Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
i*n. február sí. vasárnap 5 “‘7&C(rlap Balaton Nagykörösön A hét végén új termék sorozatgyártását kezdték meg a Nagykőrösi Konzervgyárban. Az újdonság neve: Balaton. Nyers vöröshagymából, zöld paradicsomból, sárgarépából készül, s különlegesség — hogy olajban. A tíznapos megfigyelés után nemcsak a hasai boltokban jelenik meg, hanem néhány nyugati országban is megkóstolhatják, ezt a vegyessalátát az ínyencek. Egy műszak alatt 10 ezer üveggel gyártanak a Balatonból Nagykörösön. Foto: Urban Fa 9 országba A zalai erdő- és fafeldolgozó gazdaság az elmúlt évben 8 európai országba és Indiába szállított ipari feldolgozásra lát. A most elkészült évzáró jelentés szerint kapós a zalai erdők terméke. Külföldön: egy ev alatt összesen 40 000 köbméter fát szállítottak a 9 országba. Az idén a mar megkötött szállítási megállapodások szerint az elmúlt évihez hasonló mennyiségű faanyagot továbbít külföldre a zalai erdő- és lafeldolgozó gazdaság. a tariácsháizán a titkár csak szépet, jót mondott erről a családról. Azt, hogy szorgalmasaik, józan életűek, példásan nevelik gyermekeiket. Bossz szó nem érheti őket. Akkor hogyan gondolják a segítést, annál is inkább, mert egyetlenek a faluban. Az é' snte egyszer adott ezeröt- s-áz forintos szociális juttatással mindent letudtak? Nem _>o’oet érő lenne, ha a községi artalékföldekből irunen-on- i'-'.n egy darabkát adnának uekik használatra ? Ha a termelőszövetkezetben őszintén megmondanák — ha ok van rá —, miért nem veszik fél ; ignak, vagy miért nem kőinek velük legalább munika- •állalási szerződést? Nem furcsa, hogy a munkás korú Bugyi-gyerekekből egynek sem jut a saját falujában kenyér? Bár legyünk tárgyilagosak: a titkár azt is elmondta, tudomása szerint Bugyiék építkezni akarnak s akkor a községi tanács valamilyen módon ehhez hozzájárul majd. Hogyan is laknak Bugyiék? Volt idő, két-három évvel ezelőtt, amikor még a nagyszülők is éltek, hogy tizenheten aludtak a szoba-konyhában. ;>la tizennégyen fekszenek öt ágyon. Csak a kis Évi alszik egyedül, amíg ki nem növi a rácsoságyat. Emellett szobában, konyhában példás rend. Lám, mennyire nem a jövedelemtől, a személyek számától függ a vakító ablak, a mosott ruha a szekrényben! — Nem másolóiak mosunk, takarítunk örökkön, de nekünk jobban kell ügyelni erre is. Ha azt látnák, hogy az én Gyáregység és önállóság REKONSTRUKCIÓ - FEJLŐDÉS Egymilliárd a vízügyi szerveknek ,yA rekonstrukció robbantotta ki a problémákat I" — mondták a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyáregységében. Múltkori cikkünkben leírtuk, _ hogy látszólagos érdekellentét feszül a vezérigazgatóság és a gyár között. Csuha Pál vezérigazgató-helyettes a cikkre először így reagált: „Eléggé szentendrei ez a szemszög ...” A szentendrei gyárban 400 milliós rekonstrukciót hajtanak végre, s közben termelnek is. Ellentmondásokkal terhes ez a helyzet. Tamás László, az állóeszköz-fejlesztési iroda vezetője: „A szentendrei gyár kitűnő adottságokkal rendelkezik, ezért döntöttünk úgy, hogy itt valósítjuk meg a kiemelt beruházást. A rekonstrukció bonyolult feladat, harminc vállalat precíz együttműködéséből születik a nagy alkotás. Az ellentmondás valós: a beruházóknak az lenne az érdekük, hogy ne legyen termelés, a központ és a gyár célja: a termelés lehetséges fenntartása. Késélen való táncolás ez, természetes, hogy a gyár a szenvedő alany. Az is igaz, hogy ez az állapot már nem tart sokáig: a tervek szerint március 31-gyel a berendezések üzembe helyezése következik.” A műszaki vezérigazgatóhelyettes a rekonstrukciót sürgeti, a termelési helyettes a termelést kéri számon. A gyári vezetőket „rángatják”, nem tudják, hogy melyik igényt elégítsék ki. Csuha Pál műszaki vezérigazgató-helyettes: „A cél nagyon is egységes, s az érdek azonos a gyáréval — idejében befejezni a rekonstrukciót, párhuzamosan a lehető legoptimálisabb termeléssel. Nálunk egyetlen vezető nem „hadakozik” külön-külön”, nem lép elő külön igényekkel — egységes a koncepció.” Reméljük, a jövőben a gyáriak is ezt tapasztalják. Szentendrén elmondották, hogy a központban megkérdezésük nélkül jelentősen módosították idei tervüket. A veszteség csökentésének módjáról azonban nem tájékoztatták őket. Szabó Gyula, az üzemgazgyerekeim elhanyagoltabbak, mint mások, mindjárt szállna a szó, hogy na persze.,. Valahogy közszemlére vagyunk téve. Sokan kajánul figyelik az életünket. Volt már baj a családunkban, de ilyesmi ott is megesik, ahol az egykére két szülő vigyáz. Nem divat ma már a sok gyerek, egy kicsit bizonytalanok is velünk szemben, csodabogárnak tartanak, ha nem éppen bolondnak. Négy évvel ezelőtt televíziót vettek. — Ügy sajnáltam az enyéimet — emlékszik vissza az apa — amikor más ablaka alá jártak tv-t nézni. Azt mondtuk, ezek is érnek annyit, hogy a kenyéren, cipőn túl valamit nyújthassunk nekik. Akkor megvettük a készüléket és a mosógépet Az esti mese után alómars, az aprónép megy ki a konyhába aludni, a nagyja meg végignézi a műsort. Közben ábrándozunk. Valameny. nyien arról, hogy milyen lesz, ha összegyűlik nyolcvanezer forint és átépítjük a családi házat. Már a tervrajz is elkészült. Az udvar felé még egy szoba lesz, hozzá lakókonyha, egy kis kamra és fürdőszoba! Csakhogy itt, ilyen kereset mellett nyolcvanezer míg ösz- szejön.,. — OTP-kölcsönt vesznek fel? — Mire? — És miből fizetnénk a részletet? Elsoroltuk már, hogy havonta valameny- nyiünk összkeresetéből megmarad négy-ötszáz forint Ha csak egy kidől közöttünk, már vége mindennek. Azt nézzük, hogy’ tudunk különmunkához jutni? A szabadságunk dasági osztály csoportvezetője: „A gyár először 203 millió forintos évi termelési értéket ígért Ezt sokalltuk, s kértük a szentendrei vezetőket, gondolják meg újra a dolgot. Megérkezett a második terv is, ez a végösszeget 180 millióra redukálta, de olyan termékcsoport gyártását hagyták ki, amelyet tőlünk a lakásépítés megkövetel. Igaz, több termék veszteséges, de ettől még kell házat építeni. Így készült el a harmadik terv.. A veszteség csökkentésének módjáról azonban nem tájékoztatták őket. Szluka Ferenc, a művek számviteli osztályának vezetője: „Nem tételes tervet adunk ki, orientációs elvárásokat, mindössze három tételt (alapbérszínvonal, hatékonysági mutató, két-három előírt fontosabb termék) határozunk meg. A gyár önállóan tervez. A veszteséget azonban az egész kollektíva viseli, érthető, hogy igyekszünk leszorítani. A terv — vitaalap, ha meggyőznek bennünket az ellenkezőjéről, már más a döntés. De a terv nem harc, hanem pontos számítások kérdése. A gyár és a központ vezetői rövidesen egyeztető tár«valásra jönnek össze, megvitatjuk, hol tér el a vezérigazgatóság és a gyár számítása .. Reméljük, meglelik a gyár, a művel: és a népgazdaság érdekazonosságát. Korszerűsödik a szentendrei gyár, kvalifikáltabb dolgozókra van szükség — s a következmény: nagyobb bérltet etre! Szabó Gyula csoportvezető: „A szentendrei gyár a múlt évihez loépest 14,5 százalékos fejlesztést kapott, tehát a magasabb szakképzettség szükségességét már figyelembe vettük. Érthető a gyár harca a több pénzért, azt szeretnék, ha a „munkaerőpiacon” egyenlő partnerként tudnának fellépni... De hát a bérszínvonalat a műveknek is előírják!" A szentendrei gyárban egyre több műszakira van szükség. A műszakiak alkalmazotti kategóriában szerepelnek. A művek vezérigazgatósága úgy intézkedett, hogy az alatt és esténként megyünk a földre. Összejön talán ismét húszezer forint. Én, a nagyíjam, és még három lány az Országos Gumiipari Vállalatnál dolgozunk. Ha valakinek hálával tartozunk, úgy a gyárnak, igen. Pesti Tamás az igazgató. Nagyon igyekszem dolgozni, mégis néha úgy érzem, ennyi gondoskodást már meg sem érdemiünk. Ma is kaptam kétszáz- forint jutalmat. Az asszony még nem is tud róla. Majd este lefekvéskor a párnájára teszem. Meglesz az Évikének a második rend pólyahuzat belőle, amire vágyik. A nagyobbak után már nem maradt semmi, halálra mostuk őket. — Valaki mondta, kérjek anyagot az óbudai bontásokból. Kedvező választ kaptam. A gyár fuvarral fog segíteni. Pénzt is adnak, van valamiféle alap, amiből segítik a törzsgárdatagokat, ha építkeznek. Tizenötezerre számíthatok. Namármost. Az alapot máris megkezdjük belőle. Amint jövőre megint keresünk hozzá a nyári munkán, építjük tovább. A bútor már nem számít, egy-fcét év múlva lesz, addigra már többem keresünk. o Az Ady Endre utcában, a házzal átellenben kis vegyesbolt. Vizslatom a pultot, mit látok rajta? — Ugye, a gyerekeknek vinné — találgatja a boltosné. — Sportszelet van. ötöt vegyen, annyi odaát az aprója... Komáromi Magda A Pénzügyminisztérium elszámolása az árvízkárok rendezésére befizetett összegekről alkalmazotti létszám arányaiban nem változhat. Szabó Gyula csoportvezető: „Az alkalmazotti arány a művek szintjén nem változhat, ez nem jelenti azt, hogy a gyárban sem. Erre a rendelkezésre azért volt szükség, mert csak ezzel a szigorítással javíthatjuk a hatékonysági mutatót. A szentendrei gyárban azonban elképzelhető arányeltolódás, a magasabb technikai szint miatt. Már az orientációs tervben figyelembe vettük ezt a tényt, míg többi üzemünkben az alkalmazott—munkás arány átlag 20 százalékos, Szentendrén 30 feletti. Magyarán mondva: míg a gyárakban négy munkásra jut egy alkalmazott, addig Szentendrén három fizikai dolgozóra egy szellemi. Egyébként itt is nagy az önállóság: szentendrei gyárunk úgy módosít, ahogy akar. a vezetők kezét csak a hatékonyság köti meg.” A változtatás — a gazdaságosság kereteiben adott! Feltettük a szentendrei gyárban megfogalmazott főbb kérdéseket. i Csuha Pál vezérigazgatóhelyettes gondolata mérvadó lehet a vállalat és a gyáregység harmonikus kapcsolatának biztositásához: „Az országos igényeket össze kell kapcsolni a helyi lehetőségekkel!” Ez az az alap, amelyen rendezni lehet a rekonstrukció-robbanás problémáit. Hogy már a közeljövőben igazzá váljon a címben írt gondolat: „Rekonstrukció — fejlődés!” Fóti Péter A Pénzügyminisztérium elszámolt azokkal az összegekkel, amelyeket a közületek az 1970. évi árvíz- és belvízkárok enyhítésére befizettek és — egy korábbi kormányrendelkezésnek megfelelően — tájékoztatja erről a lakosságot. A központi költségvetési szervek, a tanácsok, a minisztériumi és tanácsi vállalatok és egyéb szervek összesen 1505 millió forintot fizettek be. Ebből Szabolcs megye 227,5 millió, Csongrád megye 51,1 millió, Borsod és Békés megye 13,3, illetve 13,1 millió, Szolnok megye 11,8 millió, Hajdú megye 5,9 millió, Szeged város pedig 5,8 millió forintot kapott az árvíz elleni védekezésre, illetve a károk helyreállítására. Az említett befizetésekből térült meg a vízügyi szervek védekezési és helyreállítási költségeiből körülbelül egymilliárd forint, ezen kívül több tízmillió forintos támogatást nyújtottak súlyosan károsult állami és társadalmi szerveknek, illetve mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kezdeményezésére a mezőgazdasági tsz-ek 145 millió forint pénz- beni és természetbeni támogatást ajánlottak fel. Ebből eddig 105 millió forintot már megkaptak a károsultak. Az akció még tart, és várható, hogy március végéig a felajánlások realizálódnak. Az OKISZ-akcióban a károsult kisipari szövetkezetek társszövetkezeteik fejlesztési alapjából és kölcsönös támogatási alapjából pénzben és természetben 22 millió forintot kaptak. Ezen felül az OKISZ 2,9 millió forinttal segítette a károsultakat saját megtakarításaiból. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek fejlesztési forrásaikból 25,2 millió, kölcsönös támogatási alapjukból pedig 35,9 millió forinttal járultak hozzá társ- szövetkezeteik kárainak rendezéséhez. A lakosság befizetéseiből a Magyar Vöröskereszt már korábban tájékoztatást adott Hidrofix Űj eljárást dolgoztak ki a veszprémi vegyipari egyetem fizikai, kémiai tanszékének kutatói a betonfelületek vízzáróvá tételére az Ot- és Vasútépítő Vállalat megbízásából. A hidrofix elnevezésű fedőréteg alapanyaga műgyanta, amely tömíti a beton legapróbb pórusait is, s ellenáll a víz mindennemű kémiai és fizikai hatásának. Az új eljárás segítségével megnövelhetik a víztartályok, vízvezetékcsövek, siló- és úszómedencék élettartamát. • • Ötmillió köbméter — „lencsékben” Az őrbottyáni gáz Két egykori fénykép a Képes Újságból: dolgozik a fúrógép. Azt, hogy pontosan mikor bukkantak rá a régebbi Or- szentmiklóson — Vácbottyán- nal való tavalyi egyesítése után: Örbottyán — Viczián Antal szőlőbirtokos téglagyárában a földgázra, holott csak vizet kerestek, azt még Petrik István, az első községbeli termelőszövetkezet alapító-elnöke sem tudná könnyen megmondani. De arra már emlékszik, hogy talajmintát vettek, laboratóriumokban „kóstolták a földet”, majd geofizikusok robbantással is keresték a gázt, a földalatti visszhangból, rezgésszámból következtetvén a földgáz mennyiségére. A kitermelésre csak a harmincas évek elején került sor: ezerkétszáz méter mélyre fúrtak a bányában, s egy évig a téglagyári kemencéket gázzal fűtötték, s a közeli, téglagyári szolgálati lakásokba is bevezették. Nagy erővel áramlott a vezetéken, — „olykor a faluban, este, olvasni lehetett volna a fényénél” —, le kellett fojtani. Később vezetéket fektettek le a Vasútállomásig, és onnan tartályokban szállították a mai Landler Jenő Járműjavítóba ... A felszabadulás után, az ötvenes években a volt hegyközségi pálinkafőzőét az akkori Alkotmány Termelőszövetkezet üzemeltette: oda is elvitték a gázt. Azután a tartalék kezdett kimerülni, a további kiaknázás költsége túl nagy lett volna... örbotyánnak azonban egyebet is hozott a földgáz: hévizet. Annak idején, hogy földgázt már találtak, olajat is kerestek. A falu főterén nyolc- százhúsz méter mélyre fúrtak, s olaj helyett magas sótartalmú meleg vizet találtak. (Kég sót is párolt belőle néhány ügyes ember.) A vizet, másként, mindmáig nem hasznosították: de a következő években tanulmánytervet készíttetnek gyógyászati, fürdőbeli föl- használására. (örbottyán amúgyis üdülőtelepet fejleszt: a termelőszövetkezet öntözőművének tartozéka, egy tizenötholdas, mesterséges tó mellett tavsűy már száznégy telket parcelláztak.) Az őrbottyáni földgáz története azonban nem zárult le a gáz kitermelésével. A felszabadulás után a fővárosi gázgyárak — amelyekben szénből ámították elő a gázt — már nem tudták ellátni a budapesti igényeket. A Dunántúlról, majd az Alföldről megépültek az első vezetékek, s a fővárosi ipari és háztartási fogyasztásba fokozatosan bekerült a földgáz: ma már BuFöldgáz sütötte tészta a téglagyári házban — negyven évvel ezelőtt. dapest napi fogyasztása többmillió köbméter. Az ötvenes években felmerült egy tároló igénye: magától adódott a javaslat, használják a célra az őrbottyáni természetes tárolót, az akkorra kiürült „lencséket”. Vagy tizenöt éve megépült a vezeték, s azóta a községben összesen ötmillió-százhúszezer köbméter gázt tárolnak a főváros számára — ez mintegy másfél napra elegendő meny- nyiség. Általában nyáron töltik fel a lencsét, amikor kisebb a fogyasztás, és télen felfelhasználnak a tartalékból. Az országban ez az egyetlen igénybevett földgáztároló lencse! — tájékoztat Dankó József, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalathoz tartozó Vecsésf Földgázüzemi Központ vezetője. Önkéntelen adódik azonban a kérdés, miért nem tömörül gáztársulásba, miért nem hasznosítja azt a ritka lehetőséget a község, hogy máris kiépült hozzájuk a költséges gerincvezeték? Csak az utcai vezeték kiépítése hat-nyolcmillió forintba kerülne — mondja Zimmer-' mann György, községi tanácselnök. Vajon ez pont vagy csak vessző az őrbottyáni gáz krónikájában? (padányi)
