Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

^A_PESTM£<rVEI HÍRLAP KÜLÖN KI ADASA, XV. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1971. JANUÄR 21., CSÜTÖRTÖK Tíz kislány vizsgázik Látogatás a női szabó tanulók vizsgáján Megnyílt a piactéri büfé A Kálvin tér sarkán lévő szűk kis büfé mellé korszerű, tágas büfét építettek. Üveg- szekrényben sorakoznak a hi­deg húsételek, sütemények, és vízvezeték biztosítja a kellő higiéniát. A büfét az eddigi vezető. Bujdosó Dénesné vezeti. Az átalakított büfé IV. osztályú. Bővítették az étel- és italvá­lasztékot, bevezették a do­hánycikkek mellett a csokolá­défélék árusítását, és rövide­sen presszógépet is kapnak. A büfé reggel 5 órakor nyit, télen este 6-ig, nyáron pedig este 8-ig lesz nyitva. A régi büfé forgalma télen 100 ezer forint körül mozgott, nyáron 150—160 ezer forint is volt. A régi büfé épületét idehe­lyezik a mostani mellé és hur- ka-kolbászsütödét nyitnak benne a piacon. NEM KEIL A KÁVÉFŐZŐ? t A zsebrádió is gazdára ta­lált, egy nagymama nyerte a decemberi lottótombolán, aki kérte, hogy nevét ne írjuk meg, mert az unokák között akkor „kitörne a harc”, me­lyiküké legyen a nagymama nyereménye. A kávéfőzőért azonban ed­dig még senki sem jelentke­zett, pedig a 029 428-as szel­vény tulajdonosának már csak a hónap végéig van lehető­sége arra, hogy átvegye a nye­reményt. A most lefolyt ipari tanuló vizsgák során ellátogattam a női szabó tanulóik vizsgájára, amelyet Ipacs Lászlóné női szabó mester Derkovits utcai műhelyében tartottak meg. A vizsgabizottság másik tagja Czirják Józsefné női szabó mester volt. Tíz első. másod- és harmad­éves tanulókislány vizsgázott. Legtöbben körösiek, de volt köztük Kocsérra, Nyársapátra és Lászlófalvára való is. Ezen a vizsgán nyoma sem látszott a vizsgákon szokásos izgalomnak és szorongásnak. Csillogtak a tűk a 14—16 éves kislányok kezében. Igyekezni kellett. Reggel 8-tól délig az elsősöknek egy aljat, a máso­dikosoknak egy blúzt, és a harmadikosoknak egy teljes női ruhát kellett megvarrni. A vizsgabiztos mesterek sok jóakarattal figyelték őket, ha szükség volt rá, egy-egy tanács is elhangzott. A kislányok biz­tosak voltak a dolgukban, akármennyire siettek, a mel­lettük ülők felé néha egy-egy szót és mosolyt is megkockáz­tattak. Megkérdeztem a mesterek­től van-e sok munka a női szabó iparban? — Alig győzzük — mondot­ta Ipacs Lászlóné. — Manap­ság igényesebbek az asszonyok és a leányok, mint régebben. Szeretik a szépet, dominál az egyéni ízlés. Már a tanyai leányok is ismerik a legújabb divatkreációkat. Még a ké­szen vásárolt ruhákat is el­hozzák igazíttatni. — Mióta dolgozik a szak­mában? — 1944-ben szabadultam Szendrődi Mátyásnál. Erre a szakmára különben születni kell. A tanulónak jelentkező kislányról pár nap múlva megmondom, lesz-e belőle jó női szabó? Érzéssel, öröm­mel kell dolgozni. Sokszor valósággal elgyönyörködöm egy-egy jól sikerült ruhában. Ipacs Lászlóné tanulója Rácz Eszter, most harmadikos. Az általános iskola elvégzése után egy évig várt arra, hogy mesternője leszerződtesse. Csekő Zsuzsanna Tóth Dé­nes mesternél tanul és úgy érzi, nem bánta meg. Végül a vizsgáztató mester­nőtől kérdeztem meg, hogy van-e jövője a női szabó kis­iparnak? — Amíg méterárut árulnak a boltokban, és ameddig egy nő lesz a világon — mondotta Czirják Józsefné —, addig a női szabó szakmát nem kell félteni. kopa Szakelőadások — filmvetítéssel A mezőgazdasági klubban szombaton Csikai Pál klub­vezető, filmvetítéssel egybe­kötött tanulságos előadást tartott a növények életéről. Január 23-án, szombaton este 5 órakor Barabás Fe­renc főkertész tart előadást: Talajerő-utánpótlás, műtrá­gyázás címen. Utána hasonló tárgyú szakfilmet mutatnak be. IBUSZ-autóbusz Becsbe A hónap végéig lehet jelent­kezni arra az ötnapos bécsi kirándulásra, amelyet az IBUSZ szervez, március 31-től április 4-ig. A kirándulás ér­dekessége, hogy a bécsi és Becs környéki érdekességek megtekintése mellett az utolsó napon következik az igazi program, az osztrák—magvar labdarúgó-mérkőzés. A részvételi díj körülbelül 1950 forint, és a kirándulók 300 shilling költőpénzt kap­nak. Jelentkezni a művelődési otthon irodájában lehet. Mezőgazdasági előadások Január 21-én a Rákóczi Termelőszövetkezet gógányi központjában, este hatórai kezdettel Barabás Ferenc a fó­lia alatti termelésről tart elő­adást. Január 22-én a Petőfi Ter­melőszövetkezet Abonyi úti klubjában, szintén este 6 óra­kor Csizmadia Ferenc a sza­mócatermesztésről beszél.^ TRAGÉDIÁVAL végződött a nicaraguai Managuá környé­kén rendezett helyi vásár fő attrakciója, egy huszonhárom éves mutatványos száma, aki naponta élve ásatta el magát egy üvegkoporsóban. Hétfőn a koporsó fedele összeroppant a ránehezedő föld súlya alatt, és agyonnyomta a szerencsétlen fiatalembert. MULATUNK MA A MOZIBAN? Az élet dolgai. Ami az utol­só percben is fontos, színes francia film. Főszereplő: Ro- my Shneider és Mechel Pio- coli. Korhatár nélkül megte­kinthető. Kísérőműsor: Hiúság vásá­ra. Az ember és világa. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Hétfőn minden hónapban NYIT AZ AMATŐRFILMES MOZI Január 25-én,. hétfőn, este hét órakor kezdődik az ama­tőrfilmes mozi első előadása a művelődési otthon emeleti klubjában. Elsőnek a Pest megyei Gold- maim filmstúdió mutatkozik be négy filmjével. Az előadá­sok megtekintése díjtalan, s a | vetítést a filmek megvitatása [ követi. Remélhetőleg nemcsak az amatőrfilmesek jönnek el a vetítésre, hanem azok is, aki­ket érdekel az amatőrfilm. A vetítések egyébként hét­fői napon lesznek, minden hó­napban egyszer, hogy a tv adásaival ne ütközzenek. EBÉD A LÁDA SARKÁN Farkas Ferenc a Rákóczi Termelőszövetkezet kertészetében dolgozik. Amikor elérkezik az ebédidő, a társai „hazaugra- nak” a közeli tanyákra ebédelni, meleget enni. Farkas bácsi Termelőszövetkezeti nyugdíjasok klubdélutánja A Szabadság Termelőszö­vetkezet alszegi klubjában szombaton klubdélutánt tar­tottak a nyugdíjas és jára­dékos termelőszövetkezeti ta­gok részére. Az idős termelő­szövetkezeti tagok elbeszélget­tek a szövetkezet életéről, munkájáról. A jól sikerült klubdélutánt február 3-án, pénteken dél­után 2 órakor megismétlik. A SZENVEDÉLYES KORCSOLYAS Törődni kellene a A csónakázótó jegén egy sapkás ember korcsolyán szá­guld körbe, kezében lapátot tolva maga előtt. Sietős volt az utam, de a kíváncsiság lecsalt a korcsolyáshoz, akit — mint megtudtam — Horváth Lászlónak hívnak. Még kérdezősködni sem volt időm, már mondta is. — Nagyon szeretek korcso­lyázni. Naponta, idejárok a tó­ra. de minden hóesés után a szórakozást munkával kell összekötni. Most is a havat ta­karítom le a jégről, mert erre, sajnos, senki sem fordít gon­dot. Pedig ez nagyon fontos, hiszen a hó alatt hamar meg­olvad a jég, s lehetetlenné vá­lik a sportolás. — Egyedül jár ide? — Délutánonként gyerekek is jönnek, de nagyon kevesen. Pedig ha gondoznák a jeget, egész csinos kis korcsolyapá­lya lehetne belőle. Közben lefut egy-egy kört, miközben lapátjával egymásba tolja a kész kupacokat. Aztán megáll mellettem, és folytatja: — Látja, ilyenkor télen mennyire kihalt ez az egész sporttelep. De állítom, hogy életet lehetne teremteni ide egy korcsolyapálya segítségé­vel. Sokan szeretnek korcso­lyázni. Ök is örülnének. Hi­szen a legfontosabb feltétel, a jég — megvan. Csupán gon­dozni, takarítani kellene. Az a kevés ráfordítás meg hamaro­san megtérülne a pár forintos belépőjegyek árából. Miklay Jenő (Tegyük hozzá, hogy minden esztendőben elhangzik a kére­lem a fiatalság részéről: le­gyen pálya. Minden évben el­hangzik az ígéret: lesz. De az ígéret csak pusztába kiáltott szó marad — mert ezenkívül soha más nem történik. — A szerk.j. Szilveszter után három héttel Vendégségbe mentünk, italt szerettünk volna vinna a há­ziaknak. Már csak a 150-es önkiszolgáló boltot találtuk nyitva, és a kiskosárral ke­zünkben „nagyot tanakodánk” az italospolcok előtt. 100 és 300 forintos ár kö­zött minden mennyiségben és minőségben volt ital, de a szolidabb árú, mégis ajándé­kozásra való italok választé­ka nagyon szegényes volt, mindössze egy-két tépett üveg árválkodott. — Ez még a szilveszteri fo­gyasztás nyoma? — kérdez­tem a pénztárostól, aki rám­hagyta: — Igen. — S mikor kapnak árut? — Azt nem tudom — hang­zott a válasz. Az új esztendőből már las­san három hét is eltelik, a szilveszteri mámort mind­annyian kialudtuk, a szerzett náthát kikúráltuk — csak az italospolc emlékeztet szép időkre. Meddig? a regi sz egyedül marad a hajtatóházban, és a láda sarkára teríti ki a kendőt, friss abált szalonnát eszeget, hozzá a termoszból for­ralt bort kortyolgat. No, nem sokat, mert a termosz csak félliteres. Mondja is, miközben emeli a poharát: — Csak ennyit, nem többet, mert akkor nagyon jó kedvem lenne... no, meg anélkül is az van.* Foto: Fehér S liiä P i O ® R ■ Ki mit tud" lesz a Sportban T Január 14-én tartotta idei első ülését a Nagykőrösi Ki­nizsi, amelyre meghívták öt szakosztályuk vezetőit is. A következő témák voltak a leg­lényegesebbek : Más irányú elfoglaltsága miatt Kecskeméti István le­mondott elnökségi tagságáról. Helyébe Kurgyis Jánost vá­lasztotta meg a vezetőség. Múlt évi munkája alapján az elnökség a birkózó szak­osztálynak ítélte oda a szakosz­tályok közötti verseny győz­tese részére kiírt 3 ezer fo­(Annyian vagyunk, hogy egy tűt se le­hetne leejteni. Én ülök, mellettem egy csapat lány.) — Szép lányok! Tulajdonképpen be­láthatjátok, hogy jobb állni. A fékezé­sek — kanyarok az izmok serkentését végzik, így nem fá­radtok el. Azonkívül állva előre is lehet látni, ami nem meg­vetendő dolog. En ülve nem látok csak jégvirágokat. Nem mondom, hogy csúnya, de a táj a fontos. Nektek ebből a szempontból sok­kal jobb. En nagyon szeretném átadni a helyemet nektek, de — ezt beláthatjátok — lehetetlen. Nem azért, mert két évvel idősebb vagyok ná­Monológ a buszon latok, szó sincs róla. Egyszerűen azért, mert képtelen va­gyok felállni. Nem a reumám kínoz, ha­nem a tömeg. Az erős, ügyes tömeg. Nyom. Mármint az ülésbe. Fizikailag képtelen vagyok fel­állni. Visszanyom­na. Csak azért nem próbálom, mert a kudarc annyira le­törne. hogy három hónapig kellene gipszben feküdnöm. Es én azt nem en­gedhetem meg ma­gamnak. Ti azt is mondhat­nátok, hogy udvari­atlan vagyok, pedig dehogy. Az is csak a véletlenen múlt, hogy előre jöttem fel a buszra. Ugyanúgy ti is feljöhettetek vol­na. Nektek nem jött ki a lépés. Nekem kijött. Épp hogy fel tudtam ugrani az ér­kező buszra. Kény­telen voltam, külön­ben elütött volna. A2 a dög. Mint már mon­dottam, állni egész­ségesebb is, de nem az a fő. A legfonto­sabb dolog az, hogy ti nem fáztok. En, aki lábamat a fagyos fűtőtestre ragasztot­tam, lelkem teljes melegét leheltem az ablakra, ezért szinte meg vagyok fagy­va. Ezzel szemben nek­tek, akik lenéztek rám, sokkal jobb dol­gotok van. Azt ti is tudjátok, hogy a me­leg levegő a felső régiókba húzódik, tehát nyilvánvaló, hogy aki áll, nem fá­zik. Ehol ni! Hogy elö- rebuktam! Szinte hi­hetetlen! Majdnem betört a fejem a fé­kezésnél. Ugye, a te­hetetlenségi erő. Nektek persze — jel­lemző — semmi ba­jotok se lett. Ezen nem is csodálkozom. Fenntartott benne­teket a tömeg. Meg se tudtatok moccan­ni. De — lássátok ki­vel van dolgotok — átadom a helyemet. Most mit néztek úgy rám? Leszállók. <—tt—) rintos díjat, amit felszerelés vásárlásra fordítanak a bir­kózók. Az elnökség részéről ezen­túl Dér Ambrus patronálja a birkózószakosztályt, akit is­mét megbíztak a háznagyi te­endőkkel is. A szakosztályok megkezdik a felkészülést a sportbeli „Ki mit tud?” vetélkedő-sorozat­ra, amely a Nagykőrösi Kini­zsi kezdeményezésére eljut a járási és a megyei szintig is. Előtérben: fejelés — jubileumi torna A múlt héten megyei álta­lános iskolai sporttanácsd ér­tekezletet tartottak Budapes­ten. Németh Lászlóné, a nagykőrösi ÁITS elnöke is részt vett az összejövetelen. Érdeklődésünkre a következő­ket mondotta: — Főként az úttörő-olimpia volt a téma, amelyben több változás lesz az 1971/72-es tanévtől kezdődően. Bevezetik a fejelést a II. korcsoport­ban, valamint jövőre szánkó­versenyek is lesznek (bár a kisdobosok részvételét ebben többen helytelenítették). Tö­megtorna bemutató lesz min­den iskolában, a 25 éves út­törőmozgalom tiszteletére, egyöntetű zenére. A2 úszást csaknem teljes egészében tör­lik. illetve Budapest területé­re korlátozzák, mondván: ott vannak a legjobb lehetőségek. (Ez így van. de az egyik alap­vető sportág versenyeinek törlésével mi nem értünk egyet!) A most tavasszal kezdődő meghívásos, kisdobos torna- versenyeken számítanak a nagykőrösiek részvételére is. Téli sportvasárnap — hazai verseny nélkül Vasárnap nem volt hivata­los nagykőrösi sportesemény, jó néhány an mégis hódolták téli szenvedélyeiknek. Jól esett a vasárnapi ebéd után a szabad levegőn mo­zogni a nyolcadik osztályos Sober Lacinak, az óvodás Bodnár-kislányoknak, és mindazoknak a gyerekeknek, akik a Ceglédi útnak az újon­nan épülő szerviz melletti ré­szén szánkóikon csúszkáltak le a havas lejtőn, a sportpá­lya irányába. A kis lejtő mi­lyen nagy örömet okozott az alföldi fiataloknak! A csónakázófcavon voltak vagy ötvenen. Odaérkezé- sünkkor a hatodik X felé kö­zelítő, örökifjú Horváth La­ci bácsi alkalmi falapáttal tolta a havat a jégről. Balra Kosa Ferenc doktor figyelte szánkózó gyerekeit. Jobboldalt pedig két kaput készítettek hóból, majd Ma- rosfi György konzervgyári mérnök szervezésében, bolti származású és házilag készí­tett botokkal megkezdődött az alkalmi — Felszeg—Bokros — jéghokimérkőzés. Mindenütt jó volt a hangu­lat, mosolygósak voltak az arcok, folyt a téli testedzés, tgy lesznek erősebbek, edzet­tebbek a felnőttek és a fiata­lok egyaránt. —sulyok—

Next

/
Oldalképek
Tartalom