Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

vinncr A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM 1970. DECEMBER 29., KEDD Hogyan tell cl a háromnapos ünnep? Csendes, békés karácsony HARC A HÓ ELLEN — ÜZEMZAVAR NÉLKÜL - SLÁGER A PULYKAMELL Hogy telt el a háromnapos ünnep Monoron, illetve a já­rásban? — ez volt körtelefo­nunk egyetlen kérdése. Fejes József járási rendőr- kapitány megelégedéssel nyug­tázta, hogy semmi olyan lé­nyeges, a rendőrséget érintő esemény nem volt, ami a köz­rendet, a közbiztonságot na­gyobb mértékben zavarta vol­na. A karácsonyi ünnepek ál­talában az előző években sem szoktak túlságosan „eseménydúsak” lenni, az idei ünnep — ha lehet — még az előző éveknél is csendesebb volt. Jelentősebb tűzesetekről sem érkezett jelentés. Mint Morvái Sándor, a tűzrendészet! kiren­deltség munkatársa elmondot­ta, Monoron egyáltalán nem riasztották a tűzoltókat, s ed­digi értesülései szerint a járás többi községében sem. Kérdésünkre Fabók István, a KPM közúti igazgatóság mo- nori kirendeltségének műve­zetője így válaszolt: „Munká­val, munkával és megint mun­kával teltek el az ünnepek.” Állandóan ügyeletet tartot­tak, és szükség is volt rá, mert jelentős mennyiségű hó esett le. Két sószóró kocsi és nyö- mukban két hóeke tisztította a 4-es műutat a Steinmetz ka­pitány szobortól egészen az Al- bertirsa és Pilis között levő Rom- rtika csárdáig. A gépek ezután a Monor—Tápiószele, valamint a Gomba—Sülysáp közötti útra mentiek. A hóval teljes mértékben meg tudtak birkózni. Vasárnap este kisebb hó­fúvás keletkezett Üllő és Vecsés, valamint Bénye és Gomba között, az ügyelet azonban nyomban a hely­színre sietett, forgalmi akadály nem keletkezett. Tegnap reggel az esős, síkos utakkal birkóztak. A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat monori ki- rendeltségének dolgozói az ün­nep előtt így búcsúztak egy­mástól : „Üzemzavar nélküli ünnepeket kívánunk ...” Mint Szűcs Sándor kirendeltségve­zető tegnap reggel elmondotta, a jókívánság beteljesült. Aki­rendeltséghez tartozó Mono­ron, Monori-erdőn, Pilisen, Ma három községben lesz vb-ülés Maglódon ma délután 3 órakor ülésezik a vb, ahol je­lentés hangzik el a tanács és intézményeinél végzett ellen­őrzésről. Gombán délelőtt 9 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt beszá­molnak a két kirendeltség (Bénye és Káva) tevékenysé­géről. Sülysápon is 9 órakor lesz ma vb-ülés. Jelentés hangzik el a községi házftáji és tsz-ek állatállományának területén az 1970. évben végzett meg­előző gyógyító állategészség­ügyi munkáról. MAI MŰSOR Gyöwirő: Modem Monte Christo. Maglód: Tiltott terület. Mende: Vietnam amerikai szemmel. Mo­nor: Neretvai csata, I—II. Pilis: A veréb is madár. Üllő: öten az égből. Vecsés: Szegény va­gyok, de dühös. Nyáregyházán, Csévharaszton, Vasadon és Űjlengyelben a három nap alatt semmilyen üzemzavar nem volt, egészen vasárnap este fél 11-ig. Ak­kor Monoron, a Mikszáth Kál­mán utcából jelezték, hogy néhány háznál nincs áram. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy — mint a ki­rendeltségvezető mondta — ilyen nyugodt karácsonyra még nem emlékeznek. Megbirkózott a monori vas­útállomás is — főleg az ünne­pek előtti napokban — a ha­talmas forgalommal. Nagyon felkészültek az ünnep végi visszautazásokra is, de — Kár­páti László állomásfőnök sza­vai szerint — meglepő volt a rendkívül kicsi forgalom. Az éjsza­kás személypénztárosnak alig akadt dolga, a forga­lom az ünnep végén alig haladta meg egy normális hétköznapét. Munkával teli volt viszont a három nap a pályafenntartók­nak. Tizennyolc ember dolgo­zott éjjel-nappal a váltók megtisztításán, a hó eltakarí­tásán. A tegnapi ónos eső újabb munkát adott nekik. A monori Vigadó Étterem üzletvezetője, Pásztor Tiborné így nyilatkozott: „Simán tel­tek el az ünnepek, rendbontás nem volt, szép forgalmat bo­nyolítottunk le.” Egy-egy na­pi forgalmuk mintegy 30—40 százalékkal volt magasabb a szokásos vasárnapinál. Nagy sikert arattak különleges -éte­leik, a pulykapörkölt, a gesz­tenyés beigli és főleg a rántott pulykamell. A legtöbb azon­ban — a hagyományokhoz hí­ven — a halászléből fogyott. Gazdag választékot kínáltak italokból is, főleg a különbö­ző borokból, egyedül a tö­ményital bizonyult kevésnek. Lapzártakor kaptunk ada­tokat a monori mentőszol­gálattól. Elmondották, hogy a három nap viszonylag csendesebben zajlott le, mint az előző évi hasonló időszakok. Harminc­hat esetben hívták a mentő- szolgálatot a járásból, 8 alka­lommal szüléshez, 2 ájulásos rosszulléthez és 4—5 baleset­hez, illetve verekedéshez. A többi eset nem volt különö­sebben súlyos. Előfordult azonban egy haláleset is a monori vas­útállomáson. Egy idős bu­dapesti asszony a vonat­ra várakozva elesett, el­vesztette eszméletét, s mi­re az orvos, illetve a men­tők megérkeztek, már nem volt pulzusa. Az útviszonyok meglehető­sen rosszak voltak, ennek el­lenére a mentők igyekeztek nehéz feladatukat elvégezni. Egy esetben volt komolyabb gond: Péteriben egy szüléshez hívták őket és mire megérkez­tek. már megvolt a kicsi. Az autó ugyanis a szülés helyé­től a harmadik háznál el­akadt. Baj azonban nem tör­tént. (deregán—fogarasi) Emberség, összefogás ÜNNEPSÉGEK MONORON, AZ ÖREGEK NAPKÖZI OTTHONÁBAN A néni szorongatta a két nagy csomagot, és potyogtak a szeméből a könnyek. — Miért tetszik sírni? — En nem is tudom, hogy köszönjem meg ... Pedig meg kellene köszönni, de nem talá­lom a szavakat... Mosolyogtak a szemek min­denkire, aki belépett az aj­tón. Nagy fenyőfa, apró gyer­tyalángok, meleg... A szívek­ben is. Az öregek együtt díszítet­ték a fenyőt, gonddal ren­dezték az ágak közé a fod­ros szaloncukrokat, hogy szép legyen. És körülülték, nézték. Helénke néni levette fehér, gyűrűkbe font hajáról a ken­dőt. Ünnep volt. Úttörők jöt­tek, piros nyakkendősök, a kis­lányok fején vöröskeresztes fe­hér kendő. Verset mondtak és mesét. Mesét az öreg óriásról, aki irigy volt, de a gyerekek megmelegítették a szívét, ösz- szeverődtek a ráncos tenyerek, s volt, aki elfordulva törölget- te a szemét, hogy ne vegyék észre a megbújó könnyeket. Mindenki kapott ajándékot. Nagy élelmiszercsomagot, na­rancsot, citromot, süteményt s egy apró üveg vodkát. A veze­tőnő tréfásan emelte az ujját: „Laci bácsi, aztán nem megin­ni ám egyszerre!” És akkor már mindenki mosolygott. "A néni szorongatta a két nagy csomagot, és potyogtak a szeméből a könnyek: „... Nem tudom megköszönni...” Monoron, az öregek napközi otthonában ajándékot adtak az öregeknek kedves ünnepség keretében. Mindenki adott: á FŰ­SZERT, a Róna, a Sütő­ipari Vállalat, az Qj Élet Tsz, a nagyközségi tanács, a Vöröskereszt. Hogy szebb legyen az ünnep. Hogy ők pótolják a gyerekek, unokák fenyő alá rejtett aján­dékait. — zs. Az „édes öregek" Az ablakon párafüggöny, kinn az utcán hideg szel nyar­gal. Benn kellemes meleg, fi­nom kávéillat. Monoron, az öregek napközi 1 r / Óra az egyetemen Öra Monoron, a marxizmus—leninizmus esti egyetem III. évfolyamán. Éléskamra a homokban A MÉK üllői tárolóhelyén A Zsarókahegy sivó homok­ját jó pár évvel ezelőtt spár- ga-magoncokkal duggatták te­le azzal, hogy az majd „ara­nyat” terem, ínyenc külföldi­ek részére repülőgép szállítja a kora hajnalban szedett hó­fehér sípokat. A szélfútta homokon azon­ban csak szárat hajtott, olyan satnya lombbal, hogy még a koszorúkészítők sem tudták felhasználni. Spárga-cseme­Egyszer majd Voltunk lovas- nemzet, voltunk futballnemzet, most kávéivó nemzet vagyunk. Kávéfőzés otthon, kávéfőzés az üzemben, hivatal­ban, szinte a nap minden órájában. Persze, csak ak­kor, ha van miből. Mert mit lehet tenni, ha a kávés­dobozt kinyitjuk, s akkor vesszük észre, ■ hogy az üres? Arról nem is szólva, ha ép­pen vasárnap van. S estére még ven­dégeket is vá­runk! Van egy régi megoldás: fölkeressük szom­szédainkat, nincs-e valakinek legalább egy fő­zetre való fölösle­ges mennyisége. Talán mondani sem kell — ritkán akad olyan szom­széd, akinek van. Van ugyan esz­presszó, ahol főz­nek jó feketét, de a vendég vendég­ségbe jött, s nem eszpresszóba. Van még egy megoldás: a házi­gazda elugrik az eszpresszóba egy csomag — sze­meskávéért. Per­sze, többnyire ez csak olyan álom­megoldás, mert ritka az olyan eszpresszó, ahol szemeskávét árul­nak. Most a járás egyik kis községé­ben nagy esemény történt. Az eszp­resszóban beve­zették a szemes- kávé árusítását. Igaz, hogy a vá­laszték nem olyan gazdag, mint pél­dául likőrökből vagy éppen ciga­rettából ... De ez nem is fontos, fő az, hogy kapható egy- vagy két­féle. Igaz, hogy megdaráltatni nem lehet... S a vendéglátó házi­gazdának sincs otthon kávédará­lója. ö a fűszer­üzletben szokott vásárolni, s ott mindjárt meg is darálja. Az eszp­resszóban nem darálják meg. Majd szépen ha­zaviszi,. beteszi a mozsárba, s meg­töri. Vagy megy darálóért a szom­szédba ... S bizakodik, hogy egyszer majd lesz daráló is az eszpresszó­ban. Mi pedig ab­ban bizakodunk, hogy egyszer majd minden eszpresszóban le­het szemeskávét is kapni, s termé­szetesen meg is lehet daráltatni. (jandó) géből pedig még vacsorára való sem termett. A burjánzó gazt traktorok fordították alá, most ősszel pedig ásót, lapá­tot fogtak a tsz-tagok, hosz- szú, két ásónyom mélységű gödröket ástak, a vontatók pe­dig szinte megállás nélkül hozták a környékbeli terme­lőszövetkezetekben termett burgonyát, osztályozták, válo­gatták, s a gödrökbe csupa hibátlan, egészséges gumók kerültek. A prizmákat aztán vastagon fedték szalmával és földdel. — Bértárolást vállaltunk a MÉK-től — tájékoztat Nagy György, az üllői Kossuth Tsz brigádvezetője. — A jó fekvé­sű homokos terület jó tároló­hely, ahol most hatvan vagon burgonya van az egymás mel­lett sorakozó prizmákban. Ez a mennyiség jórészt fedezi a járás burgonyaszükségletét. 45 vagon sárgarépát is „rejt” a szalma- még a homoktaka­ró, s a sárgarépa mellől a gyökér sem hiányozhat — er­ről is gondoskodott a MÉK, 5 vagonnyí várja, hogy a bol­tokba kerüljön. A 17 vagon káposztát a bevált, hagyomá­nyos módon barázdákba rak­ták úgy, hogy a következő fordulóban az eke földdel te­mette be. Amikor a hideg csi­korogni kezd, még törekkel is beszórják. Az ételeknek jó ízt adó zellerből mindössze egy mázsát tárolnak itt. Igaz, ebből a zöldségféléből csak dekákat, darabokat vásárol­nak. A tél lehet szigorú, zord, a táróit készletek zavartalan és választékos ellátást biztosíta­nak, mert a MÉK-nek nem ez az egyetlen tárolóhelye a monori járásban. K. S. otthonában a családias han­gulatot — úgy tűnt — egy pil­lanatra megzavartam. Egy pillanatra ..mert utána csen­des terefere’ mellett kavar- gatták kávéjukat tovább az „édes öregek”, így nevezi őket Bihari Jánosné vezető gondo­zónő. — összeadtunk pár fillért és főztünk kávét, úgy örülnek neki. A minap tejszínhabos gesztenyepürét készítettünk, mint a gyerekek, úgy tudnák örülni az „édes öregek”. Na­gyon szeretem őket — ezt mondja a fiatal, kedves gon­dozónő, Füri Józsefné, Marika is. Talán nem is kellene, mégis felteszem a kérdést: — Bevált-e az annyira sür­getett intézmény, szeretik-e az öregek? — Talán csak a koránkelést nem szeretik, ezért 8 órától jö­hetnek. A „házirend” szerint 10-től 3-ig kötelező az 'ebéde­sek számára a napköziben tar­tózkodás, kivételek a betegek. Az ő számukra a többiek ki­viszik az ebédet, és milyen szívesen! Büszkén mutatják a ragyo­gó teakonyhát, benne a hófe­hér óriás szekrényt, még az ajtaját is kinyitják, 30 főre való teríték, tányér, bögre, evőeszköz csillog benne. Szép színes, kockás, virágos abro­szok sorakoznak, váltásnyinál több van belőlük. A teremben vadonatúj olaj­kályha ontja a meleget, kelle­mes a levegő a kétszobányi helyiség legtávolabbi részében is. Kell a meleg, kell a kénye­lem, hisz 72 éves a legfiata­labb és 88 éves a legöregebb napközis. Az asztalok körül székek, étkezni, olvasgatni, kézimun­kázni' szoktak, ki-ki az ő he­lyén. Mert helye van itt már mind a 21 embernek. Közülük csak három férfi, nem unat­koznak, nagyon szeretnek be­szélgetni. Az életükről... Van mit. Krakker Mária néni szo­ciális titkár volt a nagykátai járásbém, népművészetet taní­tott. Burján Jánosné mézes- kalácsos volt és járt kint Ka­nadában, -Drapál Helénke Bécsben élt, van mit mesélni, és vannak, akik hallgatják. He­lénke néni beszél németül, franciául, partnere, Höbliger Károlyné, Mária néni meg négy nyelven beszél, németül, horvátul, szerbül és törökül. A tréfának is van helye.' Már előre mosolyogtak, ami­kor Mária nénit megkérdez­tem, mivel foglalkozott? — Na, hallöd tye kjedves, vjolt elleg dollog, en mentem három féffemekhez. Ezen minden fogtak magukat, meg­halták. Vitek engem mas-mas ország, én tudom török eitere játszani. Sztudicska Margitka nem ment férjhez egyszer sem, ő a Vecsési Háziipari Szövetkezet nyugdíjasa, 330 forintot oszt- szoroz, hogy elég legyen egy hónapra. Egyedül van, de egyedül van sok idős ember, édesanya is. Van aki hat böl­csőt ringatott — mégis... Nem érnek rá a gyerekek... Külföldön a gyerek .,. Leg­feljebb egy szép karácsonyi lap, ha kitelik tőlük — mond­ják szomorúan. Beszéljünk inkább arról, jól érzik-e itt magukat, „édes öre­gek”? — Nagyon! Köszönjük min­denkinek, aki hozzásegített bennünket, hogy könnyebben éljünk öreg napjainkban. Fekete Gizella Harmincnyolc sárrázó űt Vecsésen, a 4-es főközleke­dési út mentén megfigyelhet­tük: minden oda torkolló utca torkolatában előbb jó fél mé­ter mélyen kiássák a talajt, majd a következő brigád kö­vezetei rak le. Ügynevezett sárrázó útszakaszt építenek, amelynek feladata hasonló az otthon, az ajtó előtt levő láb­törlőéhez. A Budapesti Beton- útépítő Vállalat végzi a mun­kálatokat, a műút. védelmé­ben. — A téli rossz idő beállta előtt szeretnénk jól előreha­ladni — mondotta Füleki Kál­mán művezető, akinek a veze­tése alatt 30 munkás, három csoportban dolgozik. — Vecsés belterületén harmincnyolc be­hajtó utat kell rendbehozni, hogy ne lépjenek a műútra „sáros lábbal”, azaz kerékkel a kocsik, az autók. F.-né 180 nyúl — a hálóban A Magnezit Vadásztársaság Üllő határában 180 nyulat fo­gott be egyetlen nap alatt a hagyományos hálómódszerrel, s ezzel eleget is tett a szerző­désben vállalt kötelezettségé­nek. Az előirányzott éves ter­vét a vadásztársaság 200 da­rab lőtt nyúl átadásával te­tézte. taráson i Kupalionoron A monori járási TST a Jó­zsef Attila Gimnázium tor­natermében rendezte meg a Karácsonyi Kupa birkózóver­senyt, serdülők részére. A versenyen öt csapat vett részt, a Ceglédi Vasutas, Dabas, a Nagykőrösi Kinizsi két csapa­ta és a Monori SE. A verseny helyenként jó küzdelmeket hozott, ismét megismerhet­tünk néhány igen tehetséges fiatal birkózót. A monori csapat tartaléko­sán volt kénytelen kiállni, két versenyzője betegség mi­att, másik két versenyzője igazolatlanul maradt távol. Á tartalékos csapat szereplése mégis kielégítőnek mondható, a pontversenyben a harmadik helyen végeztek. A monori csapat eredmé­nyei: Ceglédi VSE—Monori SE 10:3, Monori SE—Dabas 6:4, Nagykőrösi Kinizsi I— Monori SE 8:2, Monori SE— Nagykőrösi Kinizsi II 8:2. Pontversenyben: 1. Nagykő­rösi Kinizsi' I 7 pont, 2. Ceg­lédi VSE 7 pont, 3. Monori SE 4 pont, 4. Dabas 2 pont, 5. Nagykőrösi Kinizsi II 0 pont. A monori csapatból jó bir­kózásukért megemlíthetjük Kucsera Istvánt, Vass Ta­mást, Koncz Györgyöt és Stadler Jánost. A csapatverseny után a mo­nori úttörők részére házi baj­nokságot rendeztek. Közöttük is van néhány tehetség, aki már bontogatja szárnyát. Ne­veket még korai lenne emlí­teni. Szorgalmukért és akará­sukért mindegyikőjüket meg­illeti a dicséret. (oláh) ESZTERGÁLYOSOKAT és MQHELYI SEGÉDMUNKÁSOKAT KERESÜNK FELVÉTELRE. ÜZEMI KÖRÜLMÉNYEK! HUNYADI TSZ., PILIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom