Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-10 / 289. szám

Veteránok emlékezése a váci múzeumban VÁC I NAPLÓ gngj^igiäaBi«gMaSSMaaaB» A pest MEGVil HÍRLAP KÖtÖNfMADÍ«; A XIV. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1970. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Átadás előtt az új telefonközpont A váci Vak Bottyán Mú­zeum, amelyet sajnálatos mó­don éppen a váci közönség lá­togat legkevésbé, december 3-án érdekes találkozó színhe­lye volt. Itt gyűlt össze azoknak, a múzeum által eddig felkuta­tott veteránoknak egy része, akik tevékenyen részt vettek a váci munkásság öntudatra ébresztésében, szervezésében és irányításában az 1920 és 1945 közötti időszakban. Eljött Bayer Anna, Csekó István, He­gedűs Károly, Heine Antal, Kovács Péter, Mészáros Mik­lós és Tömeg István. Mindnyájan jól dolgozó és felvilágosult munkások vol­tak. Felvilágosító munkájuk nehéz volt. Nemcsak azért, mert a Tanácsköztársaság bu­kása után minden megmozdu­lást, szervezést kegyetlenül el­fojtottak. Ök tanították a ke­vésbé öntudatos munkásokat a tisztánlátásra, arra: bár­mennyire nehéz is, bármilyen áldozatokat követel is a harc, van értelme, szembe keli száll­ni az elnyomókkal. A beszélgetés délután há­rom órától este hét óráig tar­tott, és részt vettek rajta a múzeum belső és külső mun­katársai is. Azáltal, hogy a veteránok közül többen összejöttek, az emlékezés a régi eseményekre könnyebb és hitelesebb volt. A közösen átélt események el­beszélésében kiegészítették egymás mondanivalóját, ami igen fontos a történetírás szempontj ából. Minden elhangzott szó a múzeum magnetofonszalagjára került. Ezek a szalagok részei annak az anyaggyűjtésnek, amelynek alapján a közeljövő­ben feldolgozásra kerül Vác munkásmozgalmának legke­vésbé ismert része, az 1920- tól 1945-ig terjedő korszak. Szó esett még az 1919-es vá­ci eseményekről is, sőt, arról is, hogy a veteránok hogyan vettek részt a felszabadító bar­A Hazafias Népfront városi bizottsága a napokban egybe­hívta az általános- és középis­kolák szülői munkaközösségei­nek vezetőit. A tanácsháza dísztermében rendezett anké­ten- a népfrontbizottság elnök­sége nevében Kiszel János mondott megnyitó beszédet. — Az MSZMP Központi Bi­zottsága februárban határoza­tot hozott a nők politikai, gaz­dasági és szociális helyzetéről — mondotta vitaindítójában. — Ez a határozat a nőtanácsok egyes feladatait szélesebb tár­sadalmi bázisra igyekszik épí­teni. Ennek keretében a Haza­fias Népfront feladata lesz, hogy közreműködjék az isko­la és a család kapcsolatának fejlesztésében. A jövőben a népfrontbizottság segíti, irá­nyítja a szülői munkaközössé­gek társadalmi tevékenységét. — A szülői munkaközösségek az elmúlt 22 év alatt jelentős, prős hagyományokkal rendel­kező társadalmi tényezőkké váltak. Szervezett lehetőséget nyújtottak arra, hogy a szülők megértsék, megismerjék a ! szocialista iskola, a szocialista nevelés célkitűzéseit; ennek alapelveit elfogadják és mód­szerét a családban is érvénye­sítsék. Povássai Sándor, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője, részletes tájé­koztatást adott a szülői mun­kaközösségek tevékenységéről. Köszönetét fejezte ki a neve­lőintézmények szülői aktívái­nak. akik áldozatos munkájuk­kal hozzájárulnak a család és az iskola közötti jó összhang megteremtéséhez. Beszélt a társadalom felelős­ségéről, amivel a jövő generá­ciójának, a mai fiataloknak tartozik. Döntő tényező az ott­honi, a családi nevelés. Pél­dákkal illusztrálta az osztály- vezető, hogyan lehet jó össz­hangot teremteni a család és az iskola között. Igen fontos, hogy a gyermek a családban ugyanazokat a nézeteket hall­ja társadalmunk életéről, fej­lődéséről, a világ anyagiságá- ról, mint az iskolában. Ha el­lentétes ez a kettős hatás, a gyermekben zavart kelt, meg­cok segítésében, és a felsza­badulás utáni újjáépítésben a pártban és a tömegszerveze­tekben. Ezek az események mind szerves részei a város még fel nem dolgozott, Sőt, még ki sem kutatott legújabb- kori történelmének. Svajcsik Erzsébet Hová utazik jövőre? Az IBUSZ Széchenyi utcai irodája már most megkönnyíti az 1971. évi egyéni utazási ter­vek elkészítését. Korlátozott példányban — teljesen díjtala­nul — utazási tájékoztatót bo­csát az érdeklődők rendelkezé­sére. Bútor, hűtőgép, utalvány -három forint 30 fillérért Kilenc váci lottózónak ked­vezett a szerencse a novembe­ri jutalomsorsolásnál. A váro­sunkban forgalomba hozott 45. heti szelvények közül az aláb­biakat húzták ki tárgyjuta­lommal: 7 839 950 (kétezer forintos éléskamra utalvány); 7 934 538 (háztartási gépek, négyezer forintért); 7 990 483 (kétezeröt­száz forintos méteráru utal­vány) ; 7 990 498 (kétezer forin­tos vásárlási utalvány); 8 121 579 (ötezer forintos ruhá­zati utalvány); 8 122 284 (két­ezer forintos vásárlási utal­vány); 8 166 739 (tízezer forin­tos bútorutalvány); 8 176 754 (százhetvenöt literes hűtőgép) és 8 179 093 (háztartási gép, négyezer forintért). A nyertes szelvényeket de­cember 18-ig lehet leadni a Széchenyi utcai lottóirodában. nehezíti egységes világnézeté­nek kialakulását. Jó példaként említette a Gá­bor József iskolát, ahol az idén fokozottabb mértékben sike­rült mozgósítani az alsóvárosi gyermekek szüleit. A nevelő­Ahogy műsorát hallgatom, megelevenedik az a nyár végi este, Verőcén, az Express-tá- borban. Selley Zoltán négy fiatal lány társaságában, lát­hatóan izgalmas témát vitat­va ült egy asztalnál. — A nyáron Sárospatakon jártam. Egyik este Béres Fe­renccel, a kitűnő énekessel kö­zös műsort adtunk, a tanító­képző növendékeinek közre­működésével. Ök négyen is ott voltak műsoromon — mondta, és máris lelkesen beszólni kezdett, arról, hogy milyen ér­tő, kultúrált módon fogadja a mai fiatalság a verseket. — Öröm az előadóművész számára, amikor érzi, hogyan ragadja magával a költő gon­dolata ezt a rerrlek ifjúságot. Ezek a szavak jártak az eszemben, mialatt magam is a fóti fiatalok klubja tagjai kö­zött ülve hallgattam a kiváló előadóművész tolmácsolásában Babits Mihály: Jónás könyvét. A műsor után arról faggat­tam, hogyan és mikor jegyez­te el magát az irodalommal, az felőadóművészettel. — Gimnáziumi tanulmá­nyaim utolsó éveit Vácott vé­geztem. Itt, hatodikos gimna­zistaként, nyertem először szavalóversenyt. Ma is emlék­szem rá, hogy Ady Endre: A Patyolat üzenete című versét szavaltam. Szerencsém volt, mert remek osztályközösségbe kerültem, és osztályfőnököm is kiváló pedagógus volt. Sa­A hét elején — az udvari részen — elkezdték az állvá­nyok bontását. A Marx téri új telefonközpont építése befeje­zéséhez közeledik. Belül még hátravan a lépcsőház kiképzé­se. Az udvart is betonozni kell. Előreláthatólag Bohus Mihály építésvezető brigádja december végére, az eredeti határidőre, befejezi a munkát, és megkezdődik az épület át­adása. A járókelők örömmel álla­pítják meg, hogy a postapark nemcsak korszerű, de tetsze­tős, szép épülettel gazdago­dott. Az aranyosan csillogó, kőmozaikkal kirakott falrész, a fémkeretes, színesre festett alsó és felső ablaksor kellemes hatást kelt. A kocsibejárat fe­letti függőfolyosó a négy évti­zeddel ezelőtt épült főpostát köti össze az 1970—71-ben el­készülő telefonközponttal. Az építők betartották a vál­lalt határidőt — a belső szere­lési munka eltolódik, előrelát­hatólag egy-két hónappal. Az ok: késett a központi fűtés szerelése és hideg teremben nem tudtak dolgozni a Belo­iannisz Híradástechnikai Gyár szerelői. Ma már működik a kazán, kellemes a hőmérséklet az el­ső emeleti nagyteremben, ahol a svéd szabadalom alapján szerelik 2000 előfizető állomás­intézmények csak akkor tud­ják teljesíteni hivatásukat, ha a szülői munkaközösségek vá­lasztmányára támaszkodhat­nak, mint az iskola után leg­fontosabb nevelési tényezőre. ját énekkart, színjátszó cso­portot szerveztünk, színdara­bokat mutattunk be. Kedves emlékem maradt a „Mélyek a gyökerek” című darab, amely­ben az öreg szenátort alakítot­tam. Szívesen játszottuk Ka­rinthy jeleneteit, és nekem nagy sikerű egyéni számom volt Garay János: Az obsi- tos-a. (Máig is szívesen mon­dom.) Ezek voltak tehát az első lé­pések. S hogyan történt to­vább? — A bölcsészkaron pedagó­gia—magyar szakos diplomát szereztem. Elekor ismerkedtem meg mélyebben az irodalom­mal, amely iránt addig is ben­nem élt a szeretet és az érdek­lődés. Az előadóművészet te­rén pedig Nagy Adorjánnak, a Színművészeti Főiskola taná­rának köszönhetek sokat, aki­től beszédtechnikát tanultam. — 1964-től vagyok hivatásos előadóművész. Kezdettől fog­va szívesen vettem részt isme­retterjesztő és fiataloknak, gyerekeknek szóló előadáso­kon. Rendszeresen felléptem a Kossuth Klubban, a József At­tila Szabadegyetemen, ahol irodalomtörténeti előadásokat illusztráltam versmondással. Örömmel emlékszem vissza 1965-re, amikor első önálló es­temet tartottam az Irodalmi Színpadon. Ennek az estnek az volt az érdekessége, hogy mindössze két nagy verset mutattam be: Petőfitől A helyét. Ez a helyiség egyne­gyedét tölti be, ha jelentkez­nek újabb előfizetők, mód lesz nyolcezres központ kialakítá­sára. Fotósunkat invitálják: jöj­jön vissza egy hónap múlva, A Vácról Budapestre utazó utas, ha bosszankodik is egy kissé a vonatok késésén — jóleső örömmel látja, hogy Dunakeszi és Göd térségében sorra földbe helyezik a vil­lanyvezeték-tartó oszlopokat. — A szerelőbrigád jól ki­használja az aránylag enyhe decemberi időjárást — tájé­koztat Szállási József állomás­főnök. — A legkorszerűbb fel­szerelés segítségével azon igyekeznek, hogy az 1970-re előirányzott munka befejeződ­jön. — Mikor utazhatunk villa­mos vontatása vonaton? — Ha sikerül a jövő évi tervet is betartani, szeptem­helység kalapácsát és Arany Jánostól: Jóka ördögét. Ügy érzem, nagyon szereti az ifjúságot, szívesen lép fel előttük, — 1968-ban a Gyermekrá­dióban „Versbarátok Klubja” címmel ment sorozatműsorom, amelyet 1969-ben „A versmon­dás eszközeiről” című soroza­tom követett. Velem készült az Iskolai Filmintézet Hangsúly és hanglejtés című filmje. 1966-ban tagja voltam a Ka- zinczy-verseny (helyes magyar kiejtési verseny) országos zsű­rijének. Nyáron az úttörőtábo­rokban mutatok be vidám műsort a gyerekeknek. Min­den alkalmat boldogan megra­gadok, hogy a fiatalok köré­ben verset mondhassak. Bi­zonyság ez az alkalom is! — mondta Selley Zoltán. Mikor és hol láthatjuk-hall­hatjuk viszont járásunk terü­letén? — Legközelebb december közepén, Foton vendégszerepe­lek, ahol a Vörösmarty Em­lékbizottság „Százhúszat verő szív” című irodalmi estjén, tragikusan korán elhunyt köl­tő barátom, Váci Mihály ver­seit mutatom be. E mondat még véget sem ér, amikor már 2—3 fóti fiatal is ott állt asztalunknál, kérve a művészt, adjon még ráadást, mondjon el még egy Verset. —k.—e. (Gyimesi Sándor felvétele) akkor már látványosabb fel­vételt készíthet. Azért most is villan a vaku: megörökítettük Kövesdi Józsefet, Orsós János­áét és Tóth Lajosnét — a lét­ra tetején —, szerelés közben. (papp) berben már próbajáratok köz­lekednek Vác és a Nyugati pályaudvar között, és jövő szilveszterre villamos vontatású mozdonyok húz­zák a szerelvényeket a budapest—szobi vonalon. — Sok nehézséget kell még megoldani? — Akad gond bőven. A váci vasútállomáson például nagy távolságot áthidalva mind­össze két tartóoszloppárt állí­tanak fel. Ez is megkönnyíti a fel- és a leszállást. Eltűnnek a világítóoszlopok is; az esti vi­lágítást a pályavezetőkre sze­relt égők adják. — Mi a helyzet az északi szakaszon? — Hétfőn jelentős eseményt ünnepelünk. Aznap adják át a vác—verőcei, teljesen újjáépí­tett szakaszt. Ez azt jelenti, hogy a balassagyarmati vona­tok már külön sínpáron érkeznek a váci állomásra s azt is eredményezi, hogy a Vácon átfutó gyorsvonatok se­bességkorlátozás nélkül szá­guldhatnak át az állomás előt­ti kanyarban. — Nem rejt ez veszélyt ma­gában? — Nagyon nyomatékosan szeretném felhívni az utazókö­zönség figyelmét, hogy külö­nösen hétfőtől, ne a sínek kö­zött várja az érkező vonato­kat. öt nyitott kapun és a bejá­raton át közelíthetők meg a szerelvények. ÍGY IS LEHET Űjabb önálló helyiséggel rendelkező letéti könyvtárral gazdagodott a város szakszer­vezeti könyvtárhálózata. A Fonógyár kapott egy 15 négy­zetméteres szép, világos könyvtárhelyiséget. A könyv­táros is bizonyított: a gyár 459 dolgozójából 193-at be­szervezett az olvasótáborba. A jelenlegi 400 kötetes leté­ti állományt a körzeti könyv­tár 1500 kötetre emeli, hogy az igényes olvasóközönségnek most már megfelelő választék álljon rendelkezésére. A gyár igazgatója megígér­te, hogy rövid időn belül kor­szerű, szabadpolcos berende­zést kap a könyvtáruk. L. E. Mindenütt ég a villany Lassan dolgoznak a betonozok Kisalagon — Mit kapott Kisalag az el­múlt hónapokban? — A kér­dést a községi párttitkárnak tettem fel. — Befejeződött a villany re­konstrukció. Ma már nem csak a Fő utcán, hanem a mellék­utcákban is égnek a lámpák. Az 1963. és 1967. évi nagy bel­vizek után ebben az esztendő­ben megkezdték a község bel­vízelvezető rendszerének épí­tését. Az árokásógép hamar meghúzta az árkokat, a beto­nozó brigádok viszont nagyon lassan dolgoznak. Eddig mind­össze két utcában fejezték be a csatornaépítést. — Kisalag lakói gyakran pa­naszkodnak, hogy a múlttal el­lentétben, jelenleg sem kultúr- háza, sem mozija nincs Fót e részének. Reméljük a követ­kező esztendő meghozza a vál­tozást — mondta a párttitkár. nyl Csornád: FURCSA PÁR A veresegyházi művelődési ház Periszkóp együttese va­sárnap délután öt órakor a csórnád! művelődési házban bemutatja NeiI Simon: Furcsa pár című vígjátékát. Beköltöztek az új OTP házakba a lakók Dunakeszin. Dunakeszi ELKÉSZÜLT a Moszkva utca és a Mik­száth utca. Az útépítők most a Hunyadi Utat és az Élmunkás utat építik. Korpás Tamás: az FTC jegkorongozója Figyeltük, hogy az új, őszi szezonban hol találkozunk a váci Korpás Tamás nevével? Vasárnap a Népsport hírt adott a 10:2-re végződött FTC —Építők jégkorongmérkőzés­ről. A játékosok között olvas­tuk a novét. A páros műkor- csolyázés bajnokának régi vá­gya teljesült azzal, hogy az FTC jégkorongozója lett. A népfrontbizottság segíti, irányítja a szülői munkaközösségek társadalmi munkáját (p. r.) LEGKÖZELEBB A IÍÓNAP KÖZEPÉN A versről és a fiatalokról Beszélgetés Selley Zoltánnal AZ ÁLLOMÁSFŐNÖKSÉG KÉRÉSE: Ne a sínek kö az érkező vonatokat (papp) KICSERÉLIK a Duna-parti korzó régi vaskorlátjait. (Foto: Buzási Péter)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom