Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

i MS* MEGYEI 6 v/^iWrtP 1970. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK Boldog Újévet! Ma, amidőn a közeli Újévnek küszöbén állok, A szabad Hazánk népének Boldog (jjévet kívánok. Az új esztendőnek legyen Verőfényes minden napja, Az örömöt, boldogságot Senkitől meg ne tagadja. Megelégedetten élje Felnőtt és gyermek életét, Egy család se nélkülözze A mindennapi kenyerét. Egyetlen dolgozónak sem Kerüljön gyötrő keserve, Pártunknak és kormányunknak Sikerüljön minden terve! Barátságunk erősödjön Mind az összes testvérnéppel, A szabadság dicső napja Ragyogjon ránk teljes (ténnyel. Misik János népköltő Az elégedett igazgató Virbüng Mária csomagoló Báíuska raktári Zsuzsa dolgozó Fabók Katalin, a steril üzemből Galántai Erzsébet raktári munkás Sári Etelka raktári munkás UTÁNPÓTLÁS Szó, ami szó — legalábbis amiatt, hogy nincs elegendő fiatal a konzervgyárrá fejlődött üzemben — nem panaszkod­hat már Kárpáti Mihály, a MÉK dabasi tartósító telepének igazgatója. A dolgozók 60 százaléka KISZ-életkorú. Közülük, az utánpótlás „csapatából” mutatunk be néhány fiatalt. (Foto: Gábor) Hóesés után Város vagy falu? Gödöllő, város. A kérdés az: télen is város marad-e? Nem meghökkentős­tül tettem fel a kérdést, ha­nem azért, mert nem mondha­tok mást. Gödöllő ugyanis té­len város is, meg falu is. Vá­ros, mert hivatalosan az; falu, mert télen, főleg havazások után, falusiasán nehézkesen megy a hóeltakarítás, a váro­si közlekedés biztosítása. A faluban a helyzet köny- nyebb, egyértelműbb: minden­ki eltakarítja a háza utcai frontját, az út közepének rend- behozásához meg rendszerint megkérik a téeszt, gépeivel takarítsa le. A városban elvár­ják az emberek, hogy bizto­sítsák számukra a közlekedés akadálytalanságát, az utcák tisztítását. é Mit tehet egy olyan új vá- ltas, mint Gödöllő, ahol az előbb említett falusias szoká­sok már kihalófélben vannak, viszont a köztisztaság városi követelményeihez még nem elég az erejük? HÁZILAGOSAN Ez az erő, elsősorban pénz. A téli Gödöllő csak akkor le­het igazi város, ha több pén­ze lesz a köztisztaságra. A háztulajdonosokat felszó­lítják, hogy házuk előtt ma­guk takarítsanak, s ha a fel­szólítás nem elég, akkor csen­getnek, zörgetnek is náluk, hogy — például leesett a hó. Szabálysértési eljárásra is le­hetősége van a tanácsnak — mint dr. Vrestyák József vb- titkár megemlítette —, persze ehhez nem szívesen folyamod­nak, inkább a tanácstagoktól várják el, hogy körzeteikben elintézzék; az utcák járhatók, tiszták legyenek. A magánháztulajdonosok azonban árgus szemmel figye­lik a középületek előtti utca­szakaszokat, s bizony megtör­tént'már, hogy azzal érvel­tek: ameddig X. székház előtt járhatatlan az út, addig ők sem takarítanák. Ezért aztán a tanács a középületek gazdái­val szemben sem lehet elné­ző. Eddig tehát falusias a váro­si közszolgáltatás e területe. Mert kevés rá a pénz. így „há­zilagosan” intézik. ALKALMILAG Gödöllőnek negyedmilliós évi kerete van a köztisztaságra. Ez rendkívül kevés, annál is inkább, mert a város óriási te­rületen fekszik — 50 négyzet- kilométer. Az idén még 200 ezer forintot kaptak. Viszont kevés az a munkaerő, aki vál­lalkozna köztisztasági munká­ra, vagy ha vállalkozik is, ak­kor állandóra, egész évben — nyáron viszont fele annyi mun­kás kellene, mint télen. Télen nincs alkalmi munkáskéz, te­hát a plusz pénz nem oldhat meg semmit, csak a gépesítés — ez a véleménye Németh Sándor tervcsoportvezetőnek. A gépek beszerzéséhez azon­ban ez a pénz kevés. Szemét- szállító, seprő-, öntöző-, hóel­takarító gépek kellenének, de egyetlen gépük sincs. Tehát télen se gépi, se kézi Azonnali belépéssel FEL VESZÜNK kőműves, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, villanyszerelő, tetőfedő, bádogos, vízvezeték- és fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás szak-, betanított és segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózervezetőt (D-159-B), gépkocsiszerelőt, építőgép-szerelőt, gépkocsi- és dömpervezetőket, takarítónőket és minden szakmába raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, nyugdíjas szakmunkásokat Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz Munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt. erő. A tervcsoportvezető még azon is gondolkozik, hogy alá­írja-e a városgazdálkodási vállalat által kínált szerződést, mert az nem összegre szól, hanem az előrelátható szük­séges munkaórákra, túlórákra, alkalmi munkások felvételére, tehát koncentrált, nagy telje­sítményű munkákra, amely bi­zony drága — s nem is biztos, hogy lenne rá fedezet. KÜSZKÖDVE Nem is kellenének rendkí­vüli hómunkások — hangzik el a városgazdálkodási vállalat igazgatójánál, Gányi Zoltánnál —, mert a vállalatnak elég dolgozója van, mintegy 300 a különböző üzemágakban, s ha kell, könnyen átcsoportosítást hajthatnak végre a köztiszta­ság javára. De pénz az annál inkább szükségeltetne, mert ma egy város téli tisztántartá­sát megannyi rendes és alkal­mi munkás sem képes a köve­telményeknek megfelelően és főleg időben elvégezni. Gépet nemrégiben rendeltek — KP— 6.4-es kombinált locsoló, seprő, mosó, hóéltakarító gépet — kivételesen pénzük is lenne rá — 313 ezerbe kerül —, de most meg gép nincs. Ha hamarabb rendelhettek volna, talán len­ne, de hamarabb nem lehetett, mert akkor pénz nem volt... Tehát pénz, pénz, pénz..., mert a KPM útügyelete a vá­roson átmenő főútvonalakról ugyan gondoskodik —ez is a város feladata lenne —, sőt szívességből néhány mellékut­cát is rendbehoznak modern gépeikkel, ha van rá idejük, de különben csak a küszködés megy a téli város tisztaságá­ért. Igaz, az idén először kap­tak fejlesztési alapot, ötszázez­ret, ebből vennék a gépet. Lehet, hogy egy gép is „nya­rat” csinál? — illetve a téli Gödöllőből várost? — berkovits — Tömbházak a pusztán A Bábolnai Állami Gazda­ságban nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a régi ta­nyai, pusztai lakásokból egész­séges, modern otthonokba köl­tözzenek a dolgozók. Az utób­bi 10 évben több mint százan építettek családi házat, emel­lett a gazdaság több kétemele­tes tömbházat építtetett. Két tanyai települést már felszá­moltak, egyet most szüntetnek meg. A folyamat meggyorsítá­sa végett a gazdaság minden kislakásépítőnek 40 000 forin­tos kamatmentes kölcsönt ad a részesedési alapból. Tízéves szolgálat után 10 000, 15 év után pedig 15 ezer forintot el­engednek ebből az összegből. Az OTP 60 000 forintos köl­csönnel segíti az építkezőket. BOLOGNA ,ado,,a la rossa A félmilliós lakosságú Bo- i lógna, a vörös Emilia-Ro- | magna övezet legfontosabb városa (metropolisa) elsősor­ban tudományegyeteme ré­vén lett világhírű. Ez az egye­tem nemcsak Itália, hanem az egész világ legrégibb egye­teme. Bologna latin neve: Bo- nonia volt. A város az Appen- nini-hegvség északi lejtőjén épült, a Reno folyó mentén, a hegység és a síkság érint­kező helyén. Bologna már a középkor­ban elnyerte a tudós város (Bologna la dotta) címét. Itt minden téglán érződik a vá­ros múltjának ezredéves ha­gyománya. Az egyetemet tulajdonkép­pen 425-ben alapították, mint Itália első egyetemét, bár már az ókorban híres volt a város jogi iskolája, de világhírnévre akkor tett szert, amikor a XI. század vége fe­lé, 1088-ban megalakult híres jogi fakultása, ahol hírne­ves tudósok tanítottak. Itt valósult meg először a vilá­gon az egyetemi tanszabad­ság. Ennek az elvnek alap­ján szervezték meg később az olasz, francia és spanyol egyetemeket is. Az orvostudo­mányi karon vezették be el­sőnek az anatómia tanulmá­nyozását. Innen kerültek ki a híressé vált bolognai orvo­sok. A bolognai egyetemre . ez­rével tódultak Európa min­den részéből a hallgatók, akik kiváltságos jogokat élveztek. A diákok kalandjairól és sza­bad életmódjáról sokat me­sélnek a régi krónikák és a színdarabok is szívesen megemlékeznek róluk, mind­amellett a tudósok, jogászok és orvosok számtalan nemze­déke került ki onnan. Jelenleg az egyetem 12 fa­kultásán mintegy 27 000 hall­gató folytatja tanulmányait. Bolognában az időszámítás előtti VI—IV. századbeli etruszk civilizáció nyomai is fellelhetők. Az ősi körfallal övezett egykori vá­rosközpont teljesen megőriz­te középkori jellegét, de a falakon kívül itt is felépültek már a modern városnegyedek. Bologna egyébként igen gaz­dag pompás palotákban és számtalan szép templomban. Csodálatosan, meseszerűen szépek voltak a bolognai ki­állításon a nagy méretű szí­nes fényképnagyítások. Az épületek, a paloták napbar­nított vörös téglái barátsá­gos, meleg tónust adtak a vá­rosnak. A belváros majdnem minden utcáját, bármilyen hihetetlenül is hangzik, 35 km hosszú árkádsor övezi, mely árnyékos védelmet nyújt a város lakóinak a for­ró naptűzés és az eső ellen. Mindez a régi, középkori kényelmes és meghitt élet­nek jeleként maradt fenn. Bo­logna egyúttal sok tornyú vá­ros. Minduntalan előbukkan egy-egy torony, köztük az óratorony. A tornyok között látható a két ferde torony is, a város nevezetessége, a pisai ferde toronyhoz hasonlóan, jelentékeny elhajlással, mely Bologna város jelképe lett (az Asinelli 98 m magas, 123 cm, a Garisenda 50 m, 304 cm! elhajlással). Hosszadalmas volna mind­azt felsorolni, amit Budapes­ten, a Műcsarnokban megren­dezett bolognai kiállításon láttunk. De nem is ez a cél, hanem kiemelni a leglénye­gesebb dolgokat az ott szer­zett benyomások alapján, ki­egészítve néhány jellemző bo­lognai adattal. „Bologna é bella!” kiáltott fel egykor Giosué Carducci, a múlt század nagy olasz köl­tője, aki még életében klasz- szikussá vált. „Bologna szép!” írta a költő, pedig ő nem ' is volt bolognai (toszkánai volt), csak ott tanított nagy szenve­déllyel több"’ mint 40 éven keresztül a tudományegyetem irodalmi tanszékén, ahová már 25 éves korában meg­hívták. Nagyon szerette Bo­lognát, ahol közvetlenül ha­lála előtt megkapta az iro­dalmi Nobel-díjat. Ezért megdöbbentően ha­tottak azok a fényképek, ame­lyek a második világháború szörnyű pusztításait mutatták, összeomlott épü­letekkel, romtörmelékkel. Jól ismert képek nálunk is a háborúból. De más képeken a romok között már látni az ujjongó néptömeget, mely a felszabadulást, a szabadságot ünnepli, melyet a nácikkal és fasisztákkal vívott véres harcokban szerzett meg az ellenállás folyamán. Bologna a háború vége felé az anti­fasiszta partizánharcok egyik kiindulópontja volt. Bologna 1945. IV. 21-én szabadult fel. A városban a Nettuno téren, a városház (Palazzo Communale) külső falán 3 hatalmas emléktáblán több mint 2000 fénykép, vagy fénykép hiányában név sora­kozik, azoké a partizánoké, akik 1943. IX. 8. és 1945. IV. 25. között az ellenállás során életüket ■»adták a szabadságért és igazságért, a haza becsüle­téért és függetlenségéért. 1945-ben a város megkapta az „Ellenállási aranyérem” ki­tüntetést. Az olasz szólásmondás azt tartja: „Bolognában az ember jól eszik, jól iszik és jól vá­sárol.” Ezek után nem marad más hátra, mint személyesen elutazni a helyszínre és ta­pasztalni és ellenőrizni az el­mondottakat. Nem hiába kap­ta Bologna a tudós város meg­tisztelő címe mellé a „kövér” jelzőt is (Bologna la grassa), eredetileg termékeny síksága miatt. Fajth Tibor kitűnő itáliai útikönyvében azt említi, hogy nincs mit csodálkozni azon, hogy Gioacchino Rossini, a pesaroi olasz zeneszerző, aki nagyon szerette gyomrát és a kényelmes életet, hosszabb pá­rizsi tartózkodása után éppen Bolognában telepedett le. ­Bologna az autósztrádák gyűjtőútja. A város mellett halad el a hatalmas, széles * autóút, az Autostrada del Sole, Aiely Milánót összeköti Firen­zén és Rómán keresztül Ná- pollyal. Továbbá a városon halad át hatalmas felüljáró­kon és aluljárókon keresztül több útvonal különböző irány­ból. A város közigazgatását 1914- től, a fasiszta korszakot kivé­ve, megszakítás nélkül balol­dali vezetés látja el. Tanácsá­nak többsége kommunista és szocialista, így a közigazgatás demokratikus. A népnek a közügyekben való részvétele a szabadság biztosítéka. A város újabb jelzőt kapott: vörös Bo­logna (Bologna la rossa), mely Olaszország egyik munkás- mozgalmi központja lett. Sokat lehétne írni a kultu­rális életről is. Elég csak any- nyit, hogy Bologna a zenei kultúrának 1763 óta eleven központja. Ami engem, mint nyugdíjast nagyon mégkapott, a kiállítás területén vetített „Ne hagyjuk őket magukra” cíhiű olasz film volt, amely az idős em­berekről való gondoskodásról szólt. A majdnem félmillió lakos között 60 ezer a 65 éven felü­liek száma, akik nagy részéről nem gondoskodik az állam és akik számára a város jelentős beruházásokat végzett. A film bemutatta ezeket a létesítményeket: a 120 ágyas urológiai intézetet, a meglevő és épülő modem kórházakat, szív-, ér- és idegrendszeri bántalmak gyógyítására szol­gáló legújabb műszerekkel felszerelve, a szanatóriumot, a több száz ágyas üdülőt, az öre­gek otthonát, barátságos tár­salgókkal és olvasótermekkel. Utoljára hagytam, hogy vö­rös Bologna a béke városa. Az is marad, mert a várost a kommunisták vezetik, kommu­nista polgármesterrel az élen. Végül hadd említsem meg a vörös övezethez tartozó váro­sokat is. íme: Ferrara, Forli, Ravenna, Modena, Reggia- Emilia, Parma, Piacenza, az övezet 3 800 000 lakosával. Höncsh Pál Fmmliimpíiig Csonkádban Hazánk apróvadakban egyik leggazdagabb vidékén, Csong- rád megyében soha nem lőhet­tek ki ann3 i fácánt, mint a mostani idényben. Annak ellenére, hogy a Tisza és a Maros hullámterén sok fácántojással tele fészket pusztított el az árvíz, mégis 20 000 vadszárnyast ejthetnek el, még egyszer annyit, mint a korábbi esztendőkben. Ez annak köszönhető, hogy csu­pán a vadásztársaságok 25 00C fácáncsibét keltettek ki a nyá­ri hónapokban és engedtek szabadon. Körülbelül ennyit neveltek fel a Derekegyházi Állami Gazdaságban, illetve a Magyar Vadászok Országos Szövetségének árpádhalmi te­lepén is. Nemcsak puskával, de háló­val is vadásznak: a tervek szerint több mint 1000 fácánt, valamint 5000 nyulat „hálóz­nak be”, élve ejtenek fogság­ba. Az élő vadakat nagyrészt exportra küldik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom