Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
4 I ‘“kKÍtUw 1971. JANUAR 21.. CSÜTÖRTÖK A DIAFOTOSZAKKÖR NEVELTJE: SÁRA SÁNDOR Azok a szép napok... Egy túrái pedagógus em lékei a negyedszázados úttörőmozgalomról MAKETTEXPORT a vacsora99 S az igazi hétköznapokról olvashatunk még Veres Péter, Móricz Zsigmond és Illyés Gyula tollából. Nyáron hajnalban kezdődött mindig a munka, s alkonyaiig megállás nélkül kellett dolgozni. Nem számított az, hogy ki milyen öreg, s az sem, hogy nehéz munkát kell végezni a nőknek is. A nyár alatt kellett összegyűjteni a télre valót, hiszen télen a mezőgazdaságból megélni aligha lehet... S vajon hogyan teltek a téli hétköznapok? Csak meg kell nézni, az ünnepek többsége a hideg időszakra esik. Igen, ekkor több idő jutott az ünneplésre, s ha nem ünnepeltek, akkor — sok helyen — kosarat fontak, tollat fosztottak, elmentek a fonóba. Igaz, a fonóban már a munka mellett játékok, s a tréfák játszottak döntő szerepet. Sunyó vegyészmérnök-képzésben hasznosítják majd. Első ajánlatként a veszprémi intézetből útnak indult Brazíliába a porlasztó-szárító berendezés, valamint több analitikai készülék. zönség élé a szovjet iparművészeti válogatás, amely a magyar fővárosból közvetlenül New Yorkba „indul". A mai jugoszláv festőművészet kiemelkedő egyénisége, Milan Konjovits életművéből válogatott 100—120 alkotást április 30. és május 23. között tekinthetik meg az érdeklődők. Májusban két külföldi tárlat is nyílik: az egyiken mai angol akvarellisták, a másikon pedie „Osaka ’70” elnevezéssel japán képzóművészeti csoport műveit állítják ki. Történelmi dátum: 1946. június 2-án zászlót bontott a magyar úttörőmozgalom. Idén elérkeztünk a negyedszázados jubileumhoz. Az évforduló méltó megünneplésére országszerte készülnek az úttörőcsapatok. A túrái általános iskola igazgatóhelyettese Takács Pál. 39 esz'..jidós, már az úttörőmozgalom bölcsőjénél is jelen volt. S ami ritkaság: 25 éve szülőfalujában, Túrán foglalkozik a vörös nyakkendős gyerekekkel. — A legszebb emlék? — Nincs ilyen. Mind egyformán szép. — S ha mégis választani kéne? — Lehetetlen. Különösen akkor, ha mindez az ember fiatalságával is összefonódik... Hát akkor menjünk sorjában. A hőskor (Takács Pál 1946-ban 14 éves múlt. Az aszódi gimnázium MADISZ-szervezete a nagyok között csetlő-botló gyereket szülőfalujába, Túrára irányítja: segítse kibontakozni a helybeli úttörőmozgalmat. Munkája eredményes, hiszen 1946 decemberében megalakult az első túrái úttörőcsapat — 250 taggal. Poce Aladár — ma nyugdíjas pedagógus — az akkori csapatvezető. A fiúcsapat Dózsa György nevét vette fel, a lányok gárdája pedig Szilágyi Erzsébetét.) — Egy úttörőcsapat — kürt itélkül? Olyan, mint a paprikáskrumpli hagyma nélkül. Szereztünk egy nagy kürtöt. A csapatban az első kürtös Sára Ferenc lett — ma a gödöllői járási tanács népművelési felügyelője. Sokat törtük a fejünket, mi legyen a jel. Végül a helyi tűzoltókat kértük meg, hogy segítsenek rajtunk. így hosszú ideig a sorakozó, a vigyázz meg a menetütem úttörő kürtjele megegyezett a tűzoltókéval. Az első csatakiáltás is ekkor született meg: „Az én szemem azért ragyog, Mert túrái gyerek vagyok!” „Egy csokor ibolya” (Takács Pál 1951-ben érettségizett és nyomban a járási DISZ-titkár helyettese lett. Egy évvel később, 1952-ben a fővárosba került a Pedagógiai Főiskolára. T uiulmányai elvégzése után orosz szakos pedagógusként tért vissza a túrái általános iskolába, oda, ahol ő is tanult annak idején. Az ismerősök, régi jóbarátok szere- retettel köszöntötték. Megválasztották az úttörőcsapat vezetőjének. Aztán 1955- ben kezdődött a zamárdi tábor építése. 1956 nyara az első csapattáborozás időA Cement- és Mészművek Váci Gyára FELVESZ középiskolai végzettséggel forgalmi szolgálattevőt (ipari vasútra), valamint csőszereid es hegesztő szakmunkásokat Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál pontja: 40 túrái úttörő a Balatonnál üdült.) — Az ellenforradalom után azonnal megindult az úttörőélet Túrán. Kirándulásokat szerveztünk, megalakult a dia- foto-szakkörünk. Itt bontogatta szárnyait Sára Sándor, az ismert filmrendező és operatőr. És a Pajtás újság ellenforradalom utáni első s mában — amely 1957 márciusában jelent meg — „Egy csokor ibolya” címen rólunk jelent meg írás. Szerzője a szakkör akkori krónikása, Gólya Ilona. Ma Leninvárosban pedagógus. És az első úttörőparlamentet is Túrán rendezték meg — helyi kezdeményezésre. Az első parlament elnöke Diós Olga, idén érettségizik a hatvani gimnáziumban. Síkfőkúttól — Várnáig (Időközben a tantestületbe olyan fiatal kollégák kerültek — ma már tízen —, akik Túrán nőttek fel, s mind abba az iskolába tértek vissza tanítani, ahová egykor kisdiákként jártak. Ez Takács Pál dolgát jelentősen megkönnyítette. A kollégái támogatták munkáját. Az 1960-as évek táborozásaira minden túrái úttörő szívesen gondol visz- sza.) — 1965-ben Síkfőkúton az NDK-ból húsz úttörőt láttunk vendégül. A következő évben mi látogattunk el Meissenbe. Utána a cseh és a lengyel Tátra következett, s két esztendeje a várnai „Druzsba”-kem- pingben töltöttük a szünidő egy részét. Az idén — 35-en szántén Várnába készülünk. És milyen furcsa az élet... Csaknem kétezer túrái gyerek üdült már táborban belföldön is — Jósvafőtől — Tihanyig —, de azért a legszebb élményt mindegyikük számára a Galgavöl- gye jelentette. Az Alsórét viM anfréd Béla 70 éves, de nagyon fickós, jó megjelenésű úriember. — Az újságtól! — mutat be neki Szegecki, és ezzel már jelezte is, csend legyen, öreg- úr. Nem fecsegünk. Ismét fekete és konyak, Manfréd bácsi rendkívüli intelligens koponya, enyhén avitt stílussal. Azonnal tegez, és néhány mondattal a laikus számára is világossá teszi a találmány útját a gondolattól az elfogadásig. Másokról nem beszél, ő viszont mentegetőzik. Szerepe a Szilvási-ügyben is hasznos és mindenképpen ártatlan, bizonygatja, holott nem is vádolja őt senki. Elköszönök. Ez az öreg is utánam jön, de őt a szorongás hajtja, nem a közlési vágy. Hagyom, hadd főjön még egy éjszakát. Órámra nézek, elnézését kérem és másnapra beszélek meg vele randevút. Reggel 9 órakor a gyáron kívül, egy meghitt presz- szóban találkozunk. Most én kérem a konyakot. — Hol végeztél, kérlek? Már bocsáss meg — teszi hozzá őszinte, kedves arccal. — A régi iskolát érzem rajtad ... — Verik úrnál végeztem, bátyám. Igazad van, az volt ám a régi iskola. Verik úr kisiparos volt N.-ben — válaszolom elmélázva az inasévek emlékein. Manfréd zavarba jön, koccint, fenékig issza a pohár tartalmát. déke a legcsodálatosabb. Ilyen hangulatos vadászkunyhó és halastó nincs sehol a világon. Erre mindig rádöbbenünk, amikor hazaérkezünk... Az utolsó emlék (1968-ig a túrái Gagarin úttörőcsapat vezetője volt. Ma több mint 800 vörös nyakkendős gyerek él Túrán. Azóta az általános iskola igazgatóhelyettese, és hat esztendeje a helyi pedagógus pártszervezetet irányítja.) — Az utolsó emlék: 1967- ben a „Három Tavasz”-akció keretében — a felszabadulás 20., a KISZ fennállásának 10., valamint a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulóit ünnepeltük. És az egykori 1919-es vöröskatonát, Varjú János bácsit tiszteletbeli úttörővé avattuk. Még az utcán is hordta az úttörőnyakkendőt. Aztán 1968-ban meghalt. A végrendelete az volt, hogy a koporsóba is vörös nyakkendővel fektessék. Ügy is temették el... ★ — A legszebb emlék? — Nincs ilyen. Mind egyformán szép. — S ha mégis választani kéne? — Lehetetlen. Különösen akkor, ha mindez az ember fiatalságával is összefonódik... Falus Gábor Példátlan élénk a téli madárforgalom a Duna—Tisza közén. Az alföldi erdők borókásaiban, galagonyásaiban egymást váltják az élelmet kereső vándormadarak. A Tisza menti erdőkben északi süvöltők csemegéznek, a csízek és fenyőrigók pedig a vá— FaUidi Pista csinálta és Kovalik — mondja Manfréd minden átmenet nélkül. — Kovalik agyafúrt lakatos, a gyár esze. Faludi Pista művelt gyerek, kezdő mechanikus, nemrég nősült, jön a gyerek ... Szilvásit csak bevették. Igazgató volt és jóbarát. Hatalom volt, aki kegyeket oszt, és kegyvesztettekké tesz embereket. Faludi Pista a szerkesztésben dolgozik... A konyakot én is megiszom és elbúcsúzom öreg, úri barátomtól. A szerkesztésben mutatják, hogy az a sovány, fekete, az ottan Faludi. Odamegyek, köszönök, bemutatkozom, arcán, modorán, beszédén látom, már ő is tuu rólam. És hallgat... Vajon ki járt nála? A közepébe vágok: — Mondja, fiatalember, maga mennyit kapott a rajzok elkészítéséért? Csend a válasz. — Tud a millióról? — Millióról!? Húszezret kaptam, ember, engem ne gya- núsítgasson! — ered meg most már a nyelve az ijedtségtől. Gondolkodik, hagyom. Amikor rádöbben kérdésem lényegére, amikor megérti, hogy kikről beszélek, dühösen folytatja. — Azok az analfabéta tolvajok! Kovalik még hagyján, de a diri, aki sztárgázsit kapott... Vén ganéj, már el sem tudja költeni a pénzt. Nyugtatom, kérdezem, kötélnek áll, amit mond, pontosan feljegyzem, azután elolvastatom vele és megkérem, írja KŐSZEG Felsccsatári terméskő a Jurisics-várban Befejezték Kőszegen a Juri- sics vár előudvarának kőburkolását. Felsőcsatári terméskővel rakták ki a területet, s középen két méter széles járdát létesítettek. A kövek közti hézagokat tavasszal füvesítik. Rövidesen megkezdik a Jurisics-vár belső helyiségeinek restaurálását, festését is. Három gödöllői szobor kálváriája ' Pereskedő öntöde Nemrég készült el Kőbányán a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat új, nagyméretű szoboröntödéje. A megnövekedett igények kielégítése lett volna a feladata a mintegy 20 milliós beruházásnak: rossz azonban a szárító- berendezés, a kemencék sem működtethetők, s így a tervezési hibák miatt a vállalat jelenleg pereskedik, ugyanakkor nem tud eleget tenni jelentős hazai és külföldi megrendeléseknek. Ezért késik többek között Herényi Jenő „Magvetőjének” salgótarjáni felállítása, vagy Borsos Miklós Eötvös-mell- szobrának veszprémi elhelyezése. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen Pátzay Pál, Antal Károly és Gantner Jenő egy-egy alkotását ugyancsak ezért nem tudják a közeljövőben elhelyezni. Kisfaludi Stróbl Zsigmond ózdi kohászemlékműve is „áldozata” a kapacitáshiánynak. rosok parkjait, tereit lepték el. A kecskeméti japánakácokat a fenyőrigók „szállták" meg. Erős csőrükkel levert ágak, magok hullanak a járókelők fejére. Érdekes módon az idén eddig még elkerülték e vidéket a csonttollú madarak. alá. Nincs kegyelem, itt tényleg vérre, milliókra megy a játék, csikágói módszerekkel. ötvenhétben Kovalik, a lakatos, lent matatott a gyár pincéjében, és az egyik ládában talált egy rajzot, Benei újítását. Ahogyan ránézett, azonnal értette a lényegét. Gondolkodott, és azt is tudta, hogy ezt az újítást az ő gyárukban eddig még nem vezették be. Izgatott lett, de azért a szerkesztésben, amikor Faluéihoz szólt, már nyugodt volt az arca. Zsebéből elővett egy krétát és az olajos padlóra fejből lenagyolta az újítási rajzot. Megkérte Faludit, hogy rövid időn belül csinálja, rajzolja ezt meg tökéletesen. A befogópofán változtasson, meg még néhány apróságon, mondotta a süketek erős hangján. Faludi is kottaolvasó ember volt, azonnal megértette feladatát. Néhány nap múlva a rajz elkészült, bevitték Szilvásához, annak is tetszett, ő is változtatott rajta valamit, aztán átmentek a főmérnökhöz, Szegecki azonnal ráismert Benei munkájára, de egy szót sem szólt, neki is „tetszett”. Ekkor kellett Manfréd úr esze. És az mindig a helyén volt és mindig kéznél. Ahogyan ő mondta, néhány hónap alatt tisztába rakta az ügyet. Neki egy vasat sem adtak, örüljön a vén reakciós, hogy egyáltalán éL Faludinak kinyomták a szemét húszezerrel. Szegeckinek kifizettek háromszázezret egy hasonló sorsú újításáért. Hogy Szilvási és Kovalik mit kapott, azt már tudjuk. Ekkor jelent meg a színen az új trón- követelő, Benei. Az első per után, ha el is vesztette Benei,1 azért mindenki tudta a gyárban, hogy mi történt... Otthagytam a fiatalembert. Ezeket a gyár udvarán baktatva gondoltam végig. A főmérnökhöz nem volt kedvem visszamenni, forgott a gyomrom. Egy óra múlva csengettem _ Szilvásiék lakásán. Az öregúr, ahogy felismert, azonCSAK TISZTA FORRÁSBÓL... „De kevés Hiányos lenne ez a néprajzi sorozat, ha megfeledkeznénk a hétköznapokról: elképzelhetetlen, hogy a napok mind’g ünnepnapok legyenek, azaz, hogy az egyik mulatozást rögtön kövesse a másik. Az is az igazsághoz tartozik, hogy színesebbek az ünnepek... Bár a hétköznapokra is jut a tréfából. Például ez a versike: „Vasárnap csak bort iszom, És hétfőn sem dolgozom, Kedden legjobb lefeküdni, Szerdán pedig felkelni. Csütörtökön meggyógyulni, Pénteken számolgatni, Hej! Szombaton megkérdezni, Mikor fogunk dolgozni?” És mi vajon az igazság? Mellébeszélés helyett a sok nehéz munkáról szóló népdal közül a legismertebből idézünk: „Van vereshagyma, A tarisznyába’ Keserű magába’ Szolgalegénynek Sej, a szegénynek De kevés vacsora.” Különböző oktatási segédeszközök, vegyipari berendezések modelljeinek készítésére kezdtek üzleti tárgyalást a Nehézvegyipari Kutató Intézet vezetői és a brazil szakemberek. A különböző modelleket Az utóbbi öt esztendő hazad képzőművészeti termését vonultatja fel a február 27— március 21. között a Műcsarnok összes termeiben megrendezésre kerülő „Üj művek” című nagyszabású bemutató. Márciusban kanadai fotóművészek mutatkoznak be a Műcsarnok kamaratermében, ezt követően pedig Czábel Béla festőművész -életmű-kiállitását rendezik meg, melynek során kiállítják a 86 éves mester csaknem kétszáz alkotását. Ezzel egyidöben kerül a könal káromkodni kezdett. Aztán mégis meggondolta és behívott. Savanyú bort öntött a poharakba és elkezdte mesélni. sanyarú életét. Aztán minden átmenet nélkül átcsapott hencegésbe. — Megvan nekünk mindenünk. Nézzen szét, fiam a lakásunkban, a múltban az urak sem éltek különbül — dührohamában felugrott a székről és a zsebére csapott. — Mondja meg annak a szarházi Beneinek, a fél zsebemből kifizetem... Magát pedig feljelentem, hamis vádaskodásért. Kirugatom a szerkesztőjével, tudja maga, hogy együtt ültem a miniszterrel ! ? A felesége sírt, felálltam, dühömben, már-már kijátszottam az utolsó adumat, de meggondoltam, makacs öregember ez, adjunk ennek is egy éjszakát, hadd gondolkodjék, hadd urődjék. Az öreg máris megijedt: — Párttag maga? — kérdezte. — Nős? Inkább magának adnék százezret, mint annak az éhenkórász Beneinek. Fogadja el, fiam, nekünk nem fog hiányozni, több pénzünk van a bankban, mint ameny- nyit maga az élete végéig keresni fog. — Váratlanul hoz- zámhajoltj és gvűlölettől fuldokló, alig hallható hangon azt mondotta még: — Fürdessük meg ezt a mocskot... — De hiszen, maguk elvtársak, egy pártszervezetben élnek, együtt dolgoznak. Este beszámoltam a rovatvezetőmnek. Humanista ember volt és okos. Azt mondta, várjál holnap délig, ebéd után menj ki. Mutasd meg az öregnek a piros ászt, Faludi vallomását. Ezután biztos beadja a derekát, elkezdődik az alku Beneivel, pénzen, hírnéven egyaránt. Ha nem lesz tisztességes holnap sem az öreg, akkor ... De ha belemegy az alkuba, akkor minek írnánk, miért ütnénk agyon egy öreg korára megtébolyodott embert? Üres szalmát csépelni bolond dolog. Amikor becsengettem, ott a küszöbön megesküdtem volna, hogy a két öreg előző éjszaka egy percet sem alum. Szilvási még úgy, ahogy próbálta tartani magát, de az asszony szemlátomást várt engem, és örült nekem. Már el volt készítve a bor, gázon a fekete. Hazahívták nagyon csinos orvoslányukat is. Szóhoz sem jutottam, az öregúr beszélni kezdett, ismerte Faludi vallomását. Már megint az a láthatatlan gyári drót. Ismét csöngettek, a süket Kovalik érkezett Ó még nem tudta, hogy mi már mollban énekelünk, dúrbán kezdte. — Mennyi kell magának? Hány ezer? — ordította felém, de leintették. Arcán láttam, milyen gyorsan kapcsol az agya, tényleg eszes, ravasz öregember volt — Én nem adok ötven százalékot Beneinek! .-djuk az egyharmadot Nem azért szenvedtünk egész életünkben, hogy ez a taknyos... Csöngetés, befutott Benei is. A dolgok a helyére rázód- tak, az aranyásók lelke úgy- ahogy megnyugodott, felálltam, elköszöntem, mit keresek még én itt. Két hét múlva estefelé, éppen a ház klubjában kártyáztam, amikor megilletődötten mellém ült Benei mérnök. Az arra járó pincértől rendelt két kisfröccsöt, azután még kettőt. Később bocsánatot kért, hogy él kell mennie. Nemsokára mi is felálltunk, a pincér utánam szól: — Uram, az az elytárs, aki maga mellett ült, elfelejtette kifizetni a kisfröccsöket — Képzelje, ha pezsgőt kér! — nyújtom a pincérnek a pénzt. Bálint nem értette a tréfát, mégis jól mulatott. Az volt a naiv elképzelése: az újságírók mindig szellemeset, vicceset mondanak. (s) (Folytatjuk) NAPLÓ Egy találmány története m. Madárváltó Műcsarnok '71
