Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

/ 6 MS T UECVF.I xJCirlap 1971. JANUAR 20., SZERDA Század végi Kaposvár Csaknem százezer lakosú vá­ros lesz „Somogy or szag” szék­helye, Kaposvár a XX. század végére. Ez tűnik ki a Város- építési és Tudományos Intézet által elkészített általános ren­dezési tervből. A most 54 ezer lakosú Kaposvár új arculatát kialakító rekonstrukciós prog­ram az új szerkezeti egysége­ket a város meglevő alapszer­kezetéhez szervesen illeszti. A városközpont a szükséges „kozmetikai” beavatkozással is megőrzi régi, sajátos hangula­tát. A várost délnyugaton öve­ző Rómahegy, Ivánfahegy, Ka- poshegy, Kecelhegy szőlős-, gyümölcsösterületein hétvégi kiránduló- és pihenőhelyeket alakítanak ki. A Cement- és Mészművek Váci Gyára 'FELVESZ középiskolai végzettséggel forgalmi szolgálattevőt (ipari vasútra), valamint csőszerelő * es hegesztő szakmunkásokat Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál Lakásszentelő: augusztus 20-án A meredeken lejtő telek vé­gében fehér, hajóformájú épít­mény horgonyoz jégbefagyva, oldalán érthetetlen felirat: Vi­gadó-tér. Hogy kerülhetett ez ide, a soroksári Duna-ágba, ott is pontosan a dunaharaszti Annau-család kertje aljába? A ház előtt két, fekete szőr­gubanc hancúrozik a hóban: pulikölykök, anyjukat elgázol­ta egy autó. Jöttünkre gyere­kek bukkannak elő, a szélró­zsa minden irányából, pedig most „csak” Öten vannak itt­hon: István, Marika, Gábor, Zsolti és Attila. Itt minden olyan parányi, mint Disney-landban, a meseországban: a ház, a szobák, a veranda, az ólak, a telek. Olyan parányi, de nem olyan szép. A málló vakola- tú, salétromos falak híven őr­zik a négy dunai árvíz nyo­mait. A kőpadlók sugározzák a hideget. A „nagyszoba” fala — háromszor négyméteres he­lyiség — egyszer már kidőlt a nedvességtől. A kisszoba az­előtt konyha volt, az előszo­bába belépni lehet, megfordul­ni nem. Ennyiből állt a ví- kendház, amikor Annau And­rás tehergépkocsi-vezető — ak. kor még négygyermekes csa­ládapa — tizennégy ‘évvel ez­előtt, önkényesen beleköltö­zött. Azóta még egy parányi szobát és főzőfülkét ragasztott a házhoz: kellett a hely, az ágyaknak. Pityu a konyhában mosogat, ma ő a soros. Marika leszedi a kötélről a száradó ruhákat, és csendre inti a legkisebbe­ket. A nagyfiúk szobájában vagyunk. Bútorzata egy dí­vány, egy asztal, két székkel, meg egy öreg ebédlőkredenc. A kredénc alja teli van cipők­kel: van itt magas szárú, fű­zős, kiscsizma, még korcsolya cipő is. Nyolcadik osztályos fiúk jelentkezhetnek SZAKMUNKÁSTANULÓNAK • villanyszerelő • központifűtés-szerelő • vízvezeték-szerelő • szobafestő-mázoló • műanyagburkoló • vasbetonkészítő épületlakatos gépszerelő épületburkoló ács-állványozó kőműves épületasztalos KORSZERŰ ÉPÍTŐIPARI SZAKMAKRA A szerelőipari szakmákban EMELTSZINTŰ KÉPZÉST kapnak a tanulók. A szakmunkásképzés helyei: KECSKEMÉT, CEGLÉD, NAGYKŐRÖS, KISKUNFÉLEGYHÁZA vagy BAJA. (A jelentkező lakóhelyétől és a választott szakmától függően) Indokolt esetben KOLLÉGIUMI ELHELYEZÉST (teljes ellátást) adunk. A helybeli és a bejáró tanulók is kapnak ösztöndíjat, munkaruhát és ebédet. Szakmunkásvizsga után minden ifjú szakmunkás állandó jellegű munkát kap vállalatunk építkezésein, továbbá a létesülő házgyár zártüzem-jellegű munkáin. SZÜLŐK ÉS TANULÓK RÉSZÉRE vállalatunk központi irodájában mindennap ügyeletet tartunk 8-tól 16 óráig szombat és vasárnap 8-tól 12 óráig. Vidékiek levelezőlapon kérhetnek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka utca 34. — Duna-parton lakunk, szép is lenne, ha nem tudnánk korcsolyázni! — világosít fel Annau Pityu. Az anya munkában van. Há­rom éve. állandóan délutános, hogy délelőtt elláthassa a csa­ládot. Mostmár jó mondják, mert azelőtt tíz évig egyfoly­tában éjszakás volt. A gyere­kekről egy sereg fénykép van a falon, az anyjukról egyet sem látok. Annau Andrásné gyerekfej­jel kötötte össze sorsát az ak­kor tizenhét esztendős férjé­vel. Huszánhárom év alatt nyolc gyereket hozott a világ­ra. Valamennyit nagy mosás közben, otthon. — Mire orvosért futottam, már megvolt a gyerek — ma­gyarázza kicsit restellkedve az apa, — Tudja, hogy van ez, ahol ennyien vannak: vala­hányszor úgy érezte, eljött az jdeje, mindig nagymosást csi­nált, előbb rendbe akarta ten­ni a családot.... Itt minden gyereknek meg­van a maga dolga. Az egyik takarít, a másik zoknit mos, a harmadik bevásárol, mikor mi van soron. Aki elmulasztja a kötelességét, egy hétig nem nézheti a televíziót. A mosás, az a legnehezebb. Vizet a Du­náról hordanak hozzá, a na­gyobb fiúk. Nyáron csak úgy, futtában, télen léket vágnak. — Sokkal lágyabb, mint q kútvíz, kevesebb mosószer kell bele — mondja a családfő, aki maga is gyakran odaáll a mo­sógép mellé, ha éppen sza­badnapos. Uramisten, a nagymosás! Még elgondolni is sok, hány dunyhahuzat, lepedő, ing, tri­kó, alsónemű kerül itt egyszer­re mosásba! Mégpedig sűrűn, mert a gyerekek egytől egyig tiszták, rendesek. Uramisten, a méretek! Egy ebédre négy-öt levél tész- 'tát gyúrnak túrós csuszának. Naponta másfél kiló kenyér, három liter tea, kávé vagy ka­kaó fogy el, havonta 15 kiló zsír, több kilónyi szalonna! — ínyencségek nem kerül­nek az asztalra, de arra na­gyon ügyelünk, hogy a gyere­kek kalóriában, vitaminban megkapják, amire a szerveze­tüknek szüksége van — így az apa, aki napközben a megyét járja teherkocsijával, estén­ként pedig „körletszemlét” tart, nyak-fül-lábmosást ellen­őriz. A családból, mióta a nagy­fiú a hazát szolgálja — és hogy becsülettel, arról a pa- ! rancsnoki dicséret tanúskodik j —. most hárman keresnek: a I szülők és Csaba, a villanysze- | relő-tanuló. Havi jövedelmük — a családi pótlékkal együtt — hétezer forint körül jár. Ebből futotta minden gye­reknek kabátra, ünneplőre — tréningruhára, bőséges kosztra — és még harmincezer forin­tot meg is takarítottak. a család ugyanis — házra gyűjt. Emberhez méltó, száraz, világos, tágas lakóházra. Igazi otthonra a vizes falú, szűk lyukak helyett. Polgárdi József, a Pest me­gyei Tanács 4-es sz. Sütőipari Vállalatának igazgatója, An­nau András főnöke azt mond­ja: — Derék ember, jó munkás Annau András, a gyerekeit is em’ őrségre, kötél ességtudásra neveli. A feleségével együtt mindent megtesz a hat fiáért meg az egy szem lányáért. Nem rajtuk múlott, hogy ilyen szűkösen, zsúfoltan élnek, de reméljük, már nem sokáig. Ennek a reménynek megvan a garanciája. Ügy nevezik: emberség, szocialista humá­num. Ennél a vállalatnál az ember — mindennél fonto­sabb. Bizonyára éz a magya­rázata, hogy míg másutt — különösen a sütőiparban — ál­landósult a munkáshiány, a létszámgond, énnél a vállalat­nál ezt nem ismerik. Csak­nem nyolcszáz dolgozójuk 40 százaléka férj-feleség vagy apa és fia. A dolgozók 45 szá­zaléka törzsgárdatag, öt-tíz éve vagy annál is régebben dol­gozik a vállalatnál. Az elmúlt évben a törzsgárda tagjai kö­zül — egyetlen embert kivéve — csupán a nyugdíjasok hagy­ták el a vállalatot. Hogy mivel „fogják meg" az embereket? Szociális gon­doskodással, az itt eltöltött évek számával arányosan emelkedő, magas összegű nye­reségrészesedéssel — az idén például 1 hónapi bérnek meg­felelő nyereséget fizetnek! —, és nem utolsósorban lakás­gondjaik enyhítésével. A vál­lalat csupán tavaly 23 dolgo­zójának adott hosszú lejáratú kölcsönt építkezéshez vagy házvásárláshoz. A vállalat dol­gozói — a vezetőket is beleért­ve! — eddig tizenegy szolgála­ti lakás építkezését segítették társadalmi munkával. Erre ké­szülnek most is, az Annau csa­lád esetében. — Hosszú lenne felsorolni azt a sok bajt, hercehurcát, vélt és jogos sérelmet, ami megelőzte ezt a vállalkozást — mondják a vállalat vezetői. — A járási tanács elnökének, a járási pártbizottság első titká­rának, valamint a megyei párt- bizottság egyik osztályvezető­jének segítségével végül is megoldódik Annauék lakás­gondja. A községi tanácstól — négyszögölenként 4 forintos áron — teiltet kaptak az Eöt­vös utcában. A vállalat fej­lesztési alapjából húszezer fo­rintot adunk Annau András­nak, amit nem kell visszafi­zetnie, és tízezer forint ka­matmentes kölcsönt havi 377 forintos törlesztésre. Minimá­lis térítés ellenében biztosí­tunk gépjárműveket az építő­anyagok szállításához. Párt- szervezetünk, szakszervezeti bizottságunk nemcsak saját dolgozóinkat mozgósítja társa­dalmi munkára az építkezés­hez, hanem segítségért fordu­lunk Annauék munkahelyéhez, a helyi termelőszövetkezethez és a hajógyárhoz is. A négy­szobás, összkomfortos lakóház kivitelezési tervét díjtalanul, társadalmi munkában készí­tették a Pest megyei Beruhá­zási Vállalat munkatársai. Amint a fagy fölenged, hozzá­látunk az alapozáshoz. Azt szeretnénk, ha augusztus 20-át, az új kenyér ünnepét lakás­szentelővei köthetné össze az Annau család. Heten vagyunk az irodában. Az előbb még egymás szavába vágtunk, most mindenki hall­gat. Annau András testes em­ber, feszül rajta a zakó. Talán ezért van, hogy olyan nehezen tudja elővenni zsebkendőjét. Pedig szükség van rá: valami a szemébe esett. Nyíri Éva Az izgága ember monológja a jól sikerült óévről, a kacagányról és a mély ütésekről Jó hogy jön szerkesztőkém. Azt hittem, már elfelejtett en­gem. Mondták is .a haverjaim, addig nyomtad a süket szöve­get a szerkesztőnek, amíg megunta. Meg azt is mondták, hogy nem vagy te már diva­tos szakükám. Nézd meg az újságokat — szövegelték a fülembe — mindenki elmond­ja ott, hogy mi a véleménye az elmúlt évről, csak a meló­sok nem. Addig duruzsoltak, hogy már éppen arra gondol­tam, megkeresem magát hap- sikám, hogy oké-e még az én szövegem...? ...Ne értsen félre, csak a sok munka miatt nem keres­tem. Tudja, hogy ez egy ne­héz év volt. A pártkongresz- szus körüli időben meg egye­nesen meghalni sem értünk rá ... ...Arra rá is érünk "még. De hadd mondjam el szaki- kám, nagyon örülünk ám an­nak, hogy az utóbbi időben észrevehetően odafigyelnek a melós szavára. Emlékszik, drá­ga szakiikám, hogy csak egy példát mondjak, tavaly, ta­valy előtt mennyit nyomtuk a szöveget az ünnepi ellátás mi­att? »Most meg? Minden volt bőségesen, úgy mint abban a faterjaink által sóikat emlege­tett régi szép békeidőben. Csak egy icipici különbség­gel: most a melós is meg tu­dott venni mindent. Mondtam is az öregnek az ünnepen, fa- terkám, tegyük el a régi szö­veget, mert az igazi bókevilág most van. Valamit még mor- gott az öreg, hogy szentjános­kenyér még mindig nincsen, de amikor mondtam neki, hogy csak azért nincs, mert a mai fiatalok már nem része­sültek vallásos nevelésben és nem eszik ezt a bibliai csoda- növényt, , elhallgatott. Meg egyébként is a tökéletes áru- választékról : Szerkesztőkém, ezt magának is mondom, nem­csak a faternak mondtam. Kik jártak valamikor arannyal hímzett kacagányban, ékkö­ves mentével, kardokkal? No, kik? A főurak, hapsikám. És most? Kapaszkodjon, drága szerkesztőkéin. Újból kapha­tó. Minden dolgozó megvehe­ti. Saját két villogómmal lát­tam Pesten, a belvárosban. Egy egész garnitúra negyven- ötezer forint. Mert mi minden igényt kielégítünk. Nálunk nem lehet hiánycikk.-.Ha ka- cagány kell a dolgozónak, kar­dokkal, legyen. Ne mondja, hogy mostoha világ van ebben a szocializmusban ... ... Ne mérgelődjön. Ezt ter­mészetesen nem a dolgozók­nak árulják. Nagy az idegen- forgalom, a külföldiek veszik nehéz valutáért... ... Jól van. Maga mindent megmagyaráz, hapsikám. Ad­junk a külföldinek ^dollárért kacagányt. Ha neki az kell. A hasam fáj a mosolytól, ha ar­ra gondolok, hogy Schmidt úr az NSZK-ból, hazamegy és mutogatja a dollárért lőtt szarvas agancsát, kicsomagol- tatja a rokkát, és elmondja, hogy ott a pusztán ilyennel fonják a fonalat a vörös zász­lóhoz a kommunisták. Majd előveszi a kácagányt, s el­mondja, ezt meg a jobb em­berek hordták ott valaha, de ma már nem. Elvitték őket a kommunisták követ törni, a lovaikat pedig megették, mert nagy az éhínség ... Szakikám, jó az nekünk, ha még ma is így áruljuk magunkat a Nyu­gat előtt? Jó, máris témát változtatok, mert látom, kezd felmenni magánál is a pum­pa. Pedig egy szerkesztő őriz­ze meg a hidegvérét, legyen mindig, nyugodt és megfon­tolt ... Mi az, a jó tanácsaim­tól még idegesebb?... ... Nem vagyok ideges. Nem új dolog, amit mond. Nagy vi­ta folyik erről. (És a vita köz­ben nő a dollárbevétel!) A tu­rista mindenütt az érdekeset, a különlegeset keresi. Nálunk ezt tartja annak. Higgye el, az átlagműveltségű nyugati sok­kal jobban ismeri hazánkat, mintsem maga is komolyan venné az ilyesmit. Egyébként hadd mondjak el egy történe­tet. Fiatal házas ismerőseim lakást kaptak. Elkezdték lá­zasan berendezni. Asztal kell, széle, meg ez, meg az. A fiatal- asszony még az ágyat vagy he- verőt nem is mondta, az edé­nyeket sem reklamálta, csak azzal rágta a férj fülét: és ne feledd, szivecském, egy rokka is kell. Elámultam, hogy ez a kis városi asszonyka, aki talán még egy rántottét sem tud megsütni, fohni akar otthon esténként. De a férj kisegített. Tudod, ez most olyan divatos szobadísz... ... Köszönöm, szakikám. Szé­pen visszaadta a labdát. Bár a Fradi csatárai passzol­nának ilyen jól. De vigyázzon, hapsikám, mert valamikor’ én is jól cseleztem. A hatvanezer forintos briliáns fülbevalót, a tizenkétezér forintos arany karkötőt vagy a tizenhatezer forintos bundát is a külföl­dieknek áruljuk? A pesti ki­rakatban láttam ilyesmit, mert karácsony előtt föl kellett utaznom. Bundabugyit akar­tam venni a mamának, de az egész városban nem kaptam. Szóval, a saját két szép sze­memmel láttam, hogy elég sok kirakat van tele ilyesmivel. És a boltok is. De komám, én be is mentem. Egyikben sem kül­földiek tolongtak. És ami a legfontosabb! Jaj, de nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam. Drága szerkesztő­kém! Lehet már kapni nálunk iS Metaxa konyakot... ... Miért, eddig nem volt elég külföldi konyak? ... Volt, volt. de úgy látszik, nem elég. Maga jobban tudja, hapsikám, mert az újságírók jobban szeretik, éh már csak kitartok a fiima cseresznye mellett. Volt itt az ötcsillagos grúztól a jugoszláv, bolgár, al­bán konyakon át a francia Na­póleonig mindenfajta. Nagy, nemzetközi testvériségben és egységben. De görög Metaxa nem volt, szerkesztőkém. Most már van, hála az égnek, négy- száznyolcvanért egy .üveg:., jó, jó, ne idegeskedjen ... ez is csak a külföldiek kedvéért. De nem csigázom új év elején az idegeit, szerkesztőkém. A múlt évről akart kérdezni, nem? Eddig is arról beszéltem, de hadd mondjam meg, nekem ez a Papp Laci tetszik a leg­jobban. A béka feneke alól hozta fel a m'agyar bunyós­sportot, csak úgy dagad a ma­gyar szív, és egyszer csak mit olvasók. Laci le akar monda­ni,, Ez az, drága hapsikám, nem lennénk magyarok, ha nem így lenne. El kezd menni vala­kinek, sikerei vannak, jó min­denkinek, amit csinál, és ez elég ahhoz, hogy betartsanak neki. Azok, hapsikám, figyelje meg, akik azelőtt ugyanabban a funkcióban semmire sem vitték. Szerkesztőként, na­gyon vigyázzunk! Hetvenegyre az az én kívánságom, hogy óvjuk egymást az ilyen mély ütésektől, mert az elmúlt év­ben szép sikereink voltak. Nemcsak a bunyóban. Asztali- teniszben is. Meg a gazdasági és kulturális életben, a politi­kában ... ... Hadd fejezzem be én, amit akart mondani. Mert na­gyon igaza van. Szépen men­nek a dolgok nálunk, csak mi magunk ronthatjuk el, s fő­ként akkor, ha nem ügyelünk ilyesmire. Azt hlczem, erről az idén még sokat beszélgetünk. Varga József Vándorénekesek „Vándorlásra” kényszerítette a Bükk és a Zempléni-hegy­vidék énekesmadarait a zord tél. A cserjéseket elfedő magas hóban, a zúzmarás ágak között sem pihenőt, sem pedig táp­lálékot nem találnak. A csízek, feketerigók csakúgy, mint a pirókok, a vörösbegyek és a bükki erdőkben élő többi mada­rak csapatosan húzódnak a falvak közelébe. A hasznos mada­rakról a 'legtöbb hegyvidéki faluban az úttörők gondoskod­nak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom