Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-09 / 288. szám

4 “‘‘s^Cirlap 1970. DECEMBER 9., SZERDA Bem apó trombitása V.-.. AV v' „Itt lennem a sir fenekén Ifjú koromban alszom én Te, ki ittjársz, s síromra állsz. Tudd te is, ugyanabba szállsz Barkóczi Eszter volt a nevem Ki 10 és 5 évet éltem 1834, oct. 28. 1848. XI. 3” 3Nem tudom miért, ezt a feliratot választottam ki a sok sírfelirat közül. Már itthonról égy indultunk, amit lehet, megnézünk Romániában, ki­használjuk minden percünket. Jártuk a múzeumokat, régi várakat, templomokat. Elha­tároztuk, a székelyföldön ad­dig nem nyugszunk, amíg iga­zi kopjafára nem találunk. Székelyudvarhelyen furcsa kíváncsisággal néztek bennün­ket, amikor a kisváros közepén azt tudakoltuk: merre van itt régi temető? Temető? — kér­dezték vissza. Azután győzött az udvariasság, eligazítottak bennünket. Nem kellett mesz- szire gyalogolnunk, néhány lépés a főtértől, fed a templo­mig, és amögöitt már ott is volt a temető. Régi-régi temető. A legtöbb sír az 1800-as éveikből való, és az akkori szokásoknak meg­felelően, verses felírásokkal búcsúztatták a halottat. Né­melyiket meg is mosolyogjuk: „Ifj. Fülöp György emléke Ki életének 35 éve és házasságának 14 éve élt volna nőjével. Akkor Veretett nőjének, Sándor Erzsébetnek és 4 árva gyermekének nagy szívfájdalma lön, hogy tulajdon segédje gyilkos kezei által az halálnak véres áldozata lön 1863-ban, szeptember • 29>-én.” Bolyongunk a régi emlékék íözött. Kopjafát egyet talál­tunk. Szép, hármas fafaragás, dőlt fejfa. Körülkerített sírha­lom (a felső képen). Már alkonyodik, el_ menőben vagyunk, amikor megakad szemünk egy törté­nelmi üzeneten (alsó kép). !Ü \ HONfl TOOfHA'ffTE ‘ 'lüacszTaírr * ^ «KALISZ , s . i m&mmm „ mfimmmM- • * m - sp <4 £SWÍSA‘CSAT«WlJf; f rssg' ■■ • ­rnwmm OÄii ­„Honfi, hogyha itt e Kereszt előtt Megállsz E sarokban nyugvó Kiss Ferenere találsz Bem tábornok alatt 1848-ban Ezredtrombitás volt Es hős a csatában Most itt nyugszik E sír sötét árnyékában 1819-dik évben Borsodmező-Csádban Született, s most Nyugszik Erdély Kis hazánkban Üdvöt hős lelkének Nyugtot sírhalmában Áldást békét adjon Isten a hazában Meghalt 1871 áprilisában.” A temető alkonyi csendjé­ben csaták zaját halljuk, és megelevenedik előttünk Bem tábornok, aki jelt ad a trom­bita megfújására: „Roham­ra!!!” Ezrek és ezrek indulnak. Lódobogás hallszik, csataüvöl­tés. A huszonkilenc esztendős trombitás teljes erejével fújja a trombitát, lelkesít, 6 is hőse a csatának. Ebből az emlékből él az évek során, gyermekei­nek, unokáinak szövi a mesét. Mindegyik elbeszélés hőse Bem apó ... Természetesen hi­teles az elbeszélés, mert a trombitás minden csatában, ütközetben ott volt, nélkülöz­hetetlen katonája a szabadság­harcnak. ; • Állunk a sírhant mellett, megilleted ve és szégyenkezve: egy szál virág sincs nálunk. Sági Ágnes Tizenhatezer kötet a polcokon Kevés a szakmunkás olvasó a Nagykőrösi Konzervgyárban Berkesitől Németh Lászlóig - Kívánságkönyv Ajánló bibliográfia „Mutasd meg, mit olvasol, megmondom ki vagy!” — ezt a mondatot többször is hal­lottam, s ha nem is hiszek túl­ságosan igazában, azért lehet benne valami. A számok, a statisztikai adatok mindig ad­nak némi támpontot. Miről vallanak hát a Nagykőrösi Konzervgyárban lejegyzett számadatok? Aki beszélt ró­luk: a könyvtár csinos, nagyon agilis vezetője, Pászti Dénesné. — Két részből áll könyvtá­runk; a szakszervezeti — szépirodalmi — könyvtárban 9700, a műszakiban — vállala­ti keretből „táplálkozó” — 6500 kötetet tartunk nyilván. Régebben a műszaki köny­veket az újítási felelős kezelte, saját irodájában. Most közös a két könyv­tár. Mindenütt rend, tisztaság, áttekinthetőség. A szépirodal­mi résznél van betűrendi út­mutató, és szakrendi elhelye­zés. Amiket gyakran keresnek — általános és középiskolai olvasmányok — azokat külön is kiemeli a sárga színcsíkos jelző. Külön találhatók a fiúk, a lányok érdeklődésére szá- mottartó könyvek, külön a mesekönyvek. Tavaly azzal kedveskedett olvasóinak a könyvtár, hogy „kívánság­könyvet” nyitott: minden be­jegyzett igényt — teljesítettek. Ma is előjegyeznek olyan könyveket, melyek nagyon ke­lendők. Most újabb ajándék készül az olvasónak:.a könyv­tár fényképével ellátott könyvjelzőkkel köszöntenek — kellemes karácsonyt! A könyvtár vezetője kis ajánló bibliográfiát készít Németh László műveiből. „Berkesi-láz után végre Németh-láz” — új- jongott Pászti néy Tavaly 520 olvasója volt a könyvtárnak, most eddig csaknem 900 a bejegyzet­tek száma, ebből 270 a műsziaki könyvtá­ré. Az olvasók megoszlása: se­gédmunkás 200, szakmunkás 100, műszaki 70, tanuló 60, ipari tanuló 50, a többi az „egyéb” kategóriában szerepel — takarítótól az adminisztrá­torig ... Érdekes a műszaki könyvek olvasóinak statiszti­kája is: segédmunkás 21, szak­munkás 31, műszaki 85, tanuló 8, ipari tanuló 3, „egyéb” 100. A számok „beszélnek”. Csak egyetlen tényre utalnék: miért olvas oly kevés szakmunkás a gyárban?... Érdekes képet mutat az ol­vasottság, az igényességi sor­rend. Első helyen áll Berkesi, őt Szilvási követi, de rögtön Németh László következik. A vers — az utolsó helyen áll. Az év első hat hónapjának adatai szerint 6666 látogatója volt a könyvtárnak, az olva­sók száma 652, a kölcsönzött könyveké pedig 15 347. Ebből ismeretterjesztő 6 ezer, szép- irodalmi 4300, gyerekkönyv 2 ezer; a többit a letéti könyv­tárakban kölcsönözték, ahol nem készült ilyen statisztika. A könyvtár dolgozói nem fogynak ki az ötletekből; ám ahhoz, hogy még hatékonyab­ban dolgozhassanak, nagyobb segítségre lenne szükségük. Például arra, hogy ne ők kezeljék a KISZ játékait, a sorozatos érte­kezleteket ne az olvasóban tartsák, mert bosszantó, értéktelen munkával köti le a könyvtári szakember idejét-erejét mind­ez.* Pedig megvan bennük a hivatástudat, az akarat, hogy rendezett könyvtár álljon min­dig az olvasó rendelkezésére. — szentgyörgyvölgyi — Emlékünnepély Baktay Ervin-e mlékűnne­pélyt rendezett a Hazafias Népfront és a TIT ráckevei járási elnöksége a dunaha- raszti gimnáziumban. A híres Kelet-kutató életét, valamint Európa-szerte híres, tudományos munkásságát dr. Horváth Tibor, a Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója méltatta emlékbeszédében, majd az ezt követő ünnepi műsorban Varga Csilla zon­goraművésznő, és Bodor Tibor színművész lépett fel. Év végi pályázatunk — értékes díjakkal Ómega-turné januárban — Gemlerék ,,keresztfája” Elsőként szeretnénk beszá­molni az idei budaörsi tánc­zenei találkozó győztes együt­tesének koncertjéről. Gemle­rék most mutatkoztak be elő­ször hangversenyen a budaörsi közönség előtt, és nyugodtan mondhatjuk — sikerrel. Ehhez azonban már egy új tag is hozzájárult: Andrásfay Endre, az orgonista. Megtudtuk, hogy a Matador orgona sokat segít az együttes zenei elképzelései­nek megvalósításában és a sa­ját szerzeményű számok elő­adásában. Gemlerék műsorán Led Zeppelin és Beatles-szá­mok szerepeltek leginkább: nívós, élvezetes előadásban. Az együttes egyébként Ócsáh is szerepel. Az Omega együttes a tokiói sikert követően megkezdte ha­zai országjárását. A múlt heti pomázi vendégszereplés után a héten Monorra és Ceglédbercelre látogatnak. Mindkét kultúrház eladta a koncert belépőjegyeit. A tervek szerint január 3-án indulnak ismét külföldre. Kö­zel egyhónapos turnéjuk me­netrendje: Jugoszlávia, a can- nesi aranylemezes fesztivál, majd Párizs és Bécs. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megjelentette Korda György nagylemezét. A Metró és az Omega együttes nagyle­meze viszont még mindig ké­sik. Az MHV legújabb híre: a Palma de Mallorcában szere­pelt öt spanyol dal egybeötvö- zésének szerzője, Benkő László száma kislemezen je­lenik meg. Zalatnay Sarolta énekli a dalt, a Bergendy- együttes kíséri. Bach-orgonaművek kerül­nek sorozatban a közönség elé a Zeneakadémia nagytermében. Januártól márciusig Kistété- nyi Melinda, Baráti István, Virág Endre, Kárpáti József, Lehotka Gábor és Peskó György interpretálja Bach or­gonaműveit. Egy közelebbi dátum: december 10-én Ránki Dezső zongoraestjének műso­rán Haydn-, Schumann- és Liszt-mű szerepel. A Filhar­mónia továbbá már most fel­hívta figyelmünket az egyik legérdekesebb januári ven­dégre, Pedro Soler spanyol gitárművészre. Január 17-én ad hangversenyt a Zeneakadé­mia kistermében. E heti nyerteseink; Kiss Gergely (Budapest, XIII. kér., Katona József u. 2/a), Minkö Erzsébet (Tápiószecső, Rákóczi u. 9.), Kovács Mária (Váchar- tyán, Dózsa u. 8.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (2) Bee­thoven: Für Elise, 2. (5) Ko­dály: Háry János, 3. (1) Liszt —Paganini: La Campanella, 4. (3) Liszt: Mazeppa, 5. (4) Bee­thoven: IX. szimfónia. Tánclemezek: 1. (1) Kégli­dal (Illés), 2. (3) Óh, jöjj (Omega), 3. (—) Kócos ördö­gök (Metró), 4. (—) Jöjj ide hozzám (Atlasz), 5. (2) Most ké­ne abbahagyni (Kovács Kati), 6. (—) André (Koncz Zsuzsa), 7. (4) Olyan szépen mosoly­gott (Omega), 8. (9) Végre sza­bad vagyok (Késmárky), 9. (7) Csábít a fény (Hungária), 10. (10) Jajj, nem vigyáztam (Ko­vács Kati). Előre felhívjuk olvasóink fi­gyelmét az év végi nagy pá­lyázatunkra, melyben az év legnépszerűbb könnyűzenei slágerére, a legjobb együttesre, valamint női és férfi énekesére szavazhatnak. A pályázat díjai a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Zeneműkiadó ajándékai; lő nagylemez, 10 kislemez, értékes könyvek. sunyó — tamás Vágja ki, írja rá a hét könnyű­zenei, illetve komolyzenei számát, ragassza levelezőlapra és úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Budapest VIH., Somogyi Béla u. 6.) Pest megyei Hírlap, Kedveim lemezem címzéssel. Szavazóink között minden héten három hang­lemezt sorsolunk ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándé­kát. Ósí terenc ■■ „ « A Z-as marad 2. — Rgmélem, tudjátok, hogy ezzel a csapattal úgy kiesünk, mint a pinty — kezdte a tár­gyalást Kristóf edző. Közben egy üveg konyakot bontott. A .középcsatár elé is tett egy po­harat és megtöltötte. — De mester — tiltakozik Berek. — Ne játszd meg magad. Ügy mondják, tíz féldecire vagy hitelesítve. — De hiszen épp az előbb mondta, hogy új életet kez­dünk. — Igen, de most egy olyan furcsa helyzet állott elő, hogy e harcban ezúttal nem a lá­badra, hanem az eszedre lesz szükség — mondta az edző. — Reménytelenül — legyin­tett Hetényi. — Mit akar velem? — kér­dezte gyanakodva az érdemes center. Öt éve rúgta a bőrt a csapatnál, de még nem fordult vele elő, hogy az edző így be­széljen vele. Rosszat sejtett. Biztos le akarja léptetni. — Idefigyelj, fiam. Új takti­kára van szükség. Te tudod a legjobban, hogy ezt a bandát lehetetlen három hónap alatt gatyába rázni. Kiesnünk még­sem lehet és ennek egy mód­ja van... — egy rövid hatás­szünetet tartott, maid folytat­ta: — Essen ki az FFC. — Ez jó! De hogyan? Talán kérjük meg, hogy szívesked­jék a hátralevő meccseit el­veszíteni és nekünk két vállra feküdni? — gúnyolódott Heté­nyi. — Én már tudom, és ehhez te kellesz fiam — fordult Be­rekhez. — Ügy fogok küzdeni, mint egy oroszlán... — ígérte Be­rek. — Eddig is pont úgy fociztál, mint egy oroszlán — mondta Hetényi. — Most ne veszekedjünk! Fi­gyelj ide, fiam! Hogy állsz te azzal a Ritával... — Mondtam mester, hogy dobtam. Az egy... — Ez nem baj! Rajtunk csak ő segíthet. — A Zámori Rita? — ál- mélkodott Hetényi. — Az a nő­személy, aki tönkretette Berek Lászlót, aki egyenetlenséget szított a csapatban, aki miatt többször fulladt botrányos ve­rekedésbe a fiúk bankettje ... Hát ez már sok! — Nyugi. Hetényikém! Ne­künk Zámori Rita kell! — Még nem értem a mes­tert, de azt hiszem lehet va­lamit csinálni. Amikor kidob­tam, könyörgött és azt mondta: csak egy szavamba kerül és ő újra azt teszi, amit akarok. — Helyes! Most fogod ki­mondani ezt a szót... — Képtelenség! Azt akarod, hogy még jobban szétzilálja a csapatot? — kiabált Hetényi. — Azt! — felelte Kristóf. Aztán, a döbbent csendben, lassan hozzátette: — Csakhogy nem a mi csapatunkat fogja tönkretenni, hanem a Felsőhe­gyi Futball Klubbot! Erre kell rávenned, Berek László. Akkor megússzuk a bajt! Különben mehetsz reggel hatra dolgozni az öntödébe, ahonnan a fize­tésed kapod! Bereket a fenyegetéstől is­mét kirázta a hideg és mindent vállalt ★ — Tessék — felelt a kopo­gásra Rita és magára terített egy újságlapot. Rita ugyanis még munkaruhában volt. Most éri véget sztriptíz száma, mely- lyel estéről estére óriási sike­reket aratott az alsószéki Royal-grill világvárosi műsorá­ban. A portás lépett be, maga előtt tolva egy óriási bokrétát. — Megmondtam, hogy zavar­ja el á fenébe, ezt az őrültet! — Nem a doktor volt... — mondta a portás. — Öt ma már kétszer elküldtem. A doktor alatt a helyi ügy­védi munkaközösség elnökét, dr. Falus Lórántot kell érteni, aki ötvenéves, három férje­zett lánya, négy unokája, va­lamint hárpia természetű fe­lesége van. A család, a kisvá­rosi közvéleménnyel egye­temben, felháborodottan fi­gyelte, hogy Falus minden este a grillben ül és hatalmas csokrokat küldözget Ritá­nak, a sztriptizgörlnek. Híre ment annak is, és ebben nyil­ván Ritácskának is nagy sze­repe van, hogy az ügyvéd versben írta meg neki, hogy most találkozott életében elő­ször a szerelemmel és Ritának csak egy szavába kerül és megszökteti. Óriási csemege volt a városbail, hogy két este megjelent a grillben Fa- lusné is. Szeretett férjét úgy akarta visszarántani a lejtő széléről, hogy a bárpult előtt felpofozta és hangosan ordí­totta : — Először tönkretette a futballcsapatot. Ezt még ki­bírtuk. Most azonban az ügy­védi munkaközösség van so­ron, Rita ekkor fogadta meg, hogy Falust elbocsájtja hódo­lóinak népes táborából. Ez nagy önmegtartóztatásra val­lott, mert Rita csak akkor érezte jól magát, ha legalább két tucat szíven tiporhatott Most ez is kevés volt, mert Berek László önkényes kilé­pése mély sebet ütött, nem­csak a hiúságán, de érző szí­vén is. — Berek László küldte a csokrot — jelentette a portás és Rita ijedtében azonnal el­ejtette a maga elé tartott új­ságot. t — Forduljon el! — kiáltott a portásra. — Nem látja, hogy meztelen vagyok? — De látom — mondta cso­dálkozva a portás. — Na és? Többet láttam meztelenül, mint ruhában! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom