Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

8 :zkSCívlap 1971. JANUAR 23., SZOMBAT A NEB vizsgálta: Autók - javítási gondok Tájékozatlanság az alkatrészpiacon Állnak a kenyereskocsik — Ezerből ezer selejt A negyedik ötéves tervben 600 ezer új személy- és teher­gépkocsival gyarapodik a jár­műpark. A jelenleg is akadozó alkatrészellátás arra ösztönöz­te a népi ellenőröket, hogy fel­mérjék a helyzetet, és a hiá­nyosságok feltárásával hozzá­járuljanak a megnövekvő jár­műpark alkatrószgondjainak enyhítéséhez. A Pest megyei népi ellen­őrök általános észrevétele, hogy indokolatlanul sokféle jármű van forgalomban, s már ez is nehezíti a pótalkatrészek beszerzését. Az Autó- és Al­katrész Kereskedelmi Válla­lat, valamint a MOGÜRT nem törekszik a típusok csökkenté­sére, és elmulasztja a vásárlá­soknál azt is, hogy információt szerezzen a leginkább fogyó alkatrészekről, s igényt tart­son a pótalkatrészek szállítá­sára. Az is jellemző az AUTÓ- KER-re, hogy csak a nagy fogyasztók igényeit igyekszik kielégí­teni, s a magángépkocsik pótalkatrész-vásárlása ne­hézkes. További problémát okoz, hogy egyes cikkeket csak komplet­ten bocsátanak a vevők ren­delkezésére, Az erdőgazdaság visegrádi gépüzeme például a Csepel hidraulikához gömb­csuklócsészét keresett, amelyet azonban csak kompletten vá­sárolhatott, s így ez 300 fo­rint helyett 9600 forintjába ke­rült. A javító vállalatoknál és az üzemeltetőknél is gyakran akadálya a folyamatos mun­kának, hogy egyes fődarabok és alkatrészek hosszú ideig hiánycikkek. A Váci Sütőipari Vállalatnál sokszor 8—10 hi­bás kocsi áll. Az Érdi Vas- és Fémipari Ktsz például az előb­bi okok miatt bizonyos kocsik javítását csak határidő nélkül vállalja. Sok bosszúságra ad okot a gumiabroncs gyakori hiánya as gyenge minősége is. A ke­reskedelem általában csali több hónapos várakozás után szállít. A tapasztalatok szerint az import abroncsok 40— 60 ezer kilométert is fut­nak, míg a belföldiek csak 20—30 ezer kilométert. A javító és üzemeltető vál­lalatok kénytelen-kelletlen foglalkoznak egyszerűbb alkat­részek gyártásával. Ehhez azonban nem rendelkeznek megfelelő szerszámokkal, nyersanyagokkal, s ezért a gyártási ár két-háromszorosa a kereskedelminek. A szervi­zek közül egyedül a Nagykőrö­si Gépjavító és Faipari Ktsz- nél tapasztalták a népi ellen­őrök, hogy idén márciusban megnyíló javítóműhelyüknél felkészülnek hiánycikk alkat­részek gyártására is, s speciá­lis szerszámokat vásároltak. Használt alkatrészek felújítá­sával csak végső esetben fog­lalkoznak a vállalatok, ezek élettartama és beszerzési ára nem éri meg a kockázatot. A Pest megyei népi ellen­őrök megvizsgálták a Csepel Autógyárhoz érkező rendelé­seket és azit tapasztalták, míg 1968-ban a kéréseket vissza­igazolták és teljesítették is, ad­dig 1970-ben a befutott igé­nyekből 38 millió forint érté­kű alkatrész szállítását nem is vállalták. A gondot az alkatrész- gyártásban az alapanyag hiánya, illetve rossz minő­sége okozza. Az öntvények rossz minősé­ge miatt a Csepel Autógyár­tól hiába kér a kereskedelem hengerperselyt, hengerfejet vagy szíjtárcsát. A gondok enyhítésére a csepeliek 13 vál­lalattal szocialista szerződést kötöttek, ez azonban nem könnyítette meg az együttmű­ködést. A Magyar Vagon- és Gépgyárral például szóban és írásban is tárgyaltak, mégis elutasította a csepeliek kéré­sét, anyagellátási gondokra, kapacitáshiányra hivatkozva. Megnézték a népi ellenőrök az autógyár pótalkatrészeinek minőségét, illetve a reklamá­ciókat. A panaszok az esetek többségében a hibás öntvé­nyekre vezethetők vissza. A törökszentmiklósi öntö­de 4689 ékszíjtárcsájából az átvételkor már 1084 se­lejtes volt, az 1186 nyomó­lapból pedig valamennyi. A Csepel Autógyár szakem­bereinek véleménye szerint hathatós intézkedéseket kell hozni az öntödéi vállalatok­nál, mielőtt beláthatatlan ká­rokat okoznának a népgazda­ságnak. Az Autóker Mádtól 1970- ben 7 millió 380 ezer forint értékű alkatrészt rendelt, eb­ből azonban csak egymillió 400 ezer forintot igazoltak vissza,' kapacitás- és létszámhiányra hivatkozva. Jellemző, hogy a vállalat még a jövedelmező ex­portot is csak 50 százalékban teljesíti. A létszámra egy pél­da: az elmúlt kilenc hónapban 832-en léptek ki, s helyettük mindössze hatszázheten jelent­keztek felvételre. A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság javaslatokat dolgozott ká az alkatrész-ellá­tás gondjainak enyhítésére. Például: kötelezni kellene a beszer­ző vállalatokat, hogy a megvásárolt típusról in­formálódjanak s kössenek szerződést pótalkatrész- 'Jlításra is. MegK éné az alkatrész­edé1 : a külföldön már Tatárok Dr. Henkey Gyu- la kecskeméti mu­zeológus, alki ta­valy két hetet töl­tött Bulgáriában, előadást tartott úti élményeiről és kutatásairól a me­gyeszékhely mű­velődési központ­jában. Részlete­sen szólt az otta­ni tatárok gazda­sági-társadalmi helyzetéről, szoká­sairól, hagyomá­nyairól, emberta­ni sajátosságairól. Elmondta, hogy a tatárok általá­ban közepes ter- metűek: a férfiak 168,3, a nők pedig 156,3 centiméter magasak. A Duna —Tisza közén ál­tala vizsgált 10 000 felnőtt em­berhez képest a tatár férfiak átla­gosan mintegy fél centiméterrel ma­gasabbak, a nők termete viszont teljesen megegye­zik a hazaiakéval. Minden tatár nő barna és fekete hajú, s ugyanilyen a férfiak 99 száza­léka is. Érdekes eredményeket mutatnak a szem­szín-vizsgálatok is. Megállapította: leggyakoribb a ta­tár embertípus, az úgynevezett tura- nid, pamíri és a mongoloid. Figye­lemre méltó, hogy az első kettő a Duna—Tisza kö­zén is jelentős számarányban fordul elő, s hogy a honfoglaló ma­gyarokat is első­sorban e két típus jellemezte. Az összehasonlítá­sok szerint a vizs­gált tatárak lé­nyegesen közelebb állnak például a zömmel kun ere­detű szabadszál­lási lakossághoz, mint a közép­ázsiai kazahok- hoz. A kutató 50 szí­nes diával illuszt­rálta témáját, s a részvevőkre meg­lepetésként hatott a tatár és a Du­na—Tisza közti nép hasonlósága. Rendkívül érde­kes, hogy az elő­zőleg Kalocsán tartott előadás al­kalmával ugyan­így nyilatkoztak a jelenlevők. A tatár és ma­gyar embertani adatok további összehasonlítása még újabb érde­kes eredménye­ket hozhat. jól bevált módszer is, hogy a benzintöltő állomások árusítsa­nak kisebb, szakértelem nél­kül is cserélhető alkatrészeket. Hadd tegyen javaslatot az újságíró is: ha az Autóker egy­két üzemeltető, javító vállalat­tól listát kéme arról, hogy me­lyek a leggyakrabban romló alkatrészek, ezeket összegyűj­tenék, az adatokat betáplálnák egy számítógépbe, hamarosan kiderülne, egyes típusú ko­csiknál melyek a leggyakoribb hibák, milyen alkatrészeket kell beszerezni, s milyen autót érdemes egyáltalán vásárolni. (Eddig, mint már utaltunk rá, nem szereztek ilyen informá­ciót.) Úgy gondoljuk, serkentőleg hatna az al­katrész-ellátásra az is, ha az Autóker nem lenne mo­nopolhelyzetben, hanem versenyeznie kellene* a vevőért. Az igazsághoz hozzátarto zik, hogy nem lehet mindenért egyértelműen a kereskedelmet okolni, meg kell teremteni a hazai alkatrészgyártás feltéte­leit is. 50 kilométer pezsgő A Magyar Állami Pincegaz­daság Zala megyei pincéiből megkezdték az idei borszállí­tásokat. A hegyek gyomrába nyúló pincékből tankautókkal szállítják a bort a pécsi pezs­gőgyárba. A borászati szak­emberek szerint Zalában te­remnek a legjobb pezsgő-bo­rok. A Zalaszentgróttól csak­nem Nagykanizsáig húzódó, mintegy 50 kilométer hosszú hegyvonulat sokezer hektoli­ter, enyhén savas termése vé­gül is pezsgő formájában ke­rül az asztalra. A pécsi pezs­gőgyár 90 százalékban zalai termésű bort használ fel, de nagy mennyiséget szállítanak Zalából Budafokra is. Húsz százalék engedmény HÉTFŐTŐL: CENTRUM-HÉTFŐ Választékos árukészlet Tegnap délután Tarján Ist­ván, a Centrum Áruházak ve­zérigazgatója a vállalat tava­szi felkészüléséről, valamint idei árpolitikájáról tájékoztat­ta a sajtó képviselőit. Elmondotta többek között, hogy az áruházak között kiala­kuló verseny miatt, valamint az egy-egy áruházat megszokó törzsközönség érdekében most hétfőtől kezdve érdekes újítást ISTVÁN FREGOLI LESZ? IS megy majd a komp — December 31 helyett de­cember 20-ám avattuk fel az új hajót — mondja Berényi István, a Pest megyei Kishajó­zási és Javító Vállalat igazga­tója. — A neve, I. István. Tizen­három méter hosszú, három méter széles, ötven személyes, csinos, modem, kishajó. A motorzajt teljesen tompítot­tuk, a kormány nem az utas­Kezdődik a farsang Farsang előtt a Jelmezkölcsönző Vállalat Bécsi utcai üzle­tében. Ismét itt a farsang, bál bál után következik. Január vé­gétől szombatonként tánc- mulatság lesz a Duna Inter­continentalban, a margitszi­geti Nagyszállóban és a Sportszállóban, bár a „fősze­zon” februárban kezdődik. Hatodikán hálóznak az au­tósok, a tengerészek és az újságírók, 13-án a gyógysze­részek, 20-án a jogászok, 27- én pedig a medikusok és a biológusok. A délszláv szö­vetség bálja január 30-án, a cigánybál február 25-én lesz a Royalban. Ami a báli divatot illeti, a Jelmezkölcsönző Vállalatnál elmondották: 100—120 ezer jelmez kö­zül válogathatnak a far­sangolók. Mivel a televízióban idén nem volt sikeres jelmezes so­rozat — mint például tavaly a Zorro — ezért egyetlen jel­mezt sem keresnek különö­sen sokan. Viszont megnőtt az igény a nagyestélyi ruhák iránt, amiből több száz köl­csönözhető. Továbbra is di­vat a nadrágkosztüm, különö­sen csipkéből és fémszálas anyagokból. A farsangi öltö­zetek közt azonban erősen „tartja magát” a mini. Ezért csak igen széles választékból tudja az igényeket kielégíte­ni a kölcsönző, amelynek ösz- szes boltjában naponta fél­ezer ruhát adnak a bálozók- nak. A papírüzletek ugyancsak felkészültek a farsangra. Har­mincezer lampionnal, több mint másfél millió csomag szerpentinnel és 250 ezer ta- saknyi konfettivel várják a bálidényt. Az álarcosbálba készülők 30 ezer különféle maszk közül válogathatnak. Az otthon farsangolók jó kedvét a Csemege Kereske­delmi Vállalat is segíti. Hárommillió forint érté­kű hidegtálat és hideg­tálra valót készítenek na­ponta, s italból is feltöltötték újra a december végén megcsap­pant készleteket. A nagyobb boltokban 20—20 ezer, s a kisebbekben is 2—3 ezer pa­lack bor kapható. Általában 50 féle közül lehet válogatni. A sörkedvelőknek azonban időben meg kell vásárolniok a farsangra valót, mert eb­ből nem korlátlan a kínálat. térben, hanem két méterrel magasabban van. A hajót sa­ját fejlesztési alapunkból ké­szítettük él. — Hol lesz I. István a szezonban? — Ezen még gondolkodunk, mert két lehetőség van. Vlagy állandó helyet kap, vagy pe­dig helyettesíti az éppen ja­vítás alatt levő hajókat, azaz „fregoli” lesz. — Az új hajó még szára­zon van, noha átadták már. Mikor kerül vízre? — Ahogy az idő engedi. — Idei terveik? — Villamosítjuk a váci ál­lomás kikötőjét, ezzel megte­remtjük az éjszakai kompfor­galom lehetőségeit. Hasonló munkát végzünk — az előze­tes tervek szerint — Kisma­roson is. — Mivel legtöbb állomásun­kon nagyon rossz körülmé­nyek között dolgoznak a mat­rózok, elhatároztuk, hogy „fel­építményes állóhajót” építünk. Ez olyan tartózkodási hely, amelyben van mosdó, fekhely, kályha, íróasztal és minden, ami feltétlenül szükséges a munkához. Hasonló a MA­HART kikötőihez. — Sok panasz volt régen az első folyami önjáró­kompra, a váci Toldi Mik­lósra. Mi a helyzet most? — Kinőtte a gyerekcipőt, ezt bizonyítja, hogy egész nyáron szinte megállás nélkül járt. Arra gondoltunk, hogy 1972- ben Nagymaroson is hasonló hajó állhatna munkába. M. S. vezetnek be. Ezentúl minden hétfőn mindegyik áruház saját belátása szerint valamelyik árucikkét húsz százalékkal ol­csóbban árusítja. De ezeknek az árucikkeknek — hangsú­lyozta nyomatékosan a vezér- igazgató — keresetteknek, kor­szerűeknek kell lenniük, vagy­is nem szabad így kiárusítani az eladhatatlan árukészletet. A hétfőnként olcsóbban árusított cikkekből a megelőző szombat délutánra egy-egy kirakatot rendeznek majd be, hogy a vásárlók időben tájékozódhas­sanak. A vezérigazgató elmondta még, hogy növelni akarják a vegyes iparcikkek és ruházati cikkek forgalmát. Közvetlenül az ipartól, valamint importból ez évben három* százalékkal több árut vásárolnak majd, mint tavaly. Magyar konténerek Ausztráliában Az utóbbi időben a MAS- PED is bekapcsolódott a ten­geren túlra, ezen belül Auszt­ráliába irányuló konténerfor­galomba, és már úton van Ausztráliába a magyar áruval megrakott századik konténer is. Az új, olcsóbb, gyorsabb szállítási módszerre az auszt­ráliai forgalomban 1969 tava­szán tértek rá. Az első évben még mindössze 14 konténer vitt magyar árut erre a távoli földrészre, tavaly pedig már 70 konténer indult magyar rako­mánnyal a Budapest—Ham­burg—Sydney, illetve melbour- nei útvonalon. A konténerek­ben a Hungarofruet export­cikkei közül gyümölcs és fő­zelék konzerveket küldenek. Gomba a Tenkes öreg pincéiben A dél-baranyai Tenkes-hegy új kincset ad: gombát termel­nek az öreg borpincékben. A siklósi Magyar—Bolgár Test­vériség Tsz a kihasználatlan pinceágakat gombával telepí­tette be. A kezdeményezés si­került: a számítások szerint egy-egy négyzetméternyi ter­mőterületről hét kiló gombát szedhetnek a kertészek a tél folyamán. Pénteken hajnalban ismét Pest megyében járt az óriás henger Péntekre virradó éjszaka, nem sokkal éjfél után a Nagy­várad téren, 2 óra tájban pe­dig Budán, a Villányi útnál közlekedési dugó keletkezett: az NDK-beli Dessauból Bere- mendre tartó 60 tonnás ma­lomhengert átvontatták Buda­pesten a Hungarocamion — eddigi legnagyobb fuvarjukat vivő — 600 lóerős trailerei. A karaván előtt az Alkotás utcában rövid időre ki kellett kapcsolni az ára­mot is a felső vezetékből. A 61-es villamosok leálltak egy időre. A trailerek irányí­tói a BKV és az Elektromos Művek szerelőivel, szakembe­reivel közösen gyorsan, jól vé­gezték el a manővert az óriás teherrel, amely — ha nem is minden zökkenő nélkül, de — hajnalban már az ország­úton folytathatta útját, is­mét Pest megyén át. A további menetirány: Agárd —Gárdony—Dinnyés, majd Sárkeresztúr és Szekszárd érintésével érkezik meg a ma­lomhenger a végállomásra, Beremendre, előreláthatólag vasárnap. A Hungarocamion és a köz­lekiedésrendészet felhívja a fi­gyelmét az ezen az útvonalon közlekedő gépjárművek veze­tőinek, különösen a szembe­jövőknek, hogy legyenek óva­tosak, körültekintőek. A rém mindennapi fuvar le­bonyolításában most segít az időjárás: olvad, az utak sehol sem síkosak, és köd sincs az országban. Tolvaj az aiagútban A tolvajok fegyvertárának egész arzenálját „felvonultat­ta” Hegedűs Sándor 23 éves segédmunkás, magyardomb- egyházi lakos, ha pénzzavar­ba került. Esztergomban és Dorogon az éjszakai órákban üzletek kirakatát törte be, fe­szítette fel, s emelt el ruhane­műt, használati tárgyat. Ha vonaton utazott, s a szerel­vény alagútba ért, a sötétség pillanatait kihasználva, útitár­sai aktatáskáit lopta el. Nem volt válogatós: Esztergomban egy házba beosonva, kitömött foglyot emelt el, s néhány nap múlva kezelőorvosának aján­dékozta. Módszerei közé tarto­zott az is, hogy éttermi foga­son úgy helyezte el a kabát­ját, hogy az eltakarjon egy másikat, majd amikor eltávo­zott, mindkettőt magával vitte. A Központi Kerületi Bíróság Hegedűs Sándort négy és fél évi szabadságvesztésre ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom