Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

rtar

MEGYEI

kSűrlrm

1971. JANUAR 12., KEDD

Bolívia

Levert

lázadás

Az AP hírügynökség hétfőn arról számolt be, hogy Bolíviában vasárnap jobboldali lázadás robbant ki Juan Jósé Torrez államelnök kormánya ellen.

A jobboldali bolíviai tiszteli lázadását helyi idő szerint hajnali Öt órakor leverték. A kormány, közölte, hogy a helyzetet — bár veszélyes — ellenőrzés alatt tartja.

A magyar—YM együttműködési bizottság első ülése

(Folytatás az 1. oldalról.)

tervenciótól sokat szenvedett vietnami népet. Az egyéb támogatáson kívül a magyar üzemek, tanintézetek szívesen vállalják vietnami fiatalok kiképzését, s e baráti országnak készségesen nyújtanak műszaki-tudományos segítséget. Kiemelte, hogy a két ország kapcsolatai mind szoro- sabbakká válnak. Az együttműködés további elmélyítését szolgálja a most megalakult

bizottság is, amelynek célja, hogy a két ország gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatait még szorosabbá, • még hatékonyabbá tegye.

Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja és a VDK kormánya nevében köszönetét mondott a magyar néptől kapott segítségért. Elmondotta, hogy a VDK-ban is kibontakozóban van a gazdasági helyreállító munka, a VDK bombázásának abbahagyása

LUNOHOD

Helyszínrajz az „éjjeli menedékhelyről"

Karanténban az Apollo-14 űrhajósai

A Lunohod útját figyelő földi csoport nagy léptékű helyrajzi vázlatot készített arról a nagy kráterről, amelynek lejtőjén a holdjáró éjszakázott.

Mint a Pravda közli, a tudósok gondosan rögzítették a vázlaton.a nagy kráterek belsejében felfedezett kisebb krátereket: berajzolták azoknak a köveknek hosszú sorát, amelyek mellett a holdkocsi elhaladt, valamint a tölcsér fenekén és oldalán elszórtan heverő egyes köveket.

Ezek nyilvánvalóan nem a nagy kráterhez tartoztak, hanem egy másikból kerülhettek oda, amely nem lehet túlságosan messze. Ilyenfajta kövek csak friss kráterből kerülhetnek ki, mór pedig a kráter nyilvánvalóan régi. Ezetk a kövek nagy erővel repülhettek ki; egyesek mélyen belefúródtak a holdtalajba. A tudósok feltételezik, hogy a köveket kilökő friss kráter meglehetősen nagy; átmérője esetleg a 200 métert is éléri.

A fertőzés elkerülése céljából 21 nappal a tervezett holdexpedíció megkezdése előtt hétfőn karanténba került az Apollo—14 három űrhajósa. Schepard, Roosa és Mitchell

asztronautákat csak a misszió előkészítését végző 112 tagú személyzet és a három feleség közelítheti meg. A karantén jóval szigorúbb, mint az előző

Apollo-program idején. Akkor, mint ismeretes, az egyik űrhajós megbetegedése miatt szinte az utolsó pillanatban ugrott be Thomas Mattingly helyett John Steigert. Az Apollo—14 űrhajósait egyébként a 10 leggyakoribb fertőző betegség ellen tettéle immunissá.

SZOT

(Folytatás az 1. oldalról.)

bányászok és vasutasok erőfeszítéseinek köszönhető.

A SZOT-tüzelőakció egyébként a korábbi évekhez hasonlóan 1971-ben is folytatódik, április 1-én kezdődik és szeptember 30-ig tart. Erre az évre is 850 millió forintos hitel áll rendelkezésre azok részére, akik igényt tartanak a SZOT-tüzelőutalványokra; ez tavaly is bőségesen elegendőnek bizonyult.

Mint ismeretes, a SZOT-tüzelőakció a szénre, tűzifára és egyéb szilárd tüzelőanyagokra

Váci ipar, váci víz

(Folytatás az 1. oldalról.)

személyes modem öltözőt, dolgozóink nagy megelégedésére. Több új, korszerű gépet — kártoló, gyűrűs fonósító stb. — állítottunk munkába. Az idén nő a szintetikus anyagok aránya, mind több kiváló minőségű fonalat adunk a köt- szövőknek.

Dunakanyar Regionális Vízmű Vállalat.

(A megye legfiatalabb vállalata lenne. Az eddigi Duna- menti Víz- és Csatornamű Vállalatból alakul át, úgy, hogy a hasonnevű Pest megyei vállalat egyes üzemeit hozzácsatolják. Hivatalosan január 1-én született volna újjá, de az alapítólevélre várhatóan csak a jövő héten ütik rá a pecsétet.)

Kiszel János igazgató;

— Vállalatunkhoz a váci, a szentendrei és a gödöllői járás községei tartoznak. Felügyeleti szervünk nem a Váci Városi Tanács lesz, hanem közvetlenül az Országos Vízügyi Hivatal. A három városban egy-egy üzemfőnökséget hozunk létre, s a létszám 250-ről 600-ra emelkedik. Az OVH a IV. ötéves tervben 260 millió forintot ad a Dunakanyar víz- és csatornahálózatának bővítésére. Vízmüveink termelése a jelenlegi 50 köbméterről 130 ezerre nő.

— Tavaly a tervezett 30 millió forintos termelési érték helyett 37—38 milliót teljesítettünk, s így 5 millió forint lett a nyereségünk. Az idén befej ezzük a szobi törpe vízmű építését, s kiépítjük Váchartyán, Kisnémedi, Vác- rátót és Püspökszilágy vízvezeték-hálózatát. (Vácról kapják a vizet, nyomásfokozók közbeiktatásával.) Nagy feladatok előtt állunk, hiszen az egész Dunakanyar vízellátását és a szennyvíz elvezetését kell megoldanunk. Ebben az évben felkészülünk a későbbi nagy munkákra, hogy a IV. ötéves terv előirányzatainak minden tekintetben eleget tehessünk.

(paládi)

vonatkozik, az olajtüzelés elterjedése nyomán azonban az utóbbi időben többen kérték, hogy az akciót a tüzelőolajra is terjesszék ki. E kérdésről a SZOT-illetékesek tárgyaltak a belkereskedelmi és a nehézipari minisztériummal, s az a vélemény alakult ki, hogy a tüzelőakció bevezetésének feltételei még nem teremtődtek meg. A lakóházakban ugyanis igen bonyolult, sőt tűzrendészet! szempontból meglehetősen veszélyes dolog is hónapokig tárolni az olaját. További probléma, hogy az olaj tárolásához a lakosságnak olyan nagy mennyiségű kannára, vagy hordóra lenne szüksége, amelyről az ipar egyelőre nem tud gondoskodni. Felmerült azonban az akciónak olyan lehetősége is, amely csupán az olajszállítás biztonságát és a részletfizetést tenné lehetővé, a lakosságot azonban mentesítené az előreszállítással járó tárolási nehézségektől. A kérdést tovább tanulmányozzák. Egyébként ezsmecserét folytattak arról is, hogy egyáltalán a mai gazdasági viszonyok között még indokolt-e a szakszervezetek közvetlen részvétele újabb hitelakcióban, ezek lebonyolítását a jövőben ne vállalja-e egyedül az állami- kereskedelem.

A SZOT elnöksége megvitatta a lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről szóló korábbi kormányhatározat végrehajtásáról szóló jelentést, s tárgyalt az iparon kívüli ágazatok munkaidőcsökkentéséről is. Napirendre tűzte ezenkívül a textil-, bőr- és ruházati ipari szakszervezetek szövetsége elnökségének munkájáról szóló jelentést és a további tennivalókra utaló javaslatokat is.

óta sikereket értek el a békés alkotó munkában. 1971-ben az élelmiszerszállítás javítására, a fogyasztási cikkek gyártására, az építkezések fokozására koncentrálják erőiket, s mást nyugtató a vietnami nép számára, hogy mind harcaiban, mind békés építőmunkájában számíthat a szocialista országok támogatására. Magyarország és a VDK kapcsolatainak elmélyítésében. mint mondotta, nagy a jelentősége a most megalakult bizottságnak, amely koordináló munkájával elősegíti a kapcsolatok további szilárdítását.

Több termés — több bolt

(Folytatás az 1. oldalról.) .

szintén nagyobb, mint az el- j múlt ötéves terv végén volt, j annak ellenére, hogy a terv- j időszak első éveiben rohamosan csökkent. Természetesen a húsprogram megvalósításához nem elegendő a 12' százalékos növekedés.

Egyre több élelmiszer-feldolgozó üzem épül a közös gazdaságokban. Míg 1965-ben csak 30 üzem dolgozott a megyében, jelenleg 89 a számuk. Ezek közül 13 húsfeldolgozással, 12 konzervkészítéssel foglalkozik, ötben kenyeret sütnek. A saját termelésű árut saját üzleteikben is árusítják a gazdaságok. 1970-ben már több mint 250 boltjuk működik. így a közvetlen értékesítés 7 százalékkal növekedett öt év alatt.

Többet termeltek a gazdaságok, több beruházást valósítottak meg, mint amennyit terveztek. Jóval több a tagok keresete is, mint öt évvel ezelőtt volt. A személyi jövedelem 91 százalékkal magasabb, mint 1965-ben volt. Az egy munkanapra jutó részesedés pedig 48 százalékkal nőtt. Ez a két szám' azt is bizonyítja, hogy rendszeresebb munka folyik a termelőszövetkezetekben, mint a harmadik ötéves terv elején.

A számok beszédesek ugyan, de aki nem foglalkozik közgazdasággal, annak kézzelfoghatóbbak azok a jelek, amelyek az ellátás javulásában, a falusiak életszínvonalának növekedésében mutatkoznak. Pest megyében erre sem panaszkodhatunk. — mka —

Pompeji:

A halhatatlan főzelék

HULLAMSIR

A La Manche-csatornában elsüllyedt — karambol következtében — a csaknem 14 ezer tonnás „Texaco Carribean” nevű tankhajó.

Azt hittem, nyomasztóbb lesz — mondotta egyik útitár- sam és egyáltalán nem titkolta csalódottságát.

Ültünk a valamikori görög színház nézőterén, jó meleg napsütésben, fáradtan és kissé tanácstalanul. Próbáltuk felidézni olvasmányainkat, emlékeztünk az akkori katasztrófa szemtanújának, ifjú Plinlus- nak megdöbbentő beszámolójára: szerettük volna egy kicsit átérezni a trgédiát, A jó, az értelmes, a megrendült késői utódok szerepére vágytunk, de Pompeji kövei kijózanítottak bennünket.

A város tudtunkra adta, hogy nem tart igényt sajnálatunkra.

Kellemetlen és zavarbaejtő volt ez a visszautasítás, hiszen a mai turista nem ezért veszi meg pompeji belépőjét, s tölt el ott egy fél napot. Viszi a fényképezőgépét, és filmfelvevőjét, „halomra lövi” velük a Fórum oszlopait, a Bőség Útját, a pimasz kis „faunszobrot”, a pékség kőedényeit, Ve- sonius Primus elpusztult kutyáját, a Statiae fürdőt, az iszonyú fájdalomtól eltorzult arcú pompeji polgárt. Szobrokat, edényeket, értéktárgyakat, használati eszközöket néz meg, közben colát iszik, és szemetel. Természetesen kinyittatja a teremőrrel annak a bizonyos szekrénykének az ajtaját, hogy láthassa: pompeji őseink sem mentek a szomszédba egy kis pornográfiáért. És közben azt mondja: sehr gut, o yes, azt mondja: nu vöt. és azt is mondja: érdekes. Mindenki reagál valahogy és mindenki hiányérzettel távozik.

Campania különös temetője számunkra nem eléggé nyomasztó. Nem tehetünk róla. Az utóbbi évtizedekben túlságosan sok minden történt velünk és körülöttünk, s így alig titkolt fásultsággal vesszük tudomásul a pompeji történeteket. Pedig Pinára, ez idegenvezetőre sem lehet panasz. Kellemes volt és kulturált, fölényes biztonsággal végezte dolgát, tényeket mondott és nem mesét. Egy természeti katasztrófa tényeit sorolta, azt, hogy egy városi elpusztított a Vezúv, betemette kővel, forró hamuval és a harmincezer lakos közül kétezer nem tudott, vagy már túl későn próbált elmenekülni. „Boldog időit, kétezer halott” — mondhatná egy mai élő cinikusan és valószínűleg igaza lenne, mert óriási társadalmi fordulataink technikai csodái mellett mi sem hagyjuk magunk után a legnépesebb temetőket sem. A pusztítás igazi mestere kétezer év után maga az ember lett, a természetnek már csak könnyű segédmunka jut. Mindéz, persze, csak egyik tanúsága a pompeji utazásnak.

Mert van más is. Érdemes elgondolkozni például azon. hogy egy teljesen épen maradi városból viszonylag milyen kevés érték maradt fenn, valamikori lakói jól és bőségesen éltek. A magyarázat persze egészen kézenfekvő. És, sajnos, nem Pompeji szolgáltatja egyedül a bizonyítékot arra. hogy a rablók mindig jóval

ywpni

korábban érkeznek, mint a régészek. A Vezúv alatti halott város azonban magán viseli a huszadik század névjegyét is. Cinikus „kis ügye” ez a második világháborúnak, amelyet rádióadók és hírügynökségek ilyen címmel hoztak az emberek tudomására: „Német repülőgépek bombázták Pompe- jit.” Talán nem találták elég meggyőzőnek a pusztulás szimbólumát.

Most rend van. Az utcák

szabályosak és tiszták, az épületek gondozottak, a szobrok épek és hozzáférhetőek, a fair festmények jól láthatók és beszédesek. Turisták özöne lepi el naponta és Pempeji kitárulkozik nekik. Bárki megismerheti egykori életét, polgárainak szorgalmát, szokásait és törvényeit. Kevés fantáziával és némi tárgyismerettel már benépesíthető a fórum, a kereskedők utcája, s a házak, s kezdődhet egy szórakoztató játék. Hogyan éltek hétezer évvel ezelőtt; hogyan élünk most. Mit és mennyit adott nekünk az idő emberségben és kultúrában? Ki tudná megmondani?

És nincs is idő a töprengésre, mert a város bejáratánál levő aprócslut múzeum még tartogat Számunkra néhány meglepetést. Mindenekelőtt egy gipszembert és egy gipszkutyát. Valamikor élő ember és élő kutya volt, most döbbenetes múzeumi tárgy mindkettő. S mindkettő lényege azonos: a kín. Az ember feltehetően bátrabbak közül való volt annak idején, nem rohant azonnal, mint a többiek, mert lebecsülte a veszélyt. Amikor menekülni próbált, már késő volt. A kövekkel és forró hamuval folytatott küzdelme rövid és hiábavaló volt. Eltorzult arcvonásai tanúskodnak erről A kutyát a gazdag Primus hagyta cserben, nem tudott megszabadulni láncától. S míg a falfestmények és mozaikok a vidámságot és az életörömöt hirdetik, ez a két tárgy óva int: az élet velejárója a fájdalom is. Aztán sokáig álltunk egy létra előtt. A szobrok, a kerámiák, a mo- ■ zaikák, az ékszerek és ötvösmunkák után kissé zavarba, ejtett a látvány! Bab, borsó„ lencse, dió, tojás és kenyér. Okét is váratlanul érte a veszély, ők sem tudtak elmenekülni. Persze, nem olyanok már, mint valamikor voltak, a kenyér fekete, a magok bronz- színűek. Múzeumi tárgy, ha úgy tetszik, szobor valameny- nyi. Nem tudtunk velük mitt kezdeni. Bálint György sorai jutottak eszembe: „Milyen jogon vagytok itt — kérdezzük, sápadtan és sértődötten az örökkévalóságba jutott ételekről. Az étel, ha megtette a kötelességét, el kell tűnnie, meg kell semmisülnie'a biológiai Nirvánában. Ezek az ételek nem tették meg a kötelességüket, és tetejében még át is mentették magukat a halhatatlanságba, korunk legszebb képei és szobrai közé. És ami a legsúlyosabb: pontosan olya- nokyt mint a mai tojások, diók és kenyerek. Csak az ábrázolásuk stílusa változott kétezer év alatt, ők maguk nem. Fütyülnek a művészi stílusokra, és általában mindarra, amire mi olyan büszkék vagyunk. Gondolataink idővel elavulnak, nevetségessé válnak, főzelékféléink soha."

„Éljen a dió!” — mondhatnám most stílszerűen, de hát Campania különös temetőjétől mégsem búcsúzhatok komolytalanul. Nem ezt érdemli. Zavarba ejtő, kijózanító volt, nem tartott igényt a sajnálatunkra. Es ez volt benne a csodálatos. Hankóczi Sándor