Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

Gombán megajándékozták a tsz nyugdíjasait Gombán, minden évben ka­rácsony előtt az Új Élet Tsz vezetősége ajándékozással egybekötött ünnepséget ren­dez a tsz-nyugdíjasok részé­re. Az idén az elmúlt héten került sor erre a kedves ün­nepségre. Izmán János községi párt­titkár köszöntötte a megjelen­teket és elismeréssel szólott azokról, akik idős koruk el­lenére még ma is szép szám­mal részt vesznek a tsz mun­kájában. Az ünnepi beszéd után az általános iskola úttö­rői szavalatokkal, énekszá­mokkal kedveskedtek az öre­geknek. Ezután megvendégel­ték a nyugdíjasokat, majd a tsz gazdasági felelőse közel 50 ezer forintot osztott ki aján­dékként közöttük. Kép és szöveg: Trócsányi Anikó MA Négy községben lesz vb-ülés Ecseren ma délután 2 óra­kor ülésezik a vb. Beszámol­nak az 1970. évi koordiná­ciós terv végrehajtásáról, majd javaslatot tesznek az 1971. évi terv összeállítására. Beszámol­nak még a község lakosságá­nak kulturális helyzetéről. Pilisen is 2 órakor kezdődik a vb-ülés. Itt a népi ellenőr­zési csoport tevékenységéről tárgyalnak. Az üllői vb-ülésen, ugyan­csak 2 órakor, a községi tanács vb szakigazgatási szerve ha­tósági ügyintéző tevékenysé­géről, valamint a bölcsőde működéséről tárgyalnak. Vecséses délelőtt fél 9-kor kezdődik a vb-ülés. Beszámol­nak a gazdaságirányítási re­form helyi tanácsokra vo­natkozó jogszabályi és gaz­daságpolitikai intézkedései­nek érvényesüléséről. MONOMIDín XII. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM 1970. DECEMBER 22., KEDD Kétmilliós isbb a látási költségvetésben Szombaton délelőtt ülést tartott a Monori Járási Tanács. Megbeszélték a többi között az idei költségvetés módosítását. Az történt ugyanis, hogy a köz­ponti költségvetés bevételi elő­irányzatában a saját bevétele­ket 4 millió 434 ezer forintban állapították meg az év elején. Ez az összeg a monori járás termelőszövetkezetei által befi­zetett adókból tevődik össze, úgy mint építési, szerelési, gépjármű- és jövedelemadó. Év közben azonban a tsz-ek melléküzemági tevékenysége, a megemelkedett beruházások jelentősen megnövelték adókö­telezettségüket. Ennek követ­keztében a Monori Járási Ta­nács központi költségvetésében 2 millió forintos többletbevétel jelentkezett. Ennek az összegnek a fel- használásáról döntött a tanács­ülés. 400 ezer forintot az ár­vízkárosultak megsegítésére, 20 ezret Péteri. 50 ezret Dedig Ecser község adórészesedés-ki­esésének fedezésére használ­ják. A monori főtéri emlékmű tervezési költségeinek fedezé­sére 70 ezret, a járási költség- vetésben rézkarcok és festmé­nyek vásárlására 30 ezret — Monor nagyközségi tanács fej­lesztési alapjának támogatásá- ra pedig 1 millió 430 ezer fo­rintot szavazott meg a tanács­ülés. Módosításra került még — Szükség van-e technikusra? Kétoldalú tanulság Amikor elolvastam a szer­kesztőségünkbe címzett pana­szoslevelet, úgy éreztem, a le­vélírónak igaza lehet. Aztán felkerestem a pilisi Űj Élet Tsz vezetőit, s a mérleg hirtelen el­billent — nem a levél írójá­nak javára. Mi is hát a hely­zet? A levélíró: „Abban a re­ményben, mivel szeretem a mezőgazdaságot, gondoltam, képzettségemmel hozzá tudok járulni valamit a fejlődéséhez, 1969. április elsején beléptem a pilisi Üj Elet Tsz tagjai kö­zé. A mezőgazdasági techniku­mi oklevelet 196S-ban szerez­tem meg mint a MÁV dolgozó­ja, ahol 18 évig dolgoztam. 1970 április közepéig mint épí­tőbrigádtag dolgoztam, s eköz­ben bizony sok olyan dolog történt velem, ami arra en­gedett következtetni, hogy nem a legszívesebben látott tag va­gyok." Az elnök: — Annák idején Bártfai Lászlót úgy vettük fel a tsz tagjai közé, hogy ha szük­ségünk lesz technikusra, nem hozunk kintről embert, hanem őt alkalmazzuk, hiszen tech­nikusi végzettsége van, de ad­dig az építőbrigádban kap munkát. Beleegyezett, dolgo­zott is a brigádban nagyon szorgalmasan. Nyáron aztán, családi ügyek miatt, kérelmé­re elengedtük az egyik szak- technikusunkat, s a vezetőség úgy döntött, hogy az agronó- must megerősíti két beosztott technikussal. Az egyik Bártfai László volt — a másik szintén egy kiemelt szakember, aki most növényvédelmi tanfolya­mon van. A levélíró: „Közben elérke­zett az aratás. Amikor a búza aratása kezdődött, kijött hoz­zám a főmezőgazdász, hogy azonnal hagyjam ott az eddigi helyem, és menjek a malom­hoz, mivel ott egy erélyes fér­fira van szükség. Én húzódoz­tam ettől a feladattól, de azért elfogadtam a helyet. Mivel a gabona nedvességtartalma a raktározást nem engedte meg, az első nap csak azonnali őr­lésre tudták átvenni, és más­nap is, amíg a silók meg nem teltek. És ekkor lettem én a bűnbak, amit itt hosszadalmas lenne leírni.. A főmezőgazdász: — A ma­lomhoz akkor egy fiatal, most végzett technikus lányt állí­tottunk, de az átvevésnél min­dig van nehézség, s ezért kér­tük meg Bártfai Lászlót, hogy ő is legyen ott. Egyik délután — az elnök elvtárssal határ- szemlére indultunk — a sarkon megállított bennünket egy asz - szony. Azt mondta, jöjjünk azonnal a malomba, mert dél óta ott áll négy gépkocsink te­le gabonával, a szemlehúzók nem tudnak dolgozni. Kérték Bártfai Lászlót, hogy szóljon ő a tsz-vezetőknek, de ő nem jött, mondván: „nem fog pisz­koskodni senkivel”. Az elnök: — Kimentünk a malomba. Kiderült, hogy való­ban nem akarják átvenni a gabonát, mert vizes, szennyes. Aztán a nedvességvizsgálatnál kiderült még ott, akkor, hogy mégis át kell venniük. De a kiesés több mint fél nap volt! Arról nem is beszélve, hogy a főmezőgazdász szeme láttára 120 kilóval kevesebbet mér­tek. Bártfai László, akinek er­re vigyáznia kellett volna — ezért nem szólt. A levélíró: „A vége az lett, hogy a főmezőgazdász közölte velem, mivel nem vagyok eré­lyes, vezető beosztásra nem vagyok alkalmas, ezért java­solni fogja a vezetőségnek a leváltásomat. A vezetőség ter­mészetesen a javaslatot elfo­gadta anélkül, hogy engem egy szóval is megkérdeztek volna a történtekről, sőt az elnök még azt is hozzátette, hogy ha akarok, el is mehetek, nem tartanak vissza. Mindezt csak mástól tudom, nekem egy szót sem szóltak a mai napig sem. A leváltásomat írásban közöl­ték velem két sorban a veze­tőségi ülés után négy nappal! Az elnök: — Bártfai László tudta, miről van szó, tudta, hogy rosszul végezte a munká­ját, hiszen a malomnál az asz- szonyok is odaálltak vele vi­tatkozni. A vezetőségi ülés előtt behívtuk, beszéltünk ve­le. A főmezőgazdász és az ak­kori párttitkár is jelen volt ezen a beszélgetésen. Meg­mondtuk neki, hogy vezető be­osztásra nem tartjuk alkal­masnak. Maradhat a tsz-ben a régi munkahelyén, az építő­brigádban, ezt közöltük vele. De hát az emberi természettel néha együtt jár, hogy ha vala­ki egyszer már vezető beosz­tásban dolgozott, nem szívesen marad a régi helyén — beosz­tottként. Ezért tettem én hoz­zá, hogy ha esetleg menni akar, minden további nélkül elengedjük. A főmezőgazdász: — Mert ha valaki — főleg ha kezdő szakember — buzgóságában követ el egy-két hibát, de a szövetkezet javát nézi, azt meg lehet érteni. Ebben az esetben viszont nemtörődömségről volt szó. Bártfai László azóta is a tsz-ben dolgozik, fizetése ugyanannyi, mint régen. Hogy sérelmezne valamit, arról a vezetőség nem tud. A levélíró: „Konkrétan a le­váltásom okát még a mai na­pig sem tudom. Legalább azt szeretném megtudni, hogy mit csináltam rosszul...” A tsz vezetői, az elnök, a fő­mezőgazdász, a főkönyvelő s a volt párttitkár, akik a beszél­getésen jelen voltak, ezt mond­ták el. ★ A második beszélgetésre Bártfai László is eljött. A tsz vezetői neki is elmondták ugyanezt, mint kiderült, nem is először. Bártfai László ek­kor azt mondta: — Őszintén belátom, nem volt igazam. Té­vedtem. Persze, utólag köny- nyű okosnak lenni... A tanulság kétoldalú. A pa­naszos részéről az: nem árt. ha az igazságtalannak vélt intéz­kedések után a hibát legelő­ször — önmagunkban keres­sük. S a tsz vezetői is megta­nulták ebből az esetből azt, hogy a tudásról, rátermettség­ről a szakember kiemelése előtt is megbizonyosodhatnak, ha már akkor kisebb-nagyobb fel­adatokat bíznak rá. Ha így tettek volna — a technikus le­váltására sem kerül sor. (kotlencz) a gimnázium igazgatójának kérelmére — a József Attila Gimnázium gyakorló kertjének eredeti költségvetése. A gya­korlókertet ugyanis év köz­ben megszüntették, helyére sportpályát építettek. Ezért az eredeti bevételük 19 ezer fo­rinttal csökkent. (f. o.) Baranyai építők üdülője Harkány legszebb negyedé­ben elkészült a Earanya me­gyei Állami Építőipari Válla­lat négyszintes üdülője. A lé­tesítményt a vállalat kollektí­vája tervezte. Az üdülőnek harminchét csinosan berende­zett szobája van, két- és há­romágyasak. Mindegyik szoba erkélyes, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Kényelmesebb autóbuszok Az országos járműprogram megvalósítása érdekében az Ikarus székesfehérvári gyárá­ban a termelést folyamatosan autóbuszgyártásra állítják át. Az új gyártócsarnokban, a szállítószalagokon, a techno­lógiai folyamatoknak megfe­lelő sorrendben szerelik a jár­műveket. A negyedik ötéves terv ideje alatt több, mint 18 000 autóbuszt gyártanak. A termelés fejlesztése során a régi típusokat folyamatosan újakkal váltják fel. A mostani Ikarus 55-ös városi és az Ika­rus 66-os városközi autóbu­szok sorozatgyártását 1971-ben befejezik. Helyükbe a 200-as család lép. Az új konstrukció 20 százalékkal könnyebb, a ko­csik belseje tágasabb, kényei mesebb, üvegfeliilete majdnem kétszer akkora, mint a régi tí­pusoké. SZILVESZTER 70 A Hangulatban meglepetést készítenek Malacsült pezsgés káposztával Futnak az év utolsó napjai. Igen, a karácsonyi ünnepek is előttünk vannak még, de eze­ket az ünnepeket a legtöbben otthon, családi körben töltik. Szilveszterkor viszont „nagy­üzem” van a vendéglátóipar­ban, erre ők előre készülnek. Hogyan? A monori Hangulat cuk­rászdában már lehet asztalt foglalni — az ötvenforintos asztalfoglalásban természete­sen a fogyasztás is benne van. Száz üveg pezsgő, számta­lan rövidital várja a ven­dégeket, s aki „borkorcso­lyát” is szeretne fogyaszta­ni, virslit, sajtos-kolbá- szos meleg szendvicset rendelhet. Már hagyomány az éjféli tom­bola: külföldi italokat, kula­csokat, pezsgőt, szilveszteri tortát sorsolnak ki. A jó han­gulatot a népszerű zenekar garantálja, sőt, mint meg­tudtuk, meglepetéssel is ké­szülnek az év utolsó éjsza­kájára. A Vigadó Étteremben, a monoriak kedvenc szórakozó­helyén már lefoglaltak jó néhány asztalt, előre. Négyféle pezsgő lesz, a menüsorból csak néhá­nyat sorolunk fel: ma­lacsült pezsgés káposztá­val, töltött pulyka, lán­goló palacsinta. Újdonság lesz a gesztenyés beigli — remélik, hogy majd lesz belőle bőven, nagyon fi­nom. Éjfélkor a Vigadóban is sor kerül a tombolára, már­kás italokat nyerhetnek a szerencsések. Sőt: hogy a hölgyvendégek szépek marad­janak, éjfélkor lencsefőzelé­ket rendelhetnek. (Ilyenkor a babona is megbocsátható ...) A gyenge gyomrok „megnyug­tatására” korhelylevest is fel­szolgálnak. Várható konfetti- és szer­pentincsata is — a kellé­keket helyben árusítják. S hogy ne legyen semmiben fennakadás: a teljes sze­mélyzet a vendégek ren­delkezésére áll. Estétől reggelig tart nyitva a sportkör, a KIOSZ, a Han­gulat és a Vigadó. S aki eset­leg nem fáradt el, hajnalban — azaz reggel öt órától — felkeresheti a Fészek kisven­déglőt, a Gyorsbüfét, a Hüsi- csárdát, a Kadarka falatozót, vagy a Sorompó eszpresszót. Ezek az egységek ugyanis új­év hajnalán nyitnak majd ki. — zs. — KÉRDÉS Valamelyik pi­lisi atyafi az egyik termelőszövetke­zet művelt zöld­séges kertjébe té­vedt az ősszel, és ami répa, kala- ráb, meg kelfé­leség a keze- ügyébe akadt, azt nagy szaporán mind bedugdosta magával hozott öblös zsákjába. Csakhogy valami hiba csúszhatott a dologba, mert a tilosban szorgos­kodó emberünket egészen váratla­nul rajtacsípte a szemfüles kertész, aki hátulról nyer­sen ráförmedt, hogy mi itt a ke­resnivalója. Céklavörös lett a jámbor és szo­rongatott helyze- tében, de legin­kább zavarában azt találta kibök­ni nagy hirtelen­séggel, hogy az iménti háborgó vihar kergette ide. — Jó, jó — csó- válgatta dúlt hajú, bozontos fejét a kertész. — Le­gyen úgy, hogy csakugyan a vihar miatt menekültél ide ... Talán el is hinném neked...! De hát ezeket a répákat, kalará- bokát meg kelká­posztákat ki az atyaúristen szag­gatta, huzogálta ki innét, amelyek itt sorra hiányoz­nak a földből? — Már megbo­csásson a kertész elvtárs, ide-oda hányt s vetett a fergeteg — mond­ja az ember alá­zattal lehajtva a fejét —, és amibe csak belekapasz­kodtam, az mind a kezemben ma­radt! — Kezedben maradt...!? — hangzott nagy dü­hösen — hát a zsákodba hogyan jutottak bele, er­re felelj! Szédelegve kezd­te dörzsölgetni a homlokát a pórul­járt atyafi, és csu­pán annyit düny- nyögött félhango­san az imént el- harsant szokatla­nul kemény kér­désre: — Higgye el a kertész elvtárs, éppen azon gon­dolkozom én is! R. J. Kitüntetések A monori járásban ebben az évben hat tanácsi dolgozó ka­pott „kiváló dolgozó” kitünte­tést, 78-an részesültek a „ta­nácsi munkáért” kitüntetés­ben. Olvasóink között Ecseren, Gyömrőn Az Egyesült Ecser—Gyömrö Petőfi Tsz vezetősége a közel­múltban zárult lapterjesztési kampány keretében úgy ha­tározott, hogy a szövetkezet 20 példány Pest megyei Hírlap­ra fizet elő, dolgozói részére. Ez azt bizonyítja, hogy Ecse­ren és Gyömrőn szívesen ol­vassák lapunkat. Holkó Mik­lósáé bérszámfejtő így bé- szélt erről: — Szeretjük a Hírlapot, raj­ta van az eseményeken. Bár én Budapestén lakom, mégis szívesen és érdeklődéssel ol­vasom. Örülök, hogy mosta­nában Ecserről is több cikk jelenik meg, no meg annak is örülök, hogy szövetkezetünk életéről is esik szó a lapban. Bartos Pálné véleménye: — Szeretem az újságot, már évek óta rendszeres olvasója va­gyok. Jó lenne, ha többet fog­lalkozna a lap az iskolai élet­tel, a gyerekekkel. Nem árta­na egy úgynevezett gyerek­sarok és sokan örülnénk egy divattanácsadó rovatnak is. Az állattenyésztésben dolgo­zók közül Vémi Lajos véle­ményét idézzük: — Érdekes újság a Pest me­gyei Hírlap, jók a szövetkeze­tekről, az állami gazdaságok­ról szóló híradások. Ért­hető, hogy ezeket az anyago­kat olvasom szívesen. Általában kedvező a lapról a véleményük a melléküze­mek dolgozóinak is. Többen a fővárosból járnak ki közülük, mégis magukénak érzik a me­gyei újságot. Bógyis István műszerész, a maglódi labdarúgócsapat tag­ja. — Engem elsősorban a sport érdekel, de jónak tartom a többi oldalt is. A gyömrői és az ecseri melléküzemi rész­leg tavaly már elnyerte a szo­cialista címet, az idén is sze­retnék elnyerni. Érdemes len­ne írni erről, figyelemmel kí­sérni. (gér) MAI MŰSOR Tudományos ismeret- terjesztő előadások Bénye, nők akadémiája, tsz, központi iroda, 2 órakor: Kor­szerű, egészséges táplálkozás, Monor, járási tanács, 11 óra­kor: Gazdasági reformok a szocialista országokban és a szocialista országok együtt­működése, előadó: Sáska Sán­dor. Mozik Gyömrő: Jöttem, láttam, lőttem. Maglód: A kis lovag I—II. Mende: Bye, Bye, Bar­bara. Monor: Az Emir kincse. Pilis: Valcerkirály. Üllő: Kasz- tiliai sólyom. Vecsés. Adalein 31. GÉPKOCSIVEZETŐKET FELVESZ a Sütőipari Vállalat. Jelentkezés Monoron, az Ady Endre u. 3. sz. alatt. ínnepre kalácsot a Sütőipari Vállalat szakboltjában vegyen. Megrendeléseket előre felvesz a Monor, Ady Endre u. 3. sz. alatti szaküzlet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom