Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

Mi£Cf hírlap 1971. JANUAR 7., CSÜTÖRTÖK A TEVEBEN: MA KEZDIK VETÍTENI Ma este kezdi vetíteni a tv John Galsworthy világhírű regé­nyének, a „Forsyte Sagá”-nak 26 részes angol tv-változatát. Egy-egy rész bemutatására előreláthatólag minden csütörtök este kerül sor. A női főszerepben (Irene) Nyree Dawn Portért láthatjuk viszont, akit a nézők a Bovaryné tv-filmből már is­mernek. ÜJ MAGYAR FILM Gyula vitéz télen-nyáron Remélem, hogy egyszer majd a televízió is készít ilyen mu­latságos filmet a filmről. Akkor majd ugyanilyen jót ne­vetünk a filmen is, mint ami­lyen jól elvidámkodtunk most, hogy a ifim kifigurázta test­vérét, a televíziót. Jó len­ne, ha a tévé minél hamarabb visszavágna — lehetőleg kér­jék fel ezt a stábot: Bácskai Lauró István rendező, Hercze- nik Miklós operatőr és ötlet- mester, Polgár András filmíró, akik az utóbbi idők legjobb magyar filmvígjátékál (vagy szatíráját?) készítették. A röhej a főcímnél — a mű­vészek szokásos felsorolásánál — kezdődik: a piros-fehét-zöl- des trükkrajzok és ' a diadal­mas csatazaj piros-fehér-zöld lelkületűnket formálják ki, szánandóan naiv és hősködő buborék minőségében. Vagyis a téveszme szintén. Amikor álértékké degradálódik egy na­gyon szép versünk értékes so­ra: „Régi dicsőségünk, hol ké­sel az éji homályban ...” Az igazi értékek és eszmék téves nézetekké fajulása a őu- ta és dühös előítéletek akna­munkája, amelyeket nemhogy felszámolni igyekezne egy gon­dolkodó, alkotó réteg, de ki­szolgálja, „rátesz még egy la­páttal”. Ezt mutatja be a Gyu­la vitéz télen-nyáron. Vagyis azt, hogy a rendelkezésünkre álló és a tömegek véleményét formáló eszközökkel — például televízió — sokszor úgy élünk, hogy abból csak egy vígjáték kerekedhet ki. Az előítéleteket — amelyek továbbélését mi a magunk eszközeivel is olykor konzerváltunk — kitűnően szatirizálja a film: nyegle sztárkultusz, piti Fradi-szív, tudatlan „ősmagyarkodás”, fej nélküli nyárspolgáriság, hősltö- dő téveszmék, s mind e készen kapott „közvéleménynek” elv­telenül behódoló tehetségtelen filmbeli alkotóművészek, akik... Akik tévé-kalandfilm­sorozatot készítenek amatőr főszereplővel, jó messze a tör­ténelemben. a török időkben, amikor is Gyula vitéz 1— az amatőr főszereplő — jön, vag- dalkozik és győz. S továbbra is győznie kell, mert a nézők így akarják, meft a filmbeli alko­tók nem tudják, hogy mit is csinálnak, vagyis a tévé dra­maturgiája nem tudja, hogy mit akar. mert tehetségtelen, elvtelen, karrierista vezetője van... A társadalmi gyökerek nem a filmbeli tévé tehetségtelen dramaturgiájához vezetnek, hanem sokkal messzebb. A Gyula vitéz kiindulópontja te­hát a felület, ezért aztán nem mély szatírát, csupán tehetsé­ges bohózatot láttunk — amely mégis az utóbbi idők legjobb magyar vígjátéka, mert: nem készítettek nála jobbat. A film legfőbb erénye az ötletesség, a soha nem lankadó lendületes­ség és fordulatosság, valamint Koncz Gábor, Kállai Ferenc, öze Lajos, Epri István, Vere- bély Iván játéka. Most várom, hogy a tévé mikor vág vissza, hátha meg­sértődött, félreértette, és félre­értésből csinál egy kitűnő sza­tírát a filmről (filmgyárról). Lehet... Berkovits György KAIRÓI KÖNYVVÁSÁR Harmadik alkalommal kép­viseli a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat a magyar könyvkiadást az évenként is­métlődő kairói nemzetközi könyvvásáron, amelyet most januárban rendez meg az Egyiptomi Könyvkiadók Egye­sülete. Elsősorban magyar nyomdákban készített idegen nyelvű kiadványok, közte az Akadémiai Kiadó legfrissebb tudományos könyvei, továbbá műszaki, matematikai, fizikai, orvostudományi és más szak­ágakat reprezentáló művek so­rakoznak majd a magyar be­mutatón. Az előző kiállítások tapasztalatai alapján ezúttal is sikeresnek ígérkezik a Corvina Kiadó gazdag válogatású al­bumgyűjteménye: művészeti könyvekből, a magyar ipar-és népművészetet ismertető il­lusztrált kiadványokból, Ma­gyarországról szóló képes al­bumokból és más útikönyvek­ből. Színészarcok Játszik a családban Kern András (Pályafutása- 1962-bén tűnt fel a „Kit mit tud?”-ban. Osz­tálytársával híres színészeket utánoztak. Utána mindenki rá­ismert az utcán. Szeretettel emlékezik vissza a vetélkedő­re, és gyűlöli az onnan rára­gadt népszerűséget. Hatéves kora óta filmrendező akar len­ni. Tavaly került ki a főisko­láról. A Vígszínház tagja.) SZEREPEK — Milyen új darabban ját­szol? — A Hotel Plázában. Klassz vígjáték: A Furcsa pár szer­zője, Neil Simon írta. Ki-be­menő szerepem van: kimegyek meg bejövök. Az első és a har­madik felvonásban. — Miben játszol még? — A „Játszik a családban”, főszerep. Még főiskolás ko­romban kaptam. Kern András negyedikes gimnazista, korában Arthur Miller Közjáték Vichyben cí­mű drámájában Darvas Iván­nal, Benkö Gyulával játszott együtt. A Hotel Pláza című vígjáték az első „végzett szí­nészi” szerepe. Szerinte egy statiszta is el tudná játszani. CSALÓDÁS? — Hogyan kerültél ki a fő­iskoláról? — Felkészítettek minket a csalódásra. — Azóta? — Megalapozott a csalódás. — Ki tehet erről? — Senki. Várkonyi Zoltán az osztályfőnököm volt, sokat kö­szönhetek neki. Az idősebb kollégák pedig szeretettel és várakozással fogadtak. — Miféle várakozással? — Azt várták, hogy történik valami. Azok a színészek, akiknek pályájuk nem szakma, hanem hivatás, várják, hogy történjen velük valami. Hogy éjjel két órakor egy rendező felhívja őket a lakásukon: eszébe jutott egy óriási ötlet, jöjjenek be azonnal próbálni. Örömmel öltözne mindenki. — Milyen a mai magyar színház? — Konzervatív. Amíg a vécé helyett illemhelyet mondanak, és ha a szövegkönyvben a dísz­let klozett, de kijavítják, és a színpadra fürdőszoba kerül, addig az is marad. Ez, persze, felszínes szimbólum, de úgy érzem, hogy nem szabad min­dent a végsőkig kifinomítani, az éleket legömbölyíteni, mert így nem lesz semmi sem élet­szerű. — Szereted a színészséget? — Nem vagyok én igazi szí­nész. Az igazi, ha egy mellék­szerepet kap, akkor is fősze­repként játssza, és úgy hiszi — övé volt a legnagyobb alakí­tás. En csak a főszerepeket szeretem. Gyűlölöm a néhány betanult szót... — Mi hiányzik a mai szín­házból? — A csapatjáték öröme... A színészei: nem figyelnek egymásra. Nincsenek egészsé­ges szakmai viták, csak sze­mélyeskedések. A csapatjáték, az együttjátszás kimúlt. Fő­szerepek és meliékszerepek vannak. Kern András hatéves kora. óta filmrendező szeretne len­ni. A „Sárika, drágám” című filmben filmrendezőt alakít. FILM ÉS KÖZÖSSÉG — Egy fiatal filmrendező srác vagyok, aki felfedezi öreg nagynéniét, és leutazik hozzá, hogy pénzt szerezzen. A nagy­néni — Patkós Irma 1930-ban primadonna volt. Aranyos né­ni. És ragyogó színésznő. — Szeretsz filmezni? — Éltet. — Miért? — Mert álmom a film, mert főszereplő vagyok, s végül — a filmcsinálás közösséget, al­kotó kört igényel. Ha felküldi Sándor Pál a leforgatott anya­got Budapestre (Pécsett for­gatunk), hogy előhívják, más­nap már véleményekkel jön vissza a kópia: a filmgyárban egymás alkotásaira is kíván­csiak a munkatársak. — Szeretnél még filmrende­ző lenni? — Akarok. Kern András reménykedik valamiben. Még öt évet végig­járni rendezői szakon a főis­kolán, lehetetlen, Végzős gim­nazista volt, amikor az ama- tőrfilm-fesztivált ‘ megnyerte „Mi lesz?” című filmjével.' Az akkori operatőr, Edelényi Gá­bor másodéves — filmopera­tőri szakon./ TERVEK — Nem vagyok elkeseredve. Sok újat látok és tanulok. — Ügy tudom, osztálytár­saiddal a főiskoláról le akar­tatok menni Székesfehérvárra színházat csinálni.., — Aztán nem lett belőle semmi. — Barát? — Verebes István: — osz­tálytársam volt a főiskolán. Együtt csinálunk mindent. Annyira polarizálódik a mű­vészet, hogy nemsokára verset is ketten fognak írni... Vele megértem magam. Csináltunk egy forgatókönyvet, jó lenne, ha elfogadnák, és film lehetne belőle. — Témája? — Kettős ünnep1. Húsvét és április 4 egymás utáni két nap­ra esik. Főszereplő: a család és a kettős ünnep okozta gali­bák. Tamás Ervin 77 mázsa betű Szegeden a Cserzy Mihály utca 3. számú ház pincéjében egy bedeszkázott lépcsőaljban nagv mennyiségű nyomdai ólombetűt talált az egyik lakó. Az ólomanyag eredete tisztá­zódott. Az értékes, 17 mázsa súlyú nyersanyagot mintegy 2 évtizede Szereday József nagy- kereskedő, aki nyomdát is tar­tott fenn, az államosítás elől rejtette el. A tulajdonos már nem él. Az eredeti csomago­lásban lévő, korábban még nem használt betűk a szegedi nyomdába kerültek. Vihartól a vádiratig A Zrínyi Kiadó téli újdon­ságai több figyelemre méltó irodalmi alkotással gazdagítot­ták a könyvesboltok választé­kát. Sik Endre, a sokat ta­pasztalt forradalmár életé­nek egy évtizedére tekint vissza „Vihar a levelet.. című könyvében, amely nagy sikerű korábbi memoárja, a „Próbaévek” folytatása. Fóti Andor „Különös ran­devú” című könyvében a nyu­galmazott rendőr ezredes visszaemlékezéseiből az el­múlt negyedszázad bűnügyi krónikájának hiteles törté­nete olvasható. A. Dunajevszkij, az ismert szovjet. író „Omszki ballada” című izgalmas írásában Li­geti Károly magyar forradal­már költő, a legendás hírű internacionalista harcos em­lékét követi nyomon. Kurt Rückmann új könyve: „Gyilkosság a keresztúton”. A szerző a közelmúlt ismertebb politikai gyilkosságainak tel­jes történetét igyekszik feltár­ni műveiben. Ugyancsak a téli újdonságok között jelent meg Steven Rose könyve, „Vádirat a vegyi és biológiai hadviselés ellen" címmel. Alapjául az 1968 feb­ruárjában Londonban tar­tott konferencia szolgált, ame­lyen a vegyi és biológiai had­viselés katonai, jogi, etikai és orvosi kérdéseivel foglal­koztak. Hétezer téli libegő A vártnál jobban sikerült a Libegő téli premierje — mond­ta a János-hegyi légpálya ve­zetője. Az elmúlt havas napok­ban több mint hétezren libeg­tek a János-hegyre ródlizni és síelni. A legtöbben a délutáni órákban keresik fel a drótkö­télpályát. Ilyenkor, a csúcsfor­galomban jóformán egyetlen üres szék sincs. A János-hegyi légpálya vezetősége egyébként azt tervezi, hogy a Libegő kö­zelében épületet emel a sport- felszerelések tárolására. így a ródlizóknak és a síelőknek nem kell hazavinniük a szánkót és a sílécet. Az épület várhatóan még az idén elkészül. jBíborvirágnak Bíborvirág. Versemben így nevezlek. Azért, mert szép e név nekem. Bíborvirág. E verstől kezdve ez leszel, s nem tudja senki sem, az új neved, — mit is fed el. A régi név titok marad és rólad szól majd minden új dalom, és hozzád szól a vers, — ha bánatom belőlem bús verset fakaszt. De néked szól, — ha szálló szárnyakon a hirtelen tűnő öröm egy percre elfelejti, — örök a börtönöm, S te érted azt, te érted egyedül, hogy a versbe szőtt melódiák, mindig a tiéd maradnak, — Bíborvirág. • , Borbély Tibor 24. Alsóhegy sem szűkölködött a szenzációkban ezen a hétvé­gén. Kristóf széltében-hosszá- ban mesélte, hogyan sétáltatta meg Biener emberét Mocso- lán. Elbeszélése mindenütt osz­tatlan sikert aratott, mígnem egy társaságban volt egy férfi, aki egy buszon jött haza Kris­tóffal. Amikor Kristóf az el­beszélés közben idáig jutott, hogy azzal kérkedett: követő­jét hazafelé az autóbuszban maga mellé ültette, a férfi megszólalt: — Én láttam magát a busz­ban és aki maga mellett ült, az a városi kapitányság egyik nyomozója volt. Kristófban megállt az ütő. — Ez lehetetlen! — mondta, de ettől' kezdve nem terjesz­tette a történetet. Szombat estére már az is elterjedt a városban, hogy Há­mori, a gyár igazgatója, titok­ban feleségül vette az FFC pártoló tagságának gyöngysze­mét, Flámis Bözsit. Berek vá­rosszerte híresztelte, hogy a klub elnöke dezertált, nem cso­da, hogy mostanában egyre kevesebbet törődik a csapattal, sőt, kifejezetten bomlasztja azt. Efeletti elkeseredésében a szokottnál jobban berúgott. A hír a csapat többi tagját is le­sújtotta, nem csoda tehát, hogy ők is az alkoholban kerestek vigaszt. Másnap reggel csak szédelegtek a pályán, hogy az eredmény csak négy null lett, az annak köszönhető, hogy az ellenfél sem hajtott. Erejüket a fontosabb és nehezebb mér­kőzésekre tartogatták. Kristóf rendkívül rossz ideg­állapotban volt. Utána nézett és meggyőződött, hogy követő­je, akit Mocsolán egy napon át az orránál fogva vezetett, való­ban a városi kapitányság bűn­ügyi osztályának beosztottja. Lázasan kereste múltjában és jelenében azokat a momentu­mokat, melyekkel felkelthette magára a bűnüldöző szervek egyáltalán nem megtisztelő fi­gyelmét. A lelkiismerot-vizs- gálat szomorú véget ért. Kris­tóf viharos múltjában és je­lenében több olyan megmoz­dulás akadt, melyért a Btk. szerint büntetőrúgás jár. Évek óta — hdgy finoman fejezzük ki magunkat — nagyvonalú le­zserséggel kezelte a futball szakosztály támogatására for­dított súlyos ezreket. Ha csgk arról lenne szó, hogy a ban­kettekre, tapasztalatcserékre, pályafelújításokra elkönyvelt pénz a futballisták zsebébe vándprolt, még nem lenne olyan súlyos. Sok esetben a futballisták nem az ATC, ha­nem az ellenfél csapatában rúgták a labdát, dehát ilyesmi nagyobb és fényesebb múltú csapatoknál is előfordult már. Nagyobb baj, hogy e pénzek­ből bőségesen jutott Kristóf­nak is. Az is megfordult az edző. fejében, hogy most jöt­tek nyomára annak, hogy évekkel ezelőtt a pálya újjá­építésekor a bontási anyag je­lentős része a ő városszéli tel­kére vándorolt, ahol azóta egy gyönyörű emeletes villa nőtt ki a földből. Pánikérzését csak fokozta, hogy nem tudta kivel megtárgyalni problémáit. Hámori — ezt ő is tudta — elárulta a csapatot. Berek, aki­re még számítani lehetne, esz­méletlen részeg, Hetényi évek óta szeretne edző lenni, így hát vele sem oszthatja meg súlyos terhét. Azt mindeneset­re elhatározta, hogy az általa Z-akciónak nevezett manővert sürgősen abbahagyja, semmi szükség nincs arra, hogy még egy vesztegetési botránnyal is súlyosbítsa helyzetét. Végső kétségbeesésében el­határozta, hogy felkeresi Falus doktort. Nem árt, ha az ember időben gondoskodik magának megfelelő védőügyvédről. Falusné majdnem az orrára csapta az ajtót. A folyosón is hallotta, az asszony szitkozó- dását: — Van pofája ide jönni! Ö ad kocsit; hogy az a disznó el­mehessen a cafkájához... Aztán mégis kinyílt az ajtó és az asszony enyhültén szólt utána. — Ne haragudjon ... Na­gyon ideges vagyok, a férjem péntek óta nem jött haza. — Az lehetetlen — vált ijedté Kristóf arca és ezzel az asszony előtt máris elárul­ta, hogy részese Falus doktor rejtélyes eltűnésének. Kristóf agyában természete­sen az fordult meg, hogy Fa­lust a Ritának küldött tízezer forinttal együtt elkapta a rend­őrség. Zsebéből elővette a lány táviratát és a feladás időpont­jából megállapította, hogy Ri­ta vasárnap reggel még sza­badlábon volt. A távirat hang­jából arra következtetett, hogy a lány a pénzt megkapta. Ka nem így történt volna, biztos reklamál. Elhatározta, hogy hétfőn beszél a lánnyal. Min­den eshetőségre készen, azon­ban, megírt egy levelet. A le­velet a városi rendőrkapitány­ságnak címezte és ebben ösz- szes bűnét bevallotta. Részle­tesen leírta az úgynevezett Z- akciót. A lezárt borítékot azzal a megjegyzéssel adta át házi­asszonyának, hogy amennyiben kedden reggelig nem jelentke­zik, azonnal továbbítsa a rend­őrkapitányság vezetőjének. Sándor hadnagy kopogtatott Falus doktor szállodai szobá­jának ajtaján. — Szabad! Drága szerel­mem ... — fuvolázott az ügy­véd, de megcsuklott a hangja, amikor a várt Rita helyett a hadnagy lépett a szobájába. — ön itt? Vegye tudomásul a hadnagy elvtárs, hogy ez ha­táskörének túllépése. A rend­őrség nem avatkozhat bele az érzelmi életembe. — Hagyjuk az érzelmeit doktor úr, ezt majd a felesé­gével intézze el. — Nézze, hadnagy elvtárs — mondta sokkal halkabban az ügyvéd, és ebben valószínű ré­szé volt a feleség említésének is — * ezúttal tulajdonképpen ártatlan vagyok. Nem önszán­tamból jöttem, Kristóf Pál, az ATC edzője kért meg, hogy egy csomagot hozzak el Ritá­nak. — Mi volt a csomagban? — Úriember vagyok, nem szoktam idegen emberek és főként hölgyek csomagjaiban kutatni — jelentette ki túlzot­tan nagy eréllyel a doktor. — Szóval, mi volt benne?..; — Ügy látszik, a vesémbe lát, hadnagy elvtárs... Igazán csak a féltékenység vette el az eszem... A csomagban pénz volt... — Mennyi? — Nagyon sok. Egy vastag köteg százforintos. Szerintem, legalább ötvenezer forint. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom