Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

PES1 HEGYEI zMirfaP 1971. FEBRUÁR 4., CSÜTÖRTÖK József Attila Színházi Várj, amíg sötét lesz Az ember vár, amíg sötét lesz, előbb a nézőtéren, aztán a színpadon is. Ezután a lel­kében lesz sötét, fokozatosan. Hogyan éri él ezt a hatást a darab, amelynek a számlapon a „bűnügyi dráma” rejtélyes megjelölést kölcsönözték? Az első percek izgalma meg­felel a várakozásnak: egy szu- terénlakásba benyit egy lát­hatóan idegen férfi; matat, majd elrejtőzik. Újabb, látha­tóan vadidegen férfi oson be, sokat ígérő btfsa szemöldökkel dúsítva, jéllempulóveréről lerí, hogy tömlőétől telek; ma­tat, majd elrejtőzik. Újabb alak lopódzik be... fis ez így megy, három fel­vonáson át De ha csak így menne! Et­től még — és éppen ettől — pattanásig feszített izgalom­mal telített, vérbeli élvezetet is jelenthetne. Vérbeli krimá- élvezetet Ám a vérbeliséggel baj van. Egy vérbeli krimiben — bár ez paradoxnak látszik — nem húsvér emberek mozognak, hanem krimi-figurák. Itt is fi­gura a szereplők derékhada, de aki körül a story sűrűsödik: kirí a környezetéből, méghozzá műfajilag. Kilóg a képből. A dörzsölt, alig megírt, mégis elhihető gazfickók közé kita­lált a szerző egy szép, kedves, részvétet ébresztő vak fiatal­asszonyt. Márpedig lényege­sen más eredetű a krimi-kel- tette izgalom, és megint más emóciókra késztet a drámába- fllő adottságokkal felruházott, egy évé megvakult női fősze­replő. A kétfajta emóció egy­mást gyilkolja. Es ilyen jel­legű gyilkosságot egy krimitől sem fogad el a néző. A színészek maguk is ké­nyelmetlenül téblábolnak a válszolyogtatóan kettős atmosz­férában. Kállai Ilona jobb (és más fajsúlyú) ügyhöz méltó koncentráltsággal éli a vak nő szerepét. Káló Flórián mint többszörös kacagó gyilkos? Játszva elhitethetne bizonyos köirön belüli gazemberségeket, körülbelül a lakásszédelgés , ^nagyságrendjéig” bezárólag. Mádi-Szabö Gábor kitűnő ké­pességed is rejtve maradtak ez esetben, rábízta magát a busa, tupírazott körömkefe- fazonú jéllemszemöldökre... Bujtor István általában ottho­nosan mozog a hasonló sze­repkörben, de itt 6 sem tudta olykor, melyik lábára álljon, mert a szerző jóvoltából időn- kint (teljesen logikátlanul) emberszabásúnak kellett mu­tatkoznia, ami szerepe egészé­vel sehogy sem fér össze. Ki­emelkedő viszont Pálos Zsuzsa, aki egy undok kis békát ját­szik, elhihetően; sajnos, a szer­ző még az ő szerepébe ás bele­lopott némi szármdvaló vonást, ez pedig szintén megoldhatat­lan feladatot rótt a néző együttérzésére is. Férfiasán bevallom, sosem hallottam a szerző — Frederik Knott — nevét. De nem let­tem gazdagabb, amióta meg­ismertem. A nem túlzsúfolt nézőtérből ítélve, a színház sem. P. G. Zsámbéki zsákutcák % A kőszívű ember fiainak ieveie Várallyai Béla bácsitól, a tápiószentmártoni művelő­dési otthon igazgatójától a következő levelet kaptuk: „Szeretettel várlak ben­neteket február 6-ra. Zsú­folt a program, de azért jöhettek. Tegyetek ki ma­gatokért!’’ íme, válaszunk: „Béla bátyám! Vezetésed alatt olyan tiszta, ízléses, műszakilag is korszerű a művelődési házatok, hogy a színész azt mondja rá: a Nemzeti Színházban érzem itt magam. Tápiószentmártonban kar­szalagos rendezők fogadják az előadásra érkező közön­séget. A színész nem tart attól, hogy részeg emberek csapkodják előadás közben az ajtókat. Tápiószentmár­tonban tisztelik a kultúr- h&z rendeltetését, a mű­vészt, aki a szépség és igazság követeként járja a falvakat. 1 Társulatunk tagjai: Vö­rös Tibor, Veszeley Mária, Németh Ilona, Csernai László, Majoros Júlia, Gal- góczy Imre — jó ismerő­seid. Bozóky István szemé­lyében kitűnő rendező for­málta a művet. Reméljük jól vizsgázunk február 6-án Tápiószentmártonban is. Sok szeretettel: A kőszívű ember fiai”. Zsámbékon 2800 ember la­kik, ebből legalább 2—300 fiatal, akiknek szórakozásáról, művelődéséről elsősorban a KISZ-szervezeteknek és a művelődési háznak kellene gondoskodnia. A falu közepén 100 méteres szakaszon öt „vendéglátóipari egység” tart nyitva, ahol szeszes italt is lehet fogyasztani. A 2—300 fiatal itt és az utcán találha­tó esténként és hétvégén, te­hát szabad idejükben, kivéve azt az esetet, mikor Perbálon bált vagy beat-koncertet ren­deznek, mert akkor átmen­nek oda. Dani Sándor az Észak-Bu- davidéki ÁFÉSZ KlSZ-szerve- zetének titkára szerint itt már annyi mindent próbáltak csinálni, hogy ter­mészeti csoda lenne, ha vala­mi sikerülne, ha találnának valami új dolgot, amiről még nem dérült ki, hogy nem kell az itteni fiatalság­nak. — Ha csak a KISZ próbál­kozásait számolom, már há­romszor alakult községi KISZ- szervezet, és háromszor bom­lott fel. Most a mi KlSZ-szer- vezetünk ■ helyettesíti, mert mi próbálunk olyasmit kita­lálni, ami az egész falu fia­taljainak szólna. — Zsámbékon öt intézmény van. A műanyagipari válla­lat, a Mezőgépfejlesztő Inté­zet, a tsz., az ÁFÉSZ, és a Pest megyei \ Csecsemőotthon. Ezenkívül itt van még- a Mezőgazdasági Felsőfokú Technikum is. Valamennyi­nek van KISZ-szervezete, az intézmények vezetősége őket támogatja, a községi KISZ- szervezetnek nem akadna pat- ronálója, a művelődési ház­nak saját fenntartására sem elegendő a költségvetése, te­hát azon kívül, hogy helyet biztosít, nem adhat többet — Többször született meg­állapodás,- rengeteg ígéretet kaptunk, hogy segítenek pénz­zel. Aztán egymásra vártak, és senki »nem adott semmit. A pénz a tavaly februárban nagy lelkesedéssel megnyi­tott ifjúsági klubhoz kellett volna Eleinte minden nagyon jól ment, a klubtagok 66-an voltaK, és az érdekesen ösz- szeállított program sokakat vonzott. Aztán, szinte egyik napról a másikra, csökkent a létszám, fokozatosan elma­radt a közönség. Erdős László, az ÁFÉSZ könyvelési csoportjának ve­zetője, KISZ vezetőségi tag szerint nem csoda, hiszen egyetlen szűk helyiség állt rendelkezésükre, az is jobbára fűtetlen és kopár, a fiatalok ennél többet igényel­nek. (Nem mintha az említett vendéglátóipari egységek kul­turáltságukkal, vagy otthonos­ságukkal tűnnének ki, de a presszóban legalább van ze­ne, és a fiataloknak az is kell). — Most megpróbálunk, azaz próbálnánk egy pinceklubot csinálni, hogy legyen' egy kis romantika, büfével, ahol szend­vicset, kávét lehetne kapni, magnós zenével. De nehezen megy, pedig már az egyik boltunk pincéjét kirámoltuk,_ kitakarítottuk társadalmi munkában, erre rögtön raktá­rai rendeztek be ott. Addig nem kellett senkinek. Elké­szítettük az átalakítás műsza­ki tervrajzát, költségvetést csináltunk, 49 ezer forintba kerülne a berendezéssel együtt. Számítunk a KISZ Budai Járási Bizottsága se­gítségére, s a oégünk meg­előlegezné az összeget, ha utólag ledolgozzuk. Csakhogy most az a problé­ma, kinek a neve alatt fusson,, kié legyen a pinceklub? Az ÁFÉSZ finanszírozná a kivite­lezést, de abba nem egyezik bele, hogy a helyiség minden­kié legyen. A fiatalok szerint másnak nem sok értelme van. A „ledolgozással” is baj van, mert a KISZ-szervezet 16 tag­jából mindössze hárman van­nak fiúk. A művelődési ház 25 éves, 1500 forint fizetésű igazgatója szerint a KISZ-szervezetek ve­zetőire nem lehet számítani, már azt is elítéli, hogy pince­klubot akarnak, amikor ott lenne a művelődési ház, an­nak lenne feladata otthont ad­ni a fiataloknak. Polgár József ehhez kért tőlük segítséget. — Ifjúsági klub is volt már vagy háromszor, az elődeim valamennyien megpróbálkoz­tak vele. Belebuktak, akárcsak én. A művelődési házra két évvel ezelőtt másfél millió fo­rintot fordítottak, nyilván azért, mert úgy gondolták, ér­demes. Az más kérdés, hogy meg sem* látszik najta. Két rossz vaskályha van mindösz­sze, nem lehet kifűteni a he­lyiségeket, a' berendezéssel senki nem dicsekedne. De azért, ha a fiatalok akarnák, itt is lehetne csinálni egy-két dolgot. Az ifjúsági klub prog­ramját én állítottam össze, a teremben a dekorációt én csi­náltam saját kezűleg, a mag­nóra én vettem föl a szádo­kat. Eleinte tetszett nekik, de később, mikor nem engedtem, hogy szeszes italt hozzanak be, és pénzre kártyázzanak, elma­radtak. Maguk a KISZ-esek is. Időközben elrontották a mag­nót, azóta nincs zene. De nem ezen múlik, mert amig jó volt, sem volt olyan népszerű. Bál kellene, ahol táncolhatnak, ezenkívül nemigen érdekli őket más. A presszóban volt egy zenekar, ami felbomlott, most már csak egy harmoni- kás van. Egy harmonika ked­véért képesek ott ülni. Az értekezleteket egymás után tartjuk, de attól még nem lesznek igényesebbek a fiata­lok. Mindez nemcsak szerve­zés kérdése, bár ki kellene már egyszer ptóbálni, mi len ne, ha legalább azok összefog nának, akiknek ez a dolguk... Varga Vera GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI IH. Milyennek is láthatta Gizi a szüleit? Itt bizony csak összemosódó emlékekre, pu­hává lágyult vallomásokra és találgatásokra szorulunk. Beyer Marcell (a képen) aligha kényezteti el gyerme­keit. Erre képtelen is lenne. Szúrós okossága, könnyen tü­zet fogó természete, s a szája szélét megmerevítő, ironikus félmosoly — akár egy szige­telő közeg; úgy veszi körüL Rendkívül vastag, sokdiopt- riás szemüveget visel. De ez­zel az erős üveggel mintha egy kukkeren át látná a vi­lágot. Legalább tizenötszörös nagyításban. Igen, a papa, a gyöngeszemű, mindent job­ban iát másoknál, s talán emiatt haragszik sokszor ok nélkül is. Ok nélkül? Esetleg olyan hibák hosszantják, ame­lyeket észrevett, csak nem akar beszélni róluk. Reggel, amíg föl nem hajtotta a ká­véját, s rá nem gyújtott az első szivarra, szinte lehetet­len megközelíteni. A testvé­rek egymást nógatják-ösztö- kélik — valóságos bátorsági versenyt rendeznek —, hogy ki szólítsa meg előbb? S mi­lyen különös tréfái vannak! Gyermekeit úgy próbálja megedzeni, hogy este bekül­dözgeti őket a legtávolabb leső, sötét szobába. Mosolyog­va adja ki a parancsot: sza­ladjanak át egy-egy benn fe­lejtett holmiért. Majd amikor a gyerek, aki ágaskodva sem éri el a villanykapcsolót, hosszú és kétségbeesett mata­tás után előmerészkedik, a keresett tárgy már ott várja az asztalon. Hidegből meleg­be; félelemből a felszabadító nevetésbe: a lelki edzés gya­kori módszere ez. Igen, a pa­pa saját gyermekkorát tekinti példának. Nagyon kemény el­vei vannak. De elvei mintha ellenkeznének a természeté­vel; valami zavar van itt; a túlzott és erőltetett szigor csak védekezés a végső eliá- gyulás ellen. Ahogy könnyen megnedvesedő szeme fölé hir­telen odaparancsolja a szem­öldökét, vagy nevetésre hú­zódó "száját két kemény arc­vonásba rántja: mintha magá­nak is nehezére esnék, hogy komolynak kell lennie. És Gizi ösztönösen megérzi ezt. ő az egyetlen, aki „bánni tud” a papával, akinek van­nak „eszközei” hozzá. S hogy mikor, melyiket hasz­nálja: a rajongó, odaadó né­zést-e, a megszeppent figyel­met, a bőbeszédű kedveske­dést, vagy éppen a makacs szótlanságot? Az apa Gizit szeretné a legrövidebb gyep­lőn tartani. Hiszen vele szem­ben a legtehetetlenebb. És a mama? A mamát nem lehet komo­lyan venni. Sem jókedvében, sem amikor veszekszik. Ág­nes asszony könnyen fellelke­sül, hamar kedvét veszti, so­kat sír, még többet nevet. Gyakran előfordul, hogy haját hirtelen leeresztve, a legvárat­lanabb pillanatban táncra perdül a szobában. Gizi csak nézi őt. Mint egy kedves, mu­latságos csodabogarat. Ahogy reggel belép a szobába: „Gye­rekek, nem láttátok a köröm- reszelőmet?” — mert nem is­meri a rendet semmiben. A lakás folyton szalad körülöt­te, ruháit futtában hajigálja a szekrényekbe, megszámlál­hatatlan dobozaiban soha­sem találja az éppen szüksé­ges tárgyakat. „Mariska, biz­tosan te dugtad el a köröm- reszelőmet!”; és már harag­szik is, már kiabál! Aztán megfeledkezve arról, hogy mit keresett, a tükör elé áll, sokáig nézegeti magát, haját kacéran előrefésüli, furcsa kis kalapokat próbál fel. A papát, aki húsz évvel idősebb hála, ő is féli és tiszteli — mintha nem is a felesége, ha­nem a leánya lenne; anya és gyermekei szinte testvérekké válnak a családfő iránti tisz­teletben — mégis szembe mer szállni vele. Igaz, a végén mindig megbánja. Ilyenkor Gizit küldi követ­ségbe, hogy engesztelje meg. Gyermekkorának legszívó­sabb érzése a'félelem. S volt egy visszatérő álma is: a tanyázás. Arról képzelődik, hogy a szobát telerakja jó, puha matracokkal: középen fekszik ő, tőle jobbra a papa, balra a mama, fejtől Maris, lábtól meg Rudi. így lennének együtt ők öten, hosszú napo­kon, éjszakákon át, akár az élet végéig „Mert » rettenetes, hogy mennyit féltem gyermekko­romban .. (Folytatjuk). Petőfi­emlékbizottság 1973. január 1-én lesz Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulója. Az évforduló méltó megünneplésének előkészítésé­re Petőfi-emlékbdzottság ala­kult. Elnöke: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, alelnö- ke: Ilku Pál művelődésügyi miniszter. A bizottság szerdán Loson- czi Pál elnökleténél megtartot­ta alakuló ülését. Az elnöki előterjesztés alapján megvitató ta az ünnepségsorozat tervét A szíjgyártó művész Régi, a Hortobágy környé­kén egykor virágzó mester­ség csaknem egyedüli foly­tatója Debrecenben Kathy László szíjgyártó, népi ipar­művész. Valóságos műreme­kek, díszes veretű szerszá­mok, kantárok kerülnek ki keze al ÓL Most két nagy meg­rendelésen dolgozik az idős mester. Az Országos Lóte­nyésztési Felügyelőség tíz ket­tes kantárt rendéit tőle. Ezek mindegyike speciális darab, a lovak fajtája szerint változik a forma, a minta. Gorsium vallási központ volt A tizenharmadik ásatási évet fejezték be a táci Gorsiumban a régészek. Az ásatás eredmé­nyeit feldolgozva, megállapí­tották, hogy a hajdani római kori városka Alsó-Pannónia vallási központja volt. Ezt bi­zonyítja az az oltár is, amelyet a feltárás .alatt levő központi épületben találtak. A régészek megállapítása szerint az ókor­ban Templum Provinciae-nek nevezett hatalmas szentélyke­rület volt a császárkultusz színhelye, s egyben az éves tartomány gyűlések székhelye is. Tavaly megtalálták a szen- télykerület további helyiségeit és a templom alapfalaiL Kóka Dortmundban A szentendrei 12 laká­sos művésztelep egyik lakója szerepel majd a dortmundi magyar hét képzőművészeti kiállításán. Kóka Fe­renc most készítette el kollekcióját, melyet április 30-tól május 7-ig állítanak ki a Museum am Ost wall tárlathelyiségében. Foto: Urban •Érettségi tételek: március 15-re SEGÍT A KOMPUTER! A Művelődésügyi Miniszté­riumból a napokban küldik szét a gimnáziumoknak azt az anyagot, amiből a szaktaná­rok összeállítják a különböző tantárgyak érettségi vizsgaté­teleit. A tételeket legkésőbb már­cius 15-ig kell összeállíta­ni és ismertetni a diákok­kal. A szakközépiskolák új érett­ségi vizsgaszabályzata márci­usban kerül a tanintézetekbe. Az új szabályzat először csak azokban a negyedik évfolya­mokban lép életbe, amelyek­nek diák-kollektívái már a re- formtantervek szerint tanul­tak. Az idén több mint 50 ezer diák érettségizik a középisko­lák nappali tagozatain, tehát a következő hetekben dönte­nek a fiatalok végleges pá­lyaválasztási szándékukról. Az egyetemi számítóköz­pont az idén is összesítet­te az ország valamennyi n.zépiskolájában a most érettségizők pályaválasz­tási szándékát. Az országos helyzetképről ké­szült tanulmánykötetet nem­sokára eljuttatják valameny- nyi középiskolába, s így az ér­dekeltek megismerhetik saját évfolyamuk országos helyzet­képét — mielőtt kitöltik je­lentkezési lapjukat. A felvételi keretszámokból és a jelentkezési arányok összetevéséből előzetes követ­keztetéseket vonhatnak le a pályázók az egyes karokon, szakokon várható túljelentke­zés mértékéről is. A számító- közoont összegezését a közép­iskolák pedagógusai még februárban, a jelent­kezési lapok kitöltése előtt ismertetik az érdekeltek­kel, így azoknak módjuk lesz az országos helyzet ismerete alap­ján dönteni végleges szándé­kukról, s esetleg módosítaniok az eredeti elképzeléseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom