Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-08 / 6. szám

1971. JANUAR 8., PÉNTEK ttsi PttCYBl 'zMíriap Búcsú Nógrádi Sándortól Csütörtök délután a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjában helyezték örök nyugalomra Nógrádi Sándor vezérezredest, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a ma­gyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát. A gyászszertartáson a hozzá­tartozókon kívül részt vett Biszku Béla, Fehér Lajos, Nemes Dezső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cset erki Lajos, az Elnöki Tanács titkára; lerótta ke­gyeletét közéletünk sok ismert személyisége — közöttük Czinege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, llku Pál művelődésügyi minis zter is. Tisztelegtek a ravatalnál a régi parti­zántársak. Az egykori harcok színhelyéről — Borsodból, Nógrádból és a csehszlovákiai Zó­lyomból — küldöttségek hozták el az ottani lakosság utolsó üdvözletét. A'gyászolók soraiban ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió, és Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete, továbbá V. K. Gvozd altábornagy, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének katonai és légügyi attaséja. Nitrogén minden ‘mennyiségben Elég lesz a foszfor? Az utóbbi években rohamo­san nőtt a megye mezőgazda­sági üzemeiben a műtrágya és a növényvédő szer használata. Mi a helyzet jelenleg, és mi várható jövőre? Erről érdek­lődtünk a Pest—Nógrád—Ko­márom megyei AGRÖKER vállalatnál! Megtudtuk, hogy míg 1969-ben kétszázötvenhat­ezer tonna műtrágyát szórtak ki a határba, ad­dig tavaly közel 30 ezer mázsával többet. 1971-re 317 ezer tonna műtrá­gya vár megvételre. Ez a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok várható igényét fe­dezi. Az AGROKER ugyanis jó előre — már júliusban — piackutatást végzett, s felmér­te az igényeket. A szükségle­teknek megfelelő mennyiségű nitrogén műtrágya kerül for­galomba; 130 ezer tonna. Nagy része már a gazdaságokban van, de az AGROKER raktá­raiban is tárolnak 30 ezer ton­nát A kereskedők tárolási és raktározási szerződést kötöttek minden olyan megyei termelő- szövetkezettel, amelyik vállal­ta, hogy már ebben az eszten­dőben átveszi és gondosan tá­rolja a talajtápokat. Fizetniük azonban csak 1971-ben kell. Foszfor és káli műtrágyából jövőre sem lesz sokkal jobb a helyzet, mint idén volt. Ezek­ből ugyanis még nem gyárt elegendő mennyiséget a ma­gyar ipar, és külföldről sem kapunk elegendőt. Pedig jövő­re foszforból 120 ezer tonna, káliból pedig 50 ezer tonna kellene. Az AGROKER idén elő­ször hozta forgalomba az úgynevezett komplex mű­trágyát. Év végéig ötezer torma kelt el belőle. A gazdaságok szívesen vásárolták, hiszen valamennyi műtrágyafajta alkotóeleme megtalálható benne. Egyszerre kiszórható a földekre, nem kell háromszor ismételni a munkát. Jövőre 17 ezer tonna komplex műtrágya áll a megye gazdaságai rendelkezésére. A kiskerttulajdonosok nem panaszkodhatnak jövőre. Az idei hétezer tonna helyett 1971- ben tízezer tonna műtrágya kerül a boltokba. Ennek több mint a felét öt-tíz kilogram­mos csomagokban árusítják majd. A mezőgazdasági növényvé­dő szer ellátásában idén nem volt fennakadás. 1971-ben is biztatóak az előjelek, hiszen máris 80 millió forint értékű nö­vényvédő szer van a rak­tárakban, ariii fedezi az első félévi teljes megyei szükségletet. — mka— Bárányozás Békés megyében, ahol a ter­melőszövetkezetek az állami és háztáji gazdaságokban együt­tesen több mint 120 ezer anya­juhot gondoznak — megkez­dődtek a báráriyozások. Az új év első kisbárányai a tüzes- gyarmati Vörös Csillag, a me- zőgyáni Magyar—Bolgár Ba­rátság Tsz juhhodályaiban lát­tak napvilágot. A juhászok éj­jel-nappal ügy eletet tartanak. A BUDAÖRSI „ŐSZIBARACK" KÁRTEVŐI Törvényesen és eredményesen 1961-ben alakult meg a bu­daörsi „őszibarack” Mezőgaz­dasági Szákszövetkezet. A ta­gok kis és a község határának különböző részén levő parcel­lákat hoztak a közösbe, ame­lyeken valóságos nagyüzemi termelést aligha lehet folytat­ni. A szövetkezet 1968-ig sze­gény, alig több, mint egymil­lió forinttal gazdálkodnak. Három éve megkezdődött a prosperitás, elérték a mai 38 millió forintos értéket. De mi­lyen áron? A vizsgálat A Budái Járási Tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya 1970. novembe­rében vizsgálatot tartott a szakszövetkezetben. Az öttagú bizottság a törvénytelenségek, a jogszabálysértések egész so­rát tárta fel. A tizennyolc ol­dalas jelentésből csak Ízelítőt tudunk adni. A szakszövetkezetben túl­nyomórészt ipari tevékenysé­get folytatnak. Kétszáznyolc­van alkalmazottat állandóan foglalkoztatnak, míg a 114 tagból csalk három (!) dolgozik ténylegesen a szövetkezetben. Milyen munkákat végeznek az „őszabarack” védjegy alatt? Száznegyvenkilencen építenek, 75-en lakatost eladat okát lát­nak el, 16-an villanyt szerel­nek, 62-en műanyagcikkeket állítanak elő, nyolcán tapétáz­nak és csak 18-an (!) foglal­koznak mezőgazdasági munká­val. Ez alapszabály ellenes! A szakszövetkezet neve alatt szereplő egyes részlegek mint­egy önálló vállalkozóként fej­tik ki tevékenységüket, látszó­lagos az üzemágak központi irá­nyítása. Ugyanis a szövetkezet nem rendelkezik analitikus könyveléssel. Ez jogszabályel­lenes! A szövetkezetben köz­ponti anyagkönyvelés sincs, az­az tág lehetőséget biztosítanak a társadalmi tulajdon megká­rosítására. (A központi anyag­könyvelés hiányában az alkal­mazottaknak 35 (!) bélyegzőt adtak ki!) Tehát a számviteli VÁROSI ZAJBÓL - HAVAS CSENDBE. Erdők-mezők vigyázója • Ismert nyomok • Ocsu az etetőben • Újra otthon Izmos, vállas férfi, 39 éves. Télen naponta 20 kilométert gyalogol, nyáron négy vehet is. Csizma, meleg kabát, fején kucsma, s a vállán puska. A galgahévízi Rákóczi Termelő- szövetkezet elkerített, 130 hol­das, 'gyümölcsösét óvja: nyu- lak, szarvasok, őzek gyakran tévednek erre. Nem régen te­lepítették a kajszi-, cseresz­nye- és meggyfákat. Nem mindegy hát, milyen lesz az első termés. Káré Mihály me­zőőr 1966 óta minden télen szakadj! lanul járja a galgahévízi határt. . — Sík a terep, itt csontig hatol a szél. De a gyümölcsös­re vigyázni kell. A nyulak sokszor kikaparják a kerítés alját és bebújnak. Először megpróbálom kikergetni, de ha ez nem megy, akkor el­sütöm a puskát. Nehéz a dolga. Nem a vég­telennek tűnő téli gyaloglás miatt. Azt már megszokta. Az állatnyomokat gyorsan belepi a szakadatlanul hulló hó. Ébernek és főleg gyors­nak kell lennie. — A róka gömbölyű nyo­mot hagy a hóban, a nyúl hosszúkását. Ezt könnyen meg­ismerem. Szerencsére róka már régóta nem járt mife­lénk. A nyúl meg jámbor ál­lat. Az erdők-mezők vigyázója. Az erdőkben most télen köny- nyebb. Errefelé nincsenek fa­tolvajok. Az erdőszélre a vad­etetőhöz reggelente szánkón húzza ki a búzaocsút. — A szarvasok, őzek éhez­nek ilyenkor. A vadetetőnk mindig telve búzaocsúval. Menteni kell télen a vadat. A jó vadász ezt is tudja. A ta­nyán is elég ennivalót szór­nak nekik. Káré Mihály éjszaka sem pihen. Két-három óra hosszat akkor is járja a határt. Csak olyankor nyugodt, ha minden csendes. Van úgy, hogy néha már nem is érzi a kezét. Hi­deg, téli éjszakákon elgém­berednek a végtagok. — Olyankor behúzódom né­hány percre a tanyára. Lehe­lek egy párat a kezemre, az­tán már fel is enged és indu­lok tovább. Így van ez jól. Négy éve jött haza szülő­falujába, Galgahévízre. Addig az Orionban dolgozott Buda­pesten. Örömmel tért vissza, hiszen a fővárosból is visz- szavágyott, s tudta, hogy ő csak itthon érzi jól magát. És ami a legfőbb: nem kell na­ponta utazgatnia. Most már a természet a legjobb barát. — A havas táj, az apró fák és az erdő valahogy meg­nyugtat. A városi zajt már régesrég elfelejtettem. Jó a csend Csizmája szárig süpped a hóba. A galgahévízi határ dombos vidékén idegesítően süvít a jeges szél. Tépkedné, kicsavarná a frissen telepí­tett gyümölcsfákat, de a csak­nem félméteres hótakaró ezt nem engedi. Káré Mihály, a mezőőr déli portyára indul. Szemmel láthatóan csendes a vidék, de azért ő szeretne meggyőződni erről. Szereti a munkáját. És télen naponta húsz kilométert gyalogol. (falus) Foto: Gárdos és bizonylati rendre vonatko­zó jogszabályok megsértése a visszaélésekre, a korrupcióra számtalan lehetőséget biztosít. A - szövetkezetben engedély nélkül részlegeket működtet­tek, így villanyszerelő, tapé­tázó, takarító, rovarirtó üze­met. Az építők jogszflbályelle- nesen a fővárosban dolgoznak. A szakszövetkezetben enge­dély nélkül tervezőmunkához fogtak, a tervezőrészleg iro­dáját korábban Lőrincz Jó- zsefné (Bp. XI., Hegyaljai út 92.) lakásán rendezték be, a helyiségekért a szövetkezet 3450 (!) forint havi bérleti dí­jat fizetett... A szakszövetke­zet kölcsönöket folyósít, a vizsgálat napjáig 23 dolgozó­jának ún. előleg címén 159 500 forintot utalt ki. Mondani sem kell: törvénytelenül. ^z „őszi­barack” a nagy bérekről híres, például Hajas Lajosné bér- és SZTK-előadó éves fizetése 49 900 forint, Polgár Gábor gépkocsi műszaki ügyintézőé: 61 000 forint, dr. Benke István főkönyvelőé: 81 000 forint. Úgy gondolom e néhány ki­ragadott példa is bizonyítóan szemlélteti, hogy egyesek nye­részkedésre, törvénytelensé­gekre használták fel e kezdet­ben és ma is szükséges, mező- gazdasági és szolgáltató mun­kára hivatott szövetkezetét. A vezetők Biztos, hogy nem a három dolgozó tag, még csak az al­kalmazottak sem, de a ritkán ülésező vezetőség sem tehet a törvénytelenségekről. Elsősor­ban a főfő-vezetők kezében volt a döntés. Ismerkedjünk meg az „őszibarack” elnöké­vel és főkönyvelőjével. Aszalós István, a szakszövet­kezet elnöke idősebb, furfan­gos parasztember. Róla ezt ol­vashatjuk a Budai Járási Népi Ellenőrzési Bizottság összefog­laló jelentésében: „Általános­ságban megállapítható a vizs­gálati anyag, valamint Aszalós István elnök meghallgatása után, hogy nevezett szakszö­vetkezeti elnöki funkciójának betöltésére alkalmatlan.”’ Így beszél Aszalós István: „Tíz éve dolgozom itt, sok rö­gös’ utat tettem meg a ‘közös­sel együtt. Szégyen ide, szé­gyen oda: muszály volt sza­bálytalanságokat elkövetni. Rút dolgokat, de mit csinál­hattunk? Szabálytalanságok ezek, de senkinek sem ártot­tunk, még a népgazdaságnak sem.” (?) Dr. Benke István, a szakszö­vetkezet főkönyvelője energi­kus, bajuszos, csizmanadrágos értelmiségi. Róla ezt olvashat­juk a járási NEB összefoglaló jelentésében; „A rend ked­véért meg kell jegyezni, hogy az I. kér IKV-nál dr. Benke Istvánt fegyelmi úton áthe­lyezték, mert olyan cselekmé­nyeket hajtott végre, amelyek­kel a vállalatnak kárt okozott. Hasonlóképpen a HUNGARO- TEX Vállalat is dr. Benke munkaviszonyát 1966 augusz­tusában felmondással szüntet­te meg, mert a vállalat vezeté­sét félrevezette." így beszél dr. Benke István: „Én nem akarok Aszalós elv­társ háza mögé bújni, ha őt egy rész illeti a törvénytelen­ségekből, akkor engem há­rom! ... Számon kérik tőlem, hogy sokat fizettünk? De hát hol herdáltuk el a szövetkezeti vagyoni,? Sokat fizettünk a dolgozóknak, mert sokat dol­goztak. Tévedéseinknek kizá­rólag a budaörsi szakszövetke­zet látta előnyét.” (?) A Kék Fény adásában is bosszankodunk, ha a betörő azt mondja: kis családomnak sze­rettem volna egy boldog pilla­natot szerezni, csak azért tör­tem fel az áruházat... A közgyűlés Lezajlott Budaörsön a köz­gyűlés, amely arra volt hiva­tott, hogy elfogadja a régi ve­zetők lemondását, és újat vá­lasszon helyettük. Nem volt könnyű ez a közgyűlés! A tagság és az alkalmazot­tak véleménye megoszlott. A fiatal alkalmazottak jó pénzt kaptak Aszalóséktól, különö­sebben nem foglalkoztatta őket, hogy honnan a busás ha­szon. A régi vezetőség elvesz­tésével saját pénzük elveszté­sét is hitték. Közbekiáltásaik a törvényes igazság végigvitelét gátolták. A tagok pedig, akik itózül csak hárman érdekeltek igazán a szövetkezet jövőjében, nagyjából csak figyelték az eseményeket. A hozzászólások, a beszédek, az ellenbeszédek fokozatosan hangolták pozitív­re a közgyűlés hangulatát. Vé­gül is győzött az egyetlen he­lyes elv: csak törvényesen él­het, gazdálkodhat tovább a budaörsi „őszibarack” szak- szövetkezet! Űj elnököt (az érdi mezőgaz­dasági szakiskola háromdiplo­más tanárát. Kassai elvtársat) választott a tagság és új veze­tőséget. A tapasztalatok Végezetül hadd foglalja ösz- sze tapasztalatait az újságíró: Ha az új vezetőség a tag- ságot nem vonja pe a szövetkezet életébe, munkájá­ba, formálissá válik a közgyű­lés, a szövetkezeti szervezet, s önálló — csak az előnyöket él­vező — vállalkozáscsoport használja fel az „őszibarack” nevet. O A vezetőség becsületes alkalmazottak tagfelvéte­lét javasolja, olyanokét, akik nemcsak nagy pénzt várnak a közösségtől, de közösségi az ambíciójuk is. O A szövetkezet vezetése azonnal szüntesse meg a törvénytelenségeket, de azon­nal keresse is meg a törvényes lehetőségeket a gazdaság je­lenlegi színvonalának megtar­tására, későbbi fokozására. A törvényességnek nem ára a szegénység! Ellenkező esetben olyan belső ellentmondásokat élez ki, amelyek saját és a Szövetkezet munkáját teszik rendkívül nehézzé. Ez lehet a szövetkezetiek jelszava: „Törvényesen és eredményesen!” Fóti Péter 12 ICL Az ICL, az International Computers Limited kelet-eu­rópai, illetve magyarországi képviselői szerint Magyaror­szágon 12 ICL-számítógép működik, s ezek munkáját 15 főből álló technikuscsoport kí­séri figyelemmel. 1971 első hat hónapjában . további négy számítógépet szállítanak, ebből az egyik az Országos Tervhivatalba kerül. Teljesít­ménye ötszöröse lesz a Ma- gyarországon található leg­nagyobb számítógépekének. Ezzel a géppel dolgozzák ki a népgazdaság-fejlesztés mate­matikai modelljeit. Az első ICL-gyártmányú komputer 1961-ben került Magyarországra, a Nehézipa­ri Minisztérium számítástech­nikai központjába, és éppen két hónappal ezelőtt szerelték fel ugyanott az újabb típusú számítógépüket. A Központi Statisztikai Hivatalban fel­használják egyik berendezésü­ket a népszámlálás adatainak feldolgozásához is. A január­ban érkező újabb gépeik egyi­ke a Magyar Híradástechnikai Egyesüléshez kerül. Az eddig Magyarországra szállított ICL-számítógé- pek értéke négyszázmillió font, és az eddigi export fele az utóbbi másfél évben bonyo­lódott le. Tárgyalásokat kezd­tek a magyar iparral kialakít­ható kooperációk különböző formáiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom