Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

«ST UECYEI ’kJ£íi4op 1971. JANUÁR 16., SZOMBAT Havas járda: szabálysértés Nagykőrösnek is sok gon­dot ókoz a havazás. A Hu­nyadi Termelőszövetkezettől traktort bérelnek, s ez üze­melteti a hóekéket. Munká­jáért 70 forint órabért fi­zetnek. A városgazdálkodási vállalat hótisztító munkáso­kat alkalmaz. Ha létszámuk kevés, helyi lakosokat ren­delnek ki hóeltakarító köz- munkára. A hóeltakarítást el­mulasztó háztulajdonosok, házfelügyelők ellen szabály­sértési eljárást indítanak. Győzött az MV 620 KUKORICÁVERSENY A mezőfalvi állami gazda­ságban tavaly összesen 110 hóidon folytattak: hibridkuko­ricákkal fajtaösszehasonlító kísérleteket. Huszonnyolcféle kukoricát vetettek. A termés- eredmények újólag a marton- vásári hibridek kiválóságát bi­zonyították. Az első tíz hibrid között nyolc martonvásári és kettő jugoszláv volt. A legjobb terméseredményt az MV 620-as kétvonalas hibrid produkálta, holdanként 43,36 mázsát. A legjobb külföldi, a' jugoszláv ZPTK 60 háromvonalas hibrid az ötödik helyre került hol­danként 34,67 mázsás termés­átlaggal. EGYEVES A VACHARTYANI VOLÁN A járás modern ipari üzeme Korszerű műhelyek, emelkedő teljesítmények Egy éve már, hogy a vác- hartyáni gépjavító állomáson új. cégtáblát tettek a kapu fö­lé: 22. AKÓV Ipari Üzeme — felirattal, Időközben a név 22. Volánra változott. Nagy várakozással tekintett mindenki á> régi üzem felé. A mezőgazdaságban végzett két évtizedes becsületes munka fejeződött be 1970. januárjá­ban — és kezdődött egy olyan tevékenység, amely a közúti közlekedés, a személy- és te­herszállítás sokszor súlyos gondjain van hivatva segíteni. Egy olyan munka, ami rész­ben még ismeretlen volt a vác- hartvániak előtt. Nehéz hely­zetben volt az üzem: a régi vállalat leszerelte gépeit, s elszállította, de a szakmunkás-gárda nagy része is elhagyta Váchar- tyánt. Az új „gazda” bizalmat elő­legezett — már az induláskor anyagiakban is —, és ezt vi­szonozták a munkások. A szakértelem kezdeti hiányát, lelkesedés pótolta. A vezetők, a tömegszervezetek — de nem utolsó sorban a szocialista bri­gádok versenylendülete, átse­gítette az üzemet a kezdeti buktatókon. A váchartyániak programja háromrétű volt: autóbuszjavi­tás, Barkas-kocsik átalakítása, és nehéz szállítógép (trailer) CSODAESOK Sajtóban, rádióban, emlék­könyvekben igazán sokféle évfordulóról emlékeznek meg, de a szokványos jubilánsok között aligha találunk eső­zéseket. Ha most mi még­sem valami régvolt csatáról, évszázada született nagyság­ról, vagy kétszáz évvel ez­előtt elhunyt költőről em­lékezünk, ennek oka az, hogy ez évben valahogy tömege­sen összejöttek a „csodaesők” idejének évfordulói. A ter­mészettudományi társulat 1845-ös évkönyve számol be o 130 évvel ezelőtt, 1841-ben hullott Sopron megyei kőeső­ről, amely Iván község hatá­rában zúdult alá. Az eset szemtanúi jegyzőkönyvbe mondták, hogy nagy vihar és záporeső közepette tömér­dek kő zuhogott egy 3 négy- zetmérföldnyi területre, szin­te . vékával lehetett szedni. Reichenbach báró, a neves kémikus személyesen uta­zott Bécsből a helyszínre és megállapította, hogy a kő­eső kozmikus eredetű. Ma­gyar szakemberek megcá­folták a bárót, kiderítve, hogy a lehullott kövek azo­nosak az Iván körül található úgynevezett babérccel. A vi­har felragadta a köveket, s ereje lankadtávál ismét alá­csapta. A repülő kövekből mintát őriznek a bécsi Na­turhistorisches , Múzeumban. (Ugyanennek a múzeumnak a III. termében még egy sop­roni kuriozitást is nagy becs­ben tartanak. Pedig ez sem kozmikus-égi eredetű, ha­nem a Sopron határában le­gelésző tehenektől szárma­zik. A réten elszórt „lepé­nyek” egyikébe ugyanis be­lecsapott a villám, s a lepényt megkövesítette, salakszerű masszává változtatta ...) A 250 évvel ezelőtt, megje­lent Breslauer Sammlungen közli Köleséri Sámuelnek, az európai hírű nagyszebeni tu­dósnak értesítését, amely szerint Kolozsvárt óriási vi­har kőzáport hullatott, még tyúktojás nagyságúakát is. Egy babszemnyi égből érke­zett kavicsot el is küldött a tudományos szemle szerkesz­tőjének mutatóba. Jobban jártak a kolozsváriaknál mi­ben Cottbus lakói, mert pon­tosan 50 évvel az erdélyi kő­eső után halzápor vonult át a környéken és az ízletes „csapadék” 10—15 centiméter vastagon borította a földet a Ráth-Végh István által idé­zett adat szerint. 275 évvel ez­előtt is megesett egy csoda­eső. A Zentánál vívott csata után Magyarországon átvo­nuló szász csapatokat a ma­gyar határon túl, a lengyel Kamaniec környékén „gyé­mánteső” fogadta. A tudo­mányos feltevés szerint a Kárpátokban előforduló nagy keménységű kőzetek aláhulló darabkáit a vihart kísérő eső mosta olyan tisztára, fényes­re, hogy a katonák drágakő­nek nézték. javítás. Ezeket a feladatokat kpllett megoldani ütemesen és pontos határidőre, hiszen a közlekedésben ez elkerülhetet­len. A követelmény nagy volt és elcg mostoha körülmé­nyek között kellett végre­hajtani. Az üzem krónikus gondja volt a szűk és korszerűtlen fürdő, a mostoha vízellátás. Okos tervezéssel az egyik ide­iglenesen megoldódott: átépí­téssel alakítottak ki egy új hatvanszemélyes zuhanyozót, öltözőt. Hónapról hónapra emelke­dett a létszám, lehetővé vált a szakmunkások megfelelő bé­rezése. a régi törzsgárda meg­erősödött. A második félévben már olyan javított kocsik hagyták el á műhelyt, ame­lyekre kevesebb volt a pa­nasz. a műszaki vizsgán köny- nyebben túljutottak. Az üzem, a műhelyek rend­je kialakult és állandósult. Ez a pénzügyi terv teljesíté­sében is megmutatkozott — kötelezettségeiket 14 millió fo­rintra teljesítették... Mi lesz az üzem további út­ja? Január első napjaiban ösz- szevont műszaki konferencián ismertette ezt Baranyi József műszaki vezető. A múlt év­ben kialakult program a fő tér ma, de kiegészítésül váchar- tyáni feladat lesz a szállító- tartályok — konténerek — gyártása és javítása is. Ezt a nagyszabású munkát — 14 millióval szerepel az idei terv­ben — a MÁV-tól vették át, E szállítási mód megoldása a Volánra vár. Ez az úgynevezett „konténer program”, melyet most készítenek elő. 1971. hu szonötmilliós pénzügyi tervé­nek több mint felét ez a mun­ka fedezi... Két-három év múlva a já rás egyik legkorszerűbb üze­me lesz a vaqhartyáni Volán A múlt évi beruházás ösz- szegét megduplázva, mint­egy 8—10 millió forintot fordít 1971-ben a Volán Tröszt váchartyáni üzemé­re. Reméljük, hogy a dolgozók ré­gi álma megvalósul: felépül egy központi épület, amelyben helyet kap majd a fürdő, az öltöző, s mindaz — amire szük­ség van a munkások jobb el­látásához. — esi — Hírlapárusító­pavilon Vecsésen, a Vörös Hadsereg útja mentén egy hírlapeláru- sító-pavilont építettek. Nem is akármilyet. A Magyarorszá­gon megjelenő lapok majdnem mindegyikét meg lehet ott ta­lálni. Az eladó kedves és fi­gyelmes. A törzsvendégek ol­vasnivalóját előre elkészíti, hogy ne kelljen várakozniok. ALMÁSFÜZITŐ TÖBB GŐZ Osztrák szerelők irányításá­val új kazán szerelését kezd­ték meg a Magyar Hajó- és Darugyár dolgozói az aímás- füzitői timföldgyárban. Az óránként 64 tonna gőz elő-r állítására alkalmas berende­zést az osztrák Wagner Biró cég szállította. Az osztrák partner igen előnyös határidőre vállal­kozott, a tervek szerint a korszerű kazánnal már június elején megkezdik a termelési pró­bákat. Az olajtüzeléses rend­szerű kazán felépítésére 56 millió forintot költenek. Az almásfüzitői timföld­gyárban az elmúlt években nagyarányú beruházással megteremtették az alapját an­nak, hogy 1971-ben a koráb­binál kétszer többet, 280 000 tonna timföldet készítsenek. A megnövekedett terme­léshez lényegesen több gőzenergiára van szük­ség, ezért bővítik most a gyár ka­zánparkját is. A meglevő négy, már korszerűtlen kazánt foko­zatosan lebontják, helyettük még két osztrák gyártmányú kazán felszerelését tervezik. Dréncsövek A mostoha talajadottságú Őrségben, a három község — Bajánsenye, Kercaszomor és Kerkáskápolna — határát egyesítő ötezer holdas Kerka- menti Tsz-ben a tagság jöve­delmének gyarapítására a Kercaszomoron létesített kerá­miaüzemükben megkezdték a talajjavításhoz, vízrendezés­hez szükséges dréncsövek gyártását. A tsz-ben eddig az anyagformáló mesterek csak különböző méretű virágcsere­peket készítettek, melyekből az elmúlt évben több mint 1 200 000 forint volt a bevéte­lük. Az új gyártmányból, az 5—10 centiméter átmérőjű dréncsövekből ebben az évben egymillió darabot készítenek. Miért nincs jégpálya Dunakeszin? Jól emlékszem az 1965 kö­rüli időkre, amikor arról ad­hattam hírt, hogy a dunakeszi 3. számú iskola udvarán és a Spartacus sporttelepén jégpá­lya van. Akkor a szülők is na­gyon örültek, hogy gyermekük nem a Dunára járt korcso­lyázni. Az utolsó jégpálya 1968-ban működött a község­ben. Azóta miért nincs jégpálya? Megtudtam, hogy a közterü­leteken a víz köbmétere 7 fo­rint 60 fillérbe kerül, s mivel a Spartacus-pályát közterület­nek nyilvánították, drága a víz. A Dunakeszi Kinizsi sport­telepén ugyanakkor a víznek köbméterenként 1 forint az ára! Ezek szerint Dunakeszin csak akkor lesz jégpálya, ha a víz is olcsóbb lesz!? (solymosi) Ötvenezer művelet A GÉPIPARI ÉS AUTOMATIZÁLÁSI MŰSZAKI FŐIS­KOLA KECSKEMÉTEN ÚJ SZÁMÍTÓGÉPET KAPOTT. A MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ BERENDEZÉSBŐL EDDIG MIND­ÖSSZE EGY MŰKÖDÖTT AZ ORSZÁGBAN. A GÉP TELJE­SÍTMÉNYE ÖTVENEZER MŰVELET MÁSODPERCENKÉNT. KÉPÜNKÖN: PROGRAMOZÁS AZ ÜJ SZÁMÍTÓGÉPEN. éhány perccel tizenegy előtt dühösen szólt oda a feleségének. — Nem gondolod, hogy túlzás, amit ez a gyerek csinál? Az asszony felpillantott a kötésből, de a kötőtűk azért fáradhatatlanul jártak tovább. — Te engedted el. — Igen, de abban állapodtunk meg, hogy tízre hazajön. — Ügy, mint tegnap... — mondta csende­sen a felesége és újra a kötés fölé hajolt. — Elkapom, ne félj, egy fordulóra! — Azt már ismerem. — Még te is mérgesítesz? — Téged? Lehet azt? — nézett rá ártatlan arccal a felesége. Hallotta, hogy zörög a kulcs a zárban, ezért lemondott az asszonynak adandó válaszáról. Csak olaj lett volna a tűzre. — Miben maradtunk? — kérdezte a fiát, amikor az ráköszönt. — Most egy hétig úgysem megyek sehová... — Még szép, hogy az érettségi évében ta­nulsz is valamikor... Mondd, eldöntötted mór végre — kérdezte, amikor a gyerek hótól csatakos cipőjét levéve a szobába lépett • hogy tulajdonképpen hová jelentkezel? — Gondolkodom — ült le a fiú. — Gondolkodói... Az szép. Aztán min, ha szabad megkérdeznem? — Azon — gyújtott cigarettára a fiú —, megéri-e, ha egyetemre megyek. — Tessék? — hökkent a szóra. — Jól hallottad, apa — Meggondolandó, hogy menjek-e egyáltalán egyetemre. — Honnan veszed ezt a marnaságotr — fakadt ki, elveszítve híres türelmét. — Számoljunk, apa — mondta higgadtan a fiú. — Ha jelentkezem és felvesznek, ak­kor öt évig még a nyakatokon maradok. Hogy az mennyibe kerül nektek, azt hirte- lenében nem is tudnám megmondani. — Eddig sem kérdezted, hogy mennyibe kerülsz! i — Tudom. Nem is azért mondtam. Rende­sek vagytok. Mindig, mindent megkaptam tő­letek. Biztos, hogy megkapnám ezután is. Nem is ez a dolog lényege. — Hanem? — Mi van akkor, ha elvégzem az egyete­met? Diplomám lesz, tanár leszek, havi ezer­hárommal. És tíz év alatt felvihetem ..: mondjuk kéteze?ig. Az mire elég? Hideg víz­re? Elnézést, ezt anya szokta mondani, amikor leteszed a havi hármat az asztalra. Akaratlanul is az asszonyra nézett, de az még csak véletlenül sem pillantott volna fel. — Hogy mit mond az anyád, az nem rád tartozik! — Tudom. Nem akartalak megbántani, apa. Csak éppen bizonyítani akartam. Veled. Ne­ked diplomád van. Már több, mint húsz esz­tendeje. Mérnök vagy, havi háromért. És, bocsáss meg az őszinteségemért, nem lesz belőled sem főmérnök, sem igazgató sohasem. Ahhoz túlságosan becsületesen dolgozol. És csak dolgozol. Annyi a munkád, hogy nem érsz rá pénzt keresni. És kapcsolatokat sem. Arra pedig várhatsz, hogy majd a munkád alapján felfigyelnek rád. — Nem gondolod, hogy éz mégis csak túl­zás? — Te mondod mindig, hogy már nem va­gyok gyerek. Akkor pedig hallgass végig fel­nőtt módra. Utána én is becsülettel végig­hallgatom az ellenvetéseidet. Rendben van, apa? — Mond csak... — jegyezte meg nem túl­ságosan nagy meggyőződéssel. — Akkor folytatom. Azaz... az a baj, hogy a munkád alapján már régen felfigyeltek rád. Tudják, hogy arriit rád osztanak, ha kell, akár itthon is, de időre megcsinálod. És jól meg­csinálod. Az ilyen ember nélkülözhetetlen, de csak a munkában. És nem is akarnak nél­külözni ebből. Mert akkor ki csinálná meg a munkát úgy, ahogy te megcsinálod? Ezért nem lesz vezető belőled sohasem. A tied min­dig csak a munka marad, apa. Pedig, ne haragudj, hogy most téged idézlek, te húzod azt a bizonyos szekeret, amit olyan gyakran emlegetni szoktál. Homolya úr, a sarki zöld­Mese ä szekérről séges, az idézet megint tőled: csak kapasz-' kodik abba a szekérbe. — Hagyd abba, jó... — Ha belekezdtem, most már végigmon­dom. Szóval, Homolya úr kapaszkodik, per­sze, csak azért, nehogy azt hidd, hogy huszon­öt év után magától is elmegy az a szekér. S teszi mindezt mennyiért? A lánya mondta a múltkor: havi harmincezer mindig össze­jön. — Mesebeszéd. — Nem az. Ezt te is tudod, csak áltatod magad. Olvashattad múltkor az egyik folyó­iratunkban: jelenleg több mint százhúszezer ember jövedelme haladja meg hazánkban a havi harmincezer forintot. És ezeknek a több­sége nem a szekeret húzza. Kereskedők, ma­szekok, üzletkötők, szerencselovagok és ügyes­kedők. Ezért a jó öreg Shakespeare-papa drá­mai kérdését én így dramatizálnám: húzni vagy nem húzni? Ha tanár leszek, aligha lenne más választásom, mint beállni a sze­kérhúzók lelkes és fáradhatatlan táborába. Ha viszont kitanulok valami divatos ezak- mát ___ — Kati beszélte tele a fejed? — szakította félbe a fiát. — Ismerhetsz, apa. Nehéz engem bármire is rábeszélni, ha azt egyszer nem akarom. De beszélgettünk. Katival. Csak úgy általában. Az életről, meg ilyesmi. Tudod, hogy Kati most ipari tanuló az egyik ruhagyárban. Fi­zikai munkás, ahogy te mondanád. Vagyis szekérhúzó. Igen, pillanatnyilag az. De ha őszre végez, az apja vesz neki egy kis sza­lont. Akkor pedig más lesz az ábra. Nehogy azt hidd, hogy a levegőbe beszélek. A Kareszt ismered. Együtt jártunk az általánosba. Ő nem tanult tovább. Illetve kitanulta a szabó­mesterséget. Tudod, mennyiért varr egy nad­rágot a srácoknak? Két pirosért. És mennyi abból a rezsije? Húsz-harminc forint. A töb­bi az övé. És naponta megcsinál két nadrá­got. Diplomája ugyan nincs, de pénze van. Hogy mire kell neki a pénz? Ismered, nem tartozik a könnyelmű, felelőtlen srácok közé. Lakásra gyűjt. Mert azt nem kaphat senki­től. És ha meg lesz a lakás, abba bútor is kell és sok egyéb Ha én egyszer majd meg­nősülök, nekem honnan lesz lakásom? Ha tanár leszek, talán a havi ezerháromszázból? Valahol nem stimmelnek a dolgok, apa. Ép­pen te mesélted a napokban az autószerelő barátod esetét. Eldugult a csatorna, csüdig ganéba kellett dolgozniok. Fel akarták hívrti a televíziót és ki akarták hívni a Köjál orvo­sát. De csak a kapuig jutottak, mert azt be­záratta a vezetőség. És megfenyegették az embereket: aki szólni mer. az vissza se jöj­jön többet. Pedig nem azok az emberek büty­kölik fagyban és hőségben az autókat, akik bezáratták az üzem kapuját. Azok csak ülnek a sky-fotelekben és kiadják és adminisztrál­ják a munkát. Miért van ez így? őszinte va­gyok, ismersz. Olyan emberek mellett, mint amilyen te vagy, szívesen húznám én is azt a bizonyos szekeret. De a sky-fotelesekért nem vagyok hajlandó rá. Akkor inkább fel­építem a ti nagy világotokon belül a magam kis világát. Hogy ez visszalépés? Tudom, hogy az. De visszalépés a tsz-manufaktúra is és még sok minden más. Ahhoz, már túl késő van, hogy filozofálgassunk, jól van-e ez így vagy sem. Ez egyébként is egyelőre még a ti dolgotok. Ma még a felnőttek dolga. Néha, ha erre gondolok, nem bánom, hogy még csak gyerek vagyok. De a ti gyereketek — lépett oda mellé és átölelte a vállát. — Azért ezt nem felejtem el soha. És kösz’, hogy vé­gighallgattad a szövegem. Most rajtad a sor. — Mindjárt éjfél. Nem lenne jobb, ha hol­napra halasztanátok? — tette le az asszony a kötést. — Azt hiszem, igazad van — állt fel meg- könnyebülten és egy hálás pillantást küldött az asszony felé. — Ahogy gondolod, apa — vont vállat a gyerek, aztán illedelmesen elköszönve kivonult a konyhába, hogy elpusztítson mindent, ami ott még található. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom