Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
n sn MEGYEI yÖHop 1971. JANXJÄR 15., PÉNTEK H áromhónapos fejtágító, röpke pillanat. Igaz, 160 kilométerre innét Pest, dehát mire való a Taunus? Miért fogták meg a pénzt? Miért mondtak le mindenről? Miért cserélték ki aN Trabantot? Világos. Legyen rövidebb a távolság, zsugorodjék az egymás nélkül töltött holtidő. Májusi vasárnap, szép kék alkonyat. A férfi felállt, megcsókolta a srácokat, azután az asszonyt. A felesége nem tágított, a kerti kapuig kisérte, s ő ott csókolta meg a férfit. Az morgott valamit, valami olyasmit talán, hogy hétfőn korán kezdenek és csöndese b o most az országúton a szembe- forgalom. Hajnalban kibírhatatlan a Pestről vidékre áramló kocsik tömege. A motor fölbőgött, a kocsi kilőtt. Mezőkövesden jutott eszébe a férfinak, hogy öregszenek. A búcsúnál már nem kérték egymástól, még viccesen sem, ugye, kibírod nélkülem, ugye, nem csalsz meg? „Öregszünk, határozottan öregszünk” — dörmögte félhangosan a férfi és jólesően hallgatta a motor egyenletes bú- gását. — Gépfegyver, olajozott gépfegyver” és egy kicsit talán el is szégyelte magát, hogy az asszonyról azonnal a kocsira váltott az esze, a szíve, az idegrendszere. Hatvan határában kapcsolta be a rádiót. „Ferencváros— MTK...” — ösztönösen az órájára nézett. Nehezen repült ez a hét. „öregszik, öregszel, Zolikám” — gondolta az asszony. „Amikor a kétéveset végezted, még ötvenhat előtt, tha hazajöttél, nem hunytuk le a szemünket, egész éjszaka búcsúztunk. Igaz, nem volt kocsid, mégis, akkor is, minden szombaton hazajöttél virággal, csokoládéval.' — Marx Károly is így hódította meg a porosz grófnőt — mondtad nevetve, amikor beléptél a konyhába. Szétnéztél, azután rámtapadtál, de jó volt az a pártfőiskola. Üjra lángoló szerelem, féltékenység, virág, öröm. Emlékszel? Azt mondták rád a pártban dolgozó emberek, hogy Zolinak túl fejlett a humorérzéke. Kár, többre is vihetné. Természetesen a túl fejlett humorérzék nélkül. És az éli en forradalmárok, Zolikám? Azok azt mondták, miért rágod, csókolgatod Karcsi bácsi lábát? Marx Károly már több mint száz éve halott, egyébként is fütyült a magyarokra.” Zoli pénteken hajnalban lerohant a portára, telefonált, azt mondta, szombat délben, pontosan szombat délben érkezik haza. — Annuskám, édes Annám, addigra, légy szíves, zavard el a házibarátaidat, tudod, hogy nem szeretem a kínos helyzeteket. Ne felejtsd, én idejében szóltam... A péntek üres nap volt, a férfi beült a kocsiba, szemével megsimogatta a belsejét, a volánt, azután kapcsolt és megnyomta a gázpedált. Meglepetésnek szánta érkezését, örült, gyermekes csínynek tartotta az egészet, még inkább karácsonyi meglepetésnek. A kocsi rohant, száguldott, nem vette észre a sebességet. Útközben Annára gondolt, őrá, csakis őrá. A kocsi tele volt rózsával, ezt mind néki viszi. Milyen mostoha a természet, milyen mostohán bánik az emberrel. Ezt nemrégen olvasta Faulknertől, a Nobel-díjas amerikai írótól, aki szellemének megfelelő cinizmussal nyilatkozta ezt nemrég, egy újságírónak. Faulkner azért gurult djihbe, azért állt hadilábon az élettel, mert az élet az embernek a nap 24 órájából alig néhány órát engedélyezett a szerelemre, a többit munkára és alvásra tartogatta. Ajándék tehát mindössze: egy-két óra a huszonnégy órából, amit a férfi a nővel tölthet, a többi küzdelem és pihenés. Bár ha az ember belegondol, a férfi és a nő közötti kapcsolat, a nemek közötti párviadal is mi más volna, ha éppenséggel nem küzdelem? Húsz éve tán, hogy először ment Annával Tapolcára füNAPLO rödni, úszni. Eddig nem látta a lány alakját, hisz mindössze egy hete ismerték egymást. Most, hogy meglátta, Csodálta, bámulta, de leginkább bámulta bájos tartását, mely a fürdődresszben sem változott, ö egy kissé zavarban volt, félszegen lógatta karjait, mint kezdő színész a színpadon, ki érzi, tudja, bár nem igaz, hogy végtagjai túlontúl hosszúra nőttek, fölöslegesek is talán. Zavarát leplezvén, produkálta magát. Nem mentek a vízbe, egy padra ültek. Mesélt az elveiről, amelyek mellett szilárdan kitart. Azután hogy eljött a dél, a strand vendéglőjében a legdrágább ebédet rendelte, és akkora borravalót adott, hogy azért nem köszönet, hanem gúnyos vigyor járt. Anna hálából azt mondotta, hogy ő, Zoli, milyen szépeket ír az újságba. Jólesett, elpirult, pedig tudta, hogy amiket ír, figyelemre sem érdemes, de semmiképpen sem szépek, hiszen kezdő még ő, nemigen közölnek tőle még érdemesebb dolgozatokat. Zoli délután kifogyott mindenből, bementek a nyakig érő vízbe. Ott gyermekes ötletei támadtak. Megkérte Annát, számoljon, amíg ő a víz alá bukik, vajon meddig bírja lent levegő nélkül. De előtte tudományos értekezést tartott a lánynak, hogy arra lent, Singapore környékén, a gyöngyhalászok akár 10 percig Is bírják ... Persze, korán halnak. Lebukott. A vízben kinyitotta a szemét, tisztán látta maga előtt a drága gyöngyöt, Anna combjait. Finoman, mint a hal, átúszott a szép ívű híd alatt. Halk sikoly, amikor felbukott, Anna azt mondta, hogy Zoli csak hétig bírta. — Nem jól számolt, Annácska — válaszolt zavartan mosolyogva, és újra kezdte. Lebukott, átúszott, feljött, lebukott, átúszott feljött...' égő arcát a hideg víz hűtötte. Közben, persze, leste a lány arcát, az mindig messzire nézett, és azt mondta: — Nyolc, kilenc, tizenöt, huszonöt ... — sohasem mondott mást, pedig már éppen egy órája folyt a játék. Zoli elfáradt. De elhatározta, hogy még egyszer, utoljára... A víz alatt most megfogta Anna térdét, és egy picit feljebb megcsókolta a lány combját. Szája, hörgője, tüdeje telement vízzel, fuldokolva jött fel, a lány nevetett, azután megijedt — így nem lehet — mondot-' ta szomorkásán. A motor egyenletesen búgott, a rádió halkan szólt, „Quanta- na méra...” A férfi behunyta a szemét. „Vasárnap kimegyünk Tapolcára. Vajon Anna emlékszik-e még? ... „Barom” — ordított a buszsofőr, blokkolt a fék, sírt a gumi. Kiszállt a busz orrából, odament és elsápadt. A Tau- nusz szerelmesen tapadt az eperfára, nem akarta elengedni azt önkéntelenül tett visz- szafelé néhány lépést, aztán megint néhányat előre az ölelkező pár felé. Meglátta a kocsi ablakán kilógó élettelen férfikart, rajta a karórát És a kocsiban a sok virágot Miért élik túl a tárgyak az embereket derengett homályosan az agyában a kérdés, azután elordította magát — Meghalt — mondotta halkan a buszból kiszálló orvos és hozzátette még: — Azonnal telefonálnunk kell... „Zolikám, Zolikám, miken jár az eszed? Mikor jön meg az eszed? Házibarát!? És Tapolca? Hét, nyolc, kilenc, huszonöt és: egy! Emlékszel? O, ti férfiak, mire emlékeztek ti? Töltöttkáposztára. Arra sem. Csak akkor kiabáltok, ha nincs vasalt ing. Emlékszel, Zolikám? „Nékünk találkoznunk kellett...” Persze, hogy találkoztunk. Pontosan ott és pontosan akkor, és pontosan úgy, és csak veled, csak teveled, senki mással. Olyan természetes egyszerűséggel és nagyszerűséggel, amilyen te vagy, amilyen maga a szerelem. A szerelmet kezdeni, tenni és befejezni csak így szabad, ahogyan te, ahogyan mi tettük.,. Karfiol, padlizsán, vörösbor, prézli és kávé és tojás. Ne zavarj, Zolikám, hagyj békében, mert elfelejtek valamit, na, jó, most már minden megvan ...” — örült a csarnokban Anna. Otthon lerakta a málhát és elment dolgozni. — Isten hozta, asszonyom, kézcsókom Anna, szervusz édes. Es ő is kedvesen mindenkinek, jó napot, jó napot, szervusztok, puszi, csók. A rendőrőrs parancsnoka a vállalat igazgatóját kérte a telefonhoz. A vállalat igazgatója nő volt. Érdektelen arccal emelté füléhez a kagylót, azután sápadtan hallgatott. Elmúlt öt perc, akkor letette a kagylót a helyére. Megnézte óráját és felhívta a központot, másnapra Anna helyett kéri valakit szolgálatba. Azután odament Annához és gyöngéden megsimogatta az arcát, az asszony örült. Az igazgató beült az irodájába, egy óráig elmélyülten gondolkodott, szervezte a másnap déli 12 órát. Sőt, tökéletesen megrendezte, legalábbis fejben. Behívott az irodájába két erős férfit és egy ismerős orvost. A mentőkocsi is pontban 12 órákor a ház előtt állt. Amikor minderről meggyőződött, behívatta Annát és leültette a heverőre. — Drágám, Zolit autószerencsétlenség érte... — Súlyos? — ijedt meg Anna. • — Meghalt.. i — a két férfi lefektette Annát, az orvos kámfort fecskendezett elpetyhüdt izmába. Lassan magához tért, nem sírt, azonnal beszállt a mentökocsiba. A karambol Mezőkövesd határában történt, odamentek a halottasházba. Kinyílt a nehéz faajtó égő szemmel lépett a hűvös helyiségbe, Zolit leterítve is felismerte. Jegyzőkönyv, kérdések, feleletek.., Automatikus cselekvés, mozgás, gondolatok... „Ö, istenem, a gyerekek”. A városnak köztemetői« nem volt, milyen temetőber hántoljanak hát el egy kommunista embert? Az asszonj leült a konyhában és megkérdezte a halott Zolit. — Nézd, fiam, ha jól emlékszem, a zsidó temető és < katolikus méregdrága, a reformátusok mérsékeltebb ároi számítják ezt az ügyet. Od< vigyetek. Ilyen eretneknek mint én, teljesen mindegy, éi mindenütt jól tudok pihen ni. Te pedig, fiam, vigyázz ; gyermekekre. Tudod, él már... A temetés szombaton dél után volt, a református teme tőben. Csúnya, esős délutál volt, minden csúnya volt é szomorú. A gyászolók közöt ott volt egy főhivatalnok, hi vatalosan. Tégla színű ruhá viselt. Egy másik beszéde mondott a sírnál, hosszan, el túlzott pátosszal. Anna arr: gondolt, hogy Zoli ezt a be szedet meghúzta volna. N- szenvedjenek az olvasók any nyit. A búcsúztató közben ba kizott is. Zoli helyett Sándor mondott: „Szeretett X. Sándo elvtársunk...” Milyen fura. — Kérem, kedves kollé gám, ne haragudjék, de ezér a bakiért a mi szerkesztősé günkben prémiumelvc lás jái A neveket mindig tessék pon tosan feljegyezni és pontosai írni. A sajtóhibát semmive sem tudjuk kivédeni. Különö sen a neveket és a számoka nem, azok nagyon sértőék i id nak lenni, jó^átahotetlenü buták. Anna ezt hallotta. Pont & ezt és így. Zoli ezt mondotta a szónoknak. Közben megeredt, zuhogott, szakadt, csak ő maradt és néhány rokon. Egy fekete díszmagyarba öltözött öreg odaszólt kisinasának: — Vigyázz, Pisti, vigyázz! Elpotyogta tod a kitühtetéseit! A gyerek megfogadta a szót, a fekete bársonypárnán biztosítótűkkel megerősítette a kitüntetéseket. Munka Érdemrend arany, Rózsa Ferenc díj és sok-sok más nagy értékű medál. Aztán, hogy a biztosítótű sem segített, védett az eső ellen, a fiú testével a párnára hajolt, védve a díjakat, a makacsul zuhogó hideg víztől. Hazafelé tartottak, cipőjük a temető súlyos sarába ragadt, a két gyermek kétoldalt karolva vezette őt. Egy középkorú asz- szony melléjük lépett. — Részvétem, részvétem — mondotta dadogva és sunyi képpel ennyit mondott még: — Zoli úr nekem megígérte, hogy a gyerek egyetemi felvételénél segít. Ha megpróbálná maga is asszonyom, biztos sikerülne... (s) (Folytatjuk) CSAK TISZTA FORRÁSBÓL Szőlőlopás a bálban Szüret után, minden szőlőtermő vidéken, bállal ünnepük a szőlőszedés befejeztét. Északon — Kemencén és környékén — noha az itteni bor nem nagy hírű, szintén megrendezik a szüreti bált. Hogyan is ünnepelnek ilyenkor? A főutcán indul végig a menet, hitvány, rongyos ruhába öltözik mindenki, ijesztgeti a szembejövőket. A menet közepén megy a purdé, kormos, cigánynak öltöztetett srácok ülnek rajta, s középen négy csinos lány, magyaros ruhába öltözve viszi a szüreti koszorút, amelyben egy sült kacsa van. A menet ma a „kultúr- ba” (művelődési házba)' megy. Régen az út végcélja a kocsma volt. fyztán a „kultúrban” kezdetét veszi a tánc, a mulatozás, amely kivilágos, virradatig tart. Persze nemcsak tánc volt ilyenkor, hanem tréfálkozás is. Mindenhol szokás a szüreti bálon szőlőt lopni. A terem díszét, a szőlőfürtöket egy csősz vigyázza — ha tudja —, ha pedig nem tudja, akkor a merész legények ellopják — ez a játék lényege. Nos, és mi van akkor, ha a csősz ügyesen vigyáz a szőlőfürtökre ? Ilyenkor bizony fizetni kell... Bizonyára kíváncsi az olvasó arra is, hogy mi történik azzal a kacsával, amit a szüreti menetben a négy magyarruhás lány vitt? *A kacsa tombolatárgy lesz. Ám, ha azt gondolják, hogy ezt a kisorsolt kacsát, egyedül a boldog nyertes eszi meg — tévednek. Hogy is ehetné meg egyedül, hiszen a bálban rajta kívül még sokan vannak, akiknek szintén csorog a nyáluk, amikor meglátják a pirosra sült kacsát. örül a tulaj, ha legalább egy combot megmenthet magának ... Sunyó Riport négy keréken Középmagas, kék kabátos nő toporog fázósan az ötös műút mellett, a dabasi határban. Nézi a közeledő gépkocsit, tétován felemeli a kezét, aztán vissza is húzza nyomban, amikor felfedezi, hogy a Skodában a vezetőn kívül senki sincs. De mert az autó fékez, s ny'ilik ajtaja. odakinn meg legalább mínusz öt fokot mutat a hőmérő, megindul a gépkocsi felé. — Jó napot kívánok! — köszön hangosan. — Hova? — Pestre. — Üljön be... — Lekéstem a buszt... — mentegetődzik. — Előfordul... Ahogy átmelegszik, úgy enged fel a hallgatása is. — Talán két percet késtem. Még láttam a kanyarban, a „csoki-busz”-t. — „Csoki-busz?” — A Budapesti Csokoládé- gyárba viszi Sáriból, azaz Da- bas első kerületéből az embereket. Azzal járok ki ide reggelenként ... — Pedagógus? ■— Igen — néz meglepetten. — Honnan tudja? — Nemrég jártam a sári iskolában. Az igazgatóhelyettes mondta, hogy tanít náluk egy pesti kislány is... — Csak nem újságíró? — Miből gondolja? — Nem rég jelent meg egy riport az iskolánkróL Az újságíró az igazgatóhelyettessel beszélt. Amikor megjelent a cikk, fel is olvasta a tanáriban. — Mit tanít? — Matek, fizika. — Mióta jár ki Sáriba? — Ez már a harmadik tanévem. — Nem fárasztó? — A „csoki-busszal” megteszi ... — Hol-végzett? — Egerben. — Ez az első munkahelyé? — Ez. — És elégedett? — Ahogy vesszők. Pesten szerettem volna maradni. Gondolom, ez érthető. Pesti lány vagyok. De csak szerződéses állást kínáltaik. Nem szeretem a bizonytalanságot. Kijöttem ide. Aztán itt ragadtam. Szeretnek és én is szeretem a kollégáimat. Nagyon jó a mi KIS KOLLEKTÍVÁNK. Sok a fiatal. Igaz, a legtöbbjük már házaspár, de jól ki lehet jönni velük. És a lányokkal is. — A képesítés nélküliekre gondol? — Igen. Azt hiszem, maga írt róluk. — Azóta van valami változás? — Nincs. Ma is hatan taní- j mák, frissen érettségizettek. 1 i.-eg néhány olyan, aki már két-három éve levelező kon tanul — A létszám tehát teljes? — Pillanatnyilag még nincs hiány. De rövidesen ketten szülési szabadságra mennek. Altkor nehezebb lesz. Mindenkinek kijut majd a helyettesítésből. — Kapaszkodjon, mert fékezek ... — Köszönöm, hogy figyelmeztetett. — Vége a jó útszakasznak. Most már Pestig ilyen lesz az út. Soroksáron átvergődni nem gyönyörűség... — Furcsa. Pest határáig kitűnő volt az út. — Soroksár már nem Pest megye. De Pesthez sem tartozik igazából. Ez a senki földje ___Nehéz napja volt? — BI ZONYÍTVÁNYOSZTÁS. — Képzelem. — Az V/b. osztályfőnöke vagyok. — Az átlag? — Nem szívesen dicsekszem vele. — Mégis? — 2,8. — Valóban nem sok. — Nehéz osztályom van. — Hány gyerek? — Harmincöt. — Ezért késte le a buszt? — Családlátogatáson voltam. — A bizonyítványosztás napján? — Az egyik kislány nem jött iskolába. A többiek azt mondták, nem beteg, látták játszani az utcán. Szeretem mielőbb megtudni az igazságot. — Valóban nem volt beteg? — Nem. — Messze lakik az iskolától? Azért nem ment el? — Egy kilométerre. A műút mentén. Sok gyerek messzebbről jár. Rosszabb úton. — Akkor? — A mama először azt mondta: vigyáznia kellett a legkisebb gyerekre. Aztán meg azt: nem is tudta, hogy ma kezdődik újra a tanítás. — Sok ilyen problémás gyereke van? — Akad néhány. — MRyen volt a kislány bizonyítványa? — Kettes átlag. — Akkor nem szerettem volna a bőrében lenni. — Azt hiszem, még csak szidást sem kapott. Amikor a mama megnézte az ellenőrzőt, megvonta a vállát, ez volt minden véleménye. — Hányadik éve osztályfőnök? — Ez az első osztályom. — Nehéz tanulópénz. — Nem könnyű. De szeretem a gyerekeket és szeretem a munkámat is. — A altatását — Igen, a hivatásomat. Csak sza- | az legyen pedagógus, aki a hivatásának érzi a gyermeknevelést. — MEGÉRKEZTÜNK. — Nagyon köszönöm, hogy elhozott. — A Skoda jobban szereti, ha ketten ülnek benne. Farmotoros, túlságosan könnyű az eleje. — Ezek szerint én voltam a nehezék? • — Maga a fizikus, nem én! — Még egyszer köszönöm. És elnézést, hogy még be sem mutatkoztam. Hlatky Kornélia vagyok. — Én pedig: Prukner Pál Egy darab miskolci élet Egész estét betöltő, mintegy 80 perces dokumentumfilmet készített számos miskolci gyár munkásainak életéről György István „Egy darab élet” címmel. Az alkotás ősbemutatóját január folyamán tartják Miskolcon. Montreauil Szolnokon Új színfolttal gyarapodik az idén az alföldi képzőművészek hagyományos szolnoki tavaszi tárlata. A Bács megyei és Szolnok megyei képzőművészek mellett meghívták a párizsi munkásnegyed, Montreauil festőművészcsoportját A francia művészek örömmel fogadták a meghívást, és mintegy negyven alkotással gazdar gítják a tárlatot Ikervár és a fél világ A régi vasi népi foglalkozások reneszánszukat élik. Ikervá- rott, a háziipari szövetkezet 200 éves helyi hagyományokat ápolva milüós tételekben állít elő fűzvasszőből fonott termékeket. A fél világ vásárol a Rába menti falutól. Cell- dömölkön és Rábapatyon is a vesszőfonás virágzik. Ják, a világhírű román stílú templom faluja a gölöncsérek munkájáról is ismert volt a környéken. Most a helyi te.meló- szövetkezet melléküzemága folytatja a régi mesterséget — Szirmai Márta, az Operaház magánénekesnője az NDK fővárosába, Berlinbe utazott, ahol szombaton nemzetközi gálaesten lép fel. TEMETES
