Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
4 tEs y 41 tor El 1071. FEBRUÁR 5., PÉNTEK Mi I esz a vecsesi gimnáziummal? Az utóbbi időben terjedt el a hír Vecsésen, hogy megszűnik a gimnázium. Ez nemcsak a tanulóifjúságot, hanem a szülőket is aggasztja. Főleg a vecsési nyolcadikosok fölött lebeg Domoklész kardja, akik saját községükben szeretnének továbbtanulni. Mi az igazság ez ügyben? Értesülésünk szerint a közeljövőben jelenik meg az a tájékoztató füzet, amely föltünteti, hová jelentkezhetnek továbbtanulásra a most végző nyolcadikosok. A hírek szerint ebben szerepelni fog a vecsési gimnázium is, s ez azt jelenti, hogy a gimnázium marad. Örülünk ennek, hiszen az elmúlt évek eredményei, az érdeklődés, a szép számmal onnan főiskolára és egyetemre került diákok azt bizonyítják, hogy az iskola életképes. Esetleges megszűnése mindenképpen szegényítené a monori járást, s természetesen magát Vecsést, a nagyközséget. Szeretnénk, ha az illetékesek nem a megszüntetésén, hanem további fenntartásán munkálkodnának. Fekete Gizella Vecsés Új hűtőházak Legalább három 2SO—300 va- gonos hűtőtároló felépítését tervezik a következő öt évben a ceglédi járásban. A tárolóra nagy szükség lesz, mivel több gazdaság, tsz gyümölcsöse fordul termőre. A lucemaliszt-elő- állftásra és más mezőgazdasági termékek szárítására két szárítóüzem felállítását tartják indokoltnak. Nemrégiben egy országos szintű egészségügyi tanácsko-, záson — a dinamikus fejlő- * dést példázandó — az előadó a nagvkátai járásra hivatkozott. Ennek ismeretében beszélgettünk dr. Vámosi Erzsébet járási vezető-főorvossal eredményeikről-gondjaikról. — Bőven vian mindkettőből. Szakterületem az egészségügy, ennek eredményei tesznek elégedetté s elsősorban ennek a hiányosságain szeretnék változtatni, amennyire erőmből telik. Örömmel mondom el, hogy egészségügyünk színvonala nemcsak a megyén belül igen jó, hanem meghaladja az országos átlagot. Az Egészségügyi Minisztérium utasításának megfelelően fal- vanként kartonokat állítottunk ki minden emberről, s ezekre feljegyeztük, hogy kinek milyen az állapota. Ennek alapján kezdjük meg rendszeres gyógyító gondozásunkat, illetve a megelőzést Egészen kiváló az állami és a politikai szervek kapcsolata a járásban. Ha a járási pártbizottság tavaly például nem szerzi meg a szükséges építőipari kapacitást, a rendelőintézetet (a képen) nem lehetett volna a ter! vezette^ fél évvel korábban ! átadni. Sosem szerettem a statisztikát. de most örökké adatokat forgatok, összehasonlítok, mert ezekből áll össze a kép, mire jutottunk és mi vár még ránk. Uj egészségházakat építettünk, van elegendő védőnőnk, körzeti ápolónőnk, fogorvosunk és asszisztensünk. A körzeti orvosi hálózat fejlesztésével elértük, hogy egyes körzeti orvosokra nálunk kétezernégy- százhetven lakos jut, míg az országos átlag kétezerhétszáz körül mozog. Megkezdtük a körzeti gyermekgyógyászati és az üzemorvosi szolgálatunk kiépítését is. — Milyen eredményekre a legbüszkébb? 1950-ben 10 körorvos és 15 szülésznő képviselte nálunk az egészségügyet. Nagykátán mindössze egy'orvos és három középkáder alkotta a „stábot”, Tápiószelén egy szülésznő. Nem volt egyetlen ingatlan sem a birtokunkban. A nagy fejlődés ötvenkettőben indult, s ma 296 egészségügyi dolgozót tartunk nyilván, minden második szakorvos, ötvenhét az egészségügyet szolgáló ingatlanunk van, a már említett járási rendőintézeten kiA Külkereskedelmi Vállalat, valamint az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt országos vágómarhahízlalási versenyt hirdet az 1971. évi vágómarha-export mennyiségi növelésére és minőségi javítására! Termelőszövetkezetek! Állami gazdaságokl A legjobbak ezenfelül külföldi A győztes gazdaságok között összesen 2 300 000 Ft összeg kerül tanulmányutakon díjazásként szétosztásra! vehetnek részt! Jelentkezés a versenyre: 1971. február 15-ig* A megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Felvásárlási Főosztályán! A versenyfeltételek és a nevezési lapok ugyanott kérhetők! vül tüdőszűrő, szülészet, két szociális otthon s minden komforttal felszerelt körzeti rendelőnk. Tizenhárom komplett fogorvosi rendelőt adtunk át az utóbbi időkben s valamennyi orvos mellett asszisztens dolgozik. Az átlagbér 1778 forint, de ebben igen nagy a szóródás a főorvosi fizetéstől a takarítónők ezer forintjáig. — Az árnyoldalról is beszéljünk. Az elmúlt időkben többször elmondták a járás vezetői, hogy itt kevesebb gyerek születik, mint másutt. — Ha kevesebb nem is, de nem több. Azt viszont aggodalommal látom, hogy emelkedik a koraszülések száma, ami mai ismereteink szerint a sok művi vetélés következménye. — A járás strukturális változásából, a mezőgazdaság nagyüzemi jellegéből és az ipartelepítésből adódik: mind több asszony szeretne munkába állni, hogy növelje a család jövedelmét. Azonban — tudomásunk szerint — éppen a nagykátai járásban van a legkevesebb bölcsőde. — így van — folytatta dr. Vámosi Erzsébet a gondolatot. Két területi bölcsődénk van, az egyik Nagykátán, á másik Tápiószelén, a kettőben összesen hatvan hellyel. Üzemi, vállalati bölcsőde egy sincs. A legnagyobb gond a sok jogos igénylő között igazságosan elosztani a kevés helyet. A negyedik ötéves tervben feltétlenül kell egy új, hatvan személyes bölcsődét építeni a járási székhelyen, míg a tápió- szeleit ki kell bővíteni. A járási pártbizottság kezdeményezésére a helyi termelő vállalatok, intézmények felajánlásaiból közel kétmilliós alaphoz kértünk három és fél milliós hozzájárulást. De ugyanilyen gondok foglalkoztatják nagyközségeinket is. Ha minden megvalósul, még akkor sem lesz a probléma megoldott. — A pártkongresszuson és az országgyűlésen is kifejtettem már: megítélésem szerint a vállalatoknak, a szövetkezeteknek a jelenleginél nagyobb részt kellene vállalniuk az emberek egészségügyi, szociális és kulturális ellátásából. Ezzel sokkal hamarább elérhetnénk, hogy járásunk nemcsak egészségügyi vonatkozásban igyekezzen az elsők közé kerülni. Komáromi Magda ESETT A HO HOGYAN LESZ VALAKIBŐL HÓMUNKÁS? Az előbb még járókelő volt, s ugyanúgy béhúzta a nyalkát, mint minden rendes ember teszi, amikor hull a hó, de hopp! — egyszerre csak jól balra lép egyet, s máris benne van a sorban. Mire meggyújtja a cigarettáját, meg is szólítják. Hogy hány emoert vesznek fel? Nem tudja, de sebaj, van, aki tudja, kiírták elől a táblára, hogy öt- venet. Akkor beférünk, nyugszik meg egy mégúj abban érkezett, aki furakodott volna előre, de most megáll. Beférünk, hangzik innen is, onnan is, és ettől amolyan baráti hangulat kerekedik. A túlsó oldalon egy nő és egy férfi vezet egy ku-' j tyát, ezt kezdik figyelni néhá- nyan. A kutya gazdája állatbarát lehet, ipert állatkája ugyanolyan kabátot visel, mint ő maga. A kutya kényesen lépked a hóban. A sorban nevetés hallatszik. És a kutyák lába fázik-e? Kérdezi egy pepitasapkás fura figura. Fázik, biztos, hallatszik a toporgó egyetértés, de erre aztán egy kucsmás tata mérgesen megjegyzi: hogyha fáznak is,, csak a városi kutyák lába fázik, mert a falusi kutyák még sohasem kaptak hócipőt, mégis jól megvannak. A pepitasapkás nem száll vitába vele, s különben is nagy mozgolódás támad, mert megnyílik a pinceajtó egy pillanatra, s most egy termetes, egyenruhás asz- szonyság megy végig, a sor előtt. Néhányan köszönnek neki, tisztelettel, de a termetes asszonyság ügyet sem vet senkire, csak azt mondja, hogy negyven, s már csapódik is mögötte a pinceajtó. Ugye, hogy beférünk, hallatszik ismét, hiszen most már, a hivatal véleménye is elhangzott. de azért a pepita- Sapkás figura aggódva nézi a sor elejét, ahol három suhanc kezd kívülről bratyizni egy bentállóval. — Azok ott elénkragadnak, jegyzi meg. — Igen, be fognak furakodni — helyeselnek mások is, csendesen. — De azért beférünk — szól egy asszony a pepitasapkás mellett, és ígv is történik, mert a pince kezdi nyelni az embereket. LENT ZAJ. KAVARODÄS. Egy egyenruhás magas ember szedi 'az igazolványokat, a termetes asszonyság pedig a sorokat rendezi. A férfi hangosan számol. Kilenc, tíz, tizenegy, adja már ide a könyvét! Mennyi is volt? Egy, kettő, három .... végigszámolja ismét és még vagy háromszor újra, raprt annyiszor zavarják meg ármunkában. A sor azonban rendes, mert a termetes asz- szonyság szótlanul dolgozik. Még kiránt egyv kis srácot a sorból: nem megmondtam,' hogy fiatal vagy éjjelre, s aztán osztja is a lapátokat. Ez a magáé Józsi bácsi, nyomja az utolsót egy narancssárga- fecskemellényesnek, aki szemmel láthatólag a főnök lesz odakint. A sor, most már lapátosán megindul egy másik lépcsőn felfelé. A hídra! — hangzik hátulról a parancs a magas igazolványszedőtől, s így hát a hídra megyünk. Megyünk, mert már csapat lettünk: tíz fő plusz a narancssárga mellény es főnökünk, Józsi bácsi. A lapátos csapatot megmegnézegetik a járókelők, de az Élmunkás-híd környéke már kihalt, csak a trolik küszködnek a tíz centinél is mélyebb hóval. — Itt kezdjék, emberek — szól Józsi bácsink —, s több szó nem is kell, mert ott a kézben a lapát, lent a hó, hát azt kell letolni az útra. Tói, lapátol rendesen mindenki, s csakhamar szűnik a hideg, mert a munkánál jobb bundát még nem találtak fel eddig. TISZTÁRA, EMBEREK, TISZTÁRA! — ennyi csak a ritkán felhangzó1 szó. Itt-ott néha felparázslik egy cigaretta, s közben tisztul a járda. Emberből ki nem irtható vágy visszanézni néha, s örülni az egyre hosszabbodó fekete aszfaltcsíknak. Kevés a szó, . éjfél is eljön, mire megtudni, hogy például a pepitasapkás artista; a lánya van vele meg a menye; az a vastag szemüveges fiú az öccsével társult, vasöntők mind a ketten, s néha húznak egyet a bátyó zsebében levő sörösüvegből, de hajtanak, mint az őrültek; s van egy öreg bácsi is velünk, hetvenegy éves, s nem szereti, ha az ő lapátja közelében kezd valaki havat hányni. A többiek szürkék, a kabáttjuk is, meg a hallgatásuk is. Az artista menye fütyürész munka közben. Aztán hajnalban is maradjon még a fütyülésből — szól Józsi bácsi neki, s erre vidámság lesz, kezdik érdeklődni, mikor lesz az ebédidő, mert a félóra az jár. Eljön az is, éjjel kettőkor. A közel lakók hazamennek melegedni, de a többség ott marad a híd végén. Az egyik járda eddigre már kész lett, néhány késői sétáló könnyeden lépked a megoucolt úton, most e°v lány megy előttünk, a fiújához bújva, a fene egye meg őket, hangzik az irigység, az öreg • hetvenegy évestől, de a vasöntő lehurrogta, mit beszél, hisz' azért tisztítják az utat, hogv könnyen járjanak az emberek. Hajnalra már a fáradtság az úr. Ekkor jegyzi meg egy Szürke Ember, hogy jó, hogy vannak szegényemberek, mert ha nem lennének, akkor senk:' sem jönne havat hányni, s akkor belefulladna a város a hóba. A Köztisztasági Hivatal gépezete régi, olajozottan működik, befelémenet már ismét könnyűek a lapátok, s észre sem veszi az ember, már kis alumíríiumkorongot nyomnak a kezébe a lapát fejében, s lökik a pénztárhoz, ahol a kis korongért cserébe megkapja a pénzét. Kilencven forint. Nem kell visszaadni a százasból, oldódik fel az aggodalom, mindenki egy ötvenest és két húszast kap. AZ UTCA MAR VILÁGOS, ki köszön, ki nem, s tűnik el a pénzével, ki mit csinál vele, kutya sem kérdezi; a pince előtt ott az újabb sor, a reggeli : esik a hó, lesz munka bőven, dörzsölgeti elégedetten a kezét útközben a pepitasapkás, amint lánya, s menye mögött baktat. — a — JJ BUZAFAJTA Szegedi törpe A Gabonatermesztési Kutató Intézet kiszombori nemesítőtelepén dr. Lelley János tudományos kutató és munkatársai új magyar intenzív búzát nemesítettek ki és jelentettek be kipróbálásra az Országos Növényfajta Kísérleti Intézetnek. Szegedi törpének nevezték el az új fajtát, mert szármagassága a kalásszal együtt is csak 65—70 centiméter. Az eddigi több évi kis parcellás termelésben több előnyös tulajdonságát figyelték meg. Az alrcscny szár következtében nagy szárszilárdságú, és így öntözéses termesztésre is kiválóan alkalmas. Jól bírja az esőztető öntözéssel együttjáró igénybevételt. A korai fajták közé tartozik és a nálunk legelterjedtebb intenzív búzánál, a Bezosztájánál korábban érik. Ez a nagyüzemi betakarításnál rendkívül fontos a kombájnok kihasználása, az arátási munkacsúcs enyhítése szempontjából. Az idén már az ország több részén ösz- szehasoniító kísérletekben „vizsgázik” a szegedi törpe búza. Mobil óvodák ' Székesfehérvárott az óvodai helyhiány csökkentésére a városi tanács vállalati, támogatással az idén három úgynevezett „mobil” óvodát építtet.' Az új, 75 személyes óvodákat előregyártott fa-, illetve ía- rostpanelekből szerelik össze: kettőt az Ybl-lakótelepen, egyet a Velinszky-lakótelepen. A hőszigetelt épületekbe bevezetik a vizet és a villanyt, valamint a lakótelep hálózatáról a központi fűtést. A Fejér megyei Tanács tatarozó vállalata három hét alatt szerelte össze az első épületet, s a tervek szerint az első félév végére mindhárom „Mobil” óvodát tető alá hozzák. Az egészség — kartotékon
