Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

MJT meg ret 6 K/CirSim 1971. FEBRUAR 27., SZOMBAT Három első hely Az idei országos gyermek- rajzpályázatra beküldött gra­fikák, festmények, szobrok me­gyei előzsürizésén nagy si­kert arattak a váci gyerekek, A megye kis híján 300 általá­nos iskolája közül a váci Ár­pád úti iskola növendékei sze­rezték meg mind a három el­ső díjat. Králik Tibor most másod­szor szerezte meg az első dí­jat. Tavaly is ő nyerte fes­tésben a pályázatot. Most nem számított ilyen nagy sikerre, ugyanis megyei úttörő aszta­litenisz-bajnok, szaktárgyi rajz- és földrajzversenyre ké­szül, előkészítőbe jár a kép­zőművészeti gimnáziumba — s emellett még a tanulásra is jut ideje, hiszen félévben 4,9 volt a tanulmányi átlaga. Fekete Pistit most a gép­ipari technikumba küldött fel­vételi kérelmének sorsa ér­dekli csak. ö a keramikusok között szerezte meg az első helyet, de az ő festményéből készül az áprilisi görög temp­lombeli kiállítás plakátja is. Koncz Péter már „szakított” a rajzkörrel. Egy tavalyi mun­kájára ítélte oda a zsűri az első helyet, ő is sokoldalú; fo­tózik, zenét szerez és verse­ket is ír. A győztes linómet­szet is egy versére készített Illusztráció. Tehát grafikában Koncz Pé­ter linómetszete, festésben Králik Tibor és Sípos Edit, kerámiában pedig Fekete Ist­ván vitte el a pálmát. Az or­szágos pályázatra elküldik Szovics Edit, Tábori Katalin, Csodi Zsuzsa és Mogyorós Gabriella munkáit is. Áprilisban Zebegényben ösz- szetett verseny lesz, amely­nek során szabadkézi és mű­szaki rajz, valamint művészet- történeti tudásáról ad számot a megye legjobban rajzoló har­minc általános iskolása. —á. —a. Magasabbra a tetőt, ácsok /. D. Salinger két kisregényéről Tulajdonképpen megtévesz­tő az alcímben jelzett „két kisregény” meghatározás. Jobb híján írtam — mert nem tu­dom pontosan eldönteni, hogy szorosain vett műfaji szem­pontból két kisregényről, avagy négy elbeszélésről van-e szó. Mindenesetre az Európa Könyvkiadó jóvoltából (Tan- dori Dezső és Lengyel Péter fordításában) két könyvet tarthatunk a kezünkben, s mindkét könyvben két-két, meglehetősen meghatározha­tatlan műfajú írást. Négy re­mekművet. Vagy egy remek­művet. Látom, újabb bonyodalomba keveredtem a Salinger-elbe­szélések meghatározásával, amikor a négy elbeszélésről azt írom, hogy az egy. Mégis, így igaz. Sálingért a magyar olvasó jól ismeri. Életműve összesen négy kötetből áll. Nálunk elő­ször a Zabhegyező című — botrányt kavaró — regénye jelent meg, s avatott vélemé­nyek szerint nagyon rossz fordításban — ha jobb lett volna a fordítás, kisebb lett volna a botrány. A Zabhegye­zőt a Kilenc történet című no­vellafüzér követte, s a nemré­giben két kötetben napvilágot látott négy mű: Franny és Zooey, valamint Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: be­mutatás címen. Most már ki­tűnő fordításokban. Salinger minden eddig is­mert műve gyerekekről szól. Üj könyvei is, de már nem úgy, mint a Zabhegyezőben vagy a Kilenc történet no­velláiban; ezek a gyermek - sihederek már nincsenek szi­gorú életkori határok közé zárva, Salinger ezekben az írásokban felbontja az időt, szétrobbantja az időrendet, s olyan felnőttekről beszél, akik kényszeresen pillantanak visz­TERMELŐSZOVETKEZETEK, KERTÉSZETEK! Komplett * MŰANYAGFÓLIA HAJTATÓALAGUTAK REKLÁMÁRON 16 Ft/né KAPHATÓK Méret: 9x3 m, 13x3 m, 18x3 m 0,15 mm vastag polietilén takaróval, PVC-csöváxzal. VEGYIPARI INVEST VÁLLALAT Budapest XIII., Szent István körút 22. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek! Az 1971-re szükséges, bármilyen mennyiségű SZERVESTRÁGYÁT (fekáltrágyát, dúsított komposztot) garantált minőségben, Határidőre' szállítunk az alábbi egységáron: Megnevezés Szervesanyag- . tartalom %-a Feladóállomáson vasúti kocsiba rakva Fekóltrógya 22,1% felett 1. oszt 8,50 Ft/q II. oszt. Dúsított komposzt 18,1-22% 6 Ft/q 1. oszt. 20,1% felett 9,50 Ft/q II. oszt 17,1-20% 7 Ft/q Csak a 3—4 hónapig tárolt, jó minőségű szervesanyag-tartalomban 22%-ot! _______________________\___________ istál lótrágya ér el Részletes felvilágosítás a 112-492-es telefonon, vagy levélben a következő címen: Hm» Fővárosi T ala jerőgazdálkodási és Értékesítési Vállalat Budapest V., Alpári Gyula utca 11. sza gyerekségük egy-egy fon­tos eseményére. Mintha ott, a gyerekkorban vesztettek volna el valamit, amit felnőttként nem lelnek. És másrészről e kényszeres visszatekintésnek van egy másik oka is, Sey­mour öngyilkossága. De ki ez a Seymour? Égy sokgyermekes család­ban, a Glass családban, a leg­idősebb testvér, a legidősebb fiú. A legidősebb, a legtehet­ségesebb, a legkülönlegesebb, a legvonzóbb, a legérdekesebb fiú. Minden gyerek a család­ban, s minden későbbi felnőtt őrá tekint vissza, őt keresi, őt akarja felidézni, s ő az, akit nem talál sehol senki, mint ahogy a gyermekkort sem ta­lálja meg senki, mert Seymour fiatalon öngyilkos lett, s a gyermekkor elmúlt. Salinger mítoszt teremt Sey­mour köré. Salinger ábrázola­tában Seymour az erkölcsi mérték, Seymour az emberi érték, Seymour a morális súly, Seymour a bölcsesség, Sey­mour a tökély, Seymour: szent. Seymour az irodalomnak az a figurája, akit meg kell is­merni mindenkinek, mert Sey­mour nélkül nem lehet élni. Amikor leteszi az olvasó eze­ket a könyveket, joggal kér­dezi önmagától: hogyan tudott eddig Seymour nélkül élni?! Persze úgy, hogy mindenki­nek van egy titkos Seymour ja! Az író jóvoltából szinte sem­mit nem tudunk meg Sey- mourról. Az író beismeri könyve lapjain saját csődjét. S ebben a csőd-beismerésben rejlik Salinger művészete; művészete nem a meghatáro­zásokban rejlik, hanem azok­nak a dolgoknak az elhallga­tásában, amelyeket mindnyá­jan érzünk, de talán nem va­gyunk elég bátrak hozzá, hogy jól hallgassunk róluk. Salinger görcsösen és lazán — mikor hogy — igyekszik meghatároz­ni valamit, ami annyira hiány­zik az emberi életből: az élet- szentséget, a szeretetet, a böl­csességet, á tudást — a gyer­mekkornak azt a felfénylő, visszahozhatatlan idejét, amely egy szép napon meghalt. A felnőttség küszöbének átlépé­se — mintha ezt sugallná Sá­ringer — öngyilkosság. Amikor felnőttek leszünk, amikor átlépjük azt a látha­tatlan határt, mintha mi is, mindannyian öngyilkosságot követnénk el egy szállodai szo­bában, mint Seymour. De Sey­mour ennél a megállapításnál belesebb. Salinger is bölcsebb. A könyvben szerepel egy le­vél, Seymour levele testvéré­hez, Btiddyhoz. Ez a levél ta­lán a legtökéletesebb, legszebb levél, amelyet a világirodalom ismer; helye mindenképpen ott van Tatjána levele mellett. Ebben a levélben Seymour költői módon eligazít bennün­ket abban a tekintetben is, mit kell tennünk, hogy felnőtt éle­tünk, a már tudatosan vállalt sors, ne öngyilkosság legyen. Néhány sort idéznék ebből a levélből: „Most csakugyan gyorsan írok. Azt hiszem, ez az új no­vellád éppen az, amire annyi­ra vártál. És valamiféleképpen én is vártam. Tudod, most el­sősorban a büszkeség tart éb­ren. Azt hiszem, ez okozza ne­kem a legtöbb gondot. És ép­pen temiattad kérlek; ne tégy büszkévé magadra. Azt hiszem, ez az, pontosan ez az, amit mondaná akartam. Bár soha többé ne tartanál büszkeség­ből ébren. Adj olyan novellát ä kezembe, mely egyszerűen és megmagyarázhatatlanul ele­venen ébren tart. Tarts fenn hajnali ötig. csak azért, mert minden csillagod feljött, csak azért, és semmi másért." Seymour ezt mondja ebben a levélben, hogy úgy dolgozz, hogy minden csillagod fönn legyen, de úgy dolgozz, hogy erre ne legyél büszke: tedd a dolgodat a csillagok természe­tességével, a csillagok tökéle­tességével. Bevezető soraimban azt ír­tam, mindaz, amit eddig Sa­linger írói munkásságából is­merünk, nem elbeszélés, nem regény, nem novella, nem számszerűen meghatározható mű. hanem egy remekmű. Mintha Salinger mindig ugyan­azt írná, mindig ugyanazt, mindig másként. Mintha élet­művének részletei egy nagy mű tételed lennének. Ez a nagy mű az ifjúságunkról, az ember első lépéseiről szól, s ezt olyan fényesen, olyan kristálytisztán idézi elénk, idézi vissza, hogy csak megrendültén, s a nagy mű következő fejezeteit türel­metlen türelemmel várva te­hetjük le könyvét. Nádas Péter Szalagon Évek óta tart az Ikarus 200-as család kísérleti gyártása. Az első nagysorozat, az Ikarus 250-es most szalagon, szé­riában készül. Foto: Gábor I? illanatok alatt híre futott, hogy Katalint a vezérigazgatóságra hívták. Senki nem kételkedett benne, hogy a kineve­zés miatt. Amikor Józsa Bálintot, a volt főnöküket egy másik gyár kikérte, hogy főtechnológusként alkalmazza, az egész laboratórium ösztönösen Katalinra gondolt mint utódra. Katalin, azaz Vereckei Páiné kilenc éve volt Bálint helyettese, előtte is már nyolc évet a laborban dolgozott, ez volt élete első, s mindeddig egyetlen munkahelye, amióta megkapta a vegyészmérnöki diplomát A laborban több mint háromszáz ember dol­gozik, a hátalmas gyár szinte minden mozdu­latához innét nyeri az erőt, s ezért a labor megkülönböztetett helyet foglalt el, közvet­lenül a vezérigazgatóhoz tartozott. A labor­beliek túlnyomó többsége nő, lány és asz- szony, lombikmosó csitriktől asszisztenskedő technikusokon át mérnökökig. Talán ezért, hogy bár Józsa Bálint sem volt rossz ember, Katalint jobban szerették. Bizalommal voltak hozzá, ami a legtöbb egy vezető számára az elnyerhető dolgok közül. Természetesnek tűnt tehát, hogy Katalin lépjen Józsa Bálint helyé­re, s ezt még a laborban levő férfiak is logi­kusnak tartották. Katalin, amikor letette a te­lefont, s gombolni kezdte a fehér köpenyt, hogy levéve a kosztüm kabátot öltse fel s induljon a vezérhez, egy pillanatra szintén ar­ra gondolt, hogy ... Mi másért hívnák? A ve­zérnek minden hónap első hétfőjén kellett beszámolni a laboratórium munkájáról, ezen kívül évek óta nem történt meg, hogy akár Józsa Bálintot, akár őt fölrendelték volna. A titkárnő, súgva, hogy a többiek ne hal­ják, azt mondta, „az istenek tanácsa van benn”, s gyorsan kinyitotta előtte a párnázott ajtót. Az „istenek tanácsa”, ahogy a gyári nyelv a szűk vezérkart jelölte, a vezérből, három helyetteséből, a pártbizottság és a szakszervezeti bizottság titkárából állt. Ka­táim magában mosolygott, izgulna? Picit. Kár lenne tagadni. Hiszén... Negyvenkét éves. Diplomázott, azóta itt van, férjhez ment, szül­te Kiskatit, a kilenc év alatt, míg Józsa Bá­lint helyettese volt, beadott két szabadalmat — meg is kapta rá az oltalmat —, egy évig egyedül vezette a labort, mert Bálint Algériá­ban irányította egy hasonló labor fölállítását, s most is, mióta Bálint elment — nyolcadik hónapja —, egyedül csinálja két ember dol­gát. Sok? Erről csak férje tudna számot adni. — Jónapot — mondta az asztal körül ülő fér­fiaknak, akik — ez is olyan furcsa — vagy szintén jónapottal vagy kezét csókol ómmal feleltek. Papírhalmok, füst, üres kávés csé­szék, a golyóstoll mellé tett szemüvegek, a hűtőszekrényből nemrégen kivett, harmatos Colás-üvegek ... Katalin leült az egyik sza­bad székre, három állt egymás mellett, a kö­zépsőt választotta, ösztönösen, ne kerüljön senki mellé. A vezér körülnézett, mint aki azt ellenőrzi, itt van-e minden érintett, csak éppen Kata­linon siklott át a tekintete, majd mondani kezdte: — Rátérünk akkor a laboratórium ügyére. A vállalati működési szabályzatnak megfelelően a laboratórium vezérigazgatói közvetlen, s a gyakorlat azt igazolja, hogy ez a forma bevált, eredményes, nerp kíván változtatást. A laboratórium eredményei is­mertek, évente két-három szabadalmat nyúj­tanak be onnét kutatóink, elvégzik vala­mennyi gyártásfejlesztési és gyártmányfej­lesztési kísérletet, természetesen a napi ter­melés rutinszerű ellenőrzése, analitikus vizs­gálatai mellett... Katalin lopva a többiekre nézett, látta, nem figyelik különösebben, mit mond a vezér. Volt, aki nem is leplezve, egy iratot olva­sott, a másik jegyzett valamit, de az biztos, hogy nem a vezér szavait, hiszen azon mi lenne a feljegyezni való, köztudott tényeket sorolt. Akadt, aki a Colás-üveggel bíbelődött, a makacskodó kupakot feszegette az újra meg újra lecsúszó nyitóval, s Katalin hirtelen ar­ra gondolt, mi lenne, ha most közbeszólna, s azt mondaná a vezérnek, hogy, kérem, ^önre nem is figyelnek? Kiskati szokott előállni ilyen képtelen ötletekkel, mert egy tizenkét éves gyerekben még nem működnek a fe­gyelem reflexei. —... a laboratórium tevékenységének fon­tossága, a termelési, fejlesztési szervezetben elfoglalt helye, különleges szerepe tehát arra kötelez bennünket, hogy nagy alapossággal és körültekintéssel határozzuk meg a továbbia­kat, s ezen belül első helyen a vezetés kérdé­sét ... Végre sikerült a Colás-üveget kinyitni, igaz, ketten kellettek hozzá. A pohárba ömlő ital barnásfehér habot vert, hallani lehetett, ahogy pezsegve topped, majd eloszlik. Az irat helyett másik került elő, a műszaki vezér- helyettes tovább folytatta az olvasást. j — ... a laboratórium munkájának eredmé­nyességét, folyamatos fejlődését nagyban elő­segítette a vezetés állandósága, a vezetés és a beosztottak közötti jó kapcsolat, az a légkör, GLÓRIA amely például szolgálhat a gyár bármely egy, sége számára ... Ügy látszik, a vezér kezd a lényeghez kö­zeledni, mert a többiek abbahagyták azt, ami­vel eddig elfoglalták magukat. Katalin ciga­rettát húzott ki a dobozból, de a gyufáját nem találta. Persze, a köpeny zsebében felej­tette. Tánczos, a szakszervezeti titkár ült vele szemben, tőle kórt gyufát, a férfi oda­pöccintette a dobozt,'s intett,.nála maradhat, neki van másik. — ... az elmondott eredményekben döntő része volt Józsa Bálintnak, akitől fájó szívvel vált meg a gyár, s döntő része Vereckei elv­társnőnek, aki hosszú ideje a laboratórium helyettes vezetőjeként bizonyította tehetségét, tudása alaposságát, szervező készsége sokol­dalúságát. Vereckei elvtársnő vezetői munká­ja mellett kutatási tevékenységet is végzett, két olyan eljárást dolgozott ki, amelyek sza­badalmi oltalmat nyertek, s amelyeket gyá­runk szolgálati találmányként valósított meg, jelentős anyagi és erkölcsi sikerrel... Érezte, hogy a szíve hevesebben ver. Szé­gyellnie kellene? Persze, azért furcsa. Hiszen .miért nem beszéltek vele külön, miért nem ültek le, akár csak néhány percre? Ennyire természetesnek vennék? S tovább: -önteltség, hogy úgy érezte, esélye van a kinevezésre? Bizonyos kor, tapasztalat, elvégzett munka után az ember képessé válik arra, hogy reá­lisan szemlélje ne csak a mások, hanem a maga tevékenységét is. Magában mindig úgy fogalmazta ezt: eljut addig, hogy önmagával tisztában legyen. Erre képes, erre nem, ez kitelik tőle, az gnár nem... valahogy így rakja össze a saját arculatát az ember, per­sze, ha nem becsüli túl vagy nem értékeli le önmagát Bálint is azzal ment el: Katalin, én megmondtam, hogy nevezzék ki magát a he­lyemre, s akkor hosszú évekre elfelejtheti a főnökség, hogy r£ laborral törődni kellene,.. nem udvariasságból mondom, hanem nagyon őszintén, sok emberrel dolgoztam már együtt, de ilyen kellemesen, ilyen egységes akarattal és tiszta szándékokkal, mint ahogy magával, még senkivel sem... Józsa szavai nagyon jól­estek, mert érezte, őszinték. Igaz, soha nem voltak egymással szemben mások. Mindenről nyíltan, köntörfalazás nélkül beszélteit. — ... Vereckei elvtársnő nagy tapasztalatai elősegítették, hogy a kettes és a hármas gyár- részlegben bevezetett új termékek gyártásba vételének időszaka jelentős mértékben megrö­vidült, az üzemi kísérletek során előállított termékek is értékesítésre alkalmasak voltak, azaz első naptól kezdve a két gyárrészleg minden nemű veszteség nélkül dolgozhatott... Kényelmetlen, igen. Nem álszerénység, nem póz, kényelmetlen hallgatni, milyen jó dol­gokat tett— Hiszen semmi mást nem csele­kedett, csak amit a kötelességérzete, a fele­lősségtudata diktált. Persze, hogy hetekig szinte ott lakott a kettes meg a hármas gyár­részlegben, mert előre látta, hogy a techno­lógiailag nagyon kényes termékek átvezetése labor szintről üzemi szintre másként nem mehet, csak akkor, ha azonnal és minden le­hető percben kéznél van valaki, aki segít­het ..., de ez a glória már túlzás, minek • mondják azt, hogy jó munka volt, a hiúságát kielégíti bőven az is. — ... az elmondottak alapján, egyetértés­ben a társadalmi szervezetekkel, úgy dön­töttem, hogy Vereckei elv társnőt ötezer forint soronkívüli jutalomban részesítem... Örül? Naná. Kiskatinak, ha majd meg­mondja, tágra nyílik a szeme, s rákezdi: vigyél el a cukiba, betegre eszem magam gesztenye­püréből, megérdemlem, mert a te jó lányod vagyok, aki bevásárol mindennap neked... Pali majd a homlokára nyom egy puszit, s azt mondja, látod fiam, értelme van a becsü­letes igyekezetnek, bár Pali, húsz évi mérnöki munkával a háta mögött, a becsületes igyeke­zet eredményeit alig érezte, ám mégis hisz benne. — ... valamint a törvényi előírásoknak megfelelően intézkedtem, hogy a helyettesí­tés idejére, visszamenőleges hatállyal, az in­tézményvezetői fizetést folyósítsák részére ... Végül, a társadalmi szervezetekkel ugyan­csak egyetértésben úgy döntöttem, hogy a la­boratórium vezetőjévé Tóth Ferencet, a mű­szaki fejlesztési főosztály eddigi osztályveze­tőjét nevezem ki... Már az udvaron van? Hogy’ jött ki a szo­bából? Mondott valamit a titkárnőnek? Hi­szen ez... A szobájába nem a titkárságon át ment, kulcsával kinyitotta a folyosói, közvet­len ajtót. Leült az asztalhoz, s bárhogy is igyekezett tartani magát, potyogni kezdett a könnye. Hangtalanul sírt, nehogy Iliék odaát a titkárságon, meghallják. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom