Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
MST HEGYEI ’'K^CiriiW 1971. JANUAR 6., SZERDA !}-- w f 1968-ban alakult Veszprém me|j lO12iS0.mOly gyében az ugqdi Szabadság Tsz • műbőr- és textilfeldolgozó melléküzemága. Közel 100 asszonyt foglalkoztat az üzem, termelési értéke pedig milliókra rúg. A melléküzemági nyereségének nagy részét az értéktelen termőterületek feljavítására fordítják. 45 féle termékük országszerte keresett és ismert, képünkön: a divatos, sokszínű ülőzsámoly. A hévizgyörki vita CSŐDÖT MONDTAK A BIZOTTSÁGOK A közvéleményt ritkán lehet becsapni. Félrevezetni lehet, de csak akkor, ha valamiről nem tud. Ha tájékozott, félrevezetni nehéz. A hévízgyörkiek, miután elolvasták az egyik mező-gazdasági szaklap cikkét a Dózsa György Tsz bizottságairól, meglepődtek. Keresték az okokat, hogy miért jelent meg ilyen általánosan dicsérő írás,, amikor a bizottságok, köztudottan, nem látják el megfelelően feladatukat. Ellenőrző bizottság Az ellenőrző bizottság októberben beszámolt munkájáról a Dózsa Tsz pártszervezetének. B. Kovács Zoltán, a bizottság elnöke leírja: „...nem minden esetben lehetett a munkaterv szerint végezni munkánkat, mert a mindennapi gyakorlat másképpen formálta elgondolásainkat.” Ezekről az elgondolásokról a továbbiakban nem esik szó, inkább arról, hogy „a téli gépjavításoknál szervezetlenséget tapasztaltam... a traktorosok sok esetben ittasan ülnek az erőgépükre, és esetenként engedély nélkül végeznek fuvart ... a tavaszi munkák beindulása nagyon iszi,azaz Mészáros. Mészá- ros Jóska. Ismertebb nevén: Bokszoló. Félelmetes híre, tekintélye volt. Pedig soha 3enki nem látta verekedni a barátomat. Elmondok egy apró, jelentéktelen kis esetet, mintegy példaként tekintélyére. Téli vasárnap délután történt. A főutcán csatangoltunk ketten föl s alá, a kirakatokat nézegettük unalmunkban. Aztán találkoztunk két ismerős lánnyal. Nyirkos, csípős volt a délután, már estébe hajlott, kígyóit az egy étién neonreklám is a ruházati bolt fölött.'Pohár italra hívtuk meg a lányokat,- s táncolni. A Kossuth-étterembe. Ez abban az időben volt, amikor a cukrászdákat, éttermeket nemzeti nagyjaink- ról kezdték elnevezgetni. Benyitottunk hát az étterembe. Vágni lehetett a füstöt, s ezen kívül ital és izzadtság 3zaga szállt a levegőben. Félhomály tette nagyvárosiassá a termet. Rengetegen voltak, az asztaloknál talán még egymás nyakában is ültek, s jutott a tömegből, bőven a táncparkettre is. A sarokban ingujjra vetkőzött zenészek fújták vörös képpel a szakszofont. — Innen akár fordulhatunk :s ki. — Nyugi — mondta Miszi. A nyakát nyújtogatta, ismerős pincért keresett. Megtalálta. — Szevasz Bokszoló — jött hozzánk a haver —, szerzek nektek helyet, azonnal. Szerzett, igaz, a terem kő- népén, de jó volt az is. Iddogál- tunk, táncolni egyelőre nem akartunk, beszélgettünk. Már amennyire tudtunk a zajban. Legalább háromszáz ember: züm-züm, a zenekar tele tüdőből, plusz egy reménytelepül hörgő ventillátor az ablak fölött. Azért beszélgettünk. 4 ztán hirtelen koppant va*r- lami. Ügy tűnt, a székem lábán koppant valami. Hátranéztem, Igen, egy koma feje volt. 1 — Te — szóltam Miszinek. —, mögöttünk zajlik az élet. — Nem nézett- hátra, mellettem ült, megvonta a vállát. Engem izgatott a dolog, figyeltem. A koma megmozdult a földön, felállt, kereste az, ellenfelet. — Jön a második menet — mondtam Miszinek. Rám se bagózott, a borát szopogatta. Valóban jött a másik menet. Megkerült az ellenfél, az egyik asztaltól, állt fel. Spiritiszta volt, a híres verekedő. — Az anyámat szidod! — suttogta és lendült a keze. A koma megint az asztal alá került. A mi asztalunk -alá. A térítőn összekoccantak a poharak, a nyakasüveg pedig imbolyogni kezdett. — Kiborul a borunk — ije- dezett Szőke Cica, Miszi nagy szerelme. Miszi ezt már nem hagyta, óvatosan, hogy rá ne lépjen a koma kezére, felállt Miszi és- Spiritisztához slattyogott. Így szólt, miközben betört orrával, vastag szájával pimaszul vigyorgott, miközben mindkét keze a zsebében volt s a bal vállát leejtette: — Milyen ok vezetett a nézeteltéréshez? Ne csináljátok fiúk. — S a fiúk — mert közben másik 'is’előkerült ismét — erre összecsókolóztak és elénekelték a Szeressük egymást gyerekek kezdetű dalt. Hát — ha nem is egészen így történt, az tény, hogy kibékültek, a rend pedig helyreállt. S mindez Miszi egyetlen barátságos szavára. Ilyen tekintélye volt a barátomnak. S mindez az orra miatt, mert hogy verekedni őt még senki nem látta a földön. IT tlevél, férfi szépségver^ seny vagy a rendőrségi nyilvántartó részére így festeném le a fiút: becslésem szerint lehetett vagy 170 centiméter magas, s a súlya aligha Haladta meg a 60—65 kilót. A lábai enyhén befelé gömbö- lyödtek, úgy voltak beakasztva, neki, mint a régi kis Skodák hátsó kerekei. Pocakja egyáltalán nem volt, sőt, egy kissé horpadt volt a hasa. Az ő nadrágját valóban csípőcsontjai tartották a helyén. Mellkasa mérsékelten domborodott, vállai nem voltak sem szélesek, sem keskenyek, karjai is csak olyanok voltak, mint akárki másnak. Ügy nézett ki, mint akinek gyermekkorában éppen csak kellő mértékben adagolták az anyatejet, a tejbegrízt, a reszelt almát és az Ovomaltin nevű tápszert. Többet, az biztos, hogy egyikből sem adtak. A nyaka már fejlettebb volt az átlagnál. Nem is annyira vastagságban, mint inkább hosszúságban. S ezen a nyakon nyugodott a fej: két rendes ’ fül, két csillogó, fekete golyószem, kissé vastag, mindig nevetésre álló száj, s egy hegyével az égre néző, betörött orr. Olyan orr, mint a bokszolóké. Miszi ezzel az orral csinált karriert. 4 gimnázium harmadik A osztályát kezdtük, amikor a városba költöztek. Osztálytársak, padtársak s később barátok lettünk. Hogy honnan jöttek, mi volt a múltja, hol bokszolt, milyen sportegyesületben — mindezekről ritkán, összefüggéstelenül, sejtelmesen beszélt. Amikor a tornatanárunk azt javasolta a fiúnak,. hogy indítsanak az iskolában egy bokszszakkört, aminek ő lenne az edzője, valamiképpen kitért. Az első perctől kezdve szimpatikus volt nekem Miszi. Segítettem neki beilleszkedni az új közösségbe, együtt jártuk a várost, barátok lettünk. Ebben közrejátszott azt hiszem az is, hogy az ő apja szabó volt, az enyém lakatos. Latyakos, ahogy a srácok mondták. Imponált nekem, hogy bárhol megjelentünk, valósággal megbámultak a velünk egy- ■ korú fiúk. És az idősebbek is. Miszi orra, ez tette ezt. Tekintélye volt a fiúnak, s az árnyékában tekintélyem lett nekem is. Pedig egy fejjel ala- . csonygbb.. s, vagy tíz kilóval vékonyabb voltam nála. P rettségi után én műsze^ résznek mentem, ő egyetemre jelentkezett, a jogra. A professzor, akinél felvételizett, tisztelte a sportot, s azon belül is a bokszot. A felvételin egyébről sem esett szó, csak erről. Felvették, természetesen. Hamarosan bekapcsolódott az egyetemi életbe. Szervező lett. Főleg az összejövetelek, a bálok szervezését bízták rá. Ö volt a nagy egyetemi bálok főrendezője. Azt mondják, öt éven keresztül nem volt verekedés, de még rendbontás sem a bálikon. Az első hangos szóra Miszi csak megjelent. Vigyorgott, szokása szerint, az orra olyankor még laposabbra húzódott, félelmetes volt. Soha egy kisujjal sem nyúlt senkihez. Talán ha hatalmas öklökkel, bikanyúzó termettel áldja meg a természet, akkor talán akadt volna virtuskodó, aki szembeszáll vele, így azonban ... Egyszerűen nem értették tekintélyének titkát, s fantopokkal senki sem akaszkodik össze szívesen. A dolgokra azzal tette fel a koronát, hogy amikor választani kellett, ő a bírói pályát választotta. Végzett s most bíró valahol. Valahányszor eszembe jut, hangos nevethetnékem támad. Elképzelem, amint Sevonul a terembe, felnéz a bűnöző, meglátja Miszi ábrá- zatját, fő helyen a betört orral, elsápad a bűnöző, no, most emberére akadt, kinéz a tíz év... P arátom volt Miszi. Egyu szer, az elején jókedvünkben birkózni kezdtünk. Rátérdeltem a hasára. Aztán azt mondtam, na, gyere, bokszoljunk. Elszaladt. Persze, játékból, ■ tréfából szaladt el. de mégis csak elszaladt. Alig bírtam utolérni. Akkor mondta a nagy'lihegés közben, hogy gyermekkorában fejreállt a kerékpárral, az orra bevágódott a kormányba, akkor törött be az orra. Azóta olyan, mint egy bokszoló. De aztán csend ám róla ! !! \ Deregán Gábor nehezen ment... óriási gyomosság uralkodott... a burgonyabogár ... négy parcellát tönkretett... a rengeteg eső nagyon hátráltatta...” stb. Mindezek leírásához nem szükséges, hogy valaki ellenőrző bizottsági elnök legyen, mert ezekkel minden téesztag tisztában Tehetett, aki nem csukott szemmel dolgozott. De mit eredményeztek az ellenőrzések, a vizsgálatok? „A bizottság javasolta... hogy... külső ellenőrzést eszközöljünk ... ezt végre is hajtottuk ... egy-két dolog kivételével nagyobb hiányosságot nem észleltünk.” Viszont néhány sorral arrébb olvashatjuk, hogy „Az ellenőrző bizottság, három alkalommal vett fel jegyzőkönyvet... Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem volt több hiba. Igen, volt... sok szabálytalansággal találkoztam." És amivel a bizottságnak leginkább kellett volna foglalkoznia, arról ez áll: „A közös gazdaság termelési és pénzügyi helyzetével nem .kívánok különösképpen foglalkozni, mégpedig azért, mert a téesz- elnök és a főkönyvelő elvtárs ezekről időszakonként beszámolt a pártvezetőségnék ...” Csakhogy az ellenőrző bizottságnak — az elnöktől és más vezetőktől — függetlehül kell dolgoznia. Ugyanakkor mit tükröz a téesz pártvezetőség októberi ülése — ahol beszámoltatták az ellenőrző bizottságot? Vaigel Mihály bizottsági tag: „Kérem, hogy az ellenőrző bizottság mondjon le és a közgyűlés válasszon másik bizottságot.” Hazán János téesz-pártveze- tőségi tag: „...A bizottság csak a két kiló uborkát veszi észre (amit a tagok suttyomban elvisznek, esetleg), a 100 ezer forint feletti dolgokról semmit sem szól." B. Kovács Zoltán: „Én nem tudhatok mindent...” Mrkva András tsz-párttitkár:, „Az alapszabályban előírt időpontokban összeült-e az ellenőrző bizottság ?” B. Kovács Zoltán: „Nem ült össze egyszer sem.” Ezután az ellenőrző bizottság két tagja felmentését kérte. • Amikor december közepén Hévízgyörk MSZMP csúcsvezetősége megtárgyalta a bizottságok munkáját, B. Kovács Zoltán a következeket mondta: — A i két bizottsági. tag húzódozott attól, hogy üléseket tartsunk. Különben sem végezték szívesen a feladatukat, mert nagyon hálátlan és kényes dolog ... Az ellenőrzés nekem csak másodrendű feladatom, mert brigádvezető vagyok. Nem is nagyon egyeztethető össze, hogy én páldául saját magamat ellenőrizzem, de az sem, hogy id. Szlovák, a raktáros, önmaga felett gyakoroljon ellenőrzést. Már javasoltam többször, hogy függetlenített bizottsági elnök kellene, de olyan, aki pénzügyi szakember is. Én ilyen dolgokhoz nem értek. Tehát az ellenőrzési bizottság csődöt mondott. Háztáji bizottság A háztáji bizottság elnöke Sápi Pál — nem írásban készítette el beszámolóját —, szóban elmondta: „Én nem szívesen vállaltam ezt a feladatot, mert... ez népszerűdet, valójában a vezetőség nevezett ki (!) a bizottság elnökének ... Koszla Jánostól vettem át, de lényegében/ most is ő viszi a dolgokat ... Nagyon lejáratta magát ezzel a népszerűtlen feladattal... Nekem ez a tisztség nem felel meg, mert tevékenységemért nem kapok semmit, viszont vasárnap is, éjszaka is felkeresnek a tagok ... Havibéres tagnak kellene ezt csinálni ... Én nem tudom sehová elszámolni az időt, amit a tagokkal foglalkozom. A háztáji földeket nem én mértem ki, azt Koszta és B. Kovács osztotta ki.” A téesz-pártvezetőség ülésén | Sápi Pál még elmondta: ,.Én semmi kimutatásról nem tudok, ki mennyi háztáji területet használ...” Bobály Pál, a háztáji bizottság öt tagja közül az egyik: „... A, bizottság háztáji dolgokkal nem foglalkozik .. majd hozzátette, hogy a közgyűlésen őt választották meg a háztáji bizottság elnökének, de utána összeveszett a téeszel- nökkel, ezért Sápi Pált bízták meg a bizottság vezetésével. Ez így természetesen jogtalan. Sápi Pál, a községi csúcsvezetőség előtt elmondta: . — A bizottságnak nincs munkaterve. A téesz vezetőségéből kaptam esetenként engedélyt a panaszok orvoslására. Meg mondták, hogy kinek és hol mérjem ■ ki a háztáji kertet. .. Én tovább nem akarok ezzel foglalkozni... Tehát a háztáji bizottság csődött mondott. Szociális bizottság A szociális bizottság beszámolója szerint: „...a könyvelés figyelembe vette a bizottság javaslatát... 120 ezer forint került szociális alapra, kulturálisra 100 ezer... A segélyekre vonatkozó kérelmeket érdemben tárgyalta és hatáskörében 500 forintig határozott a kifizetésekről. Ezt az összeget meghaladóan minden esetben javaslattal élt a vezetőség felé... betegségi segély iránti kérelem 72 volt... 62-en része-' sültek ... segélyben ... Figye lemmel kíséri a szülő asszonyok és a keresőképtelen tagok ... segélyezését... az alapvető munka- és egészségügyi feltételek biztosítva vannak... az alapszabály szerinti havonként egyszeri ülését nem tartotta meg... Dr. Kalmár József jogtanácsos.” A beszámoló alapján megnyugtató a bizottság munkája, A község csúcsvezetőségének beszélgetése Babinyecz Pállal: — Szociális kérelmekről tud? — Nem. — Pali bácsi, ’ fnagát nem a bizottság élőtökének választották? — Nem tudok róla, én csak tag vagyok. — Ha megkérdeznék, hogy vállalja az elnökséget, vállalná? — Nem. Tehát Babinyecz Pál, a szociális bizottság elnöke nem is tudja, hogy elnök. A beszámolót a jogtanácsos készítette, aki a bizottságnak nem is tagja. Lehet, hogy a szociális gondokat jól megoldják a téeszben, de — a szociális bizottság csődöt mondott. Jegyzőkönyvi aláírás Milyen tájékoztatás alapján íródhatott meg az említett dicsérő cikk a Dózsa Tsz-bizott- ságainak munkájáról? A fő- agronómus Polovi Péter szerint egy népi ellenőrzési jegyzőkönyv alapján, amely bár felsorolta a hibákat is, mégis inkább pozitív képet kerekített a bizottságok rhunkájáról. Ez a kép a cikkben még kedvezőbbé vált. De ki írta alá ezt a NEB- jegyzőkönyvet? Szerepel aláíróként Mrkva András tsz- párttitkár is, de ő nem tud arról, hogy • aláírta volna. Kiderült, hogy odaszóltak az egyik bérelszámoló kislánynak, hogy nincs itt a titkár elvtárs, írja alá helyette a nevét — a titkárét. Hát így készült ez a jegyzőkönyv ... Bazon István, 1 a községi csúcsvezetőség titkára nem ért egyet a NEB-vizsgálat eredményével és hozzáteszi: a csúcsvezetőség elmarasztalja a téeszben alkalmazott vezetési módszereket, mert nem érvényesülhet a téeszdemokrácia, amit jól példáz a bizottságok munkájának elsorvadása ... B. Gy. Párizsi kommiin - magyar könyvekben A párizsi kommün évfordulója — amely májusban lesz — több új kötetet hoz a magyar könyvkiadásban, a Kossuth Kiadó jóvoltából. Közreadják Marx—Engels— Lenin írásainak gyűjteményét a kommünről. A klasszikus anyagból — egyebek közt feltárul majd, hogyan tartotta a kapcsolatot Mara: a kommün vezetőivel. Érdekes történeti mű lesz a francia Maurice Choury „Vive la Commune.'”, amelyhez forrásanyagként a szerző felhasználta a párizsi rendőrfőnökség okmányait. Az országos levéltárnak és a hadsereg történeti levéltárának kiadatlan dokumentumait, a korabeli sajtót, a kortársi visszaemlékezéseket. „Magyar szemtanúk a párizsi kommünről” — ez lesz a címe annak a könyvnek, amelyet az egykorú magyar sajtó meglehetősen bőséges anyagából szerkesztenek. Érdekesnek ígérkező fejezete Ugrón Gábor helyszíni tudósításai Párizsból a történelmi harc egyes mozzanatairól. a kommün győzelméről, visszhangjáról, az ellen- forradalom támadásáról: önálló része lesz a könyvnek Frankel Leó több írása a párizsi kommünről. Apafai hídszeletek A vasú-tvillamosítás miatt le kellett bontani a debreceni nagyállomás melletti közúti betonhidat. A Hídépítő Vállalat és a MÁV Hídépítési Főnökségének dolgozói új megoldással gyorsították a munkát. Robbantással és bontással darabokra szeletelték ä régi hídelemeket, s azokat közvetlenül a híd alá tolt vasúti vagonokba rakták, majd a közeli Apafára szállították, ahol egy homokgödörben temették el. Az új, nagyobb híd már épül, s eddig a hídállvány készült el. A feszített szerkezetű felüljáró vasúti sínek fölött átívelő része E5 méter hosszú lesz, két- oályás úttesttel és járdával. Az ötvenmillió forintos beruházással 1973-ra készülnek el. Briliáns-ötlettel a bíróságon A Központi Kerületi Bíróságon megkezdődött dr. Újvári László, 47 éves orvos, budapesti lakos és két társa ügyének tárgyalása. A vádirat megállapítása szerint Újvári egy másfél és egy hat és fél karátos briliánskövet vásárolt összesen 180 ezer forintért, s ezéket 1969 őszén, illetve 1979 tavaszán az országból engedély nélkül kivitte. Mindkét alkalommal betétlappal Jugoszláviába utazott, majd onnan „átruccant” Olaszországba, illetve Ausztriába, s a briliánsköveket értékesítette. Az értük kapott 8800 dollárért mintegy 7 kilogrammnál aranyékszert vásárolt, s a vám megkerülésével becsempészte Magyarországra. Az ékszereket ismerősei révén fémjeleztette és a BAV karátboltjaiban eladta. A behozott aranytárgyak értéke mintegy egymillió-négyszázezer forint volt, s az értékesítés során csaknem egymillió forint jutott kezeihez. (Csaknem egy kiiogrammnyi ékszert ugyanis még nem értékesített, ezt leleplezése utári lefoglalták). Az ügyben felelősségre vont két másik személy nag^y mennyiségű aranyékszer femjeleztetésében és értékesítésében működött közre. A tárgyalás több napig tart. Bentonit, perlit, kovaföld ba, valamint a skandináv államokba küldték. A hegyaljai ásványbánya és őrlőmű az idén a korábbi éveket meghaladó mennyiségben exportálja Tokaj-Hegyalja jó minőségű ásványi kincseit. \ Kedden indították útnak az év első exportszállítmányát a hegyaljai. ásványbánya és őrlőmű mádi üzeméből. A nagyobbrészt bentonitból, valamint perlitből és kovaföldből álló, megközelítőleg száz .tonnányi szállítmányt az NSZK-
