Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-18 / 41. szám

4 ”“ic/Orlop 1971. FEBRUAR 18., CSÜTÖRTÖK Eötvös-tárlaton: Göröcs Tibor Ideges Golgota — Ideges? — Rettentően... — Miért? — Nekem eddig semmi nem sikerült. Mindenhonnan el­utasítottak. Most áll vagy bukik az életem. Göröcs Tibor nagy szavakat használ. Igazságukat kétség- bevoami nem tudom. Nemcsak a keze, az arca is remeg. Kedden este az Eötvös- klubban Passuth Krisztina művészettörténész nyitotta meg Göröcs Tibor életének első tárlatát. Képzőművészeti gimná­ziumba nem járt, a főiskolára nem vették fel. Volt: ötvös, segédmunkás a Szépművészeti Múzeumban, most grafikus az OLAJTERV -nél. 24 éves és harcol azért, hogy oda tar­tozzon, ahová szeretne. — A hovatartozásnak nem anyagi hasznát hiányolom, bár szeretnék abból megélni, amit festek, vagy rajzolok. Az erkölcsi hovatartozás izgat leginkább. Az állandó eluta­sítás eddig doppingolt és hogy Nagy László révén az Élet és Irodalomban megje­lentek munkáim, segített — de így ez soká nem mehet... Erőszakkal akarok „betömi” — addig és annyit dolgozni, míg kénytelenek lesznek elismer­ni. A művészettörténész el­mondta : a grafikák kialakult, önálló világról tanúskodnak. Figuratív elemei nem ma­radnak a figurális ábrázolás korlátáinál, hanem asszociá­ciós fogalomkörré bővülnek, ami a szürrealizmust idézi. A grafikák azonban szigorú rendben, konstruktív egészet alkotnak. És a sajátos világ ebből fakad: a szürrealizmus fenegyerekének fegyelmezett­ségéből, az ikonhagyományok, a természet, az ember és az asszociáció keverékéből. Göröcs ezt mondja 26, a tár­laton szereplő grafikájáról: — Imádom a zenét és úgy érzem, hogy minden rajz­ban a zenét kell megkeresni. Persze én inkább olajjal fes­tek, csak az elhelyezési adott­ságok miatt lett a kiállítás fe­kete-fehér. Szeretnék ősszel még egy tárlatot és remélem erre lesz is lehetőségem: akár Pesten, akár vidéken. Göröcs Tibor először úgy kezdte, hogy embereket raj­zolt fényképhitelességgel. Az­tán a figurák szétfolytak és formákká olvadtak. Ilyenek legjobb grafikái: a „Sziklák”, a „Johanna” és a „Golgota”. Művészete utat keres. És érde­mes lenne karon fogni, segíte­ni neki, hogy ezt az utat mi­hamarabb megtalálja, mert el­ső tárlata egyéniségről, te­hetségről tanúskodik. (tamás) VÁRKONYI-PORTRÉ Pándi-Kiss János szobrászművész Várkonyi István portré­ját mintázza Százados úti műtermében. A kőbe faragott szob­rot Cegléden, a Széchenyi úti új lakótelepen állítják majd fel. Várkonyi István (1852—1919) Cegléd szülötte, a földmunkás­mozgalom egyik élharcosa, a szövetkezeti gondolat hirdetője. Politikai tevékenységéért öt ízben ítélték szabadságvesztésre. Lovasszobor (Zsoldos rajza) Félezredik adás Ma félezredik adásához ér­kezik a rádió népszerű zenei fejtörője, a „Ki nyer ma?”. A közvéleménykutatás legutóbbi adatai szerint ez a legnépsze­rűbb komolyzenei adás, hall­gatósága vetekszik a legked­veltebb tánczenei műsorokéval is: átlagosan több mint egy­millió hallgató kapcsolja be készülékét a „Ki nyer ma?” is­mert szignáljának felhangzá­sakor. A „Ki nyer ma?” tízperces műsorideje egyébként az áp­rilis 4-i ünnepi adás keretében rendhagyó módon több órára bővül: ekkor „Játék és mu­zsika műsorzárásig” címmel sugároznak többórás összeál­lítást Budapest, Sopron, Deb­recen, Szeged, Pécs, sőt Bécs vetélkedő-kedvű hallgatóinak bevonásával. NDK-hangjátékok szemléje a Magyar Rádióban A Magyar Rádió március 5. és . 17. között rendezi meg az NDK-hangjátékok seregszem­léjét. Ennek programjáról tá­jékoztatta kedden Gábor Vik­tor, a Magyar Rádió és Peter Gugisch, az NDK Rádió dra­maturgiai osztályának vezető­je az újságírókat az NDKkul- túrközpontban. GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XIV. Beyer Gizit Nemzeti Szin- ház-i tagságának első két évé­ben sűrűn játszatták, bár ke­vés érdemes szerepben. Tóth Imre már pályája végén tar­tott, fáradt volt, kedve- szegett, semmiképp se elég rugalmas a kockázatok válla­lásához. Másrészt óvakodott aittól, hogy pártfogoltjának, Ligeti Juliskának saját fölfe­dezői buzgalmával termelje ki a konkurrenciát. Hevesi Sán­dort pedig a pedagógiai óva­tosság jellemezte. S nem is ok nélkül. Beyer kisasszony iz­gága tehetségét, gondolta, még rá kell nevelni az elem­ző szerepformálásra, be kell tömi az együttes munkába! Bajor Gizi később hálás de­rűvel emlegette, hogy Hevesi a próbákon sokszor megkí­nozta őt: egy-egy szövegrészt a sírvafakadásig újra és újra megismételtetve. A lelkes tö­rődés gondját Csathó Kálmán vette át Sztrakoniczky Ká- rolytól. A színház vezérkará­ban leginkább ő szorgalmaz­ta, hogy Beyer Gizi méltó fel­adatokat kapjon. Hősnőnk részben neki kö­szönhette fontosabb szerepeit, Gárdonyi Géza: Atmuska (a képen), Csiky Gergely: A nagymama és Hauptmann: Grampton mester című szín­műveiben. Annuska. Friss színek egy romantikus darab rózsakoszo­rújába fonva. Néhány nyers levél, amint kikandikál az érintésre is lepergő szirmok közüL Majd Tóth Imre félve kiejtett dicsérete: „Ezt nem csinálta jobban Ligeti Juliska sem!” A nagymama. Három éve, a főiskolán Keresztúri Katicát játszotta. Akkor szólalt meg először a színpadon. Most Márta főszerepét örökli át Csillag Teréztől. A rendező csodálkozik, hogy mennyi já­tékötlete van! Igaz, nem mind illenek egymáshoz. De még rutinos színésztársainak is ad­ni kell az ötleteket; tőle el­venni. Színi Gyula pedig így ír: „Bavor Gizi finom, töré­keny alakja egyre nagyobb biztonsággal és sikerrel he­lyezkedik el a színház játék­rendjében, fejlődő és növekvő sikereit szívesen tartjuk szá­mon ...” Mert ekkor már a „Bayor”- név szerepel a színpadon. A név magvarrá-idomítását Bá­lint Lajos dramaturg-titkár végzi el: y-nal a szó közepén. Ez az arisztokratikus „y” ko­pik később a használatban közönséges „j”-vé — s lesz Beyer Gizellából Bajor Gizi. A Grampton mester című drámában már kevésbé talál­ja jól magát. Gertrud, Gramp­ton lányának bakfisszerepét ideges kacagásokkal próbálja Mit tenne, ha most lenne húszéves? A müvelödésiház-igazgató — Valószínűleg ismét a nép­művelő pályát választanám, de jobban vigyáznék. A lel­kesedésem már nem terjedne odáig, hogy anélkül kezdjek dolgozni; az életfeltételeim nincsenek megteremtve! Kálazy László, a visegrádi Mátyás király Művelődési Ház igazgatója hivatásának érzi a népművelést — ezt a szakot végezte az egyetemen, mint most felterjesztett jelentésé­ben írta: sokszor a fizikai te­herbíróképesség határáig dol­gozott, napi 14—16 órát, mi­vel egyetlen függetlenített népművelő, s csak társadalmi munkások lehetnek a segítői, s mivel Visegrád, idegenfor­galmi jellege miatt, rengeteg feladatot ró a kultúra mun­káséra. Huszonnyolc éves, s mégis meg kellett tőle kérdez­ni, mit tenne, ha most lenne 20 éves, mert hivatásszerete- te és Visegrád-szeretete elle­nére LEMOND a művelődési ház igazgatói tisztségéről és új helyet ke­res. — Mikor idekerültem, fél évig 1100 forint gyakornoki fizetést kaptam, feleségemmel egy szűk szobában laktunk, ahol egy ágyon kívül nem fért el semmi más. Gyerekünk még nem volt, fel sem vettem a gondokat. Sokkal jobban ér­dekelt az, hogyan lehetne itt megvalósítani, amit az egye­temen tanultam, és ami ne­kem személyes ügyemmé vált. Talán tói fellengzősen hang­zik, de csak azok számára, akik nem gondoltak bele mé­lyebben, hogy mindig konk­rét körülmények és adottsá­gok között, meglevő lehetősé­gekkel, egy faluban és az ott lakó emberek számára kell megvívni a kulturális forra­dalmat, megváltoztatni az em­berek konzervatív ízlését, szo­kásait, ismereteket nyújtani, amelyek közvetve vagy köz­vetlenül befolyásolják a gon­dolkodásukat, igényes szóra­kozásra nevelni, tanítani, egyszóval, tudatot formálni. — így elmondva nagyon szépen hangzik, megcsinálni sokkal nehezebb, és akkor még azt gondoltam, nem illú­zió. Természetes, hogy először a legmegfelelőbb módszert kutatja az ember, amivel az érdeklődést felkeltheti és éb­ren tarthatja. Visegrádnak ha­talmas az idegenforgalma. Nagyszabású adatlapos felmé­rést készítettem, hogy az igé­nyeket tisztán lássam, tud­jam, hogy mire építhetek. En­,.modernné” tenni. Nevetésé­nek azonban rossz akusztiká­ja van. Esténként ugyanis, levetvén színpadi ruháját, gyászba öl­tözik. A családot 1917 télutóján nagy veszteség érte. Mariska férje, Ábray Zol­tán tanácsos úr, akinek jel­lemzésére nem sajnáltuk a sötét színeket, élernedett ko­rában lelkes hegymászó lett. A turisztika állítólag használ az epebajnak. Emellett jó erőnlétet biztosít. A fázékony és gyönge asszony pedig meg- adóan követi férje szögescipő­it. Mindaddig, amíg egy téli kiránduláson fölfázik, s a már lappangó tuberkulózis megtámadja a veséjét. Kór­házba kell szállítani. A csa­lád naponta meglátogatja, s ha Zoltánt is a betegágynál találják, átnéznek rajta. Gizi első színpadi sikereiről beszél nővérének, aki régen, az Er- zsébet-körúti gyermekszínház­ban a játékmaskaráit varrta. Ezenkívül két emléke marad róla. A homlok. Meg a kéz a paplanon. A homlokán levő foltocska sehogysem akar el­múlni, folyton nagyobb lesz, szemmel láthatóan növekszik; az ujjai meg egyre vékonyod­nak, majd egy halvány kéz- legyintésnél a jegygyűrű is le­csúszik róla, végigigurul a szőnyegen, nekikoccan, a fal­nak és pengve megáll. nek eredménye: a művelődési ház rendezvényei iránt érdek­lődök foglalkozás szerint: ér­telmiségi 48 százalék, érdek­lődésük 51 százalékban, a hangversenyekre irányul, eb­ből tanár 32 százalék, 52 szá­zalékban az irodalmi esteket igénylik. Szakmunkás 10 szá­zalék, művész, önálló, 5 szá­zalék, nyugdíjas 3 százalék, háztartásbeli 2 százalék. Másfajta felosztásban: hely­ben lakó 59 százalék, itt üdü­lő vagy turista 41 százalék, az imént felsoroltakon kívül filmvetítés, kiállítások és színházi előadások érdeklik óiét. A felmérés is BEBIZONYÍTOTTA azt, most már adatszerűén, amit több évi kísérletezés, rá­beszélés és idegmunka után tudtam csak elfogadtató!: ré­teg műsorokat kell szervezni, kisebb közönségre szállítva, de magasabb színvonalon. 1965 óta dolgozom Visegrádon, elképzelésemet 1969-ben fo­gadták ell Igaz, hogy ebbe az akkori művelődési ház álla­pota — kocsmából átalakított mozihelyiség és egy hivatali szoba, a tárgyi feltételeik csak­nem teljes hiánya — is bele­játszott. — Miért kell elmennie 28 évesen, öt év munka után, s miért választaná akkor mégis 20 évesen újra ezt a hiva­tást? — Sikerült végül elfogad­tatni az elképzeléseimet s azoknak a műsoroknak, ami­ket szerveztünk — kiállítások a Salamon-toronyban, képző- művészeti vitával, kamara- hangversenyek, a színjátszó napok, irodalmi estek —, nagy sikerük volt. De most mond­jam azt, hogy még egy „kö­szön öm”-öt sem kaptam? A fizetésem két hónapja 2100 fo­rint, s lakást tavaly nyáron kaptam az átalakított műve­li j városközpont épül egyik legfiatalabb városunkban, Sár­váréit. A három esztendeje városi rangot kapott ,13 000 la­kosú ősi Rába-parti telepü­lés központjának öreg házai helyébe modern, több szintes épületeket emelnek. Már elké­Aztán egy reggel üresen ta­lálták az ágyát. Két év alatt ez már a har­madik haláleset a fiatal szí­nésznő életében. De a három közül Mariska elvesztése volt a legfájdalmasabb. „A szobámban van egy éj­jeli szekrény — írta a vőlegé­nyének —, annak a felső ré­sze üveges szekrényke. Ide beállítottam a mi kis Mari­sunkat. Onnan, mosolyog rám. Erre én minden este vele va­gyok, mesélek neki, s a vé­gén úgy elkeseredek, hogy azt Neked nem írhatom meg...” És másutt: „Te, Duci, én min­den este álmodom szegény kis testvéremről. De úgy örülök neki, reggel szeretnék még to­vább álmodni róla. Harag- szók, ha felébredek...” Az évad végére aztán Gizi is aggasztóan lesoványodott. Testsúlya ötvenhat kiló volt. Ekkor Ambrus Zoltán, a Nem­zeti újonnan kinevezett igaz­gatója rábeszélte, hogy 'utaz­zék a Tátrába, hízzon meg, pihenje ki magát. Hiszen szep­tembertől nagy feladatokat szán neki. Gizi a kéthónapos .kondí­ciójavító kúrára” a szüleit is magával vitte. Most már ő volt a család- fenntartó. (Folytatjuk) lődési házban. Am szülte tett egy kisgyermekünk, 11 hóna­pos, és a lakás, egyetlen szo­ba, a folyosó végén főzőfuLké- vel, fürdőszoba nélkül, kifűt- hetétlen. A gyereket a nagy­mamához kellett adni, leg­alább ő ne fagyjon meg. A cserépkályha rövid idő alatt tönkrement, ebből1 a pénzből nem tudom újrarakatni, ami különben sem oldaná meg a kérdést, mert amíg jó volt, sem sokat használt. Kértem, hogy legalább a negyedik öt­éves terv ideje alatt kaphas­sak másik lakást, ez belátha­tó idő, elutasították. — Ez csak a kérdés első felére válasz. — A második felére NEHEZEBB FELELNI. Inkább konkrét példát mon­dok. Előadást tartok a műve­lődési házban a nyerészkedés és kispolgári önzés ellen. Azok az emberek, ákik hallgatnak, saját házzal, telekkel, esetleg kocsival rendelkeznek, és a képembe nevetnék, joggal az ő szempontjukból, hiszen, úgy­mond, mu magyaráz nekünk ez a senkiházi, ő teheti, hi­szen semmije sincs. Ez nem azért probléma, mert nekem nincs, és nekik van, hanerr. azért, mert szavaimnak nin­csen hitele a szemükben, te­hát nem tudom elérni a célo­mat. — Tudomásom szerint a megyében éppen ezen a pá­lyán a legnagyobb a fluktuá­ció. Sok barátom, akikkel együtt végeztem, otthagyta a pályát, pincérnek, rendőrnek, gyári munkásnak ment.. En megint csak ezt választanám, de mivel szeretnék még egy srácot, csak akkor vállalnám, ha legalább a lakást biztosíta­nák. Nem hiszem, hogy bárki túlzottnak találná ezt orz. igé­nyemet. És meg kell monda­nom, hogyha nem sikerül így elhelyezkednem, kénytelen leszek felszolgálóként dolgoz­ni, hogy építkezni tudjak..* Varga Vera szült több, mint 150 lakás emeletes épületekben; új üz­letek, irodaház, erdészeti ku­tatólaboratórium és járási rendelőintézet. A tervek sze­rint korszerű közlekedési cso­mópontot alakítanak ki a centrumban, s közelében 9 emeletes ház, piac, autóbusz­pályaudvar, szalagház, szol­gáltató kombinát és új la­kótelep épül. Bővítik a köz­műhálózatot. A belvárossal együtt fiatalodik a legjelen­tősebb építmény, a középkori Nádasdy vár, csaknem 50 millió forintos költséggel művelődési otthont, múzeu­mot, könyvtárat és turista- szállót alakítanak ki benne a helyreállítás után. Külföldről is Hatan a művésztelepen A hódmezővásárhelyi mű­vésztelep Virág utcai alkotó­házában nincs téli szünet. Az ország különböző vidékeiről érkezett hat fiatal művészt látnak már jelenleg is vendé-, gül. A mártélyi Tisza-parti alkotóházat, amely tavaly a folyó magas vízállása miatt csak néhány hónapig tartott nyitva, szintén rövidesen meg­nyitják. így az idén. előrelát­hatóan mintegy 100 magyar, művészt fogadhatnak majd a nagy hagyományokkal rendel­kező művészitelepen. Csere- kapcsolataik alapján Jugo­szláviából, a Szovjetunióból és más európai országokból is várnak vendégeket több hetes, vásárhelyi tartózkodásra. A tervek szériát az idén a Vi­rág utcai alkotóházat tovább korszerűsítik. Művelődési otthon a Nádasdy várban

Next

/
Oldalképek
Tartalom