Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

6 i*r.<rr MEGY ’'■K^Cirkm 1971. JANUÄR 28., CSÜTÖRTÖK BEKERÜL A SZAKIRODALOMBA SZŰRÉS UTÁN TUDOMÁNYOS ÜLÉS Egyedülálló konferencia a ceglédi kórházban A csaknem három hétig tar­tó szűrővizsgálat befejezésé­nek napján ismét változott a szín a ceglédberceli kultúr- házban. A nagyteremben az orvosi műszerek helyét disz­nótoros vacsorához terített asztalok foglalták el. Kedves ötlet volt: fehér asztal mel­lett ismerkedtek, barátkoztak a község vezetői a kórháziak­kal. A berceliek a vizsgálatért, a kórháziak a támogatásért mondtak köszönetét. Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság, a ceglédi rendőrség, ügyészség, bíróság, a Budapes­ti Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Inté­zetének munkatársai. Szinte egyedülálló volt ez a konferencia, hiszen a kü­lönböző munkaterületeken dolgozók még sohasem vettek részt ilyen közös vitán. Számtalan, korábban vi­tatott kérdésben közös ne­vezőre jutottak, ami je­lentős eredmény. A kórházbeliek lépésről lépés­re közelítik meg céljukat: a ceglédi kórházat Dél-Pest me­gye orvosképző, továbbképző és tudományos egészségügyi központjává fejlesztik. (tamasi) Rozmaringolás Vas megye számos községé­ben az idén is felelevenítik az évszázados farsangi népszoká­sokat. Rábagyarmaton, Felső- marácon, Pinkamindszenten, Apátistvánfalván, Orfaluban, Horvátnádalján, Gyöngyösfa­luban „álesküvőt”, úgynevezett rönkhúzást rendeznek. Kőszeg­falván három napig tart a far­sangi mulatság, nagyobb ün­nep ez a faluban, mint a bú­csú. A német nemzetiségű Fel­sőcsatáron rozmaringolással bú­csúztatják a farsangot. A le­gények csoportosan, zeneszó­val, nótázva keresik fel a lá­nyos házakat, ahol a lányok rozmaringgal díszítik fel őket. A megvizsgált több ezer ember nem is gondolja, hogy Envázfó ! NTERCISA KÖPENICKI HATTYÚK Az NDK folyóinak, tavainak megszokott lakói a hattyúk. az egri várban Az egri vár hazánk egyik legforgalmasabb múzeuma, ezt bizonyítja a Heves megyei mú­zeumi szervezetnek az elmúlt évi látogatottságról most el­készült zárszámadása. 1970- ben háromszázötvenezren ke­resték fel az egri vármúzeu­mot, többen, mint az ország bármelyik múzeumát. A láto­gatók mintegy fele diák volt. Évről évre nő a külföldi láto­gatók száma is: 1970-ben öt­venezren jártak az egri vár­ban a világ minden tájáról. METiL-ORANGE Metil-orange néven új fes­téket állítottak elő a Nehéz­vegyipari Kutató Intézet mun­katársai. Az ólom szilikó kró­mét alapanyagú pigment egyenértékűen helyettesíti majd a jóval drágább míniu- mot. A Neviki szabadalma alapján a Metallokémia meg­kezdte az alapanyag gyártását, amelyből a Budalakk Festék és Műgyanta Gyár állítja elő a készterméket. Az újdonság az idén már megjelenik a piacon. Kecskeméten a helyi és a. dunaújvárosi múzeum közös kiállítást rendezett a római bi­rodalom dunai határának fon­tos védőbástyája, az Intercisa nevű település régészeti anya­gából. Az I—IV. század között fennállt római település kuta­tása 70 esztendeje kezdődött, a módszeres feltárás és lelet­mentés viszont csak 1983. óta tart, mióta Dunaújváros egyre inkább kezd ráépülni a hajda­ni Intercisa területére, eddig 1500 sírt, számos lakóépületet, s más építményt tártak fel. A tudósok előtt egyre vilá­gosabban kirajzolódik Inter­cisa topográfiája. A nagymé­retű régészeti munka során felszínre került rendkívül gaz­dag leletanyagot reprezentálja a kiállítás. Régészeti térkép­vázlat szemlélteti a híres ró­mai kori települést. A vitri­nekben a kor fazekas- és üvegművészetének remekei, a harci eszközök, a római csá­szárokat gúnyoló és más érde­kes feliratú kőtáblák látha­tók. Bemutatják a fibulákat, a ruhakapcsolótúket, az egyéb kapcsokat, ékszereket. Jól lát­ható: e tárgyak anyaga, for­Hangdobozok, sztereo fejhallgatók és m'nlihallgatók községe bekerül a szak- irodalomba, és nemzetközi viszonylatban is ismert lesz Ceglédbercel. Annál is inkább, mert az Egészségügyi Világszervezet is szorgalmazza az ilyen és ehhez hasonló felméréseket. Február harmadikán a ceglé­di kórház gyermekosztályá­nak orvosai és asszisztensei folytatják a munkát a község­ben. Megvizsgálják a gyere­keket is. Időközben hozzá­kezdenek a felvett kartonok rendezéséhez, előkészítik őket a gépi feldolgozáshoz. Úgy tervezik, hogy májusban már a gépekbe táplálhatják az egész anyagot, és utána meg­kezdhetik a tudományos fel­dolgozást, publikálhatják a leszúrt tanulságokat, eredmé­nyeket. A vizsgálati eredmények­ből képet alkothatnak a kórházi és rendelőintézeti igényről, a megbetegedé­sek gyakoriságáról és megoszlásáról, kor, nem és foglalkozás szerint. Arra is fény derül, hogy egyes betegségeknél milyen szere­pet játszanak ezek a ténye­zők. A kórház szakmai szem­pontokat dolgoz ki a környé­ken működő körzeti orvosok számára. Amíg a kórháziak egy cso­portja a szűréssel volt elfog­lalva, addig az „otthon” le­vők — gyógyító munkájuk mellett — egy tudományos ülés előkészítésén fáradoztak. Január huszonegyedikén fe­jeződött be a berceli csoport munkája, másnap, huszon­kettedikén tudományos ülést tartottak az új ceglédi kór­házban, A hatósági boncolá­sok jelentősége címmel. A té­ma előadója dr. Harsányi László egyetemi docens volt. Kórházi, körzeti rendelőinté­zeti és rendőrorvosok, tudo­mányos kutatók, jogászok, a bűnüldöző szervek képviselői tanácskoztak. Jelen voltak a Az év elején a Videoton hangszóróüzemét elektroakusz­tikai üzemmé fejlesztették. Nemcsak hangszórókat, de hangdobozokat, sztereo fej­hallgatókat és minifülhallga- tókat is gyártanak. 1971-ben a Videoton szakembereinek sza­badalmi eljárásával akusztikus felfüggesztéssel olyan hang­szórókat is gyártanak, ame­lyek a mélyhangokat is a leg­tökéletesebben adják vissza. Ilyen membrános hangszóró­kat helyeznek a sztereokészü- léíkek hangdobozaiba. A hang­dobozgyártást a piac igényei­nek megfelelően a tavalyinak háromszorosára növelik. 1971-ben százezer hangdo­bozt készítenek, amelynek fe­lét Svédországba, Hollandiába és az NSZK-ba exportálják. Uj terméke az elektroakusztikai üzemnek a sztereo fejhallgató és a mini fiildugós hallgató is. TÉLI DÉLUTÁN JANUÁR VAN, még min­dig korán sötétedik délutá­nonként. Az alkony — főként a borús napokon — már úgy négy óra tájban beköszönt. Délután, hej, ceglédi délután! Néhány bolt előtt kis em­bercsoport ácsorog. Az utcát és az óráját lesi. Még öt perc, még három: no, igazán jöhet­ne már a kulcsos, aki ebéd­szünet után kinyitja az ajtót alkalmazottak, vevők előtt. A kirakatot nézem, hallom a be­szédüket. — Mozgalmas napom van ma. Még reggel beáztattam egy csomó holmit. Mikor ha­zamentem, nekifogtam mos­ni. Ebédünk fele tegnapról maradt: volt húslevesem, a húshoz meg paradicsomszószt főztem. Jutka jött az iskolá­ból és ujjongva mondta, hogy négyest kapott számtanból. A földrajzjegyekkel soha nem dicsekszik... — Nálunk meg disznóölés van, ott segít az egész ro­konság. A ház, mint valami csatatér. És ha arra gondolok, hogy hány felé illik, vagyis kell kóstolót küldeni... Atya- isten! Este tizenhat vacsora­vendég lesz! Még éjfél után is mosogathatok ... — A mami mindent megcsi­nál! — Foglalkozni kell a fiúval, ha megjön estefelé a napkö­ziből ... A PRESSZÓKBAN telt ház van. Egy-egy autós betér, forró kávéval melegíti belse­jét, meleg pohárral a tenye­rét. Idős, ráérős emberek te­referélnek a sarokasztalnál. Tehetik. A nyugdíjidőbe sok minden belefér. A minap egyikük a televízió miatt do­hogott: „lehetne egésznap nyugdíjasoknak való műsor, meg televíziós készülék a ká­vézóban”. — Így mondja: ká­vézó. Sohasem cukrászda, vagy presszó, eszpresszó. ÁRUHÁZ — az épületben szinte nyárias a meleg. Van, akivel napjában ötször is le­het ott találkozni. — Ugyan már, lelkem, na­gyon hideg van a piacon. A szomszéd ügyel a portékám­ra, én meg bejövök pár perc­re. Melegedek, nézelődöm. Az én standom előtt is eljön né­ha a vevő négyszer-ötször, míg vesz végre valamit tőlem. Hát én is jól kinézem magamnak, mit vigyek haza. Sosem visz vissza üres kézzel a déli kis­vasút. A JÁRÁSI KÖNYVTÁR­BAN sötét van. Bolondozik a vezeték: javítgatják már mi­óta, mégis röpül a biztosíték, elalszik ismét a fény. S gyerekek olvasótermében két fiú kucorog a sakktábla mellett. Uicai fény segít meg­különböztetni a bábákat. Még állnak a bástyák, kevély a ki­rály és feketén-fehéren ott a királyné is. Néhány paraszt védi, meg a ló. — Rögtön sötét lesz: ha nincs fény, el kell küldeni a vendégeket. — Jaj, ne még! Épp most találtam jó bogarászni valót a kézikönyvtárban... — Csak rontod a szemed ve­le. Inkább holnap ... vagy: no, itt a zseblámpám — talán lesz fényünk hamarosan. Ketyeg az óra, jelzi az idő múlását. Egy villanás és végre, végre ismét van fény! — Sakk! — Koccan a bábú talpa a táblán a kis olvasó­teremben. — Katt! — Elhunyt a zseb­lámpa fénye is. A kéziköny­vek forgatói fellélegzenek. Folytathatják képzeletbeli utazásukat a világatlasz lap­jain, kereshetik a szavakat a súlyos, idegen nyelvű szótá­rakban. DÉLUTÁN ÖT ÓRA. Neon­éi villanyfényben csillog az egész városközpont. A buszok végállomásáról indulnak a já­ratok a perifériák, á környe­ző települések felé. (eszes) mája — követve a „divathul­lámzást” — akkor is ugyan­olyan gyakran változott, mint ma. A kecses fehér madarak télidőben a városokhoz közel gyüle­keznek, ahol a lakosság eteti őket. Képünkön: hattyúfalka a Spree folyón a Berlin melletti Köpenickben. J v különterem közepén álló, díszesen megterített asztal, a köréje rakott jfägLVk kényelmes székek, a falakat borító q finom mintájú seíyemtapéta az ün­nepélyesség légkörét keltette, elcsi­tultak hát, amikor zsibongva betódultak az ajtón. A csend csak néhány másodpercig tar­tott, majd gyors egymásutánban hangzottak el a megjegyzések. „Ez igen.” „Tímár kitett magáért.” „No, itt jó murit lehet csapni.” Tí­már, a főszervező elégedetten nézett körül. Jó ötlet volt kibérelni a különtermet, más ez igy, mintha odakint, az étterem nagy placcán ülnének. Maguk között vannak, a műszaki fejlesztési főosztály huszonkét tagja, illően búcsúztathatják a főnököt, akit igazgatónak neveztek ki egy másik, három járással odébb levő gyárba. Az asztalfőre természetesen a főnök ült, mellette a négy osztályvezető, rangidősségük­nek megfelelő sorrendben, erre ügyelni kel­lett, nehogy sértődés légyen. Arról nem szól­va, hogy a főnöknek még nincs utódja, akár a négy algóré közül is kikerülhet... Végre, Tímár is leülhetett, miután eligazította a pin­céreket. Bekapta a sonkát, fölhajtotta a cse­resznyét, s máris ugorhatott, mert csak gyü- mölcsleveket, meg Colát raktak fel az asz­talra, de ásványvizet nem, márpedig Hitvá­ny i, az egyik algóré — amint azt átkiabálta hozzá — ragaszkodott' áz ásványvízhez,v. Csak ennek baj nélkül a végére jussak, gótf- dolta Timár, soha többé nem vállalok el ilyesmit, s loholt a pincérek után, a séfhez, hogy a konyhán rendben van-e minden... Az asztalnál, ahogy ez lenni szokott, a tár­salgás nehezen kezdődött meg, a legtöbben az asztalfő felé füleltek, csalt néhányan szóltak a szomszédjukhoz, de két-három mondatnál azok se többét. Végül is ilyenkor derül ki, hogy bár jól megvannak együtt, a megszo­kott környezetből kiemelve alig tudnak mit kezdeni a többiekkel. Benti dolgokról beszél­jenek? Hát nem elég a hét hat napján, reg­geltől délutánig? Az asszony, a gyerek, a férj, az iskola — erről is eleget beszél­nek, az ebédlőasztalnál, az irodákban, kávé­főzési szünetekben, hazafelé menet. Végre hordani kezdték az ételt, a feszen­gésnek ez vetett véget. A halászlé príma volt, ahogy a rántott hal, meg a túróscsusza is. Ha már megyünk, jó helyre menjünk — mondták a szervezéskor, s igazuk lett, hiába, a város­ban itt a legjobb a konyha, a Tengerszemben. Bor, kávé. Am, még a kávé előtt fölállt Lit- ványi — amikor szó esett róla, megmondta világosan, csakis ő tarthatja a búcsúztatót —, s a tőle megszokott színpadias gesztusokkal, papos hanghordozássál beszélni kezdett. A fő­nök érdemeit méltatta a gyár fejlesztésében, abban, hogy a valamikori kis kócerájból két­ezer embernek munkát adó gyár lett, olyan hely, ahová egyre sűrűbben ellátogatnak a külföldi partnerek ... Nem lett volna mind­ebben semmi különös, ha Litványi ezt csak úgy, szabadon mondja el, ám, hülyén hatott, ahogy a kezében szorongatott papírokat ra­kosgatta, mert így mindenki azt leste, az elől levő lapok milyen ütemben kerülnek hát­ra, mikor fogynak el... Lassan azért a vége felé közeledett, a nagy veszteséget hangsú­lyozta, amit a főnök távozása jelent, s emel­te poharát a főnök eredményes tevékeny­ségére, illetve arra, hogy a műszakfejlesztés kollektívája a jövőben is a főnök megalapozta utat tapodja tovább... Taps, s közben néhá­nyan körbepislogtak, hol lehetne a levegő­nek utat nyitni, mert betyárul fűtöttek, az ing már csatakos volt a hátukon, s a gerin­cük mellett újabb verítékpatakocskák futot­tak végig, a gravitáció törvényének engedel­meskedve. A főnök szerencsére nem sokat beszélt, a tőle megszokott száraz stílusban mondott köszönetét mindenkinek, akivel az évek során egvüttműködtek, s reméli — mint mondta —, hogy a kollektíva a jövőben is megállja a helyét. Taps, jóval nagyobb, mint ami Litványi szavait fogadta, mert a főnök azért más, meg úgyis elmegy. Egyáltalán, kár érte, kezdhet mindent elölről, mert amint hallották, a gyár, ahová megy, eléggé lerob­bant, a teljes vezérkart meneszteni kellett. Poharak, s Timár következett, gyorsan elő­halászta a terem sarkában levő tálaló aszta­lokhoz dugott dobozt, s átnyújtotta, mint a műszakfejlesztés dolgozóinak szerény ajándé­kát, hogy a főnök, azaz „Pista bácsi” az új helyen se feledkezzen meg rólunk... A fő­nökön látszott, hogy ez valóban jól esett ne­MURI ki, nem maga az ajándék, mert azt sem tudta, mi lehet a dobozban, hanem a gesztus. Lehet, hogy tényleg szerették ezek az embe­rek, akiktől most búcsút vesz? A dobozban egy méregdrága angol pipa volt, s egy még méregdrágább gázöngyújtó; biztos, hogy na­ponta tucatszor megfordul majd a főnök kezé­ben, igaza volt Tímárnak, ilyesmit, s ne va­lami vázát vagy hasonló mutatós ostobaságot vegyenek. A főnök forgatta a pipát, s nem tudta megállni, rögtön megtömte. Pöffentett néhányat, s hogy sikerüljön túljutnia a jól­eső elérzékenyülésen — hiszen huszonhárom év után elmenni valahonnét, nem kicsiség —, poharát emelte. Lazíthattak egy kicsit. Volt, aki fölállt, a nyakkendők csomóját megeresztették, s a nők, az abrosz védelmében feljebb húzták combjukon a szoknyát. A termet a beszél­getés halk moraja töltötte meg, néhányan kjmentek, mosdót keresve. Litványi, a figye­lem megszűntét érezve, faggatni kezdte a főnököt, vajon miként oldódik meg a lakás­gondja, hiszen itt szépen berendezett, három- szobás otthona volt, s ott milyet tudnak' ad­ni? Pista bácsi mosolygott, a vállát húzo­gatta, mert hisz’, tudta ő, hogy nem a kolic- gális nyugtalanság munkál Litványiban, ha­nem az alig leplezett kíváncsiság, vajon föl­adja-e itteni lakását? Mert ha igen, akkor ki más is kaphatná, mint Litványi, hiszen végeredményben ... Vajon úgy gondolja, hogy az utód is ő lesz? Pedig téved. A főmérnök ugyan szóba hozta Litványit is, mint jelöltet, de elejtették a javaslatot; adminisztrátor in­kább, mint műszaki ember. Melléfogás len­ne. O jövő héten elmegy, s még nincs utód. Pedig szerette volna átadni a dolgokat, né­hány területre különösen felhívni a figyel­met ... egyszeriben azon kapta magát, hogy nem is örül különösebben a kinevezésnek, sajnál elmenni innen, hiszen hosszú évek energiáit kellett elégetnie, hogy eljuthassanak oda, ahol vannak. S amikor a gyúmölcsérés ideje jön, ő akkor mond búcsút... Irigy len­ne? Nem. Csak a szíve fáj, mint az épitő- rmmkásnak, akinek ott kell hagynia a házat, amelynek falát két keze emelte, hogy má­sikhoz kezdjen. Újra tömte a pinát, s miköz­ben bólogatott Litványi szűnni nem akaró szövegéhez, a többieket figyelte. A bor már kicsit megpirította az arcukat, a mindig ko­moly Judit valamin éppen nagyot nevetett, a két fiatal mémökgyerek — tavaly nyáron jöttek — a szalvétára firkálgatva vitatkozott... Milyen embereket talál az új helyen? Lel­keseket nem, az biztos, mert erre előre fi­gyelmeztették, a vezetéssel már évek óta bajok voltak, dehát nálunk szokás csak ak­kor tenni valamit, amikor már recseg-ropog minden ... Vállalta, most már nincs vissza­út. s miért is visszakozna? Nem árt, ha pró­bára teszi magát, mit tud idegen környezet­ben, idegen emberekkel. A pincérek új palackokat hoztak, a nyíló ajtón ót becsapótt a zene hangja, valaki ér­re gyorsan bedobta, táncolni is lehetne. Né­hányan, a fiatalabbak kaptak rajta, de hamar lelohadt a lelkesedés, mert összesen öt nő volt, de közülük is csak a két technikus kis­lány jöhetett számításba, mert a másik há­rom nevetve intett nemet, gyerekekre, férj­re, a város szájára hivatkozva, meg különben is, jobb együtt maradni, s nem kimenni a nagyterembe. Maradtak hát. Timár diszkré­ten közölte, hogy elkészíttette a cechet, eddig futotta a pénzből, de ettől kezdve már csak ki-ki a saját zsebére... Elsőnek Bánkútiné ment el, ha még marad, csak az egészen kér sói vonatát éri el, utána a másik két asz- szony, várják őket a gyerekek... Litványi, miután a főnökből nem tudott kihúzni sem­mit, egyik csoporttól a másikig járt, le-leülve néhány percre, érdeklődést tettetve. Viccek, az új sajtológépek próbaüzemének megszer. vezése, valaki a palackokat emelgetve nézi melyikben maradt még. Tímárnak bizony­gatják, hogy jól sikerült murit hozott ősz- sze... az egyik csoport a pincéreknél újabb palackokat rendelt, s a főnök, kettesben ma­radva az emlékként kapott pipával, cihelődn! kezdett. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom