Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
6 iWíiP 1971. JANUÁR 7., CSÜTÖRTÖK TÉL A GÖDÖLLŐI AGRÁRON Foto: Urban Javaslat és intézkedés Vecsésen az augusztusi tanácsülés tárgyalta a község lakosainak azt a kérelmét, hogy állítsák vissza a rendőrőrsöt. A kérést indokolta a többi között Vecsés nagy lé- lekszáma, valamint az, hogy a községben volt már rendőrőrs. A decemberi tanácsülésen az illetékes szervek. választ adtak a javaslatra. Ezek szerint ahhoz, hogy a rendőrőrs éjjel-nappal ügyeletet tarthasson, a meglévő létszámhoz még újabb öt íőt kell alkalmazni. Pályázatot hirdettek Vecsésre, rendőri állásokra. A kezdő fizetés 1800 forint. F.-né Ha felépülj Az új monori rendelőintézet felépítése után átalakítják a jelenlegi rendelőintézetet. Helyet kap benne afc anya- és iskolaorvosi rendelő az iskolaorvosi és a körzeti gyermekgyógyászat, Emellett egykét szolgálati lakás kialakítására is lehetőség nyílik az épületben. AMIRE A VOLÁNNÁL NEM FIGYELTEK 33 év alatt nem karambolozott Családban marad a GA 79—02 rendszámú taxi A GA 79-02 rendszámú szürke taxi volánja mögött ülő Nagy Sándor gépkocsivezető egy kissé beletartozott Vác panorámájába. Mindig derűs arccal, hol a pályaudvarnál várakozott utasra, hol ifjú párt szállított a főtéri tanácsházához. — December 16-án töltöttem be a hatvanat, és január elsejétől már nyugdíjas vagyok. Kissé szokatlan. Harminchárom évig voltam taxisofőr s ebből az utóbbi húszat állami vállalatoknál dolgoztam le. — Biztosan volt egy kis búcsúünnepség? — Hát — elfogadták a felmondólevelemet. A Volán Tröszt volt az utolsó, sorrendben a nyolcadik munkaadóm. Nem ismerték a múltamat. Egy nővért keres 1944. novemberében történt: a mentőosztag új betegeket hozott Ceglédre, a kórházba. Repeszek, bombák, volt békés családi házak omladéka sebezte őket. Volt, aki a sírba vitte a háború „miért”-jének meg nem értett, örök kérdését. Volt, aki megmaradt, az emberfeletti küzdelmet vívó orvosok, ápolók örömére, hogy majd új életet kezdjen. Igazabban szólva, újra életet kezdjen, sorsát beépítve a mindennapok gépezetébe. Akkor novemberben hoztak a kórházba egy kisfiút is. Pö- tyike, a műtősnő és ápolónő kollégája, akikre a gyereket bízták, bizony megsiratták,Ernőkét. Ápolgatták, ajnározták a szegény kis árvát. Kitaláltak százegy mesét, történetet, csakhogy mosolyra bírják a fiúcskát, akit egy pillanat alatt megvénített a háború. Megvénített és megrokkantott. Fél kéz — fél ember — így szól a mondás. De hisz’ Emőkének ahhoz még egyáltalán emberré kell cseperednie! Emberré — és a keze, az oda van. Pötyike legjobbán a tekintetét jegyezte meg. Hogy tudott nézni az a sebesült! Máig sem felejtette el. Néha sajnálta, hogy nem időzhetett vele többet, nem lehetett mellette, mint kolleginája, akire a kis beteg gondozását bízták. Mikor a kórházból elengedték, mint gyógyultat, még sokszor visszatért a gyerek, fölkereste őket. Aggódtak érte, talál-e helyet a világban, az életben? Hiszen tekintetében neki is ott az örök „miért?” és ott fog élni örökké gondolataiban is. Néha olyan furcsákat mondott. .. És a keze — a jobb keze, örökre odavan. Hónapokkal ezelőtt történt, hogy a kórház nyugdíjas műtősnőjének, Kotlár Ilonának, a mindenki Pötyikéjének eszébe jutott Ernőké. Pötyike nyugdíjas napjaiban is gyakran bejár a kórházba. Ott volt akkor is, amikor egy idegen kiejtés- I sei beszélő férfi érkezett és egy ápolónőt keresett. — Az a nővér már nyugdíjas, nem is él Cegléden — közölték vele. — Hogy él? Hol van? Ki tudja megmondani? — kérdezte hajthatatlanul a férfi. — Huszonöt éve... azt mondta, huszonöt éve volt itt? Ejnye... Ilonka, nénit, a Pö- tyikét keressétek csak meg valahol! ö talán tudja... Évek, évek — évtizedek: de megváltozik egy arc! De megváltozik egy ember! Pötyikét köszönti. Pötyike kezet nyújt — az idegen is, a balját. — Az a nővérke már nyugdíjas, mint én magam. Nem él Cegléden. De ha akarja, felkutatom a címét, Ernőké. Ugye, Ernőké?! Megismerem a tekintetéről, a szeméről. Nem a kezéről. Hát mi lett magából, fiatalember? — Ezzel a fél kezemmel, ugye, nővérke? — bólogatott a férfi. Igen, ő volt: Szegedi Ernő. Az Ernőké. — Hol lakik? Mi lett magából? — Hazajöttem, látogatóba. Huszonöt éve.'.. Hát így emlékszik ...! Meg akarom keresni azt az ápolónőt, áld anyám helyett is anyám volt, védőm, őrzőm, gyámolítóm azokban a rettenetes napokban. Nem itthon, hanem Angliában élek. Szobrászművész vagyok. Szobrász, bal kézzel. És most megköszönni jöttem... (Eszes) Olyan nincsen a nyilvántartásukban, hogy 33 év alatt nem karamboloztam, s nem fizettem 100 forint értékű pénzbírságot sem. ' ,— Sokat utazott életében? — Minden évben megtettem a 40 ezer kilométert. Nincsen olyan város, nevezetesebb hely az országban, amelyet ne ismernék. Volt utasom, aki az ötperces helyi utat előre kialkudta. A másik azt mondta: vigyen az országba ahová akar. Idő és pénz nem számít. — Mivel tölti a nyugdíjas időt? — Soha nem hittem volna, hogy annyi munka akad a ház körül. Tüzelőhordás, fűtés, élelembeszerzés. Ha jön a jó idő, akkor gyalogolni fogok. Nagy .túrákat tervezek. Fiatal koromban motorcsónakon jártam a Dunát, most majd a he-* gyekkel ismerkedem. S nagyon várom a horgászszezont. — Mi lesz a taxi sorsa? — A családban marad. Nagy Péter, az unokaöcsém vette át a GA 79-02 rendszámú kocsi vezetését. Sokszor beszélek néki a harminc évvel ezelőtti időkről. Nehezen hiszi, hogy akkor még a polgármesternek, a püspöknek sem volt saját autója. Béréit kocsin jártak. Ma meg alig győzik Vácott a sok autóvezető tanfolyam szervezését... Szálloda a Nagykörúton... A Royal, Budapest egyik legrégibb szállodája. 1896 májusában alighogy megnyitották, világszenzációnak tárta ki kapuit — i-tt mutattak be először mozgófilmet Magyar- országon a Lumiere-fivérek. A jó forgalmú szálloda a művészvilág és az üzletemberek kedvelt találkozóhelye lett. Lakott itt Bródy Sándor és Krúdy Gyula, Nagy Lajos és Harmath Imre, Szőke Szakáll és Joe Pasternak filmproducer, Saljapin és Reinhardt, Keleti Artúr és Hunyady Sándor. Pedig a Royal építését nem kis ellenállás, vita előzte meg. Tábori Kornél hírlapíró hagyatékából most előkerült feljegyzés érdekes adatokat őrzött meg: „A Nagykörút, amelynek eleinte külső körút volt a neve — még az 1890- es évek elején is roppant foghíjas volt. Amikor a nagykörúti adómentességgel kapcsolatos törvényjavaslatot tárgyalták, az'egyik képviselő kijelentette,' a Körút nem országos érdekű ... Szánalmas képet nyújtott még a Nagykörút dereka, piszkos palánkok takarták el a hepehupás, mély szemetes telkeket, amikor a Royal Szálló épülni kezdett. Nagy elhatározás kellett hozzá: szakítani a jól bevált régi módszerrel, amely szerint nívós hotel csak a Duna-parton, vagy közelében, s a pályaudvarok mellett boldogulhat”. Amikor elkészült ä Royal, csodájára jártak a szakemberek, a világ minden tájáról. „A szálló a világ legújabb találmányainak berendező mesterségének és művészetének bőkezű alkalmazását tárta a vendégek elé. Márk Lajos modern falfestmények, tágas éttermek és kávéház mellett a meglepetés erejével hatott a remek-díszü emeleti hangverseny- és bálterem” — írták a hotelről. A Royal Szálló építői tudatosan alakították ki a pesti élet új centrumát. A század végéig 221 ház épült fel a Nagykörúton, legsűrűbben a Royal körül építkeztek. A szálló mellett egyre-másra nyíltak meg a Royal-nevet viselő üzletek, a Royal cipőbolt. drogéria, cukrászda, orfeum, színház, fűzőbolt, csemege- és virágüzlet stb. A szálló koncerttermében a század első legnagyobb és legszebb hangversenyeit, báljait tartották. Világhírű művészek koncerteztek, akiknek fellépése idevonzotta a Vigadó közönségét is. Az első világháború után a hangversenyteremből mozi lett: a Royal Apollo, a mostani Vörös Csillag mozi. A régi és új vendégekről számos történet él. Harmath Imre, aki a világ egyik legbohémebb embere volt, állandó pénzzavarral küzdött, mesélik, egyik színdarabja jogdíját eladta a Royal orfeum portásának 200 pengő „gyorssegélyért”. A portás majd 1 millió pengőt kapott. Hunyady Sándor, aki délben kelt, délután írt, este-éjjel kártyázott, s rendszeresen hajnalAz Állami Pincegazdaság gerjei pincéjénél találkoztam egy fürge mozgású, idős emberrel, Jüsicsa Józseffel. 12 hektoliter bort szállított be és az elszámolásra várakozott. — A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-től használok 600 négyszögöl háztáji szőlőt — mondotta. — Ott termeltem egy kis borocskát. — Hány fokos lett? — 11,8-ra mérték. — Az 1970-es borok sorában az nagyon jó. Mit fizetnek érte? — Úgy hallottam, 6 forint 37 fillért. — Szép pénz üti a markát. — Kapok vagy 7500 forintot. — Hány éves. bátyám? — Hetvénhat. És bizony, kis segítséggel, magam műveltem a szőlőt. — Mindig földdel, szőlővel, tehát paraszti munkával foglalkozott? — Többnyire — felelte szerényen —, de sok mindenbe belesegítettem. És nem akart tovább nyilatkozni. Ekkor megszólalt' egy mellette álló férfi, a hatvanas korosztályból. — Bizony, tényleg sok mindenbe besegített a Józsi bácsi. 1945-ben tagja volt a ceglédi földosztó bizottságnak, majd elnöke lett a földhöz juttatottak szövetségének, az UFOSZ-nak és 'a Hitelszövetkezetnek ... Az idős ember fáradt mosollyal szakította meg: — Nincs ebben semmi különös, segíteni kellett a parasztság új életét... A legboldogabb akkor voltam, amikor a „mezítlábasok bankjának”, a Hitelszövetkezetnek az elnöke lettem és kölcsönöket adtam az új földtulajdonosoknak egy eke, egy ló vásárlására. Teljesítettem a kötelességem. És a múlt évben jólesett, hogy nem feledkeztek meg rólam. Kitüntettek a Felszabadulási Emlékéremmel. (-) Protekció nélkül nem megy Mert szinte egyszerre lihegik riadtan mozgó fülembe a hála aranyszavait. — Nagy lélek! Nemes szív! Éppen rólad beszélünk, hogy micsoda pompás ember vagy. Én — pompás ember, nagy lélek, és nemes szív? — ké- pedtem el. Netán talán gúnyolódnak, hogy utána együttesen csapjanak le? Korántsem. Tovább gyönyörködhettem bennük, mert fülig tekeredett szájjal, elismeréstől szenvedélyre gyúlt szemekkel rebeg- ték a hálaimát. — Kösz, kösz, hogy mindent elintéztél nekünk. Csak azt nem. értjük, miért volt az, hogy szinte menekültél előlünk? Ezekután szerénykedve mosolyogtam. mintegy jelezve, én már csak ilyen vagyok. Intézkedtem, de nem várok érte köszönetét. Ennek ellenére még egy fél óráig tartott a hozsánna, s mintegy összegezve, neheztelő hangsúllyal állapították meg: — Ügy látszik, protekció nélkül nem megy semmi. Rájuk hagytam, most már csak azt szerettem volna tudni, hol a jó égben és miért kellett volna számukra protekciót szerezni. Nagy S. József ban tért haza, nagyon gondosan ügyelt arra, hogy minden alkalommal pontosain, szerdán kifizesse számláját. Amikor már haldoklott, a szanatóriumban meglátogatta őt a szálló egyik alkalmazottja. Hunyady felháborodva, mérgesen fogadta. Micsoda dolog, hogy még nem küldték a számlát, hiszen már péntek van! — Egyik tárcájában az író maga is megírta Royal-beli szállását. Hogy amikor barátai hosszas unszolására vásárolt egy öröklakást, ott nem tudott a nagy csendben elaludni, hiányzott a Lőwin- ger-féle vastelep zaia, amit Hársfa utcai ablakából hajnalonként hallhatott. A második világháború megrongálta az épületet, s egy ideig hivatalok vették birtokukba a Royalt, csak 1953-ban adták vissza eredeti rendeltetésének. Az ellenforradalom idején tűz pusztította a szállót, újabb rekonstrukció kezdődött, s 1961. augusztus 21-én nyílt meg ismét. mint az ország egyik legnagyobb szállodája a Royal Nagyszálló. 367 szobája, hét étterme, nyári pálmakertje, cukrászdája, sörözője, hangulatos bárja áll a vendégek szolgálatára. Elektromos vezetékei egyvonalba kihúzva, Becsig elérnének. Pincéjének csőhálózata Budapest —Esztergom távolságnyi. Ha a szálló szőnyegeit a .vár alatti alagútban egymás mellé terítenék, az egész úttestet beborítanák, 600 mellékállomásos telefonközpontja egy kisebb város forgalmát elláthatná. ötvenezer a vendég évente. Két éve fogadták az 1961-es megnyitás óta az egymilliomo- dik vendégnapra érkező szálló- vendéget. Üjabban is egy csomó híresség lakott a Royalban — Tyereskovától egészen Amerigo Tot-ig. Sok hazalátogató magyar. Mint az a két fivér, aki 1915 óta nem látta eg;. - mást —- az egyikük Szibériából, a másik Kanadából — s a Royalban találkozott újra — majd ötven év után. Elismerő levelek, egész kö- teggel. Az egyik New Yorkból, a másik Debrecenből. A legutóbbiban éppen a szálló karácsonyi ajándékát köszönik meg — a minden vendég szobájában felállított, feldíszített kis karácsonyfát, a beiglit, a pezsgőt. Kádár Márta Kacsahír A ceglédi baromfikeltető állomáson megkezdték a szokásos évi karbantartást. A múlt évben 292 ezer kiskacsát keltettek ki és szállítottak a kecskeméti BOV-telepre. Február közepén állítják üzembe ismét a keltetőgépeket, hogy szaporítsák a pecsenyének valót. Negyvenezer hektó! A VINEX ceglédi pincéjében egyidőben 40 ezer hektoliter bort tudnak tárolni. Százféle bort exportálnak, régi megrendelőik közé tartozik a Szovjetunió, de tekintélyes mennyiség kerül az északi országokba is. • • Öreg szóló ' — új szóló A ceglédi járás szőlőterületeinek fele kiöregedett. Mintegy 600 höldnyit kivágnak a következő években. Ez azonban nem okoz terméskiesést, mert az utóbbi időben 1733 holdon telepítettek újat. Az újak termőre fordulnak, szinte ugrásszerűen növelve a termésátlagot. Nád — jég — puszta A hortobágyi halastavak befagyott víztükrén megkezdték a nád betakarítását. Az előzetes számítás szerint az idei télen mintegy másfél millió kéve nádat kötnek a pusztán. A puszta történetében első ízben korszerű nagy teljesítményű, dán gyártmányú nádaratógépek is dolgoznak a tavakon. A Hortobágyon termett nádat ipari termékké dolgozzák fel. . Elnök volt a „mezítlábasok" bankjában Beszélgetés, átvételre várva Puff neki, már megint majdnem belebotlottam Kismet Karcsiba, akinek megígértem, hogy megsürgetem az ügyét a... hol is... hol is? Ami... ami.... esküszöm, már nem is tudom, mit kellett volna az érdekében tennem. Várjunk csak, hadd gyötörjem egy kissé az agyam. Mintha a feleségét kellene bevinni a Salátaművekhez, valami könnyű munkára. Igen? Nem, arra» mintha Ficam Feri kért volna meg, vagy valaki más? Nem! Vagy lehet, hogy nem is más. Dehát ki tud annyi óhajnak eleget tenni, és főleg fejben tartani őket. Egyesek azt hiszik, mert ott ténfergek a tűz körül, már kis- isten vagyok, aki előtt minden ajtó kitárul. Sajnos, időnként, csak úgy, kapásból, vagy pillanatnyi elmezavarból, köny- nyen Ígérgetek, pedig toll a fülükbe, majd fogok mindig másokkal vesződni, amikor elsősorban magammal kell törődnöm, meg a családommal, s akkor még ott van a Klári, akire, ha az asszony rájön, meg ha a Jucira rájön — végem van. Ahogy ismerem, állíthatják ki a halotti bizonyítványom. Viszont a halotti bizonyítványról jut eszembe, ennek a Kismetnek valami örökösödési ügye van. Igen, igen, ami... ami.... na mindegy, ráérek majd ilyesmivel foglalkozni, ha én öröklök. Azonban isten nem ver bottal. Ebben a pillanatban nem ver bottal, ebben a pillanatban hátulról, két oldalról is a váltamra csapnak, s már roskadozva kiáltanám: — Segítség! Segítség! —, amikor hátrafordulva látom, hogy Kismet Karcsi és Ficam Feri együttesen adjusztálja említett testrészem. Most aztán benn vagyok a szószban — roppanok össze, s szorgalmasan reszelgetve torkom, már készülök a dadogáshoz: — Ne haragudjatok, mindent megtettem ... beszéltem a... na, kivel is kellett volna beszélnem, tépelődöm esetten magamban, de ők, szerencsémre, nem hagynak szóhoz jutni, rám borulnak, a kezemet szorongatják, a ruhámat simogatják, érzem, egy perc s ezernyi csókkal halmoznak el boldogságuk ban.
