Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-09 / 7. szám
IIECYEI cKirlav 1971. JANUÄR 9., SZOMBAT Jelvények _ Ezerkétszáz darabból áUó jelvény gyűjteményt szerzett a nyíregyházi Jósa András Múzeum. A zömében az első világháború idején használt katonai jelvényekből álló gyűjtemény néhány ritkaságot is tartalmaz. Ilyen például a vasasszakszervezet 1919-ben készült jelvénye, amelyet Szödy Szilárd neves szobrászművész tervezett, valamint a Magyar Nemzeti Tanács jelvénye. Helytörténeti szempontból figyelemre méltó az a jelvény, amely a Nyíregyházán 1910- ben rendezett mezőgazdasági kiállítás alkalmából készült. — Győr városa 700 éves évfordulója tiszteletére külön pályázatot hirdet az amatőrfilmesek részére. A pályázat címe: „Régi városok amatőrfilmes szemmel”. Pályázni lehet minden régebben és újabban készült alkotással, amely a régi városokat, városrészeket mutatja be. A győztest június elején a győri V. országos amatőrfilm szemlén „Aranykamera” díjjal tüntetik ki. asap oiriBaT PAROS BATYUSBAL ZENEISKOLA VIZSGAHANGVERSENYE HÉT VÉGE AZ ÖREGEK KÖZÖTT A sok-sok ünnep után ismét elérkezett egy hét vége, hideg- gel-hóval-jéggel. Ilyen időben bizony az embernek nem túl sok kedve van kimozdulni a jól fűtött meleg lakásból. Mégis vétek lenne két napot egymás után csak a kályha és a teli tál mellett eltölteni. Főleg a fiatalokra vonatkozik mindez, akik egy kis tán- cért-udvarlásért szívesen elmennek egyik határból a másikba. Átnéztük a művelődési házak programjait, szombat- vasárnap hova mehetnek? Elsősorban táncolni. A Csepel Autógyár művelődési háza ifjúsági klubjában tánc lesz szombat este héttől tizenegyig a közkedvelt Saltum zenekar hangjaira. Másnap ugyanitt szellemi vetélkedővel összekötött ötórai teán muzsikál a Pax zenekar. Ez a délután különösen jó szórakozást kínál. Visz- szatérve a szombatra. Téli táncmulatságot tartanak este nyolc órai kezdettel a nagyká- tai járási művelődési házban. KÖNYVESPOLC CSŐ NTVARY Reprezentatív kiállítású monográfiát jelentetett meg a közelmúltban a Corvina, Csont- váry művészetével foglalkozó Zágráb A Művelődésügyi Minisztérium levéltári igazgatóságának megbízásából egy hónapig kutatott a zágrábi levéltárban dr. Kopasz Gábor pécsi főlevéltáros. Tevékenysége része volt annak a széles körű kutatómunkának, amelyet a magyar szakemberek folytatnak Európa levéltáraiban a hazánk történelmére vonatkozó dokumentumanyag feltárására, megismerésére. Zágráb városát, mint ismeretes, elkerülte a törökdúlás és így teljes épségben megmaradt a számunkra oly értékes középkori iratanyag. Dr. Kopasz Gábor háromszáznál több magyar vonatkozású középkori oklevélre bukkant, amelyek a XIII. és XVII. század közötti időszakban keletkeztek. Valamennyi latin nyelven íródott, bár — elsősorban a helyneveknél — magyar elnevezések is előfordulnak. Például a Szávára vonatkozóan „Kyrálrév”, azaz Királyrév. Az évszázados együttélés legértékesebb emléke IV. Béla 1242. november 13-án kelt oklevele, amelyben a szabad királyi város rangjára emelte Zágrábot. A horvátok ma is „aranybullá”-nak nevezik ezt az iratot, részben az aranyból készült pecsétje miatt, részben, mert ettől az időponttól számítják Zágráb város létét. Nagy királyainknak később is kedvelt városa volt Zágráb. Az oklevelek érdekes bepillantást nyújtanak a középkori belviszálvokba. A „cselszövő” oligarcha. Ciliéi Ulrik gróf katonáival elfoglalta Zágrábot és sanyargatta a város lakóit. A polgárok Mátyás királyhoz fordultak oltalomért, aki elismerte sérelmeiket és megparancsolta a horvát bánnak, hogy védje meg a várost a nemes urak garázdálkodása ellen. Már kevésbé fenséges tett fűződik Mátyás természetes fiához, Corvin Jánoshoz. Az oklevelekben foglalt „történelmi pletyka’' szerint a Szlavónia vezére címmel felruházott királyi sarj pénzzavarba került és 1945 novemberében 300 forintot kért kölcsön a zágrábi polgároktól. A kölcsön fejében elengedte a város évi adóját. A kutatást a zágrábi levéltárban folytatják az ugyancsak igen gazdag újabb, illetve legújabbkori iratanyag megismerésére. köteténeik második, bővített és részben átdolgozott kiadását. Csontváry festészete a magyar művészet legeredetibb megnyilvánulásai közé tartozik. Nem sorolható semmiféle iskolához, stílushoz; művészete csak a sajátja. Álomittas líra, monumentális kompozíció, újszerű színvilág, expresszionista hevület és szimbólumokkal telített tematika egyformán jellemzői művészetének. Panteisztikus alázattal csüg- gött a természeten és a próféták hevületével mondott ítéletet koráról. A lélek legmélyebb örvényeit járta meg, belső vízióival tusakodva vívta ki életművét, amelynek minősége, jelentősége a művészettörténet nagy produktumaihoz mérhetők. Németh Lajos monográfiája Csontváry életének eseményeiből, lelki habitusából kiindulva keresi e sajátos művészet esztétikai értékeit, belső törvényeit — K — Közreműködik a Rulett együttes. Ugyancsak táncolni lehet Tápiószelén a művelődési otthonban, ahol a zenét a fővárosi „Hydra” beatzenekar szolgáltatja. A tóalmási művelődési ház ötórai teáján a Lars együttes lép feL Tápiószecsőn a Damjanich Művelődési Ház szombat este rendezi hagyományos zártkörű műsoros, páros batyűbálját. Nem tánccal, de műsoros esttel, előadásokkal, zeneszámokkal szórakoztatják majd T&piószentmártonban az öregek napközi otthonában a vendégeket. Persze, bálon kívül is akad szórakoznivaló. A szenvedélyes horgászok például közgyűlést tartanak vasárnap Vácott. A zebegényi klubkönyvtárban a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti körének meghívására vasárnap délelőtt László Gyula tart művészeti előadást: „Kompozíció mint az érzelmek kifejezésének eszköze a képzőművészetben” címmel. A verőcei klubkönyvtárban dr. Czine Mihály irodalomtörténész beszél másnap a századforduló lírájáról. Nagykőrösön a felnőtteknek hézagpótló tánctanulási lehetőséget hirdetnek. A 140 forintos tandíjú tanfolyam megnyitóját ma este tartják a művelődési otthonban. A régi filmeknek mindig van barátjuk. Szentendrén a művelődési házban szombat este 9 órai kezdettel a Nagy színészek — híres filmek sorozatban vetítik Truffaut filmjét, „Lőj a zongoristára”, főszerepben Charles Aznavour- ral. Ma délután hat órai kezdettel a tápiógyörgyei művelődési házban megkezdik a zeneiskolások félévi vizsgahangversenyét, amikor is a furulyások, a fúvós- és a zongora tagozat hallgatói mutatják be tudásukat Sokan télen-nyáron hűek a múzeumokhoz, vasárnapjukat szívesen áldozzák a különböző tárlatok-kiállítások megtekintésére. Az újjáépülő Várban keressék fel a Vármúzeumot és a Budapesti Történeti Múzeumot a Szent György téren. Megközelíthető az Erzsébet híd felől a Szarvas téren át Ott megtekinthetik a középkori királyi palota maradványait, az eddig Budapesten folytatott régészeti ásatások leleteit valamint a Bartók Béla halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett Bartók-emlékkiállí- tást Komáromi Magda Seregélyek a várfalak mentén A Mecsekalján érdekes jelenséget figyeltek meg az utóbbi napokban: csapatosan hagyják el a seregélyek megszokott téli szálláshelyüket — a mecseki erdőrengeteget — és az emberlakta helyekre költöznek. Pécsett városszerte ezek a pöttyöstollazatú madárkák, főleg a régi várfalak mentén, ahol a sűrű vadszölöcserjék búvóhelyet, termésük pedig táplálékot nyújt nekik. A seregélyeg a hideg, havas napokat általában az erdőkben „húzzák ki”, csaJt ritkán fordul elő, hogy behúzódnak a városokba és a falvakba. Idős emberek megfigyelése szerint ez mindig a tartós, kemény hideg beállta előtt szokott megtörténni. képem az idea, két évenként ismétlődő lausarmei nemzetközi textilikiállítása'a készült Pár szó a múltról. — Az Iparművészeti Főiskola textilszakán 1953-ban végeztem. Első önálló kiállításomat 1960- ban Budapesten, a Fényes Adolf teremben tartottam, s ezt követték a bevezetőben említett külföldi városok. 1967-ben Prágában, az első magyar textilbienna- lén két munkám szerepelt: a „Tulipán” díjat nyert, a „Vízparton”^ a Művelődésügyi Minisztérium vásárolta meg. 1961- ban Munkácsy-díjas lettem. Szuppán Irén, _a Magyar Képzőművészeti Szövetség textilszakosztályának titkára, a Képzőművészeti Alap bíráló bizottságnak tagja. — Jelenleg három feladat foglalkoztat: az Intercontinental és Sport Szálló, valamint a Bábolnai Állami Gazdaság számára készítek faliképeket. Búcsúzóul mit üzen olvasóinknak ? — Angliai kiállításom rövidesen zárul, így a nyár folyamán sor kerülhet első Pest megyei tárlatomra. Vácott, a görög templomban mutatkozom be. Solymosi László — Budapest, Bécs, Párizs, Róma, Moszkva, Bukarest, Prága, Koppenhága, Varsó, Madrid, Barcelona és London után most Lausanne és Vác következik. S mindezt Dunakeszi re meséli nekem Szuppán Irén. — Én a textilből „nem textilből készült képeket”, hanem textilfaliképeket álmodom. Látom, nem érti... Nézze, itt van ez a faág: így csak textillel ábrázolhatom. A textilművésznőt lakásán kerestem fel. — A díszítés ősi emberi szükséglet. Célszerűségük mellett díszítik is az otthonokat a függönyök, a szőnyegek, a térítőik, vagy a faliképek. Én ez utóbbiakat gyapjúból, jutából, tiszta selyemből, műszálból készítem. A kézifestést hímzéssel, horkolással, szövéssel kombinálom. Mondanivalómat legfeljebb még üveggyöngyökkel, műanyag-elemekkel hangsúlyozom. Témáimat népművészeti alaptónusból indítom. Kedvenceim a víz, a fák, a napsugár, a házak, s most először a telihold. Ez az öt négyzetméteres (címadó) fali— Nézze, itt van ez a faág.»« — Tehát maga egy nagykö- teg pénzt hozott a lánynak? — kérdezte Sándor hadnagy Falus doktortól... — Igen ... Kristóf küldte — vallotta a doktor. Ekkor lépett be Kristóf... — Már vártam — mondta a nyomozó és Kristófot kirázta a hideg. — Vallani szeretnék... — nyögte. — Ez az én leghőbb vágyam is — egyezett bele Sándor. Kristóf mindent elmondott. A Z.-akciót, Rita szerepét, a sikkasztásokat és a villaépítkezésének körülményeit. Mire Rita megérkezett, Sándor tisztén látta az egész ma- ni-'-’-iciót. Legalábbis azt hitte. Rita sem tagadott. — Én tulajdonképpen csak azért jöttem, hogy bejelentsem: kiszállok a buliból. Még azt elvállaltam, hogy egy borítékot átadok magának... — Szabad lenne... — kérte a nyomozó... — Ki küldte? — A Kristóf embere... Valami Schröder... Sándor elhűlve vizsgálta a boríték tartalmát. A megyei laktanya alaprajza, az alakulat létszáma és fegyveifeete, és a tisztek adatai szerepeltek a papírokon... — Hol van most ez a Schröder? — kérdezte a hadnagy. — A szálloda előtt. Egy Opellel követtek, alig tudtam ide felszaladni. — Hívja fel a szobába — mondta a tiszit. Zárszámadás Kristóf három évet kapott ... Sehrőd érék ügyét elkülönítették és a fővárosban várják a tárgyalást. Falus doktort visszafogadta a felesége... Sándor hadnagyot előléptették. Csala és Rita esküvőjén Biener volt az egyik tanú. Mint tudjuk, honunkban megszűnt a sztriptíz, így Rita új foglalkozást keresett magának. Anya lett. Igaz, hogy csak havi hatszáz forintot kapott, de saját bevallása szerint élete legkellemesebb állása ez volt. És, hogy el ne felejtsük: Az alsószéki labdarúgócsapat köszönés nélkül búcsúzott el a megyei első osztálytól. Vége Utóhang Miről szólt? Immáron évek óta folyik, dúl a harc a kulisz- szák mögött és néhány hónapja nyíltan is a magyar sport jellegéről. Profi vagy amatőr sportot űznek hazánkban? Természetesen a drámai kérdés elsősorban a labdarúgást érinti, bár a vita és most már a közvélemény reflektora a többi sportág berkeiben is folyik, illetve a többi sportág berkeibe is bevilágít. A nép, az istenadta nép, a bölcs szurkolótábor, az egész témát elintézte egyetlen jellegzetes kifejező szóval: bunda. Túl a hivatalos és félhivatalos vitákon, a témának nekiesett az újságírás és az irodalom is. Tulajdonképpen ősz Ferenc regényében a főszereplő a bunda. Persze, a futball mellett a tisztátalan eszközökkel dolgozó vezetők mellett ott van az erkölcsi tisztaság, de hogy a regény érdekes legyen, ott van a sztriptizgörl, ott vannak a szurkolók, pincérek, rendőrök, szóval a regény fő mondanivalójának háttere maga az élet. Műfaja? Természetesen krimi volt, de humorba pácolva. Hézagpótló írás, kémkedett a kisvárosi sztriptizgörl a szomszéd kisváros, labdarúgócsapatánál és miközben zajlott a maga kis egyszerű élete, a sors különös iróniája: valódi diverzánsokkal is találkoztak, akiket természetesen lelepleztek, hogy végül politikailag is, erkölcsileg is és a szerelemben is teljes legyen a happy end. Az író eszköze? Ősz Ferenc ismert humorista, van azonban egy különleges sajátja, bár az eseményeket, azok bonyolultságát a képtelenségig tudja fokozni, ugyanakkor írásai hangulatán végigvonul, lebeg va- 'ami finom könnyedség. Egyszóval finom lélekrajzzal dolgozik, nagyszerű szituációkat teremt, mély humora már-már könnyeket csal, amikor egy groteszk fricskával nevetésré ingerii az olvasót. Természetesen ismeri az aranyszabályt: olyannak mutasd az embert, mint amilyen: szépnek és csúnyának, jónak és rossznak. De a humor belső törvénye megköveteli a romantika törvényeit is, miszerint a jót és a rosszat a végletekig fokozza. Ősz, a szerző, jól tudja, az embereket nem szabad, nem lehet felcicomázni, nem karácsonyfa az ember, amelyre ráakasztjuk a szaloncukrot, a csillogó angyalhajat. Hisz a karácsonyfa éppen azt bizonyítja, hogy a díszes, puccos fa a szoba melegében egy hét alatt kiábrándítóan kopaszra szárad, a gyerekek lelopják a szaloncukrot és vége az illúziónak. Mert az ember, ha fa, legfeljebb tölgyfa lehet. Szép, zöld levelekkel, erős ágakkal és gö- csörtökkel is, természetesen. De a tölgyfa-ember nagyon erős gyökerekkel kapaszkodik a talajába és a talaj ez esetben maga a társadalom, és az embert és könyezetet lehet pesszimistán, de lehet és kell optimistán nézni, ábrázolni, írni. És ha ezt az utóbbit kedvesen eltúlozzuk — ez a humor. De a humor rózsaszín ködén, a felnagyított erény és eltúlzott bűn mögül áttetszik a csetlő-botló kisember, és ez maga a dialektika, és így mindent könnyebben értünk. (Még az is, akinek nincs humorérzéke.) Bár frázis, de ide kívánkozik, hogy csak az írhat ilyen kedvesen, humorosan, túlozva mindenkiről, a rendőrökről is (és bátran), aki szereti az embereket, és aki a szocializmust természetes közegének fogja fel. Egy újságban megjelenő folytatásos regénynek is megvannak a maga belső törvényei. Izgalom, váratlan és csat- tanós poénok, okos szerkesztés, okos cselekményszövés, jó és hiteles figuráik, akiket a harmadik folytatásban már ismerősként köszöntünk és ők visz- szaköszönnek nekünk. Éreztük, fizikailag is éreztük, hogy fogják a kezünket és elvittek bennünket a maguk világába, amely természetesen (ismét a jó író és a jó írás teszi) számunkra sem ismeretlen, egyáltalán nem idegen, sőt, éppenséggel a mi világunk, az. De hát milyen a mi világunk? Kaleidoszkóp, mindennap más és más, mindennap új esemény, új szín, új öröm és új bánat. És ezeket a fordulatokat végigélni, kibírni sokkal könnyebb, ha helyettünk más éli át. ha másokkal történik, mint hogy futballozni is sok- ital könnyebb a lelátóról, mint a zöld gyepen, hiszen á lelátón gyakran megesik, hogy az inaszakadt ordít a legjobban: „Te marha, még ezt sem tudtad berúgni ?” És az inaszakadt szentül meg van győződve, hogy ha ő volna ott a zöld gyepen, kapásból vágta volna a labdát a pipába. ősz Ferenc jó „futballista”, el tudta hitetni szurkoló olvasótáborával, hogy ök is, mi is tudunk rohanni a bőrrel, tudunk szépen beívelni és gólt fejelni a tizenegyes pontjáról. Egyszóval mi is tudnánk ilyen regényt írni, csak éppen nem volt időnk, ezért bíztuk Albertra a gólt, őrá, ősz Ferenc- re, a regényt, a regény figuráira az életet, éljenek helyettünk úgy, ahogyan mi szeretnénk, illetve ahogyan éppen nem szeretnénk. De ahogyan az a gonosz szomszédunk él. Hiszen mi, olvasók, régen tudjuk, hogy jó emberek vagyunk, nemesek. És ők, mindig az a másik a gonosz, ezt most az író is megmondta. Hiába, nagy az írott, nyomtatott szó varázsa. Az író varázsa pedig éppen ez, hogy ezt hisszük, hogy ezt hihetjük őt olvasván. És ha csupán ez volt a missziója ennek a munkának, a szerző nem élt, nem írt hiába. Kiss János
