Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

Ismét a szemétszállítás Annak idején a szerve­zett szemétszállítás beveze­tése Vecsésen vitákat vál­tott ki, sokan kissé sokal- lolták a havi 10 forintos dí­jat. Végül megnyugodtak a kedélyek, hisz végered­ményben a szemét eltünte­tésének ez a módja a kor­szerű, s ezen a téren Vecsés az első és egyetlen a mo- nori járásban. Néhány hete azonban ismét elégedetlen hangokat lehet hallani, A tárolóedények sokszor na­pokig várják a szemétszál­lítással megbízott fuvarost. Vajon hol lehet, mit csi­nálhat? Napközben több­ször is a TÜZÉP-telepen látják az emberek, szenet fuvaroz. Kétségtelen, azt is kell, de a kérdés az, hogy vajon melyik munkát végzi másodállásban? Mert a be­esésiek fizetik a havi 10 fo­rintot, a szemét azonban a házak előtt gyűlik. — szatti — XIII. ÉVFOLYAM, 19. SZÄM 1971. JANUAR 23., SZOMBAT átadták az új javítóműhelyt az ecseri-gyömroi petőfi tsz-ben Örökös gond az alkatrészhiány Márciusra befejezik a téli gépjavítást Ötórai teák A holnapi ötórai teán Mo- noron a Little Boys, Gyomron a Kamarás, Üllőn a Mokka együttes játszik. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Huszár Sa­rolta (egészségház), Monoron, Gombán, Bényén és Káván: dr. Balogh József (Monor, Ady Endre út), Monori-erdőn, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Kerekes Mik­lós, Pilisen: dr. Pázmány Elemér, Üllőn: dr. Koncz La­jos, Vecsésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen az Andrássi-telepi. Zárszámadásra készülnek a termelőszövetkezetekben, emellett azonban akad más tennivaló is bőven. Az Egye­sült Ecser—Gyömrő Petőfi Tsz-ben a napokban adták át a kor­szerű, új, minden igényt kielégítő javítóműhelyt, s benne már el is kezdő­dött a munka, megkezdő­dött a téli gépjavítás. Amint Kovács Lászlótól, a müheiy vezetőjétől megtudtuk, folyamatosan „kéz alá' kerüL nett az erőgépek, a gépkocsik és a többi gépek, a szövet­kezetnek nagy a gépállomá­nya, sokfélék a gépek, s' ezért a gond is több. Jellemző, hogy például több mint 20 külön­böző típusú traktor van a Pe­tőfiben. Az új műhelynek örülnek tehát Ecseten, az alkatrész- hiány miatt azonban bosszan­kodnak. Megszokhattak volna, hisz ez évek óta gond, meg­szokni azonban mégsem lehet. Az AGROKER nem tudja ki­elégíteni az igényeket. Ehhez a témához is mondanak egy jellemző példát. A napokban egy traktor javításakor kide­rült, hogy az úgynevezett réz- perseljd ki kell cserélni. Nosza, nekiindult néhány ember rézperselyt szerez­Hoífer József szövetségi kapitány Vecsésre jön A sikeres visszhangot ki­váltott sportolósorozat to­vább folytatódik a vecsési művelődési házban. Február elején Vasas Mihály volt válogatott labdarúgó, a Ve­csési VIZÉP edzője tart él­ménybeszámolót. A JTS és a művelődési ház ugyancsak februárra meghívta Hoffer József szövetségi kapitányt és Kapocsi Sándort, a váloga­tott edzőjét. A tárgyalások most folynak, a látogatás pontos időpontját közölni fog­juk. Á garázda ember esete Volt egyszer egy ember, in­nen a harmincon, aki ha töb­bet ivott a kelleténél, furcsa dolgokat művelt. Dacára a tél­nek, szeretett nagykabát nél­kül sétálni, sőt vonatra ülni s utazgatni, szeretett mezítláb járni a hóban, s más egyebet művelni. Mi az, hogy volt. Van ez az ember! Hétfőn történt az eset, a mo- nori járás egyik községében. Feltűnt a barátunk a helybeli cukrászdában, ki tudja, milyen ihlet szállta meg, hogy ide Budapestről leutazott? Mind­egy. A lényeg az, hogy betért barátunk a cukrászdába, s va­lami nem tetszett neki. Talán a hely, a község kora délutáni csendje, békéje, nyugalma. Szeretett hangoskodni, s hogy erről bizonyságot adjon, han­goskodni kezdett. Aztán se szó, se beszéd — levetette a cipő­jét. Ismétlem, valami nem tetszett neki, ki is ment a cukrászdából. (A bentiek leg­nagyobb örömére.) Szegény lovacska a kocsi előtt, s a bakon, ó szegény ember! Gondolták volna még néhány perccel előbb, hogy mint derült égből a villámcsa­pás, hozzájuk repül az a ci­pő? Nem gondolták, s így ért­hető, ha meglepődtek. És ba­rátunk indult tovább. „Te pi­szok, te szemét”, köpés, „le­szúrlak, az anyád” — mindezt agy gyanútlanul közeledő fia­talember kapta. Akitől kapta, barátunk ekkor már egy ké­nyelmes személykocsiban ült- Pazarul elhelyezkedett, alud­ni készült... Nincs rendben szegény — mondták az emberek, s mutat­ták — odafenn valami baj le­het. Talán néhány an még saj­nálták is egy kicsit. Ki tudja, tán elaludt volna, ha a kocsiból ki nem tesséke­lik. Viharosan sikerült ugyan, megrongálta a berendezést, és letörte a visszapillantó tükröt, de végül is sikerült. Igaz, mondta barátunk becsületesen a magáét, odébb a lovacska befogta a fülét. 363—363, de azonnal! Na rajta, 363—363, 363—363! A postán nem szokták s nem szeretik a goromba hangot, beszédet, s különben is, a tele­fonért majd fizetni is kell! Jaj, csak ezt ne mondták vol­na, csak a pénzt ne említették volna! Lihegni kezdett bará­tunk, kiskocsmaszag töltötte be percek alatt a postát, s az­tán elsírta magát — szegény. Sírt, zokogott, az asztalra haj­lott, hogy őrajta soha senki sem segít. Ha arra gondolt, hogy még a cipőjét sem viszik utána — igaza volt. Sírt volna másnap reggelig, ám közben meglátott egy csíkos inges em­bert. Az a csíkos inges, az ott ni, az hamarosan meg fog hal­ni! , Jobban bevált volna a jós­lata, ha azt mondja, öt perc múlva őt magát viszik el a rendőrök. De addig még barátunk folytatta tovább. Felcsapta a csapóajtót, berontott az abla­kok mögé, ahová „idegenek­nek tilos a belépés!” Na, mi lesz, 363—363, mert ha előve­szem a késem ... Két vékony, gyenge nő tolta, tuszkolta kifelé, csitította. El­ismerés nekik. Talán nég ah­hoz is volt lélekjelenlétük, hogy elfintorítsák az orrukat, s megállapítsák barátunkról: törköly, kövidinka, rum és cseresznye. S elismerés a rendőröknek, akik a telefonértesítés után néhány perc múlva a helyszí­nen voltak. Kattant a bilincs. S ismét csendes, békés, nyu­godt lett a monori járás egyik községe, hétfőn kora délután. (d. g.) ni. Nem kaptak Budapes­ten, s nem az ország tá­volabbi vidékein sem. Kénytelenek voltak az ecseriek maguk elkészíte­ni. Mindez, a szaladgálás, a házi elkészítés sok időt vesz el, pe­dig az idő sürget. Március ele­jére minden géppel szeretné­nek végezni, befejezni a téli gépjavítást. A közeli és távoli jövőben néhány — a gépekkel és ter­mészetesen az emberekkel kapcsolatos — eseményre ke­rül sor. Az új műhelyhez a melléképületeket még ezután adják át. Öltöző, zuhanyozó, s más szociális létesítmény is lesz itt. A gépszín még nem fedett, tavaszra hozzákezdenek ehhez a munkához is. Szó van arról, hogy a szövet­kezet kombájnjai részére is fedett színt építenek majd, előregyártott elemekből. A ter­vek szerint jövőre már min­den ecseri—gyömrői gép fe­dett helyen lesz. G. J. Értékelték az úttörők pályázatait Az úttörőmozgalom 25. év­fordulójára az Országos Úttö­rő Elnökség jubileumi irodal­mi és képzőművészeti pályá­zatot hirdetett Legkedvesebb úttörőélményem, valamint Születésnapra címmel. A mo­nori járásból a járási úttörő elnökséghez 40 képzőművészeti és 12 irodalmi pályamunka ér­kezett. A bíráló bizottság ma­gas mérce szerint bírálta, s a képzőművészeti munkákból egyet sem javasoit továbbkül­désre, Az irodalmi munkák között több színvonalas írás akadt, s a három legjobbat, Jandó Erzsébet 7. osztályos tá- piósápi, Kókai Mária 8. osztá­lyos tápiósápi és Kőfalvi Eni­kő 7. osztályos vecsési úttörő írását továbbküldte a megyei bíráló bizottság elé. „Kérjük közölje...“ Benézek a monori-erdei Utasellátó-bódé ablakán. Egy tábla tűnik elém: „Kérjük, pa­naszát, észrevételét közölje az üzetvezetővel, vagy helyettesé­vel ...” Szemlélődök még. Por, piszok, rendetlenség, belső rom. Megint a tábla... Erő­szakol, kényszerít. „Kérjük, közölje...” Hát jó, közlöm. Miután nem találkoztam az üzletvezetővel, sem a helyette­sével — hát ezúton. Miért nem árusít az Utasellátó-bódé már közei egy éve? Talán nincse­nek ütasok, akiket el kellene látni? B. Üzemek, hizlaldák a lakóházak között A monori járás községei ál­talában mezőgazdasági jelle­gű, széthúzott települések. El­terjedt építkezési forma az úgynevezett nagytelkes épít­kezés, ahol a családi házhoz és a „tiszta” udvarhoz még gazdasági udvar és konyhakert is csatlakozik. Az állatállo­mány megfelelő tisztaság mel­lett kismértékben rontja a le­vegőt. Sokkal kedvezőtlenebb ott a helyzet, ahol a majorok is a község belsejében vannak, mint például Bényén, Káván, Nyáregyházán. A fejlődés előbb-utóbb szükségessé teszi ezek kitelepítését a község szélére. Néhány községben újabban szaporodnak a lakóházak kö­zött a sertés- és baromfitele­pek. Gazdasági szempontból ez örvendetes jelentés, közegész­ségügyi szempontból azonban nem. A trágya, a szennyvíz, a szemét helytelen, gondatlan kezelése veszélyeztetheti a la­kosság egészségét, elviselhetet­len a levegő, különösen nyá­ron. Az elszaporodó legyek miatt a fertőzés állandó ve­szélye állhat fenn. Nagyobb sertéstelep működik jelenleg is Vecsésen, a Somogyi Béla úton, Gyömrőn, a Steinmetz kapitány és a Köztársaság ut­cában, Maglód és Sülysáp bel­területén. Néhány községben a sportpályát is elfoglalják a le­gelő állatok, a sportpályát, amely különben az egészség, a testedzés helye... Az egészségügyi hatóságok ezekről az esetekről általában akkor szereznek tudomást, amikor már áradnak a pana­szos levelek. A községi taná­csok azonban helyben vannak, „elsőkézből” értesülhetnek mindemről, ami a községben történik, mérlegelhetnék az engedélyek kiadását. Különö­sen az óvodák, iskolák szom­szédságában. Mert ilyenre is van példa. A levegő szennyezettségével kapcsolatban hát ezek a „fa­lusi” gondola Míg a főváros­ban és a nagyobb városokban a gyárak, üzemeli kéményei szennyezik a levegőt, falun SZERENCSE FEL Vecsés második nagy létesít­ménye ált az érdeklődés kö­zéppontjában. A víz, a jó, egészséges ivóvíz megvan, csil­log a poharakban. A vecsésiek mar el is felejtették, hogy né­hány éve ezért „felszántották” az egész községet... Most is­mét hatalmas, mély árkokat hasítanak az utcák testébe. Csatornát kap Vecsés, s ez mérföldkő a község életében. A vízvezeték, a csatornaháló­zat előfeltétele a városiasodás­nak. A gerinccsatorna tervezé­sénél gondoltak már egy jö­vendő városi igénybevételre... Az egyes lezárt útszakaszok kényelmetlensége már csupán a Bajcsy-Zsilinszky útnak a Somogyi—Bacsó út és vashíd közötti szakaszára korlátozó­dik. A Pest megyei Út- és Híd­építő Vállalat szocialista Bá­nyász brigádja felajánlotta, hogy 1970. december 31-re — határidő előtt — átadja a for­galomnak ezt az útszakaszt is. A Bányász- brigád vállalását teljesítette, ám egy másik bri­gád munkájába beleszólt a tél, így az útpadkákat nem lehet pillanatnyilag elegyengetni. A munka dandárját a gép- óriáso-k, a román E 302-es uni­verzális kotró- és az MTZ 153-as visszatoló gép végezte. Természetesen jutott munka bőven a munkáskéznek is. De­rekasan dolgoztak a munkások, volt olyan, hogy még szabad szombaton is „elfelejtettek” hazamenni, és megtörtént nem egy vasárnap, amikor a gép­monstrumok lármája ébresz­tette fel a környék lakóit. Bóta Lajos gépkezelő 11 kar és 2 pedál kezelésével „táplál­ta be” az óriás robot tenniva­lóját. Az ijesztően hatalmas markoló egy fél köbméter föl­det markol egyszerre. Nyolc óra alatt 150 köbméter a telje­sítménye, de volt olyan eset. hogy tíz órát Is dolgozott. A versenyfelajánlás ideje alatt. Két és fél méter árkot ás ki a gép, ezután következik a cső­fektetés. A Bányász brigád 14 tagja nem kímélte erejét, s te­gyük hozzá, feltételezhetően nem fogja kímélni a jövőben sem, hisz amint az idő engedi, a VÍZÉP felé folytatják a munkát. A Bányász brigád tagjai — egykor bányászok voltak — most a föld felett a lapátot forgatják csákány helyett. A brigád vezetője Szászi András. A fia is vele dolgozik, s Molnár Mihály, Mozsár József, Nagy István, Trecska József és a többiek. A Mátra vidéki szén­bányákban, a Petőfi bányában dolgoztak, s ha megálltak egy- egy pillanatra a csákány mel­lett, s most a lapát mellett, megpihentetni kezüket, a be­széd máris Heves megye felé, az otthoniakhoz vitte, viszi őket. így mondják, ízes, szép szóval: Pernyepuszta. Odava­lók. Most Vecsésen laknak, há­zaknál, és igen megszerették lakásadóikat. A Lokomotív ebédjét eszik, a porció lehetne nagyobb, több is, de mint mondják, azért a szakácsnőt megtartják... A művezető, Cs. Nagy Viktor, 16 évig dol­gozott keszonban a metrónál, érti is a szintelést. De érti be­osztottjai szavát is, s hogy ez nem csekélység, bizonyítja a jól elvégzett munka. Csak most ez a hó ... (feketéné) mások ... Eár — újabban a monori járában is van egy üzemi „probléma”, egészen pontosan: Gyömrőn. A vegyi­üzem Gyömrőre telepítésekor az illetékesek nem voltak elég­gé körültekintőek. Nem győ­ződtek meg az uralkodó szél­járásról, s így a szél a kelle­metlen szagokat, a levegőbe kerülő káros mellékterméket a lakóházak fölé viszi. Szeretnénk, szükséges lenne újabb üzemek letelepítése a járás községeiben. A lehető­ségeken belül folynak is erő­feszítések ez irányban. Az egészségügyi szempont nemcsak egy, de az egyik legfontosabb szempont az esetleges helyki­jelöléseknél. Nem szabad róla megfeledkezni! Gondoljanak rá a községek vezetői, s eset­leg kérjék a közegészségügyi szakemberek véleményét. A tanácsadás díjtalan. (derogán) NAPIRENDEN a fiatalok sport és honvédelmi munkája Együttes ülést tartott a na­pokban a járási KlSZ-bizott- ság honvédelmi és, sportbizott­sága, az MTS monori járási ta­nácsa, valamint az MHSZ já­rási titkársága. Elsőként Mo­csári József megbízott járási KISZ-titkár ismertette azokat a sportversenyeket, amelyeket a KISZ rendez az idén. Hu­nyadi László JTS-elnök a je­lenlevő KISZ-szervezetek sportfelelőseit arra kérte, nyújtsanak segítséget egy já­tékvezetői tanfolyam szervezé­sében. Szó esett a női labda­rúgásról ist a tervek szerint a tavaszon már egy bajnoksá­got beindítanak a nőknek. Kü­lönösen a KISZ-korosztályú fiatalokra számítanak. A tollaslabda ma még ke­véssé ismert sport. A három szerv szeretné népszerűvé ten­ni, a járási KISZ-bizöttság egy teljes felszerelést már meg is vásárolt a mendei alapszerve­zetek részére. Flint hallottuk Mendén, a művelődési házban már játszanak is vele. Elismeréssel és lényegében elégedetten szólt a fiatalok honvédelmi neveléséről, hon­védelmi munkájáról az MHSZ járási titkára, Kovács László. ________________ (gr-) Ma i műsor MOZIK Gomba: Tanár úrnak szeretet­tel. Gyömrő: Az Angyal vérbosz- szúja. Maglód: Modesty Blaise. Mende: Minden eladó. Monor: Emberöléssel vádolva. Nyáregyhá­za: Szerelmesfilm. Péteri: így jötr tem. Pilis: Szerelmesfilm. Tápió- sáp: Szent Péter hadművelet. Tá- piósüly: Lány a pisztollyal. Űri: Szerelmi álmok I—II. Üllő: Bosz- szúállók újabb kalandjai. Vasad: Szén Péter hadművelet. Vecsés: A félszemű seriff. AZ ÉN DRÁGA KIS „1U1TERKÁM“ Lehet két pofonnal több?! Igen! Ha a mama adja, sem­mi esetre sem árt. — Így vall­ja a kiváló ökölvívó, sok­szoros bajnok Papp Laci. A nézőtér zsúfolt a vecsési ran­devún. Es ki hinné, a női nem is kíváncsian figyeli az élménybeszámolót. Persze, mi, nők, másképp értékeljük még a sportbéli sikereket is, mint férfi sporttársaink. Mert ugye, amikor Papp Laci a bunyót emlegeti, már a szó­tól is behunyjuk a sze­münk. Jaj, megváltóisten, csak nehogy... Jaj az a ho- rogütés, most meg az a bal­egyenes ... Szóval a menyasz- szony a vőlegényét, a fele­ség a férjét filtve szoro­sabban bújik hozzá. Talán a csukott, hosszú női szem­pillák alatt felrémlik az imá­dott férfiú kicsipkézett füle, vagy betörött orra. Menyasz- szonyok a vőlegényüket, fe­leségek a férjüket, az anyák fiaikat féltőén azt gondol­ják, hadd püföljék egymást a szorítóban csak „amazok”, s ne a „mieink”. így volt ez­zel Papp mama is, a „Mut- terkám”, ahogy ma már a „mama büszkesége” mondja. „Még 46-ban történt, ki­mentem én is — mert hisz el se maradhattam volna — a bokszmeccsre. Álldogálok gyanútlanul, s nézem, milyen istenesen helybenhagyják egymást, amikor odalép hoz­zám a szakosztályvezető és azt mondja: a középsúlyú válogatottból valaki hiány­zik, helyette neked kell bok­szolni! Na én se fiú, se lány nem voltam többé ... Kaptam egy pár cipőt, amiben ket­tőt kelleti lépnem, mire a cipő elindult. Ó, mi lesz most, Laci! Aztán már kaptam is olyan pofont, hogy... egyet, párja nélkül is elég lett vol­na, de máris jött a másik, akkor ez már kettő, de tud­tam, nem mindegy, ha ket­tővel több vagy kevesebb. Aztán már csattant is a kö­vetkező. Na, Laci, gondol­tam, ha ez így megy, az Ür magához szólít... Lehuny­tam a szemem, neki a kocka­fejűnek. De alaposan ám! Szolgám leszel a másvilágon! Aztán csukott szemmel ment a termelés, kiütöttem, mire kinyitottam a szemem, el­terült. Számolás tízig. Sem­mi... Taps, éljenzés és éle­tem első nagy győzelme meg­született! Este megyek haza, kérdi a Mutterkám, hát te, hol voltál ennyi ideig? És mi­előtt felelhettem volna, adott három olyan pofont... De tő­le az sem baj, ha két pofon­nal több ... Azóta is ha szo­rítóban vagyok, mindig arra gondolok, jaj, ha ezt látná otthon szegény Mama. Mert volt ám, hogy még ő sem is­mert volna rám. Nagyon félt engem, de azért ma már na­gyon büszke rám az én drága kis Mutterkám.” Fekete Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom