Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

1971. JANUÁR 26., KEDD A fordulat éve: 1971 Beszélgetés a Csepel Autógyár vezérigazgatójával — A fordulat éve 1971 — fogad Fröschl Gusztáv, a Cse­pel Autógyár vezérigazgatója —, a gyárban olyan ugrásszerű fejlesztést még sohasem ter­veztek, mint most. — Miért beszélhetünk „for­dulat evéről”, mi tette ezt le­hetővé? — A kormány jóváhagyta a közútijármű-programot. Ez eleve szilárd és piacképes pro­filt kölcsönöz vállalatunknak, ugyanakkor e kiemelt prog­ramban való részvétel erőtel­jes fejlesztést követel, hiszen a j negyedik ötéves terv végére ’ 100 százalékkal növelünk kell I termelésünket. — A piac kedvezően fogadja ezt a kiemelt programot'; — Rendkívül kedvezőn, hi­szen az előző évekhez viszo­nyítva — amikor az év elején még nem tudtuk, hogy minden termékünket eladjuk-e — most úgy indulhatunk, hogy gyárt­mányaink egészére rendelés van, sőt 500 millió forint ér­téltű rendelést már nem fogad­hattunk el. Főleg a speciális célokat szolgáló járművek iránt nagyobb a kereslet, a pótalkatrészekre is 25 száza­lékkal nagyobb az igény, mint tavaly volt. Üj termékünk, az autóbuszpadlóváz elhelyezése sem gond, másik új gyártmá­nyunkat, a szervokormányt pe­dig exportáljuk is. — E termékek elsősorban a pia;i igények itatására alakul­tak ki? — Az említett kiemelt prog­ramot az igények szülték, te­hát az igények hatására vál­tozott a termékösszetétel, így néhány évig tartó profilbi­zonytalanság után a legbizto­sabban tudtuk rögzíteni a kö­vetkező öt év gyártmányössze­tételét. Azt a négy új jármű­családot, amit kialakítottunk, a piac igényei hívták életre.-*• Nem okozott zökkenőket az új termékekre való átál­lás? — Az anyagellátás sokat ja­vult, azonnal értékesíthető árukészletünk sokkal jelentő­sebb, mint tavaly volt — ke­vesebb a befejezetlen és a fé­lig kész termék —, a szerelő- szalagok. is. folyamatosan dol­gozhatnak, csupán némely al­katrész hiánya hátráltat. — Az ugrásszerű fejlesztés milyen új beruházásokkal jár? — Átadunk egy hatalmas szerelőcsarnokot, új gyárrész­leget, új irodaépületet, vala­mint belső gyári utakat, öltö­zőket, mosdókat, óvodát, böl­csődét, üdülőt bővítünk... Annyi szociális létesítményt adunk át a közeljövőben, amennyi 20 év alatt sem épült íeL — Tehát vonzóbbá teszik a munkahelyet. Ügy tudom, a gyár az utóbbi években jelen­tős létszámhiánnyal küzdött. — A szociális létesítmények feltétlenül kedvezőbb körül­ményeket teremtenek, vonzób­bá teszik az üzemet; fontos, hogy érezzék a dolgozók: gon­doskodunk róluk. Nekünk min­den emberre szükségünk van — tavaly 600-as létszámhiá­nyunk volt —, ezért azt is el­határoztuk, hogy többet fog­lalkozunk dolgozóinkkal. Arra törekszünk, hogy embersége­sebb munkahelyi légkört ala­kítsunk ki — ez, persze, ná­lunk sem rosszabb az átlagnál —, nekünk erre különösen ügyelnünk kell, rossz a föld­rajzi fekvésünk, kedvezőtlen a | közlekedés. Minden kilépni szándékozóval el akarunk be- I szélgetni, igyekszünk segíteni gondján, baján, sérelmén. — Gondolom, nemcsak az Ilyen tényezők késztetik az embereket a munkahelyváltoz­tatásra, hanem a jobb kereset reménye is. — Valóban. Tőlünk főleg a tsz kiegészítő üzemágak szív­ják el az embereket, mert ott a kétszeresét is megkereshetik, mint nálunk Ezzel a versenyt felvenni nem tudjuk, hiába kezdtük ezt az évet kedvezőbb bérszínvonallal, mint a tava­lyit, és újabb háromszázalékos bérszínvonal-emelkedést tér- | veztünk 1971-re. A tsz kiegé­szítő üzemágak adókötelezett­ségei egészen mások, mint a mienk, tehát több marad ne­kik, amiből fizethetnek. Ha­marosan rá kell jönnünk azon­ban, hogy olyan helyzetet te­remtettünk, amely gazdasági és politikai visszahatást is szülhet. — Mi lehet ez a gazdasági visszahatás? — Az egy főre jutó termelé­si érték a gyáriparban több, mint a tízszerese a mellék­üzemágainak, tehát kisebb ter­melékenységért több bért fi­zetnek. Ezt valakinek valahol meg kell érezni — csak az ál­lam érezheti meg. Gondolja el: manufakturális viszonyok kö­zött, nagyrészt elavult gépek­kel termelni ma, amikor pél­dául a mi gépi kapacitásunk, amely modem, nagy termelé­kenységű, nem teljesen ki­használt, tehát anélkül kopik el — erkölcsileg —, hogy meg­termelték volna rajta legalább azt az értéket, amibe került. A technika óriási fejlődése mel­lett a nagyüzemek kénytelenek bérmunkában foglalkoztatni a „manufaktúrákat”, amelyek gazdaságtalanabbul termelnek, kevesebbet térítenek vissza a köznek, tehát termeltetünk a kiegészítő üzemágakkal, mi is — pedig én sokáig ellenálltam, de a létszámhiány miatt nem tehettem mást —, tehát nő a megrendelésük, ezáltal még több embert foglalkoztathat­nak, s ezeket az embereket tő­lünk szívják el... íme, a kör­forgás. — Visszatérve a „fordulat évére”: közelebb kerülnek-e a világszínvonalhoz? — A világszínvonalat — ezen áll például a Mercedes — kitűzni nagyképűség lenne, ir­reális. Célunk, hogy a szocia­lista államok között megálljuk a helyünket — és az, hogy bi­zonyos gyártmányaink műsza­ki mutatóinál megközelítsük, esetleg elérjük a világszínvo­nal követelményeit. — 1971 az üzem vezetésében jelent-e valami „fordulatot”? — Felsőbb szintű vezetőink között sok volt a vita a profil, a járműprogram, a beruházá­sok körül. Mi mindenkit meg­hallgattunk, és arra töreked­tünk, hogy egységes véleményt alakíthassunk ki. Sok véle­mény nem egyezett/ a népgaz­daság érdekeivel. Jelenleg csaknem egységes a felsőbb szintű vezetők véleménye, a közútijármű-programra vonat­kozó kormányhatározat alap­ján áll — mondta befejezésül Fröschl Gusztáv. Berkovits György KINEVEZÉS Az MSZMP Pest megyei vég­rehajtó bizottsága Suha An­dort felmentette a Pest megyei Hírlap főszerkesztői tisztségé­ből, és dr. Lőkös Zoltánt ne­vezte ki főszerkesztőnek. Be­iktatásán részt vgtt ‘ Barinkai Oszkárné, a megyei pártbi­zottság titkára, Csollány Fe­renc, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója és Vass Henrikné, a Hírlapkiadó Vállalat igazga­tóhelyettese. Módosították a védőoltás-szabályzatot Az egészségügyi miniszter módosította a védőoltási sza­bályzatot A rendelkezés sze­rint a diftéria, szamárköhögés és tetanusz elleni, úgynevezett di-per-te oltás második részle­tét betöltött 36 hónapos kor­ban kell adni. Kimondja az intézkedés a továbbiakban, hogy kolera ellen azokat kell beoltani, akik részére ezt az egészségügyi miniszter elrendeli. (Ilyen rendelkezésre kerülhet sor például a betegség behur- colásának megelőzése céljá­ból.) Oltani kell azokat is, akik olyan területre utaznak, amelyre vonatkozóan az Egészségügyi Minisztérium esetenként vagy állandó jel­leggel oltási kötelezettséget és nemzetközi érvényű oltási bí­Zárszámadás előtt A Bentavölgye Tsz-ben középpontban: az ember — A mérlegünk most ké­szül, részletes adatokkal tehat még nem szolgálhatok — fi­gyelmeztet beszélgetésünk kezdetén Dékány István, az érd—százhalombattai Benta­völgye Tsz elnöke — de van­nak más, fontos kérdések, ami­ről érdemes szólni. Küzdelmes, nehéz esztendőt hagytunk ma­gunk mögött, ugyancsak pró­bára tette a szakvezetők eszét, szervezőképességét. Erre már csak azért is szükség volt, mert tavaly vetettük meg az alapját a korszerű gazdálko­dáson alapuló, bővített újra­termelésnek, a további fejlő­désnek. E cél érdekében erőin­ket három dologra koncentrál­tuk: a szó igazi értelmében vett vállalatszerű gazdálkodás megteremtésére — a szövetke­zeti jelleg egyidejű erősítésé­vel —, az intenzív gazdálko­dást szolgáló beruházásokra és az emberek munkakörülmé­nyeinek fokozott javítására. Miközben egy kérdés fogal­mazódik bennem — mi lehet az üvegtárlóba zárt makett ott, az iroda sarkában?—, az elnök így folytatja: — „Formabontó” zárszám­adásra készülünk az idén — hogy én is evvel a divatos szó­val éljek —, a szokásosnál több szó esik majd a legfontosabb­ról, az emberről. Az utóbbi években a gazdaságosság, a nyereségképzés, a vállalatsze­rű gazdálkodás feladatai kissé háttérbe szorították az em­bert. Kevesebb figyelem jutott olyan problémákra, mint a munkahelyi közérzet, a mun­kakörülmények javítása, a dol­gozók szociális ellátottsága. Most arról is számot adunk a közgyűlésnek, hogyan igyekez­tünk tavaly változtatni ezen. Sok mindent tettünk: a ko­rábbinál jóval többet fordítot­tunk szociális létesítmények­re — mosdókra, öltözőkre, ét­kezőkre —, üdültetésre, kül­földi jutalomutazásokra, bel­földi kirándulásokra, kulturá­lis célokra. Gyakrabban és rendszeresebben tartottunk termelési tanácskozásokat, mint azelőtt: lényegesen meg­javítottuk a belső információt, a táiékozitatást: nagyobb fi­gyelmet szenteltünk a szakmai továbbképzésre. Erre az ipar- szorű termelési eljárások ki- "iskítása. a termelésszerkezet '"'’•szerűsítése miatt is szük- '•óg van. — Tizenhárommillió forintot ruházitunk be tavaly, kizárólag 1 saját erőből. Ennek jórészét — I mintegy hatmillió forintot — I legnagyobb létesítményünkre, az év végére elkészülő 320 fé­rőhelyes, szakosított szarvas­marhatelepre. Az állattenyész­tés tavaly vált főágazattá és a jövőnket elsősorban erre kí­vánjuk alapozni. Ennek a te­lepnek a makettjét látja ott, a sarokban; tudomásom sze­rint ez lesz az első tömbösített szarvásrnarhatelep az országban: egy fedél alá kerül benne a 320 tehén férő­helye, az ellető előkészítő, az ellető, az utókezelő, az borjak kutricája, és a 150-es itatásos borjúnevelő. Hozzácsatlakozik a tejház — ahová belga tej­vezetékrendszeren jut el a tej a fejőből — és a polipack- üzem, ahol saját üzlethálóza­tunk számára negyed-, fél- és egyliteres adagokban csoma­goljuk a tejet. — Ha már a beruházásokról esett szó, hadd folytassam a tavaly épült pecsenyenyúl- teleppel. Nyolcszázas törzsál­lománnyal kezdtük — Vértes­hibrid anyákkal — s ma már csaknem ötezres szaporulattal rendelkezünk. Pecsenyenyula- inkat 12 heti hizlalás után ex­portáljuk, főleg Olaszországba. Aztán építettünk tavaly mé­regraktárakat, több üzemet, műhelyt korszerűsítettünk és sokat költöttünk a géppark fel­újítására, illetve bővítésére. A gépesítésről érdemes több szót ejteni. Egyebek között en­nek is köszönhetik, hogy a rossz időjárás miatti terméski­esések ellenére nyereséges lett a tsz gazdálkodási mérlege. — Nálunk évente 900 ezer forintot tett ki a kukoricate/-- mesztés munkabére. Tavaly gépesítettük az egész növény- termesztést. A kukoricánál ily módon 400 ezer forintot taka­rítottunk meg a munkabére­ken. További 650 ezret az őszi­barack-termesztésben. Ennek van pozitív oldala is — ugyan­csak a gépesítés —, de negatív is: 32 vagon termés helyett csupán tíz vagon leszedéséért kellett munkabért fizetnünk. — Ekkora volt a terméski­esés? — Sajnos! A tavalyelőtti sú­lyos jégverést — ami valóság­gal megroncsolta a gyümöl­csöst — még ki sem hever­tük, amikor újabb bajok jöttek: a kései kitavaszodás, a virágzás időszakában beállott hideg és a havas eső nagy kárt tett a rügyekben, s ehhez já­rult a szokatlanul száraz nyár. A gyümölcstermesztésben a tervezett 2 millió forintos bruttó termelési érték helyett csak 1,2 milliót értünk el. — Hogyan tudtak ilyen veszteséget „kigazdálkodni”? — Bizonyos növénykultú­rákból a tervezettnél jóval ma­gasabb terméshozamokat sike­rült elérnünk, és általában „megfogtuk a pénzt”. Szigo­rúan ellenőriztük a teljesítmé­nyeket, végre valóban csak az elvégzett munkáért fizettünk bért: sehol sem léptük túl az alkalmazotti bérszintet; sokkal több időszaki elemzést, felmé­rést végeztünk, mint más évek­ben. A növénytermesztésben szűkítettük a fajtaszámot: azt termesztettünk, andre adottsá­gaink megfelelőek és gazdasá­gosak. Ahol szükséges volt, ott cserét hajtottunk végre a szak­vezetésben. Szakágazataink önelszámolóak, vezetőiknek nagy önállóságot biztosítunk, de nem engedjük meg a ta­karékoskodást a talajmegmun­kálásban, a növény- és talaj- védelmi munkákban! A belső szerkezeti átalakítá­sok, a bérmegtakarítások és egyéb intézkedések együttesen eredményezték azt, hogy nye­reséggel zárhatjuk a tavalyi évet. E nyereség tíz százalé­kát — a teljesítménytől füg­gően — szétosztjuk a tagok között. Az 1969. évihez képest egy főr > kétszázalékos jövede­lememelkedést terveztünk. Ezt a tervet teljesítettük. Szövet­kezetünk összvagyona és — mivel az elmúlt évben nem vettünk fel egyetlen fillémyi hitelt sem — tiszta vagyona tizm'lllóval emelkedett: eléri az 55, illetve a 40 millió forintot. — Néhány szót — befejezé­sül — az idei tervekről. — Ez évi tervünkben nem szerepelnek nagy összegű be­ruházások. Annál többet sze­retnénk fordítani szolgáltató- hálózatunk fejlesztésére — Érd után saját üzletek építését tervezzük Százhalombattán is. amelyekben saját termékein­ket árusítjuk — szociális lé­tesítményekre és a szarvas­marha-állomány negativizálá- sára. __ Ny. É. zonyítvány megszerzését írja elő. Ebből a szempontból állandóan fertőzött terü­letnek kell tekinteni a Pa­kisztántól keletre Vietna­mig terjedő területet. Oltási kötelezettség áll fenn olyan országba utazás esetén is, amely a beutazást ilyen bi­zonyítványhoz köti. A szocialista országok /. ószövetségeinek tanácskozása Moszkvában Darvas Józsefnek, az- írószö­vetség elnökének vezetésével hétfőn íródelegáció utazott Moszkvába a szocialista or­szágok írószövetségei vezetői­nek tanácskozására. BUKAREST Fénycsőreklám ötmillió forint értékű neon­berendezés szállítására kapott megrendelést a román külke­reskedelemtől a miskolci Fi­nommechanikai Javító Válla­lat. MOTOROK - SZÁZSZÁMRA Sok száz motor készül naponta az ÉVIG ceglédi gyáregysé­gében. A képen az egyik alapművelet: a tekercselés. Foto: Urban Még egy kis türelmet Á llandó tudósítónk, Kelemen János hívta fel a figyelmün­ket Gödöllőn Kaszab Mária lakásügyére. Mint írta, vár­ható, hogy a Knézich Károly utca 12. szám alatti egy szobából álló lakás rövidesen összedől, annyira rossz állapotú. A tanács már többször megígérte, hogy rendbe hozatja az épü­letet, de a sok sürgetés ellenére sem történt még változás. A kérdéses ház messze kinn a külvárosban található. Me­redek domboldalon füvekbe-bokrokba kapaszkodva lehet meg­közelíteni. Valóban, már csak az imádság tartja a lelket a haj­dani kúriában. Nem tudják megmondani, hogy mikor, de való­színűleg nem sokkal a szabadságharc után hegyi nyaralónak készült. A felszabadulás után államosították, több lakásra osz­tották, s azóta sem sok gondot fordítottak rá. Az is biztos, hogy az ott lakók sem tettek keresztbe egy szalmaszálat az állag- megóvásért. Nemcsak az udvar és a ház külső képe bizonyítja ezt, hanem az említett félj árat is. Több tucat ember liheg, csúszkál, kapaszkodik a domboldalon fel-le, de képtelenek sa­ját hasznukra egy téglalépcsőt építeni. Amikor megkérdeztem, hogy miért nincs Ilyen, azt mondták, nem érdemes lépcsőt váj­ni, mert a lezúduló víz úgyis kimossa. Az agyagot igen, de a beépített fát és téglát nem. Kaszab Máriáék egy szobájában jelenleg nyolcán laknak. A kétablakos nagy helyiség nagyon rossz állapotban van. Szimpla ablakok, a keretek alig tartják az üveget. Szörnyű do­log öt gyereknek, három felnőttnek így összezsúfolódni, mert a különálló konyhát télen nem használják — mégis mindez az elhanyagolt rendetlenséget, az általános piszkot nem igazolja. A bejárat: még festetlen belső ajtó és szélfogóknak vastag külső ajtó. Ezt most tétette fel a tanács, miután az ajtótok tel­jesen elkorhadt. Biztos, hogy vigasztalan körülmények. Azonban Kaszabék- nak és lakótársaiknak már nem sokáig kell itt nyomorogniuk. Amint a Gödöllői Városi Tanács lakásügyi előadója, Gebrucza György elmondta, a házat még ebben az évben lebontják. Itt halad el ugyanis a Budapest—Miskolc gyorsforgalmi út gödöl­lői szakasza. A nyomvonalba eső és lebontandó házat a KPM- nek kell kisajátítania, és a lakókat kártalanítani. A bérlakás­ban lakóknak Máriabesnyő felé a fenyvesben építenek kis la­kótelepet. Kaszabék is ott kapnak majd megfelelő, közművesí­tett lakást. A modern új otthonban, ahol szülőknek és gyerekeknek megfelelő helyük lesz, talán a kedvük is megjön rendezett kö rülmények között lakni. (komáromi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom