Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

4 "kJCtrlap 1971. FEBRUAR 17., SZERDA KOVÁCS SÁNDOR NEM LÉTEZIK... MOZITÁRLAT Metró marad a Metró — Illés-nagylemez Bemeszelt ablakok Eltúlzott Luca-nap A történtekről, a finnyei ifjúsági klubban A levél Tinnyéről érkezett. Kövér, dülöngélő betűk, ferde sorok. Ebből idézünk: „Tisztelt KISZ Bizottság! Röviden, szeretném fel­hívni a figyelmüket arra, hogy Tinnyén milyen KISZ- tagok vannak. Olyanok, akik december 12-én felfor­dították a falut. Mindent bemeszeltek, mindent meg­rongáltak. Lehet ezt bün­tetlenül hagyni? Nem kí­mélték a kultúrházat, az is- -kolát, az üzleteket és az italboltot sem. Az ablako­kat már lenjiosták. A két autóbuszt úgy bemeszelték, hogy még a balesetmentes közlekedést is' akadályoz­ták. Lekenték a lámpákat, az ablakait és a rendszám- táblát, de még az útirány­táblát is... Ä fiatalok egy része nagyobb huligán, mint a városiak... Van egy klubjuk, ahol kártyáznak és meg nem engedhető módon viselkednek, ott tervezték ki a meszelést is... (Ezt követően nyomdafestéket nem tűrő mondat követke­zik, melynek közzétételétől eltekintünk.) Kérjük intéz­kedésüket: 9 Kovács Sándor T innye A TÉNYEK Rögzítsük újból a tényeket. Mi is történt azon a napon? Luca-napi hagyomány Tiny- nyén, hogy minden évben de­cember 12-én a fiatalabbak vé­gigjárják a falut, bekenik a házak falát, kapukat. Az idén azonban komolyabb! dolog tör­tént. A klubest után néhányan — meszesvödrökkel felszerel­ve — ismét elindultak. Beken­ték a MÁVAUT-autobuszt is, amelynek tisztítása nem kis munkába került. A MÁVAUT feljelentése nyomán a Luca- napi ügynek rendőrségi folyta­tása lett; Mi most nem is ezzel akarunk foglalkozni. Hiszen a tínnyei ifjúsági klubnak csak­nem negyven tagja van, s né­hány fiatal felelőtlensége miatt nem lehet valamennyiüket megbélyegezni. Hangsúlyoz­zuk: nem szerecsenmosdatás- ról van itt szó. Akik többek között az autóbuszt is bemá­solták, felelni fognak. Nem is róluk beszélünk most. Hanem a többiefcről... Simon Jánossal, a KISZ bu­dai járási bizottságának titká­rával ellátogattunk Tinnyére, az ifjúsági klubba. Nem előre megrendezett klubestre, ha­nem váratlanul, bejelentés nélkül mentünk a helyszínre. Nyílt vitára, őszinte vélemé­nyekre számítottunk, nem is csalódtunk... NYÍLT TÁRGYALÁS Földszintes épület a tinnyei művelődési ház. Egyik szobá­jában halkan szól a lemezját­szó. Modern bútorok, kényel­mes fotelek, bár a terem egy kissé szűknek tűnik. Mire a ■klubest elkezdődik, huszonötén lehetnek. Hét órakor elhallgat a zene. Simon János felolvassa a fent említett levelet. Aztán így szól: — Arra kérlek benneteket, őszintén mondjátok el a véle­ményeteket az üggyel kapcso­latban ... Kíváncsiak lennénk, ti hogyan ítélitek meg néhány társatok felelőtlen cselekede­tét... Néhány pillanatnyi néma csend. Nehezen emeli fel ke­zét az első hozzászóló. Polczer Ibolya KISZ-titkár sokáig ma­ga elé néz. Látszik rajta, ke­resi a szavakat. — Butaság volt, az biztos. Mindnyájan így ítéljük meg. De amikor elindultak, még nem tudhattuk, hogy ez fog kisülni az egészből... — Ez ma már nem ment­ség ... — Lehet... Persze, a falu­ban most azt mondják, hogy „megint a klubosok”... nekem ez fáj a legjobban. Petruska Anna kér szót: — Az idősebbek különben sem nézik jó szemmel klubunkat. Ezzel a mostani üggyel újra „feladtuk a labdát”. Igen, a fiúk néha kártyáznak is, és közben szól a lemezjátszó. Ez, szerintem, nem bűn. De nem­csak ebből áll a mi progra­munk ... Krekó Ilona kipirult arccal; kicsit felhevülve bizonyítja igazát: — Miért csak ilyen esetben beszelnek itt rólunk? Csinál­tunk mi jó néhány olyan dol­got is, amivel azért nyugodtan dicsekedhetünk... „ Varga László, az iskola, va­lamint a művelődési ház igaz­gatója, s egyben az ifjúsági klub vezetője. Középkorú fér­fi. A vita kezdete óta izgatot­tan figyeli a fiatalok hozzá­szólásait, s most már ő sem állja meg szó nélkül. — Minden kedden, csütörtö­kön és szombaton — klubna­pokon — itt találkozom a fia­talokkal Nagy részüket egé­szen kisgyerekkoruk óta isme­rem. Ezt csak azért mondom, mert igészen biztosan köze­lebbi kapcsolatban állok ve­lük, mint azok közül sokan, akik most szidják őket. Én sem akarom menteni a rend­bontókat. Felelőtlen dolog volt. A kárt meg kell téríteni. De azért tudni kell néhány más dolgot is... — Éspedig? — Ha valamilyen kulturális esemény van a faluban, rend­szerint „a klubosok” állítják össze, s adják elu az irodalmi műsort. Az ismeretterjesztő előadásokat is ők hallgatják végig rendszeresen. Színházlá­togatást terveznek, s a máso­dik félévi munkatervet is meg tudom mutatni, számos érde­kes programunk lesz: „A bio­lógia forradalma” című elő­adássorozat vagy a „Miért szép?”-sorozat, verseket elem­zőnk majd. Még egyszer hang­súlyozom: nem védem a rend­bontókat. De néhány ember fe­lelőtlensége miatt nem lehet „fekete bárány” egy egész kö­zösség ... UTÓSZÓ Ennek a közösségnek most azt kell bebizonyítania „kife­le”, a rájuk rossz szemmel né­ző embereknek, hogy az a bi­zonyos meszelés nem jellemző r: 'ük. Elsősorban magukban keressék a hibát — hiszen az elkövetők is közülük kerültek ki — s kevesebb rosszindulatot tételezzenek fel az idősebbek ről. Szerettünk volna néhány szót váltani a levél írójával is. Csupán egy kérdéssel zavartuk volna: ő például, személy sze­rint, mit tett azért, hogy a „fia­talok egy része ne legyen na­gyobb huligán, mint a váro­siak?” Sajnos, erre nem kerül­hetett sor. Kovács’ Sándor ne­vű embert ugyanis senki nem ismer Tinnyén __ Fa lus Gábor Jelentkezés az iparművészeti Főiskolára Az Iparművészeti Főiskola az 1971—72-es tanévre szóló, felvételi vizsga első szakaszát: a tavaszi szünetben Budapes-, ten, Pécsett és Szegeden bo­nyolítja le. A jelentkezést az Iparművészeti Főiskpláfa, Bp. XII. kerület, Zugligeti út 11—4 25., 1971. március 20-ig kell benyújtani. A határidőre be-i érkezett jelentkezések alap-t ján a főiskola minden pályá-i zöt értesít arról, hogy a fel-i vételi vizsgába mikor és holt jelenjen meg. A felvételi je-t lentkezésről a Művelődési, Közlöny 1971. március 5-én. megjelenő száma részletes tá­jékoztatást ad. i GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI xin. Az akadémia végzős növen­dékeinek 1914. május 31-én osztották ki a diplomát. Beyer Gizella a Nőuralom című Arisztophanész-komédia egyik főszerepében vizsgázott A vizsga újabb sikert hozott. „Nagyon bájos, meleg szavú és igaz érzésű színésznő” — írta a Budapesti Napló. Friss pecsét az akadémiai diplomán, nemzeti színházi szerződés, jegygyűrű az ujjon, elismerő kritikák a papa fiók­jában — és a sors külön jutal­maként még az irigyek csődje is. Hősnőnk körül fényben volt minden. Aztán még két gyönyörű hó­nap. Június, július. Nagy sé­ták, karöltve kóborlások Vajda Ducival. Űj Kapcsolatok, ba­rátságok. Roszt Károly dorogi mérnök, a papa barátja bele­szeret Duci unokahúgába, Vaj­da Ilonkába. Sok vidám dél­után négyesben, ha'dkirándu- lás a Dunán, Sztrakoniczky Karel okos, hűséges levelei Szliácsról, ahol a nyarat tölti. És ekkor egyszerre sötét lett. Augusztus elején kitört a világháború. Nem kétségbeeséssel tört ki, hanem katonazenével. A K.u.K.-idők rezesbandái bécsi valcerek helyett indulókat ját­szanak. Budapest falait egy éj­szaka alatt kitapétázzák a há­borús plakátok. Az utcákon za­jos hangulatkeltés folyik. Van ingyen ital, kortesnóta, kokár­da és piros-fehér-zöld toll a sapka mellé. Egy vágóhíd-tu- lajdonos „Éljen a haza!” fel­iratú jelvényeket kezd gyárta­ni, s napok alatt vagyont sze­rez. Körös-körül a sovinizmus újságpapírtüzei lobognak. Jó­zsef főherceg pedig kiáll vár­béli palotájának kivilágított erkélyére, s ezt mondja: „Kar­dunkat kihúztuk. Holnap me­gyek a harcmezőre, ha kell, meghalni a hazáért!” De a főherceg csak látogató­ba megy a hátsó vonalba. Ha­nem mennek előre helyette az újoncok, önkéntesek, tartalé­kosok, beláthatatlan hosszú sorban; holnap is, holnapután is s még négy álló évig. Gizinek felocsúdni sincs ide­je, már egyedül találja magát. Ez az a korszak, amikor a színésznő sorsa sarkalatos el­lentmondásba kerül összes sze­repével, amit eddig eljátszott; a sors rázúduló nehézségeit egyéni kedvességgel, bájjal, női praktikákkal többé se el­hárítani, se megkörnyékezni nem lehet; de nincs is kinek játszania; a világ, amelyet oly barátságossá és kezessé tett maga körül, egyszeriben ki­ürül. A léleknek egyelőre a sa­ját tartalékaiból kell táplál­koznia. Az egyéniség, amely eddig színjátszó felszínét mu­tatta, mélységeiben is látható­vá lesz. S a jellem most kap­ja meg azt a súlyos terhelést, amelyet egyetlen művész sem nélkülözhet. A Kálvin téri ká­véház végképp tönkrement, a pavilonépület dobra került, és a család csak Gizi keresetében reménykedik; Beyer Rudi, Vajda Ödön,« Sztrakoniczky Karel, Csipkay meg a többi kedves fiú különböző katonai táborokban vagy a fronton van. Hiába. A lelket ily ne­héz időkben csak a saját gyön- gesége melegítheti át: az itt­hon maradiakért, hogy ne tör­ténjen bajuk, s az eltávozottá­Scampolo—Neoton 452:120 KEXÉKNEK SIKERÜLT... Kertész­karikatúrák Naponta többszáz nézője van Kertész László — a lapunkból is jól ismert —, karikaturista kiállí­tásának. A nagy nézőszámot könnyű megmagyarázni: a tárlat a budapesti Május 1. moziban látható, ahol naponta hat elő­adást tartanak. Mindenképpen szerencsés volt hát a helyszín kiválasztása, de a bemutatott huszonnyolc mü önmagában is megérdemli a figyelmet. Szándékosan irtunk művet és nem karikatúrát — annak elle­nére, hogy a szerző maga így nevezi müveit —, mert karikatú­rákkal a sző köznapi értelmében nem találkoztunk. A huszonnyolc szines rajzot — ha mindenkép­pen valamilyen esztétikai kate­gória keretei közé keUene szo­rítanunk — legszívesebben lírai- morbid-groteszkeknek nevez­nénk. Nem karikatúra, mert bár a lényegest, a jellegzetest adja, nem fakaszt harsány hahotázás- ra, legfeljebb csöndes mosolyra késztet. Arany János-i értelem­ben vett humor ez, melyben ro­kon és egyivású a tragikum és a fintor, s mindezt a legtöbb eset­ben valami rejtett líra lengi kö­rül. Am ez a líra sem az érze­lemre, hanem az értelemre hat. Rangsort lehetne fölállítani a bemutatott huszonrfyolc rajz kö­zött, ám felesleges, mert a ki­állított művek éppen összessé­gükben mutatják híven Kertész egyéniségét. Ezt az egyéniséget hangsúlyozni keU, mert művei mindenki másétól megkülönböz­tethetőek. S ennél nagyobb di­cséretet egy művészről — aki néha szokatlan eszközökkel bár, de egyértelműleg a haladást, a magunk megismerését szolgálja müveivel —, voltaképpen nem is lehet mondani. (bruckner) — Az iskolái és az iskolán kívüli esztétikai nevelésről tart ma előadást Vácott, dél­után 5 órai kezdettel a fegy­veres erők klubjában Varga András tanár. — A múlt év eredményeit értékelték, valamint megha­tározták az ez évi tenniva­lókat tegnap délelőtt a Szik­lai Sándor megyei klubta­nács ülésén. kért, hogy melőbb hazatérje­nek. A fiatal színésznő eddig a másoktól kihízelgett szeretetet pazarolta szét. De most a ma­ga érzelmi raktárát kell meg­nyitnia. Valami szűkölő, tenni kész aggodalom ébred benne p család iránt: újra összeterelni őket, együtt tartani, és felelős­séget vállalni értük! S úgy ér­zi, ez a feladat csakis őrá vár. Közben pedig jön a tábori posta. Sztrakoniczky Karel rend­szeresen ír. „Katona vagyok, háború van, és bizonyára el fogok esni. Kí­váncsi vagyok, hogyan? Lehet, hogy egy gplyót kapok egyene­sen a szívemen keresztül, le­het, hogy egy gránát elviszi a fejemet, yagy az is lehet, hogy megfagyok. Mindegy, megígé­rem magának, hogy minden­esetre magára fogok gondolni az utolsó pillanatban...” És ez a pillanat hamarosan elérkezik. Mert a háború úgy fut szét a térképen, mint tinta az ita­tóspapíron. Szétfut, kinyújtja gyors csápjait, aztán megme­revedik. A kontinens föl van ásva. A Balti-tengertől Romá­niáig hatalmas lövészárok- rendszerék húzódnak. Ismerőseink közül először Mikovényi Attila pusztul el; s nem is a fronton, bádog dies­Naigy sikere van. a Corvin moziban hétről hétré sorra ke­rülő beat-koncerbeknek. A „Száz perc beat” műsorában neves együttesek lépnek a kö­zönség elé — s a vastaps rit­kán marad el. Az egyre nép­szerűbb Scampolo-együttes január 17-én Neotonékkal ví­vott nem hivatalos gitárpárbajt. A koncert érdekessége az volt, hogy a műsor utáni a közönség szavazhatott: melyik együttes tetszett jobban. Nos, ez alka­lommal 452:120 arányban Scampőlóék bizonyultak jobb­nak. A nagy sikerre való te­kintettel február 21-én — ugyancsak a Corvin moziban — a Scampotó-együttes az új­jáalakult Echóval lép a közön­ség élé. Szerkesztőségünkben járt Jencsók Antal, a Scampoló- együttes basszgitarosa. — Nemrégiben Nagykátán vendégszerepeltünk —• rend­kívül hálás közönség előtt. Arai a „Száz perc beat” prog­ramot Életi: a legnagyobb si­kerrel saját számainkat ját­szottuk. Ezek közül is kiemel­kedett Merczel—Faragó szer­zeménye, melynek címe: - Pá­rizsi udvar. Ez a szám a tava­lyi ' „Halló” műsorában már szerepéit. — Höl játszanak állandóan? — Csak egy nyilvános klu­bunk van — a komáromi és az Eötvös zártkörű —: minden csütörtökön este 6-tól 10-ig az I. kerület Bem rakpart 6. szám alatt. Most jól együtt va­gyunk és szeretnénk továbbra is jói zenélni. A Magyar Hang­fénnyel a homloka körül, ha­nem magánhalottként, spa­nyolnáthában. Ö az egyik leg­első áldozat. Majd Sztrakoniczky Károly jóslata válik be. Katonabajtársa 1915. július 5-én kelt levelezőlapján már csak a halálhírét közli. Gizit ékkor éri életében a legkeményebb ütés. A szíve fö­lött? Nem. De a szíve tájékán mindenesetre. Most újra elol­vassa Karel leveleit. Aztán sor­ra megszámozza őket, és a cso­magot átköti egy rózsaszín sza­laggal. A Nemzeti Színház 1915. ja­nuár 28-án, féléves szünet után, mégis megkezdte csonka évadját Az igazgatóság gyér bevétel­re számított. De másképp tör­tént Igaz, inkább a barátság­talan történelmi éghajlat ver­te be a közönséget a színház­ba. A viszontagságoktól el­zsibbadt emberek kissé meg akarták mozgatni szellemi tag­jaikat. Persze, főleg a könnyű üdülést keresték. De Tóth Im­rét dicséri, hogy a Nemzeti a háborús időkben sem szállítot­ta le műsorát a gond- és gon- dolattalan népszórakoztatás szintjére. (Folytatjuk) lemezgyártó Vállalat január— februári újdonságlistáján kitűnő lemezeket találunk. A boltokba került már Beetho­ven István királya, együtt az Athén romjaival. Gabos Gábor zongoraJlemezén ' C. Frank Szimfonikus variációi mellett Sz. Rahmanyinov zongoraver- Sienyét találjuk. A két későro­mantikus zongoraművet tech­nikailag kitűnően sikerült le­mezen tolmácsolja a kiváló pianista. Most kerültek a hang- lemezboltokba a IX. budapesti nemzetközi zenei verseny győzteseinek lemezei is. Még két komoly zenei lemezről (mindkettő Melódia felvétel) adunk hírt, az egyiken Brahms B-moll zongoraversenye van, a másikon pedig Bach zon­goraversenyei (mind a hat) — az előadó Vanno Devetzi. Most került a a hanglemezboltokba a dzsessz antológia legújabb lemeze is. A könnyűzenei újdonság természetesen az újonnan megjelent Koós János nagy­lemez: Gulliver és a hat törpe. A januári listán szerepel még a Füttyös Pepi (Echo), a Ne sírjatok lányok, és a Júliára várunk (Illés), valamint Tolcs- vayék és a Trió előadásában az Aki elment, és a Nálunk. Rövidesen a boltokba kerül az olyan nehezen készült Kex- kislemez is. (Talán emlékez­nek olvasóink, még a tél ele­jén írtuk meg, hogy az együtt tes a lámpaláz miatt csak hosz- szas próbálkozás után tudott szalagra játszani.) Március ele­jén egyébként nagy örömben lesz részük az Illés-rajongók- nak, hiszen nagylemezük ke­rül a piacra. A Metró együttes vezetője telefonált szerkesztőségünkbe: az együttes — hírünkkel" "el­lentétben — nem bomlott fel, továbbra is együtt zenélnek. Szokásos sorsolásunkon Szandbancs János (Dunakeszi. Vasvári Pál u. 6.), Czekh IAszlóné (Százhalombatta, La­kótelep, 7. ép., II/2.), valamint Kálmán Margit (Káva, Hunya­di út 11.) nyert hanglemezt. Slágerlistánk pedig a következő: Művészlemezek: I. (2) Liszt—Pa­ganini: La Campanella. 2. (—) Bar­tók: Cantata Profana. 3. (5) Ko­dály: Háry János. 4. (—) Beetho­ven: Für Elise. 5. (1) Bach: Orgo­naművek. Tánclemezeb: L (4) Kócos ördö­gök (Metró). 2. (1) Kégli-dal (Il­lés). 3. (7) Ment az utcán hazafe­lé (Neoton). 4. (10) Olyan szépen mosolygott (Omega). S. (—) Csinn- bumm cirkusz (Hungária). 6. (9) És közben szólt a colt (Neoton). 7. (—) Ülök a hóban (Omega). 8. (6) Fiittyös Pepi (Echo). 9. (—) Családi vacsora a Kovacsovicsék- nál (Koós János). 10. (2) Az utcán, a téren (Omega). Sunyó — Falus — Tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba vagy ragassza levelezőlap­ra „Kedvenc lemezem** szelvé­nyünket és ügy küldje be szer­kesztőségünkbe: Pest megyei Hír­lap (Budapest Vin., Somogyi B. u. 6.). A borítékra ne feledje el felírni: „Kedvenc lemezem”. Szava­zóink között minden héten három hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándé­kát. \ \ á Iphigénia Szophoklész Iphigeniájából színes tv-játék készül. Horváth Jenő ren­dezi, címszereplő: Béres Ilona, ve­zető operatőr: — Szilágyi Virgil. A képen: Gyöngyössy Kata­lin, Moór Mariann.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom