Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-19 / 42. szám
4 I**,* *£<*» kJUííoP 1971. FEBRUAR 19., „PÉNTEK ÚJ KLUB ASZÓDON Páva-körök Kocsma — szesz nélkül a tv-ben A Pest megyei Tanács felhívására országszerte megindult a nevezés a Páva-körök seregszemléjére, amely 1972 augusztusában lesz. A televízió műsoraiban is nyomon követi majd a népdalvetélkedő szakaszait, s mintegy előzetesként az év augusztusában ugyancsak a Pest megyei Tanáccsal karöltve előbemutatót rendez négy megye — Pest, Nógrád, Komárom és Heves — legjobb Páva-köreinek bevonásával. (MTI). Sehol az országban nincs olyan kitűnő klubmozgalom, mint Pest megyében. A fiatalok — elsősorban a megyei klubtanács segítségével — minden lehetőséget kihasználnak, hogy otthont szerezzenek maguknak. Cegléden, a Berda kocsmában van ifjúsági klub, s természetesen — mivel fiatalokról van szó — a kocsma klubnapokon alkoholmentes. NYÍLT LEVÉL EGY NÉVTELENHEZ talok igényei alapján, más programokat is szerveznek. Ma a lányok kozmetikai tanácsokat hallhatnak, 26-án a köny- nyűzene barátai mérhetik ösz- sze tudásukat a beat-szellemi vetélkedőn, s ugyanezen a napon alakul meg az irodalmi színpad. M. S. — Mostan emlékezem az elmúlt időkről címmel rendeznek irodalmi délutánt a Váci Járási Tanács nagytermében. A műsort Fábián Zoltán, az írószövetség titkára vezeti be, s közreműködik Selley Zoltán, Béres Ferenc és Kecskés András előadóművész. Még ha nem is éri meg anyagilag a Róna Vendéglátóipari Vállalatnak, akkor is szívesen áldoz az ifjaknak, elsősorban a diákoknak mindenképpen megéri. Konyár Dezső, a klub vezetője elmondta, hogy a még gyerekcipőben járó klubnak eddig senkivel nem volt ösz- szetűzése: jellemző a fiatalokra például az, hogy 8 órakor — ekkor van a szerdai klubnapokon záróra — senkinek nem kell külön szólni: mindenki tudja, mi a kötelessége, s hazamegy. A programok színvonalával is elégedettek lehetnek a ceglédiek: nemrégiben a megyei klubtanács titkára, Balassi István tartott előadást a haza- fiságról, ezen a délutánon ott volt a klub fővédnöke, Bárányt Ferenc kölitő. A Berda- fiatalok távolabbi tervei között szerepel — többek között — az is, hogy a nemrégiben feltűnt fiatal költőt, Bari Károlyt is meghívják. A közelmúltban újabb klubnyitóra hozott meghívót a posta. Aszódon, abban a házban, ahol annak idején a tanácsköztársasági direktórium és az 56-os ellenforradalom után a KISZ megalakult, megnyílt az egykori aszódi veteránról, Csiki Imréről elnevezett ifjúsági klub. Andó Edit, KISZ-csúcs- titkár és Szentiványi Aliz, a klub vezetője arról számolt be, hogy a táncos összejöveteleken kívül, természetesen fiaA szerkesztőséghez érkezett levélnek már az első bekezdésében tíz helyesírási és megszámlálhatatlan fogalmazási hibát találtam. Furcsa! Hiszen a levelet dr. Münekker Ádám ügyész „írta alá”. Vagyis: a két gépelt oldalnyi levél az álnévtelen levelek csoportjához tartozik. Találgathatnám: vajon a nevet vagy az eltúlzott hibák seregét hamisította a levélíró. De mert olyan visszaélcs- özönről ad hírt, amely még újságíró számára is szokatlan, inkább megpróbáltam kideríteni, mi az igazság az álneves levél vádjaiból. Mint Sziráki Péter, a ceglédi járási tanács titkára és Tóth Mihály mezőgazdaságiélelmezési osztályvezető informált — a bepanaszlott abonyi Üj Világ Tsz-ben éppen egy hete tartották még a zárszámadási közgyűlést, tizenöt-húszezer forintos nyereségrészesedéseket osztottak, a részesedők nevét abc-sorrendben olvasták fel a kollektíva előtt, a spontán hozzászólások jó közhangulatot tanúsítottak, csak egyetlen reklamáció volt, azt is azonnal orvosolták. Az elnök több mint tíz éve van a tsz-ben, korábban, mint agro- nómus, négy év óta mint elnök. A pozitív eredmények rátermettségét igazolják. A főkönyvelőnő, akivel a levél szerint „összeszűri a levet”? Másfél év óta a felesége: 1969 végén házasodtak össze, s azóta az asszony (hogy összeférhetetlenség ne legyen) beosztott könyvelőként működik. Egybehangzó vélemény, hogy két éve ezzel a tsz-szel nincs baj — a három abonyi tsz között az Űj Világé a legkisebb terület, mégis eredményesen dolgoznak: 69-hez képest valamennyi gazdasági mutatójuk pozitív. Rendszeresen gépesítenek, csökkentik az önköltséget, két éve működő fuvarozó részlegük össznyereségét is az alaptevékenység fejlesztésére fordítják. Együtt fűzik hozzá: — Ez a tsz mindig inkább volt jó, mint közepes. Igaz, hogy éppen emiatt nem tartottuk rajta a szemünket any- nyira, mint a döcögő tsz-eken. Az imént sorolt pozitívumok: tények. Mégis előfordulhat olyan hiba vagy visszásság, amit mi innen nem láttunk, nem vehettünk észre. De akinek valóságos, konkrét panasza van, van fórum Is, ahová fordulhat. Csatlakozunk az előttünk szólókhoz! Akinek helyben orvosolhatatlannak bizonyult panasza van, forduljon bizalommal illetékes fórumokhoz, vagy hozzánk. Bizalommal: azaz nevét és címét közölve. Mert ügyük kivizsgálását, segítséget nem várhatnak, akik névtelenül vagy kitalált név álarcában írogatnak. Máskülönben nem tehetünk mást, a levelet a papírkosárba dobjak. P. G. OALSAI PONGRÁC: I BAJOR GIZI JÁTÉKAI XV. Ambrus Zoltánnak mindenki örült. Az újságok hetekig dicsérteik Wiasics államtitkár döntését Kiválóbb férfi Pau- lay Ede óta nem ült a Nemzeti Színház igazgatói székében — írták a lapok, mondták az írók, szavatolták a bennfentesek. Az új igazgatót színházi körökben már jól ismerték. Ez a név: Ambrus, két erényt jelentett egyszerre: a szakértelmet és a tisztességet. Tudták róla, hogy sokoldalúan művelt szellem, magától értetődően becsületes és nagy gyakorlata van a józan hadakozásban. „Az írók írója” könyvei között élt. A valóságot csak azért becsülte, mert lehetőséget látott benne, hogy végső megoldatlanságában irodalommá nemesedjék. Az utcán keveset járt. Dolga hazulról a legrövidebb úton vitte a redakcióba, az Otthon Körbe vagy a színházba. Magányos, szikár, rosszkedvű alakja minden bemutatón megjelent. Ambrus amúgy is szűk szemrését még jobban összehúzva, gyanakvpn figyelte az előadást, s ez a szigor néz ránk kritikáiból is. De Illés Endre valami fontosat vett észre: „Ennek a komor, szigorú kritikusnak igazán csak a báj iránt volt érzéke. A lengeség, a kecsesség, Mail- hac Frou-Frou-ja előtt bókolt ... Irigyelte az operetthajlékonyságot, az édes dallamot, mindazt, ami nem adatott meg neki.” S ami a fiatal Bajor Gizi volt. Ambrus már kinevezése előtt így nyilatkozott róla: „Hozzá fogható színésznő Duse Eleonóra óta nem járt még a földöm” Az új igazgató naponta déli tizenkettőkor megjelent a színházban, végigülte a hivatalos órákat, s csukott ajtó mögött kidolgozta műsorterveit. Tanácsot ritkán tartott. A színészekkel csak akikor tárgyalt, ha fölkeresték. Valahányszor kopogtak az ajtón, felállt, meghajolt, finoman helyet mutatott a vendégnek, majd parázsig beszí vett szivarját egyre kijjebb csúsztatva a szájából, meghallgatta a kérést, röviden elmondta észrevételeit, s újabb meghajlással jelezte, hogy vége az audienciának. De Bajor Gizi számára mindig nyitva hagyta az ajtót. Történt, hogy ketten várakoztak Ambrus előszobájában, a két kifáradt ellenfél: Jászai Mari és Márkus Emília. Kapcsolatuk utóbb már a kényszer-kibékülések és szégyellt haragtartások kínjában mutált: Jászai becsülte Márkust, maga is pirulva figyelte saját, ellenséges ösztöneit, s gyakran kész lett volna valami ,nagylelkű” cselekedetre, amit később biztosan megbán; Márkus pedig a legmagasabb polcra helyezte Jászait, de tudta, hogy nagylelkűsége épp oly kiszámíthatatlan, mint a haragja, és félt a megszégye- nüléstől. így aztán nem tudták se igazán, gyűlölni egymást, se őszintén összemelegedni. E felemás érzések feszültségében ültek akkor is, az egyik már öregesen, a másak öregedőn, nagy lázaik múltán, Ambrusra várva. Jászai érkezett elsőnek. Utána Márkus. Ebben a sorrendiben lépnek majd a szobába is, ha a benti tárgyalás véget ér. De addig szóval és tekintettel méregették egymást; ösztöneik úgy tapogatóztak kifelé a kollegiális te- refere köréből, mint a csiga szarva, amely rögtön visszaijed, mihelyt szilárd felülethez ér; s nyilván szégyelltek is, hogy itt találkoztak, hogy így kell előszobázniok. Aztán nyílt a pámás ajtó: Ambrus elvált látogatójától, már meghajolt Jászai felé, már finoman intett is neki — amikor Bajor Gizi lépett az előszobába. A direktor földerült. Bocsánatot kért az éppen felálló Jászaitól, egyben Márkus Emüiának is címezve a menteget ódzést; majd Bajorra nézett, és sürgős tárgyalásukra hivatkozva, feléje nyitotta a félbemaradt mozdulatot. Előítéletek Kevésért sokat Megváltozott viszonyok, újfajta életmód, ennek megfelelő, kialakulóban levő újszerű gondolatvilág — mindez 'sfajta értékrendszert, beidegzést, reflexeket teremt — mondom beszélgető- partnereimnek, és folytatom: mindezek megteremthetik a maguk mai „modem” előítéleteit. Vannak ilyenek? © Vannak „minimalista” gyerekek — vagyis, akik önmagukkal szemben igénytelenek, már ami a több tudás megszerzését illeti —és ahogy a veresegyházi iskola nyolcadikosai között végzett pszichológiai kísérlet igazolta, meglepően sokan. A tanulóknak olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, amelyekből kiderült, hogy milyen az érdeklődésük, a beállítottságuk. Az eredmény azt mutatta, hogy egyre több az olyan gyerek, akinek a legfőbb törekvése: minél egyszerűbb és kevesebb munkával sok pénzt keresni — tájékoztat Novak Lászlóné, a veresegyházi iskola igazgatóhelyettese. Vajon a gyerekek honnan szűrték le azt a tapasztalatot, amely a „minimalista” irányba lökte őket? Egy veresegyházi kislány kitűnő bizonyítvánnyal nem akart továbbtanulni. Tanárai érdeklődtek, hogy miért. Felkeresték a szülőket is, akik csak azt ismételgették, hogy nem érdemes annyi pénzt áldozni a gyerek tanulására, minek, talán tanult emberként kevesebbet keresne, szóval nem fizetődik ki. Ha elmegy dolgozni, azonnal pénzt keres. A mostanában kialakult beidegzés tehát így fest: aki tanul, csak az időt fecsérli, a többi ezalatt pénzt keres;' ’ tehát neím érdemes az embernek „kínoznia” magát. Sőt, akadt szép számmal olyan eset is, hogy még szakmát sem akartak a gyerek kezébe adni — az is két-há- rom év tanulás — például esztergályos szeretett volna lenni egy fiú, de otthon szinte pánik tört ki, hogy akkor a gyerek elmegy, otthon nem segíthet, nem „fusizhat”, így aztán a gyerek a tsz kiegészítő üzemágába ment segédmunkásnak, jól is keres, otthon is „fusizhat”, tehát már Amikor az ajtó becsukódott Bajor Gizi és Ambrus mögött, a két ellenfél kövülten' meredt egymásra. „No, Márkus Emília — mondta Jászai tekintete, s ezt utóbb fői jegyezte a naplójába is —, hogy ízlik a megtorlás? Ilyen megaláztatásnak még te sem bírtál engem kitenni, pedig te „Szőke csoda” voltál... S hogy mi történt Ambrus Zoltán szobájában, akkor és később is, valahányszor négy- szemközt maradtak? Semmi, amit tapintatból el kellene titkolnunk. Bajort az igazgató személyében egy jóságos nagybácsi fogadta. A színésznő pedig azzal kezdte, hogy kinyitotta az ablakokat. Mire a mord műítész odújában fölkavaro- dott a szivarfüst, az asztalén pörögni kezdtek a könyvek lapjai, megelevenedtek a keserű cikklevonatok, irodalmi periratok és följegyzések. Ambrus-nagybácsi kitűnően találta magát abban, az ártatlan gavallér-szerepben, amelyet eddig sohasem gyakorolt; s külön előzékenységgel akarta jóvátenni elmulasztott fiatalságát. A Bajor-unoka- húg pedig kipróbálta rajta az öregedő széptevők kezelési eszközét: a játékos kétértelműséget. Boldogan irult- pirult, tisztelettudóan Incselkedett, fontoskodva mondott csacsiságokat — s fölöttébb élvezte Ambrus jóindulattal palástolt zavarát. Ű, aki mindenkinek a gyöngéjére ráérzett, aki mindenki nyelvét ösztönösen megtanulta — épméllékese is van — s még csak 15 éves __ Az igénytelenség azonban nem teljesen ambíciótlan, az ambíció: a pénz. A tanárok nehezen vehetik fel a harcot — nem a pénz ellen, hanem az igényesség, a többre törekvés mellett — mert köny- nyen megkaphatják: „a tanárnő hány évig tanult?... és mennyi a fizetése?.. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert a szellemi munkások átlagjövedelme több, mint a fizikaiaké, a szakmunkásoké több, mint a szakképzetleneké — legfeljebb nem annyival, hogy némelyek szemében ezért megérné a fáradságos tanulást. Illetve: az ügyeskedők, az ügyeskedés — a fusizók, álláshalmo'.ók — szemlélete ma már társadalmilag is hat, vagy úgy, hogy egy mérges társadalmi ellenvélemény „rendőrért kiált”, vagy úgy, hogy bár elítélik, de mégis követik ezt az anyagias szemléletet, mert „mindenki így csinálja”. így aztán kialakulhat egy terjedő előítélet — egy szemlélet — a tanulással szemben, egy „büszke”, de demagóg tartás: „nem érdemes tanulni, megélek én amúgy is”, ® Érdekes viszont, hogy ugyanakkor hosszabb ideje hat egy másik — látszólag az előbbivel ellentétes előítélet: mindenki előtt unos-untig ismert, hogy a fiatalok többé már nem akarnak „parasztok” lenni — erről beszélgettünk a dunabogdányi művelődési ház igazgatójával, aki nemrégiben még Kisorosziban tanított. Tehát se szellemi ember.se paraszt? Nyolc év alatt például Kisorosziból a- végzett nyolcadikosok közüj. egy fiú és három lány ment mezőgazdasági szakmunkástanulónak. Pedig a téeszek ma már egyre jobb kereseti lehetőségeket nyújtanak, mégis a lányok inkább — mondjuk — a rosszul fizetett kereskedői pályára mennek. Néhol tehát az „elegánsabb” munkakör ösztönzőbb lehet, mint a pénz — kereskedelem, iroda — és a nyolc órás vagy a csökkentett munkaidő. Az „elegánsabb” szemlélet miatt sokan hajlandók naponta órákat is utazni — három, négy, öt órát, oda-vissza. pen az igazgatója ízlését ne tudta volna eltalálni? „Komoly emberek azt mondják — írta Gizi egyik levelében —, hogy az már nem természetes, hogy Ambrus hogy szeret engem, és hogy. mit tart én felőlem...” Az igazgató kitűnően ráérez mind a várható sikerre, mind az új versenytárs színházi fogadtatására. De önállónak tudja magáit. Bajor az évad első három hónapjában három nagy feladatot kap. Móricz Zsigmond Pacsirtaszó című színművének szeptember 14-i bemutatóján Erzsit, a Menyecskét játssza. Miska, a szegény zsellérgyerek mátkáját, aki — míg jegyese a fronton van — férjhez megy a vén korában is csapod ár, gazdag Gazdához. Bajor Gizi nem elsőrendűen paraszti szerepekre termett; a magyar faluról nincsenek is számottevő élményei. így saját egyéniségét játssza beje a Menyecske szerepébe. Erzsit a szülei arra neveltók, hogy „ojannak kell lenni, mint a gyémántkőnek. Ha setéibe viszik, ott is világít.” De Bajor csiszoltabb, ékszeresebb szikrázást ad a szerepnek. „Tűzrőlpattant, ideges, hisztérikus teremtés” — ilyennek képzeli el a hősnőt. S felfogásának ezzel a világias, hiszteroid jellegével kissé ellenszenvessé is teszi a figurát, előkészítve a nézőt a Menyecske későbbi választására. (Folytatjuk) Igaz, ma már egyre kevesebb munkás kell a földeken és az állatok körül — és egyre több máshol —, de a paraszti munkát lenéző szemlélet mégiscsak előítélet, mert egy növénytermesztő vagy állattenyésztő szakma pontosan ugyanolyan szakma, mint a többi és egyre „elegánsabbá” válik, a tudományosabb módszerek és a gépek miatt. © A két előítélet társadalmi gyökere a kényelemre, a szebbre, a jobbra való törekvés — és ennek lehetősége, sőt intézményesített támogatása. Veresegyházán a tanácselnök, Pásztor Béla szerint az emberek az előbb felsorolt lehetőségeket maximálisan ki akarják használni, céljaik: kellemes lakás és autó. Egy községben azonban e két tényező megvalósítása nemcsak az egyéni boldogulás függvénye <— ehhez járdák, utak, tehát a község nagyobb komfortjának megteremtése is szükséges. Az összkomforthoz azonban összefogás kell — például a járdák építéséhez vagy a benzinkúthoiz, amelyet a község lakói 50 nap alatt felépítettek társadalmi munkában, vagy labdarúgó- pályához, amelyet reflektorokkal szereltek fel — olyan, összefogás, amilyenből senki nem maradhat ki. A község fejlesztését célzó társadalmi munkákból ma érdem, ha valaki kiveszi a részét. Érdem, mert a gyarapodást, az „elegánsabbá” válást, a többre törekvést szolgálja. Kialakult egy pozitív előítélet is: leszólják azt, aki nem vesz részt ilyen munkákban. Ha egy utcában járdát építenek és valaki kivonja abból magát, addig nem mer mutatkozni az utcán, ameddig a többiek ott serénykednek, fél a megvetéstől. A pozitív előítélet tehát emelte a társadalmi munka rangját — és ezt sem szabad elfelejteni akkor, amikor az előbbiekben két negatív előítéletről szóltunk. A szóvá tett két negatív és egy pozitív előítéletünk valamiben egyezik: az anyagi gyarapodás és az „elegánsabbá” válást szolgálja. A szellemi gyarapodás és a szellemi elegancia — mindez persze csak az anyagiak meglétével együtt képzelhető el — ezek mellett, mintha egy kicsit háttérbe szorult volna. Berkovits György Megvennénk vogy 1971. II. negyedév végéig kölcsönvennénk 350 méter, 10 cm átmérőjű KÖAGYAGCSOVET Kérjük, hogy az ajánlatokat a VÁCI JÁRÁSI TANACS VB ÉPÍTŐIPARI KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEME címére küldjék: Váchartyán, Korvin Ottó út 4. Kőműveseket, kőműves segédmunkásokat, kubikosokat KERESÜNK budapesti állandó munkára Jelentkezés: az Április 4. Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest Vili., Auróra u. 23. sz. alatt.
