Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

rtar MEGYEI kSűrlrm 1971. JANUAR 12., KEDD Bolívia Levert lázadás Az AP hírügynökség hétfőn arról számolt be, hogy Bolí­viában vasárnap jobboldali lá­zadás robbant ki Juan Jósé Torrez államelnök kormánya ellen. A jobboldali bolíviai tisz­teli lázadását helyi idő sze­rint hajnali Öt órakor lever­ték. A kormány, közölte, hogy a helyzetet — bár veszélyes — ellenőrzés alatt tartja. A magyar—YM együttműködési bizottság első ülése (Folytatás az 1. oldalról.) tervenciótól sokat szenvedett vietnami népet. Az egyéb tá­mogatáson kívül a magyar üzemek, tanintézetek szívesen vállalják vietnami fiatalok kiképzését, s e baráti ország­nak készségesen nyújtanak műszaki-tudományos segítsé­get. Kiemelte, hogy a két or­szág kapcsolatai mind szoro- sabbakká válnak. Az együtt­működés további elmélyítését szolgálja a most megalakult bizottság is, amelynek célja, hogy a két ország gazdasági és műszaki-tudományos kap­csolatait még szorosabbá, • még hatékonyabbá tegye. Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormánya nevében köszönetét mondott a magyar néptől ka­pott segítségért. Elmondotta, hogy a VDK-ban is kibonta­kozóban van a gazdasági helyreállító munka, a VDK bombázásának abbahagyása LUNOHOD Helyszínrajz az „éjjeli menedékhelyről" Karanténban az Apollo-14 űrhajósai A Lunohod útját figyelő földi csoport nagy léptékű helyrajzi vázlatot készített ar­ról a nagy kráterről, amely­nek lejtőjén a holdjáró éjsza­kázott. Mint a Pravda közli, a tu­dósok gondosan rögzítették a vázlaton.a nagy kráterek bel­sejében felfedezett kisebb krátereket: berajzolták azok­nak a köveknek hosszú sorát, amelyek mellett a holdkocsi elhaladt, valamint a tölcsér fenekén és oldalán elszórtan heverő egyes köveket. Ezek nyilvánvalóan nem a nagy kráterhez tartoztak, ha­nem egy másikból kerülhet­tek oda, amely nem lehet túl­ságosan messze. Ilyenfajta kö­vek csak friss kráterből ke­rülhetnek ki, mór pedig a kráter nyilvánvalóan régi. Ezetk a kövek nagy erővel re­pülhettek ki; egyesek mélyen belefúródtak a holdtalajba. A tudósok feltételezik, hogy a köveket kilökő friss kráter meglehetősen nagy; átmérője esetleg a 200 métert is éléri. A fertőzés elkerülése céljá­ból 21 nappal a tervezett hold­expedíció megkezdése előtt hétfőn karanténba került az Apollo—14 három űrhajósa. Schepard, Roosa és Mitchell asztronautákat csak a misszió előkészítését végző 112 tagú személyzet és a három feleség közelítheti meg. A karantén jóval szigorúbb, mint az előző Apollo-program idején. Ak­kor, mint ismeretes, az egyik űrhajós megbetegedése miatt szinte az utolsó pillanatban ugrott be Thomas Mattingly helyett John Steigert. Az Apollo—14 űrhajósait egyéb­ként a 10 leggyakoribb fer­tőző betegség ellen tettéle immunissá. SZOT (Folytatás az 1. oldalról.) bányászok és vasutasok erőfe­szítéseinek köszönhető. A SZOT-tüzelőakció egyéb­ként a korábbi évekhez ha­sonlóan 1971-ben is folytató­dik, április 1-én kezdődik és szeptember 30-ig tart. Erre az évre is 850 millió forintos hi­tel áll rendelkezésre azok ré­szére, akik igényt tartanak a SZOT-tüzelőutalványokra; ez tavaly is bőségesen elegendő­nek bizonyult. Mint ismeretes, a SZOT-tü­zelőakció a szénre, tűzifára és egyéb szilárd tüzelőanyagokra Váci ipar, váci víz (Folytatás az 1. oldalról.) személyes modem öltözőt, dol­gozóink nagy megelégedésére. Több új, korszerű gépet — kártoló, gyűrűs fonósító stb. — állítottunk munkába. Az idén nő a szintetikus anyagok aránya, mind több kiváló mi­nőségű fonalat adunk a köt- szövőknek. Dunakanyar Regionális Víz­mű Vállalat. (A megye legfiatalabb vál­lalata lenne. Az eddigi Duna- menti Víz- és Csatornamű Vállalatból alakul át, úgy, hogy a hasonnevű Pest me­gyei vállalat egyes üzemeit hozzácsatolják. Hivatalosan január 1-én született volna újjá, de az alapítólevélre vár­hatóan csak a jövő héten ütik rá a pecsétet.) Kiszel János igazgató; — Vállalatunkhoz a váci, a szentendrei és a gödöllői já­rás községei tartoznak. Fel­ügyeleti szervünk nem a Vá­ci Városi Tanács lesz, hanem közvetlenül az Országos Víz­ügyi Hivatal. A három vá­rosban egy-egy üzemfőnöksé­get hozunk létre, s a létszám 250-ről 600-ra emelkedik. Az OVH a IV. ötéves tervben 260 millió forintot ad a Dunaka­nyar víz- és csatornahálózatá­nak bővítésére. Vízmüveink termelése a jelenlegi 50 köb­méterről 130 ezerre nő. — Tavaly a tervezett 30 millió forintos termelési ér­ték helyett 37—38 milliót tel­jesítettünk, s így 5 millió fo­rint lett a nyereségünk. Az idén befej ezzük a szobi törpe vízmű építését, s kiépítjük Váchartyán, Kisnémedi, Vác- rátót és Püspökszilágy vízve­zeték-hálózatát. (Vácról kap­ják a vizet, nyomásfokozók közbeiktatásával.) Nagy fel­adatok előtt állunk, hiszen az egész Dunakanyar vízellátását és a szennyvíz elvezetését kell megoldanunk. Ebben az évben felkészülünk a későbbi nagy munkákra, hogy a IV. ötéves terv előirányzatainak minden tekintetben eleget tehessünk. (paládi) vonatkozik, az olajtüzelés el­terjedése nyomán azonban az utóbbi időben többen kérték, hogy az akciót a tüzelőolajra is terjesszék ki. E kérdésről a SZOT-illetékesek tárgyaltak a belkereskedelmi és a nehézipa­ri minisztériummal, s az a vé­lemény alakult ki, hogy a tü­zelőakció bevezetésének felté­telei még nem teremtődtek meg. A lakóházakban ugyanis igen bonyolult, sőt tűzrendé­szet! szempontból meglehető­sen veszélyes dolog is hónapo­kig tárolni az olaját. További probléma, hogy az olaj tárolá­sához a lakosságnak olyan nagy mennyiségű kannára, vagy hordóra lenne szüksége, amelyről az ipar egyelőre nem tud gondoskodni. Felmerült azonban az akciónak olyan le­hetősége is, amely csupán az olajszállítás biztonságát és a részletfizetést tenné lehetővé, a lakosságot azonban mente­sítené az előreszállítással járó tárolási nehézségektől. A kér­dést tovább tanulmányozzák. Egyébként ezsmecserét folytat­tak arról is, hogy egyáltalán a mai gazdasági viszonyok kö­zött még indokolt-e a szakszer­vezetek közvetlen részvétele újabb hitelakcióban, ezek le­bonyolítását a jövőben ne vál­lalja-e egyedül az állami- ke­reskedelem. A SZOT elnöksége megvitat­ta a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló korábbi kormányhatározat végrehajtá­sáról szóló jelentést, s tárgyalt az iparon kívüli ágazatok munkaidőcsökkentéséről is. Napirendre tűzte ezenkívül a textil-, bőr- és ruházati ipari szakszervezetek szövetsége el­nökségének munkájáról szóló jelentést és a további tenni­valókra utaló javaslatokat is. óta sikereket értek el a békés alkotó munkában. 1971-ben az élelmiszerszállítás javítására, a fogyasztási cikkek gyártásá­ra, az építkezések fokozására koncentrálják erőiket, s mást nyugtató a vietnami nép szá­mára, hogy mind harcaiban, mind békés építőmunkájában számíthat a szocialista orszá­gok támogatására. Magyaror­szág és a VDK kapcsolatai­nak elmélyítésében. mint mondotta, nagy a jelentősége a most megalakult bizottság­nak, amely koordináló mun­kájával elősegíti a kapcsola­tok további szilárdítását. Több termés — több bolt (Folytatás az 1. oldalról.) . szintén nagyobb, mint az el- j múlt ötéves terv végén volt, j annak ellenére, hogy a terv- j időszak első éveiben rohamo­san csökkent. Természetesen a húsprogram megvalósításához nem elegendő a 12' százalékos növekedés. Egyre több élelmiszer-fel­dolgozó üzem épül a közös gaz­daságokban. Míg 1965-ben csak 30 üzem dolgozott a megyében, jelenleg 89 a számuk. Ezek kö­zül 13 húsfeldolgozással, 12 konzervkészítéssel foglalkozik, ötben kenyeret sütnek. A sa­ját termelésű árut saját üzle­teikben is árusítják a gazdasá­gok. 1970-ben már több mint 250 boltjuk működik. így a közvetlen értékesítés 7 száza­lékkal növekedett öt év alatt. Többet termeltek a gazdasá­gok, több beruházást valósítot­tak meg, mint amennyit ter­veztek. Jóval több a tagok ke­resete is, mint öt évvel ezelőtt volt. A személyi jövedelem 91 százalékkal magasabb, mint 1965-ben volt. Az egy munka­napra jutó részesedés pedig 48 százalékkal nőtt. Ez a két szám' azt is bizonyítja, hogy rendsze­resebb munka folyik a terme­lőszövetkezetekben, mint a harmadik ötéves terv elején. A számok beszédesek ugyan, de aki nem foglalkozik köz­gazdasággal, annak kézzelfog­hatóbbak azok a jelek, ame­lyek az ellátás javulásában, a falusiak életszínvonalának nö­vekedésében mutatkoznak. Pest megyében erre sem pa­naszkodhatunk. — mka — Pompeji: A halhatatlan főzelék HULLAMSIR A La Manche-csatornában elsüllyedt — karambol következtében — a csaknem 14 ezer tonnás „Texaco Carribean” nevű tankhajó. Azt hittem, nyomasztóbb lesz — mondotta egyik útitár- sam és egyáltalán nem titkolta csalódottságát. Ültünk a valamikori görög színház nézőterén, jó meleg napsütésben, fáradtan és kissé tanácstalanul. Próbáltuk fel­idézni olvasmányainkat, emlé­keztünk az akkori katasztrófa szemtanújának, ifjú Plinlus- nak megdöbbentő beszámoló­jára: szerettük volna egy ki­csit átérezni a trgédiát, A jó, az értelmes, a megrendült ké­sői utódok szerepére vágytunk, de Pompeji kövei kijózanítot­tak bennünket. A város tudtunkra adta, hogy nem tart igényt sajnála­tunkra. Kellemetlen és zavarbaejtő volt ez a visszautasítás, hi­szen a mai turista nem ezért veszi meg pompeji belépőjét, s tölt el ott egy fél napot. Viszi a fényképezőgépét, és filmfel­vevőjét, „halomra lövi” velük a Fórum oszlopait, a Bőség Út­ját, a pimasz kis „faunszob­rot”, a pékség kőedényeit, Ve- sonius Primus elpusztult ku­tyáját, a Statiae fürdőt, az iszonyú fájdalomtól eltorzult arcú pompeji polgárt. Szobro­kat, edényeket, értéktárgya­kat, használati eszközöket néz meg, közben colát iszik, és szemetel. Természetesen ki­nyittatja a teremőrrel annak a bizonyos szekrénykének az aj­taját, hogy láthassa: pompeji őseink sem mentek a szom­szédba egy kis pornográfiáért. És közben azt mondja: sehr gut, o yes, azt mondja: nu vöt. és azt is mondja: érdekes. Mindenki reagál valahogy és mindenki hiányérzettel távo­zik. Campania különös temetője számunkra nem eléggé nyo­masztó. Nem tehetünk róla. Az utóbbi évtizedekben túlságosan sok minden történt velünk és körülöttünk, s így alig titkolt fásultsággal vesszük tudomásul a pompeji történeteket. Pedig Pinára, ez idegenvezetőre sem lehet panasz. Kellemes volt és kulturált, fölényes biztonság­gal végezte dolgát, tényeket mondott és nem mesét. Egy természeti katasztrófa tényeit sorolta, azt, hogy egy városi elpusztított a Vezúv, betemette kővel, forró hamuval és a har­mincezer lakos közül kétezer nem tudott, vagy már túl ké­sőn próbált elmenekülni. „Bol­dog időit, kétezer halott” — mondhatná egy mai élő cini­kusan és valószínűleg igaza lenne, mert óriási társadalmi fordulataink technikai cso­dái mellett mi sem hagyjuk magunk után a legnépesebb te­metőket sem. A pusztítás igazi mestere kétezer év után ma­ga az ember lett, a természet­nek már csak könnyű segéd­munka jut. Mindéz, persze, csak egyik tanúsága a pom­peji utazásnak. Mert van más is. Érdemes elgondolkozni például azon. hogy egy teljesen épen maradi városból viszonylag milyen ke­vés érték maradt fenn, vala­mikori lakói jól és bőségesen éltek. A magyarázat persze egészen kézenfekvő. És, sajnos, nem Pompeji szolgáltatja egyedül a bizonyítékot arra. hogy a rablók mindig jóval ywpni korábban érkeznek, mint a ré­gészek. A Vezúv alatti halott város azonban magán viseli a huszadik század névjegyét is. Cinikus „kis ügye” ez a máso­dik világháborúnak, amelyet rádióadók és hírügynökségek ilyen címmel hoztak az embe­rek tudomására: „Német re­pülőgépek bombázták Pompe- jit.” Talán nem találták elég meggyőzőnek a pusztulás szim­bólumát. Most rend van. Az utcák szabályosak és tiszták, az épü­letek gondozottak, a szobrok épek és hozzáférhetőek, a fair festmények jól láthatók és be­szédesek. Turisták özöne lepi el naponta és Pempeji kitárul­kozik nekik. Bárki megismer­heti egykori életét, polgárai­nak szorgalmát, szokásait és törvényeit. Kevés fantáziával és némi tárgyismerettel már benépesíthető a fórum, a ke­reskedők utcája, s a házak, s kezdődhet egy szórakoztató játék. Hogyan éltek hétezer évvel ezelőtt; hogyan élünk most. Mit és mennyit adott nekünk az idő emberségben és kultúrában? Ki tudná meg­mondani? És nincs is idő a töprengés­re, mert a város bejáratánál levő aprócslut múzeum még tartogat Számunkra néhány meglepetést. Mindenekelőtt egy gipszembert és egy gipsz­kutyát. Valamikor élő ember és élő kutya volt, most döbbe­netes múzeumi tárgy mindket­tő. S mindkettő lényege azo­nos: a kín. Az ember feltehe­tően bátrabbak közül való volt annak idején, nem rohant azonnal, mint a többiek, mert lebecsülte a veszélyt. Amikor menekülni próbált, már késő volt. A kövekkel és forró ha­muval folytatott küzdelme rö­vid és hiábavaló volt. Eltor­zult arcvonásai tanúskodnak erről A kutyát a gazdag Pri­mus hagyta cserben, nem tu­dott megszabadulni láncától. S míg a falfestmények és mo­zaikok a vidámságot és az életörömöt hirdetik, ez a két tárgy óva int: az élet vele­járója a fájdalom is. Aztán sokáig álltunk egy létra előtt. A szobrok, a kerámiák, a mo- ■ zaikák, az ékszerek és ötvös­munkák után kissé zavarba, ejtett a látvány! Bab, borsó„ lencse, dió, tojás és kenyér. Okét is váratlanul érte a ve­szély, ők sem tudtak elmene­külni. Persze, nem olyanok már, mint valamikor voltak, a kenyér fekete, a magok bronz- színűek. Múzeumi tárgy, ha úgy tetszik, szobor valameny- nyi. Nem tudtunk velük mitt kezdeni. Bálint György sorai jutottak eszembe: „Milyen jo­gon vagytok itt — kérdezzük, sápadtan és sértődötten az örökkévalóságba jutott éte­lekről. Az étel, ha megtette a kötelességét, el kell tűnnie, meg kell semmisülnie'a bioló­giai Nirvánában. Ezek az éte­lek nem tették meg a köteles­ségüket, és tetejében még át is mentették magukat a halha­tatlanságba, korunk legszebb képei és szobrai közé. És ami a legsúlyosabb: pontosan olya- nokyt mint a mai tojások, diók és kenyerek. Csak az ábrázo­lásuk stílusa változott kétezer év alatt, ők maguk nem. Fü­tyülnek a művészi stílusokra, és általában mindarra, amire mi olyan büszkék vagyunk. Gondolataink idővel elavul­nak, nevetségessé válnak, fő­zelékféléink soha." „Éljen a dió!” — mondhat­nám most stílszerűen, de hát Campania különös temetőjétől mégsem búcsúzhatok komoly­talanul. Nem ezt érdemli. Za­varba ejtő, kijózanító volt, nem tartott igényt a sajnála­tunkra. Es ez volt benne a csodálatos. Hankóczi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom