Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
4 "“'K/ííriap 1971. FEBRUAR 5., PÉNTEK Holdfényes séta — romantika nélkül Száz évvel ezelőtt, 1871. február 5-én jelent meg a Testvériség Fegyveres lovascsapat halad az éjszakában, az elszórtan álló apró kőbányai házak között. A holdfény meg-megcsillan a lovasok kezében tartott pisztolyokon és a gyalogos rendőrök feLtűzött szuronyán. Az utcák itt a külvárosban — 1871 tavaszán vagyunk — többnyire sötétek. Aki véletlenül felébred és kitekint az ablakon, bizonyára ijedten bújik vissza ágyába — miféle haramiák lehetnek azok ketten, akiket ilyen szigorú őrizettel kísérnek. Nem haramiák, de az államrend számára veszedelmesebbnek tűnnek, mint a Bakony betyárai. Felforgatók, rebellisek. Az Általános Munkásegylet — az első politikai munkásszervezet vezetői közül valók, egyikük Poliízer Zsigmondi, a munkásegylet lapjának, a Testvériségnek a szerkesztője. Azon a napon azért mentek Kőbányára, mert a sörgyári munkások között mozgalom volt kialakulóban. Az értekezleten, amit egy vendéglőben tartottak, váratlanul megjelentek a hatóság emberei, és nemcsak a megbeszélést tiltották be, de azt se akarták megengedni, hogy az egylet küldöttei — megvacsorázzanak. Az ekörül kialakult vita vezetett azután a fent leírt holdfényes sétához a szuronyok között. Nyugtalan tavasz volt az 1871-es. Párizsból lelkesítő hi- rek érkeztek. Megdobogtatták a munkások szívét és félelemmel töltötték meg a polgárokét. Az újság március 19-i számában üdvözli a szocialista nemzetőröket, amiért nem voltak hajlandóik fegyvereiket a kormánynak a tadni. Mert míg „... a francia munkások kezében van némi hatalom, addig részesei 'az emberi jogoknak... A nemzetőrök jól tudják, mire való a fegyver, jól tudják azt, hogy ei a valódi alkotmány.” A március 28-i számában pedig ezt olvashatjuk: „Éljen a szociáldemokrata köztársaság... Csak ezen szavak tódulnak ajkaimra... Elvtársaink minden kardcsapás nélkül elfoglalták a Városházát, amelyen most vörös zászló lobog.” A Párizsból érkező hírek lendületet adtak a munkásmozgalomnak, sztrájkokra, tüntetésekre kerül sor. A legnagyobb a sztrájkoló szabók letartóztatott vezetői melletti rokonszenv-tüntetés. 3000-en az akkori Parlament elé vonulnak a Sándor (ma Bródy Sándor) utcába „Kenyeret, igazságot!” feliratú táblákkal. Egy héttel később egyletük fölé kitűzik a vörös zászlót „Munlcásbk! Egyesüljetek!” felirattal. Több szakma csatlakozik a szabóikhoz: a pékek, szíjgyártók, vasúti munkások. A mozgalom fellendülésében nagy szerepe volt az Általános Munkásegyletnek és lapjának, a Testvériségnek. És persze, szerepe volt azoknak a körülményeiknek, ahogyan a munkások éltek akkor az országban. Az újsággal leveleztek vidéki szervezetek is. Egy Kaposvárról szóló beszámoló szerint az ottani 410 munkás közül a legjobban az ácsok kerestek — napi 1,40 forintót. Ebben az időben sok szakmában dívott még a bennlakás (a céhrendszer végleges felszámolásáról még csak a tárgyalások folytak). Ezeken a helyeken az ellátáson kívül a legjobban fizetett lakatosok 2 forintot kaptak — egy hétre, de a szabók már csak heti 0,70 —1 forintnyi bért. Ilyennek mutatja ezt a kort a munkássajtó egyik első fecskéje, a Testvériség. Pár hónapig — februártól májusig jelenhetett csak meg. Ez alatt a pár hónap alatt szervezett, mozgósított. Hatása nem múlt el nyomtalanul. Hofman Éva Gyógyszerészavatás Szegeden Csütörtökön a szegedi, egyetemek Dugonics téri központi épületének aulájában a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanácsa ünnepi ülést tartott. Hatvannyolc, a gyógyszertudományi karon végzett jelöltet avattak gyógyszerésszé. Az új diplomásokat dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a gyógyszertudományi kar dékánja köszöntötte. GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI ív. Ezt vallotta barátnőjének, dr. Barát Irénnek, aki társalgásaikról alkalmi naplót írt. „Rendkívül félős. érzékeny gyermek voltam. Mariska és Rudi vissza is élt ezzel a gyöngémmel. Mindig nekem kellett utoljára mesélni. Az volt a szokásunk, hogy amikor már eloltották a lámpát, mesét mondtunk egymásnak. Közben a hallgatóságnak hanggal kellett jeleznie, hogy még ébren vannak. Én nagyon szerettem mesélni. Észre sem vettem, hogy a többiek közben elaludtak, és én egyedül maradtam a hangommal: féltem elhallgatni, mert * akkor egészen magamra maradnék, és nem mertem lehunyni a szemem, mert legalább a sötétséget akartam látni. Előfordult, hogy szüleim elmentek hazulról, a személyzet pedig rögtön otthagyott bennünket. Ilyenkor két nagyobb testvérem lement a cukrászdába, süteményt venni azon a pénzen, amit'anyánk bánatpénznek adott nekünk, amiért magunkra maradtunk. Engem otthon hagytak, házat őrizni. Már esteledett. Lassan rám sötétedett a nagy, üres lakás, összekuporodva ültem. Meg se mertem mozdulni, mert féltem a saját mozgásom zajától. Állam súrolta kis fehér galléromat, ettől a nesztől ^megfagyott ereimben a vér, de tulajdonképpen már nem is féltem... De a körúti ház lépcsője-is lélegzetelállító szorongással töltött éL A lépcsők valahogy úgy kanyarodtak a falak között, hogy az egyik szakaszról nem lehetett rálátni a másikra. Néha ötször- hatszor is nekiindultam. De ha felülről lépteket hallottam, visszarohantam a kapu alá, s addig vártam, amíg elmentek. Ha meg mögöttem jött valaki, rohantam, mint az őrült, és az első folyosón kimenekültem az udvarra. A házban lakott egy vízfejű ember is, attól úgy 1 iszonyodtam, hogy csak visszafojtott lélegzettel mertem elmenni mellette. Karczag úrnak hívták...” És a test-zsugorító, térdeket állag fölrántó félelemmel egy- időben mindjárt a siker-élmény vágya is: „Én már korán, négy-öt éves koromban magamra akai-tam vonni a figyelmet Kosztümöket csináltattam há- lóingből meg színes szalagokból, a szobában körbeültettem a babákat, fölmásztam egy sámlira, és verseket szavaltam, énekeltem, produkáltam magam nekik. Ebben a mulatságban Mariska nővérem segített; ő alakította estéli kosztümmé a hálóingeket, rakta nyakamba a mama gyöngyeit, rendezte el a szekrényből ki- ráncigált szalagokat...” Beyer Marcell fontolgatva törődik gyermekei jövőjével, csak akkor mertem sírva fa- Gondolkodását egyformán kadni a félelemtől, amikor a adagolja ki a két lány és a gyerekek már otthon voltak, s fiú között. Gizit is inkább a Városépítési konferencia az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia nagytermében csütörtökön városépítési konferenciát rendezett az MTA településtudományi bizottsága és a Magyar Urbanisztikai Társaság. A tanácskozáson részt vevő tudományos kutatók, tervezők, ■ településrendezők a városépítés és az építési technológia kölcsönhatásait elemezték, a fejlesztési lehetőségeket vizsgálták. KÖNYVESPOLC Louvre Az »urópai festészet nagy mestereinek legszebb remekműveit mutatja be a Corvina Kiadó gondozásában most megjelent Louvre című kötet, amely a kora reneszánsztól a posztimpresszionizmusig a képtárban őrzött anyagot mutatja be. A kiadvány bevezető tanulmánya a híres francia képtár történetét ismerteti, a képek jegyzéke pedig a kötetben szereplő mesterek és műveik legfontosabb adatait tartalmazza. — K — Világvégi iskola Ez van, ezt kell szeretni? Érdtől a tárnoki elágazásig még jó az út. Aztán mintha a Hold felszínére jutott volna az autós, hiába kapcsol . vissza kettes sebességre, az út szinte járhatatlan. Pedig még nyolc kilométer Pusztazámor, az úticél. Húsz-harminc centi mély, egy-két méter széles gödrök tarkítják az útnak nevezett csapást. Az embernek akaratlanul is az jut az eszébe: vajon mikor járt erre megyei vezetőember? Bizonyára na- gyon-nagyon régen. És kedve lenne azonnyomban levelet írni az illetékes minisztériumnak: felháborító, hogy alig harminc kilométernyire a főváros határától ilyen elhanyagolt legyen az út! Annál is inkább megduobentő nemtörődömség ez, mivel Sóskutat és Pusztazámort csupán ez az egyetlen út köti össze a külvilággal. Vonat nem visz egyik faluba sem. Csak autóbusz Hála a MÁVAUT-nak, amely ez ideig még nem állította le idevezető járatait. Nem véletlenül mondtam el mindezt. Magyarázatul szolgálhat arra is, hogyan élnek, milyen körülmények között dolgoznak Pusztazámoron a pedagógusok. Az iskolába, amely egykor Kiállítás a Műcsarnokban grófi kastély volt, százharminchat gyerek■ jár. Négy tanteremben tanulnak: két-két osztály együtt. Négy és fél pedagógus vezetése mellett. Budapesttől mindössze harminckét kilométernyire. Az iskola vezetője dr. Bors Sándor magyar—latin szakos gimnáziumi tanár. A szükség hozta ide, Pusztazámórra. — Az idén lesz negyedszázada, hogy megkaptam a tanári diplomámat. A dunaújvárosi járásban tanítottam két évtizeden át. Hogyan kerültem ide? Érdligeten építettem egy .kis családi házat. Áthelyezéssel kerültem az elmúlt év augusztusában az érdparkvárosi iskolába. De csak huszonnyolc napig tanítottam ott. Akkor felkeresett a járási tanács művelődési osztályának vezetője: vállaljam el a zámo- ri iskola vezetését. Jöttem zokszó nélkül, mert úgy éreztem, szükség van rám. Csak három és fél pedagógusa volt akkor az iskolának. Matematikát és fizikát tanítok. Szükségből, mert ilyen szakos tanárunk nincs. Érdligetről járok ki naponta. Sajnos, mindössze egy pedagógusunk lakik helyben. Pedig a falunak több itt lakó tanítóra lenne szüksége. Nemcsak a gyerekek, a szülők miatt is. Az esti órákban gyakran találkozni a faluban csellengő • gyerekekkel. Ha megkérdezem, miért nincsenek otthon, a válasz: apám, anyám az italboltban van, mit csináljak a házban egyedül? Ábel Júlia másfél éve szerzett tanítói oklevelet. Sóskúti lány, onnan jár át naponta Zámorra. A második és a negyedik osztályt tanítja. Nyolc másodikos és kilenc negyedikes gyereket. — Az osztályommal elégedett vagyok, 'Értelmes gyerekek. A 4,2-fts félévi átlag is ezt bizonyítja. Az elmúlt másfél év alatt jól összabarátkoztunk. Ez itt az egyetlen orom. luban. Húst kapni nem lehet Gázzal főzünk, de nekem minden palack gáz tíz forinttal többe kerül, mint másnak. Ennyiért hozzák ki Sóskútról. Aztán az ivóvíz. Nyolc esztendeje vezették be az iskolába, az óvodába és a szolgálati lakásba. Sajnos, nem sokat érünk vele. Többször nincs, mint van. Több mint száz méter ide a kút. Lent a völgyben. Nem vagyok már húszéves. A nyáron a feleségem Jement a járási tanácselnökhöz: segítsen, ha vízvezeték van, víz is legyen benne. Másnap jött a szeréiő és megcsinálta. A feleségem levélben köszönte meg a járási tanács elnökének a gyors segítséget. De mire a levél Budapestre ért, itt már megint nem volt viz. 1 Ezért a legközelebbi fogadónapon megint elment hozzá. Nem sokkal később újra jöttek a szakemberek és megállapították, hogy a vezeték elavult, cserélni kell, de azóta sem nyúlt hozzá senki. Az. elmúlt fél év alatt kétszer tíz napig volt vizünk. Jelenleg megint nincs. Az óvodában sem. Képzelheti, milyen nehéz lehet ott a helyzet, száz méterről hordani annyi vizet, fel a dombra! Hogy mennyi a fizetésem? Huszonnégy évi szolgálat után kétezerháromszá forint. Hozzá száz-százötver forint túlóradíj. öt gyerek mellett á feleségem képtelen munkába járni. Es az öt gyerekből mindössze egy keres. Mária, a legidősebb. De ő is elvégezte a gimnáziumot Pali fiam a távközlési technikum harmadéves hallgatója. Márta az idén érettségizik az érdi gimnáziumban. Anna a Műszaki Egyetemen másodéves. Erzsi szintén másodéves a felsőfokú távközlési technikumban. Miből tudom taníttatni őket? Látja, ezt még nem számoltam ki sóha. De azt hiszem, más sem. Mert ha megtették volna az illetékesek, talán valamivel könnyebb lett volna az életünk. Kovács Anna, A Műcsarnok kamaratermében ma nyílik meg Ligeti Erika szobrászművész és Nagy B. István festőművész kiállítása. Ligeti Erika a szentendrei művésztelep lakója számos figyelemreméltó alkotásával jelentkezik ezen a kiállításon. Fotó: Urbán lakástól távolabb fekvő iskolába Íratja: csak megbízható kezekbe kerüljön. A szülők otthon, szívesen vegyítik a magyar szót a némettel; az apa, ha indulatba jön, wiener- thüringer habaréknyelven folytatja a magyarul megkezdett mondatot,' haragudni csak idegen nyelven tud, írni pedig élete végéig szálkás gót- betűkkel ír; de a gyerekeknek a nap szabott óráiban, gyakorlatul, kötelező is a német beszéd. Zongoraleckéket is vesznek, természetesen. Mindez megfelel az időszerű nevelés- eszménynek; így történik a szomszédos bérházakban is: az apa elvei éppúgy a berendezéshez tartoznak, mint a családi fényképek a falon, az ingaóra, vagy a szőnyeggel letakart hintaszék. A rendkívülinek egyelőre semmi jele nincs. Gizi az első elemiben még meghozza a szín jeles bizonyítványt. Azt jóformán ingyen adják. Kedv-derítőül. Kicsit udvariasságból is, a szülőknek. Későbbi előmenetele azonban kevésbé mutatós. Nem éppen rossz tanuló, de nem is vágja ki a fejét az átlagból. Hiába „második anyanyelve” a német: sohasem tanulja meg tökéletesen. Rudi pedig már szívvel veri a zongorát, amikor ő még csak gyatrán klempíroz. Egyedül a kíváncsisága szokatlan, a kot- nyelessége, s az a megtévesztő készség, amellyel a bűntudatot eljátssza. „Én úgy látom, hogy egyszerűen csak kíváncsiság van bennem. Aziránt is, ami nem rám tartozik. Már kiskoromban szerettem mindent megnézni, mindenkire ránézni, mindenbe belenézni. És nemcsak nézni, hanem látni is, ami mégsem egészen ugyanaz.” A felelésre szólító hang sokszor az utcáról rántja vissza a figyelmét. A tanítónő szánalmat érez, mielőtt figyelmetlensége miatt megróhatná. Egy apró karambol: a felmosóvödör, amelyet a folyosón szaladva fölborít, úgy kétségbe ejti, hogy a takan'tónő este becsönget a szülőkhöz, nincs-e valami baja a kislánynak? önzetlenségéről is anekdoták vannak forgalomban. Jórészt a „híres ember gyermekkora” címszó alatt fölsorolható, érzelmes szuper- latávuszokban. Öe ezek a félbetört vajas kenyerekről, ajándékokra költött zsebpénzekről, magára vállalj: gyermekcsi- nyekről szóló esetkék nem alkalmasak a jellemzésre. Az utókor könnyen jósol. Ha a későbbi szatíraíró nyelvet ölt valamelyik ebadta társára, a majdani zeneszerző megbámulja az udvarukon működő kintornást, vagy a jövőbeni színész kigúnyolja a tanárait — máris megszületik az „antedatált jóslat”: a sza- tirizáló hajlam, a különleges zenei érzék, vagy a színészi tehetség csalhatatlan jeléről. Az utókor a fejlemények ismeretében sohasem téved. Persze, az „utólagos prognózis” lehetősége itt is megkísért. A nagyapa gyúlékony természete? Az apa tüskés-fölényes okossága? Az anya kedélyhullámzásai ? Továbbá a gyermekkori érzékenység, színjátszó készség, szereplési vágy? Ezek az alkatrészek már elegendők lehetnének a pszichológiai barkácsolásra. S arra is, hogy megjövendöljük, ami már bekövetkezett. De várjunk még a jellemrajzzal. (Folytatjuk). Sok is, meg kevés is. Sok, mert a gyerekek szeretete sok mindenért kárpótolja az embert. De kevés ahhoz, hogy. az üzletben valamit adjanak érte. Az alapfizetésem ezer- kétszázharminc forint. Ehhez jön még hatvan forint összevont és száz forint területi pótlék. Ez minden, amiből élni kell. Havi ezerhái'omszáz- kilencven forint levonások és buszbérlet nélkül. B-terület vagyunk, itt, az isten háta mögött, ezért kapunk havi száz forint pótlékot. Ugyanakkor Erd-Parkváros C-terület, havi kétszáz forint pótlékkal. Hát érti ezt valaki? Vörös Dezső még új fiú a pedagóguspályán. Mindössze fél éves a magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomája. Budapesten lakik, onnan jár ki naponta autóbusza szaL — A legvadabb álmaimban sem mertem gondolni arra, hogy ilyen is lehet a tanári pálya. A két szaktárgyamon kívül földrajzot, testnevelést, rajzot és éneket is tanítok. Meg az iskolai énekkart vezetem. Erre nem készítettek fel minket az egyetemen. S teszem mindezt havi ezerhatszáz forintért. Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyáltalán wem vagyok elégedett az életemmel. Nem ezért választottam élethivatásul a tanári pályát. És nem is ezért végeztem el az egyetemet. Nem az én elvem az, hogy: ez van, ezt kell szeretni. Ez van — tudomásul veszem, mi mást is tehetnék, de így nem szeretem. , Csigi Pál az egyetlen, helyben lakó pedagógus Pusztazámoron. Huszonnégy esztendeje tanító, eljből tizet itt töltött el a zámori iskolában. — Mit is mondjak hirtelenjében? Egy italbolt és egy vegyesbolt a kereskedelem a faa „fél pedagógus« csak státusilag tartozik a zámori iskolához. Orosz—magyar szakos általános iskolai tanár. A hét három napján tanít csak Zámoron, a másik három napon viszont a sóskúti iskolában. És van még egy segítségük: Solymosi Péter, aki hetenként egyszer jár át Zámorra — egyébként Pesten lakik — élővilágot tanítani. Ez a helyzet 1971 januárjában a pusztazámori iskolában. Nem a legszívderitöbb, annyi bizonyos. Prukner Pál Dunakanyar — hetedszer Hetedszer rendezik még az idén Esztergomban a Dunakanyar nyári művészeti egyetemét. Az egyetemen az előző évekhez hasonlóan a Kodály tanítási módszerei alapján kialakított ének-zenei neveléssel és annak hatásával ismerkednek a világ minden tájáról érkező hallgatók. A nyári hónapokban több más országos esemény színhelye lesz Esztergom. így például országos csillagászati és fototanfolyamot, illetve találkozót rendeznek. Különleges szórakozást Ígérnek a várásatásoknál, az István kápolnában, a reneszánsz teremben és a vár teraszán sorra kerülő zenés is irodalmi délutánok. Kiállításra kerül a Balassa- múzeum gazdag kerámia gyűjteménye is. Megemlékeznek Babits Mihály halálának 30. évfordulójáról. A városi könyvtárban leplezik le a Fe- renczy Béni Babits-siremléké- nek a könyvtár részére készített példányát.
