Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
1971. JANUAR 13., SZERDA rest flEGYKI 3 Fedél kellene - Pilisvörösváron Kongresszusi útmutatás Határozni és ellenőrizni Nyáron beöltöztek téglahordáshoz. Hordták a téglát, lerakták a könyvtár épülete mellé. Ez a tégla-akció tüntetés volt. Tüntetés, hogy vegyék észre, hogy anyag van — vagyis tégla —, hátha épülhet belőle valami — mondjuk egy klubterem. Hordták a téglát ezek a pilisvörösvári gimnazisták a nyáron, ráértek, nem volt hol agyonütni az idejüket, nem találtak alkalmas helyet közös szórakozásaikhoz. Pilisvörösváron lakik vagy, 3000 fiatal. De nem találják a helyüket. 1 © A hároimeve épült modern gimnáziumban a tanári könyvtárban beszélgetünk a KISZ- vézetőség tagjaival. Azért a tanári könyvtárban, mert még ebben a modem iskolában sincs egy kimondott klub- vaw kultúrterem. Botzheim Mária az iskola KISZ-ti tikára: — Klubunk ' van, csak helyiségünk nincs. Képzelje el, a könyvtárban szoktunk összegyűlni csütörtökönként, mert akkor nincs kölcsönzés. A könyvtár gyönyörű, csak éppen nem klubterem, a könyvtáros jószívűségének köszönhetjük, hogy bemehetünk. Mártonhegyi Ferenc az iskolai klub titkára: — Van egy klubunk az iskolában is, szombatonként jövünk össze, saját beatzenekarunk játszik, az iskola politechnika termében zsúfolódunk, ez klubteremnek nem alkalmas. Karádi Vilma, az iskolai KISZ ágit. prop. titkára: — Mostanában inkább Piliscsa- bán szórakozunk szombatonként, ott jó klubhelyiség van, meghívják a zenekarunkat, ' mi meg megyünk a zenekar után. — Tehát akkor mégiscsak . ‘ van klub és klubélet, van hova menni, itt is, ott is, amott is — mondom. © Csúnyán néznek rám., B. M.: — De éppenhogy nincs. Mi a könyvtárban csak megtűrt vendégek lehetünk, nem tudjuk, hogy meddig. Ott . táncolni nem is lehet. K. V.: — A zenekarunk nem is tud itthon gyakorolni, nincs rá hely, Piliscsabán gyakorol. B. M.: — De miért járjunk mi át Piliscsabára? K. V.: — Presszó az rengeteg van, de egy kivételével porta nagy vagyon. E szerint nézve a helyzetet, gazdája nem is a mi emberünk, a jegyző úr is azzal jön a gyűléseken, hogy néki csak vasalt nadrágja van, de a bort Molnártól veszi. A titkár tűrte, tűrte, aztán megharagudott, bejött a járáshoz, nem kell őnéki semmi, amije van, haláluk előtt az öregék szüretelték, ő meg nem issza azt a tengernyi bort, a patakba nem öntheti, az vétek. Politikailag is művelt ember volt, rögtön előállt a javaslattal, hogy alakítanának egy szövetkezetét. De baj volt, N.-ben a kommunisták közül alig volt néhánynak földje, szőlője. Akinek volt, az meg nem akarta a közöst. A jám- borabb fajta azt mondta, még egy évet kéne várniuk, tán, hogy ne ijesszék el a falut. Az indulatosabb ja meg hallani sem akart az egészről. Mondta nékik Molnár, ott, a szemükbe, hogy nem így van az, emberek, maguk a termést féltik, nem a falut, de a szép, okos beszéd mit sem használt. Molnár másodszor is fölállt és bejelentette, hogy ő az egész vagyonával belép a szövetkezetbe. Viszi az öt hold szőlőt, a portát, a 80 hektó borát, ha a többiek is jönnek, hozzák a magukét, lesz min osztozni. Rá is mutatott, ez a szoba lesz az iroda, elvezeti ő azt is, ha megbíznak benne, hiszen jól ismeri a betűket meg a számokat. De nem büdös őnéki a munka se, megy ő a szőlőbe is... Erre az esküvőre érkeztem én ide. Fogalmam sem volt, hogyan zajlik majd le az egész. Viszont Molnár, a falumind kocsma jellegű. Az az egy, a Modern presszó meg nekünk drága, a tanárok se néznék jó szemmel, ha odajárnánk. B. M.: — Es a kultúrház? Hát annak is kocsma jellege van. A kultúriiázba bemenni csak egy presszón át lehet, ahol nagy mennyiségben fogy a szeszes ital. Mellette van egy helyiség, ahol szintén megy a kártya és az ital. Ezenkívül van egy irodahelyiség és egy óriási terem. K. V.: — Ebbe a nagyterembe még a szalagavató bálunkat sem szívesen tartanánk, mert mindenféle részeg alak bejön és kész a veszekedés. Dehát hol tartsuk a szalagavatót? B. M.: — Az ásványbánya kultúrháza sincs kihasználva, dehát az üzemiek sem szívesen látnak bennünket. — K. V.: — Mindenhol, még a kulturális intézményekben is, az anyagi haszonra törekednek. Rajtunk nem lehet keresni, mert mi nem iszunk. Milyen kritikusak ezek a középiskolások — gondolom —, hát a dolgozó fiatalok? © Pétervári István, az ásványbánya KISZ-titkána: — A gimnáziumi KISZ-szel már egyszer próbálkoztunk, de befulladt a közös klub. Nem volt klubvezetőség. — Azt lehetne választani. .— Jkehetne, de mostanában már nem kerestek meg a gimnáziumból. Különben mi is inkább a községi kultúrházba vagy presszókba járunk, mert ott vannak az ismerősök. Floeral Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete, a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a kubai forradalom győzelmének 12. évfordulója alkalmából kedden fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának Népstadion úti helyiségében. A fogadáson megjelent Senke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Pul- lai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács si párttitkár akkor már mindent tudott, amit egy átlagember, átlag életkorban abban az, időben tudhatott. Lassan összegyűltünk, engem nem nagy figyelemre méltattak, Molnár volt itt a felként próféta. Nem’is volt' sok kecmec, amikor meghallották a 80 hektót, hogy az is az övéké, meg a jövő év 80. hektója is, aláírták a papírt mindahányan. Megint kisüstit ittunk a Molnáréból. Jó hangulat volt. Aztárí egyenként elszállingóztak, mi a titkárral elmentünk a községházára, jelenteni a dolgot a jegyzőnek, bírónak, legyenek szívesek tudomásul venni, hogy N.-be is betört a szabadszél, a fejlődés, minden. A jegyzőnek leesett az álla. Dörzsölt úriember volt, csak egy másodpercre esett ki szerepéből, azonnal felugrott, gratulált Molnárnak és a járásnak az eredményekhez és meghívott bennünket a mellette hápogó, dagadt bíró portájára, harapjunk valami kis disznóságot. — Közösen vágtuk, de Kis B. András nagyon érti a fűszerezést, az asszony meg a toroskáposzta főzést, ők dolgozták fel a jószágot — bökött a jegyző a bíróra. Megérkeztünk, rangosabb porta volt, mint a Molnáré, az udvar is felcementezve és a hatalmas eperfa sötétje alól három kutya is ugatott ránk. Az egyik el is szabadult, tán meg sem volt kötve, de ezt később, már hazafelé magyarázta nekem Molnár. „Előre ki volt ez csinálva” — dör- mögte hosszasan. A hatalmas komondor Molnárra vetette magát. A férfi — Az ismerősöket is el lehetne vinni az üzem kultúr- házába. — Tulajdonképpen nem is kultúrház, kimondottan értekezletek céljára építették. Meg az üzem területére nem is szívesen engednek idegeneket. — Szóval nincs lehetőség. — Lehetőség azért lenne, csak meg kellene az egészet szervezni. Azt hiszem, községi KISZ-csúcsvezetőséget kellene választani, amely összefogná az öt alapszervezetet. — S most mi a helyzet? — Most nincs tervszerű program. Azelőtt a községi művelődési házban ment a sakk, a társasjátékok, a tévénézés, beszélgetés. Most: maradt a kártya és az ital — a sakk, társasjátékok, a tévé eltűnt. Tehát összefogás és szervezés kellene. Falles János a községi KISZ- szervezeí titkára: — Annyi minden volt már: klubok alakultak, aztán megbuktak. Nincs olyan valaki a faluban, aki összefogná a klubmozgalmat. Nincs helyiség. De addig nem is tudunk előre lépni, amíg nem alakul egy klubbizottság és több klub — mert két-három nem is elég, hiszen 3000 fiatal van a faluban, különböző foglalkozású és érdeklődésű. Ameddig nincs gazdája a klubmozgalomnak, addig még a lehetőségeket is nehéz keresni. Pedig a középiskolások már tüntettek is, az említett téglahordással. Ezt teljesen önként csinálták, minden nagyobb és fontoskodóbb szervezés nélkül. Mert a klubmozgalom önkéntes, spontán csoportosulás — csupán fedél kellene neki. — berkovits — titkára, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. hévárdi Ferenc nehézipari miniszter, dr. Beresz- tóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke, Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Rácz Sándor, a belügyminiszter első helyettese, Gyenes, András külügyminiszter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes. sértetten, szigorúan a házigazdára nézett, azután a jegyzőre, ezzel egyidőben hatalmasat rúgott a kutya hasa alá. Vonyítás, fel az égre. — Ejnye, Bodri, hát illik a vendégeket így fogadni, nem mész a fenébe? — dadogta a bíró. • Az asszony a konyha világában állt. Hátára keményre tömött zsírpárnát raktak az évek, a barhet blúzban, elöl két nagy futball, arca is zsíros és nyájas. Invitál, negédes hangon, kerüljenek beljebb. Odabent villany, tisztaság, súlyos sült zsír és hússzag. A lócán ül a katolikus pap, előtte pálinka. A jóisten se hinné róla, hogy az, most civilben van, hatalmas, tagbaszakadt férfi, haja vörös, arcát kőből faragták és teleszórták vörös szeplőkkel. Az asszonynak az arca" neki a beszéde kenetteljes. Pálinkával, borral, étellel kínálnak bennünket. Á pap is szóra nyitná a száját, de az asszony megelőzi: — Oszt mennyien vannalk, Molnár úr? — kérdi. — Nyolcán — válaszolja a kérdezett. — Nálunk több cseléd volt annak előtte, hogy bejöttek az oroszok a faluba — röhög bamba képpel a bíró. — Magyar ember maga, Molnár úr? — fejel rá az asz- szony. A jegyző és a pap hol egymást, hol a cipőjük orrát vizsgálják kitartóan, arcukon alig tudják leplezni az örömöt afelett, hogy az alja munkát elvégzi helyettük ez a két bamba ember. Molnár érti a szituációt, hogy ne értené, engem oldalba bök, fogja a „Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész pártban, annak érdekében, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntéseknek, és a párt politikája hiánytalanul érvényesüljön a gazdasági és a kulturális építőmunka, a szociálpolitika egész területén...” (Kádár Jánosnak, az MSZMP X. kongresszusán elmondott referátumából.) Az ellenőrzés iránti jogos igényről, a termelés pártellenőrzésének lehetőségeiről, feladatairól beszélgettünk a minap a Lenfonó és Szövőipari Vállalat néhány kommunistájával, a budakalászi gyáregységben: Puskás Gyula főmérnökkel, Rekettye Károly termelési és technológiai főosztályvezetővel, Énekes Béla fő- energetikussal, Kovács Istvánná, diszpécserrel és Kunsági Sándor szövődéi főművezetővel; egyrészük a csúcs- pártvezetőség tagja, mások alapszervezeti titkárok. — Mi a véleményük a KB-nak arról a megállapításáról, hogy miközben pártszervezeteink — alkalmazkodva a gazdaságirányítás rendszerének új követelményeihez — fokozatosan megtanulták kiválasztani, gondosan elemezni a legfontosabb termeléspolitikai kérdéseket, s megtanultak ezzel kapcsolatban okos és hasznos határozatokat hozni, ugyanakkor kevés figyelmet fordítottak a végrehajtás ellenőrzésére? — Egyetértünk e megállapítással — mondja Rekettye Károly, a csúcsvezetőség szervező titkára. — Saját tapasztalatainkból tudjuk, milyen nehéz volt az átállás: gyökeresen szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a gazdasági vezetésit elsősorban a különböző termelési feladatokra való politikai mozgósítással, sok energiát emésztő, elaprózott operatív intézkedésekkel segítsük; nehéz volt azért is, mert a pártellenőrzés új stílusa magasfokú ipari-közgazdasági ismereteket, elemzőképességet igényel. — Magyarán — fűzi hozzá —, ahhoz, hogy emelhessük a pártellenőrzés színvonalát, előbb a pártvezetőség összetételét kellett megjavítani. Vegyük például az alapszerveze- ti vezetőségeket: nem is olyan kalapját, illendően elköszön, az ajtóból visszaszól még: — Hallja-e Kis B. András, kösse meg az ebeit, mert beléjük eresztek néhány ólmot. Bár lehet, nem is ők érdemelnék ... ★ 1956 őszéi) nagyszerű termést takarítottak be, jól fizetett a szőlő, túljutottak a mul- timilliomo&ságon. Akkorra a régi kerékpárok, meg néhány okos, kedves szó már teher- és személyautókat szült, csirke- farmot, keltetőházat, gépet, mindent, ami egy mezőgazdasági nagyüzemben illik. KisB. András kezelte a borházat, meg a pincéket. A felesége, ha a városba tévedt, jó kedély- lyel hencegett, a piacon embere állandó pénzjutalmat kap az elnöktől. És akkor, a vérzivataros időkben megint előbújtak va- lahonnét a fekete bogarak. , ★ — Az én dolgom sem volt könnyebb — mondja társam és tudom, hogy igazat mond, hiszen akkor 6 már sok száz ember érdekét védte. Akkoriban felbolydult méhkas volt e táj, osztották az ingyen bort, ittak az emberek, tán az is nemet mondott, akinek igenre nyílt a szája. Álmodozgatunk még a társammal, csöndben, halkan. A borharapóban dolgozók városi emberek, lehet, sohasem jártak N.-ben, miért is jártak volna, munkahelyük itt van az Alkotás utcábaíh. Kalapot hát nem emelnek nekünk, de azért kedvesek, útbaigazítanak minket a borok világában. (s) (Folytatjuk) régen még örültünk, ha valaki egyáltalán elvállalta a titkári teendőket. A legutóbbbi vezetőségválasztáskor viszont már nemcsak magasabb szakmai-politikai követelményeket támasztottunk a titkárokkal szemben, de arra törekedtünk, ! olyan kommunisták kerüljenek a pártszervezet élére, akik szoros kapcsolatban állnak a termeléssel, jól ismerik az üzem feladatait, a dolgozók helyzetét. így esett, hogy alapszervezeti titkáraink között már egyetemi végzettségűt is találhatunk, Énekes Béla személyében. A csúcsvezetőséggel más problémák voltak; szinte ugyanazok a gazdasági vezetők voltak tagjai, akiknek gazdasági munkáját a csúcsvezetőségnek kellett volna ellenőriznie. Erre és még sok más problémára a járási párt-vég- rehaj tóbizottság hívta fel a figyelmünket tavasszal, a nálunk tartott vb-ülésen. Ez a kihelyezett vb-ülés gyakran visszatérő téma beszélgetésünkben. Nem csoda, hiszen a gyár életére szinte minden tekintetben kiható, pozitív folyamatoknak lett elindítója. A csúcsvezetőség összetételével kapcsolatos bíráló észrevételek hatására például a — korábbi hét helyett kilenctagú — új * csúcsvezetőségbe hat „új ember” került. Persze, párt- mukában jártas, mozgalmi tapasztalatokban gazdag „új emberek”. A kihelyezett vb-ülés napirendjén olyan égető kérdések szerepeltek, mint a gyáregység termelési problémái, munkaerőhelyzete, a pártszervezetek termelést segítő tevékenysége, a pártellenőrzés. Itt merült fel — a nagyvállalat megalakulása óta ekkora súllyal talán először — a gyáregység önállóságának kérdése is. Ennek következménye az az intézkedés, amellyel önálló személyzeti vezetőt kapott a gyáregység, azzal a megbízatással, hogy legyen gazdája a káderfejlesztési feladatoknak. A gyáregység önállóságával kapcsolatos vita másik eredménye az az ígéret, hogy a gyáregység ebben az évben megkapja az önálló forgalmazás-értékesítés hatáskörét. — Mint a vízbe dobott kő által keltett hullámok, úgy gyűrűznek tovább azóta is pártszervezetünk életében a vb-ülés megállapításai — mondja Puskás Gyula főmérnök. — Az ülésen hangzott el például az az igény is, hogy korszerűsíteni kell a vállalati szervezettséget. Azóta gyáregységünkben átszerveztük a termelésirányítást: a diszpécser- szolgálatot és a gyártásprogramozást. Ezenkívül a vállalat vezetősége megbízást adott a Könnyűipari Szervezési Intézetnek, hogy végezzen vizsgálatot és dolgozza ki a legkorszerűbb, gépi adatfeldolgozásra alapozott termelési és értékesítési rendszert az optimális nyereség biztosítására. — Ennyit a vb-ülésről, s most néhány szót arról, mi hogyan végezzük a gyakorlatban a termelés pártellenőrzését — veszi át a szót Énekes Béla. — Vállalatunk vezetősége minden év elején komplex intézkedési tervet készít, rögzítve benne azokat az intézkedéseket, amelyek a termelés — ezen belül elsősorban a termelékenység — növelését, a műszaki fejlesztést, a technológiai és a gyártmányfejlesztést, a minőség és a gazdálkodás javítását, a készletek csökkentését hivatottak elősegíteni. A csúcspártvezetőség ennek alapján állítja össze politikai intézkedési tervét azokról a feladatokról, amelyeket a gazdasági vezetés munkájának támogatása, a termelést akadályozó nehézségek elhárítása érdekében kell a kommunistáknak elvégezniük. E politika" intézkedési tervnek a végrehajtását nemcsak mi Kér"ik számon egymástól, de a gazdasági vezetés is igényli. Általában szoros a kapcsolat a gazdasági és a pártvezetés munkája között. A csúcsvezetőség évente négyszer-ötször beszámoltatja a gazdasági vezetőket, őt viszont rendszeres számadásra késztetik a taggyűlésen. — A taggyűléseknek az utóbbi időkben rendkívül megnőtt a szerepe, jelentősége gyáregységünkben — mondja Kunsági elvtárs, s mindjárt példával illusztrálja szavait. — Nálunk, a szövődében volt a legnagyobb munkaerőhiány és fluktuáció, probléma volt a se- /gédművezetők bérezésével, a munkafegyelemmel. Két, kíméletlenül őszinte, kritikus taggyűlés vitatta meg ezeket a kérdéseket, de úgy, hogy a hibák megszüntetéséért személy szerint a kommunista főmérnököt tette felelőssé a párttagság. Puskás elvtársnak a legközelebbi taggyűlésen be kellett számolni a megoldást szolgáló intézkedésekről. — A termelés pártéit enőr- zésének egyik, jól bevált eszköze nálunk az éves gazdasági terv széles körű vitája is — kapcsolódik be a beszélgetésbe Kovács Istvánná alapszervezeti tikár. — A terv elkészülte után kibővített vállalati szak- szervezeti tanácsülést tartunk, amelyen az igazgatók, főmérnökök,, főkönyvelők — a vállalatnak öt gyáregysége van ugyanis — és a főosztályvezetők mellett részt vesznek a párttiitkárok is és már a startnál elmondhatják észrevételeiket. Beváltak a kommunista aktívaértekezletek is, amelyeke* a különböző termelési problémák megoldása érdekében szoktunk összehívni. Ilyen értekezleten vitaittuk meg például a munkafegyelem helyzetét vagy a szovjet automaták üzembe helyezésével kapcsolatos problémákat. — Milyen problémák voltak a szovjet automatákkal? Kunsági Sándor válaszol: — Az emberek általában félnek az újtól, a változástól. Félnek, hogy több gépet kell kezelniük, hogy kevesebbet fognak keresni, stb. Ezért hívtuk össze az új gépek kezelésére kijelölt munkásnőket — elsősorban a kommunistákat — s megmagyaráztuk nekik: igaz, hogy több automatát fognak kezelni, mint eddig, de jóval kevesebb fizikai erővel és fáradtsággal dolgozhatnak. Annak érdekében pedig, hogy a keresetük még átmenetileg se csökkenjen, tapasztalatcserére vittük őket a Kistextbe, ahol működés közben ismerkedhettek meg az új gépekkel. — A pártellenőrzés javítását szolgálja az a gyakorlat is, hogy a csúcsvezetőség titkára minden alkalommal jelen van a nagyvállalati főosztályvezetők értekezletén, az alapszervezeti titkárok pedig — tanácskozási joggal — részt vesznek a csúcsvezetőségi üléseken. Hasznosnak bizonyult az a törekvésünk is, hogy tisztáztuk, pontosan körvonalaztuk az alapszervezeti vezetőségek jogait, hatáskörét, beleértve a jutalmazás, a káderfejlesztés kérdéseit is. Ez ugyanis nemcsak a pártonkívüliek szemében növelte a pártszervezetek tekintélyét, de a gazdasági vezetők előtt is. Ma már a legfőbb gazdasági vezetés épp úgy egyenrangú partnernak tekinti a csúcsvezetőséget, mint az úgynevezett kis üzemi háromszög tagjai az alapszervezeti titkárokat — mondja befejezésül Rekettye Károly. Azt hiszem, rátapintott a lényegre. Ahol a gazdasági vezetés partnerének, egyenrangú segítőtársának tekinti a pártszervezeti vezetőket, alkalmasnak látja őket a termelési-közgazdasági problémák áttekintésére, ott alakulhat’ki 'gazán jó kapcsolat, gyümölcsöző együttműködés a gazdasági és a pártvezetés között. Nyíri Éva Fogadás a kubai nemzeti ünnep alkalmából
