Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

«Sl ME GY '^Miriap 1971. FEBRUAR 3., SZERDA GERGELY SÁNDOR: Egy kubikos halálára 1896. február 3-án született Gergely Sándor. Az alábbi rö­vid írást a jelentős kommu­nista író 75. születési évfor­dulója alkalmából közöljük. Szabó Lajos mezőtúri lakos, földmunkás, három gyermek apja, egy faluvégi düledező viskó s egy kis hizó tulajdono­sa, élt... De várjunk csak még ne beszéljünk a haláláról, hi­szen életében is történt fel­jegyzésre méltó. Szabó Lajos földmunkás 1934-ben c séplési munkával összesen két mázsa búzát kere­sett. Járandósága ugyan több volt, de az uradalom csak két mázsát adott ki, a többiért, másfél mázsáért, pert keUett indítania. Szabó Lajos 1934-ben hat­szor szekerezett Mezőtúrról Pestre. Kubikos módra, persze: nem ült szekérre, hanem — maga előtt tolta a talicskát, és így haladt... Mezőtúr Pesttől majd kétszáz kilométerre van. Visszafelé is ennyi az út. Sza­bó Lajos tehát közel két és fél ezer kilométer gyalogutat tett meg 1934-ben munkáért. S haszontalanul. 1934 végén elbúcsúzott a családapa az asszonytól s a gyerekektől. Két hétre váló munkát szerzett a Körös-gát építésénél. A munkáért ki­lencven fillér órabér járt... volna. Szabó Lajos megcsókolta az. apróságokat, elköszönt felesé­gétől, és Endröd felé gyalo­golt. Másnap este sürgöny verte fel Szábónét. A távirat arról értesítette az asszonyt, hogy férje a gyulai kórházban... haldoklik. Az asszony felkere­kedett, egész éjszakán át gya­logolt, s a fáradtságtól támo­lyogva ért be Gyulára. A kór­házban eszr é’etlenül, hörögve feküdt Sza Lajos. Bal arca cafatokra vo.t verve, alsó és felső ajka feketére pörzsölő- dött. Hátán véres csíkokat szántott valami ismeretien szerszám. Hasát kék dagana­tok borították. Mindkét keze görcsbe meredt, s kék csukló­ján sebes árkok húzódtak. Bo­káját vastag, véres csíkok szántották körül. Szabó Lajos eszméletlenül hörgött, szája habzott. Az ápo­lok azt mondták: mérgezés. Ezért habzik a szája. De a fő­orvos meg a kezelőorvos azt állította, hogy Szabó Lajos ön­gyilkos lett. — Felakasztotta magát az endrődi községházán — mond­ták az asszonynak. — Onnan hozták a csendőrök. Véletlenül Gyulán járt sze­kerével egy mezőtúri gazda. Ez a jó ember hazavitte a hal­doklót az asszonnyal együtt. Szabó Lajos két nap múlva meghalt. Az asszonynak volt tizenöt pengő megtakarított pénze. Ezt elkövetelte tőle temetésért a pap. Harminc pengőt kért Sza­bó Lajos hazaszállításáért a gazda. Az özvegynek nem volt harminc pengője. A nagygazda erre lefoglalta Szabóné viskó­ját. A koporsó meg az egyéb hozzávaló, ami nélkül halott nem kerülhet a földbe — újabb ötven pengőt jelentett. A koporsós tehát lefoglalta Szabó Lajosné hízóját. Szabó Lajosné elvesztette a férjét, a házát és a hízóját. Csak három apró gyermeke maradt meg néhány rozzant bútordarabja. Pontosabban: még egy vagyontárgya lett az asszonynak: megérkezett a hi­vatalos értesítés, amely szerint Szabó Lajos öngyilkossági kí­sérletet követett el, aztán tü­dőgyulladásba esett, ami ha­lálát okozta... Szabó Lajos kubikost kom- munistaröpirat-terjesztés miatt fogták el az endrődi határban a csendőrök. Halála előtt... Szabó Lajos egyszer-egyszer eszméletre tért, és elmondta, hogy a csendőrök kikötötték. Ez okoz­ta a csuklósérüléseket és a kézfej görcsbe merevedését. Bokájára hurkot kötöttek, fel akasztották, fejjel lefelé ló gatva. Bokasérülése így tá­madt. De Szabó nem vallott. Erre a gyomrát s a veséjét verték... A kommunistát vagy a kommunistasággal gyanúsítot­tat minden külön törvényszé­ki tárgyalás nélkül megölhet­tek a csendőrök, s — meg is ölték, nemcsak a Dunántúlon vagy a Hajdúságban, vagy Pesten, hanem íme, Endrődön is, a községházán, ahol előbb megmérgezték, s azután, hogy biztosak legyenek a halálában, felakasztották. Persze, Pesthez képest hát ramaradt falu volt Endrőn. A pesti főkapitányságon néha, ha halálra kínozták a hóhérok a befogott elvtársakat, kidobták őket az utcára. A harmadik emeletről. Endrődön nincs har­madik emelet. Ott földszintes a községháza s a csendőr-lak­tanya. Ezért is olyan kompli­kált az egész ügy, ezért kellett a talpalás, a gyomrozás, a ki kötés után még meg is mér­gezni és felakasztani Szabó Lajost. Lassú léptekkel Magvetés a kunhalmokon A régi falu mellett először a barakkok jelentek meg, az­után felemelkedett a két gyár­óriás, majd szomszédságukban kinőtt a lakótelep. A tavaly járási jogú város címet el­nyert Százhalombatta nyolc­ezer lakosával az ország leg­kisebb városa most... Nap­jainkban mindkét fejlődő nagyvállalat, az olajfinomító s a hőerőmű Is szembekerült a munkaerő-problémával — a környék tartaléka kezd kime­rülni —, s ez méginkább gyor­sítja a lakásépítést. Megkez­dődik a szövetkezeti lakásépí­tés is, de a természetes lét­számnövekedés sem kicsiny: évente száz-százhúsz gyerek születik. 1985-re Százhalom­battán a lakosság száma tizen­nyolc-húszezer főre gyarapo­dik. — Az Ófaluban sokkal pezs­gőbb az élet, mint a város­ban, ahol pedig már nyolc év­vel ezelőtt beköltöztek új ott­honaikba az első lakók! — így a városi tanács művelő­dési csoportjának vezetője, Orbán Sándor. Mielőtt kritizálnánk dicsérjük a szociális, kommu­nális fejlesztést, amely jó ideje párhuzamosan halad a lakás­építéssel. Korszerű üzletek. Szép rendelőintézet. A tágas új iskolába ősszel bevezették a szaktermi oktatást — torna­terme a DKV sportkörét is fogadja délutánonként. Az épülő második általános isko­la összes szakterme mellé kü­lön tanári dolgozó és szertár tartozik majd. S mielőtt rátérnénk, mi minden hiányzik, azaz hogy valóban, szó szerint, minden hiányzik, mert semmi nincsen a városban a kultúrális élet kibontakozásához — soroljuk fel, hogy azért mégis mi min­den van. Könyvtár, művelő­dési ház a most kétezernyolc- száz főnyi, a jövő években öt­ezer főre növekvő építőgárda barakkszállásain. Filmbarát­klub, fotoszakkör, vízisport az erőműben; műszaki, „univer­zális” klubélet, művelődési ház, könyvtár, s általában a művelődésügy nagyvonalú fel­karolása találtatik a kőolajfi­nomítóban; délszláv kör, ifjú­sági klub, könyvtár az úgyne­vezett Ófaluban. De a lakótelepen? Elöljá­róban, érzékeltetőül: Százha­lombatta város művelődési életét mindezidáig egy könyv­táros (ötszáz forintos tisztelet­díjjal) s a községi művelődési ház vezetője (hatszáz forintos tiszteletdíjjal) igazgatta. A két óriás vállalat fejlesz­tése: kiemelt beruházás. A vá­ros fejlesztése; célcsoportos beruházás. Épült, épül szép ütemben lakás, üzlet, rendelő, iskola, bölcsőde. De mi at, ami kihúzható, s ki is hu- zatott, vagy a jövőbe szám­űzetett a tervekből? (S ten­denciájában országosan törlőd­ni fog úgylátszik mindaddig, amíg határozat, rendelet, tör­vény nem születik, szocialista társadalmunkban ötszáz lakás­ra vagy ötezer emberre, külö­nösen az új lakótelepeken, mi­lyen értékű sportlétesítmény, hány négyzetméter park. hány moziférőhely, hány klubszoba valamely művelődési intéz­ményben. hány szobor, dom­bormű, kút, stb. kell, hogy jusson.). Százhalombatta új lakótele­pén nem találunk művelődési házat. Nincs park — bár igaz, tavaly több, mint tízezer fát ültettek el. Nincs egy labdarúgópálya, egy kézi- labdapálya, egy medencés strand — a sportpályát, uszo­dát, parkot, a termelőszövet­kezettől vásárolandó húszhol­das területre tervezik. Igaz, a Duna mentán parcellázás, épít­kezés folytán kialakult egy üdülőövezet —, de közben a partszakasz, mert rossz helyre épült egy móló, iszaposodik. Holott a városépítési költség- vetés két ezreléke műalkotá­sokra fordítandó — szoborral Százhalombattán nem talál­kozni. Nincs mozi —, filmet hetenként egyszer, az étterem­ben vetítenek. Nincs városi könyvtár. A fiatalok Érdre és a fővárosba járnak középisko­lába, Érdre, Szőnybe, Várpalo­tára iparitanuló-iskolába. (A DKV tervezi, hogy épít egy szakközépiskolát). Különféle mozgalmak tá­madnak. Megalakult sok lelkes tag­ból, Ferenczi Illés vb-titkár vezetésével, a Krónikaíró Kör: a „Falum, városom huszonöt éve” megyei, felszabadulási pályázaton, nagy meglepetés­re, második díjat nyertek munkájukkal. Megalakult a Matrica Mú­zeum baráti kör, amely a ne­vét egy Duna-parti, római kori helyőrségtől kapta. De a he­lyi téglagyárnál egy honfogla­láskor előtti, hétrétegű tele­pülés is feltárásra vár, csak­úgy, mint a három megma­radt keltakori temetkezési ha­lom, amelyből egykor száz ta­láltatott. A múzeumbarátok GALSAI PONGRÁC: BAJOR GEI JÁTÉKAI II. Apai nagyapja osztrák báró volt. Anyai nagyapja dalmá- ciai olasz. A Beyer-nagypapa, tökéletes nevén Rudolf von Beyer arc­képéről egy dragonydad hadfi néz ránk. Szigorú arc, sötét köménymag-szemek, sasorr, s a széles pofaszakállal egybe­kefélt, harciasra pödört ba­jusz; a daguerrotypia meste­réről még az eredetinél is ka- tonásabbra retusálva. Ki Jiinné, hogy ez a mar­cona katona egy bohém szép- lélek volt? Világ vándora és művészetrajongó? A flandriai származású család a Berlin melletti Gross-Beerenben szer­zett birtokot (Nagy-Medve: milyen tekintélyt parancsoló már a név is!), Rudolf fiúk Lüttichben tanult, majd ke­nyérkereső gondjai nem lé­vén, beutazta egész Európát. Méghozzá egy ártatlan passzió­tól űzetve. Rudolf von Eeyer szenvedélyes autogram-gyűj­tő volt; s Goethé-től Thacke- ray-ig a kor számos híressé­gét fölkereste, hogy füzetét a nevezetes kezek alá tehesse. Ez a ritka gyűjtemény ké­sőbb elkallódott, míg egy kő- rűgsbergi könyvtáros rá nem bukkant valamelyik családi padláson. Rudolf von Beyer leánya, Maria Schade néven regényt is írt atyja csavargásairól. „Viharfelhők” — áll a regény vésztjósló címlapján. A vihar alatt pedig a magyar 48-at kell érteni. Beyer báró a harmin­cas évek végén az osztrák hadsereg tisztje lett, majd hí­rét hallván Kossuthék, Széc- henyiék mozgalmának, Ma­gyarországra kéredzkedett. Éppen ő maradjon ki ebből az izgalmas csetepatéból? Ami­kor autogram-gyűjteményét Kossuth Bajos kézjegyével is gyarapíthatná? Itt aztán meg­ismerkedett Adelheide von Weiss und Horstenstein báró­nővel, akinek szülei a Bars megyei Zsitva-Üjfalun jegyez­tek birtokot — s érzelmileg most már magyar honosnak vallhatta magát. Az idő moz­galmas volt, a baronessz szép és fiatal, a Weiss-birtokot pe­dig az indigenátus jogán meg lehetett szerezni. Hamarosan egybekeltek. Beyer báró a császári hata­lom renegátjai közé állt, az Aulich Lajosok, Lachmer Györgyök, Westenburg Káro- lyok sorába, akiknek a ma­gyar forradalom sikere sze­mélyes ügyükké, majd létér­dekükké vált. Az osztrák ne­mesből dunántúli magyar föl­desúr lett. A császári ezred- kapiványból pedig honvédka­pitány. Szabad idejét különben mi­tológiai történetek írásával töltötte. A szabadságharc kitörése­kor már Lipótvár parancsnoki tisztében találjuk. Állhatato­san védte a várat s írta drá­mai költeményeit. Mert á tol­lat nem adta oda a szablyá- ért. A harc szüneteiben — ezt Hatvány Lajos árulta el — fölsorakoztatta katonáit a ka­zamatákban, s frissülésül a Fompeiusról szóló színdarab­ját olvasta fel nekik, nagyon hosszú és unalmas párbeszé­dekkel Sajnos, Lipótvár kapi­tulált, mielőtt az utolsó foly­tatás véget ért volna. Beyer bárónak menekülnie kellett. Marcell nevű fia menekülés közben, 1848 telén született. Beyer Marcell kevésbé vi­tézi természet volt az apjá­nál. 0e nem kevésbé nyugta­lan vérű. Gyermekkorát, a család cikázásait követve, út­menti szállásokon, rögtönzött otthonokban töltötte. Később Lüttichben — sok évi hányat­tatás után ide tért vissza a család — bányamérnöki dip­lomát szerzett, német bánya­ipari trösztöknél dolgozott. Aztán neki is eszébe jutott Magyarország. Kossuth orszá­ga, amelyről apja, az egykori magyar szabadságharcos, oly parázs szavakkal beszélt. No’ meg a Weiss bárók, anyai ro­konai, akiktől — lássuk, mi­ből élünk — némi örökséget remélt. Beyer Marcell hazajött hát az idegen országba. Eleinte Nagybányán vállalt mérnöki állást, de nem szen­vedhette a mesterségét, túl kötöttnek találta, unta. Majd Pestre költözött, kis vas- és rézáru boltot nyitott az Erzsé­bet körúton. Üzletében csupa különleges vereteket: régi ko­pogtatókat, oroszlánfejes dí­vány-karikákat, míves kulcso­kat lehetett kapni. Itt is nősült. Apja példáján okulva, elég későn. A századvégi Budapest! Ez a gyorsan terjeszkedő, fél-* balkáni, fél-európai város mi­csoda elegyítő medencéje a különféle nemzetiségeknek; magyarnak, németnek, oszt­ráknak, taljánnak, rácnak: friss vakolatszagú, sötét bér­házaiban, utcáinak lusta ára­mában hányfajta náció él, nyüzsög, szeretkezik, köt há­zasságot és üzletet; idegenek, akik már megérkezésük pil­lanatában otthonosan érzik magukat; asszimilálódnának, de nincs mihez; s ez a sokféle folyadék csak keveredik egy­mással, de nem erjed, nem forr ki semmivé. Beyer Marcell egy Vallenviv Ágnes nevű, dalmác'ai olasz lányt talált magának. Házasságukból három gyer­mek származott. Mariska, a legidősebb 1888- ban született. Rudi, a középső három évvel később. És utol­jára Gizi. (Folytatjuk) köre elérte, hogy a vállalati építkezéseknél gyakran fel­bukkanó leleteket megmen­tik... Létrejött még egy TIT- szervezet is harminckét tag­gal. A városi tanács évente egyelőre száznegyvenhatezer forinttal rendelkezik művelő­dési célra. Ebből az összegből képtelenek produkálni, ellátni a jelentkező városi művelődési igényeknek csak egy hánya­dát is. Szerződést kötöttek te­hát a Dunai Kőolajipari Vál­lalattal, hogy annak Barátság művelődési háza január else­jétől a tanáccsal közös keze­lésbe kerül. (A vállalat öt füg­getlenített művelődési előadót alkalmaz.). A dolgozók általá nos Iskolájának megszervezé­se, lakótelepi pinceklub, váró si könyvtár szerepel a többi között az elképzelésekben. Mindez, bármilyen szépek a szándékok, bármennyire buzog a tettvágy — úgy véljük, kevés. Ha meggondoljuk, hogy csak tizennégy-húsz év közötti fia­talt ezret találunk Százhalom­batta városában... Nappal itt a nagykémény s a csillogó olajfinomító, e gi­gantikus alumíniumegyüttes, este az erőmű fényből szer­kesztett tablója adják meg a város sajátos szépségét. De a lakónegyed sem maradhat egy, bár civilizált, mégis szürke függelék. Színekben, változa­tokban, mozgásban, tárgyi megvalósulásban adja hozzá a magáét, tudatván, itt nem csak termék készül, de em­ber él! Padányi Anna ALBA REGIA A tervezett ütemben épül Székesfehérvár új, reprezenta­tív létesítménye: az Álba Rc- gia-szálló. A százszobás hotel­ban már a belső szakipari munkákon dolgoznak a szere­lők. A korszerű, hátszín te’» épület földszintjén éttermet, eszpresszót és bisztrót rendez­nek be. Az új szálloda építését előreláthatóan október végére fejezi be a Fejér megyei Álla­mi Építőipari Vállalat. Portréfilm Horváth Zoltán rendező irá­nyítja a Magyar Televízióban az Állami Operaház nemzet­közileg ismert kiváló magán­énekeséről készülő portréfilm felvételeit. Az egyórás mű­sorban a televízió nézői cso­korba kötve láthatják és hall­hatják Ágay Karola leghíre­sebb szerepeit. Lemezen a Hétfejű sárkány Február 8: Made in Hungary Nem hirdették, mégis sokan megtudták, hogy az Illés- együttes visszatért régi ott­honába, a Várba. Vasárnap játszottak Szörényi Leven- téék hosszú idő után először az egyetemi kollégiumban, 1100 kíváncsi hallgató előtt. Ötvös Pál főrendezőtől tud­tuk meg, hogy a népszerű együttes ezentúl minden hé­ten vasárnap este hattól ki­lencig játszik kétszer 50 per­cet — csak klubtagoknak. — És ki lehet klubtag? — Egyrészt azok, akiknek a szombati Nautilus rendezvé­nyekre van tagságija és aki február 9-én vagy 10-én el­jön hozzánk az igazolványért. Nem kell külön igazolvány azoknak, akik bármilyen dip­lomát szereztek, hiszen ez egyetemi klub. Ugyancsak tagsági nélkül jöhetnek a ren­dezvényekre a tizenhat éven felüli lányok is. Ami Illésék másik klubját illeti: á Fővárosi Művelődési Házban is fellépnek már. Az újdonság itt az, hogy a klub­vezető szerepét Bródy János tölti be. És most néhány hanglemezújdonság. Oldal Gábor, az MHV propa­gandistája elmondta, hogy a napokban jelenik meg több kislemez. Például az Atlantis- együttes két új felvétellel je­lentkezik, a számok címe: Hét­fejű sárkány és a Végtelen­nek tűnő utak, Szécsi Pál kis­lemezén szintén két dalt hall­hatunk. A „Három forintért tíz gesztenyét”, valamint a „Könnyezem” című számokat énekli a népszerű énekes. Koncz Zsuzsa, a „Barbara” és az „André Jet’ aime” felvéte­lét készítette el. És a legfon­tosabb: február 8-án a rádió­ban hallhatjuk a Made in Hungaryt. A 12 kislemez, amely az itt elhangzott számo­kat tartalmazza, a rádióadás­sal egy időben kerül az üzle ­tekbe. Szólnunk kell még u a Dzsesszantológia — 1969-rcl is, melyen Pege Aladár, La­katos Géza, Németh János és Raduly Mihály bizonyítja be ismét, hogy valamennyien kitűnő zenészek. E heti nyerteseink: Linkes Gézáné (Mogyoród, Kert út 3.), Márky Lőrinc (Fót, Lehel u. 28/a.) és Bán Árpád (Öcsa, Kiss János u. 1) Slágerlistánk Müvészlemezek: 1. (2) Kodály: Háry János. 2. (4) Liszt: Kórusmű­vek. 3. (1) Bach: Orgonaműveli. 4. (3) Liszt-Paganini: La Campa- nella. 5. (5) Vezényel: Herbert von páráján. Tánclemezek: 1. (1) Kégli-da i (Illés). 2. (—) Az utcán, a téren (Omega). 3. <2) Éjszakai országút (Omega). 4. (3) Kócos ördögök (Metró). 5. (10) Füttyös Pepi (Echo). 6. (4) Ment az utcán haza­felé (Neoton). 7. (5) Nem hiszel í (Illés). 8. (7) És közben szólt a költ (Metró). 9. (6) Olyan szépe i mosolygott (Omega). 10. (8) Drága lányok (Tolcsvay). Sunyó — Falus — Tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba vagy ragassza levelezőlapra „Kedvenc lemezem” szelvényünket és úgy küldje be szerkesztősé­günkbe: Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., Somogy! Béla utca 6. A bo­rítékra ne feledje el ráírni: „Ked­venc lemezem”. Szavazóink között minden héten három hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat ajándékát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom