Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
ftíl MECYCi &Orlap 1970. DECEMBER 1., KEDD Pedagógusok a homokon Az apa, a lánya meg a fia Csemő tulajdonképpen eszmei község. Tizenötezer holdas határában nehány kisebb házcsoport, de leginkább a tágas térségét borító homokon egymástól távol eső magános házakból áll a falu. Valaha itt is Nagykőrös, meg Cegléd ta- nyavilága terült el. Nagy Lajos még akkoriban került ide tanítónak. Harmincnégy éve éppen. — Vasutas apám Jászszent- lászlón volt állomáselöljáró, ott születtem 56 esztendeje — kezdi a történetét annak, hogyan lett pedagógus a szőlőt! nevelő homokon. — Ott jártam elemibe, a harmadik osztályban Csűrös Zoltán igazgató tanított. Keze alatt szerettem meg a pályát, meg a közügyekkel való foglalkozást. Részt vett ugyanis a község dolgaiban, néha el kellett mennie óra alatt emiatt és ilyenkor én foglalkoztam a gyerekekkel. Kis segédtanító voltam. — 1934-ben a nagykőrösi tanítóképzőben képesítőztem, akkor már ott laktunk. Apám, hogy húgommal együtt köny- nyebben taníttathasson minket. áthelyeztette magát. Húgom, dr. Virág Jenőné szintén pedagógus lett, szakfelügyelő Cegléden és Nagykőrösön. Ha feleségem még élne, most a családból négyen tanítanánk Csemőn. Lányom és fiam ugyanis beosztottam. Jól megtermett, mosolygós férfi. Kiegyensúlyozott lelkűiét tükröződik rajta. Nyoma sincs már annak, mennyi küzdelem árán került nagy nehezen egykor tanítónak a csemői homokra. — A képző után nem tudtam álláshoz jutni. Bezzeg, ha a kántorságot is kitanultam volna... így két esztendeig inségmunkás lettem a városnál, Nagykőrösön. Vasárnap, kedden és pénteken hajnali kettőtől déli tizenkettőig helypénzt szedtem a baromfipiacon. Befolyt ilyenkor mindennap 100, sokszor még 150 pengő is, én pedig egy egész pengő napidíjat kaptam. — Harminchatban megbetegedett a csemői tanító, kitettek ide helyettesnek. Akkor aztán megint csak hajnalban keltem, ötkor indultam a városból az apostolok lován, délután kettőkor meg visszagyalogoltam. Minden tanítási napra kaptam egy pengőt. Egy év múlva elődöm meghalt, attól kezdve már havi nyolcvanöt pengő fizetést élveztem. — Amikor idekerültem, egyszerre járt a hat osztály az egyetlen tanterembe, oda, amit ma öreg iskolának mondunk. Ott szorongott hetvenkét gyerek, de mert az iskolakötelezettséget nagyon komolyan vettem, hát év végére már 108 növendékem lett A padban felváltva ültek, mindig azok, akiknek ímiok kellett, a többi a fal melletti lócákon ült. Harminckilencben már 140 gyerek járt az iskolámba, akkor segítséget kaptam Gács Ferenc személyében. Inségmunkás volt ő is és harminc pengőért járt ki gyalog. Így rótta a homokot még Han- kovszky Károly, az igazgató is, aki Nyársapátiban lakott és onnan járt hozzám vizitálni, meg a többi tizenhét iskolájába. Jó egészségben él még, most már persze nyugdíjban. Gács Ferenc pedig Cegléden a Budai úti iskola igazgatója. — Én is igazgató lettem negyvennyolcban, a nagykőrösi külterületi iskolák igazgatója. Tizenhat iskola tartozott hozzám, majd mind csupa egy tantermes, munkám tehát elég volt és a gyaloglásból is kijutott a részem. Ami azt illeti, még most is, bár jelenleg csupán öt iskolát igazgatok, de harminchat kilométeres körzetben. A pedagógusok száma 23, a növendékeké 480. — Amikor Gácsot tőlem elhelyezték, fiatal tanítónő jött a helyébe. Az lett a feleségem. Két szoba-konyhás lakásom volt már akkor és ugyanabban lakom most is 33 év óta, az egytantermes öreg iskolában. Legénykoromban csak az egyik szobát tudtam bebútorozni. Volt abban egy dívány, egy szekrény, egy asztal, meg két szék. Természetesen illetmény- földet is kaptam, ahogy akkor nevezték négy értékességet, azaz négy katasztrális hold futóhomokot. Egybe erdőt telepítettem, a többibe szőlőt. Alti Csemőn él. annak a szőlészetet nem kell tanulni. Nagy áldás a szőlő ezen a vidéken, de átok is. — Tanácstag vagyok, meg az ifjúságvédelmi állandó bizottság elnöke, ezért mondhatom. Idén a bizottság mostanáig elintézett tizenkét ügyet, három esetben állami gondozásba utaltuk a gyereket, további nyolc ügy még függőben van, ezután tárgyaljuk. Tavaly több ügy volt, mint idén. Hogy jobbak lettek volna a gyerekek? Ugyan, hiszen rossz gyerek nincs is. Ami rosszat tesz a gyerek, azt a felnőttektől látja, tőlük tanulja. — A Hazafias Népfront elnöke is, meg bírósági ülnök, mikor van szabadideje valami pihenésre, vagy szórakozásra? — A bíróság a nyári vakáció alatt hív be. Ugyancsak nyáron, hacsak tehetem, részt- veszek valami országjáró társasutazáson, de voltam már külföldön is. Egy-egy óra jut néha a tévére, olvasásra. Ma már csak pedagógiai szakkönyveket olvasok. Esténként gyakran beszélgetek kollégáimmá lett gyermekeimmel. Itt érzem jól magam, hívtak ugyan más helyre, városba is, sőt, egyszer meg akartak tenni gimnáziumi igazgatónak, de semmi mást nem vállaltam. Szeretem Csernőt és a csemőie- ket. Ebben az életben nem akarok máshová menni. — A négy értékességből mi lett? — Az erdő persze már nem az enyém, egy hold szőlő azonban még az illetményem tartozéka. A másik kettő? Megmaradt a családban. A tanár bácsi, ifj. Nagy Lajos egészen fiatal, vidám, mozgékony ember. Egy esztendeje tanít apja igazgatása alatt, a felső tagozatban biológiát és mezőgazdasági ismereteket. Pécsett végezte el a főiskolát, ott ismerkedett meg a feleségével, aki Szombathelyről ment oda az ápolónőképzőbe. Az asszonyka most a ceglédi kórházban dolgozik. A fiatalember szavai: — Nekem nem kellett szellemi ínségmunkásnak lennem, engem már várt itthon az állás, társadalmi ösztöndíjam volt. — Az ösztöndíj ideköti néhány évre, de nem gondol arra, hogy azután elmegy nagyobb községbe, esetleg városba? . — Nem, hiszen itt vagyok otthon. — Miért választotta az apja pályáját? — A szüléimhez jártam iskolába, ők lettek a példaképeim, már harmadikos koromban így döntöttem. Eredeti elhatározásomhoz csak a második gimnáziumban lettem rövid időre hűtlen. Széchényi Zsigmond könyveit olvastam, hatására Afrika-kutató akartam lenni. Nem romantikus kalandvágy, a természet sze- retete sarkallt. Az emberek és az állatok érdekelnek, meg a táj. Idén megszerzem a szegedi főiskolán a földrajz szakos képesítést is. Szükség van földrajztanárra a mi iskolánkban. — Fiatal házasok, akarnak-e gyereket? — a kérdésre az ifjú férj igennel felel, az asz- szonyka válasza még határozottabb: — Minden bizonnyal! — Üjabb kérdés: — És minek szánnák a gyereket? — egyszerre mondják: — Pedagógusnak. — Ide a homokra? — Igen. Zsuzsa néni, azaz, ahogy a bemutatkozásnál megnevezte magát, Nagy Zsuzsanna csak tanítványainak, a kisiskolásoknak néni. Sötét hajú, szép, fiatal lány. 1965-ben végezte el Budapesten a tanítóképzőt, azóta tanít Csemőn. Neki szintén apja-anyja volt a példaképe, kisgyerek kora óta mindig tanító akart lenni, másra sohasem gondolt. Azt mondja, sorsával elégedett, kijön a fizetéséből, van értékessége is, egy hold homok, amin apja telepítette a tőkét. Mindez kielégíthet egy fiatal leányt? Hozzáillő fiatalemberek nem igen akadnak Csemőn, ha pedig a pedagógusnő nagyobb községben is társta- lan, itt a homokon különösen az lehet. — Miért lennék? Azok közt élek, akiket szeretek. Mikor járt utoljára színházba, nem emlékszik rá pontosan, de régen. Mikór táncolt utoljára? Lehet annak már egy esztendeje, talán az öccse lakodalrrfán volt alkalma. Hiányzik-e a szórakozás? Hallgat, gondolkozik, megfontoltan azt feleli, hogy nem. De elhihető-e ez a válasz ilyen fiatal lánytól? Túlságosan belenyugvással mondja. Belesüppedt máris a homokba? — Mehettem volna már a városba, lett volna ott többször is állásom — és sorsot kihívó daccal mondja: —Nem megyek! Ott ül mellette az apja, amellett áll az öccse, három csemői pedagógus egymás mellett. Az apa szólal meg: — Igaz, hogy rossz az ösz- szeköttetés Cegléddel, Nagykőrössel is. Ha akármelyikben véletlenül színházi előadás van, komoly probléma utána hazajönni. Igen, kicsit isten háta mögött van Csemő, de ma már mégsem a világ vége ez a község. Van rádió, televízió, járnak újságok, jönnek könyvek ... Valaha Csemőn Nagykőrös város külterületi iskolái voltak, a valóságban tanyai iskolák és ha a távolságokat mérjük meg a közlekedési nehézségeket, némileg azok még ma is. — Innen is lépést tartunk a világgal — szól a fiú. Apja és nővére, a két kollégája helyes- lőleg bólogat. Szokoly Endre Bartók zeneszerzői verseny Vonósnégyesek A Magyar Zeneművészek Szövetsége által rendezett nemzetközi Bartók Béla zeneszerzői verseny zsűrije az elmúlt héten a világ minden tájáról beküldött 68 vonósnégyes pályaművet bírált el. Az első díjat nem adják ki. A 20 000 forintos második díjat Durkó Zsolt, a 10 000 forintos harmadik díjat Jesus Villa Rojo Rómában élő, 30 éves spanyol zeneszerző nyerte. Az NSZK-ban élő 25 éves Robert Wittingert és a 22 esztendős Peter Ruzickát a zsűri diplomával tüntette ki és 5—5 ezer forintos jutalomban részesítette. A díinyertes kompozíciókat a díjak átadásával egybekötött nyilvános hangversenyen. márciusban mutat- ía be az Országos Filharmónia. Cseh Florestan a Fidélióban Vilem Pribyl, a brnói Janá- cek-opera kiváló tenoristája, mutatkozik be a budapesti közönségnek Florestan szerepében Beethoven: Fidéliójában. A hősi és lírai tenorszerepek egész sorának alakítója gyakran lép fel a koncerttermekben odahaza és külföldön is. A határon túli sikereinek tudható be, hogy a Covent Garden is szerződtette az évadnyitó előadásra, ahol ugyancsak Florestant énekelte. Vilem Pribyl december 5-én az Erkel Színházban lép a közönség elé. NÉMETH GÉZA: Sikertelen idegenvezetés a Velencei-tó körül Míg lassan kihunynak apró víkendházai az olcsó örömöknek, az elvillanó esti gyorsok zajában ki hallja meg, mily keservesen hegedül ott, a vén baracskai dombokon a cigány kétségbeesés? Ki látja meg Etelkát a nádas fölé rebbenő madárban, s a túlsó part szelíd domborulatán a Költő fájdalmas homlokát, ki sejti meg a tó tükrén, a víz varázslatában visszacsillanó tekintetét? ★ Jaj, meine Damen und Herren, e holdfényes éjen csak falut látnak és tavat, színezüst szelencét, mert a puritán nyéki ház udvarán a gesztenyefák fehér gyertyái közül a szél csak a mi szemünkbe fújja a pákozdi halottak sóhaját. • 170 éve, 1800. december 1-én született Kápolnásnyéken Vörösmarty Mihály. Nevét megyénkben az érdi gimnázium viseli. Bronzlándzsa és az öreg halász Szép formájú bronzlándzsát talált Kötesd környékén a Sió medrében Kiss János, Szek- szárdon élő idős halászmester. A leletet átadta a szekszárdi múzeumnak. Megállapították, hogy körülbelül 3000 évvel ezelőtti harcosé lehetett. Kiss János útmutatásával a régészek felkeresik majd a lelőhelyet. Az öreg halász ugyanis sok ősi edénymaradványt, sőt ép koporsót is kiszedett már a Sió medréből. MAS BÁNÁSMÓDOT ERDEMELNE Ias-fias fa Nagykőrösön/ A Homólytája-dülő lenn Nagykőrös határában már tagadhatatlan Alföld. A dülő- utakon csak forog a kocsikerék. A keskeny nyomban inkább a bicikli cikázik fürgén. Utasa kerekképű, barna kisfiú: Kispromics János. Értelmes szeme csak akkor bizonytalanodik el, amikor megkérdem: mit tud a házuk mellett díszlő óriási fáról? — Hát — húzogatja a vállát —, hogy szép időben elég gyakran jönnek autóval megnézni. A hangjában az is benne bujkál, hogy a fene a sok ráérő idejüket, ilyesmi miatt letérni és bámulni. De most már mutassuk be, miről van szó: az ias-fias fáról, ami akár a próféta, nem tud híres lenni a saját hazájában. A tanyasiak, akik közvetlenül mellette laknak, nem sokra becsülik. Erre mutat, hogy a ritka természeti jelenség alatt, aminek párjáról TV-FIGYELO Ablak a kongresszusra Társadalmunk nagy jelentőségű eseménye zajlott a múlt héten: a párt X. kongresszusa. A televízió országos érdeklődést elégített ki, amikor a több millió nézőt a legmagasabb pártfórum tanácskozásainak szinte résztvevőjévé avatta. A tv-kamerák ablakot nyitottak a kongresszus termére, azaz a precíz informáláson túl mindenki számára értékelhető hangulatjelentést is adtak. A sok és sokrétű kongresszusi televíziós közvetítés demokratikus közéletünknek is fényes bizonyítéka. Dicséret illeti a tv egész kongresszusi stábját, s — a témák néha kevésbé szerencsés súlypontozása ellenére — a két szerkesztő-riportert: Rozsnyai Zoltán rajzai Megyeri Károlyt és Vértessy Sándort. A múlt heti műsorszerkesztés a kongresszus komoly, gon- dolkoztató közvetítéseit köny- nyed programokkal próbálta ellensúlyozni. Így láthattuk A titkos jelszó: Csupaga című háromrészes, hadd írjam így, krimit. E műfajnak már sok selejt alkotásával volt szerencsénk megismerkedni, e tv-filmsorozat nyugodtan benevezhetne a silányok versenyébe. Se izgalom, se logika, se szerkezet, se meglepetés, se ötlet — nem is titkoljuk jelszavunkat: csupaunalom! A múlt héten három alkotás szentelte témáját a szerelemnek. Megnéztük az Első szerelem című, Turgenyev elbeszéléséből készült tv-filmet. Sajnos a turgenyevi finomság finomkodássá, a turgenyevi érzelem érzelgősséggé változott a képernyőn. Kár érte! Egy Fejes Endre-bemutatót is végignéztünk, a Kéktiszta szerelem rangos alkotásnak ígérkezett. Az író élő társadalmi problémához — a személyiségek felelőssége kapcsolataikért, érzelmeikért, sorsukért — közeledett, de a felszín megérintése után nem szállt alá a mélységbe. Tanmese ízű produkció született, mindössze néhány Fejes-felcsillanással, s ez nemcsak az író, de a rendező hibája is. Szombat éjszaka újra végiggyönyörködhettük Tony Richardson Egy csepp méz című filmjét. E művészi alkotás értékeit talán fölösleges újra megfogalmazni, de egy észrevétel mégis szükséges: a közönség a művészfilmeket a főműsorban is szívesen végignézné! Néhány jól sikerült, értékes műsorra csak pár szóval emlékeztetnék: a Tárlatról tárlatra című program kitűnő képzőművészeti propaganda, a Bartók-bemutatók nyomában élmény, Ella Fitzgerald énekel öröm, és két nagy művészünk portréfilmje (Bende Zsolté és Szirtes Ádámé) változatos. gazdag képet festett a sokoldalú egyéniségekről. A televízió múlt heti mérlege: jeles informálásból, közepes szórakoztatásból! — fóti — nem tudnák a hazában — valóságos szeméttelep éktelenkedik. Ha vasgyűjtéskor ide eljutna egy úttörőcsapat, meggazdagodnának a rozsdás leleteken. A fát valamennyi tudományos könyv nyilvántartja. Filmezik és fényképezik. A helybéliek hatszáz évesnek tartják, de a néphit ilyen esetben általában túloz. Szakértők szerint inkább ennek a fele. Akkor sem utolsó. A most hatméteres körfogatú fa óriási ágait saját súlya lehúzta a földre, ahol ismét meggyökereztek és új sudarat neveltek. A „fiaitól’' körülvett anyafát találó, „ias-fias” hársnak nevezik. Szabályos kis erdő keletkezett — egyetlen fából. Valamikor kerítés vette körül, annak nyomát mindig látni, tábla hirdette nevezetes voltát. Az egyik tanyában éppen két éve halt meg a dédnagymama, százkét évesen. Ö még gyakran mesélte, hogy az anyja úgy emlékezett a fára: ez volt az útjelző a pusztaságban, hatalmas tömegével. A felszabadulás után meg a Kispromics család tulajdonában volt a nevezetes fa. Akkor évi díjat fizettek a gondozásáért, bekerítették. Tavaszon-nyáron gyakran tartottak majálist alatta. A kerítés, a súlyos ágakat tartó állványok elkorhadtak. Egyik télen a rárakódott zúzmara súlya alatt letört egy főág, ma is ott korhad a földön. A nagykőrösiek arról nevezetesek, hogy igencsak büszkék városukra, ápolják a hagyományokat. Gondolom, a városi KISZ-bizottság kedves feladatot adna tagjainak, ha a tanács által rendelkezésükre bo- csájtott anyagiakból újra bekerítenék és rendbetennék a határ e ritka díszét. k. m. Amatőrfilmdíjak Ünnepélyes eredményhirdetéssel és a díjnyertes filmek vetítésével fejeződött be a vasárnap Székesfehérvárott a 18. amatőrfilm-fesztivál. A fesztivál nagydíját (3000 forintot) Kiss István (Balástya, Csongrád megye) kapta három filmjéért: „Misáék”, „Badarságaim IV’ és „Tíz nap a koponyám körül Sopronban”; I. díjat kaptak (2500—2500 forintot) Novák András (ELTE Afk Bpest) „Olyan távol” és Gulyás Gyula (Cinema 64 Bpest) „Üt” című filmje. Az 1970. évi „Legjobb amatőrfilmklub” címért folyó versenyt az ELTE AFK Budapest nyerte.
