Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
1971. FEBRUAR 38., VASÁRNAP MST MEGYEI k/űrlap Önzetlen szeretet PRÖBÄN nagyon, végtelenül sajnálom.[ Hogy éppen az ön lábára! Igen, így kell csomagolni! ; Az orrom előtt adták el az; utolsó kiló szép almát. Na- j gyón bosszankodtam, de a kő- j zértes megvigasztalt: — Belül egy kicsit poshadt j volt, de kívülről nem látszott, j A kedves vevő otthon bősz- j szankodott volna, hogy meg- i vásárolta. Így csomagolta be a rossz; csomagolásba vigaszát az árus.; Direkt örültem, hogy nem én| vettem meg az utolsó kiló almát. Megfájdult a fejem. Vettem tíz darab Kalmopyrint és zsebre vágtam. Mire kijöttem a patikából, a fejfájásom elmúlt. Később az eszpresszóban mégis úgy határoztam, hogy beveszek egy tablettát. Igen ám, de az újfajta celofánpapír- csomagolásból csak keservesen tudtam kihámozni a gyógyszert. Az erőlködéstől újra megfájdult a fejem. így mégis volt valami értelme a gyógyszer elfogyasztásénak. Hiába, minden a csomagoláson múlik. Palásti Iászló § Még pár nap £S betöltőm ja kilencvenhármait, de oly re- j mek erőben, hogy egyelőre da- j lolászva töröm a követ az or- ! szágutakon, havi ötszázért. S Jenő bátyám már sokszor hí- í vott, kövessem példáját, lejgyek buszvezető, de én jobban j kedvelem a kőtörést, a szeszé- j lyes időjárást, az országúti j miniszoknyákat, ahogy pajkos, j hetven körüli kislányok csi- jpeje körül libegnek. I Ma nagyon jó napom van, j mert kellőleg megdicsért ti- 5 zenöt esztendős munikaveze- jtőnk és az éjjeli műszak után j keringőzve tértem meg ottiho- j nomba. j Falábú házfelügyelőnk kissé ! irigyelhette jókedvemet, mert Shallottam, amint ezt mondja: j — Már megint ivott a vén j baroshordó. § Hát ez tévedés. A mámorító ! hajnali napfény részegített meg S és az a látvány, hogy szeretett jkisunökám, a rovottmultú La- j joska már várt rám ajtóm jelőtt, s karjait tárta: S j — Nagypapáid! Pontosan egy jhónapja, hogy nem láttalak! j Mint harangocska csendült ! fülembe Budapestről kitiltott kdsumolkám, Liliké édes hangja: — Éppen egy hónapja, hogy nem láttalak öregfiú! Felszöktem hozzád, mert nélküled nem élet az élet! Belémkaroltak és beröpítet- teb a szobámba. Liliké a cipőmet húzta le, Lajoska a kabátomat, s hogy el ne gyúródjék, ezen nyomban magám öltötte. Míg aranyos unokáim a kedvemet keresték, beállított Pe- cér Róbert, szeretett körzeti orvosom. — Élünk még? Élünk még? — fogta meg pulzusomat a drága lélek. — Pontosan egy hónapja nem volt szerencsém önhöz. Szeretteim felfalták a reggelimet, s persze, Peeér doktor se kínáltatta magát különösebben. Bement a spájzba és bekanalazott három üveg szilvalekvárt. Érkeztek még: ^ gi kenyerespajtásom a lóversenytérről, aztán Stefánia, múltszázadi szerelmem, de benézett Sóskifli Sándor, kiváló szomszédom is, aki általában köszöntem sem szokott — Pont egy hónapja, hogy nem láttunk! — mondták egyöntetűen. A meghatottságtól szólni sem bírtam. Mint élőkép ültünk negyed tizenegyig, mikor is beállított Soma, a postás. A rend ekkor felbomlott Pecér doktor buzgón vizsgálni kezdett, Sóskifli szomszéd a balomat Döme, kenyerespajtás a jobbomat rázogatta, Stefánia ajkon, Lili unokám kézen, Lajoska unokám pedig térden csókolt. — Na, milyenek vagyunk hozzád? Soma, a postás, mérgesen morgott — Csendet kérek! Szeretném átadni a bácsi nyugdíját! ... Darázs Endre VSSSSSSS*'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* VALLANAK |A LEVÉLTÁR POLCAI « j Ifadi fölanodából kutatók paradicsoma A végzett neve: Kolommannus Mikszáth oklevéllel kapták meg a királynőtől a bárói rangot több mint kétszáz esztendeje, 1768- ban. De mit őriznek még a polcokon? Több mint tíz esztendeje .gyűjtik az eddig városszerte szétszórtan tárolt dokumentumokat a 335 esztendős Ősi intézmény ereklyéit. A diplomák, egyetemi ta- nácsülési jegyzőkönyvek, a diákok vizsgáiról készült jegyzőkönyvek között böngészve, máris néhány figyelemre méltó adatot találtak. Száz esztendőnél is régibb vizsga jegyzőkönyvet lapozva feltűnő, hogy mit kellett tud- niok az egykori egyetemistáknak, ha remekelni akartak. A tapasztalat kissé meglepő. A kérdések jó részét ma már gimnazisták is megválaszol-, nák. íme néhány: számítsa ki a gomb felszínét határozza meg a függvényértékét A feladatok mellett pedig a professzorok érdemjegye, véleménye. Mindössze ennyi: „Alig-alig, dicséretes, kiváló”. S az iratok nyomán, úgy tűnik, őseink egyáltalán nem remekeltek jobban drukkperceikben, mint kései unokáik... A különleges vitrinből kü. S lönleges emlékek kerülnek elő § Kutyabőrről olvasva furcsái § hangzik az ismert név: Kolom- ^ mannus Mikszáth, ifjabl ^ Mikszáth Kálmánnak, a nagy ^ regényíró fiának eredeti jog diplomája, kiváló minősítés- § sei. Keltezése: 1909. október 9 9 A 135 éves józsefvárosi „Co- ^ losseum” műemlék-labirintusá- ^ ban működik az Eötvös Lóráná ^ Tudományegyetem központi ^ levéltára. A Kun Béla téri ^ óriáspalota volt már története | során ideiglenesen a nemzel 5 múzeuma, a múlt századi pesti 9 nagy árvíz idején pedig tíz- $ ezer embernek nyújtott mene- § déket. A szabadságharcban ^ tábori kórház volt, s azután ^emberöltőkön át: a magyar ha- ^ di főtanoda, a Ludoviceum. ^ A megfiatalított Ludovica 9 ősi falai között dolgoznak a ^levéltárosok, a kutatók paradi- 5 Csornában az első meglepetés: 5 $ a diszmagyar parádé, 5 Az egykori egyetemi hajdúk ! egyenruhái. Emberemlékezet 9 óta ezekben a díszes unif or- ? misokban teljesítettek szolgá- ; latot a mindenkori rektor ! mellett. ! Vaskazettában bíbor bár- [sonyba kötve Mária Terézia [kezeírása. A remekbe formált [iniciálék, a mesteri díszoklevél akvarelljei az Eötvös-csa- : iád érdemeit idézik: ezzel az paszkodtak belé, tartották kezénél, gúnyájánál fogva. — Soha! Soha! Inkább ott pusztuljanak el a drága lovaim, inkább öngyilkos leszek, de soha!... Faggyas elnök jelentőségteli ábrázattal próbálta megtörni a cékla képű Gerő Gyuszi ko- nokságát. — Hallod, te gyerek? — Hallom. De aikkor se. — És ha börtön lesz a vége? — érvelt komolyan a rend szürke ruhás tizedese. — Akkor se. — És ha én fizetném meg azt a tíz liter mádi furmintot? — fenyegetőzött tovább az elnök. — Akkor talán — törte meg Gerő Gyuszi akaraterejét a könyörtelen lelki terror. Következésképp, munkához látott a három traktoros. A ház köré csődült falunépe korareggel! álmélkodása közben Hugó bácsi tűzfalának támasztották a gépszín hatalmas, megvasalt kapuszárnyát, s ezen, mint valami lejtős hídon, levezették az udvarra Sárit és Pintyőt. Ezután darabokban lehordták a szekeret,; megint összerakták, a lovakat; eléje fogták, a zabos tarisz-i nyakat a lovak füle mögé; akasztották. Amikor elkészül- i tek, a cékla képű Gerő Gyuszi! csak ennyit mondott a néma! hüledezésbe feledkezett gyüle- j kezeihez fordulva: — Kész a kocsi, indulhatunk; a farsangi bálba! 5 idősebbek boszorkányságot emlegettek, fölemlítették, hogy a tatárjárás óta ilyesmi nem fordult elő a faluban, valószínűleg előtte se, pedig itt már számos furcsa dolog történt, például az, hogy az egyik pap valódi asszonnyá változott, férjhez is ment, aztán gyereke született, térdig érő szakállal. No de élő lovakat szemfényveszteni a padlásra, szekérrel, abrakos tarisznyával ! Hatósági közeg is került a körzeti rendőrmegbízott személyében, és az ő közreműködésével a falu elöljárói a helyszínre hozták a három traktorost. — Hát akkor gyorsan, lehozni a lovakat! — rendelkezett a szövetkezeti elnök. — Azt ugyan nem — ingatta makacsul cékla fejét a nehéz Gerő Gyuszi. — Az öreg ott molesztál bennünket, ahol csak ér. Elmond mindenféle berregő haramiáknak, meg benzinbetyároknak. Hozza le Hugó bácsi, ő ért a lovakhoz. — A törvénnyel ne kötöz- ködjetek — szólt nyomatékkai a rendőrtizedes. — A fene se kötődik a törvénnyel. De megmondtuk az öregnek, hogy tíz liter borral tartozik a legutóbbi sértegetéseiért. Ha kifizeti a tíz liter mádi furmintot, lehozzuk épségben a lovakat Félig.meddig is fogni! kellett az öreg Lipták Hugót, nehogy a testi épség kárára elkövetett bűnténybe essék, most azonban öten kaVégre kiszabadult a szetternek köréből, sebtében nadrágba és ködmönbe bújt, majd lélekszakadva elvihar- zott a szövetkezeti elnökhöz. — Faggyas elvtársi Nem hallja, Faggyas elvtárs! Csúffá tettek a traktorosai! Sári, meg Pintyő a padláson abra- kolnak! Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után valódi rémület lett úrrá a szövetkezet elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj! Mit kezdjen vele?... Egyáltalán, szabad-e a közelébe mennie, hiszen közveszélyes is lehet... Mi lesz most ? Éj idején körülményes elérni a mentőket, az ápolók sincsenek kéznél a járási kórházban, idegosztály csak a megyénél van ... Mi lesz reggelig? Mire Faggyas elvtárs mindezt végiggondolta, Hugó bácsi már a falu másik végén, a tanácselnök ablakát verte: — Hé, Bellák Jóska! Csúffá tettek a traktorosok! Sári, meg Pintyő a padláson abra- kolr.ak! Megölöm őket!... Az ébredés bambasága után valódi rémület lett úrrá a községi tanács elnökén: az öreg Lipták Hugón kitört az elmebaj... Nem sokkal később ugyanezt kérdezte a Hugó bácsi szolgálati háza köré tóduló csődület: Mit kezdjenek a padláson befogott lovakkal ? Hogyan hozhatnák le onnan Sárit, Pintyőt, meg a szekeret? Ki hitetlenkedve, ki szömyűlködve nevetett, az mégiscsak férfiembernek tartotta magát — végtére Dober- dó fennsíkján, golyózáporban, tartotta meg a legiénybúcsút —, vasvillát ragadott és megrohamozta a padláslétrát. A padlás terébe pillantva aztán kis híján hanyatt perdült a létrafokról. Sári és Pintyő felváltva dobbantott patáival és szemmel láthatóan semmi szokatlant nem találtak abban, hogy a padláson töltsék az éjszakát, szekér elé fogva, tökéletes hozzáértéssel fölszerszámozva. Elégedett világnézetüket abból az abrakos tarisznyából merítették, amely zabbal telten a pofájukon függött. Nem kellett ahhoz az Interpool mesternyomozójának lennie Lipták Hugónak, hogy éles elméjét azonnal nyomra ne vezessék a megkerült abrakos tarisznyák. Otl helyben, a létra középső fokán homorúra nyújtózkodva akkorát vonyított rettenetes haragjában, hogy még azok is borzongva vetettek keresztet, akik egyáltalán nem voltak babonásak. Semmi kétség, ha abban a pillanatban eléri őket, vasvilláját tövig mártja a három traktorosba! De az elfajult harag egyúttal tétovává teszi az embert. Lipták Hugó, bár fürgén szakadt le a létrán az anyaföld színére, az udvaron ide-oda kapdosott, ugrált, közben nyitott szájjal lihegett, mintha láthatatlan fantomokkal viaskodott volna. ANDRASSY LAJOS: Miskolci tájkép iidü lőteraszról Az Avas, melynek hűvös oldalában pihenni vágytam, rámborítva éjét elűzi álmom s nyugtomat: kutatni csábít íratlan múltját — míg jövőjét térképtömbökre vési kompjuterből vezérelt körzős-érctoll — őstüzekre, s fortyogó lávát fojtó őskutaknak mélyére látok, ringva, lengedezve a képzelet s való szőtt fémrácsos hajóján, a távolság már érzékelhetetlen, fekszem és járok, élek, mint az őslény kövült csontváza: értek érthetetlent. Mint egykor vulkán méhéből e sziklát az új tájat eszmélet úgy vajúdja kérge fölé múltjának, örökérvűn — az állandót tagadja így tagadva! — Igazad van. Azért vettem meg, mert olyan szép volt a csomagolás. Hidd el, minden a csomagoláson múlik. Elbúcsúztunk, és amikor egyedül maradtam, az ő szavain gondolkoztam. Valóban, minden a csomagoláson múlik. Igen, így van ez, nemcsak a cukorkánál. Az elmúlt héten is milyen szép csomagolásban volt részem. Az történt, hogy nem kaptam meg a várt prémiumot. Dühös voltam, de haragom csakhamar elmúlt, mert a felettesem behívott és nagyon kedvesen így szólt hoz[ zám: > [ — Remekül dolgozott, és így [ tárgyilagosan megállapítha- [ tóm, hogy elsősorban magát illette volna meg a prémium. [ Igen ám, de Barabáni és CSu- [ tora szociális körülményeire, [ családi helyzetére kénytelenek ivottunk tekintettel lenni. Ezért ! kapták ők, és nem maga a pré- | miumot. | i Igen, ilyen csomagolás mel- jlett már nem is hiányzott a : prémium. [ És a ma reggeli esemény is [igazolta barátom megállapítá- [sát Egy százkilós utastársam [rálépett az autóbuszon a lá- [ bamra... Meg tudtam volna [ ölni! [ Villámló szemekkel fordul- [tam feléje, de a behemót em- [ber gyengéden megragadta a [kezem és esdeltelve kért bo- [csánatot: i ; — Kérem — mondta —, én : vigasztalhatatlan vagyok. Na- [ gyón kérem, ne nehezteljen [rám ügyetlenségemért. Igazán | Barátommal a cukorkaüz- ^ let előtt találkoztam. Akkor i jött ki a boltból és egy szép 9 dobozkából cukrot szedett ki. ^ Engem is megkínált. ^ Együtt mentünk tovább és ^ a következő utcasaroknál is- ^ mét felém nyújtotta a dobozt: ^ — Parancsolj! $ Erre én őszintén megmond- | tam: | — Nem valami jó ez a cu- ^ korka, ne haragudj, elég volt ^belőle egy szem is. Bólintott: CSOMAGOLÁS 7 millió múzeumlátogató Több mint hétmillió látoga-[ tója vott az elmúlt esztendő- [ ben, a hazánk 183 múzeumá- [ ban megrendezett mintegy! másfél ezer kiállításnak. A ta- [ valyi másfél ezer kiállításból [ 955 új rendezésű volt. 235 000 $ S egyedi tárggyal gyarapodtak; múzeumaink gyűjteményei. A $ leglátogatottabb a Hadtörténe- í v ti Múzeum volt. A legsikere-1 sebb időszaki kiállításnak a $ s „25 eves a szabad Magyaror-; szág” című tárlat bizonyult. ^ "ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssa NEVELÉS villamoson csúcsforgalomban is. Ha nem tudjuk megoldani a gyermek házi feladatként kapott számtanpéldáját, kérjük meg a Tudományos Akadémia professzorát a példa megfejtésére. Ha ő sem tudja megoldani, a hiba nem a szülőben van. Ne tegyünk úgy, mint az egyszerű szülő, akinek kiskorú leánygyermeke szalonspiccesen, kissé megviselt állapotban jut haza hajnali négy órakor. Ez a szülő ugyanis ráförmedt: — Pont hajnali négykor kellett hazajönnöd? Nem tudtál félötig várni? Akkor megtakaríthattad volna a kapupénzt! Helyes, ha a gyerek felvilágosítását korán kezdjük. Lehetőleg reggel negyed nyolckor. Mert fél nyolcra már többet tud a szüleinél. (G.) Az alábbiakban néhány jó tanáccsal szolgálunk a nevelésben gyakorlatlan szülők részére. A szülők soha ne veszekedjenek a gyerek előtt. Veszekedés céljából menjenek ki a Kamaraerdőbe. Ha nincs közöttük veszekedésre indítóok, egy kis jóakarattal mindig találhatnak ilyet. Ne engedjük, hogy gyermekünk Teli Vilmost játsz- szék. Kobozzuk el az íjfelszerelést. Több szem többet lát. Tízéves gyermek kezébe ne adjunk Balzac- és Mau- passant-regényeket. Azokat a gyerek már úgyis olvasta. Próbálkozzunk Andersennel. Ha a gyereknek nem tetszik a mesekönyv, a szülő még örömét lelheti benne. Ha a gyerek válogatós otthon az ebédnél, hozzunk neki kis kóstolót az üzemi kosztból. Biztosan leszokik a kényeskedésröL Ha a gyerek rossz bizonyítványt hoz haza, serkentsük ót jó tanulásra azzal, hogy elővesszük régi iskolai bizonyítványunkat, mondván: Nézd, fiam, édesapádnak hány négyese vott! "ffirelérkézlk az idő, s a gyereknek pályát kell választania, bízzuk rá a döntést. Ha a Fradi-pályát választja, bele kell nyugodnunk. Adjunk legalább ezer forint zsebpénzt a gyereknek, hogy hó végén legyen kitől kölcsönkérni a1 kosztra. Tizenöt éven aluli fiúgyermekünket ne engedjük megnősülni, csak ha megtanulta a földrajzleckét. Ne féltsük a gyereket az iskolai tornaóráktól. Itt válik olyan erős, edzett emberré, aki megállja majd a helyét a
