Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Pisi MEGYEI 1971. JANUAR 1., PÉNTEK Kutyakaparó Egynapi járóföldre tőle még a gyerek is megmondja: a ' Nagykőrös—Kocsér—Tetéílen útelágazásnál áll a Kutyakaparó. Honnét a név? Tűnődhetsz, amíg odaérsz. A pásztorhalál, költőbánat nem volt ritka. Képzeletem elragad: Csillagfénynél, gyalogszerrel, egy juhász. „Megölöm, ha megtalálom — gondolta. Berúgta a csárdaajtót. Ott boro- | zott, ki szamarát „elkötötte” — egy csikós. Szóra szó, majd ölre mentek. Homokhantban, fejfa nélkül, nem lehetett pihenni. Reggelre a puli kikaparta a juhászt... És a költő? Ne találgassunk! ★ Kaparási csárda sokfelé van. De nemcsak a néphit, a kutatók is azt tartják: erről írta a verset Petőfi. 1846. november 20 körül érkezett meg Debrecenből Pestre. Itt vette hírét, hogy Dömsödön élő szüleire — pár száz forint adósság miatt — újabb végrehajtás vár. Rögtön rokoni segítségért indult Mezőberénybe. A legrövidebb út erre vezetett, útba kellett ejtenie a Kutyakaparót — 1846 decemberében. A győri Hazánk című lapban jelent meg először a vers 1847 januárjában. Azt írja: '„Kívül-belül szomorú csárda ez A Kutyakaparó, Ehen-szomjan szokott itt maradni A jámbor utazó.” Most messzire hangos a csárda, ha leszált a hideg téli est. Reggelente csak egy-egy féldecit hörpintenek a munkába induló tanyasiak, hogy aztán dolguk végeztével összeverődve, borral-sörrel folytassák. Van étel is: töltött paprika, halászlé, bakonyi halpaprikás — konzervben. Néha ráfanyalodnak a férfiak, ha távolinak érzik az otthoni konyhát. 1970- ben 40 ezer forintot költöttek ételre, s közel félmilliót italra. A csárdát gebinbe adta ki a nagykőrösi ÁFÉSZ. „Mogorva vén ember itt a csapiár, Szavát sem hallani, Szájat ő csak azért tart, hogy legyen Mivel ásítani. Ilyen csapiár a vén Dömötör.” Kovács Gyula, a mai „csapiár”, keménykötésű, szögletes arcú, barna fiatalember, kék jersey zakóban. Géplakatos, öt évig a körösi Kőrisfa cukrászdában dolgozott a feleségével. Tavasszal úgy döntöttek, hogy kiköltöznek a pusztába. Motorkerékpárral jár be Kőrösre — áruért. Most szalámit szeletel, jugoszláv sörrel, kávéval kínálja a vendégeket. „De az idő szegény jó asszonyt Megviselte rútul, Noha ötven, ötvenöt esztendőn Még nem igen van túl." Csinos, tűzrőlpattant menyecske Kovács Gyuláné. Gondját viseli a háznak, italt mér, poharat mos, szabad idejében rádiózik, olvasgat. Nyaranta alig győzi a vendégjárást: gyakran jönnek diákok, turisták. „.Jószágból a csapiárnak nem ■ jutott Egyéb egy kuvasznál.” Annyiban hasonlítanak a hajdanvolt csaplárékra, hogy jószágot ők se igen tartanak. Sók gond lenne vele. De megtalálták számításukat, nem panaszkodnak a pénzre. ★ , „A csárdától vagy száz lépésnyire, Kopár dombtetőn fent, Senki által meg nem látogatva All egy régi kőszent;” Nincs már se domb, se Szent. Nincs már semmi, csak a szárnyaló mendemonda. Az épület második alakja 1926 márciusában leégett. Az újat már cseréptetősre húzták, a múltat csak a búboskemence őrizte. Azt is lebontották most hét esztendeje. Középen nagy biliárdasztal. Sápadt maximlámpa szórja fényét a kerti székekre, abro- szos asztalokra, az olajjal átitatott padlóra, kékkel hímzett fehér függönyökre, a meszelt falon álmodozó mázas-virágos tányérokra. A mese örök, mindig újjáéled. Bognár László, mackótermetű gépszerelő félrecsapja kucsmáját, olajos kezében szorongatja sörös poharát, s élénk helyeslések közepeit fog mondókájába. — Nyolc éve is van már, hogy elkezdtünk itt ásni, az ivó közepén, ahol be volt süllyedve a padló. Úgy mondta a nyelv, Bogár Imre, Rózsa Sándor, Sajó Pista barlangja volt itt. Meg is találtuk a kijáratot, boltívét, nagy termésköveikből. Ászokdara- bok, öregfa, amint a hordót tartatták — minden volt, csak csont nem. A fal alá fnár nem áshattunk, azt mondta a tanácselnök, összedől a ház. Az akkori kocsmáros összeszedett egy pár csontot az udvaron, s kirakta a pultra, mintha mi találtuk volna. Reklámnak jó volt, sokan jártak hírére. „Kutyakaparási csárda Zsandárral van körülzárva. Azért van az körülzárva, Betyár iszik a csárdába .. így szól egy régi népdal. Nagy pásztorélet volt ezen a vidéken, s mint minden csárdában, nyilván itt is megfordulhatott néhány betyár. A térképek már az 1700-as években is mutatják a csárdát, léte nem legenda. — Felfordítattam vagy másfélholdnyi földet itt a szomszédban, altikor sok csontot, festett faldarabot vetett ki az eke. Mert az lemegy 80—90 centire ... — ez a mese vége. Régészek nem jártak itt, ásatás nem volt, ki tudná hát a múltat? ★ Egy bizonyítottan igaz, mai história. Néhány éve egy karai fiú levette a falról a Rózsának tulajdonított elöltöltős pisztolyt, betöltötte gyufaméreggel, s ahogy lecsapott a kakas, szétvitte a láng az ujját. Egyszer egy mai „betyár” ellopta, a vezsenyi bálban a fiatalokat ijesztgette vele. A körzeti megbízott fegyverezte le a kései utódot, s már jó ideje háborítatlanul lapul az ósdi fegyver a falon. Békés csárda ez, a lőporfüstre legfeljebb a megfáradt vadászok emlékeztetnek, akik vasárnap esténként betérnek. Mint Vincze László is, a ko- cséri Petőfi Tsz gyalogmunkása. Tervezik a restaurálást, visszaadnák ősi nádfedeles alakját. Bevezetik a villanyt, lesz meleg étel is, és hűtő- szekrény. Mi más sorsa lehetne? Nemcsak a mese, a szükség élteti a csárdát. Hová mennének a környező tanyák emberei? S ha már itt vannak, a napi gond mellett miért ne mesélnének régi időkről? Hiszen szép a monda, ha tán nem is igaz. És kell a hit, ha nehéz is hinni... Paládi József Foto: Urban ÍNYENCRECEPT Pulykajava, pezsgés fánkkal Marofka Ferencné, a ceglédi Kossuth étterem konyhafőnöke először életében paprikáskrumplit főzött. Most a Róna Vendéglátóipari Vállalat instruktorának, K. Tóth Pálnak találmányát ajánlja az ünnepi asztalra: pulyka javát, pezsgés fánkkal. A pulyka mellét kicsontozzuk és a közepét megtöltjük sonka, füstölt szalonna és libamáj keverékével, majd két oldalát fogpiszkálóval összetűzzük és szép pirosra sütjük. Pörköltlében megpároljuk, s ha elkészült, a pörköltlevet kevés tejszínnel dúsítjuk. A köret, azaz a pezsgés fánk készítéséhez (négy személy részére) kell 40 dkg burgonya, 10 dkg liszt, egy tojás, 1 dl pezsgő és 15 dkg zsír. Burgonyagombóc tésztát csinálunk, melyet pezsgővel ízesítünk. A tésztából fánkokat szaggatunk, s forró zsírban kisütjük. Külön tálban tálaljuk a töltött pulykamellhez. Ilyen finomat még nem ettek szilveszterkor! Marofka Ferencné szilveszterkor dolgozik: 360 embernek készít ínyencségeket, ropogós malacsülttől a korhely- levesig. Ezekhez felhasznál majd fél mázsa húst, másfél mázsa burgonyát, húsz kiló rizst, ki tudja mennyi fűszert, savanyúságot, galuskát, káposztát ... Program — szilveszter után ■ Folyt a pezsgő, a bor, s úgy gondolom, a komolyabb, töményebb italokban sem volt hiány szilveszter éjszakáján. Méltóképpen elsirattuk az óesztendőt, csendes nosztalgiával gondoltunk arra, hogy ismét öregebbek lettünk egy évvel, ám sok időnk nem maradt a töprengésre, mert köszönteni kellett az új évet. És mi köszöntöttük is. Bizonyára sokan voltak, akik másnap reggelig egyfolytában koccintottak, s ittak az új jövevény tiszteletére. Azt hiszem, kimulattuk magunkat, s mindenki jól szórakozott. Ám, ha valakinek még mindez nem volt elég, van szórakozási lehetőség még mindig bőségesen megyeszerte. Tápiógyörgyén, a művelődési otthonban, az újév első napján is az /nostolok zenekar zenéjére icolhatnak a fiatalok és u. ncsak itt, 3 án délután pedig „Egy forin tért megmondom” címmel vidám ifjúsági klubvetélkedőt rendeznek. Érdekessége lesz a műsornak, hogy az Irodalmi Színpad tagjai, valamint a furulya zenekar is közreműködik. Ambrus Kyri és Szécsi Pál táncdalénekesek Törteire látogatnak, ahol január 2-án, szombaton este a művelődési házban a Slágerparádéban lépnek fel. A Csepel Autógyár művelő dési házában az újév első napján az Albee nagysikerű színművéből készített amerikai filmet, a Nem félünk a farkastól-t vetítik. Óévből — új évbe SOKAKON SEGÍTETT A KRESZ-TÁBLA. ABBAN £S A JÓTÉKONY L AMPAVASAKBAN MEG LEHETETT FOGÓDZKODNI... Számitendős kalendárium Bűnözők, szélhámosok, panamisták és párbajhősök a hetvenes években Rózsa Sándor immár a sza- mosújvári börtön lakója, életfogytiglan. Ráday Gedeon nem tette korlátlanul magáévá gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ötletét, hogy a „rablóból lesz a legjobb pandúr” elve alapján bízzák a betyárok, útonállók felszámolását az amnesztiát élvező Rózsa Sándorra. Kormos Béla és Laucsik Gusztáv, Ráday titkárai is egyetértettek azzal, hogy az Andrássy-ötlet csak a betyár tőrbe csalására lesz jó. Sok bűn terhelte újból Rózsa Sándor lelkét. Több mint nyolc- százán tartoztak már akkor bandájához, köztük tanítók, jegyzők, falusi bírók, papok, városi tanácsnokok, sőt még csendbiztosok is. összesen 554 bűntényre derült fény, ebből 111 rablógyilkosságra. Legutóbb már annyira mentek, hogy Félegyháza és Szeged között, Póka pusztánál fölszedték a síneket, s az így megállított vonat minden utasát kifosztották. Pokol Teréznek, az ötvenhat éves Rózsa Sándor szeretőjének öntudatlan segítségével sikerült a nagyravágyó betyárvezért tőrbe csalni. Elhitették vele, hogy a király hozzájárult, hogy ő legyen az ország összes pandúrjainak fő- parancsnoka. Rózsa szépen besétált a kelepcébe. S az a 166 közhivatalnak sem tudott segíteni rajta, akik befolyásukat és hatalmukat a rablóbandák szolgálatába állították. Akasztják a hóhért A hetvenes években nem kellett attól tartani, hogy az újságok kriminalisztikai hírek nélkül maradnak. A legtöbb szenzációt maga Thaisz Elek fővárosi rendőrkapitány és a rendőrség korrupt testületé szolgáltatta. Szinte minden na- | gyobb bűnügy központjában | rendőrtisztek, magas rangú rendőrtisztviselők állottak. Egy nagyobb sikkasztás alkalmával ugyancsak rendőrtisztviselőt gyanúsítottak bűnrészességgel, de a tisztviselő agyonlőtte magát. özvegye azonban elment a tárgyalásra, és ország-világ előtt feltárta Thaisz Elek és az égész rendőrség korrupt szerepét. Thaisz a helyén maradt, és alakja körül gyűltek az anekdoták. Nagy port vert fel, hogy a betörők a fővárosban és az útonállók vidéken szabadon garázdálkodhattak. Betörtek Széli Kálmánhoz és az amerikai konzulhoz, végül még gróf Andrássy Gyula (akkor már „közös” külügyminiszteri) Esz- terházy utcai palotáját is kifosztották, elvitték a negyvenezer forintot érő ékszereken, drágaságokon kívül a németbarát politikus érdemrendjeit, köztük az aranygyapjas rendet és a Beata Amunciata rend nyakláncát, a külügyminiszter büszkeségeit. Egy ékszerész segítségével a három betörő kézre is került, csak éppen a rablóit holmik rejtekhelyéről nem voltak hajlandók vallani. A külügyminiszternek személyesen kellett elmennie a főkapitányságra, a Kossuth Lajos utcába, és megkérni a betörőket, hogy legalább a rendjelek rejtekhelyét árulják el. (S a betörők „nagy titokban” megsúgták, hogy egy Dob utcai pálinkamérés polcán, egy üres pálinkásüveg fenekén megtalálhatja rendjeleit!) Egy másik sztori, amelyen a sajtó és az olvasóközönség jókat kajánkodott Thaisz főkapitány rovására: óriási felhőszakadás zúdult Budára, amely házakat sodort el, s a lapok híradása szerint „Paks felé hullák úsztak”. A nagy riadalomban, amikor szinte az egész város talpon volt, a rendőrségnek nyomát sem látták. Hogy miért? Thaisz főkapitány Lász- ló-napi vacsorán vett részt „Szilvássy úrnál”, s az árvízről csak másnap, a lapokból értesült. Ilyen körülmények között már nem is lehet csodálkozni azon, hogy Tápiószentmárton- ban egy irgalmas rendi barát gyilkosságot követett el. Másodmagával megölte és kirabolta Törteti Pál földbirtokost. Sőt a hóhér akasztására készült az ország, minthogy a kolozsvári hóhér orvul megtámadott és meggyilkolt egy cigány zenészt. Romantika, óh! Közben a felszín a romantika jelét hordozta magán. Rosenberg Gyula (később ország- gyűlési képviselő) Batthyány István grófot a nászútján lőtte agyon párbajban, mert elvette azt a lányt, akit ő szeretett. Rosenberg egész nászútján követte Batthyányi, hogy leszámolhasson vele. A Népszínházban az „Utazás a föld körül” Verne-regény színpadi változatát mutatták be. A darabot, valamint a benne szereplő elefántot Párizsból importálták, erről az újságok is hírt adták: „Hennedy, a híres nagy elefánt, amely az Utazás a föld körül látványosságában szerepelni fog, már megérkezett impresszáriója társaságában Párizsból.” A romantika a bűnügyeket is végigkíséri. Apáthy Mátyás, Szapáry gróf titkára, 1871-ben lelőtte a Váci utcában Siebenthal Helént, a szerelmesét. Oroszország vladimiri kormányzóságában egy tizenhat éves asszony megmérgezte katonatiszt férjét, a bíróság azonban felmentette őt, mert a katonatiszthez, aki nemcsak részeges volt, hanem „mellszorulásban” (angina pectoris) is szenvedett — a konok szülők erőszakolták hozzá. Vácott viszont Nyitránszki törvényszéki bíró fia ciánkálival megmérgezte Emerick megyei főorvos lányát. Amikor a Nyit- ránszki-fiút elfogták, ennek első kérése az volt, hogy részt vehessen az imádott lány temetésén. Mi sem természetesebb, hogy a rendőrség ehhez is hozzájárult (!). Az már más kérdés, hogy a gyászoló gyülekezet kis híján meglincselte a gyilkos aranyifjút. A romantika térhódítását mutatja egyes napilapok hangvétele, stílusa is. Jókai Mór lapja, „A Hon” a következő-. képpen írja meg, hogy Pesten egy kereskedőt száz forintra megzsaroltak: „Pollák Bernát nagy megelégedetten ment az Európa-szálloda éttermébe, hogy ott lakmározás kéjelmei közt tovább fűzze azokat a képeket, melyeket a pénzügyi minisztériumnál most kötött szerződése képzelme elé tárt. Ezután jött a kellemetlen zsarolás”. Közben országszerte elterjedt a hír egy Baghy nevű gazdag parasztról, akit nem akartak beengedni egy estélyre, mert nem volt rajta frakk. Hazament, életében először frakkot húzott, s amikor a vacsoránál a levest tálalták fel, a frakk farkát mártogatta a le- vesestálba, mondván: „Egyél frakkocskám! Ide úgyis tégedet hívtak meg.” Hát nem boldog, gondtalan idők?! Sipista urak — nyugtalan nép Ha a korabeli újságokban lapozgatunk, azt hihetnénk, jóformán a fényes társasági élet töltötte be száz esztendővel ezelőtt népünk hétköznapját és ünnepeit. Mintha nem éppen a párizsi kommün védjelezte volna a hetvenes évek kezdetét, amelyre a dolgozók világszerte érzékenyen reagáltak. (1871. június 11-én hazánkban is szimpátiatüntetéseket tartottak!) Kovácsolódott az orosz, porosz, osztrák szövetség. Gazdasági válság volt kialakulóban. Tehát nemcsak azt jegyezheti fel a múlt krónikása, hogy hazánkban bemutatták Verdi Aidáját, és megkezdte működését az Országos Képtár, a Műegyetem és a Képző- művészeti Főiskola, hanem azt is, hogy valami erjedt a társadalomban. Erről némi képet a szűkszavú bűnügyi krónikákból is kaphatunk. Napirenden a csalás, sikkasztás, a panama. Lauka Gusztáv, a rossz hírű poéta, csak felszíni jelenség adósság- csinálásaival, meg nem adott kölcsöneivel. Várady Gábor, a képviselőház alelnöke viszont már korképet mutat jó pénzért árult rendjeleivel. Megingott az osztrák Erlanger báró pozíciója is, pedig ő akkor Magyarország pénzkirálya volt, zsebében tartotta — a korabeli krónikák szerint — az egész felső• -tízezret/- Napirenden, a váJtóhgjpisítÁs., Mellinger. váltóügynök például kétszázezer forinttal károsított meg egy sereg embert. Bihar megyében elfogtak egy ál Wesselényi bárót. akinek valódi neve Bállá Gergely volt, egy másik szélhámos pedig a ferencvárosi templom építésére indított „magángyűjtést” a fővárosban. Oroszi Miklós szentesi polgár- mester és Talányi János orvos ellen azért indult eljárás, mert Dobozy Jusztínia, a polgármester sógornője gyanús körülmények közt, váratlanul elhunyt. (Az már nem is meglepetés, hogy végül is felmentették őket.) De az urak korlátlan tobzódása már ellenkező előjelű bűneseteket is szül. Szántó Miklós megölte főnökét. Csonka György ügyvédet, mert nyolcszáz forintos fizetési hátralékát nem kapta meg. Országos ro- konszenv kísérte Dusek József 32-es baka bűnperét, aki keresztülszúrta az őt oktalanul zaklató, emberi méltóságában sértő altisztet. Kegyelmi kérvények százai érkeztek Mária Valéria főhercegnőhöz, a királynéhoz, de ez esetben már közel sem volt olyan engedékeny a bíróság! Veczkó József „sorsával való elégületlenség miatt felakasztotta magát (egyébként a divatos öngyilkosság a hídról a Dunába ugrás!), de öngyilkossága nem sikerült, mert felesége még idejében levágta.” A tragikomikus végről az „Egyetértés” című újság így tudósított: „Veczkó hálából aztán nejét annyira elverte, hogy kórházba kellett szállítani.” Szegeden megöltek egy Schönfeld nevű kereskedőt és feleségét. (A tetteseket elfogták, és „húszévi sáncfogságot” kaptak.) Egy időben hamis százforintos bankjegyek kerültek forgalomba, amelyeket — mint később kiderült — egy rab gyártott a lembergi fogházban. (Egyébként is pénzhamisításért ült.) S még egy hírecske az 1871-es lapokból: egy kegyesrendi szerzetes, név szerint Berecz Antal, kilépett a rendből, és egy pesti fiatal özvegyet vezetett oltárhoz. Lakos György
