Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-16 / 39. szám

6 rtt 3i megyei kKítUxp 1971. FEBRUÁR 16., KEDD Öngól Nem azért mondom, mert én is itt dolgozom, de mindig tud­tam, hogy lapunk tárgyilagos sajtóorgánum. Körültekintő, el­fogulatlan és mielőtt állást fog­lal egy kérdésben, megvizsgál­ja minden oldalát. Bizonyítékot parancsolnak? Tessék megnézni a lap február 14-i, vasárnapi számat. A ha­todik oldalon fej beverő szám­adatokkal alátámasztott, meg­győző érvelés olvasható az al­koholizmus terjedése ellen. ,,Tíz milliárd alkoholra. Emel­kedett az egy főre jutó alko­holfogyasztás”. Kis ország va­gyunk — de sokat iszunk. (Ez nincs a cikkben, ezt én mon­dom.) „A testi sértések és em- , berölések nyolcvan százalékát Ittasan követték el”. És így to­vább ... Ezt olvashatjuk a hatodik ol­dalon. Csakhogy — mi nem va­gyunk híve a féligazságoknak. Audiatur et altera pars — hall- gatiassék meg a másik oldal is! — erre tanítottak bennünket a rómaiak. Ez esetben mi a másik ol­dal? A hetedik. Ezen ugyanis helyt adtunk — a kontrának is. Emelkedik az alkoholfogyasztás honunkban? Akkor nem árt megismerni a bortárolás korszerű eszközeit! Lehet, hogy maradi őseink be­érték a gönci átalagban tárolt, enyhén bükkfaízű szamorodni­val, a mai kor embere már igényesebb: csakis a cement­hordókban vagy fémtartályok­ban dajkált, „üde, fiatalos ízű borokra” esküszik. Mentői üdébb, annál tartósabb a deli­rium. Akit még ez sem győz meg tájékoztatásunk sokoldalúságá­ról, az olvassa el harmadik cikkünket, a lap ugyancsak he­tedik oldalán. Ebből megtud­hatja, hogy a bor lassanként okosabb lesz, mint aki vedeli, mert „a magas cukorfokú tállyai és tolcsvai borokat ne­mes penésszel bevont falú pin­cészetekben iskolázzák to­vább”. Nem ismerem ezeket a nagy- műveltségű, iskolázott borokat. Lehet, hogy ezektől már nem is illik négykézláb járni? Nem tudom. De egyet tudok: olykor nem árt, ha hagyjuk, hogy az érem másik oldalát bevonja — a ne­mes penész.. • Nyiri Éva — Diósdon, a Magyar Gördülőcsapágy Művek gyáregységében korszerűsí­tették a Churchill típusú vállköszörűgépet. A kedvező tapasztalatók alapján tipi­zált automatikai elemek be­építésével megkezdték már a második berendezés mo­dernizálását is. 30 ezer tonna Cementtervek - cementgondok ÚJ MUNKÁSSZÁLLÓT KAP A DCM Vác nemcsak a DCM miatt került összeköttetésbe a ce­mentiparral — itt van az or­szágos irányító szerv, a Ce­ment és Mészművek vezér- igazgatósága. Innen irányítják a lábatlani, a hejőcsabai, a selypi s más gyárakat: ez a hazai cementipar centruma. Végh József vezérigazgató múlt év végi tájékoztatójá­ban elmondta, hogy 1969 óta nem tudtak megfelelni azok­nak a követelményeknek, amelyeket a népgazdaság ve­lük szemben támaszt. Ez nem róható fel kizárólag a válla­lat hibájának. A cementipar fejlődési üteme nem tudott lépést tartani az egész ipar, ezen belül is elsősorban az építőipar fejlődésével. A vezérigazgató derűlátó. A cementipar előtt nagy jövő áll. 1972-től 1976-ig minden évben két, egyen­ként 1—1,5 millió tonnás “j gyár lép működésbe. 1971 a IV. ötéves terv első esztendeje. Lakóházak, isko­lák, gyárak és kórházak sora várja a nélkülözhetetlen épí­tőanyagot. Megmarad-e a vecsési gimnázium? A feltételeket társadalmi összefogással lehet biztosítani Február 5-i számunkban kö­zölték Fekete Gizella olvasó­juk levelét Mi lesz a vecsési gimnáziummal címmel. A le­vélben feltett kérdésekre az alábbi tájékoztatást adjuk: A vecsési gimnázium az 1971 —72 tanévre is nyitva áll a jelentkezők előtt. Az elmúlt években évről évre a kis lét­számú jelentkezések miatt me­rült fel esetleges megszünteté­sének gondolata. Ha a most következő tanévre szólóan ele­gendően kérik felvételüket, ak­kor természetesen ismét indul I. osztály. Osztályunk megvizs­gálja annak lehetőségét, htfgy a német nemzetiségi nyelv ok­tatását második idegen nyelv­ként bevezessék az iskolában. Az iskola hosszabb távon versenyképes működéséhez a jelenleg még nagyon hiányos és szegényes feltételeken keil javítanunk, amit elsősorban a helyi tanács és a nagyközség egyéb társadalmi erőinek moz- gósításávai lehet biztosítani. Egyetértünk a levél írójával abban, hogy a gimnázium a nagyközség kulturális életének lényeges gazdagító eleme, fon­tos tényezője — annál is in­kább, mivel tanulóinak döntő többsége vecsési lakosok gyer­meke. Reméljük, hogy az itt kö­zöltek megnyugtató választ adnak a vecsésiek kérdésére. Hargitai Károly osztályvezető Pest megyei Tanács művelődési osztálya ZART KAPUKAT DÖNGETÜNK? Autóbuszjáratot a Cifrakertbe! „Hiába döngetünk kaput, falat” — a KPM illetékes ősz­A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT felvételre keres: épületgépész-mérnököt, épületgépész-technikusokat, építőipari technikusokat, elektroipari technikust, műszaki végzettséggel rendelkező, gyakorlott építőipari előkalkulátort. Jelentkezni lehet; Budapest XXI., Kiss János altb. utca 19—21. Személyzeti osztály. Sürgős belépésre keresünk: ■ gépészmérnököt ■ technológust ■ technikust ■ gyártmányszerkesztőt ■ gyártmányfejlesztőt FÓVÁROSI GÁZKÉSZÜLÉKGYÁRTÓ VÁLLALAT Budapest XIII., Révész utca 27/31. A váci központ 2 millió 950 ezer tonnára tervezte az idei cementtermelést. Ez 200 ezer tonnával jelent többet az elő­ző évinél. Ezt a többletet jó­részt a váci gyár, a DCM új, negyedik kemencevonala ad­ja. Égetettmészből 487 ezer tonnát irányoztak elő. Az el­múlt évhez képest jelentkező, mintegy 50 ezer tonna termelés­növekedést a váci mész- üzem adja. Nem kis gondot jelent a munkáslétszám biztosítása. A váci gyár a város és környé­kének munkaerő-kutatása mellett, a nógrádi községek­ből várja az új munkásokat. A váci. gyár korszerű új mun­kásszállót kap. Papp Rezső Sártenger A szegedi szénhidrogén-medence hazánk legmélyebben fekvő terü­lete alatt húzódik. Az olvadás után sártenger veszi körül a fúrótornyokat, amelyekhez csak emberfeletti küzdelemmel tudják bevinni a szükséges eszközö­ket, munkagépeket. A tályán, Nagykőrös nem kap rendszeres autóbuszjáratot központjából a Ceglédi útra — ahol a Cifrákért és a kon­zervgyár kettes telepe van. Arra hivatkoztak, hogy nincs elég kocsi, amellett kicsi az érdeklődés, reális alapja tehát nincs a kívánságnak. Azóta fölépült a Toldi Mik­lós Élelmiszeripari Szakközép­iskola, ahol ősszel közel ezer diák kezdi meg tanulmányait. (Jelenleg 710 tanulója van az intézetnek. Hozzá kell számí­tani a 230 tagú tanári és ad­minisztratív kart is.) Sok diák Kecsikemétről, a környékről jár be, és bizony nemegyszer elkésik az oktatásról, mert a Város központjától gyalog kell folytatnia útját a Ceglédi út végén levő iskoláig. A város lakosságának igénye tehát idő­szerű marad a rendszeres buszjáratra, amellyel arra Is lehetőség nyílna, hogy a ceg­lédi gyermekek és felnőttek kihasználhassák a Cifrákért adta pihenési és szórakozási lehetőségeket. Reméljük, ezek után a meg­ismételt kérelem végre meg­hallgatásra és méltánylásra talál. (t. p.) Kőműveseket, kőműves segédmunkásokat, kubikosokat KERESÜNK budapesti állandó munkára Jelentkezés: az Április 4. Ktsz munkaügyi osztályán, Budapest Vili., Auróra u. 23. sz. alatt. z öregasszony egy gyékényszatyor­ban kivitt vagy tíz kiló körtét a piacra eladni. Pénteken jó piacok szoktak lenni. A körték szépek voltak, a kertjében termettek, s bár sok volt a gyümölcs a piacon, az övét elég jól vásárolták. Az öregasszony tíz óra után kezdte rosz- szul érezni magát. — Te Pista, nem jól vagyok, legyen már gondod erre a pár darabra, elmegyek az or­voshoz ... —- Menjen csak nyugodtan! A rendelőben sokan voltak. — Rosszul van a Juli néni — mondták, és beengedték soron kívül. Az orvos megmérte a vérnyomását, beadott egy injekciót és felírt valami tablettát. Há­romszor egyet, evés után. A gyógyszertár után. hirtelen, nagy gyenge­ség fogta el, elszürkült körülötte a világ, meggörnyedt, a falnak támaszkodott. Ha nincs a fal, elesik. Aztán a háztartási bolt sarkánál össze­esett. — Rosszul Tett a Juli néni! — kiabálták az asszonyok. — Menjen már valaki el a Szabó Pistáért, jöjjön azonnal! A piac közel volt, hamar jött Szabó Pista. — Mi az isten történt magával Juli néni! — Felrakta a kerékpár vázára és hazatolta. A kaputól ölben vitte be a szobába, és betet­te az ágyba ruhástul, mindenestül. A duny­hát is ráterítette, mert rázta az öregasszonyt a hideg. Ahogy lélegzethez jutott, megtörölte izza- ‘ dó homlokát, és egy nagyot káromkodott. Csúnyaszájú ember volt, ő szokta' megmet- szeni és megpermetezni a kertben a fákat. Fizetségért persze. — Nézek miár valakit, aki levetkőzteti, meg rendbeteszi magát. — Gaiambosnéra gondolt, az ért az ápoláshoz. Két évig ápol­ta az anyját, tudja ezt mindenki. Galambosáé otthon volt, szerencsére, ré­pát pucolt. — Jézus isten! Ki hitte volna... — Menet közben törölte bele kötényébe a kezét. — ... egy ilyen szikár öregasszony ... A szikár öregasszony nehezen szedte a le­vegőt, lázrózsák ültek az arcán és mereven nézte a mennyezetet Levetkőztették, lehúz­ták a cipőit, fejéről a barna kendőt, a ru­hával nehezen boldogultak. — Jól sejtettem — bólintott a szomszéd- asszony. — Juli nénit megütötte a guta. Az anyám is így járt. Két évig ápoltam ... Ahogy húzták le róla a ruhát, Juli néni bal keze és bal lába úgy hullott le, mint a fada­rab. — A guta? ' — Hát nem látja! Rohanjon el azonnal az orvosért. Meg a fiának is adjon fel egy táv­iratot! Pista elrohant. Helyette azonban jött két másik asszony. Hallották, hogy mi történt, s jöttek megnézni a Juli nénit. •— Hát ezen nem sok néznivaló van, lassan már a szeme is felakad. — Sósborszeszt kell az orra alá dugni! — Vi'zesruhát a homlokára! — Ecetet. Hol az ecet... Mindenki jó tanácsot adott és mindenki se­gített. Az a három újabb asszony is, aki ha­zafelé a piacról benézett egy percre. — Ki hitte volna __ — Sose volt beteg ... — Az én anyám is így járt. Két évig, két teljes évig ápoltam. — Tejet kéne a szájába tölteni... Tárva-nyitva hagyták a szoba ajtaját, a konyha ajtaját, a kamra ajtaját, ki-be jártak, keresték a gyógyírt az asszonynépek. . — Cukor, meg teafű van-e valahol Juli néni? — Juli néni nehezen kapott levegőt. Kissné legymtett, ment a konyhába cukrot és teafüvet keresni. A konyhaszekrény fiók­jában két asszony citrom, kiskanál után ku­tatott. — Juli néni, ezt a lábost elviszem, jó kis húslevest hozok benne... — Hogy Juli néni erre sem válaszolt, Kerekesné a többiek felé hozzátette: — Az kell Ilyenkor a betegnek. — És elvitte a literes, krémszínű zománco­zott lábost. Horváth Rózsi a virágos, füles új tállal — s benne tojásokkal — ment ki az ajtón. Jó éjszakát! — Olyan madártej lesz ebből Juli néni, hogy csárdást táncol, ha megissza! — Ezt a bőrtáskát meg kisszáket tőlem kapta ajándékba — magyarázta Galambosaié­nak egy alacsony, kövér asszony —, elvi­szem addig, míg rendbejön, mert még — s ezt súgta — ellopja valaki ... Galambosné látta, hogy mi megy kint, s nem tudta mit csináljon. Állt a beteg ágyá­nál és fogta a pulzusát. — Már nem nyitja ki a szemét — búcsú­zott, karja alatt a kávédarálóval egy tanyasi asszony. Galambosné két évig ápolta az anyját. — Alszik — mondta határozottan. — Nagy a zaj. Nem hagyják pihenni. A ház előtt megállt az orvos autója — Csend! — kiáltotta valaki. Elhalkult, le­csöndesült a nyüzsgés. Becsukta a szobaajtót s hosszan vizsgálta az öregasszonyt. Injekciót adott neki. 1 — Csoda lesz, ha él még két órát — mond­ta és elment. — Szegény — mondták az asszonyok. — Dolgos volt egész életében. — Ki hitte volna... — Élhetett volna még sokáig... Szabó Pista ahogy megjött és meghallotta, hogy mi a kilátás, elkáromkoefta magát. Állt az ágy végénél és sokáig nézie az öregasz- szonyt. Juli néni kinyitotta a szemét, sutto­gott valamit. Nem értették. Szabó Pista fölé- hajolt. — Hangosabban mondja! — ... a fiam... — Meglesz a fia, ne féljen! Eddig már megkapta a táviratot. Estére ideér! Nem válaszolt. — Alszik — mondta határozottan Galam- bosná. Sóhajtott, lerogyobt az ágy melletti székre. Mindenki látta, milyen kimerült — Nem is annyira fizikailag — magyarázta —, mint inkább lelkileg ... Szabó Pista két asszonnyal kihúzódott a konyhába, suttogtak valamit, aztán a két asszony is elment Csend lett. — Tudja Pista, lelkileg, lelkileg meríti ki az embert — magyarázta Galambosné. Kö­rülnézett a szobában. A szekrónyajtó nyitva volt, felállt, odament. — Volt egy vadonatúj ágyhuzata. Nem lá­tom sehol. A damasztabroszt sem látom. S a három vadonatúj frottírtörülközőt... Sóhajtott, becsukta a szekrényt. Kiment a konyhába, majd — a zajokból ítélve — a kamrába. — A takarékbetétkönyvét sem találom. Pe­dig tudom, hogy volt neki..,. Nem hagvta nyugodni a gondolat, hogy falán az is kézen-közön eltűnt. Kihúzta az éjjeliszekrények fiókjait, átlapozta a levele­ket, megemelte a szekrény tetején a lekvá­rosüvegeket. — Nincs. Hallja Pista, én hazamegyek, va­csorát kell főznöm az uramnak. Mindjárt itthon lesz. Majd átjövök. Addig is, ha vala­mi baj van, csak szóljon ... — Én megvárom a fiát. Kilenckor érkezik egy vonat. Galambosné elment. Szabó Pista felgyúj­totta a villanyt, az asztalhoz ült, szembe az öregasszonnyal. Az aludt, alig észrevehetően emelkedett és süllyedt a dunyha. Aztán Sza­bó Pistát is elnyomta, ott az asztal lapján, az álom. Juli néni fia a kilences vonattal megérke­zett, fél tízre ért a házhoz. — Mi történt, édesanyám? Az öregasszony nem szólt egy szót sem, csak nézte' a fiát. — Na, idefigyelj Karcsi — indult kifelé Szabó Pista —, gyere, kísérj ki és zárd be utánam a kaput. Anyád minden percben meghalhat. Én beszéltem Tóthnéval meg a mellette iáit óval, ők majd megmosdatják és felöltöztetik. Zörgesd fel őket azonnal, bár­mikor is történik a baj. Én megyek, mert alig állok a lábamon. — Jó éjszakát. — Jó éjszakát neked is Karcsi. Deregán Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom