Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

1971. JANUAR 10., VASÁRNAP Mtévéi K^űrlap LESZ! 1926-ban emelték ezt az épületet. Ez volt a váci ka­tolikus legényegylet. Ma a művelődési központ. Kicsi, korszerűtlen és rossz a be­osztása. Kilenc termét he­tente huszonhétféle művé­szeti csoport használja. A KISZ-esek szombat délutá­nonként kaphatnak csak helyet. Mindent pontosan be kell osztani: a pedagógus továbbképző tanfolyamok az autóvezetők KRESZ - oktatását. Délelőttönként különböző szervek tartanak az éppen üres termekben értekezleteket, balesetvé­delmi tudnivalókra itt okít­ják a munkásokat. Mikor takaríthatnak, szellőztet­hetnek, amikor pillanatnyi szünet nélkül „telt ház” van? Vác sok ezer munkásnak nyújt kenyeret, biztos meg­élhetési lehetőséget. A For­te — Európa-színvonalú gyár, patinás kötöttáru- gyára, mind nagyobbra bő­vül a Híradástechnikai Anyagok gyára, a DCM. A vállalatok, az intézmények mind jobban követelik: le­gyen végre V áthoz méltó művelődési háza a város­nak! Esztendők óta ismét­lik gyűléseken, értekezlete­ken, minden fórumon: Vác kérése jogos. A pénz, a le­hetőség azonban váratott magára. S Vácnák a negyedik öt­éves tervben mégis felépül a korszerű, szép, tágas mű­velődési háza. Vác 1975-ben ünnepli várossá alakulásá­nak kilencszázadik évfor­dulóját. Ezt az ünnepet már a több száz személy befogadására alkalmas színházteremben rendezik meg. Vác honpolgárai akarják így. Vác honpol­gárai intőzik így. Vastag, bekötött, fekete könyvet forgatok. Szám- és betűtengert foglal össze. A negyvenhét oldal értéke ..több .....mint huszonnégy­mi llió. Az ötlet a városi és a járási párt és tanácsi ve­zetőké. Lényege: összefo­gásra buzdít. Ne kívülről várják a megoldást, hanem maguk erejéből próbálkoz­zanak. S próbálkoznak. Az első szóra, az első felhívásra megindult a „megajánlás”. Gyárak, intézmények, KISZ-esek lelkesednek ér­te. A városi KISZ-bizotteág építőtábort szervez. Tíz hé­tig ezer fiatal 360 munka­órát teljesít majd. Ez ön­magában két és félmillió forint. Téglajegyeket bo­csátanak ki egymillió fo­rint értékben. Társadalmi műszakot szerveznek: ez is mintegy másfél millió. Az ÉDASZ vád üzeme szerelési, a vizesek vízve­zeték építést, csatornázást, segédmunkát vállalnak, a 201-as Ipari Szakmunkás- képző Intézet asztalosipari, villanyszerelési, külső és belső szerelési munkát, fes­tést, mázolást Ígér. A For­te-gyár dolgozói három­ezer órát dolgoznak majd, a fonógyár, a ktsz-ek az Ipoly menti üzemek, lako­sok, az élelmiszeripari kis- kesreskedelmi vállalat, a gumiipar dolgozói, a gép­ipari technikum, a húsipar­ban dolgozók, a postások, a kórház, a Dunai Cement­es Mészmű aláírt, pecsétes dokumentuma tanúskodik: lesz Vácnak művelődési központja! Valaki kért: ne írjak egyetlen sort sem. Még ko­rai, még nem fejeződött be a megajánlás. Ez a fekete, vaskos köteg csak a kez­det. A megye több gyárá­ból, KISZ-szervezetéből érkeztek már hírek: ők is részt vesznek az építésben! A közös összefogásnak mindig mérhetetlen az ere­je. Ha árvíz pusztít és menteni kell, vagy a káro­kat helyreállítani, ha csa­ládok megfeneklett életé­be kell avatkozni, ha mo­csarat kell lecsapolni, — mi már tudjuk, csak az el­ső hívó szónak kell elhang­zania, csak az első ajánlás­nak, önkéntes munkának kell hírét venni —, a ter­vek valóra válnak. Háromezer, háromszáz, ötszáz munkaórákból, ta­karítási és villanyszereid á felajánlásokból, víz- és csa- toroamunkákból. nyári va­kációt építőtáborban töltő hangos fiatalok szorgosko­dásából már látom a vád művelődési házat. Nekem tetszik. A megyei művészek dekorálta termek, a szé­pen kiképzett tér is vonzó. Azt mondják, már készül­nek a tervek, — érdekes, a felajánlókkal együtt én már az elkészült művet is ma­gam előtt látom. Zománcos füsfesövek Zománcozó alagút-kemence kezdte meg próbaüzemelteté­sét Szegeden, a Tömegcikk Ktsz-ben. A magyar szabada­lom alapján, 4 millió forintos beruházással épült modern be­rendezés ugrásszerűen megnö­veli a bel- és külföldön kere­sett, színes, zománcozott füst- csövek termelését. A különö­sen telenként gyakran hiányzó füstcsövekből évente körül­belül egymillióval — vagyis a jelenleginek több mint két­szeresére —, növelik a terme­lést. Izek MAGYAR-BOLGÁR EGYÜTTMŰKÖDÉS Január 4 és 8 között Buda­pesten megtárgyalták az 1971 —72. évi magyar—bolgár kor­mányközi kulturális és tudo­mányos együttműködési mun­katervet. Az okmányt szomba­ton magyar részről dr. Po- linszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, bolgár részről pedig Joszif Toskov, a bolgár külföldi baráti és kul­turális kapcsolatok bizottságá­nak elnökhelyettese látta el kézjegyével. A munkaterv az együttmű­ködésnek már hagyományosan kialakult formái mellett elő­irányozza a kapcsolatok to­vábbi elmélyítését, hatékony­ságának növelését, újabb, kor­szerűbb fonnák és módszerek alkalmazását a tudomány és az oktatás, a kultúra, a művé­szeti élet, továbbá a közműve­lődés területén egyaránt. Folytatják együttműködésü­ket a magyar és bolgár egye­temek, főiskolák — ezek köre újabbakkal is bővül —, továb­bá a színházak, a múzeumok, a kiadók és művészeti szövet­ségek is. Vegyes bizottságok alakulnak a tankönyvek, nyelvkönyvek, szótárak, illetve alkotások és fordítások kiadá­sa terén végzett munka to­vábbfejlesztésére. Megállapod­tak a felek abban is, hogy a munka elősegítésére kölcsönö­sen műfordítókat képeznek ki. Katonás rendben sorakoz­nak a frissen töltött speciáli­san fűszerezett kolbászok a szentlőri nckátai Üj Világ Ter­melőszövetkezet húsüzemének raktárában. Izéből ítélve a tsz nem küzd értékesítési gondok­kal... Foto: Gárdos KONGRESSZUSI ÚTMUTATÁS Pártdemokrácia — közéleti demokrácia A pártban a közös akarat nem alakulhat ki másképpen, mint demokratikus úton, a kü­lönböző vélemények és javas­latok egybevetése, majd pe­dig kivétel nélkül minden párttagra kötelező határoza­tok hozatala útján. A demok­rácia és a centralizmus helyes összekapcsolása megteremti az aktivitást, a kezdeményezés széles körű kibontakozását a pártban és ugyanakkor lét­rehozza a politikai feladatok megoldásában a szilárd, egysé­ges vezetést. Helytelen volna azonban, ha a pártdemokrácia erősítését kizárólag a párt belső ügyé­nek tekintenénk. A Szocialista társadalom felépítéséhez a dol­gozó tömegek tevékeny közre­működésére, cselekvő közéleti részvételére van szükség. Ennek előmozdítása és szün­telen ösztönzése a párt alap­vető politikai feladatai közé tartozik. Vagyis: a közéleti demokrácia fejlődésének egyik legfőbb biztosítéka a pártélet belső demokratizmusának ki- teljesítése. Hogyan érvényesül a párt­demokrácia a pártszerveknél és a pártalapszervezetekben a X. kongresszus útmutatásai­nak tükrében? — erről beszél­gettünk Molnár Józseffel, a Gödöllői Járási Pártbizottság első titkárával. — A járás pártszervezetei, a pártszervezetek vezetőségi tag­jai, az alapszervezetek tag­sága általában ismeri és be­tartja a szervezeti szabály­zatban rögzített jogokat és követelményeket, a pártmun­ka módszeréről, munkastílu­sáról szóló határozatot. A já­rás pártszerveinél és pártalap- szervezeteinél a., lenini,, nor­mák és az említett határoza­tok érvényre jutása egészsé­gesen érzékeltetik hatásukat mind a szervezeti és opera­tív munkában, mind pedig a párt vezető testületéinek mun­kájában. • Hogyan érvényesül a kol­lektív vezetés a pártszervek és a pártalapszervezetek munká­jában? — A választott testületek munkája a kollektív vezetés elvén alapul. A megvitatásra kerülő témákat gondos véle­ményösszegező munka előzi meg. Az alapos előkészítő munka eredményeként a té­mák megtárgyalását, a hatá­rozatok meghozatalát elemző vita jellemzi. Ezek a viták elv­társi légkörben folynak, min­den testületi tag szabadon kifejtheti és ki is fejti véle­Jegyzet HÓ CIVILIZÁCIÓ A napokban észrevettem, hogy nem mehetek addig, ameddig akarok. Hiába ültem autóba, a kocsinak egy idő után meg kellett állnia, ki­szálltam és gyalog mentem to­vább. Aztán visszakutyagol­tam, indultunk volna, de is­mét ki kellett szállni és elő­venni a lapátot. A lapát segí­tett. Aztán azt is észrevettem, hogy hiába indulok el időben, nem érek oda időben. HÉV-re szálltam, vonatra szálltam, autóbuszra, hiába. A jármű­vek lassúnak bizonyultak, gya­korta megálltak — mert befa­gyott a váltó, vagy egy hely­ben pörgött a kerék. Ilyenkor vesztegeltünk, s mellettünk el­húzott néhány lovas szán. Igen; a szán, az jó lenne. Szóval felborult a munka- program és a napirend. Nem tehetek róla. Mint ahogy a fel­borult és árokba csúszott bu­szok és autók sem tehetnek róla, hogy oda jutottak. Mint ahogy az emberek se tehettek róla, hogy eltörték a lábukat, mert elestek az úton. Nemcsak bekötőúton, korszerű úton is. Ám nemcsak az én napi programom csúszott el, né­hány üzem és vállalat prog- ramja is, mert nem értek oda időben a dolgozók. Pedig ezek nem is akármilyen üzemek, van köztük majdnem teljesen automatizált, és olyan is, ame­lyik olyan járműveket gyárt, amely minden akadályt legyőz. Állítólag. Később érkezett a kenyér is. Voltak helyek, ahová nem is érkezett, tehát begyújtottak a kemencékbe, hogy süssenek. Mert jó a kemence a háznál. Az utak meg egyre szűkül­tek, ahol azelőtt négy nyomvo­nal volt, most kettő, ahol az­előtt kettő, most egy, ahol az­előtt egy, most egy sem. Az emberek meg saját ma­gukba zárkóztak, a lakásaikba menekültek. Más emberek meg odaállták és az összeszűkült utakat is­mét eredeti szélességükre sze­rették volna visszavarázsolni, közben csaknem megfagytak. Ismét mások kétségbeesve ve­zették a járműveket és féltek. Ugyan mitől? Egy kis fehér hótól? De kérem, elolvad az magától. Olyan a karaktere, hogy hosszú életre nem alkal­mas. Igen ám, de addig? Mi lesz addig, amíg elpusztul? Nem terrorizálhat bennünket egy kis fehér hó, bennünket, akik mozgó járdákat és lép­csőket, föld alatti és feletti száguldó vonatokat, űrhajókat építünk, atomerőműveket ter­vezünk, a szobánkban nézzük, hogy mi történik a Déli- és az Északi-sarkon — azokkal a szegény eszkimókkal, akik még mindig jégkunyhókban laknak —, no és időnként el­látogatunk a Holdra is. Nem, mi ezt a hóterrort nem tűr­hetjük! Ne is tűrjük! Kapjuk- össze mag fkát és menjünk fel a Holdra — mert a hó az csak esik, esik —, hátha a Holdon nincs, tehát nem esik. (Ott a hó is súlytalanabb.) Vagy menjünk az eszkimók közé, költözzünk egy jégkuny­hóba, állítólag jó meleg, a ku­tyaszánok kitűnő közlekedési eszközök ... Azokat nem lep­heti meg a hó. Bennünket igen. Elzár saját civilizációnktól. Hősiesen küz­dünk, hogy megvédjük kultúr- környezetünket — a hótól. Győzni fogunk. A hó ellen. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha elolvad? Mert akkor jön az árvíz. Azt is legyőzzük. Aztán jön a ... Szóval, mi Szüntelen harcban állunk a természet erőivel — 1971-ben is. Mi le­szünk a nyertesek. A hó még nem olvadt el. Most hócivilizációban élünk. Berkovits György ményét. Gyakran megtörté­nik, hogy ezekre a vitákra meghívunk olyan elvtársakat is, akik elsősorban szakvéle­ményükkel még reálisabbá te­hetik a feladatok meghatáro­zását. Lényegében ugyanez vonatkozik járásunkban a csúcsvezetőségek munkájára is. Ahol a pártdemokrácia kapcsán még hibákkal talál­kozhatunk. azok a pártalap­szervezetek. A kollektív veze­tés a pártalapszervezetekben még nem mondható általános­nak, bár a X. kongresszusra készülődés időszakában jelen­tős fejlődés volt tapasztalha­tó. • Melyek ezek a hibák? — Többször tapasztaltuk, hogy a taggyűlési napirendek elő­készítése egyes alapszerveze­tekben a titkárra marad s nem kerül megvitatásra a vezető­ségi üléseken. A hozott hatá­rozatok végrehajtásáról sem minden esetben számolnak be a felelősök a taggyűléseken. Nemegyszer találkozni olyan helytelen magatartással is, hogy egyes párttagok csak a taggyűlés után mondják el véleményüket. Másutt viszont még tapasztalható a „ne szólj szám, nem fáj fejem” helyte­len és elvtelen álláspontja a párttagság körében, sőt az is előfordul, hogy néhány alap­szervezeti párttitkár Is han­got ad ennek a véleménynek, elsősorban ott, ahol egziszten­ciális függőség van. • A pártdemokrácia kitelje* sitése mennyiben segíti a já­rásban a közéleti demokrácia fejlődését? — Több, mint két esztendő­vel ezelőtt valósítottuk meg a tömegszervezeti napok rend­szerét Ezeken a járás legfon­tosabb politikai, gazdasági és köaségfejlesztési feladatait beszéljük meg a községek tö­megszervezeti vezetőivel. Ezt követően szabad pártnap ke­retében tájékoztatják a köz­ség lakosságát az elhangzot­takról. Két esztendő tapasz­talatai alapján elmondhatom, hogy ez a módszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket: egyre több és több ember kap­csolódik be e rendezvényeken át a közéleti tevékenységbe, lesz tevőleges tagja faluja for­málódásának. • Sok szó esett a X. kong- resszuson a centralizmus de­mokratikus tartalmáról, mi­szerint nemcsak a központi határozatokat és döntéseket kell a centralizmus fogalmába besorolni, hanem a helyi párt­szervekét, sőt az alapszerveze­tek vagy a helyi állami és tár­sadalmi szervek vezetőségének a határozatait is. Ez hogyan értelmezendő a járás életében? — Általában az a jellemző, hogy a különböző szervek ve­zetőségének határozatait vég­rehajtják. De tapasztalat az is, hogy sok helyen jóval több energiát fordítanak a határo­zatok meghozatalára, mint el­lenőrzésére és végrehajtására, Természetesen negatív jelen­ségekkel is találkozhatunk. Ilyen volit például a galgahé- vizi Rákóczi Termelőszövetke­zet elnökválasztása. Mielőtt a közgyűlés elé került volna az elnökjelölt személye, taggyű­lésen beszélték meg a kommu­nisták és szerény vita után egyhangúan elfogadták a je­löltet. A közgyűlésen azonban a kommunisták már nem áll­tak ki a hozott határozat mel­lett. És ugyanez történt ko­rábban a galgamácsai terme­lőszövetkezetnél is. gl A pártdemokrácia fejlesz­tésének egyik feltétele: szaka­datlanul erősíteni kell azokat a kapcsolatokat, amelyek se­gítségével állandó érintkezés alakulhat ki a vezetés és a tagság, a párt és a párton kí­vüli dolgozók között. Mit kí­vánnak tenni ennek érdeké­ben? — Egy, most realizálódó tervet szeretnék elmondani ez­zel kapcsolatban. Feladatul tűztük ki a többi között a ter­melőszövetkezeti pártszerve­zetek erődítését. Ennek érde­kében a pártbizottság tagjai olyan, feladatot kapták, hogy vegyenek részt egy-egy tér-; melőszövetkezeti pártszerve­zet életében, jelenjenek meg a jelentősebb rendezvénye­ken. A cél kettős: a helyszínen adjanak konkrét segítséget a munka jobb végzéséhez, ugyanakkor gyűjtsék össze a tapasztalatokat, tárják azt a testület elé, amely mintegy fél esztendő múlva ennek alapján határozza meg a ter­melőszövetkezeti pártszerve­zetek erősítésének további programját. • Az előzó gondolatból következik: az észrevételek és tapasztalatok valósághű közve­títésének fontossága. Ahogy a kongresszus egyik előadója mondotta: a legnagyobb ve­szélyek egyike, ha elképzelé­seinket, vágyainkat, tényként tüntetjük fel, hogy amit sze­retnénk, azt megvalósultnak hisszük. Milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban? — Pozitív is, negatív äs. Pél­dául az Ipari Műszergyár egyik, közelmúltban tartott pártbizottsági ülésén, amelyen a negyedik ötéves terv fejlesz­tési irányelveit vitatták meg, igen reálisan értékelték a gyár helyzetét, gondjait és problé­máit. Nem kívánták szebb, hí-» zelgőbb képet mutatni önma­gukról, a gyár helyzetéről mint amilyen az a valóságban, Ezzel szemben áll a gödöllői Petőfi Termelőszövetkezet pél­dája. Ismert tény, hogy a ta­vasszal szanálni kellett a gaz-, daságot. Azóta eltelt háromne­gyed év. Az eddigi eredmé­nyek megint arra engednek következtetni, hogy a gazdaság veszteséggel zárja az évet A termelőszövetkezet pártszer­vezete reálisan látja a helyze­tet, sőt, javaslatot is tett a Szá­las menti szövetkezettél való egyesülésre. Ugyanakkor a gazdasági vezetők változatla­nul hangoztatják: nem olyan fekete az önxiög, amilyenre festik, és bizonygatják, hogy veszteség nélkül zárják majd az esztendőt. Megítélésünk szerint tényként tüntetik fel a tagság előtt azt, amit szeret­nének. És hasonló jelenséggel találkozhatunk a péceli Zöld­mező Termelőszövetkezetnél is. • Sokan mondtak véle­ményt a kongresszuson arról Is, mennyire fontos a vezetők kiválasztása, mert a hatalom nem személyeké, hanem az osztályé, a népé. Mennyiben érvényesül ez az elv a gödöllői járásban? — Az elv nagyon igaz. A kádermunka demokratizmusa szerves része a pártdemokra- oiának. Az élet diktálja, hogy a kádermunkában is jobban kell igazodni a demokrácia követelményeihez. Vagyis: va­lakinek a kinevezése vagy le­váltása előtt figyelembe kell venni a közvetlen munkatár­sak, a beosztottak véleményét. Nos, egy példát elmondanék ezzel kapcsolatiban. A demok­ratizmus kiszélesítését jelen­ti, hogy a termelőszövetkezeti közgyűlés titkosan választja meg az elnököt. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nem szükséges a tagság előkészíté­se. Amikor mérleglháányos lett néhány éve a vácegresi Kos­suth Termelőszövetkezet, a tagság egyöntetű véleménye volt: új elnökre van szükség. A kívánsághoz azonban felté­tel is járult: nekünk már ja­vasoltak elnököt s nem vált be, most tehát senki se java­soljon nekünk, majd válasz­tunk mi magunk közül. Nyolc- kilenc név került szóba. A kü­lönböző csoportos beszélgeté­seken azonban ez a szám már háromra zsugorodott. A veze­tővel szemben támasztott hár­mas követelmény: szakszerű­ség, hozzáértés, demokratikus vezetési módszer — felvetése­kor azonban a jelölitek önma­guk léptek vissza. így végül a közgyűlés a járás által ja­vasolt elnököt választotta meg s az eredmény: a mérleghiány megszűnt, az emberek elége­dettek — mondotta végezetül Molnár elvtárs. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom