Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

real megyei 1971. JANUAR 23., SZOMBAT asaD oniBaT SZELLEMI PENTATLON RÖPÜLJ PÁVA - FOTON FARSANGI BÁL Olvad mindenfelé. Város­ban kövezett járdán mégcsak megjárja, de a mellékutcá­kon ... Ilyenkor felüdülést- szórakozást inkább otthon ke­resünk. Akik mégis kimozdulnak h#»u!í*jl, találnak azért szóra­kozási lehetőséget szép szám­mal. Elsősorban — farsang lé­vén — a táncmulatságokat. Ebben nincs hiány a megye egyik végétől a másikig kü­lönböző hangzatos nevű együttesek pengetik a gitárt. Szombatom este Nagykátán Kamarásék, Tápiószelén a Hydra, Tóalmásom a Lars- együttes játszik. A Csepel Autógyár művelődési házában vasárnap délutánra nem min­dennapi ötórai teára hívják meg az érdeklődőket. Tánc a PAX-zenekar közreműködé­sével, utána egy kis szellemi pentatlon, vagyis vetélkedő öt ágazatból. A sikeres megfej­tések után ismét tánc s újabb szórakozás. Ugyanitt szombat estétől hajnalig vidám farsan­gi bált rendeznek. Jó zenekar­ról, kultúrált szórakozásról a művelődési ház vezetősége gondoskodik. Vasárnap dél­után és este az „Ö, az a cso­dálatos háború” című angol filmkomédiát vetítik. Vetél­kedő lesz szombaton este Tá- piógyörgyén „Játszótársam mondd, akarsz-e lenni” cím­mel a fiataloknak, amit az if­júsági klub rendez tánccal egybekötve. Ráckevén az Ács Károly Művelődési Házban várják a táncolni vágy ókat a Tramps-zemekar műsorához. Művészi filmvetítés lesz szombaton este 9 órai kezdet­tel Szentendrén a művelődési ház filmklubjában: Ágnes Varda világhírű „Boldogság” című alkotását mutatják be a filmklub tagjainak és az ér­deklődőknek. Vácott a Madách Imre Művelődési Ház mozija szombaton délután a gyere­keknek vetíti a Fehér farkasok című színes NDK-filmet. este a felnőtteknek a „Szép lányok, ne sírjatok!” kerül műsorra. Cegléden színházba mehetnék szombaton este. Fél nyolcas kezdettél a Kossuth Művelő­dési Házban a kecskeméti Ka­tona József színház társulata vendégszerepei, az Én és a kis- öcsém című zenés vígjátékot mutatja be. Még egy kiemel­CSAK TISZTA FORRÁSBÓL Pácolt, öreg síindísznó „A házasság kaloda, Ne tedd a lábad oda!” Tréfásan így értékeli a há­zasságot a nép, ám ez tényleg csak tréfa, hiszen faluhelyen a legszínesebb ünnep — még ma is — a ^akodalom. A lagzit megelőző vasárna­pon összeírják, hogy kiket hív­nak meg, de a meghíváshoz nem elég egy díszes papír, ha­nem vers kell. Külön vers szól arról: hogyan búcsúztatják in­dulás előtt a vőlegényt, s ar­ról is, hogyan a leányt. Példá­nak csak egy. Az alanti verset Valkó monográfiájában is ol­vashatjuk. Ezt akkor mondják, amikor a násznép leül a terí­tett asztalhoz, de még nem tá­lalták fel az ételt: „Rendben van az asztal, csak étel hiányzik, Mert a tányérokban nem látok én semmit. De mindjárt lesz már, néhány perc alatt, Desz itt az asztalon sok jóféle falat. Az első tál étel lesz patkány nyerítés, Utána következik a kecske mekegés, Csirke turbékolás, borjú köhögés, Es végre érkezik egy üres kocsizörgés. Egy öreg sündisznó lészen bepácolva, Egy beteges bolha pedig nyársra húzva. Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka, Háromszáz esztendős kirántott, vén gólya.” Ezután pedig valódi enni-in- nivalókat hoznak be, termé­szetesen minden fogás előtt — mintegy aperitifként — ver­selnek. A vacsorát a menyasszony és a vőlegény közös tányérból eszi, s vacsora után követke­zik a menyasszonytánc. Ez a szokás a legismertebb, hiszen sok városi esküvőn sem ma­rad el. Megszólal a zene, tánc­ra kérik a menyasszonyt, s aki elkapja, azt kiáltja: — Enyém a menyasszony, eladó a menyasszony! — Ilyen­kor az új vevő pénzt tesz a kalapba vagy kosárba és tán­col addig, míg újabb vevő nem akad. Ha a menyasszony már fulladozik, a vőlegény vet vé­get a táncnak, mégpedig úgy, hogy (Valkón) egy szem cuk­rot vagy (Zsámbokon) almát, illetve vereshagymát tesz az asztalra. Éjfélkor leveszik a meny­asszony fejéről a koszorút, helyére fejkötőt tesznek, mi­után kontyba csavarták a ha­ját. Ez jelenti azt, hogy „fel­tették a kontyot”, asszony lett. Természetesen ilyenkor sem maradhat el a vőfély verse: „Feljött aranyszínű hajnala 1 sziveteknek, Elértétek napját örömeteknek, Turbékoljatok galambok módjára, Szaporodjatok meg jövő nemsokára." A lakodalom végeztével az ifjú párt elküldik „kölest szed­ni” ... Másnap a vőlegényes ház­nál, egy héttel később pedig a menyasszony otthonában ün­nepelnek újra. Természetesen ez a fönt le­írt lakodalom hiányos, de a té­ma gazdagsága miatt teljes­ségre nem is vállalkozhatunk. Egyébként is: a lakodalmi szo­kásokat faluja válogatja. —Sunyó — kedő filmvetítés lesz: Tóal­máson az ifjúsági filmklub vitával egybekötve bemutatja j az elévülhetetlen Körhinta cí- I mű magyar filmet. Fótra vendégeket várnak vasárnap. A gyermekvárosban a tápiószecsői művészeti együttes nyilvános bemutatót tart délelőtt. Délután megis­métlik — kibővített műsorral — a Vörösmarty Művelődési Házban. A tél a múzeumlátogatások klasszikus ideje. Igen emléke­zetes, szép sétát tehetnek Bu­dapesten az Üllői úton az Iparművészeti múzeumban. Állandó kiállításaik; a szőnye­gek, a magyar és európai csip­kék, a művészi bőrmunkált, az európai kerámia művészet, a XVIII. századi legyezők. Gaz­dag anyagot találnak az ér­deklődök az ötvösművészet re­mekeiből is. Itt láthatók az Eszterházy-kincstárból szár­mazó, különböző nemzetiségű mesterek kiváló munkái. 400 év anyagából válogatva meg­ismerteti a közönséget a leg­nemesebb iparművészeti ág technikai és esztétikai törek­véseivel. Végül pedig nézzük meg, mit ígér hétvégére a rádió és a televízió? A tv szombat esti csemegéjének kétségkívül Hofi Géza műsora ígérkezik, míg vasárnap a Daktari-soro- zat negyedik részét, és a Vád Mihály szavalóverseny máso­dik fordulóját láthatják. A rá­dióban a Kossuth adón szom­baton este Lope de Vega „Hős falu” című színművét sugá­rozzák, vasárnap Peter Luke nálunk is nagy közönségsikert elért drámáját, a VII. Had- riánt. Komáromi Magda — A Puskin Filmszínház­ban mutatták be csütörtö­kön este a Szerelem című új magyar filmalkotást, amelyet Déry Tibor novel­lái nyomán Makk Károly rendezett. A főbb szerepe­ket Darvas LUi, Törőcsik Mari és Darvas Iván játssza. Igények és lehetőségek A FEJLŐDÉS TEREMTET­TE új lehetőségek nemcsak az emberrel, hanem annak mű­velődésével szemben is új követelményeket támaszta­nak. Az új feladatokat csu­pán a régi tudás birtokában sikeresen megoldani már nem lehet. A megszakítás nélküli oktatás szakaszába léptünk — csak a folyamatos tudás- szerzés biztosíthatja, hogy lé­pést tudjunk tartani a gyors és egyre fokozódó ütemű fejlődéssel. Ez az igény. És kielégítésé­nek lehetősége? A lehetőség — sajnos — ma még ennél lényegesen kevesebb. Ezt bi­zonyítja az a kulturális mér­leg is, amelyet a közelmúlt­ban készítettek a dabasi járás vezetői. A járás területén — pedig ez alapkövetelmény lenne! — jelenleg még sehol sem ala­kult ki olyan kulturális cent­rum, ahol — mint alapokra támaszkodva — formálhatnák, fejleszthetnék az új igények­nek megfelelően a korszerű népművelést. A járás műve­lődési otthonainak többsége az épülésekor fennálló kö­vetelmények szerint létesült. Nagy befogadóképességű ter­meket alakítottak ki bennük. Ezeket az új igényeknek megfelelően csak átalakítá­sokkal és bővítésekkel lehet­ne kellő módon hasznosítani. Ám még ilyen lehetőségekkel sem rendelkezik a járás jó néhány községe. Nincs műve­lődési ház Tatárszentgyör- gyön, Alsónémedin, Gyálon, Kakucson, Pusztavacson és Felsöpakonyon. Ugyanakkor maga a járási művelődési köz­pont épülete is elavult, rossz állapotban van, így feladatát betölteni nem tudja. A MÁSIK NAGY GOND: nemcsak a modem létesítmé­nyek hiányzanak, hanem a népművelés személyi feltéte­lei is. A jelenlegi vezetők többsége nem rendelkezik az előírt képzettséggel. És még ilyen engedmények árán sincs függetlenített vezetője az Ör­kényi művelődési háznak, a dabasi művelődési központ­ban pedig jelenleg két ál­lás betöltetlen, még igazgató sincs. És nem akadt jelent­kező máig sem, pedig vala­mennyi állást hivatalosan is meghirdették. A kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételek ellenére bizonyos előrehaladás mégis tapasztalható a dabasi járás kulturális életében és ez el­sősorban a járás vezetőinek igyekezetét bizonyítja. Sike­rült megértetniük a járás gazdasági vezetőivel, hogy a népművelésben előbbrelépni csak közös erőfeszítések árán lehet. Az emberek tudatának alakítása, formálása nem csu­pán az erre hivatott vezetők feladata, hanem valamennyi gazdasági vezető érdeke is: ahhoz, hogy dolgozóik lépést tudjanak tartani a gyors ütemben korszerűsödő ter­meléssel, nagyobb szakmai tudásra, szélesebb körű ál­talános műveltségre van szük­ségük. Ennek megszerzésé­hez pedig — az iskolák mel­lett — elsősorban a művelő­dési intézmények nyújthat­nak segítséget. A járásban — de a megyé­ben is — elsőként a hernádi Március 15 Termelőszövetke­zet vezetői vállalták, hogy a helyi tanáccsal közösen fe­dezik a művelődési ház költ­ségeit, sőt, azt a követelmé­nyeknek megfelelően átépí­tették és korszerűen be is rendezték. A hernádi kez­deményezés rövid időn belül követőre talált. Dabas első kerületének — a volt Sári községnek — a művelődési otthonát teljes egészében át­vette a Fehér Akác Termelő- szövetkezet, sőt függetlení­tett vezetőt is kinevezett az intézmény élére. Ezzel szinte egy időben Dabas harmadik kerületében — a volt Gyón községben — a Dabas és Vi­déke ÁFÉSZ lépett egyezség­re a tanáccsal és — az ÁFÉSZ-ek közül az országban elsőként — vállalta a mű­velődési ház működési költ­ségének felét. a három példa nagy visszhangra talált a járásban. Örkény, Bugyi, sőt Öcsa is jelezte: „gondolkodnak a dol­gon”, s nem lehet kétséges, hogy a „gondolkodást” rövi­desen tettek követik. Vár­ható tehát, hogy ezekben a községekben is javulnak majd a kultúra terjesztésének fel­tételei és ezzel a művelő­dési intézmények tevékeny­sége is tartalmasabbá és ha­tékonyabbá válik. Ami már több, mint elkép­zelés: a községi tanács és a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ kö­zös összefogásával még az idén klubkönyvtárat építe­nek Tatárszentgyörgy köz­ségben. Az esztendő végére tehát ismét eggyel keve­sebb fehér folt lesz a dabasi járás népművelési térképén. Azt, hogy nem lesz ha­szontalan a kultúrára fordí­tandó nagyobb anyagi erő, már az elmúlt évben is több dicséretes eredmény példázta. Az ócsai művelődési ház ka­marakórusa „aranykoszorús” c'met nyert. Dabas harmadik kerületének Gyóni Géza Mű­velődési Otthona néptánc- csoportjával aratott megér­demelt sikert a Siófokon meg­rendezett nemzetközi néptánc­fesztiválon. Menyecskekórus és néptánccsoport alakult a Fehér Akác Termelőszövet­kezetben. Kibontakozóban van a járás képzőművészeti élete is. A Nagy István al­kotócsoport máris szép si­kereket ért el a különböző — a járás területén túl rende­zett — kiállításokon. Ugyan­akkor — ennek közvetlen hatásaként — a ma már rendszeresen, egy-két havon­ként rendezett tárlatok mind nagyobb közönséget vonza­nak. Az elmúlt esztendőben olyan neves művészek alko­tásaival találkozhatott a da­basi közönség, mint Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Főnyi Géza, Gábor István, Kmetty János, Mihálcz Pál. A VÁLTOZÁS tehát — ha ma még lassan is — de meg­kezdődött a dabasi járásban. Remélhetően a negyedik öt­éves tervben e változások folytatódnak, s a lehetőségek közelebb kerülnek a jogos igé­nyekhez. Prukner Pál NAPLÓ Utcák, házak au N agyon sok szegény, lakás­ínségben szenvedő csa­ládnál voltam akkori­ban hívatlan vendég. Először mindenütt utálkozva fogadtak, blazírt képpel kérdezték, mit akarok. Később, hogy megba­rátkoztunk, úgy panaszkodtak nekem, mintha enyém volna Budapest és a teljhatalom a lakások felett, amely senkinek sem adatott meg. Nem riasz­tottak, sőt vonzottak, húztak az ócska, elhanyagolt utcák, az emberek, akik élő kontrasz- ként élték a málladozó viskók­ban. Palotákba illettek volna. Sorsukra éreztem, sorsuk az enyém volt. Kistemplom utca. Nyolcig számolok, míg lábaim lefelé visznek a kopott falépcsőn. Pincelakás. Első meglepetés a tisztaság, második az asszony. Elém jön fiatalon, csinosan, hellyel kínál a díványon, pon­tosan úgy, mintha a legszebb szalonban lennénk. Szemem hozzászokik a félhomályhoz, az orrom azonban még véde­kezik a kellemetlen, savanyú szag ellen, melyét a vizes, sa- létromos fal áraszt. A gyors- forralón étel fő, de ennek az illata is hasztalan hadakozik, mindenen győz a gyilkos le­helet. Egymás mellé tolt szekrények, két dívány, terí­tővei borítva, asztal, rajta tisz­ta abrosz, alatta vödör és la­vór. A két pici ablak, mely a járdára néz, függönnyel elta­karva, hogy a járókelők te­kintete ne zavarja életüket. A padlón méteres lyukak, olcsó, de tiszta szőnyeggel takarva. — Vizes a fal? — Igen, vizes — válaszai és megemeli a dívány mellett a falra szögezett szőnyeget, mely zöld és darabokra mállva ra­gad a falhoz — ezt három hó­napja tettem fel — mondja. — Édesanya, kenyerét kérek — két gyerek ront közénk, a hangjuktól egyszerre virágos tavasz költözik az egészségte­len odúba. A lány kilenc, a fiú nyolcéves. Mindketten tiszták, rendesen öltözöttek. Várják a kenyeret, közben nagy sze­mekkel bámulják az idegent. Nem sokáig bírják az Hiedel­met, a hatalmas zsíroéke- nyérrel élvágtatnak. Két kis gondatlan csikó. Pedig a fiú szívbeteg. Itt kapta télen a szövődményes influenzát, eb­ből szívizomgyulladás maradt vissza. Két hónap itthon, há­rom hónap szanatóriumban, egy évet vesztett az iskolában. Még nincs teljesen rendben, nehezen gyógyul, napi tíz-ti- zenkét órát tölt a súlyos bolt­íveik alatt. Az asszony 13 éves kislány volt, amikor egy roskadozó házból az édesanyjával ide költöztek. Tizenhét éves korá­ban szerelmes lett, hozzáment a fiúhoz. Helyesebben a fiú jött hozzá a pincébe lakni. Az­tán váratlanul a szerencse fe­léjük fordította arcát. A mama megkapta a szomszéd pince- helyiséget. És 1957-ben úgy látszott, végre kitörnek a nap­fényre. Felköltöztek a féleme­letre, igazi lakásba. A férj megbolondult, nem dolgozott, ivott és eladta fejük fölül a lakást A gyerekekkel az asz- szony nem mozdult összeszo­rította a fogát Éjszakánként elbődült a borzalmas hang, „gyere ki...” A szomszédok összebújtak, és megállapítot­ták, hogy Kovácséknál kezdő­dik a házibuli. Végül mégis neki kellett feladnia az egyen­lőtlen harcot Az éjszakai ökölpárbaj három hónapig tartott, mélyben az állattá fa­jult férj győzött. Az asszony visszaköltözött a gyerekekkel a pincébe, és most az embe­reket újból alulról nézik. A férj eltűnt a semmibe. Most a második menetben a gyermek­tartásért folyik a küzdelem. Kovácsné ktsz-ben dolgozik, havi 1500-ért. Tizennégy tél telt él, de a tizennégy nyárból sem jutott sok meleg a pin­cébe. Egyszer rájuk mosoly­gott az élet, azután ismét föld­höz vágta őket. De a gyenge asszonyok nem hagyják ma­gukat Dolgoznak, mosnak, sú­rolnak, vasalnak és takarékos- kodnak. Tiszta minden, a gye­rekek rendesek, a fiatalasz- szony, ha mosolyog, valószí­nűtlen mesének tűnik a tragé­dia. Déry Miksa utca. Kérek egy Franck-kávét, a többiért stollwerkot, jut eszembe a gyerekkori gondolat. De ez vicc. Ezt nem mondom, csak gondolom, amikor belépek az üzlethelyiségbe. Egyébként is itt a pult helyett két vaságy, asztal és tűzhely áll. És a szol­gálatkész boltos helyett egy fáradt munkásember pihen az ágyon. Bakó Aladár rakodó- munkás felül. Nézem, nemcsak a keze, az arca is inas. Ránéz az egymás hegyén-hátán nyüzs­gő gyerekekre, aki teheti, sza­lad. Dezső, a nyolcéves ugrik ki először az ajtón, már rúgja is a labdát. Utána a hatéves Gizi iszkol, a kétéves Aladár már megfontoltabban totyog, a kis pöttöm, egyéves Samu pedig azt tartja, lesz, ami lesz, de ő marad ketreces birodal­mában. Az ám, hiszen ide ón hozhattam voiLna stollverkot. — Rossz kedvű egy kicsit a férjem — mondja az égő sze­mű, láthatóan fiatal, de egy kissé már megfáradt asszony. — Most jött haza a munkából, és alig maradt neki étel. Pe­dig másfél kiló lisztből csinál­tam a nokedlit, de a gyerekek... — Közlékeny, menteni akarja a helyzetet, látszik, nincs ven­dégekhez szokva. Legszíveseb­ben eltakarná előlem az egész helyiséget. Zavarában most olyat is mond, amit azonnal megbán. — Nem a hasamról van szó — szól a férfi, és feddőleg az asszonyra néz. — Fáradt va­gyok, most kell egy kicsit pi­hennem, mert éjszaka hárman alszunk egy ágyban. Több ágyat nem tudunk behozni, nem fér — mondja, és szét­néz a pici, zsúfolt helyiségben. A falon papír, rajzszeggel fel­erősítve. Szemben egy színes családi kép, mellette Krisztus a Golgotán, és mellette egy ki­válódolgozó-oklevél. A levegő­ben lógva, mint hatásos szín­padi kellékek száradnak a kis ingek, pelenkák. Bakó Aladár 33 éves. Húsz­éves korában jött Pestre Nóg- rádból. Egy népes családnál a fáskamrában húzódott meg mint albérlő. A főbérlők is ti­zenöten laktak egyszoba-kony- hában. Nappal nehéz munka, éjszaka fáskamra. Ezen vál­toztatni kell, mert különben hamar tönkremegy. De nem jutott el a cselekvésig, mert megfogta a háziék lányának nagy, égő szeme. Érte még a poklot is vállalta volna. Dezső­ké már megszületett, amikor az üzlethelyiségbe költöztek. Micsoda luxus, hárman és ön­állóan egy ilyen szép helyi­ségben. De jöttek a gyerekek, és az ajtón besivító szél hamar megfagyasztotta boldogságu­kat. Itt is a természet végezte el a maga munkáját. Az utolsó tél mérte rájuk a legkegyetle­nebb csapást. Egyszerre két gyerek is a kórházban feküdt tüdőgyuladással, az asszony izületi gyulladást kapott, a nagy fiú, Dezsőké, pedig tbc-t. A férfi 1900 forintot keres, a vállalatnál mindenki támo­gatja. Egy ruhája van és két inge. Az asszonynak három rendes ruhája. Takarékosai?:, beosztok. A férfi napi nyolc cigarettát szív, fizetés napján egy korsó sört iszik, a többit fillérig hazaadja, tanú a ház, az egész utca. Moziban házas­ságuk óta nem voltak. Az üzlethelyiségben zajlik az életük. Itt főznek, mosnak, játszanak, tanulnak a gyere­kek. Innét megy korán reggel fáradtan a férfi, és ide tér meg munka után. Ilyenkor délután alszik egy-két órát, éjszaka már alig lehet á mellé bújó, mocorgó két fiútól. Az asszony a kislánnyal alszik egy ágy­ban. Sámuel, a legkisebbik, hercegi előnyöket élvez. Egye­dül alszik kicsiny ketrecében. Egyébként szerencsés fickó a kicsi, hamar megúszta a cse­csemők pépes étrendjét, hat­hónapos kora óta egy koszton él a felnőttekkel. „Nem tudok én, kérem, külön pancsolni sze­génykémnek, se időm, se pén­zünk erre” — mondja az asz- szony. Mindenesetre a kicsi kondíciója azt mutatja, hogy néhány elméletet a szabályos csecsemőtáplálkozást illetően már felrúgott dundi kis lábá­val. A táskarádió halkan szól, odakint őszi eső pásztáz. Az asszony kiszól a gyerekeknek: „Dezsőké, gyertek mosakodni, lefekszünk!” (S) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom