Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
6 1971. JANUÁR 21., CSÜTÖRTÖK Siófoki dalosok A Siófoki Dalkör fennállóiénak 95. évfordulója alkalmából hétfőn este — Karai József vezényletével — ünnepi hangversenyt rendeztek. Kovács Istvánná, a Siófoki Városi Tanács vb-elnökhelyette- se köszöntötte a kórus tagjait, akik valamennyien fizikai dolgozók. Sós Péter és Németh János nyugdíjas kőművesek például már 50 esztendeje énekelnek a kórusban. Több egykori kórustag részt vett a munkásmozgalom har- aaiban, Szőcs Menyhért — akit az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után kivégeztek — a kórus titkára volt, s róla utcát neveztek el a városban. Váradi Adolf — akit a német fasiszták végeztek ki 1945-ben — 25 esztendeig volt a kórus elnöke. A dalkör a tavaly Siófokon megrendezett dalostalálkozó országos minősítő versenyén elnyerte a Népművelési Intézet aranykoszorűját, amelyet a 95. éves jubileum alkalmából hétfőn adtak át a siófoki dalosoknak. Horányi csend Ha a nyári estéken átkel a kompon a szigetre a kiránduló, még helyet is alig talál a vendéglőkben, olyan sokan vannak. Itt nagyüzem van áprilistól októberig. Azután eljön a november és Horány elcsendesedik. A part menti magas fasort fehérre festette a zúzmara, a magas hólepel visszaveri a napfény sugarait. Megnyugtató a csönd. Egy-egy rigó füty- tyent néha az éles, hideg, frissítő levegőben. Horváth lstvánék itt laknak. Felesége gondnok, ő maga a kompnál teljesít szolgálatot már 30 éve. Nyáron a horányi turistaszállóban egyszerre 220 vendéget tudnak fogadni, az étterem kerthelyiségében pedig több, mint ezren férnek el. Azt mondja Horváth bácsi: — Télen mi maradunk csak itt; a feleségem, a lányom, a vejem és én. Télen senki sem jön ide, hiszen a szobák nem fűthetők. De jólesik ez a néhány hónap csend. Pista bácsi most egyedül van, a gyerekek dolgoznak, a felesége disznótorra ment. Amikor visszaindultam tőlük a nagy hóban kitaposott ösvényen, a kompig senkivel sem találkoztam. S — i A községekből jöttek Parlamenti vasárnap Jobbra kettő, balra kettő, s azután élőiről újra meg újra. Frissen, katonásan! Hideg szél süvít a Duna felől, megcélozza a fázósan toporgók gyülekezetét. Gallérba húzott nyakkal ropjuk a táncot. Vasárnap délelőtt van, néhány perc múlva tíz óra. Az Országház küszöbén várunk bebocsátásra. Amint helyükre kocognak az óramutatók, kitárul a nehéz ajtó, a XII-es kapu, piros parolis kis- katonák, csinos, kedves fiúk invitálnak beljebb bennünket. Gk a parlamentőrök. Magas rangú vendégnek Puha bíborszőnyegen lépdelünk. Előttünk szakképzett idegenvezető. A főlépcső felé kalauzol bennünket. Megállunk, körbe kerítjük. Mellettem törteliek, arrébb albertir- saiak, de jöttek a ceglédi járás más községeiből is. A népfront ötlete volt ez a látogatás. Megtudjuk: a főkaput — az országgyűlés ülésszakán kívül — csak akkor nyitják ki, ha államfőt vagy nagykövetet fogadnak. Megcsodáljuk a nagyszerű kupolacsarnokot. Hányszor látjuk a tévéhíradóban: fogadták, kitüntették ... Állami életünk legmagasabb szintű eseményeinek színhelyén járunk. Itt tartják a legrangosabb fogadásokat, minden évben itt adják át a Kossuth- díjakat. Túl a Kör ösön val kijártak arrafelé. Azt tudtam, hogy túl sokszor nem lehettek ott együtt, hiszen Idu tanult, nyáron pedig, a szünidőben inkább pénzt igyekezett keresni, a napszám becsesebb volt az otthonnak végzett munkánál, amiből ritkán látott hasznot a gyerek, mert a paraszti élet törvényei szerint minden előbbre való volt, mint a serdülő lánynak egy új N agyapa >napokig haldokolt. Tudtuk mi, hogy baj lesz, akkor már, amikor sógornőm azon a májusi szombat éjszakán megtelefonálta sírva; gyertek, ha csak tudtok, mert itt a víz majdnem a nyakunkon, órák alatt elöntheti a falut. Az öregeket, meg a gyerekeket most rakják buszokra. Vasárnap délelőtt ott voltam F-ben, sokáig tartott, mire a sok menekült között nagyapát megtaláltam, beletelt másfél órába, hiszen a tanács emberei még csak akkor írták össze házról házra járva, akiket éjnek évadján sebtében elhelyeztek. Feküdt, a faluszéli ház egyik idegen ágyában, a lepedőn nylon terítő, nyári melegben dunyha alatt. Az orvos megvizsgálta, s kérésemre, nem tudná-e kórházba utalni, nyeglén leintett: a kórházban nincs férőhely az ilyen magatehetetlen öregek számára. Vigyem csak Pestre mihozzánk. Négyórás út után a hátamon vittem föl a lakásba. A feleségem lefürdette, nagyapa nem szégyellte magát legkisebb lánya előtt, ekkor értettük meg, milyen nagy a baj. 'Délután a pesti orvos megnézte és azonnal kórházba szállíttatta. Másnap, harmadnap furcsa, eltompult állapotban, az álom és az ébrenlét határán, néha- néha felelgetett a kérdéseinkre. Szavai időnként teljesen összefüggéstelenek voltak, rég elhalt barátaival viaskodott, mintha ott állnának az ágya körül, hosszúkás, leapadt arcát teljesen beborították a fehér sörték, bajusza idegesen rángott, amint a levegőt szedte, időnként felkiáltott fuldokló méreggel, valahová mögénk intézve a szót: Mit állsz ott?! Gyere, no, közelébb! Azután idősebb lányát szidta, aki itt se volt: nem köll, minek az ünneplő? Hová visztek? Megdögleni visztek? Hát menni köll? No, jó, hisz tudom én, nyakunkon a víz. Elönti a víz a falut. Jóemberek... Hosszú sóhajtással megpihent, fölnézett egyik délután. — Jobban van, apám? — kérdeztem, i — Jobban. Máma megoperáltak. De kidobtam azt a micsodát. (Tudtam, a katétert nem •tűri.) Az ilyen öreg parasztoknak, mint ő, inincs fogalmuk az operáció mibenlétéről. Orvost nemigen láttak életükben. Maguk nem mentek, ha csak nem úgy vitték őket. i — Aztán mi volt még máma? • — El voltunk Idával aratni! — Idával? Merre? (Tudtam, félrebesz'él.) — Hol lehettünk volna — nézett rám megütközve, valami gyereknek kijáró megrovással a hangjában, Odavoltunk, túl a Körözsön. Kinyújtózott az ágyon, szeméről a felhők elvonultak, mint aki mesét mond és teljesen belefelejtkezik: — Egy trappban, végig! Gyuri, Csillag,^az anyád ne sirasson! Nagyon ráz, lányom? Fogódzzál. Na, látod, úgy, szépen ... Kaszát, vasvillát, nagygereblyét le a szekérről! Tóth sógorom kötelét, a vendégoldalt is. Na, jól van. Estére lucernát viszünk haza. Túl a Körözsön ... Munkás élete egykori színhelye ez a vidék, ahol minden évben kapált, aratott, mint afféle lótartó ember fuvarozott is, ha a maga dolga engedte. A lovakat jobban szerette talán a gyerekeinél is, vagy inkább másként. Emlékszem, akkor már tizenöt éve nem volt ló odahaza, amikor — az agyérelmeszesedéssel megvert öregek szellemi kihagyásainak negyedóráiban házanépét azzal riogatta még éjfélbe is: adtatok a lovaknak? Halljátok? Nincs a lovak előtt! Idával, túl a Körösön. Ez az áhítattal kiejtett, tétova mondata sokáig foglalkoztatott azután is, hogy nagyapát eltemettük. Megkérdeztem a feleségemet egyszer, emlékszik-e valami különösen szép napra, amikor még apjá— Qtt ütött pofon az apám, ott, a Körösön túl. Tizenkilenc éves koromban, főiskolás létemre — mondta Ida. Annak előtte csak egyszer kaptam ki, még kiskoromban, amikor az új kötelet fölszabtuk hintának. Pár nappal azelőtt érkeztem haza Szegedről nyári szünidőre. Hívott, örömmel mentem. Sietős volt az útja nagyon, egész úton rángatta a gyeplőszárat, trappoltatta a két lovat, mondván, igyekezni kell azt a kis darab árpát learatni, mert a lucernát is fel kell gyűjteni. Különben is mindig hajtotta magát, anyámat is, bennünket is. Ha szorított a munka, nem volt megállása a családnak. Messze volt az a darab föld, nyolcra járt, mire kiértünk. Azt mondja, reggeli előtt egy rendet legalább levágunk, én pedig sodorjam meg a köteleket. Sodortam is, de valahogy nem állt össze rendesen egyik sem. Hát persze, jó szalmakötelet hajnalban lehet csinálni, harmatban, amikor nedves a szalma. Olyan feleformán tartottunk a munkával, rendesen összegyűjtöttem, ott állt kévében vagy hat-nyolc keresztnyi árpa, szép volt, erős szalmájú, telt kalászú, úgy előttem van, mintha ma lenne, apám szegény nekiállt a kévéket bekötni. Átfogta a kévét, alatta a kötelet megkeresi, baltérdével rátérdel a gazra, szorítaná, hát a.kötél egyik vége a kezében marad. Elszakadt. Megy tovább a másikhoz, én meg mellette, ugyanúgy jár vele. Szitkozódott halkan, de láttam, belesápad a méregbe. A negyedik, ötödik után balkezefejével végigtörölte izzadt homlokát, aztán mint aki hirtelen gondol egyet, jobbkézzel olyan pofont adott, hogy úgy éreztem, kiugrik a szemem. — Hát milyen kötelet csavartál, te? Hát így tanítottalak én?! Fölvette a kaszát piros lánggal a szemében. Nem szólt, én se szóltam. Égett az arcom. Később békült volna már szegény. Akkor meg az dühösítette, hogy akármit szól, nem felelek rá semmit. Dúlt, fúlt magában. Azután, hogy a jó kötelek csak meglettek, vesződtem' én annyit azzal, hogy el sem tudom mondani, kedveskedni kezdett, már ahogy ő szokott, de mert erre se szóltam, úgy mentünk haza a lucernával megrakott szekér tetején, mintha temetésről jönnénk. Nem szóltam én otthon se, elcsuklott volna a hangom az első szóra. ... Állok nagyapa sírja előtt, nem voltam én rossz veje sosem, újból a temetés van előttem, pedig mikor volt az. tavasszal, most pedig lassan a tél kopogtat. Látorp megfogyott kicsi arcát, egykor nagy erejét, jóságát latolgatom, hallom a trombiták, tárogatók elnyújtott rezgését: Most van a nap lemenőben ___ Túl a Körösön temettük. Amikor a koporsót leeresztették, Boruzs szomszéd nagy, széles mozdulatokkal először illatos lucernát szórt bele a gödörbe. A végén kézzel megúnta és agyagtól sárga csizmáival a lábán, durva, erőszakos mozdulatokkal belerugdosta a maradékot apánk hosszú álma fölé. A fejét mérgesen lehajtotta — szégyellte a könnyest. Kovács Imre Még be sem teltünk a csarnok pompázó szépségével, már a vadászteremben találjuk magunkat, és a bölényvadászatot meg a balatoni halászokat ábrázoló hatalmas freskókban gyönyörködünk. Magas rangú vendégeket ültetnek itt ebédlő- vagy vacsoraasztalhoz. A gobelinteremben felbecsülhetetlen értékű faliszőnyegek. Ezen a helyen üléseznek a parlamenti állandó bizottságok. Az ülések nyilvánosak A látogatók nagy élménye; az ülésterem padsoraiban ki-ki helyet foglalhat. Többen az ismerős képviselők helyét keresik. (Megyénként vannak elhelyezve a képviselők.) Van, aki a piros, plüsshuzatú ülőhelyeket választja az első sorban, itt állnak a miniszterek bársonyszékei. Az országgyűlésnek jelenleg 349 tagja van. Az első emeleti páholyokban helyezik el a diplomatákat és a meghívottakat. Az ülések nyilvánosak, jelen vannak a lapok, a rádió tudósítói is. A Házban nem lakik senki Kísérőnk elmondja, hogy a legmagasabb államigazgatási szervek, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács itt működik. Itt van az államelnök és a miniszterelnök hivatala is. A Házban egyébként senki sem lakik. Gyorsan elröppent ez a parlamenti óra. Ismét a lépcsőkön járunk. Kint megcsap bennünket a friss, hideg levegő. Az asszonyok szatyrot lóbálnak a kezükben. Bennük magas sarkú cipők. Délután színházba mennek. (tamasi) VIDEOTOfi-IÖRTÉNELEM A székesfehérvári Videoton párt- és szakszervezeti bizótt- I sága tavaly, felszabadulásunk 25. évfordulója tiszteletére pályázatot hirdetett a gyár történetének megírására. A legjobb pályaművet most díszes köntösben kiadták. A könyv visszaemlékezésekkel, színes képekkel és számokkal, grafikonokkal dokumentálja, hogyan fejlődött a Horthy- idők hadiipari részvénytársasága közszükségleti cikkeket előállító gyárrá, a magyar híradástechnika egyik bázisává. Csertől az ezüs'fáig Zöldkorona a Yelencei-tó fölé Zöldterületté alakítják át a Velencei-tó északi partját: 320 hektárnyi parkerdőt telepítenek a kopárosokra. Évente 50 hektáron ültetik el a facsemetéket. A tó „zöldkoronáját” úgy alakítják ki, hogy foltonként más-más fajtát ültetnek, s így a csertői az ezüstfáig minden, nálunk honos fa megtalálható majd itt. Sok fenyőt is telepítenek. 17* t Z' í\(\ A Gagarin Hőerőmű óriás hűtőtorÖUU nyai mellett toronydarukkal rakják össze az újabb 200 megawattos egység hatalmas acélszerkezeteit. A korábban elkészült két 100-as és az ugyancsak már meglevő első 200-as egység után ezzel 000 megawattossá egészül ki a hőerőmű. Ä következő, harmadik 200-as egység — amelyet még csak alapoznak —, adja meg a létesítmény végső, 800 megawattos teljesítményét. Hőnfutás- infravörös szemekkel KISKUNHALAS Gyógybúra ötletes módon téliesítették a kiskunhalasi gyógyfürdőt. Vasvázas szerkezetű, műanyagborítású épületet emeltek a fürdő egyik nagymedencéje fölé. A hatalmas „búra” alatt az öltözőkön kívül presz- szó is helyet kapott. Egy esztendeje francia gyártmányú berendezés vizsgálja a Miskolc—Budapest vasútvonalon — Füzesabony és Szihalom között — a vasúti kocsik csapágyainak melegedését, az úgynevezett „hőnfu- tást”. Az adatokat a füzesabonyi állomáson felszerelt központ szalagon regisztrálja. Az infravörös sugárzáson alapuló berendezés valamennyi vasúti kocsi csapágyát ellenőrzi, s a legkisebb rendellenességet — mind a hőnfutást, mind pedig a csapágykopást — azonnal „közli” a központtal. Megadja azt is, hogy a mozdonytól számított hányadik kocsiban, melyik oldalon viselkedik rendellenesen a csapágy. A rendszer olyan érzékeny, hogy még a testmeleget is méri. A téli fagyos, ködös időben a zúzmaralerakódás ellenére is kifogástalanul működött. Az eltelt egy év alatt havonta átlagosan tizenöt vasúti kocsi „hőnfutását” állapította meg az érzékeny műszer. Ezeket Füzesabonyban „kisorolták”, s ezzel elejét vették a baleseteknek, illetve a nagyobb hibáknak. A berendezés bevált, s ennek alapján a MÁV miskolci igazgatóság még az idén több nagyforgalmú főútvonalon újabbakat szerel fel. „Hőnfutás” érzékelőkkel látják el az ózdi és a szerencsi vasútvonalat. Ezeken a helyeken azonban már olyan „nagylátószögű” érzékelőket építenek be. amelvek a „hőnfutáson” kívül a féktuskók beragadását is jelzik. Hajdúsági farsang Megkezdődtek az előkészületek a hatodik alkalommal megrendezendő hajdúsági farsangra, a tájegység hagyományos rendezvényére. A program szerint nemzetközi szakácsparádét, cukrászati és hidegkonyha; bemutatót rendeznek. A farsang első napján a debreceni Aranybikában, Móricz Zsigmond egykori szobája előtt emléktáblát lepleznek le. A város ez alkalomra külföldi vendégeket is fogad: Ausztriából, Bulgáriából, a Német Demokratikus Köztársaságból és Romániából érkeznek csoportok a február 4-e és 15-e között megrendezendő hajdúsági farsangra. — Idén, július 23-án másodízben nyílik ipari kiállítás és vásár Győrött. Ezúttal a város hétszázadik évfordulójára emlékezve a látogatók megismerhetik majd a Rába-parti város iparának fejlődését a céhrendszer kialakulásától napjainkig is. Költő és forradalmár Ádáz és kegyetlen a történelem forgószele. Gonoszabb a legvadabb természeti csapásnál is — felragadja az embert, s az tehetetlenül vergődik örvénylésében. Az egyes ember önmaga nem vethet gátat erejének, nem akadályozhatja meg menetét. Csak a bátrak sokasága fordíthat a történelmen. Csak a bátrak serege, csak a munkásosztály képes erre. Ám a harcban sokan életüket áldozzák ... Ezen gondolkodtam, amikor a napokban Matejka Janos leveleit, írásait olvastam, régi fényképeit forgattam. Megfakult tintájú kéziratok abból az időből, amikor még csali érlelődött a forradalom, a történelemformáló erő. Amikor a harcra készülés szüneteiben verset írt a leendő forradalmár, amikor egy lányra gondolt — hiszen őt is megcsapta a diákszerelem lángja —, vagy amikor a nagy folyó mellett álmodozott. A váci kegyesrendi gimná- zuim 1906. évi osztályképén, az alsó sorban az ötödik ülő fiatalember: Matejka János. Tűnődő arcán gondos értelem sugárzik. Nem forradalmi, inkább lírai alkatra valló tekintet. Ez idő tájt a következőket írta a Beszélgetés egy fényképpel című versében; „Nincs szivemben ön iránt harag, / Kis sajgó érzés, mi még megmaradt, / Fájó merengés, hogy megint becsaptak, / Eget ígértek, s még poklot •sem adtak ...” Aki e sorokat írta — tíz év múlva forradalmár. Rövid évek alatt is hosszú utat futott be. A gimnázium padjából az 1919-es forradalmi törvényszék vádbiztosságáig a háború poklán keresztül. A véres utakat megjárva is egy kicsit mindig lírai költő maradt Matejka. Mi sem bizonyítja jobban, mint az a kézirat, amely vázlata egy 1919 nyarán tartott váci előadásnak, amit a munkásoknak tartott. Ebben olvastam: „... miután Milton megvakult, tisztán a hanggal költött, ahogy minden poétának kéne költenie. Így lett a sípszó és a fütty újra azzá a sokhangú orgonává, ami a múltban volt, és így érte el a homéroszi versek fönséges magasságait...” Ha ma él az. aki ,e .sorokat írta — jó sors karolja fel. Matejkát a történelem forgószele sodorta magasra, s ha élete rövid és egyéni vége keserű is volt — költő sorsa sem lett volna szebb. Másokért élt, és halálában mások igazáért lett győztes. Ebben a győzelemben hordozza osztálya, népe s a maga igazát is! Csankó Lajos
