Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

1970. DECEMBER 29., KEDD (firfíJP 3 A névhez illőn: új élet Még néhány nap, és újra öregebbek leszünk egy eszten­dővel. Nem is akármilyen év marad a hátunk mögött. Volt árvizünk, aszályunk és fagyos szeptemberünk. Az időjárás váratlan és szeszélyes változá­sait egyaránt sínylette ember, állat és növény. Kartalon sem múlt el baj és gond nélkül az esztendő. Az Uj Élet Termelőszövetkezetben holdanként három mázsával fizetett kevesebbet a búza a tervezettnél. A veszteség: fél­millió forint, őszi árpából ti­zenöt vagonnal termett keve­sebb. A kár: háromszázezer fo­rint. És a tervezett száz vagon paradicsom helyett mindössze húsz vagonnal takarítottak be. Ez is hatszázezer forint vesz­teséggel terhelte a termelőszö­vetkezetet. Az emberek mégsem elkeseredettek. A véleményüket Boros Károly elnök így fogalmazza meg: — Tavaly ötvenhat forintot ért egy munkaegység. Ennyit meger az idén is. Vagyis: nem lesz kevesebb a tagság jövedel­me Sőt! Tavaly a dolgozó ta­gok átlagjövedelme ötven fo­rint híján elérte a huszonhét- ezer forintot. A pillanatnyi számításaink szerint az idén meghaladja ezt az összeget. Hogyan lehetséges ez a már említett egymillió-négyszáz­ezer forint veszteség elienére? A magyarázat egyszerű, leg­alábbis az elnök szerint az, — Száztizenhárom hold Uborkánk volt tavaly és az idén is. Tavaly hárommillió­nyolcszázezer forint volt ebből az árbevételünk, az idén vi­szont több mint ötmillió. A különbözeiből a termelőszövet­kezetnek különösebb haszna ugyan néni volt, de a tagság­nak annál inkább. Míg tavaly egymillió-kétszázezer forintot fizettünk ki az „uborkások- nak” munkabérre, addig az idén két és fél millió forintot. Hogy mi az oka ennek? Ügy szól a megállapodás, hogy ezérkétszáz négyszögölön nyolcezer forint termelési ér­téket kell produkálni uborká­ból. Ennek az összegnek a negyven százalékát fizetjük vissza munkabérként a tagság­nak. Nyolcezer forint termelési érték fölött viszont még húsz százalék prémium jár. Nos, az idén nágyon sok prémiumot fizettünk ki, ez a magyarázata a magasabb munkabérköltség­nek. Ez az, ami jelentősen emeli — veszteségeink ellenére is — tagságunk átlagjövedel­mét. Mégsem erre legbüszkébb az elnök. Azt, hogy tavaly tizen­hatmillió volt a szövetkezet tiszta vagyona, az idén pedig megfejelték ezt egy újabb mil­lióval — természetesnek veszi. ; — Az a célunk mindany- nyiunknak, hogy ma jobban éljünk, mint ahogyan tegnap éltünk. Ez természetes vágya az embernek. Ezért munkál­kodunk mindannyian. Ez kö­zös érdekünk. Amire joggal büszke: ezt az eredményt kizárólag mezőgaz­dasági vagy a mezőgazdaság­gal kapcsolatos tevékenységből érték el. — Kiegészítő üzemágaink szorosan kapcsolódnak alap- tevékenységünkhöz, ugyanak­kor nemcsak a közös és a tag­ság, hanem az egész falu to­rkosságának az érdekeit szol­gálják. Ezért nyitottunk ta- Lvaly ősszel tej- és tejtermék- lüzletet, zöldség-gyümölcs bol­tot, és kezdte meg működését sütőüzemünk. Az idén február­ban vágóhíd és* húsbolt csatla­kozott ehhez. Akármit monda­nak is egyesek, erre a szolgálta­tó tevékenységre nem fizet rá a termelőszövetkezet. Sőt még valamennyi hasznunk is van , belőle, bár — ezt el kell mon- ! dánom — nem ezért a haszo- , nért hoztuk létre kiegészítő 1 üzemeinket. A legfőbb cél a 1 lakosság jobb áruellátása volt. ' íme, néhány beszédes szám­adat:. A tejbolt havi forgalma két- i százezer forint, ebből százöt- venezer forint a gazdaság sa- j ját terméke. Havonta tízezer liter tejet adnak el itt. A zöldség-gyü­mölcs bolt havi forgalma hat­vanezer forint, ebből saját áru ötvenezer forint. A péküzem havi három és fél vagon ke­nyeret süt. A vágóhídon ha­vonta hetven, saját nevelésű sertést vágnak. A hentesüzlet havi forgalma százötvenezer forint. Mindez együttesen évi négyszázezer forint hasznot jelent a gazdaságnak. Ez az összeg valóban r.em sok, a je­lentősége azonban ennek a sokszorosa. Az idén áprilisban még egy kiegészítő üzemággal bővült a gazdaság. Az első pillanatban talán furcsának hangzik, de igaz: 'halfeldolgozóval. Itt ké­szül az ínyencek kedvenc cse­megéje, a ringli. — A Budapesti Konzervgyár­nak dolgozunk. Olasz szardel­lából, spanyol olívaolajból és capribogyóból készül nálunk az ízes csemege. Naponta négy­ötezer ringlikonzerv kerül ki halfeldolgozó üzemünkből. A hasznunk rajta látszólag nem sok: évi kétszázezer forint. Mégis sokkal nagyobb hasznot hoz nekünk ez a halfeldolgozó. Állandó, napi nyolcórás mun­kalehetőséget teremt hetvenöt asszonynak, ezerötszáz forintos havi kere­settel. A legtöbbjük olyan, aki vagy családi, vagy. más okok miatt más munkát vállalni nem tudna, így viszont ez a pénz is gyarapítja hetvenöt család jövedelmét. Valóban, új életet teremtett Kartalon az Űj Élet Termelő- szövetkezet. Emberibb és gaz­dagabb életet. (prukner) Ülést tartott az SZMT Elnökségi ülésen vitatták meg tegnap délelőtt a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csánál a márciusi küldöttérte­kezlet elé terjesztendő beszá­molót. A jelentés arról ad szá­mot, hogy milyen feladatai voltak a szakszervezeteknek az elmúlt négy esztendő gaz­dasági, társadalmi és politikai válfezásaiban s hogyan teljesí­tették azokat. Az írásos anya­got dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára szóban kiegészí­tette. Az elnökség a beszámo­lót elfogadta. Második napirendi pontként az 1971-es esztendő első fél­éves munkatervét tárgyalták meg, végül pedig az ÉDOSZ Pest megyei bizottságának vá­lasztási tapasztalatait ismer­tették. ÍJ KÓRHÁZ ÉPÜL KISVÁRDÁN A Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat már az 1971-es beruházási feladatán dolgozik. Hétfőn Kisvárdán új kórház építését, illetve föld­munkáit kezdték meg. A 145 millió forint költséggel fel­épülő egészségügyi létesít­ménnyel lényegében megoldó­dik a kelet-magyarországi táj legfelső részének, mintegy 38 községnek a betegellátása. Akik szeretik a fát A körülmények rabjai, s még meddig? Íme, három lelkes vezető egy gyárból! A Solymári Fa­ipari Vállalat igazgatója, Híd­végi Zoltán, főmérnöke, Süme­gi Vendel, szakszervezeti tit­kára, Urban János, kritikai és önkritikus érzékkel bíró, szak­ma- vagy rokonszakmabeli vezetők, jó rálátással a mes­terség horizontjára, fogékony­sággal minden jóra, szépre, újra, készséggél a megvalósí­tásra — de a gazdasági re­form immár harmadik évét zárva, mégis úgy tűnik, a kö­rülmények rabjai. © Milyen helyzetben találjuk az év utolsó napjaiban kiket, illetve magát az irodabútort s ajtót, ablakot gyártó válla­latot? 1970-es, nyolcvanöt­millió forintos tervüket az esztendő végéig nem képesek teljesíteni. Egyik hagy hátrál­tatójuk az anyaghiány: csak farostlemezből négymillió fo­rintos termelési értéket'képvi- selő mennyiség kiesett. Nincs elég zár, pánt, vasszerelvény, anyagbeszerzőik olykor negy­ven, ötven zár miatt az or­szág távoleső vidékeire utaz­nak el... Kiesést okoz a lét­számhiány: dolgozóik száma egy év alatt ötszázharmincról négyszázötvenre csökkent. Ha a három lelkes vezető kevésbé volna lelkes, akkor bizonyára megelégednének az­zal, hogy beszélgetésünkben felvázolják terveiket a köze­lebbi jövőre, egy-két eszten­dőre: Mivel a fa mennyiségével, minőségével sok a gond, ezen­túl több műanyagot használ­nak fel... Ha a zárakat, pán­tokat nem szállítja a kívánt ütemben a nagyipar, termelő­szövetkezeti kiegészítő üzem után néznek... Mert az ajtók, ablakok gyártása, a fa minősé­ge, a zárak mennyisége miatt túl sok problémával jár, e ter­mékeket elhagyják, új profilt keresnek: lakásbútort, kisbú­tort, kárpitozott ülőbútort, hi­ánycikkeket gyártanak majd... De állóeszközük nagy, a kis széria tehát nem kifizetődő, sajátos termékei­ket kell megtalálniuk... Kor­szerűsítik az anyagmozga­tást ... Gépesítéssel csökken­tik a létszámot, illetve a lét­számhiány gondját... Így az­után tervüket a jövő eszten­dőre mégis felemelik öt­millió forinttal... Kilátásaik kedvezők, hiszen amíg a fővá­rosi bútoripari üzemek hely­hiány miatt nem fejleszthe­tők, náluk az ellenkezője ér­vényes ... De ők-lelkes szakmabeliek, s mert azok, a mesterség mai értelmét, szépségét alapjaiban kezdik firtatni. © Sümegi Vendel főmérnök: — Pár évtizede még a ha­zai — kisüzemi, s kisipari, hiszen nagyüzemi bútorgyár­tásunk akkor nem volt — bú­toripar nagyon jó helyen állt Európában. Ma ugyanezt nem mondhatjuk el. Nincs anyag? De hiszen nemrég hirdettük meg, hogy mivel olajból töb­bet használunk fel, fában gazdagabbak lettünk. Csáki hogy azelőtt három évig szá­radt a fa, most azonnal fel­dolgozzuk. A kertekből a meggyfát, diót összeaprítják, mert nem vásárolja senki... Nincs egy olyan fakereskedés, ahol lenne választék .. Gépe­ink jók, de az ötvenes évek elején még volt egy hazai fa­ipari gépgyártó vállalat, amely azóta megszűnt, gyártmányai viszont hiányoznak. Nincs szakmunkás? Az igazán jó szakmunkások, mivel nem tud­tuk őket kiemelten megfizetni, zömmel elhagyták a mestersé­get, vagy átmentek a műbúto­ros szakmába. Pedig a jó asz­talos bármely modern gépsor­ral sem helyettesíthető, leg­alábbis a kulcspontokra kel­lenek olyan emberek, akik igazán értenek a fához, a megmunkáláshoz. Azután itt az utánpótlás gondja. Szeret­tünk volna beiskolázni tizenöt tanulót, jelentkezett hat. Dol­gozóink véleménye: „Csak nem adom a fiam asztalos­nak?” Meglett korú vezetők, s úgy tűnik, mintha ők lennének a tervezők irodájában sistergő ifjú összeesküvők. gár ízlésé hódított tért. Lehan­goló anyagból, munkával ké­szüljenek lehangoló tárgyak, vagy szép és jó munkával szép és jó dolgok? (A soly­mári bútor úgy tíz évre szól, ez is elgondolkoztató. Miért n,em alkalmaznak iparmű­vészt? Miért nem foglalkoz­nak a lakótelepeken, kislaká­sokban annyira igényelt • kis­bútorokkal?) Ha a bútoriparban, e gyár­ban is megvalósítanák a mi­nőséget, bizonyára akadnának tehetséges fiatalok, akik több fantáziát látnának az aszta­losiparban, mint mondjuk kü­lönböző irodai, középszintű beosztások betöltésében. A. vállalatnál a kapcsolat a dolgozókkal a nehézségek el­lenére jó. Sokat javítottak a munkakörülményeken. (Az­előtt nyolc különböző időpont­ban kezdték a műszakot, mert másként nem fértek el az öl­tözőkben.) Tavaly még hat, az idén már huszonkét szocialis­ta brigádjuk volt a műhelyek­ben: a brigádok eredményessé tették a kongresszusi vér- senymozgalmat. Ugyancsak az idén száznál többen vettek részt politikai oktatásban, ösz- szel négy legrégebbi dolgozó­jukat jutalomból moszkvai utazásra küldték. Az ötéves, tízéves törzsgárdatagság vál­lalatuknál pénzjutalommal jár. A törzsgárdatagok sorából választott bizottságot külön­ben igazgatói, tanácsadási jog­körrel ruházták fel. Padányi Anna SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK A jót meg a rosszat A z élet napról napra se- regnjd kérdést szül. Kér­déseket, amelyek nagy többségét, kimondják az em­berek, tehát választ várnak rá. Szakszervezeti - tisztségviselők­kel beszélgetve, Vácott, a kép­csőgyárban, gyors egymás­utánban jegyezhetek fel — a már-már szokványos problé­mákon, az anyagellátás aka­dozásán, a szervezettség hiá­nyain túl is —»néhány érde­kes kérdést. Kérdéseket, ame­lyekkel elsősorban a szakszer­vezetnek kellett szembenéznie, választ adnia, mert ha baj, gond altad, ha felelet kell va­lamire, könnyen kimondják az emberek: majd a szakszerve­zet ... Itt volt például az új, négyszintes raktár építése. Ré­gi, nehéz gond a gyárban a raktározás, örült mindenki az építkezésnek. Az azonban már fölkavarta a kedélyeket, hogy híre ment, a raktár első eme­letén forgácsolóüzemet létesí­tenek, a központi, budapesti gyár egy részlege költözik oda, s bármi áron, akár tizenhat forintért is, de dolgozókat kell verbuválni az új egységbe... Azután: egymillió forintért föl épült a képcsőüzem új, fe­kete-fehér rendszerű öltözője, korszerű berendezéssel, még arról sem feledkeztek el, hogy a nők hajszárítóval siettethes­sék frizurájuk rendbehozását. S mi történt? Az emberek, akik korábban majd’ minden lehető alkalommal követelték az új öltözőt, most két tá­borra szakadtak, s az egyik ^tá­bor a régi öltöző visszaállítá­sát kérte, hivatalosan is, kül- döttségileg. Csupán két kérdést emel­tünk ki azok seregéből, ame­lyekkel az év folyamán a szak- szervezetnek szembe kellett néznie, s hát akkor mennyivel a beszámolási időszak alatt! A választások — az eddig le­zajlottak — jó alkalmat te­remtenek arra, -hogy lemér­hessék: milyenek voltak a fe­leletek, mennyiben fogadták el,- értették meg azokat az em­berek, megfelelőnek tartot­ták-e a kérdések és válaszok nyomán történt intézkedése­ket, a szakszervezet — jobb .szó híján — kiállását? M ikor eddig értünk a be­szélgetésben, valaki na­gyon fontos dolgot mon­dott. Azt, hogy a szakszerve­zetnek a „jó” meg a „rossz” kérdésekre is választ kell ad­nia, azaz nem rangsorolhat úgy, hogy csak azt hallja meg, ami ínyére van, ami „belevág a vonalba”, a többire meg ügyet sem vet. Nagyon igaz! Mutatkozik hajlam arra, hogy — persze, nemcsak a szakszer­vezet, de a gazdasági vezetők, a pártszervezetek részéről is — kétfelé váljon a világ, s ne a valóság teljessége, hanem annak csupán egy része nyíl­jék meg kérdezők és válaszo­lók eszmecseréjében. Nyerseb­ben fogalmazva: a kényesebb, rázósabb kérdésekkel tegyünk úgy, mintha nem léteznének, kerüljük meg azokat, ha meg már elhangzottak az ilyen kér­dések, akkor hallgassuk agyon a történteket. Viszont verjük nagy dobra a jó kérdéseket, azokat, amelyek nem bajról, gondról, esetleg visszásságok­ról szólnak, hanem erről vagy arról érdeklődnek, avagy ja­vaslatot tartalmaznak valami jobb megoldásra. Ostobaság így osztályozni, mert attól a valóság nem lesz másmilyen! Nem, s ezt éppen a most zajló szakszervezeti vá­lasztások igazolják gyárakban, vállalatoknál, intézményeknél, ahol a hosszú ideje összegyűlt, s válasz nélkül maradt kérdé­sek’ gátat bontva, egy tömeg­ben zúdulnak azok nyakába, akik megpróbáltak kitérni elő­lük. Nem lehet, nem szabad úgy mérlegelni, hogy .meghall­gatjuk a szervezett dolgozók, s azon belül elsősorban a fizi­kai munkások véleményét ak­kor, ha munkaversény-válla- lást tesznek, ha társadalmi munkát ajánlanak fel, ha a szocialista brigádok jelölik ki fejlődésük útját, de nem fi­gyelünk oda, ha szavuk a munkahelyi szociális körülmé­nyek csapni valóságára, a veze­tés melléfogásaira, a munka- feltételek hiányaira mutat rá. L ehet-e politikai munkát végezni úgy — s talán nem szükséges bizony­gatni, hogy a szakszervezetek politikai munkát végeznek, bármit tesznek is —, hogy csak az eredményeket tartjuk a magunkénak, s a rosszat elhá­rítjuk, mint amihez semmi közünk? Nem lehet, s éppen a legmagasabb politikai fórum, a párt X. kongresszusa mondta k^ határozatában, a szakszer­vezetek feladatairól szólva, hogy: „Különösen fontos az, hogy szerepük növekedjen az üzemi közéletben, mind a ter­melés fejlesztésében, mind a dolgozók ügyeivel, gondjaival való törődésben, művelődésük és egészségvédelmük segítésé­ben.” E szerepnövekedésben megkülönböztetett helye van annak’, hogy a szakszervezetek bátran vállalják — elsősorban a szakszervezetben dolgozó kommunisták segítségével —a válaszadást minden kér­désre. A megfelelő válasz megadását a demagóg, a rossz­indulatú kérdésekre is — mert vannak ilyenek —, a tájéko­zatlanságból, a hiányos isme­retekből kinövő kérdésekre is. A politikai munka ilyen értel­mű tökéletesítése, a sokszor emlegetett, de ritkán alkal­mazott réteg-agitáció szerepé­nek erőteljes növelése a most megválasztásra kerülő tiszt­ségviselőkre vár. Az ő felada­tuk elsősorban, hogy minden kérdés meghallgatásra talál­jon, választ kapjon, s hogy a szükséges cselekedetek se ma­radjanak el. Mert kérdések és válaszok cseréjének ez, a gya­korlat jobbá tétele a legfőbb értelme. Mészáros Ottó © De hát miről van szó? Negy­venöt előtt nem volt nálunk nagyüzemi bútorgyártás, most van. A tömegtermékre való átállás azonban — a skandi­náv, az olasz bútor bizonyítja — nemcsak anyagi beruhá­zás kérdése, áz átállás új szel­lemet kíván, mert a hagyo­mányos kézműves szellem a nagyüzembe kevéssé örökíthe­tő. A tömeggyártásnak ismét fel kell fedeznie a fát- mint hagyományos, és a műanya­got mint új anyagot csakúgy, ahogy a korszerű eljárások esztétikai lehetőségeit, tör­vényszerűségeit, és meg kell fogalmaznia a célszerűséget, a funkció és a szépség viszo­nyát. Ahol ezt a munkát el­sikkasztották — gondoljunk az amerikanizmusra —, a kispol­A Hagymarosi Vas- és Műszeripari Ktsz OLCSÓN - GYORSAN - GARANCIÁVAL JAVÍT ÓRÁT, RÁDIÓT, TELEVÍZIÓT, MAGNETOFONT NAGYMAROS, Kossuth tér 3. Telefon: 14. AUTÓKAROSSZÉRIA­LAKATOS MUNKÁK NAGYMAROS, Sógvári út 30. Telefon: 57. Hibabejelentés Szob és környéke községekben a tanácsoknál rendszeresített hibabejelentő lapokon. Heti két alkalommal rendszeresen és külön hívásra is mennek. Acél helyett gumipáncél Régi gond á cementiparban az őrlőmalmok élettartamának meghosszabbítása. A forgó- dob, a nagy igénybevétel miatt rendszerint 10 000 munkaóra után tönkremegy. Az ilyen­kor szükséges béléscsere mint­egy 150 000 forintba kerül, s az ezzel járó munka igen bo­nyolult feladat. A tatabányai cementgyár­ban laboratóriumi méretek­ben el is készítettek egy gu­mi „páncéllal” bélelt forgó­dobot, amit sikerrel kipró­báltak. Bebizonyosodott, hogy a gumi kopásállóbb, így lé­nyegesen hosszabb ideig hasz­nálható. mint a drága ’acél. Kísérletek közben kezükbe került egy külföldi szaklap, amely az acélnál jóval erő­sebb, speciális gumibélés le­írását közli. A különleges gu­mit svéd cég gyártja és 20 000 órai élettartamot garantál. A tatabányaiak szerződést kötöt­tek az anyag megvásárlására a svéd céggel, s rövidesen be­szerelik a sokat ígérő gumi­páncélt két őrlőmalomba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom