Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
MOHOMIDÉE MEG YE'l H i R- \.XY& ÜL ÖN K I A''DA SA. XII. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1970. DECEMBER 6.. VASÁRNAP Vagonlakók közölt Sötét, rossz emlékek ébrednek bennünk, ha az egykori vagonlakásokra gondolunk. Számtalan szegény, a háziúr bérét fizetni nem tudó, kilakoltatott család szükséglakása volt ez az idő tájt. A monori vasútállomás félreeső vakvágányára kitolva tíz lakókocsi. Csizmadia József, az egyik kocsi lakója tessékel beljebb, szíves készséggel, a kerítéssel körülvett zárt területre. A kora esti sötétben óvatoskodva kelír kerülni a kósza fényektől csillogó tócsákat. — Itt virágoskertünk is volt a nyáron — mondja büszkén —, de óvatlan, tétova léptek már alaposan eltiporták. Tessék csak bejönni a mi kocsinkba, szépen élünk ám itt. Amikor felóvatoskodunk a vagonlépcsőn és megnyitjuk az ajtót, az ember felejteni véli, hogy hol van. A konyhának szánt, fehérremázolt lakrészben kellemes meleget duruzsol a tűzhely a munkában gémberedett, fáradt tagok felé. A kéménycső körül, ügyes megoldással víztartály helyezkedik el, s így állandó melegvíz folyik a csapból a mosdókagylóba. A hálószoba, emeletes ágyakkal, katonás rendről, tisztaságról vall. Leülünk az asztal mellé. A házias mozdulattal tisztára söpört asztal fölött a villany fénye kutatóan hull az arcokra. Csizmadia József eleven, bogárszemű, 49 éves férfi, magyaros, kackiás bajusszal. — Nagykállóról, Szabolcs megyéből való vagyok. Hat családom van. 1968. nyara óta vagyok a vasútépítőkkel ezen a vándormunkán. Bizony, ez olyan „csavargó” élet. Jártam már Salgótarjánban, Agárdon, Széplakon, Vácott, s most másodszor dolgozunk Monoron. Azt a kétemeletes házat építettük a sportpálya mellett. A belső munkálatok folynak és az épületet határidőre, december közepére kell átadnunk. Akkor aztán mi is elmegyünk újrd. Valószínű Budapestre, ahol óvodai, bölcsődei belső munkákkal leszünk elfoglalva, amíg újra tavasz virrad ránk. — Szeretünk itt lenni. Jó Délben érkeztem a gyömrői állomásra, vonattal. Leszálltam és körülnéztem. Barátnőm még sehol. Nem tudtam, hol laknak, hát bementem a váróterembe, öt perc múlva megérkezett Hédi, magával hozta Buksikát is, az aranyos farkaskutyáját. Mert hogy tudja, imádom a kutyákat. Imádom ugye, de azért mégis, csak úgy, nyakörv nélkül elhozni? No, egye fene, gondoltam. Hangosan csak ennyit mondtam: mehetünk. Mentünk is volna, ha Buksika nem szaladt volna el, Hédi meg utána, az utasok nagy derültségére. Háromszor szaladták körbe az állomás épületét, addigra az utasok két táborra szakadtak. Mert ugye, voltak, akik Buksikának, mások pedig Hédinek drukkoltak. Ilyeneket kiabáltak: „Szaladj, kutyuli, ne hagyd magad!" Vagy: „Tempó, kislány, tempó!” A korláton ülő hosszú hajú fiúkák tanácsot is adtak Hédinek, mikor szaladjon a kutya elé, hol fogja meg a nyakát, hogy ne fájjon. , Végre megállt a kutyuli. Valaki ugyanis egy fél kiflit hajított neki. Buksika megszagolta, szájába vette, majd levonult vele a sínek közé játszani. A hangosbemondó vonat érkezését jelezte, természetesen arra a vágánykosztot kapunk a Vigadóból. A velünk dolgozó asszonyok végzik a kocsik takarítását és az ebédnél segédkeznek. Egy-egy kocsiban négyen laknak, ha teljes a létszám. Most' már fogyóban vagyunk. Talán csak tizenöten. Az én lakótársaim Balogh György Baktalórántházáról és Pusztai János Veresmarótról. Mindketten szabolcsiak. Nálam jóval fiatalabbak, de jól megértjük egymást. Esténként főzőcskézünk, elbeszélgetünk. — Külön fürdőkocsink van. Öltözőkkel, zuhanyozóklcal. A hatalmas bojlerben állandó a meleg víz. A szórakozásunkról is gondoskodtak. Az egyik külön. vagon a kultúrszoba. Asztalokkal, székekkel, ott lehet Ez év januárjában a Monori Állami Gazdaság egyesült a dánszentmiklósi, a nagykátai állami gazdasággal, s a vecsé- si Ä. G. péceli kerületével. Lassan véget ér az összevonás utáni első esztendő. Milyen mérleget lehet felállítani, hogyan alakult a közös gazdálkodás? Bodnár Gyula, a gazdaság főagronómusa frappáns hasonlattal válaszolt: — Olyan dolog ez, mint a házasság. Ha abszolút szerelemmel történik, akkor is idő kell az összerázódáshoz, hát még ha a rokonok akarják ... Voltak nehézségeink, de végül is jól alakult az év. Most folynak az év végi leltározások, de talán nem korai azt mondani: öt-hatmilliós nyereséget várunk. A nehézséget az időjárás miatt kedvezőtlenül alakult termés jelentette, így a szőlő is, amiben elég jelentős volt a kiesés. De voltak az évnek eredményei is. — Nemrég, november közepén adtuk át rendeltetésének a 36 milliós beruházással épült csévharaszti sertéstelepet. ra, amelyen a kutyus játszott a kiflivel. — Most mit csináljak? — szipogta Hédi. — Ha keresztül megy rajta a vonat, engem agyonütnek otthon, mert ez a dög fajtiszta. Mivel veszteni való idő nem volt, leugrottam a sínek közé, felnyaláboltam a kutyust és rohantam fel vele a peronra. Ez nem volt valami kis teljesítmény, mert megvolt vagy 25 kiló, őebsége. Letettem a dögöt, miközben a vonat is megérkezett. Jött az újabb akadály. — Most hogy vigyem le nyakörv nélkül az aluljáróba? — kérdezte meg- szepenve Hédi. Nem tudtam. De az utasok közül valaki kínált egy ötletet: — Vegye le a stóláját, kislány, és kösse a kutya nyakába. Ha már nem hozott nyakörvet. Most értem rá csak arra, hogy végignézzek a gálába öltözött Hédin. A midikabát, a stóla meg minden — szóval nem egy rossz ötlet ez. Így hát rákerült Buksi nyakára az ünnepi stóla, és végre elindulhattunk Hédiékhez vendégségbe. Amint így bandukoltunk az utasok között, hallom, hogy egy fiú felajzva meséli valakinek a kutyahajszát, és lelkesebben adja elő, mint teszem azt, Szepesi az FTC— XJjpest mérkőzését. Hát nem megérte Gyömrőre jönnöm? (füstös) olvasgatni, s ha jó a műsor, felnyitjuk a tévékészüléket. Úgy élünk, mint egy nagy család. Hasznosan, szépen telnek estéink. Amikor a vogonok mellett újra ellépünk, sötét szemekkel pislog ránk a kultúrkocsi ablaksora. Nyilván nem jó a műsor. Vagy tán a vacsora utáni sétára mentek el egyesek. Van, aki levelet ír, vagy csak csöndesen üldögél a kályha mellett és elmerülten, egy kicsit mégiscsak árván, az otthoniakra gondol. Mert ebben a rendezett, szép vagonlakó életben egy a rossz: nagyon messze van Szabolcs, az otthon, a család ... A telep egyes részei ugyan már korábban is üzemeltek, de tökéletesen csak most lett készen. A tapasztalatok máris azt mutatják: érdemes volt belevágni. A mezőgazdasági kiállításon a Monori Állami Gazdaság dánosi angol nagy fehér kooasüldője aranyérmet, észt lapály kansüldője ezüstérmet kapott. Persze a sertéstelepeken több fajtával is foglalkoznak, sőt, tervezik egy húsfeldolgozó megépítését is. De ezzel már a terveknél tartunk. — Vannak tervek, nem is kevés. Ezeket úgy szeretnénk megvalósítani, hogy a munka mögött végül majd egy tökéletes nagyüzem álljon. Kukoricaterületünket a jelenlegi 2500 holdról 4500-ra növeljük, szeretnénk a termelést 100 százalékosan gépesíteni.' Gombai tehenészetünkben „tejvezetékes rendszert” valósítunk meg, ezzel a mostaninál is jóval tisztább lesz a tej. Korszerűsíteni kell a pándi hizómarha-telepet, s a bényei törzstelep is korszerűsítést igényel. A megvalósítandó tervek között szerepel a szárazhegyi borpalackozó elkészítése is, de ez nem az első feladat... (koblencz) Télapó a cukrászdában Kedves ünnepségre készülnek a sülysápi 6-os cukrászda dolgozói. Az ÁFÉSZ vezetősége ma délután fél 3-kor vendégül látja alkalmazottainak gyermekeit. A sütemények,, torták, krémesek és gesztenyepürék mind arra várnak, hogy ezen a délutánon kicsinyek elfogyasszák őket. De megjelenik Télapó is, egy-egy hatalmas zacskó cukorral. MA, a monori járási művelődési ház ötórai teáján (5-től 10 óráig) a Little Boys együttes játszik. A Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet FELVESZ FÉRFI ÉS NŐI DOLGOZÓKAT Jelentkezés: Gyömrő, Steinmetz u. 71. Nyakörv nélkül TE Sikeres évet zárnak „Házasság“ után — az állami gazdaságban VASÁRNAPI MOZAIK A monori József Attila gimnáziumban Fizikából írnak dolgozatot a II d-sek Várfoki Györgyi tanár felügyelete mellett. Ifj. Tóth István felvételei. MŰSOR t Tudományos ismeretterjesztő előadások A gyömrői Erkel-kórusról A gyömrői szövetkezeti bizottság Erkel Ferenc énekkara minden esztendőben jelentős mértékben járul hozzá a község kulturális életének eseményeihez és fontos szerepet kap a társadalmi ünnepeken nyújtott művelődési programban. Rendszeresen szerepel ezenkívül minden esztendőben legalább egy alkalommal a megyei fesztiválokon is. Az elért fokozat ugyan csak a szerény bronz, melynél, tudjuk, jobb is van. Mégis tisztelettel kell számon tartanunk a hetenkénti próba mellett jelentkező tizenkét, tizennégy fellépést évenként. Hadd mondjuk el évadzáróként azt is, hogy nemcsak számszerű fejlődés tapasztalható a gyömrői dalosoknál a szereplések tekintetében, de aki figyelmesen hallgatja éneküket, jelentős minőségi fejlődésnek is tanúja lehet. Szóvátenni mindezt kötelesség. Különösen akkor, mikor, mint hírlik, tovább kívánják csökkenteni a kórus működési lehetőségeit. Ezúton is szeretnénk az illetékesek figyelmét felhívni az egyébként közismert tevékenységre, és társadalmi támogatást kérni a nagyközség kulturális életének esetleges csökkentésével szemben. Egyben jelezni azt is, hogy zenei vonatkozásban inkább előre kellene lépnünk, mint visszafelé a következő esztendőkben. (furuglyás) Gyomron és Péterin ülésezik a vb Holnap, december 7-én délután 3 órakor’ tartanak vb- ülést Gyomrán. Napirendjén jelentés hangzik él a sütőipari vállalat gyömrői egységeinek munkájáról, a lakosság igényeinek kielégítéséről. Péterin 1 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt a december 14-i tanácsülés anyagát tárgyalják meg. ___________ FO GADÓÓRA Dr. Bencsik Mihály, a Monori Járási Tanács vb-elnöke holnap, december 7-én délelőtt 8 órától 12 óráig tartja fogadóóráit a járási tanács épületében lévő hivatali helyiségében. A lakosság felkeresheti a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. Hétfő. Gyömrő, szülők akadémiája, 2. sz. általános iskola, 6 őreikor: A serdülőkor testi, lelki problémái, előadó: Maráczi Ernőné, Vecsés, gyümölcstermesztők köre, művelődési ház, 6 óra: Gyümölcsfák ültetése, előadó: Szlávik Sándor, Vecsés, kisállattenyésztők köre, művelődési ház, 6 órakor: A hideg és a páratartalom káros hatása a kisállattenyésztésben, előadó: dr. Páka Géza, Úri, szülők akadémiája, általános iskola, 6 órakor: Világnézeti nevelés. Mi a világnézet? Van-e lélek?, előadó: Borbás Pál. MOZIK Ecser: Utazás a nap túlsó olda- Iára. Gomba: Ködös éjszaka. Gyömrő: Háború és béke IV. H: Utazás a nap túlsó oldalára. Maglód: Élő holttest. H: Jöttem, láttam, lőttem'. Mende: Jöttem, láttam, lőttem. H: Élő holttest. Mo- nor: Folytassa doktor. H: 12+1. Nyáregyháza: Banditák hálójában. Péteri: Hajrá, magyarok. Pilis: Az „Angyal” vérbosszúja. H: A kis lovag I—II. Tápiósáp: Jöttem, láttam, lőttem. Tápiósüiy: így jöttem. Űri: Modesty Blaise. ÜUő: Nem születünk katonának. H: ítélet. Vasad: A halott gyanús. Vecsés: Hogyan fogtam el az őrnagyomat. Matiné: Harc a sátánnal. H: Elektra. Az Állami Bábszínház Üllőre látogat Az Állami Bábszínház társulata az üllői művelődési otthonban szerepel december 12-én, szombaton. Ügyeletes orvos Gyömrőn: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron, Gombán, Bényén és Káván: dr. Balogh József (Monor, Ady Endre u.), Monori-erdőn, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Csanáloei József (Vasad), Pilisen: dr. Czinder Bálint. Üllőn: dr. Balázs László, Vecsé- sen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsásen a János utcai.’ Az Öregember nem érti k szobájában csak egyik **• mennyezeti lámpa égett, az ajtó a déli fényből alig engedett be valami sugarat. Két ágy, felette két hatalmas szentkép, égre emelt Szemű Mária. Ráncos nylonnal letakart asztal, plüssterítős dívány, három szék. Az apró éjjeliszekrényen fenyőgally, a gyárban rászórt fehér csillámporral. Konyhakredenc, kis vaskályha a sarokban. Könnyű lenne leltárt csinálni .. Az öregember az ajtóban ült, iratokat nézegetett, .aztán ami a kezében volt, odatette a többi tetejére, az asztalra. A legfelső fehér papírlapon, az egyik kupac borítóján reszket eg szám: 72. A hetvenkettedik irat. A hetven- kettedik levél valahova, valamelyik szervhez, valamelyik illetékeshez. Sok ilyen levélhalom volt az asztalon. Az egész napot arra szántam, hogy ezeket megnézzük __— mondta az öregember. A szeme könny- fátyolos volt. Mindig ilyen, mióta ismerem. A szeméből nem tudok meg semmit. A orókát pattogott a kályha. " Beszélgettünk. Figyel rám? — kérdezte az egymásba folyó mondatok szüneteiben. Akarta, hogy minden szót megjegyezzek, s próbáljam megérteni. ölemben gyűltek a papírlapok. Gondosan őrzött zizegő levelek. Egyik-másilk a maga nemében egy darabka történelem. Az orosz városparancsnokság pecsétje, cirill betűs, kiolvashatatlan aláírás. És köszönőlevelek. „A drága nagyságos asszony jótékony adományát soha nem fogjuk elfelejteni, örömünk határtalan, hogy gondoltak ránk ezekben a nehéz időkben...” „A tanácsos úr kinevezését mindannyian örömmel vettük tudomásul . Beadványok. Miniszteri titkárságok fejléces levélpapírjai. Paragrafusok. „Kérem... kérem ... kérem...’’ „Kérem, én mindig a szegényekkel voltam. Sokat dolgoztam segédekkel és munkáslányokkal. Nekem volt malmom,', berendeztem egy jéggyárat, köleshántolót, hizlaldát. Volt cukorkaüzemem, mézeskalá- csos- és gyertyaöntő műhelyem. Cukrászdát is nyitottam. Elvettek mindenemet." Az öregember beszél. „Vallásos ember vagyok. Mindig, mindig csak segítettem. Itt van ez a könyv, ebbe beleírtam, kinek adok, nehogy valakinek kétszer adjak, a másiknak meg egyszer sem. Szeresd felebarátodat... Az apám is erre tanított.” A könyvön keretes címke: „1914. A világháború terhes éveiben és a következő nehéz gazdasági években. Adományok. Adományok. „Kéregető vak asszonynak 30 korona. Szegény asszonynak a malomtól. Siketnémának. Rokkant fogolynak. Szélmolnársegédnek. Sandi inas kapott... Az üdvhadsereg szegényei részére ... K. 1.-t és nejét teljesen elárverezték. Mindent megvettem a gyermekeinek, ajándékba." — A fiam ... úgy 25 éve ment ki Amerikába. Néha ír. Fél éve megígérte, hogy küld majd fényképet, de hát még nem küldött. Én nem panasz- kodok neki. Segítek azzal, ha teleírom panasszal a leveleimet? A z öregember 83 éves. A há** zát szeretné visszakapni, a bútorait, a bőrgarnitúrát, a zongorát. Lapozgatja a papírokat. „Én több mint hatvan éven át karácsonv. újév, hús- vét, pünkösd, Szem István király és Boldogasszony ünnepén, minden vasárnap küldtem 25 családnak száz kiló kenyérlisztet .. — Fáj a lelkem, sokszor nem is hiszem el, hogy ez való... A képre néz. Áz égre emelt szemű Máriára. Az öregember nem érti... Nem érti. Nyolcvanhárom éves. Nem tudtam, mit mondjak neki. (Uobiencz)
