka a gimnáziumi tanulók közül ke­rül ki, akkor egyértelmű a felismerés: nagyszámú tehet­ség kallódik el! Ez megenged­hetetlen folyamat, tehát meg­állítandó! 1970 tavaszán a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bi­zottsága 600 ezer forintos ösz­töndíjalapot szavazott meg, ezzel is segítve a fizikai dol­gozók gyermekeinek továbbta­nulását. (Annyira sokrétű a kérdés, hogy akkor a vb két és fél órán át tárgyalta ezt a XX. / A Nemzeti Színház a Horthy- korszak elején főként történel­mi drámákat mutat be. A ma­gyar, Az árva korona, Danton, Clémenceau, 1516, Mohács — ilyen darabcímeket olvasunk a színésznő kétéves szereplistá­ján. A közönség a múlt szim­bólumainak vállán akarja ki­sírni magát, vagy megvígasz- talódni. De Bajor játéka miatt mindig kétes eredményű ez a vígasztalódás. Itt, a Pannónia-béli társa­ságban különösen nagy kelet­je van a történelmi műfaj­nak. Bajor Gizi egymásután két Pékár- és három Herczeg- drámában is fellép. Pékár A magyar című színművében — amely, úgymond: „az idők or­kánjába sodródott fajtánk ön­sanyargató tépelődéseinek ad hangot” — az önérzetes Múlt és a kishitű Jelen mellett a szépséges Jövőt játssza. Her- czeg Az árva koroná-jában pe­dig az országcímert tartó an­gyalok egyikét: a pajzs jobb felén térdeplőt. Bajor azonban ezekben a hazafias szerepkli­sékben is életet teremt a szín­padon. A Pannóniában megforduló írók már az ő számára írják darabjaikat. Csathó Kálmán elhatározza, hogy első színművének hősnő­jét egyenesen Bajor Gizi egyé­niségére szabja. S hasonló ter­veket forgat Zilahy Lajos is. ★ Magyarország urai, miután Prónayék elvégezték véres mesterművüket, s inget cserél­tek, érettnek találják az időt, napirendet) A 600 ezer forint­ból mintegy 200 tanuló ösz­töndíjazása, illetve szociális támogatása valósítható meg. Hatszázezer forint nagy pénz, kétszáz tanuló — kis szám. A megyei állami és társa­dalmi vezetés felhívással for­dult a megye intézményeihez, gazdálkodó egységeihez: „Fel­hívjuk ezért a társadalmi szer­veket, vállalatokat, termelő­szövetkezeteket, hogy nyújtsa­nak ösztöndíjakat és szociális támogatást középiskolai tanu­lók részére...” A felhívás dá­tuma: 1970. február 4. Pályázat középiskolai ösz­töndíjra. A kérelmező: Szo­morú Miklós. Állandó lakhe­lye: Cegléd XIV. 201/A tanya. Iskolája: ceglédi Kossuth La­jos gimnázium. Évfolyam: IV. Legutóbbi tanulmányi átlag: 4,2. Az ösztöndíj-kérelem kü­lönleges oka: „özvegy édes­anyám kevés keresetéből csak szűkösen tudunk megélni. Anyám rokkantsága miatt so­kat betegeskedik, gerincműté­tes.” özvegy Szomorú Miklós- né mosónő, havi átlagkeresete (6 hónap alapján): 1010 forint. Ketten élnek ebből a fizetés­ből. Osztályfőnöke így ír: „A hátrányt, amellyel indult, sike- . rült behoznia, évről évre egyenletesen fejlődött, s ma már az osztály legjobbjai közé tartozik. Erős hivatástudat él benne a pedagóguspálya iránt. Legfőbb vágya, hogy abban a külterületi iskolában taníthas­son, ahonnan ő is elindult.” A megye tizenkét állami tanácsi, társadalmi szerve, ipa­ri, mezőgazdasági és kereske­delmi vállalata, szövetkezete határozta él a fizikai dolgozók gyermekeinek anyagi támoga­tását, összesen 81 800 forintot utaltak át a megyei letéti, számlára. Harminc cég megha­tározott megyei középiskolák megnevezett tanulóit részesí­tette anyagi támogatásban, 75 és fél ezer forint erejéig. A megyei ösztöndíjbizottság tehát 681 800 forinttal gazdál­kodhatott Ebből az összegből hogy a szellemi életbe is be­vonuljanak. Méghozzá egy idilli ceremóniával. 1921. júliusában Festetics Tasziló herceg, a keszthelyi fiók-fejedelem, s kilencvenezer holdas hitbizomány ura, fel­újítja a Helikon-ünnepsége­ket. A Helikon-ünnep száz év előtt, néhai Festetics György gróf korában még a múzsák és deákok, Dunántúl „nemesb ér­zületekért hevülő dalnokai­nak” s a Georgikon tudós mí- veltségű ifjúságának találko­zója volt. I De hová tűnt a helikoni nap! Aganippé és Hipokrené. A nimfák. A megelevenedett klasszicitás. Az antik idillből csak a keszthelyi park maradt meg. S benne a kastély kertje, akár egy halott rezervátum: körül­kerítve a főúri gőg három méter magas, vad-sárgára má­zolt, áthatolhatatlan kőfalával. Tasziló herceg, a dédunoka a kor legellenszenvesebb fő­ura volt. Sötét és hideg vén­ember. Talán az utolsó oligar­cha Magyarországon. Aki úgy élt keszthelyi birodalmában, mint a mandarinokkal körül­vett kínai császár a Tiltott Vá­rosban. Kezet évtizedekig talán csak két emberrel fogott: Ed­ward walesi herceggel és Ru­dolf trónörökössel, akiket kas­télyában vendégül látott. Szí­ne elől még a városbírónak is hátrálva kellett eltávoznia. Mielőtt zárt, fekete hintója ki­gurult a főkapun, a hajdúk az utca népét bezavarták az üz­letekbe és lehuzatták a redő­nyöket, hogy a kocsi néma uta­692 pályázó kért részt. 130 ké­relmező nem felelt meg a pá­lyázati feltételeknek, pl. nem fizikai dolgozók gyermekei, a családban az egy főre jutó jö­vedelem meghaladja a havi 1100 forintot stb. Az ösztöndíj- alapot nem lehetett fillérekre osztani, 218 tanuló kapott ha­vi 100—450 forintos támoga­tást. Remélhetőleg a legrászo­rultabbak! A megyei tanács a követke­ző tanévre előreláthatóan meg­duplázza az ösztöndíjalapot, egymillió 200 ezer forint el­osztását teszik lehetővé. Az ösztöndíjbizottság tagjai pedig már fogalmazzák az új felhí­vást: a megyei intézmények csatlakozzanak az akcióhoz, forintjaikkal segítsék a nemes cél megvalósítását Egyedi Dániel nagykőrösi ne­gyedikes gimnazista, édesapja — a helyi állami gazdaság műhelyvezetője — havi 2496 forintot keres, hattagú csalá­dot tart el ebből a fizetésből. Egyedi Dániel kiváló matema­tikai képességekkel rendelke­zik, az elmúlt évben bejutott a tanulmányi verseny megyei döntőjébe... Ebben az írásban csak arra vállalkoztunk, hogy bemutas­suk az olvasónak a lehetőség és a szükségesség feszítő el­lentmondását. Talán már a le­írtakban körvonalazódott e té­ma sok-sok izgalmas kérdése. Ilyenek például: miért szüksé­ges a fizikai dolgozók gyerme­keinek fokozott segítése? Miért kerültek hátrányba ezek a fia­talok társaikkal szemben? Melyek az összetevői ennek a fogalomnak: hátrány? Kire mondhatjuk azt, hogy tehetsé­ges? Hogyan lehet felfedezni a tehetséget? Melyek a hátrá­nyos helyzet megszüntetésének lehetőségei? És sorolhatnánk tovább a sok megválaszolandó kérdést. E kérdések nyomába szegő­dünk további cikkeinkkel. Fóti Péter sát senki meg ne bámulhassa. Persze, Festetics Tasziló mit sem örökölt dédapja művé­szetpártoló buzgalmából. A helikoni ünnepségeket is saját dicsőségére újította fel. A her­ceg kilenc méter magas, nyolc oszlopon nyugvó, kupolás csar­nokot emeltetett a park köze­pén. A stilizált „szentélyben” levő emléktáblába pedig a nagyhírű ös és a maga nevét vésette. Ezt a malter-halhatat­lanságot kellett most — meg­ünnepelni. Másrészt a herceg arra gondolt: nem árt, ha ha­lála előtt leereszkedik a „köz­néphez”. így talán barátságo­sabbá teheti emlékét. A „köznép” fejét pedig az ő szemében egy lebecsült parve- nű: vitéz nagybányai Horthy Miklós jelentette. Micsoda idült rögeszme! A gőgös aggas­tyán úgy képzelte, ha a kor­mányzóval a Himnusz hangjai mellett lekezel, az ország min­den lakója, még saját cselédei is kitüntetve érzik magukat. Horthyt is meghívta tehát az ünnepségekre. Ez volt az első alkalom, hogy Festetics Tasziló herceg a palota főkapuját — amely eddig csak a walesi her­ceg és a trónörökös érkezése­kor nyikordult szét — kitárta a Legfelsőbb Hadúrrá föl- szemtelenkedett lovastengerész előtt. De Horthyék a palota egyik szárnyát zárva találták. Herceg Festetics Taszilóné, született Douglas Hamilton Mária Viktória hercegnő, Ká­roly bádeni nagyherceg unoká­ja, a volt monacói fejedelem hitvese nem vett részt férje alpári passziójában. Beteget jelentett. Az írók, művészek, tudósok vasúti szerelvénye este nyolc­kor — két órával a kormányzó „Túrán” nevű különvonata után — érkezik a keszthelyi állomásra. — Valóban igaz, hogy nagy verseny folyik a szomszédok között: kinek van szebb háza. Ez természetes. Valkó község­re nem jellemző a nyomor, az emberek, ahogy pénzük van, építkeznek. Molnár Antal tanácselnök szűkszavú, de hangjában eny­he büszkeség érződik. — Nagyobb, tágasabb, kor­szerűbb házakat építenek. Fürdőszobával, pincével, kam­rával. A szobák padlósak, a vizet bevezetik. Ha mégis elé­gedetlenek egy kicsit, azazért van, mert az összegyűjtött pénzből nem futotta dísztég­lára, csak közönségesre. A há­zak építésekor ugyanis döntő szempont a nagyságon kívül a szépség. Az, hogyan néz ki a többihez viszonyítva. AKIK „FELVERGŐDTEK" Gréber Lajosék háza kívül­ről még nincs bepucolva, a felvezető lépcső mentén még nincs korlát, a szobákban eset­lenül hat a régi bútor, elve­szetten; a függöny hiányzik az ablakról, semmi sem zavarja a A küldöttséget Apponyi Al­bert gróf vezeti. Az egyik ko­csiból Bajor Gizi száll ki első­nek; utána Cs. Aczél Ilona, Herczeg Ferenc, Csathó Kál­mán, Zilahy Lajos, Balassa Im­re, a Pannónia-asztaltársaság ismert tagjai. A színésznő ezt a vonatjele-- netet — ahogy mosolyogva megjelenik az ajtóban, majd egy ünnepélyes kar lesegíti a lépcsőkről — bizonyára nap­fényben képzelte el. Nagyszélű kalapját is nap­fényre csináltatta. De a jelenet már villanyvi­lágításban történik. S igen gyér publikum előtt. Délután hatalmas jégeső vert végig az országon, a vo­nat útközben elakadt, s este lett, mire befutott Keszthely­re. A hercegi fogadó bizott­ságnak akkor már nyoma sincs. Az állomásépület tera­szán csak néhány civil vára­kozik. De az ablakokban még lógnak az ázott szőnyegek. S a sínek közt fénylő tócsákban virágok úszkálnak. Az érkezőket a helybéli ma­gyarság nevében Kolbenschlag Béla alispán és Reischl Imre városbíró fogadja. Bajor Gizi a szónoklatok vé­gén megkérdezi Balassa Imré­től: „Ugye, mi most a herceg­hez megyünk vacsorázni?” Festetics udvari titkára ugyanis még Pesten, indulás előtt levizitelt a vasúti kocsik­ban, és bejelentette: „Önök ettől a pillanattól kezdve a herceg őkegyelmessége vendé­gei”. A meghívást azonban képle­tesen kellett érteni. Nemsokára kiderül, hogy Festetics a művészek pótkü­lönítményéből csak Apponyi grófnak és Herczeg Ferencnek, mint törvényhozónak bontatott ágyat a kastélyban. A többie­ket magánházaknál szállásol­kilátást az országúira, végig a falu főutcájára. Az új házna­gyon jó helyen, központi he­lyen fekszik, szemben a presz- szóval, Gréberéket ezért so­kan irigylik. A ház eddig 180 ezer forintba került, a telek szerencsére már megvolt. Sok pénzt felemésztett az építése, mert nagyon magas alapot kellett csinálni, a mélyen fek­vő telek gyűjti a vizet. Gréber Lajosné 30 éves, a Gödöllői Árammérőgyárban dolgozik, 7 forint 90 fillér az órabére, Gréber Lajos a nagy­iccéi ÉMG műszerésze, 14 fo­rintos órabérrel. 1957-ben há­zasodtak össze, két fiuk van, az egyik 12 éves, a másik hat. Korábban Gréber Lajosné szü­leinél laktak, amikor két évvel ezelőtt az új ház építéséhez kezdtek, eladták a régit 53 ezer forintért. Az építkezéshez OTP-kölcsönt vettek fel. A régi házban egy szoba, kony­ha, kamra volt, itt három szo­ba, kamra, konyha, fürdőszo­ba, s az egész ház alatt pince. A műszaki tervet rokon készí­tette, akinek ez a foglalkozása, az építkezésben segített mind­ják el. A művésznő és bará­tai este egy kisvendéglőben, halgulyást vacsoráznak. Az ünnepség másnap dél­előtt, a Kisfaludy Társaság közgyűlésével kezdődik. Né­hány perccel tíz után megszó­lalnak a fanfárok: most érke­zik Horthy és kísérete. Min­denki feláll. Horthyné még egészen fiatalos arca fölött parókafehér hajat visel. Süt a nap. A főszereplők bevonulnak a szabadtéri színpadra. A kor­mányzói pár után a herceg kö­vetkezik, két gyermekével: El­la grófnővel és György gróffal. Majd a premontrei papok cso­portja, patyolat reverendában, égszínkék " cingulussal, akár egy stílusosan felöltöztetett színpadi kórus. Ügy látszik, hogy vége a háborúnak, béke van, nyár van, s ez már a végső szereposztás. A Helikon-emlékmű előtt felállított díszemelvényre sor­ra föllépdelnek a Kisfaludy Társaság tagjai. Csupa gaiam- ősz fej, babérötvözte homlok: Szász Károly, Sajó Sándor, Kozma Andor, Jakab Ödön. 1921-et írunk a Nyugat fény­korában vagyunk: Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Móricz, Krúdy most alkotják legjobb remekeiket — de a magyar irodalmat itt hét­nyolc kiérdemesült öregúr képviseli. Köztük még Her­czeg Ferenc a legfiatalabb, s legkülönb. Mindössze ötven­nyolc éves. Az elnöki megnyitó után Né- gyessy László és Kéky Lajos olvassa fel tanulmányait, majd Kozma Andor szavalja el A magyarokhoz című irreden­ta ódáját: „Magyarok, magyarok, büszke szenvedők, Emelt fővel állunk a világ előtt...” (Folytatjuk) két részről az egész család és a jó ismerősök. Most, hogy a ház már elkészült, nagyon bol­dogok, a rokonság velük örüL Gréber Lajosné szerint a jobb módúak inkább irigylik őket, item nézik jó szemmel, hogy a magukfajta szegényeb­bek is felvergődtek ilyen sor­ra. Ázelőtt megálltak beszél­getni, most pedig „elforognak”, kitérnék a köszönés elől. — Nekünk nem volt földünk azelőtt. Hiába, akiknek régen megvolt az alapjuk, azok könnyebben boldogultak. Már tíz évvel ezelőtt ilyen házuk volt. Mi még most sem jutot­tunk volna ide, ha az állam nem segít a kölcsönneL AKIK MEGKOPLALTÁK Tóth Jánosék házában csak a nagymama, Tóth Miklósáé van otthon, vacsorát főz a ré­gi tűzhelyen. Gáztűzhely is van a konyhában, de még nincs bekötve. Ha már be lesz kötve, Tóth Miklósné akkor is a régi tűzhelyen főz majd, mert az újtól fél. A konyha még földes, a szobák ugyan­csak, a vizet még nem vezet­ték be, de a kád már benn áll a fürdőszobában. A házaspár dolgozik, a férj Mátyásföldön, az Ikarusban, már 15 éve, 37 éves, lemezlakatos, a feleség a kistarcsai fésűsfonóban. Hat­éves kisfiúk iskolában van. — Örülök, hogy megértem az új ház felépítését. A régi helyére építettük, azt el kellett bontani. Vizes volt és kicsi, egy szoba, konyha. Nem tu­dom, a ház mennyibe került, én ahhoz nem értek. De tu­dom, hogy nagyon sok pénz kellett hozzá... A fiamék évek óta nem csináltak mást, csak dolgoztak, gyűjtöttek. Ruhát azt nem tudtak venni. Élelem is szűkén volt. Már öt vagy hat évvel ezelőtt kezd­ték vásárolni, ami szükséges, ablaktokot, ajtókereteket, pad­lódeszkát, téglát, gerendavasa­kat. Ott álltak a fészerben. De még most is mennyi van hát­ra! Nem is tudom, mikor lehet ezt befejezni. Pedig sokan se­gítettek építeni is meg köl­csönneL De azt is vissza kell fizetni. Ha az ember akar va­lamit, ma is csak szükséget lát. Nincs az másként. AKIK ELÉGEDETTEK Pető Vilmosék háza 1963- ban készült el, ma is vadonat­újnak hat. Nagy, dísztéglás és otthonos, a szobában olajkály­ha, az ablakokon csipkefüg­göny, az asztalon csipketerítő. Pető Vilmos villanyszerelő­ként dolgozott a tsz-ben, es­tin elvégezte a felsőfokú gé­pészeti technikumot, most mű­helyvezető, fizetése 3100 fo­rint. Felesége az árammérő- gyárban 1460 forintot keres. 17 éves fiuk Vácon tamü, kollé­giumban lakik Az új ház a régi épület felújításával és át­építésével készült, 120 ezer fo­rintba került. A szükséges pénzt, mivel fizetésükből nem futotta volna, állattartásból fedezték. Disznót és tinókat neveltek, ez kifizetődő volt, és az erdő mellett fekvő földek részesművelését vállalták. Rá­juk senki nem irigykedik, mert látták, hogy éjjel-nappal dol­goznak, gondolhatják, hogy ennyi munkából születik va­lami eredmény. Különben is az elkészült ház mintája lett sok későbbinek. Az, hogy a fürdőszobát azóta sem fejez­ték be, nem látszik. Petőék elégedettek. Valkón, a két leghosszabb utcán, a Szabadság és a Dá- nyi úton egymást követik hosszú sorban, mind a két ol­dalon a szebbnél szebb új há­zak. „Megváltozott a falu ké­pe” — szoktuk mondani. Va­lóban. De a falu képével együtt megváltoztak-e az em­berek is? Varga Vera Rómeó és Júlia A Nemzeti Szín­ház holnap mutat­ja be Shakespeare Rómeó és Júlia cí­mű drámáját. Rendező: Major Tamás. A képen a két címszereplő: Sztankay István és Törőcsik Maxi. GALS AI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI

Next

/
Oldalképek
Tartalom