Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
/ 1970. DECEMBER 6., VASÁRNAP ~‘i&C(riap 5 Heti munkaidő 66 óra I Aki szólni mer - fegyelmit kap! Nagykőrösi találmány Mit tud a palettizáló gép? A tápiósági Kossuth Termelőszövetkezet pár esztendeje még a járásnak szinte legelmaradottabb mezőgazdasági nagyüzeme volt. Egy teljesnek mondható vezetőségcsere után, később, megerősödtek. A négy esztendővel ezelőtti, tizenkétmillió forintos évi termelési érték a szövetkezetben mára negyvenhétmill ióra emelkedett, a nem növekedett tagság jövedelme pedig egymillió-háromszázezer forintról kilencmillióra. (Évente egymillió csirkét adnak el...) Földjükön egykor a Szirmay- féle nagybirtok, egy rosszul vezetett uradalom. Most is beleütközünk itt sok olyan öregbe, akiknek érezhetően többször volt a kalapja a kezében, mint a fején. A fiatalok, azok már mások. A szövetkezet esztergályos kiegészítő üzemében dolgozó vagy ötvenfőnyi gárda többsége is fiatal — ezek az esztergályosok, marósok, lakatosok többnyire fővárosi üzemekből kerültek ide. De akiknek nincs szakmája, azok is általában megjárták a pesti gyárakat — itt betanított munkásként esztergapadra kerültek, mert k^U az ember, több dolgozóra van szükségük, mint ahány szakmunkás jelentkezett. Nekik meg jól jön a magas kereseti lehetőség — a legtöbb fiatal már a saját házát építi —, s hogy helyben dolgozhatnak, nem töltenek naponta négy-öt órát utazással, mert Tápióság még a vasútvonaltól is távolabb fekszik. Láttam már néhány olyan szövetkezeti kiegészítő üzemet, eppen vasiparit, ahol a munkakörülmények kifogástalanok, ' sőt- irigylésre méltók, eszembe jut például az Örkényi szakszövetkezeté s a szentendrei Mathiász Szövetkezeté. Ez nem olyan. A volt urasági istállón nem túl sokat alakítottak. Hogyan szokják meg a Pestről érkezett fiatal munkások a'zsúfoltságot, a rendes kerékpármegőrző hiányát, azt, hogy nincs érdekeiket képviselő szakszervezet —■ igaz, olyan tsz-ben is jártam, a szigetcsépi Leninben, ahol az utóbbi már megalakult —, hogy üzemi baleseteik aránya jóval meghaladja az országos átlagpt? Nehezen. S hogyan szokják meg, hogy kifogásaikra türelmetlen, értetlen vagy tűrhetetlen hangon érkezik a felelet? „Hideg a fürdő? Füröd jön otthon!" *Hogy pár perces késésért nem vonható le kétórai bér? Ne cinikuskod jón!" „Ha a múltkor az elnökhöz fordult — hozzám ne jöjjön, menjen most is oda!” Vagy egyáltalán nem tudják megszokni. Nagy Sándor üzemvezető tulajdonképpen az esztergályos kiegészítő üzem alapítója. Kezdetben ő volt az egyetlen esztergályos a szövetkezetben, később felvettek mellé másokat, azután tényleges üzemmé növesztette a műhelyt. Hogy ma évi négymillió forintos ár7 bevételi tervvel dolgoznak — öt nagy gyár számára, ezenkívül hazánkban egyedül itt készül a baromfitrágyatakar- mány-feldolgozó berendezés, termelőszövetkezetükön belüli, díjnyertes konstrukció — az zömmel néki tulajdonítható. Nagy Sándor láthatóan nagyon ideges ember. S hogy az üzemében durva a bánásmód, azt némi kerteléssel maga is beismeri, akár a szövetkezet vezetői. Az ideges és durva modor azonban beteggé teheti egy egész közösség lelkiállapotát, pokollá az egyes ember munkahelyén való tartózkodását. A betelt pohárba az utolsó csepp október 20 táján érkezett a tápiósápi Kossuth Termelő- szövetkezet esztergályos kiegészítő üzemében. A műhelyben addig heti ötvenkét óra volt a kötelező munkaidő. Október végén a szövetkezet általános helyzetének, az üzemi tervlemaradásnak megfelelő részletes ismertetés, szóval a forma, a mód megadása nélkül elrendelték a heti hatvanhat órás munkaidőt, s egyúttal a dolgozók körében szavazásra bocsátották, hogy október utolsó dekádjában is napi tizenegy órát dolgozzanak. Az utóbbit az emberek rögtön leszavazták. (Azóta megkérdeztem néhány, máshol1 dolgozó szakmabelit: állítják, esztergapadon, századmilliméter pontosságra képtelenség huzamosabb ideig napi tizenegy órákat dolgozni.) Ugyanaz nap, az éjszakai műszakon, a dolgozók levelet fogalmaztak a szövetkezet elnökéhez, amelyben egyrészt síkraszálltak az addigi heti ötvenkét órás foglalkoztatás mellett, másrészt kifogásolták a műhelyben alkalmazott hangot. A feljegyzést harminckét ember, a kiegészítő üzem dolgozóinak kétharmada aláírta. A levelet egy huszonnégy éves szakmunkás, Kiss János vitte be az elnöki irodába. Milo Béla elnök: — Az volt a baj, hogy a munkásokat nem tájékoztatták, miért vált szükségessé a túlórázás. Lengyel László főmezőgazdász: — Ez kérem — mezőgazdaság. Csúcsidőben többet kell dolgozni, nemcsak a traktorosbrigádnak, de a kiegészítő üzemnek is... Kiss János ez év februárjától dolgozik az esztergályosüzemben. Rossz szakmunkás nem lehet, előző munkahelyén, a Kereskedelmi Berendezés- gyártó Vállalatnál úgy havi húsz túlórával kétezer-hétszáz, háromezer forintot keresett, itt heti ötvenkét órában vagy háromezer-ötszáz forintot. Augusztus óta községi KISZ-tit- kár. Most végzi az első gimnázium levelező tagozatát. Amikor bevitte £ feljegyzést az irodába, azonnal iktatták. És az eljárás — óramű pontossággal — hamarosan megindult Felhívatták a műhelyből a négy párttagot, kettő közülük az aláírók között szerepelt. Egyenként behívattak még jó pár dolgozót. De elbocsátva a műhelyből azóta sem lett senki, mint mondtuk, a kiegészítő üzemben szükség van az emberekre. Kiss János ellen viszont fegyelmit indítottak. Bár kezdetben, látszólag, elejtették: a műhelyben ugyanis csupán akkor voltak hajlandók ráállni az emberek a heti hatvanhat órára, mert végül is ráálltak, ha Kiss Jánost békén hagyják. Amikor azonban az esztergá- .lyosüzemben a sürgős munka csúcsán túljutottak — az eljárás fonalát ismét felvették. Kiss János vitte be a feljegyzést, sőt ő gépelte le, s nem tagadja, döntő szerepe volt a megfogalmazásban — íme a vád. Amelyet a feljegyzésben is kifogásolt vezetési stílust gyakorló melléküzemág-vezető felesége, a szövetkezet fő- . könyvelőnője terjesztett elő a tsz különböző fórumain. Ami már igazán kirívó példája az érdek-összefonódásnak...! A fiatal esztergályos büntetése: két forinttal csökkentették az órabérét, ötven százalékkal a hónapok végén esedékes jutalmait, s megvonták a jövő évre a háztáji földjét. Az újságíró: — Tulajdonképpen mi volt az a motívum, amely ilyen büntetést kívánt? Hogy a kiegészítő üzem dolgozói álláspontjukat, kifogásaikat leírták? Az elnök: — Igen, hogy leírták. Az újságíró: — Tudomásom szerint KISZ- gyűlésen, amelyre önt is meghívták, szóba került, hogy a műhelyben „a jó számok ellenére” ... „rossz a kollektív szellem”... „a vezető s beosztott közötti viszony” ... „A bérezés hangulat dolga”. -Ha le is jár az üzembe, ennek két hónap múlva sem néztek utána. Erről nem az üzemben tárgyaltak — legfeljebb itt, az irodában. Ügy, hogy felhívtak egy munkást — s körülülték a vezetőségi tagok. Mint most, e pillanatban is az újságírónak nyilatkozó Kiss Jánost... De kapott a szövetkezet fennállása óta valaki ekkora vagy nagyobb büntetést? — Kapott. — Mi volt a bűne? — Mázsaszám lopta a tápot ... A büntetést a büntetők is, bár nem tartják jogtalannak, aránytalanul nagynak vélik. Ezért aztán a döntés után Kiss Jánossal bizalmasan elbeszélgettek. Ha ő is megembereli magát — félúton amnesztiában részesülhet. Ha mégsem változna? A jogtanácsos felvilágosította: lázi fásért, tervellenes izgatásért, úgymond, örülhet, hogy eddig is nem lett a dologból rendőrségi ügy...! Mézescsupor szagohatása, bilincs csörgetése vagy idomul a lélek, vagy ha nem képes rá, gazdája odébbáll egy munkahellyel. Ami ékes tanulsággal szolgálhat egy egész falu számára, hogy végződik, ha valaki ugrál... Kiss János azonban még ugrál — illetve az üzemben maradt, ügyében pedig a járási egyeztető bizottsághoz fellebbezett Ügy hírlik, talán leteszik az esztergapadról, a szakmájáról. Sokat mulaszt a KISZ-munka s a gimnázium miatt. A gépet pedig ki kell használni. . Padányi Anna A legilletékesebbet kerestük. Dr. Vadnay Ödönt, a Pest, Bács, Nógrád megyei MÉH Vállalat osztályvezetőjét. Arról kértünk tájékoztatást: milyen eredményt értek el az úttörők a most zárult hulladék- gyűjtési akcióban? — Elöljáróban egy szót, amíg az adatokat megkeresem: szépet. Az „Üttörők az árvízkárosult iskolákért” akció a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Üttörők Szövetsége pat- rönálásával indult szeptember 15-én és a meghosszabbítással november 25-én zárult. A Tisza mellékfolyóinak emberemlékezet óta nem tapasztalt áradása, a felső-tiszai árvíz különösen súlyosan érintette Sza- bolcs-Szatmár megye területét. Ezért gondoltak rá, hogy a gyerekek segítségét is kérik az árvízkárosult isko- « Iák felszerelésének kiegészítésére, az árvíz sújtotta területen működő úttörőcsapatok felszerelésének pótlására, az arra rászoruló pajtások egyéni megsegítésére. -Az akció anyagi alapját elsősorban hasznos hulladékanyagok gyűjtésével teremtették meg a pajtások, s ily módon kapcsolódtak be a MÉH-vállalatok. A gyűjtés hivatalosan lezárult ugyan, de végleges eredmény még nincs. Ugyanis a megyei akcióbizottságok összesítik az eredményeket, mindazokat az összegeket, amelyek legkésőbb november 30-ig beérkeztek a vöröskereszt által nyitott folyószámlára. — Ezek szerint semmiféle adat, szám nem áll rendelkezésre? Hiszen ma már december hatodika van. Becsülöm és tisztelem azokat az embereket, akik mindig többet tesznek, mint amennyi számukra — munkahelyükön — előíratott. Jó néhány ilyen típusú emberrel találkoztam már több, mint két évtizedes újságírói munkám során. A köznapi életben egyszerűen csak újítóknak, feltalálóknak tituláljuk ezeket az embereket Véleményem szerint azonban egyik elnevezés sem fejezi ki valósághűen cselekedeteik társadalmi tartalmát, azt, hogy újításukkal, találmányukkal emberek százainak, vagy ezreinek a munkáját könnyítik, ugyanakkor a társadalmi haladás gyorsabb ütemű fejlődését segítik elő. Ez a megállapítás érvényes Muhi Jenőre, a Nagykőrösi Konzervgyár műszaki főmérnökére is. Csendes szavú, lassú beszédű ember. Nem koránál fogva — a negyvenévesek generációjához tartozik —, hanem mert ilyen a természete. Higgadt, megfontolt, de határtalanul makacs ember. Ha nem ilyen lenne, biztos, hogy nem lenne ma már valóság a munkát könnyítő — elsősorban a lányok és asszonyok munkáját könnyítő — palettizáló gép, amely júniusi üzembe állítása óta kitűnően kiállta a gyakorlat próbáját is. — A gép megalkotásának a gondolata több, mint két esztendővel ezelőtt született — emlékezik töprengve. — Hogy mi adta hozzá az ösztönzést? — kérdezi inkább csak magától; — Pontosan a végére járni nem könnyű dolog, hiszen nem tegnap történt. Egy azonban bizonyos: a gyár há- romszázötvennégymilliós rekonstrukciója mindenképpen ösztönzést adott. Az ötlet: hogyan lehetne a — De igen. A mi telepeink jelentése alapján, még nem véglegesen megállapítható, hogy Pejt, Bács, Nógrád megyében összesen 455 ezer forint gyűlt be. A Pest megyei gyerekek 267 ezer kiló vasat, 77 ezer kiló papírt és 47 ezer kiló rongyot gyűjtöttek, amelynek ellenértéke több százezer forint. — Köszönjük a „gyorshírt”. A hivatalos értékelés után majd megkérdezzük, hogy Pest megye úttörői hányadikak lettek a gyűjtési versenyben. k. m. FÖLDNYESŐ Saját tervezésű, nagy teljesítményű földnyeső gép sorozatgyártását kezdte meg a hajdúböszörményi Gépjavító Vállalat. Az idei mezőgazda- sági kiállításon is nagy elismerést aratott konstrukció alkalmas silógödrök és töltések készítésére, útépítésre és tereprendezésre. Napfürdőben a határ Nyárinak is beillő záporeső- frissítette a Bács-Kiskun megyei határt, a téli csapadékot kitűnően hasznosították az őszi vetések. A decemberi „napfürdő” pedig szinte húzza a kalászosokat. A korai vetéseket helyenként már legeltetik is a nyájjal, hogy a bokro- sodását serkentsék, és megelőzzék a felnyűlását. Az eső javította a szántó-traktorok munkafeltételeit is. gyárban végzett egyik legne- nezebb fizikai munkát, a kész termékkel teli beíóttesüvegeii, illetve konzervdobozok rakodását és csomagolását-szállítá- sát gépi erővel megoldani? Ezt a munkát a konzervgyárakban szinte kizárólag lányok és asszonyok. végzik. Egy munkásnő egy órai munkája hatszáz — egységnyi — konzerv mozgatása. Ez pedig azt jelenti, j hogy egy nyolcórás munkanap, alatt négy ezernyolcszáz konzerv rakodásával mintegy hétezer kilogramm súlyt mozgat. Ez férfiember számára is jelentős fizikai erőkifejtést igényel! — 1968 júliusában hárman kezdtük el az új gép megtervezésének munkáját — mondja Muhi Jenő. — Szatmári Gyula elektromérnök, a gyár fejlesztési osztályának vezetője, Ábrahám Tibor gépész- mérnök és jómagam. A tervezés munkája másfél esztendőt vett igénybe, igaz,1 hogy ezalatt négy alkalommal módosítottuk az eredeti elképzelést. A végleges tervdokumentáció az idei év januárjában készült el. Munkánkhoz a gyár és a Konzervipari Tröszt minden támogatást megadott. Az Országos Találmányi Hivatal azonban mind a mai napig nem reagált érdemben az új konstrukcióra, pedig Magyarországon ilyen gép még nincs. A kérdés akaratlan: — Ha csak január végén készült el a tervdokumentáció, hogyan lehetséges, hogy alig néhány hónap alatt elkészült a gép is, sőt június közepén már munkába is állították? — Valóban, négy hónap egy új gép kivitelezésére rekordidőnek számít. A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz — miután szerződésben biztosítottuk számára a gyártási jogot, — ilyen rövid időre is vállalta ezt a munkaigényes feladatot. Minket ugyanis sürgetett az idő: a konzerv főszezon idejére szerettük Volna munkába állítani gépünket, részint, hogy segítsen a megnövekedett feladatok végrehajtásában, részint pedig, hogy a legnagyobb munkák idején essen át a tűzkeresztségen. Ma már elmondhatom, hogy a ktsz vezetői és dolgozói becsülettel teljesítették vállalt feladatukat. A gép prototípusa június 15-én megkezdte^ próbaüzemelését és azóta is fennakadás nélkül dolgozik. Hogy miként, azt már hármasban: Mühl Jenő, Szatmári Gyula és az újságíró, együtt tekintettük meg. A kész konzervdobozok futószalagon érkeznek a gépbe, amelynek kezelése egyetlen ember, Tolnai Ferenc feladata. Nincs más dolga, mint amikor megteuk egy sor a rakodólapon, huílámpapírt borit a Konzervekre, majd egy kar állításával lejjebb kerül a már összerakott konzerv- sor, helyet adva a következő sornak, majd soroknak. Nyolc- tíz-tizenkét konzervsort rak össze a gép, majd kitolja magából, hogy máris az új rakodólapra sorakoztassa a kész konzerveket. Egyetlen ember irányításával tíz-tizenkét ember munkáját végzi el. Sajnos, ma még ez az egyetlen ilyen típusú gép nemcsak a Nagykőrösi Konzervgyárban, hanem az országban is. Pedig csupán ebben a gyárban még legalább hét-nyolc ilyen palettizáló gépet tudnának alkalmazni. A jelenlegi ugyanis csupán a munka egy részének az elvégzésére képes. A konzervek többségének rakodása-csomagolása változatlanul a gyár munkáslányainak és asszonyainak a feladata, ami azt jelenti, hogy naponta legalább hétezerszer kell lehajolniok, s a földtől embermagasságig felemelni a fél-másfél kiló súlyú konzerveket. — A ktsz vezetői, megfelelő megrendelés esetén, készen állnak akár a sorozatgyártásra is. Előzetes számításaink szerint egy-egy gépet nem egészen négyszázezer forint költséggel állítanának elő. Ez nagy dolog, mivel a nyugati országokban gyártott, hasonló teljesítményű gépek forintértéke közel másfél millió. Palettizáló gép — az elkészült és működő prototípuson kívül nemcsak Magyarországon, Hanem a többi szocialista országban sem található. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is jó piaca lenne. Ha pedig így igaz, akkor jogos a kérdés: vajon miért késik sorozatgyártásának megkezdése? _______Prukner Pál A Szolnoki Cukorgyár rekonstrukciója Nagyszabású rekontsrukció- val teljesen újjászületik az ország egyik legrégebbi élelmi- szeripari üzeme, a Szolnoki Cukorgyár. Az utóbbi néhány év alatt már ötszázmillió forintot költöttek a különböző üzemrészek, berendezések kicserélésére, az anyagmozgatás, a tisztítás és az energia- ellátás korszerűsítésére. Jövőre — újabb százmillió forintos költséggel — megkezdődik a rekonstrukció második szakasza. A korszerűsítés révén a gyár feldolgozó kapacitása 1972—73-ban a jelenleginek csaknem kétszeresére emelkedik': hatszáz vagon répát dolgoz majd fel naponta. A Volán 1. sz. Vállalata GÉPKOCSIVEZETŐKET KÉPEZ KI A gépjárművezetői tanfolyamra jelentkezhetnek Budapest, Vác, Aszód, Gödöllő, Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta, Monor és környékén lakó, 21. életévüket betöltött férfiak. A .költségeket a vállalat megtéríti. A tanfolyam idején segédvezetői bért folyósitunk. Jelentkezés munkanapokon 8-12 ára között az oktatási osztályon (Bp. V., Tüköry u. 3. Telefon: 123-205) vagy a II. sz. üzemegység (Cegléd, Külső Körösi út), illetve a 12. sz. üzemegység (Gödöllő, Dózsa György út 63.) munkaügyi csoportjánál. „Úttörők az árvízkárosult iskolákért FÉLMILLIÓT HOZOTT A GYŰJTÉSI AKCIÓ \ i
