Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
6 “"k/CÚÍOP 1971. FEBRUAR 25., CSÜTÖRTÖK Segít a Crossbar Svéd szakemberek irányításával szerelik az új telefonközpontot Vác fejlődő város és a szolgáltatások nehezen tartanak lépést a növekvő igényekkel. Sok bosszúságot okoz a telefon. Lassú a kapcsolás, megszakad a vonal, vagy percekig „süket” a készülék. Telefonigénylök százai várnak, de a legutóbbi időkig még csak ígéretekkel sem biztathatta őket a posta. Pedig mindent megpróbáltak. Műszaki bravúrral a nyolcszáz előfizetőre tervezett központ teljesítményét húsz zúzalékkal emelték. Ez a megoldás — A központ automata rendszerű, tehát a hívott számot tárcsázni kell. Ugyanígy hívható a tudakozó, a pontos időjelző és a telefonéb- resztő szolgálatunk is. — Mikor kötik be a várakozók új készülékeit? — Jelenleg hatszáz telefon- igényről tudunk. A kábelhálózat építése a központ szerelésével egy időben megkezdődött. A telefonközpont szerelése július végére befejeződik. Ezután kipróbáljuk a központot és kijavítjuk a rejtett hibákat. A harmadik negyedévtől folyamatosan szereljük be az új készülékeket. Csulák András Kibővített pb-ülés Monoron: a választások előkészítéséről Kibővített ülést tartott Monoron a járási pártbizottság, amelyen az április 25-én megtartandó országgyűlési és tanácstagi választásokkal kapcsolatos előkészítő és gyakorlati teendőket vitatták meg.» A monori járás 101 ezer lakosából az előzetes számítások szerint mintegy 67 ezer választópolgár járul majd az urnák elé, hogy megválasz- szon 3 országgyűlési képviselőt és 727 községi tanácstaRádió-figyeló valamit segített, de nem odázhatta el a döntést: Vácott új telefonközpontot kell építeni. Az építkezés már a befejezéshez közeledik. — Hogyan halad a munka, mit tud majd az új telefon- központ? Kérdéseinkre Kiss Mihály, az Észak-Pest megyei Távközlési Üzem hálózatos osztályvezető-helyettese ad választ. — Az épület a régi posta szomszédságában már elkészült. Most a berendezés szerelésénél tartunk. De először nézzük meg a régi kapcsoló- termet — javasolja. A kapcsolóterem méhkap- tárra emlékeztet. A pillanatonként ismétlődő „adom, kapcsolom” egyenletes zsongássá olvad. A vibráló kapcsolótáblák mögött fiatal lányok ülnek, szellős iskolaköpenyben. Mégis, az egyik gyöngyöző homlokát töröl- geti. Fülükön hallgató, csatlakozást keresve, kezük idegesen ugrál a műszerfalon. Észre sem veszik a belépő idegent, csak a kapcsolótáblát figyelik. Naponta megpróbálják a lehetetlent: minden hívásra válaszolni és kapcsolni... — Miért csak fiatalokat látni a kapcsolótáblák mellett. — Nehéz, idegölő munka ez. Hiába a hétórás, rövidített szolgálat, sokan nem bírják, kilépnek. Helyettük mindig újakat kell betanítani. Üvegajtón lépünk az új épületben. A berendezés részei már a helyükön állnak, de az összeszerelés hosszadalmas, nagy pontosságot igények A laikus számára nem sokat árul el a rendeltetéséről. Hihetném atomerőművezérlőközpontnak is. Ez a berendezés remélhetőleg megoldja a váci telefongondokat — hallgatom kísérőm magyarázatát. — A Cross- bar-rendeszerű főközpontot az Ericcson svéd cég gyártotta. A szerelést a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár végsi, svéd szakemberek irányításával. — Milyen teljesítményű lesz az új telefonközpont? — Kezdetben kétezer telefontulajdonos igényeit elégíti ki, de idővel ez a szám megduplázható. — Hogyan lehet majd hívni? ÖT FÚVÓS A Rádió komolyzenei osztályának tevékenysége igazán minden dicséretet megérdemel. Amit a zenei ismeretterjesztésben, a zenei műveltség elmélyítésének érdekében tesznek, felmérhetetlen jelentőségű. Látványos közhely lenne, ha csak a minden délben jelentkező Ki nyer ma? című zenés fejtörőműsorra utalnánk, hiszen erről a műsorról már olyan sokat írtak, s főként olyan sokan hallgatják; a köz- véleménykutatók szerint naponta egymillió előfizető hallgatja. Az ország összlakosságának egytized része. S bizonyos, hogy ha itt, ebben a műsorban csak néhány taktust is hall az egymillió hallgató a zeneirodalom remekeiből, feltámad benne az igény az egész megismerésére. De kitűnőek azok a zenei műsorok is, amelyek általában este tíz óra után, tehát nem a főműsoridőben hangzanak el; Ujfalussy József bölcs és nyugodt hangvételű esztétikai előadásaira gondolok vagy a Czi- gány György által vezetett Házimuzsika intimitására. De az intimitás, a bensőségesig szinte valamennyi komolyzenei műsorra érvényes. Mintha a zenei osztály kitűnő munkatársainak, Czigány Györgynek, Boros Anikónak, Zsoldos Péternek kivételes képessége lenne hangjuk néhány közvetlen gesztusával (a zenei anyag, elhangzása előtt) feltámasztani a hallgatóban azt az érzést, hogy most nem valami megközelíthetetlen dolog következik majd, hanem olyasvalami, ami a tied, ami mindenkié. De külön szeretnék szólni a Budapesti fúvósötös, e rangos kamarazenekar esti rádiós- bemutatkozásáról. Teljesítményük — s ezen az esten, azt hiszem, nem a művészi, hanem inkább az ismeretterjesztő teljesítményen volt a hangsúly — egészen kivételesnek mondható. Pedig nem csináltak mást, csak bemutatták hangszereiket azon az intim, családias, kissé gunyoros, ám nagyon komoly ismereteket, hiteles adatokat és megbízható tudást közvetítő hangon, ami immár néhány éve a komolyzenei osztály hangjának is nevezhető. Bemutatkozott öt művész úgy, hogy közben bemutatta hangszerét: a fuvolát, az oboát, a klarinétot, a fagottot és a kürtöt Elmondták hangszerük kialakulásának történetét, s megszólaltatták hangszerüket külön-külön. Előbb a fuvola szólalt meg, majd az oboa, harmadiknak a fagott, s amikor már ismertük mind a hármójukat, eljátszották Vivaldi fuvolára, oboára és fagottra írt Concertoját. Majd bemutatkozott a klarinét, s most már négyen szólaltattak meg egy, e négy hangszerre komponált, szovjet zeneművet. Végül bemutatkozott a kürtös a kürtjével. S újból muzsika követ- zett, Haydn fúvósötöse. A Budapesti fúvósötös e játékosan komoly „bemutatkozása” a rádió kitűnő zenei műsorai közül is kiemelkedő, felejthetetlen élménye volt az elmúlt hét műsorának. N. P. got. A monori járást a megyei tanácsban 12 tanácstag fogja képviselni, őket a választást követően az alakuló községi tanácsülések, többségükben saját tagjaik közül, titkosan választják meg. Az elmúlt négyévi munka alapján meg lehet állapítani: a községi tanácstagok nagy többsége becsülettel megfelelt a bizalomnak, s feltehetően a jövőben is meg tud birkózni a községi tanácsokra háruló nagyobb feladatokkal. Arra kell törekedni, hogy országgyűlési képviselőknek, tanácstagoknak, köztiszteletben álló, a párt politikáját ismerő és megvalósításában aktívan részt venni képes állampolgárokat válasszanak meg. Hazam Falu Tamásnak küldőm Monorország. Homokos föld. Királytővises legelő. Zöldellő sarkán a sínhatárnál üszkös malomrom, hol a zsákba gyűjtött élet s apám munkája, — odaégett. Könnyű borig nehéz utak, — pincesor a temetők mögött. Békanyálas tenyérnyi tő, szélén a satnya nádas. Emlékeztet, te hű csaló, megszabod a költő útját. A hazája, Monorország. Borbély Tibor POROND Sürgős belépésre keresünk: B gépészmérnököt B technológust B technikust B gyártmányszerkesztőt B gyártmányfejlesztőt F ÓVÁROSI GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Budapest XIII., Révész utca 27/31. Ballisztika Röppályatan. A lövedék útja... Most az új Fővárosi Nagycirkuszban ízlelgetjük. Az ugrócsoportnak értenie kell a ballisztikához is. Igaz, a lövedéket ember helyettesíti, s az indító robbanóerő sem a hagyományos robbanás, hanem lezuhanó emberek súlya. Vagyis: a „kilövés” mérleg- hinta segítségével történik. A hinta egyik vége a földön van, a másik a levegőben. A lenti részen áll egy artista, a fenti részre ráugrik a másik. Ettől az álló artista fölröpül. Igaz, picit ugrik is, kormányozza is magát a levegőben, de nagyon fontos maga a „robbanóerő” és a „lövedék” súlya. Három mérleghinta van, meg egy leugróemelvény. Elsőként egy ember ugrik, a másik ember repül. Két ember ugrik — egy ember repül, csak éppen messzebbre, magasabbra. A „toronyugrókat” figyelem. Leggyakrabban fiatal pár ugrik. Fiú, lány — mint a szerelmesek, akik, ha strandra mennek, ott sem tudnak elszakadni, vízbe is egymást átfogva ugranak. Aztán — nagyobb súly kell — két fiú ugrik. Ök is átfogják egymást, de komor méltósággal. S ugrásuk nyomán egy másik lány, kettőt szaltózva a levegőben, olyan artista vállára ugrik, aki már egy társa vállán áll. Most pgy fiú és egy termetes férfi ugrik. A hinta lenti végén: lány áll — egy fiú vállán, Fölrepülnek, szaltóznak, átrepülnek két ember fölött, s a fiú — nyakában a lánnyal — kiköt egy férfi vállán. Jön az ugrószám csúcspontja: a hinta mögött „három- emeletes” embertorony épül. Az egyik lány rááll a hintára. A toronyba termetes férfi és egy fiú kapaszkodik. Komoran átölelik egymást, ugranak, a lány fölrepül; megpördül, mégegyszer, hármat szaltózik a levegőben — s kiköt az embertorony tetején. Azt mondják, ez világszám. Elhiszem. Oroszlánok Fiatal hímoroszlánok. Fiatal szakállas férfi. A számról any- nyit olvastunk (hiszen valóban érdekes és valóban jó ez a szám), hogy kedves, mókás dolognak, hancúrozásnak tűnik. Mert ugye, az idomító kiskoruktól neveli-tanítja az oroszlánokat. Mert ugye, ez már a harmadik nemzedék, csaik a nagypapa rémisztgette a szavanna állatait. És különben is, ezek az oroszlánok a fiatal idomártól kapják az ennivalót, prémiumot. Majd marha lesz az az oroszlán — ha úgyis be van zárva — a porondon tanúsított renitenskedéséért a kenyerét kockáztatni. Az idomár direkt piszkálja őket, hogy harciasabb pofát vágjanak. Jé? Csak ekkora egy oroszlán? Igaz, ezek még nőnek. De ha veszélyesek lennének, biztosan vasrácsokkal kerítenék be őket, nemcsak dróthálóval. Egyáltalán minek a drótháló? Mert bent van a tervben. Rács, MEGRENDELŐK: A HOLLANDOK Horgászszéktől a motortengelyig Új falu, lakás Több mint százötven új lakás sorakozik már Hortobágy központjában, a csárda mellett felépült új faluban. Elkészült az új általános iskola a kollégiummal — megépült a bolt, az étterem, s a törpe vízmű. A negyedik ötéves terv időszakában még gyorsabb ütemben fejlődik az új falu. További családok építenek otthont, s ehhez messzemenő segítséget kapnak a gazdaságtól. Holland horgászok ülnek majd a felső képen látható, könnyen összecsukható fa-vászon kombinációjú széken, amelyből az Aszódi Vegyesipari Ktsz ezer darabot készített. Ez volt az első importmegrendelésük. Legfontosabb üzleti partnerük azonban az Ikladi Műszergyár, amelynek — a villanymotor állói-ész-te- kercseléstőd az asztali szellőzőn át a tengely csiszolásig — sok részmunkát elvégeznek aszódi és túrái üzemeikben. Az alsó képen, az Ikladi Műszergyár által konstruált gépen a villanymotorhoz való meghajtótengely készül. (Gárdos fotó) vagy drótháló nélkül nem lehet vadállatszám. Jó, legyen a háló — de az volna az igazán érdekes, ha elkerítettség nélkül láthatnánk az ilyen számokat. Na, ez is micsoda dolog! Az idomár idomítson. Az komoly munka, irányító munka, koncentrálást igénylő munka. Erre vagy öten-hatan állnak a dróthálón kívül — és az idomár egyedül rakosgatja a félmázsás gerendát, állványokat. Miért nem segédmunkás csinálja? Menjen be két ember a hálón kívül ácsorgók közül — ne az a szegény idomár izzadjon, ő csak vezesse a számot. (így füstölgők magamban. S a félhomályban látszik: szemben az oroszlánokkal, túl a dróthálón, jobb- és baloldalt egy-egy cirkuszi ember áll, kezében fecskendővel. Pontosan fogalmazva: vízágyúval, s éberen figyelnek mindent. Az ember elszégyelli magát, hogy bedőlt a kedélyes látszatnak, s arra gondol, hogy néha nem egy oroszlán, de egy kutya is nagyon kellemetlen lehet...) Trapézon Jön a nagy mutatvány. Dobpergés. Az artista ül a trapézon, egyre magasabbra lendíti magát; a trapéz majdnem a kupoláig lódul, s az artista abbahagyja a hintáztatást. Feltornássza magát, fejét ráteszi a rúdra; a vékony drótköteleket görcsösen fogja a kezével. Most elengedi a drótot. Fejen állás a lengő trapézon — de 'rögtön a drót után kap, aztán megint elengedi. Alatta 10 méteres mélység. Védőháló nincs. Az artista... megbicsaklik, elkapja a köteleket, és gyors mozdulattal visszaül. A közönség így is tapsol. A közönség látja a veszélyt. Lelki szemeivel már a nagy mutatványt is látta, de most lemond a mutatvány élményéről. A közönség tapsol, mert az egyetlen pillanatot amikor az artista valóban fejen állt a trapézon, teljesítményként értékeli, s a teljesítményt honorálja. Lelkes a taps. Az artista leng egy kicsit, aztán újra kezdi a hintáztatást. Majdnem a kupoláig lendül, megint fejre áll, kivár, elengedi a drótot — s rebbenő madárszárnymozdu- lattal visszakap. Megbillen a trapéz, de így, a drótot fogva, biztos a fejen állás, az artista újra próbálja — nem megy, visszaül, tapsolnak. Mi lesz a következő szám? De az artista nem enged. Kezdi. Fejen állás. Fogás. Elenged. Visszakap. Föllendül, visszalendül, az újra kezdődő lendületnél elengedi a dróthuzalt. Meginog. Nem kap vissza. Teste átveszi az ingamozgást. Kitárt, egyensúlyzó karja is a lengések ívét írja. Megbabonázva nézik. És ocsúdva vadul beletapsolnak. A tapsra megremeg az egyensúlyzó kéz, s két lendület után az artista végleg visszakap. Arcán széles mosoly. Már lent, a porondon áll: hajlong, köszöni a tapsot. Vajon a nagyobb hatás kedvéért csinálta így a produkciót? Vagy nem engedte le önmagát mindaddig a kupolából, amíg be nem tudta mutatni ezt a nyaktörő produkciót? A közönség elégedett. Tapsol — és hátradőlve nézi a méltósággal körbefutó lovakat. »Jurányi József
