Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-03 / 2. szám
4 =*Xirk«p 1971. JANUAR 4., HÉTFŐ Beethoven, a megrögzött agglegény, Becsben, és környékén lakásról lakásra vándorolt. 35 év leforgása alatt 33-szor költözött új otthonba. 1 Minden reggel nyolc óra tájban kelt, megivott egy csésze kávét. Köpenyt vett hálóinge fölé, átment a zeneszobába és munkához látott. Délig holgo- zott, akkor megborotválkozott, felöltözött és elment ebédelni. A zeneszobában ilyenkor már vágni lehetett a pipafüstöt, a kéziratot és a zongorát tintafoltok borították. Beethoven lúdtollat használt, de nem tudott bánni vele, mindig barátai hegyezték meg számára. Amikor ereje lankadni kezdett, egy kanna vízzel 'leöntötte magát. Emiatt az alatta lakókkal gyakran meggyűlt a baja; a víz néha átütött a mennyezeten. Ha egy hangverseny már a küszöbön állt, Beethoven másolókat fogadott, akik az előszobában ültek és az idővel versenyezve másoltak, hogy az TV-FIGYELO A szándék önmagában kevés A szórakoztató szándékban nem volt hiány sem az óév utolsó éjszakáján, sem az új esztendő első két napján. Tanúi lehettünk egy négyórás össznépi rádió-tv vetélkedőnek, elköszönt az esztendőtől Maig- ret felügyelő is, volt két vígjáték, a Sose fagyunk meg és a Tündér voltam Budapesten, a már hagyományos Strauss- koncert Béesből, kétszer is győzött Kloss kapitány, és sorolhatnám még hosszan a vidámságot szolgáltatni kívánó programokat. Úgy tűnt, a korábbi hetek gyakori ismétléseit és gyenge produkcióit kívánta ellensúlyozni a televízió műsorszerkesztése. Több-kevesebb sikerrel. Bár gólokkal kezdődött a Null-NuUa, és gólokkal is folytatódott, ezek közül a legtöbb azonban öngól volt csupán. Pedig adott volt a lehetőség, a rádió és a televízió ezúttal ösz- szefogva, közösen készítette el szilveszteri műsorát, két legjobb riporterét, Szepesi Györgyöt és Vitray Tamást állítva csatasorba. Csakhogy — emlékezzünk egy pillanatra — a magyar labdarúgó-válogatott is nagy nevekkel nevezett a világbajnokságra^ mégsem jutott el Mexikóba. Mondom, a szándék dicséretes volt: mindenki kedvére és mulattatására szerkesztettek egy négyórás egyenes műsort, valódi közönséggel, több milliós nyilvánosság előtt. Ennek érdekében Szepesi is, Vitray is sportmezre vetkezett, bizonyítva ország-világ előtt, hogy nemcsak szóban értenek a labdarúgáshoz, hanem a gyakorlatban is. Csakhogy régi igazság: mindenki azt tegye, amit a legjobban .tenni tud — legalábbis a nagy nyilvánosság előtt. Nem minden nevetséges, ami groteszk, még szilveszter éjszakáján sem. A közvetlenségnek és a jópofaságnak is határai vannak. Ezt a határt azonban gyakran túllépte ezen az éjszakán a két riporter. Elsősorban azzal, hogy a milliók szórakoztatását akarvá-akarat- lanul összetévesztették az önmaguk szórakoztatásával. És ez nem csupán az ő műsorvezetői produkciójukra vonatkozik, jó néhány más műsorszámra is. így például Kern András és Verebes István Színházi körkapcsolására. Csak a színházi körökben járatosak értették igazán az egyébként jó poéneket, a nagyközönség azonban aligha sejthette, mire megy a játék. Pedig — maradjunk a labdarúgásnál — a focit gólra játsszák, gólokra és nem öngólokra. Még akkor sem, ha a közvetlen közönséget — például a jelenlevő minisztert és a neves nőgyógyászt — vagy a játékra mindig kész tv-nézőket is bekapcsolják a látszólag jóízű vetélkedőbe. öngól volt a javából a közel félórás játék, miszerint a közönségnek kellett kiszabadítania a két játékvezető riportert a mennyei hatalmak fogságából. Ami viszont maradéktalanul tetszett a szilveszteri műsorban, az Ho/i Géza fanyar humorú, de mindig telibe találó |>rodukciója volt. Hofit sokan dicsérték már sajátos előadóstílusáért, ezúttal is kitűnően megtalálta az alkalomhoz leginkább illő hangvételű előadásmódot. Természetesen hiba lenne azt állítani, hogy a négyórás műsorból csak Hofi számai tetszettek. Érdekes színfoltja volt a műsornak Páljy József és Gedeon Pál dalos külpolitikai hírmagyarázata, tetszett Márkus László, Psota Irén. Alfonzé és Kovács Kati, vala- mint Koós János is. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy igazán jól szórakozzunk a tv mellett. Még szerencse, hogy szilveszter éjszakáján másra is figyelni kell, nemcsak a képernyőre. És akik másnap, sőt még harmadnap is pótszilvesztert tartottak, kevésbé bosszankodtak a bemutatott két vígjátékon. A Sose fagyunk meg másfél órájából mindössze az utolsó fél óra volt igazán mulatságos. amíg azonban idáig eljutott a néző, békésen kipihenhette szilveszter éjszakájának fáradalmait. A Tündér voltam Budapesten című Kállay-vigjáték szintén néhány jó humorú ötletre épült, ez a néhány ötlet azonban hetven percre nyújtva fárasztó volt, és ezen még a neves szereplők népes serege sem tudott változtatni. Volt azonban a háromnapos ünnepsorozatnak két kiemelkedő produkciója is. Az egyik a hagyományos bécsi Strauss- koncert Willy Boskowsky vezényletével, szombat este pe- I dig az Aían Sillitoe forgató- könyvéből készített Szombat I este és vasárnap reggel című angol film. 21. Almikor Sándor hadnagy, vasárnap reggel, bement az alsószéki kapitányságra, az ügyeletes jelentette: — Az a megkergült vén- kisasszony a postáról hajnalban telefonált. A hadnagy elv- társat kereste és a lelkemre kötötte, hogy azonnal keltsem fel és jelentsem, hogy megint jött egy távirat, Kristóf Pál edző címére. —Mi a szöveg? — élénkült fel a hadnagy. — Hülyeség. Az anyag nálam van. Ha sürgős, jöjjön érte, ha nem hétfőn este a só- váradi szállodában átadom. A szombati akció nem sikerült, bővebbet szóban. Aláírás: Z— 28. — Meg kell tudni a feladót... — A postáskiszasszony azt is bemondta. Megkérdezte a felsőhegyieket. A feladó ismét Flámis Erzsébet, de az ottani postás emlékezett, hogy az a Rita nevő szriptizgörl adta fel a táviratot, vasárnap hajnalban ... A hadnagy bement a szobájába és gondolkodni kezdett... A múltkori eredménnyel nem volt elégedett. Érezte, hogy valami nincs rendben. Kételyei most igazolást nyertek. íme, a feladó nem az a Flámis lány, hanem a sztriptízgörl. Tehát a múltkor tudatosan félrevezették őket. Ezt támasztja alá előadásig elkészüljenek a szólamok kottái. Az agglegény Beethoven gyakran és igen hevesen volt szerelmes. Idősebb korában, fiatalságára visszatekintve, így elmélkedett: „A testi öröm a lelkek egyesülése nélkül állati dolog és mindig is az marad." Hogy soha sem nősült meg, ennek egyik oka valószínűleg az volt, hogy anyagi vonatkozásban ingatagnak ítélte meg helyzetét. Huszonöt éves korában megkérte Magdaléna Willman, egy befutott operaénekesnő kezét, a hölgy azonban kikosarazta, Beethoven egyik legnagyobb szerelme egy olasz lány volt, a nála tíz évvel fiatalabb Giu- lietta Gurcciardi. Kezdetben zongoraórákat adott neki, később egymásba szerettek és eljutottak a házasság küszöbére is. Beethoven a Holdfény szonátát Giuliettának ajánlotta. A szülők erős nyomására azonban a lány végül is máshoz ment férjhez. Beethoven halála után. íróasztalának egy titkos rekeszéből a mester írta szerelmeslevelek kerültek elő. Nem világos, kinek írta ezeket. Egyesek szerint a címzett a Holdfény, szonáta Giuliettája lehetett. Elképzelhető viszont az is, hogy a levelek Dorothea von Ertmannhoz, Beethoven egyik tanítványához íródtak, egy gyönyörű asszonyhoz, akiből később kiváló zongoraművész lett. Öt évvel azelőtt, hogy zongoraórákat vett. Beethovennél, feleségül ment egy katonatiszthez. Bizonyos, hogy Beethoven és az asszony 20 éven át barátok voltak és valószínűleg szerelmi kapcsolatuk is volt, de ez ma már bizonyíthatatlan. Úgy tűnik mindenesetre, sohasem derül fény arra, kihez írta Beethoven ezeket a sorokat: „.. .Mostani életem nyomorúságos. Az ön szerelme egyszerre lesz a legboldogabb és a legboldogtalanabb férfivá. Az én koromban a mindennapi életben rendszerességre és rendre van szükségem; lehet-e ilyenről szó a mi esetünkben? Közös életünk csak nyugodt megfontolással valósítható meg. Micsoda könnyes sóvárgást érzek Ön iránt, életem, mindenem! Isten áldja — szeressen engem mindig és ne kételkedjen hűséges szivemben, az ön: Ludwigje." Kristóf furcsa viselkedése is, aki nyilvánvalóan az orránál fogva vezette az őt követő nyomozót, amikor Mocsolán a leglehetetlenebb helyekre sétált. Azt ás tudta, hogy a felsőhe- gyieket újra nem sikerül az akcióba bevonni, hiszen Tábori főhadnagy kijelentette, hogy csúnyán blamálták magukat, amikor egy titkon megesküdő szerelmesipár nyomába szegőd tették a bűnügyi osztályt. Ügy határozott, hogy egyedül néz utána a dolognak. — Ha valaki keresne, elutaztam Felsőhegyre — mondta az ügyeletesnek, áld csodálkozva kérdezte: — Csak nem a postáskis- asszony újabb rémlátomásai miatt? — Szó sincs róla. Meg akarom nézni az FFC és a mo- csolaiak mérkőzését. ★ Erről a vasárnap reggelről hosszú évekig fognak mesélni Felsőhegyen. A nagy mérkőzés tiszteletére a pártoló tagság úgy határozott, hogy zenés ébresztőt rendez a városban. Hét órakor indult el a tűzoltózenekar. A peckesen lépdelő zenekar után a leglelkesebb szurkolók meneteltek az FFC zászlóit lengetve. A zenekar élén Berkenye Jenő műbútorasztalos, az önkéntes tűzoltó egyesület parancsnoka CEGLÉDI SZÓBESZÉD A Hóna meg a dzsessz Az utóbbi időben az a hír járja Cegléden, hogy csődbe jutott a Róna Vendéglátó Vállalat. Akik mondják, tüstént hozzáteszik: mindennek a dzsessz az oka. Pontosabban az egyre gyakrabban rendezett magyar és külföldi dressz- programok. Vajon mi • az igazság a szóbeszédből? Erre kértünk választ dr. Hajdú Endrétől, a Róna Vendéglátó Vállalat igazgatójától. — A szóbeszéd hozzám is eljutott. Hogy mi igaz belőle? Magyarázkodás helyett hadd soroljam fel inkább a tényeket. Az idén üzlethálózatunk forgalma tizenegy százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. A forgalomnövekedés tekintetében jelenleg a harmadikok vagyunk a vidéki vendéglátó vállalatok között. Ez mindenképpen öröm. Ami viszont gond: a forgalom növekedésével nem emelkedett arányosan a nyereség. Ez adhatott okot a szóbeszédre. Tavaly hatmillió forint volt a nyereség s ennyi lesz az idén Is. Minek köszönhető a forgalom ilyen nagy arányú növekedése? — Vállalatunk esztendők óta arra törekszik, hogy bővítse és korszerűsítse üzlet- hálózatát. 1968-ban kilenc, 1969-ben tizenegy új üzletet nyitottunk és üzembe helyeztük a megye egyik legkorszerűbb cukrászüzemét Mo- noron. Az idén tovább folytattuk a megkezdett hálózat- fejlesztést. Tizenöt új üzem megnyitását terveztük és ebből tizenhárom már valóság, így a többi között a ceglédi huszonnégy ágyas miniszáUó és az új bisztró, a monor-er- deá Katalin csárda, a mendei Cserepes bisztró, a vecsési Ági eszpresszó, az újlengyeli bisztró és a tápiószecsői eszpresszó már vendégeink rendelkezésére áll és hamarosan megnyílik a dánszentmiklósi bisztró is. Ugyanakkor az új üzemek mellett az idén né,gy- millió forintot fordítottunk a meglévők korszerűsítésére, amiből egymilliót csak a ceglédi Kossuth Étterem ikapott. Mindez együttesen eredményezte forgalmunk gyors növekedését. éfe A nyereség stagnálása milyen véleményt váltott ki a dolgozók körében? — Egy átalakított közmondással kezdeném: nemcsak nyereségből él az ember, hanem elsősorban a fizetéséből. Talán furcsának hangzik, mégis így igaz. Éppen ezért legfőbb gondunk a vállalati dolgozók fizetésének rendezése volt. Amikor ebben döntenünk kellett, a kérdés egy kissé drámainak hatott: vagy fizetésemelés vagy nyereségrészesedés? Nos, mi elsősorban az előbbi mellett döntöttünk. A tervezett két-három százalékos fizetésemelés helyett öt és fél százalékos bér- színvonal növelést hajtottunk végre. Először is megszűntettük az ezer forint alatti kereseteket. Hétszáz dolgozónk közül ötszáz kapott fizetés- emelést, ami évi kétmillió forint bérköltség növekedést jelent. Ez kétségkívül a nyereségrészesedés rovására ment, véleményem szerint mégis ez volt a fontosabb, így aztán a nyereség összege az idén nem lesz nagyobb a tavalyinál. 0 És mi az igazság a (1/sessz-fesztiválokkal? Mennyibe kerülnek a vállalatnak? — Négy esztendővel ezelőtt kezdtük kulturális rendezvényeinket, elsősorban a dzsessz- programokat, amelyek híre túljutott már az ország határain is. Ezzel kapcsolatos célunkat már többször megfogalmaztuk: szeretnénk bebizonyítani, hogy kulturáltan is lehet szórakoztatni a közön- s&get. Hogy mindez mennyibe kerül a vállalatnak? Nem titok. Az idén mintegy száz- húszezer forintot költöttünk a dzsessz-fesztiválokra. Hogy mi a hasznunk belőle? Azzal kezdeném, hogy elsősorban a város látja hasznát, mert öregbíti hírét, növeli idegenforgalmát De a vállalat sem jár rosszul. Példát is mondanék. Egy szimpla hétköznap estén háromezer forint a Kossuth Étterem forgalma. A jamses- sionok alkalmával tizenháromezer. De más bevételeink is vannak ezekből a fesztiválokból. így például a KISZ Központi Bizottsága tízezer forinttal járult hozzá a Nemzetközi Ifjúsági Dzsessz-fesz- tivál megrendezéséhez. Az Express Diák- és Ifjúsági Utazási Iroda öt fiatal kéthetes üdülését biztosította. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól közel harmincezer •forint értékben kaptunk komolyzenei hanglemezeket. A Magyar Televízió a legutóbbi felvételéért tizenötezer forintot fizetett. És sorolhatnám még, hogy mi minden ellensúlyozza a kultúra támogatására fordított kiadásainkat. Sőt, egy újabb önvendetes hírről is beszámolhatok. Éppen a közelmúltban közölte a megyei tanács illetékes vezetője, hogy ezentúl évi ötvenezer forint támogatást biztosít dzsessz-rendezvé- nyeinkhez. Ez pedig nemcsak anyagi, hanem jelentős erkölcsi támogatás is számunkra, hogy tovább lépjünk a megkezdett úton. a Ez a véleménye a vállalat dolgozóinak is? — Nyugodt szívvel állíthatom, hogy igen. Az okát is meg tudom mondani. A kultúra támogatására fordított kiadásaink mindössze tíz forinttal csökkentik dolgozóink évi nyereségrészesedését. Ez pedig ma már nem olyan ösz- szeg, amiért elleneznék ilyen irányú elképzeléseinket. 0 Csődről tehát szó sincs? — Szerencsére. Vagy inkább: a kulturált szórakozást kedvelő ceglédiek szerencséjére. Pruknér Pál NAPILAPOK A Központi Statisztikai Hivatal egyik legrissebb év végi mérlege azt mutatja ki, hogyan alakul hazánkban és világszerte az újságolvasók tábora. Jelenleg Magyarországon ezer lakosra átlag 200 napilap jut. Az utóbbi 15 évben 29-re emelkedett a naponta megjelenő újságok száma, amelyeket mintegy 760 millió példányban bocsátanak az olvasóközönség rendelkezésére. A statisztikai adatok szerint Földünkön a legtöbb — összesen 1750-féle hírlap — az Egyesült Államokban jelenik meg. A Szovjetunióban az újságárusok reggelenként több mint hatszázféle lapot árulnak. Svájcban ezer lakosra ötszázhúsz példány napilap jut. Angliában ugyanennyi ember közül 490-en vásárolják rendszeresen a reggeli lapokat. A kimutatás szerint, sorrendben a harmadik újságolvasó ország Japán, ahol a lakosság fele vásárol napilapot. hadonászott a díszes bottal. Mindenki tudta, hogy Berkenye abszolút zenei analfabéta és már az is nagy teljesítmény, hogy a nagydob ritmusára képes csóválni a vezénylő botot. De Berkenye ragaszkodott ehhez a tisztséghez. Tűz — legnagyobb sajnálatára — tíz éve nem volt á városban. ezért parancsnoki minőségében csak a zenekar élén parádézhatott. Ha kiesett a ritmusból, ami gyakran előfordult vele, semmi zavart nem okozott, mert a zenekar* két évtizede játsza ugyanazt a nyolc indulóit és ezeket ha akarnák, sem tudnák eltéveszteni. Berkenye — mint mondtuk — gyakran félrehadonászott, de az sosem fordult vele elő, hogy minden vezényszó nélkül .megtorpanjon. Most pedig ezt tette. Hirtelen megállt és a zenészek — akik a tekintély miatt, úgy nézték a hangszerükre tűzött kottát, mintha abból játszanának — szabályosan elgázolták karnagyukat. Aztán összetorlódtak a sorok és a zenét felváltotta a sziitkozódás. Berkenye feültá- pászkodott' és szemeit dör- zsölgetve a Széchenyi téren álló Jókai szoborra mutatott. A nagy mesemondó változatlanul ott ült márvány székében, úgy ahogy azt a művész a nemes kőbe szoborta. De a kő-mester ölében egy lány kuporgott. Átölelte a író nyakát, fejét a vállára hajtotta és aludt. Es a lány nem kőből volt... A zenekar és a drukkerek körülállták a szobrot. Berkenye — úgyis mint a menet parancsnoka — fellépett az emelvényre és sztentori hangon megszólalt: — Felszólítom a kartársnőt, hogy a műemlék területét szíveskedjék elhagyni! — Büszkén körülnézett, érezve, hogy mint hivatalos személyiség, megtalálta a megfelelő hangnemet. Zsuzsu — mert S volt a szundikáló lány — megsinjo- gaitta a szobor fejét: — Hagyjál még apuskám... Olyan álmos vagyok... — Apusiká j a magának... — zendített rá Berkenye, ezután újra a hivatalos hangnemre transzponálta felháborodását: — Hia nem távozik, hatósági eljárást teszek folyamaiba... Zsuzsu erre már felébredt. Dörzsölni kezdte a szemét és gyermeteg csodálkozással tekintett az alatta álló zenekarra és a szurkolók ámuló seregiere. — Üljön az én ötemibe. én nem vagyok olyan hideg — rikkantott az egyik szurkoló, majd a zászlóját eldobva a talapzathoz lépett és lesegítette a lányt. Zsuzsu még mindig félálomban, belekarolt a férfibe és Berkenye vezényszavára újra felharsant az induló és a menet nekilódult. Zsuzsu a férfi vállára hajtotta a fejét és sírásán kérdezte: — Ugye, te nem hagysz el, mint az a másik tróger? Pipit a tér másik sarkán egy virágágyban találták meg. Manszi a házfalnak döntve hortyogott. A szurkolók a harmadik lány felfedezés? után már nem csodálkoztak, hanem arra gondoltak, hogy ahol három akadt, lehet még több is. Elkapta őket a vadászszenvedély. Közben kivallatták Pipit, aki annyit még álmában is elmondott, hogy tizen jöttek Festyől... — Akkor hét darab még kallódik valahol — vélte Berkenye. — H acsak valaki már meg nem találta őket — kétkedett egy drukker, akinek vállán Manszi szunyókált. — Ki korán kel, aranyat lel — rikkantott az egyik drukker. A menet felbomlott és kä-kJ maszek alapon indult el, mint hajdan az aranyásók, Növelte a kedvüket, hogy a nagydobos, ’ aki szintén otthagyta csacsi- vontatta szerszámát, két sarokkal odébb, a városi főorvos házának kapujában, egy csodálatos szőkét lelt. Egy lányt a csemegebolt elé lerakott tejeskannák között talált meg az üzletvezető, egyet még hajnaliban a vasutasok szedtek fel egy pádról. A szerencséből még Szeles tisztelendő úrnak is kijutott. Mielőtt a hajnali misét megkezdte volna, észrevette, hogy a gyóntatószékben valaki térdel. Egy csodálatosan szép fiatal lányt látott odabent, aki szemét lehunyva kuporgott a kemény térdeplőn ... Elégedetten állapította meg, hogy a fiatalok között is akadnak még jámbor lelkek. Beült a gyóntatószékbe és megszólalt: — Könnyíts a lelketlen lányom... Tizedszerí — immáron ingerült felszólítására sem kapott választ. De nem azért volt Szeles páter tábori lelkész, hogy meghátráljon, Addig élesztgette a lányt, míg végre kinyitotta a szemét: — Hol vagyok — kérdezte révül ten. — Az isten házában ...' •— És merre van ebben a háziban a hálószoba? (Folytatjuk) Beethoven hétköznapjai
