Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
6 ^’kMívíop 1971. FEBRUÁR 17.. SZEKOA Szalai és három társa Csőszigetelők kálváriája Szalai Imre és három társa. Majdnem úgy hangzik, mint a bíróságon egy bűnügyi tárgyaláskor. Pedig nem bűnügy, csak újítási ügy. Szalai Imre és három társa: a ve- csési VIZÉP technológiai csoportjának dolgozói, 1968- ban elvállaltak budapesti felettes vállalatuktól egy tervezést. A megbízatás lényege: a gázcsövek, gerincvezetékek lefektetésekor a csöveket előzőleg szigetelni kell. A szigeteléshez egy bizonyos bitumenes masszát, illetve habarcsot használnak (ez karóidból, mészből, bitumenből stb. áll). Ezt a szigetelő habarcsot azelőtt kézi erővel kenték a csövekre. A munka hosszadalmas volt, s ezáltal meglassult a csőfektetés is. Szalai és három társa tehát azt a feladatot kapta, tervezzenek egy gépet, amellyel-a csövek szigetelését meg lehet- gyorsítani, azaz: mellőzhessék a hosszadalmas, kézi erővel történő munloát. A budapesti VIZÉP kikötötte a tervezési díjat: 16 ezer forintot, a tervezők pedig munkához láttak. Munkaidő után, szombaton és vasárnaponként dolgoztak, el is készültek a géppel, kipróbálták, az jónak bizonyult, s a tervezők felvehették a 16 ezer forintot, azaz személyenként 4 ezret. A szigetelési munka meggyorsult, több csövet tudtak már lefektetni. A budapesti vállalat az újítás eredményeként évente 2 millió nyereségtöbblethez jutott. Ezt a tervezők is tudták, s úgy érezték, új technológiájukat újításnak is lehet minősíteni. Be is nyújtották, mint újítást a vállalathoz. Ekkor kezdődött a vita. A vállalat ugyan elismerte, hogy a habarcsgéppel gyorsabban megy a munka, de arra hivatkoztak: a gépesítés megdrágította azt. Ekkor került az ügy a ve- csési VIZÉP munkaügyi döntőbizottsága elé. Azóta több tárgyalás is volt az ügyben, halomnyi akta őrzi Szalai Imre és három társa újítási javaslatát. A vállalat felajánlott ugyan időközben 20— 20 ezer forint körüli „eszmei díjat”, amit Szalaiék keveselltek, tehát nem fogadtak el. Az ügynek ugyanis van egy homályos és kusza szála: az a bizonyos „habarcs”, ami bitumen stb.-ből áll, nem volt elég tartós, azaz nem szigetelt hosszú ideig. Ezért időközben üvegtextilt is kevertek a habarcsba, ezáltal a szigetelés „élettartama” jóval meghosszabbodik. A vecsési tervezők újításként benyújtott tervezetükben már ezt a mozzanatot, az üvegtextil belekeverését a masszába, is feltüntették. (A halomnyi aktában, ami a vecsési VIZÉP döntőbizottságán van, ez megtalálható.) Ezek után — vagy előtte? — valaki a budapesti válla- lalattól az üvegtextil szigetelést önálló újításként adta be, s úgy hírlik, több mint 100 ezer forint újítási díjat kapott érte. Szalaiék ezért sérelmezték a kis összegű „eszmei díjat” s ezért hozott a vecsési VIZÉP munkaügyi döntőbizottsága ez év január 8-án olyan határozatot, amely nekik adott igazat. A budapesti vállalat, azaz: a felettes VIZÉP megfellebbezte a határozatot, ezért most már a bíróság lesz kénytelen foglalkozni ügyükkel. (fogarasi) A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége (Vác, Derecske dűlő) FELVÉTELRE KERES tervezőmérnököket, tervezőmérnöki beosztásba. Jelentkezni lehet: a gyáregység személyzeti osztályán. (Telefon: 223.). Kőműveseket, kőműves segédmunkásokat, kubikosokat KERESÜNK budapesti állandó munkára Jelentkezés: az Április 4. Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest Vili., Auróra u. 23. sz. alatt. A DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT az 1971/72. tanévre, külön ösztöndíjjal ■ és kollégiumi elhelyezéssel felvesz kőolajfeidolgozó szakmunkástanulókat Általános iskolát végzett, 16. évnél nem idősebb fiúk jelentkezhetnek. • Az oktatás időtartama: 3 év, helye: Szőny. A végzett tanulóknak a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, Százhalombattán kell munkát végezniök. A vállalat az iskolai ösztöndijon felül havi 250 Ft külön ösztöndíjat folyósít. Jelentkezni lehet: a vállalat Személyzeti és Oktatási Önellátó Osztályán. (Százhalombatta 3. Pf. 1.) Telefon: 258-617. Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ACS-ALLVÁNYOZÓ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS ÉPÜLETASZTALOS, FAPADLÓZÖ ÉS MOANYAGBURKOLO KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ víz- és gázvezeték-szerelő VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok) MÜKŐKÉSZITÖ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ösztöndíjat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a kővetkező elmen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. Sürgős belépésre keresünk: villanyszerelőket szerszámkészítőket szerkezeti és géplakatosokat műszerészeket forgácsoló és sajtoló gépmunkásokat női és férfi segédmunkásokat takarítónőket Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat Budapest XIII., Révész utca 27/31. A mikor Dini falképnél hagyott, újra egyszál magamra maradtam és az időm nagy részét a bőgés töltötte ki. Szerencsére a tanév véget ért. A suliból táborozni akartait küldeni, talán mert valamelyik tanár megsajnált, lehet hogy éppen apám, a halott kolléga iránti szolidaritásból. Rühellem, ha könyörületből foglalkoznak velem. Inkább elmentem dolgozni a konzervgyárba, havi hatszázárt. Nem nagy pénz, nekem azonban többet jelentett, mint altár kétezer forint, az a tény, hogy nem vagyok egyedül. Csak vasárnapok ne lettek volna! A vasárnapok követelődzőik. Az ember társaságra vágyik, de rám nem várt otthon senki és mákból sem számítottak rám. Persze; ha egy kicsit ráhajtok, fcrapek akadt volna minden ujjamra kettő, nekem azonban nem kellett, mert Dinit még mindig nem tudtam elfelejteni. Egyszer azért elmentem a Dunára evezni. A lányok hívtak a konzervgyárból. Jött néhány srác is. Az egyik rögtön rámszállt. A farm,er, mint mindig, megtette a hatást. Állítólag kitűnően érvényesül benne az alakom. Szóval a kra- pek csodára strapálta magát odafelé, de én olyan voltam, akár egy üres tojáshéj, belül semmi. Pedig minőségi fej volt, technikumba járt, csak ne vigyorgott volna állandóan, az idegesített. Amikor déltájban kikötöttünk, közöltem vele, kár tovább üzemeltetni a mosolyt, almás, amire vár. A vigyorgás azonban ettől sem fagyott le a képéről. Talán éppen ezért a pimaszságáért tűrtem meg magam mellett. Az ellentétek állítólag vonzzák egymást és ő jött utánam, bárhová mentem. A fürdő- rucit is csak úgy tudtam felvenni, hogy szól-1 tam a lányoknak, tartsák vissza, mert ha pirosat lát, nyomban megvadul. A piros bikinim messzire világított a Dunában. Beúsztam egészen a 'közepéig. Ez jó volt. És az is, hogy követett. Mellette biztonságban éreztem magam. Ha hinni lehetett a szavának, pólózott az iskola csapatában. Egy, biztos, remekül tempózott. A folyó közben jó messzire elsodort. Amikor partot értünk, sehol senki. Rögtön tudtam, gáz van. Komplett hülye vagyok, amilyen rajtam kívül nincs több a béketáborban. Ráadásul a szokatlanul hosszú úszás is kikészített. Tátogtam, mint a partra vetett potyka, ő meg odadobta magát mellém és nyomban a .tárgyra tért. Huzatom van rád, kisanyám, vigyorgott a képembe. Nem szerelemcsiholó az ilyén. Ellöktem, de alig moccant. Minek az a sóik duma, duruzsolta a fülembe és én úgy éreztem, torkomon a kés. Nem is magamat féltettem, a cselekvés szabadságának az elvesztése volt az, ami visszatartott. Buta dolog az embernek eldobni magától valamit csak azért, mert valaki azt úgy akarja. Mindent elkövettem, hogy kimásszak a szószból,' de erős volt, mint a bivaly. Most mit szirénázol, förmedt rám. Akkor fundáltam ki,' hogy egy pillanatra elhagyom magam. Csakhogy megjött a jobbik eszed, gyengült a szorítása, én meg felkaptam a térdem. Elenge-i dett és leléptem és nem mentem el többet a Dunára. A hetedik napon azonban nagyon egyedül érzi magát az ember lánya. Kimentem a Palára, de ott sem volt szerencsém. Alig, hogy megmártottam a testem, belebotlottam Dinibe. Egy női csontvázat fuvarozott karonfogva és elhúzta a csíkot mellettem anélkül, hogy biccentett volna. Hiába szuggeráltam, nem fordult vissza, csak a keze csúszott egyre lejjebb a bige derekán, az meg úgy vihogott, mint akit csiklandoznak. Hiába ismételtem el magamban hússzor is: fütyülök rá, köpök rá, le van sajnálva, meg minden, nem tudtam Dinit kiverni a fejemből. Inkább sar- konfordultam, futás az öltözőbe, aztán séta a Szigeten, csak úgy, az orrom után. Még mindig jobb, mint egyedül gubbasztani a lakásban. Köztien azt játszottam magamban, mit mondanék, ha Dini utánam sietne, de nem jött, helyette más krapel^ok szólítottak le. Válaszra sem méltattam őket. Mindegyik csak azt akarja. Dini is, aki most azon a csontvázon leltározik, azért dobott, mert nem borultam le előtte. A fene egye meg az egészet, mégis csak jobb lesz, ha hazaindulok. 1 Otthon legalább kedvemre kibőghetem magam. Itt pillanatok alatt körülálinának, ha rázendítenék. Egy fiatal lány, aki sír, mindig meghatja a férfiakat. Helló, hallottam megint mögöttem. Kopj le apuskám, rántottam meg a vállam. Keress magadnak más bigét. Come in, baby, come in, invitált ugyanaz a hang. Ezt megnézem magamnak, fordultam vissza. Egy lófogú «ürge hajolt ki a nyitott sportcsodából. Ennek aztán dumálhatok, röhögtem el magam. Fogadni mertem volna, hogy egy szót sem értett a szövegemből. S mert még mindig ott furikázott mellettem, lepöcköltem egy láthatatlan porszemet a vállamról. Ez nemzetközi jelzés, érthetett belőle, ha akart. Csak vigyorgott, akáf egy fogpasztareklám és nem tágított mellőlem. Sőt! Ülj be nyugodtan, fordulunk egyet és kész, csalogatott most már magyarul. De nem velem! — vágtam volna a pofájába, amikor felfedeztem a Pala előtt Dinit a csontkollekciójával, amint a buszra várva ácsorogtak. Néha az ember függetleníti magát a józan eszétől. Oké, biccentettem, mire azonnal lestoppolt. Beszálltam, indított. Lassan menjünk, kértem s úgy A hetedik napon feszítettem mellette, mint aki kardot nyelt.1 Ahogy közeledtünk a buszmegállóhoz, úgy: nőtt a kétségbeesésem, mert Dini se nem Iái tott, se nem hallott, csak a, csajt figyeltej Mást nem tehettem, megnyomtam a' dudálj Végre! Találkozott a' tekintetünk, de most én néztem át a feje fölött, amíg el nem haladtunk előttük. Aztán meg a visszapillantó tükröt bámultam, lesve a hatást. Dini úgy meredt a kocsi után, mintha kísértetet látott volna. Hogy milyen árat kértek azért a né-» hány másodpercnyi meghöfakentésért? Ha beszáll az ember egy taxiba, aszal sem furikázhat ingyen. Business is business, ahogy Angliába szakadt hazánkfia közölte velem a sétakocsikázás végén, a Nagyszálló előtt. De hiába fűzte a szürkeállományomat, nem voltam hajlandó bemenni vele. Találjon ki valami mást, mondtam, itt a Szigeten sok az ismerős, kitörne a balhé. Oké, bólintott töp- rengőn. A portások a világ minden, táján leleményes emberek, derült fel az arca. One moment, intett türelemre és besietett a szálloda halijába. Csak erre vártam. Ki a kocsi-» ból és futás, mindenütt a-legeldugottabb ösvényen, minél messzebb a főúttól. ( Ahogy távolodtam, úgy tért vissza az önbizalmam. A kolostor romjainál már nagyokat mulattam magamban Mr. Lófogún, mert így neveztem s elképzeltem, milyen fancsali pofával konstatálhatta, hogy pléhre csúszott. Az ilyen disznó megérdemli. Amikor, zűr volt az országban, angolosan meglépett, s most, hogy már minden oké, visszaszemtelenkedik, mert kedve szottyant egy kis hazai pipihúsra. Keressen csak hozzá más madarat, aki magától berepül a kalitkába. A hídra mégsem merészkedtem, a kishajóval vitettem magam Pestre. Csák ott lélegeztem fel igazából, s mert majd szétvetett az öröm, amiért lóvátettem, nem tudtam megállni, hogy el ne mondjam valakinek sikeres lógásom történetét. Ezért felhívtam telefonon Hírharangot, az egyik osztálytársamat. Szerencsém volt, mert jelentkezett. Ezt meg kell ünnepelni, jelentette ki ellentmondást nem túróén. Az sem kétséges, hogy hol, mert az öregek, mármint a szülei, még mindig Franciában tanyáznak, amiről ő a matekbukás miatt lemaradt. Vágjam taxiba magám és nyomás hozzá! És meg sem várta a válaszom, lecsapta a hallgatót. ■ > Mert vasárnap délután, volt és program meg semmi, kapva kaptam a meghíváson. El. kell mesélned mindent, borult a nyakamba Hírharang. Oké, utánoztam Mr. Lófogút, de előbb adj valami kaját, zsíros kenyér is jó, csak sok legyen, mert kopognak már a nézőkéiül. Ezen könnyen segíthetünk, húzott maga után a konyhába és kinyitotta a frigider ajtaját. Burkolj, adta tudtomra lakonikus tömörséggel, hogy azt falhatok, amihez kedvem van. Kenyér az nincs itthon, ritkán eszem, mert hizlal. Képzeld, már nem megy rám a farmer, pedig a tavasszal még jó volt. Ha így folytatom, csapott magára, akikora lesz, mint két görögdinnye. Közös erővel nekiestünk a frigi bendőjé- nek, de nem valami masszív kaják lapultak benne. Sonka, kaviár, sajt, szardínia. Azért több a semminél. A kaviárt sonkába csavar-, tűk, a szardínia olaját pedig sajtdarabokkal mártogattam ki, s hogy nem korgott már a belügyminiszter, visszatért belém az életöröm és egyszuszra végigmondtám a vasárnap történetét. , A szemétláda, összegezte Hírharang tömör véleményét Diniről. A vén kujoh titulust viszont Mr. Lófogú kapta. S veled mi Van, kérdeztem én. Remete lettem, ugye röhejes, mi, van ez így néha, anyafej. Mán egy hete, hogy menesztettem Komputert. Tudod, azt a cingár .krapekot, aki tavaly megnyerte a matekversenyt a sulitjan. Ot fogadta fel mellém az apám, hogy felkészítsen a pótvizsgára, ő pedig másból is fel akart ké- szíterii. De most már elboldogulok magam is* mondta' még Hírharang. Ha akarod, vegyük át közösen az anyagot, ajánlottam fel nagylelkűen, mire megint a nyakamba borult, amiért ilyen klassz haver vagyok. Nem akar kibukni közülünk, az apja képes lenne intézetbe küldeni. És olyan buzgalommal vetettük magunkat a tanulásba, mintha még a tanév közepén járnánk. Nyista sóder, szakítottam félbe mindannyiszor, ha süket dumát nyomott és észre sem vettük, mikor esteledett ránk. Frankó voltál, hálálkodott Hírharang. Ha átmegyek a vizsgán, neked köszönhetem. S mert a frigiben már nem találtunk semmit, lementünk a sarki étterembe vacsorázni. A vendégem vagy, közölte Hírharang és én a rántottszelet után paprikáscsirkét rendeltem és a legszívesebben kenyérrel ki tunkoltam volna a tányért is, úgy meghozta az étvágyamat ez a délután. Boldog, voltam, hogy újra van egy fix pontja az életemnek, s már nem vagyok egyedüL Mert az apám halála óta mást sem teszek, csak menekülök a' magány elől és alig, hogy belekapaszkodok valakibe, máris futnom kell tovább. Most újra felpattant előttem a magány ketrecének ajtaja. Szabad vagyok és tartozom valahová. Prukner Pál
