Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-29 / 303. szám
4 "'\-KírIttp 1970. DECEMBER 29., KEDD A kétszázadik Nem mindennapi hobbynak ‘ hódol Márián Zoltán III. éves szegedi joghallgató: államfőik, politikusok dedikált fényképeit gyűjti. Kitartó levelezésének eredményeként kétszáza- diknak most Waldeck Rochet- nek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának arcképét helyezhette el gyűjteményébe. Birtokában van már Olaf norvég király, Hailé Szelasszié etióp császár, Julianna holland királynő, a dalai láma és sok más ismert személyiség dedikált fénykepe. Az albumban szereplő leghosszabb nevű uralkodó: II. Tupua Mamasese Meadola Malietoa Tanumafili, Nyugat-Samoa elnöke. Tv-figyelő Karácsony - az Ismétlés jegyében Könnyű dolga van a kritikusnak, amikor a televízió karácsonyi programjairól kell véleményt mondania, mivel a műsorok jelentős részét már volt szerencséje látni néhány héttel vagy hónappal ezelőtt. A háromnapos karácsonyi program ugyanis az ismétlések jegyében telt el. Már láttuk az Igézőt, a Legénylakást, A fából faragott királyfit, a Pillangót, a Car- touche-ot, a dokumentumfilmek közül a Szülőföldem, Makót, a Bolyai Jánost, a VJ MAGYAR FILM Szép lányok, ne sírjatok Vagyis oda se neki, szép lányok — ne sírjatok. E hetyke és lezser felszólító mondatos cím hetyke és lezser filmet takar, olyat, amilyen a fiatalság — Látszólag. A film eleve nem vállalkozik többre, mint az ifjúság legfelszínesebb és leg- sztereotípabb viselkedésformáiból — beatzenére — semmitmondó epizódokat sorakoztasson egymás mellé. A fiú- és lányfigurák jellegtelenek — gondolom — az alkotók abbeli törekvése miatt, hogy bemutassák az átlagifjút Milyen is ez az átlagifjú? A fiú: gyárban dolgozik, munkaidő alatt cicázik a lányokkal, félhosszú haja van, blazirt arckifejezése, kissé néma — minthogy keveset beszél hál’ istennek vagy sajnos? — udvarol és vőlegény, le szeretné fektetni a lányt, beatklubba jár, és lenézően viselkedik a rendőrökkel. A lány : vidékről került fel, szintén gyárba; lányszálláson lakik, udvarolnak neki, nem akarja odaadni magát, teljesen néma; beatklubba jár, odaadja magát egy másik fiúnak... Ilyen a fiatalság többsége? Ilyen bizony — a felszínen. Van egy kis baráti köre, aztán együtt járkálnak ide-oda, ha ráérnek. így van ez a filmen is — de nem a felszínen, hanem a film valóságában. Ennek a filmnek a csődje az, hogy az alkotók a felületi látszatot általánosítva, és eszközeiket ehhez igazítva érdektelen, üres, sivár ifjakat ábrázoltak. Zimre Péter forgató- könyv-író jellegtelen alakokat és tucatepizódokat gyártott. Mészáros Márta rendező azt hitte: majd megoldanak mindent a képek, azok majd ábrázolnak, jellemeznek, elmondják a cselekményt. Tévedett, mert a modern filmnyelv nem attól modern, hogy hányaveti képekben beszél, hogy kz ifjak a hosszú, vágás nélküli jelenetek alatt jönnek-men- nek, sétálgatnak ide-oda — esetleg kerékpároznak vagy futnak —, mindezektől még lehet e nyelv tartalmatlan is. Kende János operatőr is mintha a véletlenre bízta volna a helyszínek bevilágítását, ezért aztán — az amúgy is ötlette- len kockák — szürkék, sötétek. No. és a beat. A Kex együttes megfelelt, a többi — Metró, Syrius, Tolcsvay — szürkébb volt a szürkénél. Ezen nem is lehet ma már csodálkozni, hiszen egy pillantást kell csupán vetni a filmkockákra: a tizenévesek zenéjét fáradt harmincévesek, barázdált arccal, jókora hájréteggel, pocakkal képviselik. Ez. mint látvány Js nevetséges; s nemcsak külső: szemlélet is. S még nevetségesebb lett a film vége, amikor hirtelen re- vüvé változott az egész: dim- bes-dombos magyar tájon békés és tarka tehenek között népdal-adaptációkkal serénykedtek az együttesek, már csak a délibáb hiányzott... Amit hiába kergetett a rendező és a fiatal színészek — Zala Márk, Jaroslava Schallerová, Balá- zsovits Lajos — nem találták meg sem azt, sem önmagukat. Berkovits György Kántor-családot, a más programok közül a Kockázatot, a Tüskevárt, a Farkaskalandot, a Jónás könyvét, a spanyol táncegyüttes műsorát, egyszer már végigizgultuk a mexikói labdarúgó-világbajnokságot és ismétlést kaptunk a Tom Jones show-ban, sőt a Világirodalmi Magazin egyik programját — Tom Soppard: A pontos időt — is láttuk már egyszer. Karácsony első napján például a tizennégy órás műsoridő ötvenkét százalékát tették ki az ismétlések. Mit láttunk ezen kívül? Ami osztatlanul tetszett: A kékszakállú herceg vára — eredetiben. Nemrég, a Bartók- évforduló alkalmával közismert operaváltozatát láthattuk. Ügy gondolom, most, az eredeti Balázs Béla mű bemutatásával a Bartók-operá is közelebb került sok százezer ember szívéhez, értelméhez. Gábor Miklós fnaradékta- lan illúziót keltő alakítása tetszett leginkább, de jó játékot produkált a két fiatal színész, Piros Ildikó és Sinkó László is. Dobai Vilmos lé- nyegretörő rendezése jó lehetőséget biztosított a színészeknek a lélek mélyén lejátszódó belső dráma kibontakoztatására. Ami szintén tetszett:'a Bás- ti Lajosról készült művészportré. Buzáné Fábri Éva szerkesztésében és Zsurzs Éva rendezésében sokszínű képet kaptunk Básti Lajos művészi repertoárjából. Igazi élményt nyújtott. És ami még tetszett: az Egy férfi és egy nő című show- műsor. Koós János, Kovács Kati és az Express-zenekar produkciója — a maga műfajéban — kiemelkedett a többi, hasonló jellegű produkció közül. Hangulata volt. Gondolom, nem szükséges indokolnom, mit jelent egy vidám műsor esetében, ha előadói atmoszférát tudnak teremteni maguk körül. Ez már fél siker. Ha hozzávesszük, hogy Koós is, Kovács Kati is jó előadó, hangjuk is van és jó érzékük, hogy ne csináljanak drámát abból, ami nem az, csupán gondűző szórakozás, akkor elmondhatjuk, hogy egy nagyon derűs órát szereztek a tv-nézőknek. Nem tetszett a távolbaszakadt hazánkfia által prezentált Tévedni isteni dolog című zenés játék, amit ráadásul korábban már hallottunk a rádióban. Nem hinném — ismerve a körünkben élő magyar szerzőket - hogy szükségünk lenne ilyesfajta importholmikra. Ami szintén nem tetszett: Módos Pétét Holtidő című tv- filmje. Igaz ugyan, hogy a filmben végigkövethettük a kettes villamos útvonalát a Margit-hídtól a Boráros térig és Ráday Mihály operatőr jóvoltából felfedezhettük magunknak Duna-partunk szépségeit. Az is igaz, hogy alig néhány perccel a film bemutatása előtt már ízelítőt kaptunk az igazi fociból s talán ezért tűnt silány pótléknak az, amit a filmben foci címén kaptunk. És az is igaz, hogy azért a néhány százasért, amit a filmbeli focihős kapott a szemünk láttára, akaratlanul is szeretett öcsink szavai jutottak eszünkbe: kis pénz, kis foci, aztán nyomban aktualizáltuk is a mondást: mini mondanivalóból csak mini szórakozásra telik. P. P. V endégművész a Yarázsfuvolában December 26-án nagy sikerrel mutatkozott be az Operaházban ^dda Müser, a frankfurti operaház művésze az Éj királynője szerepében. 17. A házibuli résztvevőinek nagyon tetszett, hogy a lányok érettségi találkozóját összekötik Spitzer József és a városszerte ismert özvegy — immáron boldog ifiasszony — lagzi- jával. Spitzer Józsi két pincér kollégája vállalta a felszolgálást, Józsi csak, mint gondos házigazda, irányította őket: — Hordjátok körbe a lazacot! Hölgyeim és uraim, ezt mindnyájuknak meg kell kóstolni ... Ezalatt egy kis szobában Rita és Manszi — a fővárosi „segédcsapatok” vezére — taktikai megbeszélést tartott: — Manszikám, nagyon óvatosnak kell lenni. Nem lehet ajtóstul rohanni a házba. A lányok legyenek nagyon szo- lídak és vigyázzanak a szövegre. Ha ezek előveszik a Pipacs-beli sódert, megbukunk. — Nyugodj meg, úgy fognak viselkedni, mintha valameny- nyien most jöttek volna a zárdából. — A fiúkat nem kell itatni! — Pia nélkül nem megy — szegezte le Manszi, aki nagy tekintély volt a szakmában. — Olyan helyzetet kell teremteni, hogy ők kérjenek inni! — Bízd rám! Kérni fognak ezek mindent.. Rita és Manszi éppen akkor érkeztek vissza a társasághoz, amikor Botka — aki rendkívül büszke volt rá, hogy mint NB I-es focista. Pesten is vendégszerepeit —, éppen azt kérdezte a lányoktól: — És melyik iskolában érettségiztek! A lányok tanácstalanul néztek egymásra, majd a belépő Manszira. — Melyik iskolában is érettségiztünk, Manszikám? — kérdezte Babette, akinek természetesen ez csak a művészneve volt, valójában az igazán prózai Juci nevet viselte. — Zabálnivaló humora van kiskegyednek — vihogott Botka. Rita és Manszi tanácstalanul néztek egymásra. Sajnos a közoktatásban való járatlanságuk katasztrófális volt: egyetlen pesti lányiskola nevét sem ismerték. — Természetesen a legelőkelőbb apácazárdában — mondta Manszi és szellemességét óriási nevetés honorálta. — De remijük, a zárda azért koeduk 's volt. — Ezt kiké. magunknak — háborodott f<-. Clarisse, akinek fogalma sem volt, hogy mit jelent a koedukáció, de nem felejtette el Manszi intelmét, hogy a kétértelmű szavakat és ajánlatokat — különösen a buli elején — vissza kell utasítani. — Javaslom, hogy igyunk az ■ifjú párra — ütötte el a témát Rita. — A fiúk természetesen csak Colát, vagy narancslevet, a lányok egy gyű- szűnyi borocskát! — Éljen! — kiabálták mindnyájan és ittak. A fiúk irigykedve nézték a lányokat, akiknek ugyancsak furcsa fogalmaik lehettek a gyűszűről, mert egyhajtásra itták ki tele pohár borukat. A boldog Spitzemé szépnek a legnagyobb jóindulattal sem mondható arca felragyogott, és Józsihoz bújt, aki azt mártír pofával tűrte. — Nekem ilyen szép esküvőm még nem volt — rebegte az asszonyka. — Érzem, hogy ez lesz a legboldogabb házasságom. — Táncoljunk! — javasolta Manszi és természetesen megtapsolták. — Most bedobjuk magunkat? — kérdezte súgva Babette. akibe Botka már láthatóan belehabarodott. — Szó sem lehet róla! Olyan tartózkodó légy, mint tizem négy éves korodban ... — Akkor régen rossz — mondta Babette. . — Szóval nyugi. Ha szem- telenkedne, akkor kérd ki magadnak — mondta Manszi. Rita természetesen Csalát vette kezelésbe. Csala I-ben egvre láthatóbban kiütköztek a heveny szerelem tünetei. Le nem vette a szemét Ritáról. — Ahogy most nézem magát, szinte elfelejtem a foglalkozását. Olyan mint egy ártatlan kislány — mondta. — Mi baja van mindig a foglalkozásommal ? — Féltékeny vagyok... — Kispolgár! Ha színésznő lennék és történetesen Lukrécia Borgiát alakítanám a színpadon, félne, hogy magát is megmérgezem? Vegye tudomásul, hogy más a művészet és más a magánélet Nekem ez a foglalkozásom... Botka Babettel táncolt. — Még soha nem találkoztam ilyen izgalmas lánnyal — súgta a lány fülébe. — Ne fűzze az agyamat... — mondta Babette, aztán eszébe jutott Manszi intelme: — Maga kis mohó, nem szégyelli magát — csivitelte, mint annak a régi lányregénynek a hősnője, amely egyetlen, de maradandó irodalmi élményét képezte. — Állati humora van magának — vélte Botka, aztán a tárgyra tért: — Jöjjön, menjünk el innen. Unom ezt az erkölcsös bandát, ezt a sok pesti urilányt.. — Hogy képzeli... Én éppen olyan vagyok, mint ők! — Sajnos, momentán éppen nős vagyok, bár válófélben, ezért nem áll módomban megkérni a kezét. De ahogy kimondják a válást, bebizonyítom komoly szándékomat — mondta az egykoron remek kapuvédő és az ajtó felé táncolt a lánnyal. — Előbb beszéljen a mamával — idézte kedvenc lányregényét Babette és nagyon elégedett volt magával. — Milyen kár, hogy egy Nívódíj. A Magyar Állami Operaház új bemutatója Madách—Bánki: Az ember tragédiája című produkció, nívódíjat kapott. A díjakat — mint jelentettük — december 21-én Barna Andrásné, a Művelődésügyi Minisztérium zenei osztályának vezetője jelenlétében Lukács Miklós, az Operaház igazgatója nyújtotta át. A képen: Laczó Ildikó átveszi a díjat. NÍVODIJ BODNARNÉ Az első (40 év múltán) először A mellőzött Embergyűlölő Németh László Bodnárné című színpadi műve az író első drámája, amelyet 1931-ben írt. Eddig még sehol sem került színpadra, s most a Madách Színházban megkezdődtek a próbák Ádám Ottó vezetésével, hogy január 28-án a Lenin körúti anyaszínházban megtartsák a darab ősbemutatóját. A tömörségével, drámai sűrűségével, morális szigdrá- val a görög sorstragédiákra emlékeztető mű címszerepét Kiss Manyi alakítja. A további főbb szerepekben Huszti Péter, Balázsovits Lajos, Dégi István, Almási Éva, Schütz Ha, Kelemen Éva, Horesnyi László, és Garics László mutatkoznak be. A díszleteket Köpeczi Bócz István tervezte, a jelmeztervezés pedig Mial- kovszky Erzsébet munkája. Moliere ritkán játszott színpadi művét, a Misanthrope-ot tűzi február elején műsorra a Madách Kamaraszínház. A magyar és külföldi színpadokon kissé méltánytalanul melilyen jó nő, akkora liba — morogta Botka, de nem akart beletörődni a vereségébe. Gyorsan beletöltött a lányba három pohár bort. Babette nem ellenkezett, Botka ebből is látta, hogy valóban semmi rutinja nincs a lánynak. Legfeljebb azt csodálta, hogy az ötödik pohár után is olyan egyenesen áll, mintha egy kortyot sem ivott volna. — Táncolj te is velem — szepegte Spitzer fülébe az új asszony. Az egyik lány hallva a kérést, fölkiáltott: — Most jön a menyasszonytánc! Az indítványt nagy taps fogadta. A társaság körbe állt, helyet adva az ifjú párnak. Spitzer — mint akit akasztani visznek — bevánszorgott a kör közepébe, meghajolt neje előtt és átölelte. Az asszony átfonta a nyakát és boldogan kacará- szott. Józsi alig lépett kettőt és máris elkiáltotta magát: — Eladó a menyasszony! — és félreállt. Felkapott egy kiürült süteményes tálat, de senki nem jelentkezett, hogy egy százas ellenében megforgassa a menyasszonyt. Elsőnek Só- dar Márton, a csapat balösszekötője, egy falusi fiú, kapott észbe. — Szabad? — hajolt meg Spitzerné előtt és az eléje tartott tálba egy húszast dobott. Spitzer megadta az engedélyt és elindult a hagyományos menyasszonytánc. Sorra járultak a tál és az asszony elé a fiúk és a tánc végeztével Spitzer megszámolta a pénzt. — 200 forint jött össze — mondta Ritának., — Túl van fizetve... (Folytatjuk) lőzött MoZiere-művet most Vámos László rendezésében próbálják a Madách Imre téren. Moliere majdnem két évig dolgozott ezen a darabon, s kortársa, Boileau Moliere legjobb darabjának tartotta a Misanthrope-ot, s ezen a véleményen volt Rousseau, Voltaira és Goethe is. Az „Ember- gyűlölő’’ Alceste-jében most Gábor Miklós mutatkozik be, s a további szerepekben Márkus Lászlót, Garas Dezsőt, Deák B. Ferencet, Bálint Andrást, Dómján Editet, Psota Irént, Piros Ildikót, Kádár Flórát, Fenyő Ervint és Gyenge Árpádot láthatjuk majd. A Misanthrope Mészöly Dezső új fordításában kerül a közönség elé, a díszlet- és a jelmeztervezés munkáját Gyarmathy Ágnes végzi. Pályázati felhívás A televízió az oktatásban Az iskolai televízió adásainak hasznosítását, az eddigi műsorok tapasztalatainak összegezését, a „Tv-pedagógia” elméleti és módszertani megalapozását célozza az a pályázat, amelyet a Művelődés- ügyi Minisztérium és az iskolatelevízió, valamint a Somogy megyei tanács hirdetett meg. Négy nagy témakör (a tévé-pedagógia elméleti kérdései, a pedagógusok felkészítése az iskolatelevízió adásainak felhasználásához; az iskolatelevízió jelentősége egyes tantárgyak oktatásában és az iskolatelevízió alkalmazása a/, összevont tanuló csoportos iskolákban) kérdéseit dolgozhatják ki a pályázók. A jeligés — 20—26 gépelt oldalnyi — pályamunkákat 1971. május 1-ig lehet beküldeni aá MRT Iskolatelevízió, Budapest 5. Pf. 250 címre. Az első díjas pályázatot 3000, a második helyezettet 2000 és a harmadik díjat nyert munkát 1000 forintQS pénzjutalomban részesítik. A pályázathoz ötletpályázat is kapcsolódik, amelyben egyebek között arra kérnek tanácsokat, hogy milyen új segítőeszközökkel lehetne az iskolatelevízió óráit hatásosabbá tenni, illetve milyen tárgyakat oktassanak a tévé-órákon. Egyébként a pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást az Iskolatelevízió munkatársai adnak (címük: Budapest V., Műn- nich Ferenc u. 8.). * Kecskeméti krónikák Értékelték a Bács-Kiskun megyei króniika-pályázatra érkezett műveket Az első díjat nem adták ki, a második dijat a világhírű kecskeméti kádgyár történetét feldolgozó két krónika szerzője nyerte. A két harmadik díjat a kecskeméti tsz-ek krónikájának és a kiskőrösi vegyes ktsz történetének írói kapták.
