Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

1971. FEBRUAR 21. VASÄRNAP ^x^Cfrtap 3 A mondat Ahányban ke­rült jegyzetfüzetembe. így hangzik: „A tanács rengeteg tanácsot leap a lakosságtól, hogy mit csináljon, s jaj ne­ki, ha nem fogadja meg, ám ne adja a sors, hogy vala­mennyit megfogadja.” Jó mondat, mert találó. Kifeje­zi a tanácsok tevékenységé­nek sokoldalúságát, felelős­ségét, s azt, hogy nem lehet mindenki kedvére határozni, cselekedni, közösséget vezet­ni. Épül például Abonyban egy 75 gyermeket befogadó óvo­da. Nagy szükség van rá. Ám mégis, parázs vita előzte meg, ezt, vagy mást kellene épí­teni? A csoportérdekek —■ s az azokat képviselő tanácsta­gok álláspontja — nem min­denkor és nem automatikusan egyeztethetők a nagyabb ér­dekkel, ebben az esetben az egész nagyközség szükségleté­vel. Igények — lehetőségek Abonynál maradva: a köz­ség új üzeme, a Mechanikai Művek telepe a munkaerő­gondokon enyhít, mert itt, el­lentétben más helyekkel, még a munkaerő foglalkoztatása a gond. Néhány éve hasonló megfontolásokiból létesítettek egy másik nagyközségben, Tá- piósaelén üzemet, a Kohásza­ti Gyárépítő Vállalat egysé­gét. Ma már ott kevés a mun­kaerő. Tehát ami először jó volt, az kedvezőtlenbe for­dult? Így járnak majd Abonyban is? Szándékosan fogalmaztuk meg így a kér­dést A folyamatot kívántuk vele érzékeltetni. Azt, hogy a tanácsok számára nincs meg­állás, ami ma elég volt, az holnapra kevés lesz, tehát lé­nyegében semmi nem elég. Példa sok-sok tucait van, mi mindent tettek a négy esz­tendeje megválasztott taná­csok. ÁBC-áruházak sokasága nyílt meg. A monori járásban 84 ezer négyzetméter járdát építettek. A múlt esztendőben, Cegléd lakosságát a tanács1 ötmillió forint értékű társa­dalmi munkához tudta meg­nyerni. Üllő és Gyömrő ta­nácsának összefogása nyomán közös vízmű épül, mindkét község súlyos gondját meg­oldva, amit csakis az erők egyesítése tesz lehetővé. Nagykőrösön egyetlen mun­ka, a Kossuth Lajos utca kor­szerűsítése 24 millió forintot emészt fel. Vácott a negyedik ötéves tervben minden, terv­értelműen valósult meg ez az alsóbb pártszervezetek munkájában. Előfordul pél­dául, hogy a titkár „önálló­sítja” magát a vezetőségtől és úgy végzi munkáját. Ez elsősorban ott történik meg, ahol gyengébb a vezetőség ösz- szetétele. 0 Tanulságként elmondana néliany gyakorlati példát? — Kezdeném talán a Gép­javító és Faipari Ktsz párt- alapszervezetének munkájá- \ al. Arra lettünk figyelme­sek, hogy már évek óta egyet­len párttagot sem vettek fel. Amikor az okokat vizs­gáltuk, kiderült, hogy ebben az alapszervezetben a titkár mindent egymaga végez, en­nek következtében sok fel­adatra — például a tagfelvé­teli munkára — már sem ideje, sem energiája nincs. Egy esztendeje új titkár ke­rült az alapszervezet élére. Azóta majd megkétszerező­dött a párttagok száma. Az új titkár nemcsak a vezetőség munkáját igényli, hanem bát­ran támaszkodik a pártcso­portok és minden kommu­nista aktív közreműködésére. A Más példa? — A Dózsa Termelőszövet­kezet vezetőinek ügyét nem­rég lapjukban is megírták, A gazdaságban a kollektív vezetés — úgy a gazdasági, mint a pártirányításban — ismeretlen fogalom volt. Pe­tőfi Sándor, a termelőszövet­kezet volt elnöke, az esetek többségében a maga elképze­lései alapján döntött fontos kérdésekben. A pártvezetés gyengeségét bizonyítja: annak időszak legtöbb állami laká­sát kívánják tető alá hozni, szám szerint 1050-et... Folytathatjuk. A tervezett­nek többszöröse épült fel tan­termekből a megye települé­sein. Űj orvosi, fogorvosi, gyermekgyógyászati körzete­ket alakítottak ki, szakrende­lők nyíltak meg... A megye egy lakosára a tanácsi költ­ségvetésből 300 forint jutott 1968-ban szociális és egész­ségügyi ellátásra, most majd’ 30 forinttal több. Szorozzuk be csak ezt a 30 forintnyi emelkedést a megye léLekszá- mával, a néhány ezer híján kilencszázezerrel... Annyi minden történt, annyi min­den épült, bővült, s mégis, semmi nem elég? A tanácsi munka bonyolult sűrítője mindazoknak az ellentmondá­soknak, amelyek hazánkban igények és lehetőségek, kí­vánságok és azok reális tel­jesíthetősége között terem­tődnek. A tanácsoknak adott tanácsok az érem egyik ol­dalát alkotják. A másik ol­dalon van az, arait nem lát a maga környezetét a nagy egésszel azonosító állampol­gár: a fontossági- sorrend, az ésszerűség, az anyagi forrá­sok meghatározottsága, gzért, hogy a jó tanácsi testület nemcsak igent tud mondani Növekedés — folyamatosság A megyei tanács, s a me­gyében levő különböző ran­gú települések tanácsainak te­vékenységét az elmúlt eszten­dőikben a haladás folyamatos­sága, a kiegyensúlyozottság jellemezte. Nem a nagy ugrá­sok — ritka kivételtől elte­kintve — akarása, hanem a megalapozottság, a mérlegelé­sen alapuló döntések és azok végrehajtása volt a fő vo­nása a tanácsi testületek te­vékenységének, s ennek kö­szönhető, hogy a sokféle igény, kívánalom sokszor zűr­zavaros keveredéséből végül érnélték iá a tanácsok, ami le^ljl#bft..;.niégfeleif a többség érdekének. A többség érdekének, s ezen van a hangsúly. Mindenki ér­dekét ugyanis nemcsak képte­lenség szolgálni, elvtelenség is lenne. Mert vannak szűk cso­portok, amelyek úgy vélik: csakis az ő érdekeik fontosak. Náluk legyein járda, vízveze­ték, a nappali fénnyel veteke­dő világítás, bolt minden sar­kon ... Túloznánk? Talán. A lényeget illetően azonban nem. ellenére, hogy kommunista vezetőről volt szó, nem tud­tak hatni rá. A következmény: veszteség, az elnök és a párt­vezetés cseréje. 41 Ezek szerint továbbra is megoldásra váró feladat, hogy tanait, közéleti tapasztalatokkal felvértezett munkásokat, dol­gozó parasztokat, párttagokat még következetesebben von­junk be a kollektív vezető tes­tületekbe? — Feltétlenül. Ennek bizo­nyítására még két példát mondok. Az egyik a Petőfi Termelőszövetkezet csúcstit­kárának az esete, aki semmi­be vette az alapszervezetek vezetőségének a tevékenysé­gét és a maga elképzeléseit oktrojálta rá az alapszerve­zetekre. A következmény: le­váltás. A másik példám pozi­tív kicsengésű és a kollektív vezetés érvényesülésének meg­győző példája. A Nagykőrösi Konzervgyár évről évre nö­vekvő gazdasági eredményei nem véletlenek. Egyik alap­vető oka, hogy ebben a gyár­ban a párt- és a gazdasági ve­zetés minden lényeges kér­désben kikéri a kommunis­ták és a pártonkívüli dolgo­zók véleményét és csak az­után hozzák meg érdemi dön­téseiket. Csak ilyen egész­séges légkörben képzelhető el, hogy a gyári pártbizottság megváltoztassa a végrehajtó bizottság jelentését, illetve a jelentés átdolgozására kötelez­ze. A tanulság: akkor beszél­hetünk a szó igaz értelmében kollektív vezetésről, amikor nem csupán a testületek vé­leményét veszik figyelembe, hanem az egész közösség ál­láspontjára építenek. Prukner Pál A tanácsok testületi szerepé­nek fontossága ugyanis éppen abban van, hogy képesek a többség érdekének képvisele­tére, akaratának érvényre jut­tatására, arra, hogy megértes­sék: a fejlődés nem azonosít­ható a követelődzéssel, az életkörülmények javítása nem ugyanaz, mint az irreális óha­jok dédelgetése. Érdemes néhány szám ere­jéig elidőzni: mennyit sikerült előre jutni? 1966-ban a megye egy lakosára 406 forint értékű kommunális beruházás jutott, 1969-ben ez az összeg már 792 forint volt. Az egy lakosra ju­tó összes beruházás értéke ugyanez idő alatt 3387 forint­ról 5698 forintra emelkedett Egy év alatt a tanácsok egy lakosra számított költségveté­si kiadásai 122 forinttal nőt­tek, s 1270 forintot tettek ki.... Számok, ám bennük és mö­göttük települések megválto­zott képe, a mindennapi élet könnyebbsége rejlik. Az, amit így is megfogalmazhatunk: a tanácsok a nekik szánt taná­csok nagyrészét nemcsak meg­hallgatták, hanem a gyakor­latban is megvalósították. Még akkor is, ha sok a gond, renge­teg a teendő. Mert nem lehet csak az a mérce, mi kellene. Mérce az is, hogy — mi volt! S tették mindezt annak köze­pette a tanácsok, hogy közben jelentős átszervezések mentek végbe — a körzeti tanácsok rendszere mellett létrejöttek a közös tanácsú községek, s a nagyközségek — saját terüle­tükön, s hatalmas horderejű változások indultak meg a gaz­daság egész szerkezetében, a reform bevezetésével. Tették mindezt annak közepette, hogy sűrűn az igények szinte fenyegető súllyal nehezedtek vállukra, s míg minden nap hallhattak arról, hogy mi kell, csak jóval ritkábban arról, hogy miből. Tervek — tettek Az életmódváltás, amely a kisebb vidéki városokban, s még inkább “a községekben, falviakban végbemegy, a kom­munális ellátásban szinte rob­banásszerű gyorsasággal meg­sokszorozta az igényeket Ma természetesnek fogható fel, hogy a falusi ember is palac­kos gázzal akar főzni, olajjal fűteni, bővebb áruválasztékot követel a helyi boltban — mert látta a városban, a járási székhelyen, mit kínálnak ott az üzletek —, vízvezetéket kí­ván, mert látta a televízióban, hogy ebben meg abban a köz­ségben ... Az életmódváltás, s vele az igények megtöbbszörö­ződése gyorsabban megy vég­be, mint amilyen mértékben a nemzeti jövedelem, tehát annak ilyen célokra fordítható hányada is, növekszik. Ta­pasztalható hajlam arra, a la­kosság eléggé széles körében, hogy minden igényét azonnal és halaszthatatlanul szeretné elfogadtatni, kielégíttetni. Vil­lany, víz, csatorna, bölcsőde, bolthálózat, kiépített utak, több lakás, korszerű orvosi rendelő, tágas művelődési ház, klubtermekkel, könyvtárral... Nem könnyű helyben, végső fórumként a tanácsülésen azt kimondani, hogy mit lehet és mit nem, de elengedhetetlen. A terveknek csak akkor van értelme, ha elválaszthatatla­nok a tettektől, ha nem ter­vek maradnak, hanem tények lesznek. Szembeszállni a realitást föl­rúgó elégedetlenkedéssel, a „semmi nem elég” vélekedés­sel legeredményesebben úgy lehet, hogy a tanácsok nem­csak a döntéseket tudatják a lakossággal, hanem az indo­kokat is, amelyek a döntést ki­alakították, Kívánságlistákat mindenki tud készíteni, a ta­nácsoknak nem ez volt, s a jövőben sem ez lesz a dolga. Felelős emberek alkotta tes­tületként azon kell munkál­kodniuk, hogy a holnapi több necsak a tervekben szerepel­jen, hanem a való életben is meglegyen. Ezt pedig tiszta szívvel akkor vállalhatják, s teljesíthetik, ha kívánságok és követelések, gondok és teen­dők halmazából mindig azt választják ki, ami a közvéle­mény igazságérzetének, tehát a többség érdekének megfelel. Mészáros Ottó Április 25-én: választások (Folytatás az 1. oldalról.) gámak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlő. A választók névjegyzékének összeállítása összeírólapok alapján történik, amelyeket a kijelölt összeíróbiztosok 1971. február 23—27 között osztanak ki. A választójoggal rendelke­ző személyek az összeírólapo­kat 1971. március 5-ig kötele­sek kitölteni és aláírni. Ha va­laki testi fogyatékossága mi­att vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés stb.) az össze­írólapot nem töltheti ki, azt helyette- hozzátartozója, szomszédja, vagy az összeíró­biztos is kitöltheti. Az össze- íróbiztos a kitöltött összeíró- lapakat legkésőbb 1971. már­cius 26-án szedi be és a vég­rehajtó bizottságnak átadja. Az összeírólapok alapján a végrehajtó bizottság megálla­pítja, kik vehetők fel a vá­lasztók névjegyzékébe. Ennek alapján a választók névjegy­zékét legkésőbb március 20-ig elkészítik és azt március 22— 30-ig a végrehajtó bizottság hivatali helyiségében közszem­lére teszik. A névjegyzék köz­szemlére tételével egyidejűleg minden választó a névjegyzék­be történő felvételéről írásban értesítést kap. A névjegyzékből történt törvényellenes kihagyás miatt a kihagyott személy, a név­jegyzékbe történt törvényel­lenes felvétel miatt bárki ki­fogással élhet. A kifogást a tanács végrehajtó bizottságánál március 22—április 3. között lehet írásban vagy szóban bejelenteni. Ha a végrehajtó bizottság megállapítása sze­rint a választók névjegyzéké­ből történő kihagyás törvény- ellenes volt, a kihagyott sze­mély adatait pótnévjegyzék­be kell felvenni. A végrehajtó bizottság az általa alapta­lannak tartott kifogásokat el­bírálás céljából átteszi a já­rásbírósághoz, amely a beér­kezéstől számított 3 napon belül nem peres eljárásban, népi ülnökök közreműködésé­vel, szükség esetén az. ér- , dekeltek meghallgatása után végérvényesen határoz. A végrehajtó bizottság a ki­fogások, illetőleg a járásbíró­ság határozata alapján és hivatalból módosított név­jegyzéket — a pótnévjegyzék­kel együtt — 1971. április 10— 14 között ismét közszemlére teszi. Ha a választójogosult sze­mély a választók névjegyzé­kének összeállítását követően állandó lakóhelyét megváltoz­tatta, az új lakóhelye szerint illetékes végrehajtó bizottság­tól kérheti felvételét a vá­lasztók névjegyzékébe. A ké­relemhez csatolni kell a ko­rábbi lakóhely szerint illeté­kes végrehajtó bizottság által kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a választók név­jegyzékébe felvették. A választási szervek A választásokat különböző, társadalmi jellegű választási szervek: választási elnöksé­gek, országgyűlési választóke­rületi bizottságok és szava­zatszedő bizottságok bonyolít­ják le. Az Országos Választási El­nökség 1971. március 8-án alakul meg. Tagjait a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási Elnökség tagjai a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke előtt tesznek esküt. Az Országos Választási Elnökség az ország egész területén őrködik a vá­lasztások törvényessége felett; feladata a többi között a he­lyi választási elnökségek és az országgyűlési választókerüle­ti bizottságok munkájának irányítása. Ezenkívül elfogad­ja és nyilvántartja az ország- gyűlési képviselőjelölteket, közhírré teszi a választás or­szágos eredményét. 1971. március 8-án a fővá­rosban, valamennyi megyé­ben, városban, fővárosi kerü­letben és községben választá­si elnökségek alakulnak. A helyi választási elnökségek tagjait a Hazafias Népfront illetékes bizottságai jelölik ki. A helyi választási elnök­ségek tagjai az illetékes ta­nácselnök előtt tesznek es­küt. Főbb feladataik: műkö­dési területükön őrködnek a választások törvényessége fe­lett, közzéteszik az egyes ta­nácsi választókerületek jelölt­jeinek nevét, megállapítják a tanácsi választások összesített eredményét és szükség esetén pótválasztást tűznek ki. Minden országgyűlési vá­lasztókerületben ugyancsak 1971. március 8-án a választá­sok levezetésére választókerü­leti bizottságot kell alakítani. Az országgyűlési választókerü­leti bizottságok tagjait a Ha­zafias Népfront megyei, illető­leg fővárosi bizottsága jelöli ki. Az országgyűlési választó- kerületi bizottságok tagjai ugyancsak az illetékes tanács­elnök előtt tesznek esküt. A választókerületi bizottság lát­ja el az országgyűlési képvi­selő választásával kapcsolatos teendőket. A kormányrendelet intézke­dik a szavazókörök kialakítá­sáról és a szavazatszedő bi­zottságok megalakításáról is. A Hazafias Népfront helyi bi­zottsága javaslata alapján a választási elnökség 1971. ápri­lis 14-én alakítja meg a sza­vazatszedő bizottságokat, ezek­nek tagjai ugyancsak az ille­tékes tanácselnök előtt esküt tesznek. A szavazatszedő bi­zottság a választás napján le­vezeti a szavazást, gondosko­dik a szavazás lebonyolításá­nak törvényességéről és za­vartalanságáról, megállapítja továbbá a szavazókörökben a választókerületek szavazási eredményét. A jelölés A kormányrendelet a követ­kezőkben a jelöléssel kapcso­latos feladatokat szabályozza. A választásokat a képviselője­lölt, illetőleg a h^lyi (községi, nagyközségi, városi, megyei városi, fővárosi kerületi) ta­nácstagjelölt jelölése előzi meg, ez választókerületenként történik. A törvény értelmé­ben egy választókerületben egy vagy több személy jelöl­hető. Az országgyűlési kép­jelöltek jelölési jogát a vá­lasztópolgároknak a lakókerü­letekben, továbbá az üzemek­ben, a vállalatoknál, termelő- szövetkezetekbe«, állami gaz­daságokban, a hivatalokban és intézményekben, valamint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél március 15—31. kö­zött tartott jelölőgyűlései gya­korolják. A jelölőgyűléseken a jelöltekre a Hazafias Népfront szervei, a társadalmi szerve­zetek, az üzem (termelőszövet­kezet, más szerv) dolgozóinak közössége, illetőleg tagsága, továbbá bármely választópol­gár javaslatot tehet A jelölő­gyűléseket a Hazafias Nép­front helyi bizottságai, a vá­lasztási elnökségek és az or­szággyűlési választókerületi bizottságok közreműködésével szervezik. A szavazás A kormányrendelet a továb­biakban a szavazással, a sza­vazatok összeszámlálásával és a választás eredményének megállapításával foglalkozik. A választási elnökségek 1971. április 15-én választási hirdetményt tesznek közzé, amely tartalmazni fogja a sza­vazás kezdetének és befeje­zésének időpontját, a szavazó­körök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyisé­gek pontos megjelölését, továb­bá azt, hogy az egyes szava-; zókörökben mely választóke­rületek választói szavaznak. A szavazás április 25-én 6 órá­tól 18 óráig tart. Abban az esetben, ha a névjegyzékbe féLvett választók valameny- nyien szavaztak, a szavazati szedő bizottság 18 óra előtt is lezárhatja a szavazást A kormányrendelet részlete­sen tartalmazza a szavazatok összeszá miálásának rendjét szól a választás eredményének megállapításáról és úgy intéz­kedik, hogy a megválasztott képviselőknek és tanácstagok­nak a mandátumot (megbízó- levelet) április 28-ig beli át­Hétfőtől: csak két A Belkereskedelmi Minisz­térium néhány intézkedést hozott az új személygépkocsik értékesítésénél előforduló spe­kuláció megszüntetésére, il­letve korlátozására. A miniszter utasítást adott ki, amely szerint hétfőtől a MERKUR Személygépkocsit Értékesítő Vállalat — a mi­nisztérium által meghatáro­zott típusokból — személygépkocsi eladásá­ra nem köthet szerződést azzal, aki az előző két év­ben a vállalattól autót rendelt vagy vásárolt. Az Országos Takarékpénztár­nál kapható megrendelőlapo­kon már ez a feltétel szere­pel. A megrendelőlapon felhív­ják a vásárlók figyelmét ar­ra Is, hogy az új gépkocsi ára maximált. — 1951 volt akkor, öt ló­val, meg három kocsival men­tünk a határba — mesélte He­gedűs Béláné, aki nyugdíjas­ként vett részt a jubiláló al- bertirsai Dimitrov Tsz zár­számadó közgyűlésén. Bánki Sándor hozzáteszi: — Akkor még azt sem tud­ta az a 16 család, hogy miből fog megélni. De azért csinál­tuk. Ha összehasonlítjuk a mai és az akkori technikai színvonalat, szinte hihetetlen­nek tűnik a fejlődés. Arra ké­rem a fiatalokat, tanuljanak, szívják magukba a tudást. Le­gyen még több szakemberünk. A Rozmaring brigád veze­tője mondta: — Hallottuk, a tanyán öltő­új kocsi év után Ezért az, aki az előírtnál magasabb áron adja el a gépkocsit, bűncselek­ményt követhet el. Aki ily módon nyerészkedik, ügyészi indítványra bírósági eljárással kötelezhető arra, hogy a jogosulatlan összeget az államnak visszafizesse. Egyelőre valamennyi kapható típusra érvényes a szigorítás. A minisztérium szükség­megoldásként adta ki a kor­látozó intézkedést. Az intézkedések átmeneti jellegűek, s addig marad­nak érvényben, amíg a belkereskedelemnek nem áll rendelkezésére elegen­dő személyautó. A számítások szerint a gép­kocsikínálat már a jövő év­től javul, s az ellátás prob­lémái ebben a tervidőszakban megoldódnak. zőt, mosdót építenek. Minél előbb legyen kész... ★ A több mint 5 ezer holdas gazdaságban majdnem 600-an dolgoznak azért a fejlettebb jövőért, melynek szükségessé­géről a megyei tanács elnök- helyettese, dr. Pénzes János beszélt a tagságnak. Már ed­dig is megteremtették az ala­pokat, hiszen a zárszámadás­kor kiderült, hogy egy tagra 21 ezer forint jut évente a jövedelemből. De emellett kis híján 12 millió forintot köl­töttek különböző beruházá­sokra is. Az elkövetkezendő évektől pedig azt várják — joggal —, hogy egyre több fiatal is megtalálja helyét a szövetkezetükben. — mka — viselő jelöltek - és a tanácstag- adni. (MTI) fortzf9 3 kocsival1 JUBILEUMI ZÁRSZÁMADÁS ALBERTIRSÁN TANÁCSOK A TANÁCSNAK Semmi nem elég

Next

/
Oldalképek
Tartalom