Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-03 / 28. szám
Ptsi ater kűriem 1971. FEBRUAR 3., SZERDA Önkiszolgáló vasúti sorompó A Budapest—Nagykanizsa közötti vasútvonal korszerűsítése, felújítása során megkezdődött az úgynevezett vasúti biztonsági jelzőberendezések szerelése. Ez a munka Nagykanizsától indul, s február 2-án több fénysorompót helyeznek üzembe Nagykanizsa és Zaila- szentjakab állomások között. Technikai érdekességek lesznek a távolról kezelt sorompók, ezeket ott állítják fel, ahol általában kicsi .a jármű- forgalom, s állandóan leereszti ve tartják. A jármű vezetője egyetlen gombnyomással kérheti az állomás területén levő forgalmi szolgálattevőtől a sorompó felnyitását. Az önki- szolgáló berendezések felszerelésével sok bosszúságtól mentik meg a járművezetőket, akiknek nem kell a leeresztett sorompó előtt várakozniuk. Gozés vil!amosenerg!a A Dunai Vasmű erőművében próbaüzemelés előtt áll az a nagyteljesítményű ellennyomásos turbina, amelyet á Láng Gépgyárban terveztek és készítettek. Az új turbina kettős feladatot lát el. Ipari gőzt ad a gyár üzemeinek, ezenkívül villamos energiát is termel. Igen nagy előnye, hogy a korábbi típusoknál lényegesen gazdaságosabban állítja elő a gőzt. Szélálló halászhajók Fokozatosan, korszerűbb vízijárművekkel cserélik fel a balatoni halászok immár két évtizede használt, kiöregedett hajóállományát. Az új halász- hajótipus első két példányát egy éve adta át a Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregysége a Balatoni Halászati Vállalatnak. Az új konstrukciónál figyelembe vették a halászok tapasztalatait, igényeit és a legkorszerűbb hajóépítési elveket. Az új hajó nem olyan zárt felépítményű, mint a korábbiak, s nem táncoltatja „kedvére” az erős balatoni szél. Berendezése is jóval- korszerűbb : hidraulikusan működő felszerelések sok nehéz munkától kímélik meg a halászokat. Különösen nagy könnyítés a horgonycsörlő és a hálóbevonó berendezés. A Balatoni Halászati Vállalat négy újabb hajó elkészítésére adott megbízást az MHD balatonfüredi gyáregységének, az egyéves gyakorlati tapasztalatok alapján. Kiskorú menyasszonyok Úgy tűnik, sokan vannak Karácsony előtt sírva szaladt a tanácshoz a memyasz- szony: már levágták a malacot is a lakodalomra, összehívták a vendégeket, és ő nem tudta, hogy egy házassági engedélyre ilyen sokáig kell várni. Azt hitte, csak bejön, bejelenti, hogy férjhez megy, és ezzel minden el van intézve. A menyasszony alig múlt 16 éves, és hiába sírta el Összes gyerekkönnyét — az engedélyezés minden formulája rá is vonatkozott. Munkaadói, keresetei, rendelőintézeti igazolás, szülői és tanácsi hozzájárulás... A monori járásban évente 120—130 házassági engedélyt adnak ki fiatalkorúaknak. A házasulok 25 százaléka később valamilyen bonyolult üggyel újra visszakerül az igazgatási osztályok illetékeseihez. Elváltak. Kié legyen a gyerek? Persze, olyan is akad, aki egyszerűen oldja meg a problémáját, mint a 17 éves K. Zsuzsa. Gyereket várt, az apát kellett megkeresni. A név, amit legelőször mondott az illetékeseknek, ismeretlen volt. Az apát nem találták sehol. Ekkor Zsuzsa behozott, egy listát, amin 15 név sorakozott szépen egymás után. Itt van, válasszák ki, amelyik a legjobbnak látszik. Valamelyik biztosan elvállalja... T . E. csak egyetlen nevet mondott, de ahhoz körömszakadtáig ragaszkodott. Igen, ő az apa, ez egészen biztos, ha kell, megesküszik rá! A születendő gyerek érdekében az illetékesek végig is vitték a pert. A vér- és antropológia- vizsgálat aztán kiderítette, hogy az apa mégsem az, akire esküdni akart. De T. E. sorsa mégis rendeződött. A második gyerek apja nemcsak a sajátját, de az első gyereket is vállalta. Mindkettőt szereti, ragaszkodik hozzájuk. „... a menyasszony elmondta, hogy jegyesét több mint egy éve ismeri, és házassági szándékát alaposan megfontolta. Házasságát anyagilag megalapozottnak látja, mert mindketten állandó munkaviszonyban dolgoznák, együttes keresetük 2882 forint. Lakásuk a vőlegény szüleinek kétszobás házában van. A szülők vállalták, hogy fiuk katonai szolgálata alatt a leányt és esetleg születendő unokájukat eltartják.” A szülők nyilatkozata mindig egyezik, szinte szóról szóra. „... a vőlegényt komoly, megfontolt fiatalembernek tartjuk, bár még nem régen jár hozzánk. Kiskorú lányunk házasságához hozzájárulunk, A IONNAL! BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, villanyszerelő, tetőfedő, bádogos, víz-fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás, szak-, betanított és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózer- (D-159-B) vezetőt, gépkocsiszerelőt, építőgép-szerelő, tehergépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket. Jelentkezni lehet: Budapest IX., Viola utca 45. sz. alatt a „PROSPERITÁS" KTS1 munkaügyi osztályán. úgy gondoljuk, a házasság nem válik hátrányára ...” A vőlegények ,komoly, ^megfontolt fiatalemberek”, legtöbbször még a katonai szolgálat előtt állnak, bútor, lakás nélkül vágnak neki az életnek feleségükkel, mert hát a szülők úgyis segítenek. És jön az unoka, sokasodik a gond, s az első összezördülésnél gyakran oda vágják az „öregek”: „mi tartunk el benneteket, egy szavatok sem lehet!” Es a család szembekerül egymással. A feleség hazaköltözik mamájához, a fiatal férj bevonul, s néhány rövid év múlva — az esetek többségében — azt is elfelejtik, menynyire harcoltak annak idején a házassági engedélyért! Vannak szemcsésebb esetek is. A szám — a 130 engedély évente — mégis soknak tűnik. Pedig nem kis ügyekről —életekről van szó. Először a szülőknél laktak, a menyasszony szüleinél a konyhában. Nappal mindenki ott volt, főztek, mosakodtak, a beszélgető szomszédok is oda telepedtek be. Aztán este arrébb tolták a kredencet, kinyitották a re- kamiét, kiszellőztették az ételszagot — szoba lett a konyhából, a fiatal pár egyetlen „lakószobája”. Már hajnalban fel kellett kelniük, az ifjú feleség édesapja korán indult munkába, a mama vele együtt ébredt, bejött reggelit készíteni, begyújtani... Aztán már le sem feküdtek újra, bár al- hattak volna még — ők a későbbi vonattal mentek dolgozni. — Borzasztó volt... Nem is az, hogy koloncnak éreztük magunkat, mert ezt anyuék egyáltalán nem éreztették velünk, de valahogy folyton útban voltunk egymásnak. A férjemet egy idő múlva kezdte idegesíteni a hajnali lábaszörgés. A fiatalasszony most 18 éves. Hosszú, barna haját a tarkójára csavarja, de a konyt semmit sem öregít rajta. Gyerekes még a szája, sarkába gyűrődött ránc is. — Kerestünk egy albérletet. Egy szoba, de külön bejáratú. Ötszázat kell érte fizetni. Spróroilunik egy lakásra. De mikor lesz nekünk annyi pénzünk? Én 1200-at keresek, a férjem 2300-at... Még ezret sem tudunk, tisztán a takarékba tenni, elmegy erre-ar- ra ... Mosolyog. — ... és most már majd a gyerekre is kell a pénz. Visz- szaköltözünk anyuékhoz. Visszaköltöznek — a konyhába. Oda állítják majd a gyerekágyat, ott szárítják a pelenkákat, mosnak, esznek, fürdetnek. — Nem bánták meg? — Néha eszembe jut, hogy a barátnőim vasárnap a művelődési házba járnak táncolni ... De mi most várjuk a gyereket. Tudom, hogy nehéz lesz ... Majd csak kialakul. Mások is úgy kezdik, nem? Láttam az aktát, ismertem — már amennyire az aktacsomóból ez kiderülhet — a körülményeiket, mégis meglepett a remek kis lakás. Világos, modern, kis bútorok, a vázában most, télen is — élővirág. — Sok minden az enyém maradt. A gyerek is. Másfél éve váltunk el. Amikor összeházasodtunk. a szüleim nagy lakodalmat csináltak, a nászajándékok kétszeresét is kitették az árának... Volt mindenünk. Még a szerelem sem hiányzott, ha a kettőnk kapcsolatát úgy utólag annak nevezhetem ... Hamar elromlott a házasságunk. Szokvány történet, kár részletezni. Elköltözött, a gyerek nálam maradt Hát most ezen van a vita. Hetenként kétszer jöhet érte, a kapuban adom át. — Arra tanftgatja, hogy az anyja ilyen meg olyan... És ezért egy darabig nem adtam oda. Nem akartam, hogy ellenem fordítsa, én nevelem, azt a két napot kivéve, amit vele tölt. De a hatósághoz fordult, s aláírtam a határozatot, a láthatási engedélyt. A kicsi még nem mondott olyasmit, hogy „anyuka, igaz, amit az apu rólad mondott?”, de örökké ettől rettegek. Mi lesz, ha majd fel is tudja fogni, mit jelentenek azok a dolgok, amiket az apja rólam összehord? Mit fog érezni? Én nem tudtam, hogy ez lesz majd ebből a házasságból. Gyerek voltam még. Hát elég keserves kínlódás között lettem felnőtt. ★ A járási tanács igazgatási osztályán dr. Szilágyi Gáborral beszélgettünk a fiatalkorúak házassági engedélyéről, a láthatási engedélyekről. Az ilyen ügyek sokasága kerül az osztályra, s akik vesztesként kerülnek ki ezekből, azok elsősorban — a gyerekek. Koblencz Zsuzsa HŐ- ES HANGSZIGETELT CÉLGÉPSZERELDE A célgépgyártás korszerűsítése érdekében 40 millió forintért új csarnokot építettek a Csepeli Szerszámgépgyárban. Az épületben a hang- és hőszigetelést a mennyezet habszivacs burkolata biztosítja. A zt kérded, barátom, hogyan? Bevallom férfiasán — hiába törtem rajta olyan sokat a fejem — definiálni máig sem tudom. De talán, ha meghallgatod a történetem, rájössz magadtól is. Kezdeném egy aranyigazsággal: amit egyszer elmulaszt az ember, azit elmulasztotta egy életre és soha többé ót nem élheti, éppen ezért törekedjen arra, hogy soha semmit, amit a pillanatnyi alkalom kínál, ne utasítson vissza és ne szaiasszon el. Aki ehhez tartja magát, öreg barátom szerint száz évig él, még akkor is, ha ötven után beadja a kulcsot, mert több gyönyörűsége volt, mint másnak egy évszázad alatt. Az egyik cimborám reggel bement a hivatalába, kiteregette az aktáit maga elé, aztán zsupsz, lefordult a székről és kész. Ezért gürcölt negyvenkét éven át, akár egy igásló. Se ital, se nők, semmi káros szenvedély, reggel torna, este egészség- ügyi séta, diétás étrend, no és természetesen munka, munka minden mennyiségben. Persze, szép halál csendesen lefordulni a székről és kampec világ, nyolcvan után majd én is ezért imádkozom, előbb azonban szó sem lehet róla Ez az élettervem. Az, gondolom, nem szorul magyarázatra, hogy terv nélkül élni manapság nem lehet. Mert ml is lenne belőlünk, ha _ nem ragaszkodnánk makacsul az előre gondosan elkészített tervekhez? Előfordulna például, hogy szeptember közepén, harminckét fokos kánikulában, még mindig a nyári menetrend szerint üzemelne minden a Balaton partján. Ez pedig elképzelhetetlen. Decemberben — terv- készítés idején — még senki nem tudhatja előre, hogy milyen idő lesz jövő decemberben. Ezért aztán úgy kell megtervezni a dolgokat, hogy augusztus utolsó napján vége legyen a nyárnak. Ha nem, hát tévedtünk. Tévedni pedig emberi dolog. Még akkor is az, egyesek szerint, ha józan ésszel és nagyobb előrelátással, no meg több rugalmassággal, kevesebbet tévedhetnénk, de nálunk a tévedéseket is előre beütemezik, a tervet ebben is teljesíteni kell, akkor is, ha esetleg felesleges milliókba kerül. A Köztisztasági Hivatal is minden nyáron eltervezi és minden november végén megfogadja, hogy nem lesz többé közlekedési akadály a fővárosban. Ha netán mégis lenne, akkor ugyebár tévedtek, tévedni pedig ... Szóval érted. És most jól figyelj, barátom! Nekem is csodálatosan szép terveim voltak már ifjúkoromban. Például a szomszédék Icukájával szerettem volna először megismerni mindazt, amitől a felnőttek olyan nagy buzgalommal tiltottak bennünket. Icuka a szomszédunkban lakott tengerész papájával és ifjú mostohájával és kapható is lett volna a dologra, mert nagyon kíváncsi természettel áldotta meg az ég, mint általában a gyengédebb nemet. Azon a délutánon, amikor éppen okosodni szerettünk volna terveink szerint, leüt a nagyanyjához küldte a mostohája, ki Erzsébetre, az apja még ezalatt valahol az Adrián hajóká- zott, én meg ott álltam tanácstalanul a kimondatlan kéréssel: tessék átengedni hozzánk az leüt. Csodálatosan tarka pongyola volt a gonosz mostohán. Elnéző mosollyal leültetett, mondván, ha már Icuval nem szolgálhat, igyák meg vele egv kupica ánízsnálinkát kárpótlásként. A férje hözta valami arabus országból,, ilyet még úgysem ittam és a kimonó is a messzi távolból való, mert így nevezte a tarka pongyolát. Nézzem csak meg, miiven puha selyem és odahúzta a kezem, amitől a fülem tövéig elpirultam, de őt ez nem zavarta. csak nevetett teli szállal, hogy kivillant mind a harminckét foga És nékem mondanom kellett, hogy valóban csodálatos a selyem. mert a nevelőapám mindig iómodorra tanított, meg arra. ha kérdeznek, fiam. mindig tisztességtudóan válaszolj. A szép mostoha pedig megkérdezte, talán az ánizsDálinká- tól olyan rózsás az arcom, mint a ki monoja9 És példálódzni kezdett a szomjas vándorról aki a sivatagban bolyongva egy lenecsételt é« egy nyitott palackot talált — a férje mesélte neki a történetet —. és a bal ea nem azt választotta, amiből azonnal hűsíthette volna gyötrő szomjúságát, hanem a lezárt palack pecsétjét akarta feltörni. Mire ez sikerült neki, annyi ereje sem maradt, hogy legalább Élni tudni kei! egyet kortyoljon belőle és így szomj an halt az istenadta. Aki gyorsan kapcsol, könnyebben célhoz ér, mondta volt mesterem és nevelőapám, amikor a pofon után szaporábban táncolt a kalapács a kezemben. Nekem azóta mindent csak egyszer kell mondani, értek én a szóbeszédből, ezért nyomban lemondtam a pecsétről és az édes mostoha még mindig csak nevetett és dicsért, hogy én biztosan nem halnék szomjan a sivatagban. Szóval annyit akartam mondani: jó dolog a tervszerűség, de csak addig, amíg célszerű. Mindig alkalmazkodni kell a megváltozott helyzethez, akkor soha nem marad raktáron az áru — a cipő- és a textilipar lehetne az élő tanú erre! —, és - nem lesz szükség több árleszállításra, időszakos leértékelésre, tavaszi—nyári—őszi—téli kedvezményes vásárra. Én sokat nyertem ennek felismerésén és végeredményben Icuka sem vallotta a kárát, mint ezt később megsúgta nekem, mivel nekem olyan a természetem, ha szépen kérnek valamire, azt nem tudom megtagadni. Persze, ebben sem vagyok egyedül. Ismerek például egy írót, aki olykor-olykor elkövet egy novellát, s mivel nagy a kereslet manapság a krimi iránt, kapva kap az alkalmon a rádió irodalmi szerkesztője. S alig, hogy felcsendül a rádió hullámhosszán a novellából készült rádiójáték, nyomban jelentkezik a neves könyvkiadó lektora. Felkéri az írót, készítsen regényt a hang játékból. S mivel ismerősöm büszke írói rangjára és híres jószívűségéről, nem tudja megtagadni a kérést. Leginkább azért nem, mert százezer példányra kötik meg vele már az első kiadás szerződését, az pedig már nem kutya dolog. És csupán jószívűségből fakad az is, hogy nem utasítja vissza a népszerű filmrendezőt, sőt, a színházigazgatót sem. Hiába, élni tudni kell! Az pedig már természetes, hogy szívesen látott vendég háza táján a televízió dramaturgja. De szó van arról, hogy rövidesen szociográfia — Gondolatok a bűnözésről —, balett — A gyilkos piruett —, bábjáték — A kiskanász rugós bugylija —, musical — A pisztolyok zenéje —, tudományos értekezés — A halál megválasztásának legelőnyösebb módozatai gyilkolás közben —, sőt sláger — Szitát csinálok a testedből — formájában is viszont- > láthatja-hallhatja-olvashatja a Nagyérdemű a Művet, mely hűen tolmácsolja az egy rókáról hét bőrt ismert népi játék igazságát. Ezt a bölcsességet már a mesterem sem vetette meg kisinas koromban, mivel a koszt-kvártélyért nemcsak a műhelyben kívánta meg buzgó közreműködésemet. Hajnalonként engem küldött a piacra kosarat cipelni terróetes oldalbordája után. Ebédidőben különböző ház körüli munka szabatott ki feladatomul. Munka után rám várt a kifutófiú megtisztelő szerepköre, ha pedig vacsora után elnyúlni készültem szegényes vackomon, felugrasztott: vigyem sétálni a gügye Samukáját. Mindebből láthatod kedves barátom, nem új keletű ez említett népi játék, csakhogy az én esetemben nem ellensúlyozta tetemes folyószámla a bankban, ami viszont a nevezett írónál a dolgok természetes velejárója. Hiába, barátom, élni tudni kell. De még mennyire! Gondolom, rövid történetem téged is meggyőzött erről. Ha az elmondottakhoz tartod magad és esetleg kiegészíted még néhány aranyszabállyal, biztos vagyok benne, hogy nem bánod meg. Amikor azt kérdezik tőlem, miből telik nekem autóra, öröklakásra, balatoni nyaralóra, mindig a neked elmondott történeteket mesélem el. Azért, ha nem válnának be tanácsaim ne szidjál engem, inkább nyissál valahol egy maszek aranybányát és soha ne felejtsd el megvenni az Ehe- tit. Prukner Pál
